Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-23 / 45. szám
Ben az országnak nemzetiségek szerint confaederált államokra szétdarabolása, mint ezt némely rajongók óhajtanák, semmi szin alatt meg nem engedhető, s még oly lépés sem, mi arra vezetne, mert minden confaederatio magában hordja a feloszlás magvát. És a ki ezen államegységet megtámadja, vagy az ellen agitál, azt sújtani kell. De nem egy kis váczi fogsággal, mit a bűnös lekaczag, s tán pénzzel is megvenne, hogy a martyr koronát megszerezhesse; hanem sújtani kell azon büntetéssel, mit törvényeink kiszabnak: „si quis evidenter se erigit contra statum publicum regis et coronae.“ Ugyde hogy egy állam el tudjon bánni az ő megtámadóival, oda az állam függetlensége kívántatik ; függetlensége különösen azon országtól vagy várostól, ahonnan, mint nálunk Bécs városból csaknem minden reactió származik. Függetlenitni kell hát Magyarországot csak azért is, hogy állami sérthetetlenségünk tiszteletben tartassék, s ne tekintsék hazánkat Törökországnak, mint amit fel kell darabolni. Egyébiránt megjegyzem saját észleletem után, hogy azok a nemzetiségi mozgalmak, miket itt-ott csakugyan észlelünk , nem oly nagyok és veszélyesek , mint azt előttünk feltüntetik , s nem is származnak azok a nép érzületéből és közvéleményéből , hanem mesterségesen élesztetnek. És mi megmondjuk — mert tudnunk kell azt is — hogy ezen mozgalmak honnan származnak. Első forrás mindenesetre a bécsi Camarilla, a mely Magyarországot csak úgy hiszi hatalma alatt megtarthatni, ha ezt a polgári visszavonások és gyülölségek által sackban tartja. Második forrás: a muszkapolitika, amely nem akarja ugyan Magyarországot bekebelezni, — mihez tán nincs is reménye — de azon testvéri rokonszenvnél fogva, amelyet a magyar nemzet a szerencsétlen lengyelek iránt tanúsít, Magyarország szálka a muszka szemében. Érdekében áll hát a muszkának Magyarország gyengesége. Harmadik — s tán legbecsületesebb—forrásnak tehetjük : a franczia, illetőleg a már lemerült Napoleon politikát, mely, hogy a muszka, és német törekvést compescálhassa, keleten egy latin hatalmasságot tervezett felállítani. Innen a Dacorománia eszméje, se végre uniálták a két Oláhországot. Itt azonban jegyezzék meg maguknak jól nem magyar ajkú honfitársaink, hogy sem a bécsi camarilla, sem a muszka, sem a franczia szíve érettük még csak egyet sem dobban, hanem mindenik csak vak eszközül kívánja őket felhasználni a maga érdeke szerint. Van még egy negyedik forrás is, és ez az emberi természetnek nem a legszebb oldala, s mit Tacitus így fejez ki: „propidium est generis humani odisse quem laeseris“. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy 43—9-ben nem magyar ajkú polgártársaink — kivévén a zsidókat, és magyarországi németeket — de nem az erdélyi szászokat, felhasználtatták magukat a reactió által, s elkövettek oly borzasztóságokat, mik még akkor is szennyfoltok maradnának, ha különben igazolva volnának is. — úgy kell hát felmutatni azon borzasztóságokat, mint a miknek elkövetésére jogosítva, sőt provocálva voltak volna ; s már éleszteni kell a gyülölséget a magyarság ellen, mert másként Tacitusnak nem volna igaza. Innen azon nemzetiségi sérelmek még ott is, ahol nincsenek. Van még egy ötödik forrás is, és ez: a magyar faj nem igazolható kevélysége, mely szerint fitymálva néz le mindent, ami nem magyar; és ez bizony,— akárki mit beszéljen — boszántó. Ugyan honnan ez a kevélység ? onnan, hogy voltak nagy, vitéz magyarok ? Hej urak! azok mások voltak, nem pazaroltuk a mit"ázó íT szereztek'azokTni keltek fel, ha a haza s ennek szabadsága megtámadtatok, mi pedig gyáván lerakjuk a fegyvert és kapitulálunk, és kigunyoljuk, sőt üldözzük azt, ki ezen rongált haza sorsa felett egy-egy fájdalmas sóhajtást hallott; mi mindent megnyerünk akkor, mikor mindent elvesztünk ; mi megmentjük a hazát, mikor eltemetjük azt. Nem úgy van most, mint volt régen! Utoljára is egy hazának vagyunk gyermekei, együtt kell élnünk és halnunk. Én magam is szeretném, ha Kárpátoktól Adriáig, s a Lajtától — ha nem is a fekete tengerig, de legalább — Berezkig minden ember ember volna, és magyar; de ha nem minden ember magyar s mindenik az akar maradni, ami, az észszerűség hozza magával, hogy egymással békében éljünk, ez pedig nem lehet más alapon, mintha egymást testvéreknek tekintjük, szeretjük és méltányoljuk, nem pedig lenézzük. Tóth László: A „Reform“ mai számában a szélső bal (így nevezi) és a szélsőjobb ellenzék ellen irtóztató kifakadásokat tesz. Mérges nyilait természetesen leginkább a közjogi ellenzék ellen fordítja. Elnevezi ezt izgatónak, charlatánnak, izgágának, a nép megrontójának. És bölcs tanácsot ad a kormánynak, hogy ahol e párt felüti fejét, azt le kell csapni (sic!) Nem tartjuk méltónak, hogy a dühösség által elkapott szerencsétlen lázbeteg ordítozására komolyan feleljünk. Elég lesz szánakozásunkat fejezni ki szerencsétlen állapota felett. Annyit azonban megjegyezünk, hogy a dühösség indokait jól ismerjük. Retteg a „Reform“ azon gondolattól, hogy a folyton erősödő közjogi ellenzék diadalra juthat, mert akkor egy szabad nemzettel több lesz Európában. Ez a kicsinység zavarta meg a kozmopolitikus eszméktől szaturált szerencsétlen halandónak agyát. Sajnáljuk, hogy ily rohamai gyakrabban fordulnak elő, s alig marad valami remény, hogy egészsége valaha reformáltathassék. A „Független Polgár“ esti lapja írja: „A magyar király a magyar országgyűlés berekesztése alkalmából nem jön le Budapestre. Ez már bizonyos volt akkor, midőn velenczei ltrából visszatért. Már akkor rebesgették, hogy ő felsége korán sem viseltetik rokonszenvvel a jelen magyar képviselőházhoz. Kétszer volt ez ülésszakon kénytelen személyes actiójával rendes kerékvágásba hozni az ügyek menetét. A megoldás mindamellett amennyiben a többség kétes közjogi természetével ő felségében vonzalmatlanságot kelt, jelen fokában nélkülözi a rokonszenvet feltételező biztosítékokat.“ A hivatalos lap mai száma hozza a horvátszlavonországi törvényszékek és járásbíróságok után kinevezett személyzetének névsorát. Budapest, május 22. •Tisztelt szerkesztő úr! A „Reform“ mai számában hóbortos vezérczikket közöl, melyre nem is reflectálnék, ha abban „hírhedt criminalista“ epithetonnal nem lenne csekély személyiségem megtisztelve. Erre akarok neki röviden válaszolni! Ha azon kifejezése arra akar vonatkozás lenni, hogy én ellenem fenyítő vizsgálat volt folyamatban, erre csakis annyit válaszolhatok, hogy azon eset szégyenemre nem válik, és abból nekem szemrehányás fejemre nem zúdítható, mert kérdéses vád alól tényálladék hiánya folytán, mint ártatlan, jogerejű bírói ítélettel fel lettem mentve. Ha pedig azon kitétele által a „Reform“ azt akarná olvasóival sejtetni, mintha én becstelenítő bűntett miatt bárhol és bármikor elítélve lettem volna: ez esetben a „Reform“ czikkírójét rágalmazónak nyilvánítom mindaddig, míg az ellenkezőt be nem bizonyítja. Vezerle Gyula: Több kormánypárti lap idétlen élczelése élét azzal is kívánná pártunkon fenegetni, hogy Majoros Istvánnal hozza pártunkat solidaritásba, a Kossuthoz intézett levélre vonatkozólag. Hogy mily gyarlók ezen erővel életeskedni törekvő húsosfazékőrök, kitetszik abból is, hogy kikopván az okos dolgokból — legtöbbször rágalmakra alapítják konyhaszájaskodásukat, így van az a Majorosügyre nézve is. Mert lapunk közleménye után jól tudják, mikép Majoros épen azért lépett ki a függetlenségi körből, mert a függetlenségi párt a Kossuth hazahívására vonatkozó indítványát elvetette. — No, de hadd lovagoljanak a valótlanságok vesszőparipáján;erős mén megülésére úgyis régen képtelenekké lettek, __ Országgyűlés. A képviselőhöz ülése május hó 22-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Wächter, Szeniczey, Huszár. — A kormány részéről jelen vannak: Wenckheim, Széll, Tisza, Péchy, Szende, Perczel, Trefort, Simonyi, Pejacsevich miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyittatván a múlt üléskönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök jelenti, hogy hivatalos értesítést vett a miniszterelnöktől, mely szerint az országgyűlés jelen utolsó ülésszakai, hó 24-én fog berekesztetni, minek foganatosításával a király a miniszterelnököt bizta meg. —hhez képest kéri a házat, hogy mai tárgyalását 1 óra tájban fejezze be s aztán zárt ülést tartson. — Elfogadtatik. Kérvények. Elnök bemutatja Tordamegye feliratát a marhavész behurczolásának megakadályozása, — Sopron megyéét a vál. törvény 42. és 52 §§-ainak módosítása, — Arad városét a hazai ipar s kereskedés magyarosítása, — Torda megyéét a tordai kir. tvszék ottani meghagyása, — Fogaras vidékeét az ottani pótválasztás tárgyában. Madarász J. kéri, hogy miután az ülésszak 24 én berekesztetik, a szigetvári kerület, melyben a képv. választás ugyan ezen napra van kitűzve, értesíttessék e határozatról, hogy a választást meg ne tartsa. — Tisza K. belügyminiszter még azt teszi hozzá, hogy valamennyi üresedésben levő kerület közp. választmánya értesittessék a ház e határozatáról. — Elfogadtatik. _ „ Elnök jelenti, hogy Szombathelyi Győző Komárom megye udvardi választókerületének orsz. képviselője a katasterhez kineveztetvén képviselői állásáról lemondott. Lázár Áemez interpellatiót intézi az igazságügyminiszterhez: Az 1871. 