Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. május (1. évfolyam, 28-50. szám)
1875-05-30 / 50. szám
lensége felett, mert az új idővesztés ismét csak a hazának válhatik kárára.. Egy vigasztalásunk azonban lesz az, hogy az alaptalan kísérletek kora lejárand, s a nemzet meg fog győződni arról, hogy csakis elvi álláspontra helyezkedő pártok és kormányok segíthetnek az ország bajain! _ Berzete, május 27. Az „Egyetértés és Magyar Újság“ folyó évi 47-ik számában Máriássy Andor úr, a legközelebb múlt országgyűlésen a rozsnyói választókerület képviselője, óvást tesz azon közlésre, hogy ő a rozsnyói kerületben a függetlenségi párt jelöltje lenne, s az igazság érdekében kötelességének ismeri kijelenteni, hogy ő a közjogi ellenzékhez tartozik ugyan, de a függetlenségi pártba be nem lépvén, annak jelöltje nem lehet. Ezen észrevétel következtében szintén tisztelettel kérem az igazság érdekében közzétenni, hogy a rozsnyói kerület, 48-as, függetlenségi és a baloldali elvekhez mostan is következetességgel ragaszkodó volt balközép tagjai, közjogi ellenzék név alatt egyesülvén, mint ily párt Máriássy Andor urat, aki nemcsak letett fogadalmát mindenben híven megtartotta, de a választási törvények tárgyalása alkalmával a választó polgárok jogait fél órai szép beszédével védte, s a mely választási törvény következtében, fájdalom, épen kerületünkben Rozsnyó városában 100, Dobsinán pedig 600 választó polgár veszítette el választási jogát, — kívánja egyező akarattal, az igazság, méltányosság és a közjó érdekében, megint a képviselői jelöltség elválalására felszólítani. Hámos Lajos: Tévedések sorozata. A „Hon“ ban (május 12-én az irodalom rovatban) György Aladár „Legrégibb nyelv a magyar czimü müvem tartalomjegyzékét bírálván, ezt mondja rólam : „Az agg Táncsics, ki ezen tévedések sorozatába egészen beleélte magát s müvének minden betűjét orthodox buzgalommal igaznak tartja.“ Körülményeim s mostani súlyos viszonyaim tekintetéből e fölebbi állitás rám nézve igen nagy fontossággal bir, sok mindent mondottak el rólam máskor is más lapokban is, de mert a szabadsajtó bálványom, sohasem ütköztem meg bármit mondtak, állítottak légyen felőlem, hanem ez alkalommal felszólalnom erkölcsi kötelességem parancsolja, remélem, hogy a t. szerkesztőség méltányosság tekintetéből tért enged soraimnak, mivel a „Hon“ válaszomat visszautasította. Szokatlan valamely munkának tartalmát kinyomatni, mely még csak kéziratban van, de azt tennem igen alapos okaim sürgettek, tudniillik a kenyér és nyomor, a napi szükség korbácsol, hogy a munkát elárusítsam, mert csupán ez képezi családommal való megélhetésemnek egyedüli alapját, forrását. Magát a terjedelmes munkát nem küldhetem mindenüvé oda, kik által megvásároltatni óhajtom és remélem, az ilyféle nyelvfejtegetés még kinyomtatva is csak kevés embert érdekel, miként kívánhatnám tehát, hogy gazdag kényelemhez szokott nagy urak, épen még a kéziratot olvassák el , és ha ezt egyik másik nagy úr hónapok folytán mégis megtenné, de nem érezne magában kedvet annak megvásárlására, visszaadná, egy másiknak, majd egy harmadiknak adjam-e át? A szükség, kényszer parancsolá úgy tennem, amint cselekedtem. A kinyomatott tartalmat küldöm tehát bizonyos főurakhoz, és így a szerkesztőkhöz is. Mindenki átláthatja, hogy helyzetemben, ha czélomat akarom érni, máskép nem tehetek róla. És a