53. bezikk 82. §. szerint: „Talmács, Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve, a közös birtokok rendezéséről különjavaslatot fog az igazságügyminiszter előterjeszteni.“ Miután azonban a törvény ezen rendeletének a kormány 4 év óta több rendbeli felszólalások és ígéretek daczára eleget nem tett, kérdem az igazságügyér urat: Szándékozik-e a jelzett törvényjavaslatot mielőbb beterjeszteni ? Miletics Szvemer interpellációt intézi a belügyminiszterhez: 1) mely törvényes alapon adta ki az egyesülési jogot szabályozó és törvényhozásilag szabályozandó egyesülési szabadságba ütköző rendeletét? 2) mivel igazolja a nemzetiségi egyletek csak az irodalmi és közmivelődési czélokra természet és törvényellenes megszorítását ? 3) mivel igazolja ugyancsak természet és törvényellenes eltiltását a nemzeti czim használatának kü IftmlarW/ínriófr nemzetiséset ar.irodalmi és közmivelődési bizonyos feliaró ó eevfereHrroi v a. nanauu eo. belügyminiszter ur az említett rendeletek azon részének, mely a nemzetiségi jogokkal és érdekekkel ellentétben vani, végrehajtó alkalmazását felfüggeszteni ? 5) hajlandó-e a belügyminiszter a jövő országgyűlés első ülésszakában e szabad egyesülési, gyülekezési jog tekintetében szabadelvű és minden nemzetiségre nézve igazságos szellemben és irányban szabályozó tvjavaslatot benyújtani. Stanescu I. a következő interpellatiót intézi a igazságügyminiszterhez: 1) Mivel indokolhatja 1874. évi julius hó 7-én kelt abbeli határozatait az igazságügyminiszteriumnak, melyekkel általában a nem magyar ajkú vidékeken lévő első folv. kir. törvényszékek és királyi járásbíróságok, különösen pedig az aradi kir. törvényszék, az aradi kir. járásbíróság és borosjenői kir. járásbíróság azon eljárásait helyeselte és helybenhagyta, melyek szerint azok a vidéken dívó, az aradi törvényhatóság egyik jegyzőkönyvi nyelvét képező, a törvénykezésben jelesen a nevezett bíróságoknál, illetve elődeinél, még a Bach absolutismusában is és azóta közhitelű okmányokkal beigazolva, 14 évi szakadatlan gyakorlatban volt román nyelv használatát, illetve az azon nyelven szerkesztett beadványok elfogadását és elintézését, az 1868. évi 44-ik törvénycikk 7. 8. 9-ik §-ai ellenére beszüntette? — 2) Szándékozik-e ezen tárgyban tüzetes vizsgálatot tartani és annak eredményéhez képest a gyakorlatnak és törvénynek megfelelőleg intézkedni; avagy szándékozik hivatali elődének fentebbi igazságügyi politikáját általában úgy mint különösen a többi törvényszékek és bíróságoknál is, — ahol t. i. a vidéki nyelvek használata még fenmaradt, — fentartani és folytatni ? Tisza K. belügyminiszter rögtön kíván felelni Miletics interpellatiójára. — Ami az interpellate első részét illeti, határozottan meri nyilvánítani, bár ez kártékony lehet reá nézve azok szemében, kik rendeletét helyeslik, hogy azon rendeletben praedise összefoglalva vannak kimondva azok, amelyek szerint az egyletekkel szemben a belügyminisztérium eddig is eljárt. Egyetlen egy újítás van benne, ami bizonnyal nem megszorítása az egyleti jognak és ez az, hogyha 40 nap alatt nem történik a minisztérium részéről észrevétel a fölterjesztett alapszabályokra, az egyletek működésöket megkezdhetik. Ez, gondolja, nem megszorítása az egyleti jognak. — Hogy a szerinte is helyes elveket összefoglalva körrendeletben kiadta, azt tette azért, mert ő legalább abból indul ki, hogy amig valamely ügy, mely a közigazgatás terén gyakran, mondhatná, naponta előfordul, a törvényhozás által szabályozva nincsen, sokkal jobb, sokkal helyesebb, hogy mindenki az egész országban tudhassa, hogy minő elvek szerint fog a kormány eljárni, mert akkor egyrészről nem lehet kegyelmet osztogatni — az egyiknek megengedtetvén, ami a másiknak megtagadtatik — s mert másfelől mindenki tudja, hogy milyen korlátok között minő modorban kelljen megindulnia, hogy minden fenakadás nélkül az általa követelt czélt elérhesse. (Helyeslés.) A rendelet utolsó pontja fentartja az államnak felügyeleti jogát, és ő részéről azt hiszi, hogy midőn ezen jognak, amellyel élni minden kormánynak nem csak nálunk, hanem mindenütt széles e világon egyformán kötelessége, midőn ezen jog fentartását egyenesen és határozottan kimondotta, de szorította ugyanakkor határozottan két esetre a feloszlatás jogát — szorította az államellenes törekvésekre, és az egyletek vagyonának hűtlen kezelésére: nem hiszi, hogy ezen rendelet Magyarország bármely ajkú és nemzetiségű lakosa ellen is lehetett volna inconcreto intézve. — Miletics nem értvén meg teljesen Tisza válaszát, kéri a házat, engedje meg, hogy az ülés végén felelhessen reá. — Megengedtetik. Stoll Károly beterjeszti a bányabizottság jelentését a bánya törvényjavaslatról, melynek tárgyalását a múlt évi május 20-án kezdette meg és június 8 án bevégezte, a jelentéshez csatoltatik a kisebbségi, főleg a kőszén mint szabad ásvány ellen irányzott különvélemény és az albizottság munkálata. — Kiadatik a pénzügyi és keresk. minisztériumoknak. Wenckheim B. b. miniszterelnök válaszol Lukaics B. és Lukacsy B. interpellációjára a Thája és Morva folyók szabályozása tárgyában. — A magyar kormány — úgymond — amint értesült a hozzá érkezett folyamodványokból a Thaja szabályozásáról, azonnal felvilágosítást kért az osztr. cs. kir. belügyi és kereskedelmi minisztériumoktól és onnan azon választ kapta, hogy a Thaja folyónak a torkolattól egész Hohenauig mintegy 6 mértföldnyi hosszaságban való szabályozása csakugyan terveztetik. Az oszt. területen foganatosítandó szabályozás abból áll, hogy a folyó medre mélyittetik, állandósittatik és átmetszetek által rövidittetik s a torkolat ott, a hol a Thaja a Morvába szakad , kijavittatik minden töltésezés nélkül. A Morva folyó ál épen semmi szabályozási mivelet nem terveztetik. Egyszersmind arról is értesítetett a kormány, hogy a meder javítása és rövidítése folytán annak esése egy harmadával nevelkedvén, könnyittetik és ezáltal habár a terület nagyobb vízáradások idején ugyan elöntethetik, de a vizek gyorsabban fognak levezettetni. Megnyugtatni kívánta az osztrák kereskedelmi minisztérium a magyar közlekedési minisztériumot az iránt is, hogy a felszólaló magyar községek határai kárt szenvedni nem fognak. A magyar közlekedési miniszter azonban mindebben nem nyugodván meg, maga kívánt magának tudomást szerezni a dolog állásáról, és ennélfogva Bodoky Lajos kerületi felügyelőt azon utasítással küldte ki, hogy magának ezen szabályozás mibenlétéről a helyszínen meggyőződést szerezzen és arról jelentést tegyen. Azonban az idei hosszantartó tél miatt a kiküldött mérnök ez ideig nem felelhetett meg feladatának. A kormány tehát jelenleg még nincs azon helyzetben, hogy saját közegeinek vizsgálatán alapuló megnyugtató választ adhatna arra nézve, hogy a Thaia folyónak az osztrák részén szándékolt szabályozása nem fenyegeti-e semmi részben a magyarországi községek érdekeit; kijelenti azonban, hogy a kormány, ha magyarországi határon fekvő községek ezen szabályozás által érdekeikben legkevésbé is fenyegetve lennének, mindent el fog követni, hogy az ottani vidék birtokai a károsodástól megóvassanak. (Helyeslés.) — Tudomásul vétetik. A kérvények minden vita nélkül tárgyaltadnak le. — Péchy Jenőnek az izraelita seminarium felállítása tárgyában a javaslat beadását kérő beadványára Trefort vallás és közokt. miniszter kijelenti, hogy a jövő országgyűlésen e tárgyban, ha a körülmények megengedik, intézkedés fog történni. A főrendiház javaslatát ajavaslatok szentesítés alá terjesztésének módja iránt a ház minden vita nélkül elfogadja. A gazd. bizottság azon javaslata, hogy az elhalt Backer Antal országházi teremőr árvája számára az elhaltnak 800 fr egy évi fizetése a mintegy 400 frra menő tartozások levonásával kiadásék,— ellenmondás nélkül elfogadtatott. Következik Madarász Józsfnek a törvényes kamatláb megállapítása tárgyában beadott tjavaslatának indokolása. — Madarász kijelenti, hogy most már tudván azt, hogy az országgyűlés folyó hó 24-én végleg be fog záratni, azt hiszi felesleges azon reményt ápolnia, hogy e részben a képviselőház törvényhozásilag intézkedhessek. — Szabadságot vesz magának e részben kérni a házat. —»ioor Viottv ne indokolja a törvényjavaslat tárgyalás alá vételét, hanem engedje meg, hogy fölolvassa határozati javaslatát, mert okvetlenül szükségesnek tartja, hogy a ház e részben határozatot hozzon. — Elnök felszólalására azonban elmondván szónok mégis röviden az ő indokolását indítványozza, utasíttassék a kormány ismét, hogy Makó város kérvénye folytán, az 1874. év dec.. 9-én hozott határozat következtében a legközelebb tartandó országgyűlés elé terjessze be véleményes jelentését az iránt, minő törvényes intézkedések volnának szükségesek a végett, hogy az országban elharapózott nagy kamatláb leszállítása érdekében valami történhessék, mert különben az ország nevezetes nagy része tönkrejutással fenyegettetik.“ — Ez volt — úgymond — azon ok, melyért szónok a tjavaslatot beterjesztette és mostani nézete az volna, hogy ha a tjavaslat nem tárgyaltatik is, legalább az ország nevezetes nagy részét megnyugtatná, a kormány pedig legalább teljesítené kötelességét, ha kijelentené, hogy nagy akadályok jöttek közbe úgy, hogy eddigelé legalább ezeknek elhárítása nem történhetett. Azért ajánlja a háznak, hogy okvetlen valamikép még intézkedjék. Széli K. pénzügyminiszter beismeri, hogy a baj komoly és aggasztó, s hogy mielőbb orvosolandó, az orvoslás azonban sokkal nehezebb, semhogy oly egyszerűen és különösen törvényhozási intézkedésekkel annak elejét lehetne venni. S a miniszter azon nézetben van, hogy az uzsoratörvényeknek ilyen egyszerű visszaállítása, a bajt inkább nagyobbra tenné, mint amilyen az ma, és az orvosszer talán sokkal roszabb lenne, magánál a bajnál. Mert hite szerint bármilyen drákói törvényhozási rendszabályokkal az uzsorát ma meggátolni nem lehet. Sokkal mélyebben rejlik a baj, hogy sem ezen az uton segíteni lehetne A bizalomnak átalános megrendülése, hitelviszonyainknak rendezetlensége és azon tény, hogy a vállalkozás a hitellel nem azon alapon és nem úgy élt, mint kellett volna élnie, azon csapások, melyek az országból azon kevés tőkét is elriasztották, mely itt volt, a rendelkezésre álló tőkét még inkább megkevesbíztették. — A ház többsége nem kívánja tárgyalás alá venni a tvjavaslatot. Következik a keleti vasút tárgyában beadott bizottsági jelentés tárgyalása. Szentpáli Jenő előadó indokolja a jelentést s kéri a házat, hogy a határozatban foglalt intézkedésekre nézve határozzon. — Somssich P emez inditványt teszi: Határozza el a ház: a keleti vasút ügyében kiküldött vasúti és pénzügyi egyesült bizottság jelentése minden ahoz tartozó iratokkal oly utasítás mellett adatik ki a kormánynak, hogy ez azoknak alapján a szükséges és saját hatáskörébe eső intézkedéseket azonnal megtegye és ebbeli eljárásáról szóló jelentését a jövő országgyűlés kezdetén a háznak mutassa be , ugyanakkor terjessze be egyszersmind azon netán szükségesnek, vagy czélszerűnek mutatkozó további teendők iránti javaslatait is, melyek saját hatáskörén kívül esvén törvényhozási intézkedést igényelnek.“ Gubody Sándor: T. ház! Óhajtottam volna e kérdéshez bővebben szólni, de miután a t. elnök úr a mai ülésnek óráját is megszabta, röviden csak annyit mondok, hogy elfogadom azon indítványt, mert meg vagyok győződve, hogy az nem azért tétetett, mintha a mostani kormány is az előbbi kormányok tétovázó, határozatlan, s az ilyen odiosus kérdések elodázására czélzó eljárást sajátította volna el, — hanem mert rövid hivataloskodása ideje alatt,midőn annyi sok teendője és pedig elhalaszthatlan teendője volt, nem rendelkezhetett elegendő idővel, hogy ezen botrányos és az egész Európát bejárt és valóban szomorú következésű esetet megvizsgálhatta volna, nem lehetett annyi ideje, hogy mindazon okmányokat, amelyek erre vonatkozólag már beadattak úgy is mint vizsgálatokat, úgy is mint hiteles jelentéseket beható tanulmányozás tárgyául tehette volna, mert a ki ezeket nem tanulmányozza, mélyebben behatólag mindazon mellékelt okmányokat meg nem vizsgálja, amelyek száma kötetekre szaporodott, nem hiheti el, hogy itt az állam egy rabló bandával állt szemközt, amelynek Rózsa Sándorra volt az angol Währing és orgazdája az angol-osztrák bank. Elfogadom tehát, bízván a jelenlegi minisztérium részrehajlatlanságában, munkásságában. S reménylem, hogy ezen kérdést behatólag fogja tanulmányozni és az állam terheltetése nélkül törvény és lehetőség korlátai között nem csak a szerencsétlen részvényeseken fog segíteni, hanem a nemzet becsületét, hitelét is rehabilitálja. Bízom a jelen kormányban, hogy ezen ügynek megvizsgálása következtében meg fogja hazudtolni az „Augsb. alig. Ztg.“ azon állítását, hogy eddig a magyar kormány azért nem nyúlt erélyes eszközökhöz, mert Währing számításból az uralkodó párt tekintélyes egyéneit vonta be a játékba s meg vagyok győződve arról, hogy meg fogja mutatni a kormány azt, hogy a pénz és a magánállás mellett a törvény és igazság előtt nem fognak a bűnösök golyómentesek lenni. Annál fogva én te hát ezen indítványt elfogadom, a nemzet becsülete igazságot követelt s hangosan követeli a publico opponio és a közerkölcsiség, hogy ebből titkot ne csináljon és legalább eleje vétessék annak, hogy jövendőre Magyarország a nagy vasúti consortiumok s bankárok rablásainak szinhelye legyen ; ne ijedjen vissza a kormány még azon eshetőségtől sem, hogy per utján Offenheimet fogunk, mert akkor is a világ közvéleménye nem a nemzetet, hanem a megvesztegethető bírákat fogja sújtani s az európai culturnépek nem fognak vádolni, hogy részesei voltunk a bűnöknek s czimborái a bűnösöknek, kiknek kielégithetlen pénzszomját nemzetek sinlik, s kiknek nyomdokait a tönkre tett családok ezrei átka kiséri. Simonyi Ernő : Nem akarok most érdemlegesen hozzászólani ezen jelentés tartalmához, hanem néhány rövid megjegyzést kénytelen vagyok tenni. Először is meg kell jegyeznem a jelentés címére nézve, hogy én nem fogadom el, hogy ezen jelentés az együttes pénz és vasúti bizottságé. Ez a volt vasúti és pénzügyi bizottságnak jelentése, de nem a jelenlegieké. Ezt azért vagyok kénytelen constatálni, mert magam is a pénzügyi bizottságnak tagja vagyok, de ezen jelentésnek szerkesztésében vagy ezen vizsgálat megejtésében semmiképen részt nem vettem, mert t. ház egy határozata kizárta a pénzügyi bizottság újabban beválasztott tagjait és meghagyta azokat, akik előbb ezen kérdéssel foglalkoztak. Ami magát a jelentést illeti, én nem lehetek egy véleményben sem az igent. előadó úrral, sem Somsich Pál képviselő úrral akik azt kimerítőnek tekintik. Én részemről sem kielégítőnek, sem kimerítőnek m m tekinthetem. Igaz, hogy ők históriáikig előadják eléggé hiányosan azt is, de előadják az ügy állását, azután bizonyos fő momentumokra kérdéseket tesznek fel. De mi történik. Egyetlen egy kérdést sem fejtenek meg világosan, hanem azt mondják : Az első kérdés : „meg volt a keleti vasútnál a kiépítéshez megkívántató dotatió ? A bizottság azon adatok után, melyek a tárgyalás hosszú folyama alatt előtte felmerültek, azon meggyőződésre jutott, hogy ezen kérdésre a választ csupán ez adatokra támaszkodva kielégítőleg megadni nem lehet.“ Ez az első kérdés megfejtése. A második kérdésre nézve hogy „elfogadhatókig történt-e a papírok értékesítése? a bizottság az elmondottak után azon nézetben van, hogy ezen kérdésre csak akkor lehetne teljes meggyőződéssel válaszolnia, ha tudva lenne azon egész összeg, mely az értékesített papírokból tényleg befolyt stb. szóval most nem lehet. A harmadik kérdésre nézve szintén azt mondja : „ennek végére járni szükséges lenne, de a bizottságok nem képesek végére járni.“ Ezen jelentést tehát én sem kielégítőnek, sem kimerítőnek nem tekinthetem és midőn nem vagyok egy átalában ellenére annak, hogy a benyújtott indítvány elfogadtassák, csupán azon világos kijelentéssel fogadom el, hogy ez által a kérdésnek semmi tekintetben sem lesz produkálva, hogy a felelősség mindenki részére és minden oldalról fentartassék és a jövő törvényhozási intézkedés egészen sértetlenül, érintetlenül hagyassák. Igen természetes, hogy a jelen keretben ezen kérdést érdemileg tárgyalni nem lehet, de hogy átadassák a kormánynak azon utasítással, hogy a jövő törvényhozásnak jelentését beterjessze, az ellen nincs kifogásom, hanem csak mint mondom világosan kívánom kimondatni, hogy azáltal, hogy a jelentés a kormánynak átadatik, semmi tekintetben ne értessék az, mintha a kép. ház ezen jelentést elfogadta, jóváhagyta, vagy magáévá tette volna, vagy mintha ezen ügyben bármi tekintetben intézkedett volna. Ezt a jövő törvényhozásnak lesz feladata tenni és annál inkább óvatosan eljárni, mert mint volt kiemelve a miniszterek által is Magyarország hitele semmi által sem szenvedett többet, mint ezen szerencsétlen vasúti kérdés által. Hogy tehát ez rendeztessék és a képviselőház méltóságához, az igazsághoz képest remibe hozassék, azt az ország hitelének,az ország magas hivatásának érdeke követeli. Én tehát mondom, elfogadom az indítványt, hanem azon értelemben, melyet előadtam. Péchy T. köziek, miniszter oda nyilatkozik, hogy felfogása szerint nem annyira ezen jelentés, mint inkább az ügy adatik át a kormánynak, további intézkedések megtétele végett s amennyiben így fogja fel ez indítványt, azon észrevételt teszi, hogy itt az áll, hogy a kormány az iratoknak és jelentésnek alapján a szükséghez képest és saját hatásköréhez tartozó intézkedéseket azonnal megtegye. — Ezen „azonnal“ szót ő úgy érti, hogy nem a mint kezébe kerül a kormánynak az ügy, — rögtön tegyen intézkedést, hanem hogy azt részletesen tanulmányozva, a szükséghez képest tegye meg az intézkedést, amennyiben azok nem törvényhozási, hanem más útra tartoznának. — És minthogy így fogja fel a határozati javaslatot, el is fogadja azt. — A ház elfogadja Somssich indítványát. Következik a naszódvidéki erdők ügye. Papp L előadó ismerteti a jelentést s előadja azon határozati javaslatot, hogy az egész ügy adassék ki a minisztériumnak azon utasítással, hogy ezen szerződést és mindent, ami ahhoz tartozik a jövő országgyűlés kezdetén alkotmányos tárgyalás végett a háznak beterjessze. Ha a ház ezen határozati javaslatot elfogadja,akkor a részletekbe nem bocsátkozik. Ellenben ha tárgyalni kívánja fentartja magának a jogot, hogy mint előadó a tárgyalás végén nézeteit előadhassa. Kéri az indítvány elfogadását. Széli K p. ü. miniszter, bár lényegileg teljesen egyetért a javaslattal, mert a bizottság határozati javaslatának is csak az a lényege, hogy adassák ki az ügy a minisztériumnak,magát a határozati javaslatot, úgy amint van, nem tartja elfogadhatónak, mert a jelentése complicált kérdésre világot vett ugyan, de ez még nem elég arra, hogy minden irányban az illető okiratok scrupulosus és alapos megvizsgálása nélkül individualiter mindenkinek, és így különösen a kormánynak, mely ezen kérdést átöröklötte, igazi és pozitív meggyőződést szerezzen a kérdés minden részleteire nézve. Kéri tehát, hogy a ház határozza el, hogy a naszódvidéki ügyre vonatkozó összes iratok kiadatnak a minisztériumnak a jövő országgyűlésen teendő véleményes jelentéstétel végett. Lázár Á. ha a pénzügyminiszter határozat javaslatával oda czéloz, hogy épen úgy miként az előadó által előterjesztett bizottsági vélemény határozottan kifejeztetni óhajtotta, hogy a bizottság a minisztériumot oda véli utasítandónak: „hogy ezen szerződést alkotmányos tárgyalás és esetleg beczikkelyezés végett a törvényhozás elé terjessze“, csatlakozik hozzá, ha nem ily értelemben, akkor sokkal határozottabb és lényegileg sokkal megnyugtatóbb lévén a bizottság által beadott határozati javaslat, azt pártolja. Széli K. pénzügyminiszter megjegyzi, hogy arról nincs szó, miként értelmezte ő a bizottság javaslatát, mert ő más határozat hozatalát javasolja, hogy ti a ház a kérdésnek magának praeccupálása nélkül, minden motivátió nélkül utaltsa azt a kormányhoz, hogy a kérdés felett ne egy haldokló országgyűlés határozzon úgy , mint egy fontos kérdés felett határozni kell. Simonyi Ernő tökéletesen megelégszik azzal, ha a jelentés áttétetik a jövő országgyűlésre anélkül, hogy bármi tekintetben a dolognak praejudicálva legyen, úgy hogy adassák ki a kormánynak és hogy a kormány jelentést tegyen. Elfogadja az indítványt. — Horváth Gy. csatlakozik a pénzügyminiszter határozati javaslatához. — A ház elfogadja a p. v. miniszter javaslatát. A napirend letárgyalva lévén, Miletics Szvetozár nyilatkozik a miniszter által interpellatiójára adott válaszra s egész terjedelmében nem nézhetvén át a választ annak csak elvi állítására szorítkozik. Nem helyesli a miniszter azon közjogi theoriáját, mely szerint a kormány hatáskörében állana törvény hiányában a közjogi, vagyis társadalmi viszonyokat, vagy más fontos ügyeket rendeletekkel pótolni. Ha ez így volna, akkor a kormánynak ezébe juthatna, hogy ily módon az egész alkotmányt felforgassa. A miniszter azon nyilatkozata ellenében, — melyben tagadja, hogy a nemzetiségeknek valami politikai jellege vagy fontossága volna, azt állítja, hogy a nemzetiségeknek törvény szerint is van politikai fontossága. Mert ugyanazon törvény, mely azt állapítja meg, hogy Magyarország polgárainak egysége, magyar nemzetnek neveztessék, a nemzetiségeknek is jogokat biztosít, és pedig politikai értelemben is, annyiban, amennyiben az államoriganismusban a nemzetiségi nyelveknek, sőt a hivatalnokok alkalmazása tekintetéből, ha nem is elégít ki, fontosságot tulajdonít. Azután így folytatja beszédét: „A szerbek nem félnek a magyar Jupiter tonans fenyegetésétől, mert histen már alias viderunt ventos, aliasque procellas. (Derültség.) Addig, míg a törvényes út előttünk nyitva van, küzdeni fogunk, ha pedig a törvényes eszközök közigazgatásilag vagy a bíróságok szembetűnő részrehajlása által meg fognak tőlünk vonatni, akkor nekünk sem lesz dísztelen úgy tűrni, valamint nem volt dísztelen a magyarokra nézve sem a veszély éveiben. Végül élénk derültség közt kinyilatkoztatja, hogy a miniszter válaszát tudomásul nem veheti. Tisza K. belügyminiszter csak azt jegyzi meg válaszul, hogy az ő fenyegetésétől legalább a szerbeknek nincs mit félniük és Magyarország egyetlen egy nem magyar ajkú nemzetiségének sincs oka félnie. Ő nem fenyegette soha nem fenyegette most sem egyiket sem, sőt azt gondolja, hogy ép azáltal adja legbiztosabb jelét annak, hogy azt óhajtja hogy Magyarország minden ajkú lakosai ez ország kebelében magukat megelégedetteknek érezhessék, ha igyekszik hatásköréhez képest nem fenyegetni azokat sem, hanem — valahányszor okot adnak arra — sújtani azokat, kik a nemzetiségektől ezen nyugalmat, ezen megelégedést elvenni, kik a viszonyt olyanná tenni igyekeznek, hogy a közös haza kebelén a közös megelégedés lehetővé ne váljék. (Átalános hosszasan tartó zajos tetszésnyilvánítások.) A ház tudomásul veszi a választ s ezzel a napirend kimeríttetvén, elnök bejelenti Simonfi Kálmán képviselőnek katasteri kerületi felügyelővé történt kineveztetése folytán beadott lemondását s végül tudatja a házzal, hogy a legközelebbi ülés akkor fog tartatni, —hihetőleg hétfőn 10 órakor midőn a törvényjavaslatok, melyek a király szentesítése alá vannak terjesztve, le fognak érkezni, és itt kihirdetendők lesznek. — Ezzel a nyílt ülés 1 óra 15 perczkor véget érvén, következett a zárt ülés. Külföld. A szerb nyugtalanságok, melyeket mint tegnap említettük, az osztrák és magyar uralkodó találkozása Nikita montenegrói fejedelemmel okozott, — azon eshetőséggel is foglalkoznak, hogy Ausztria az orosz szövetség megnyerésén fáradozik s Oroszország kés/, bizonyos kompensatiók fejében átengedi a szerb tartományokat Ausztriának, mely esetben aztán a dél-szláv tartományok sulypontja Belgárdból Zágrábba helyeztetnék át, mi által Ausztria bizonyos ellensúlyt nyerne Magyarországgal szemben is. Belgrádban kezélik továbbá, hogy Marinovich volt miniszterelnök titkos küldetésben Sz. Pétervárba küldetett, hol őt a cár Németországba utazása előtt fogadta. A volt premier feladata volt mindenek előtt bizonyosságot szerezni az iránt, vajjon oroz udvari körökben csakugyan jó szemmel látnák-e, ha Nikita venné kezébe az uralmat az összes délszlávok fölött, továbbá, hogy lehetne-e Oroszország támogatására számítani egy Törökországgal beállható konfliktus esetében. — Az ár az első pontra azt válaszolta, hogy szerfölött kellemetlenül hatnak reá a Szerbiában folyó villongások; váljon Nikita lesz-e valaha az összes délszlávok uralkodója, az oly kérdés, melyet csak akkor lehet vitatni, ha az illető néptörzsek teljesen kilépnek a török államkötelékből, különben is az ily kérdéseket nem egyedül Oroszország, de Ausztria és Németországgal közösen dönti el. Törökország szétzüllése nem siettethető, de gát sem gördítendő elő, mihelyt az megindul. A franczia közhatalmak viszonyára vonatkozólag Dufaure igazságügyminiszter eme a javaslatot terjesztette f. hó 18-án a nemzetgyűlés elé . 1) A senatus és képv. ház minden évben összeülnek, január második kedden, a köztársasági elnök előleges felhívására. A két kamara legalább öt hóig ülésezik egy évben. Mindkettőnek ülésszaka egy időben kezdődik és ér véget. 2) A köztársaság elnöke zárja be az ülésszakot. Joga van rendkívüli ülésekre is összehívni a kamarákat. Köteles egybehívni, ha ezt mindkét kamara összes tagjainak felénél eggyel többen kívánják. Az elnapolás azonban egy hónál hosszabb időre nem terjedhet és egy ülésszakban kétszernél többször nem fordulhat elő. 3) A rendes ülésszakon kívül egyik kamara sem ülésezhet, és ülésezése ily esetben jogtalan és érvénytelen, kivéve, ha a senatus, mint bírósági kamara ül össze és ekkor csak bíráskodási functiókat végezhet. 4) A senatus és a képviselőház ülései nyilvánosak. Azonban bármely kamara az elnök, vagy 10 tag kérésére titkos bizottsággá alakulhat. Ekkor absolut többséggel határoz a felett, hogy az illető kérdésben újra nyilvános ülés tartassék-e vagy sem. 5) A köztársasági elnök a kamarákkal üzenet által érintkezik, melyet a szószékről egy miniszter olvas föl. — A miniszterek mindkét kamarába bejárhatnak és kihallgatandók, mikor ezt kívánják. A köztársasági elnök rendeletére valamely törvényjavaslat tárgyalásakor egy kijelölt bitos által is tá-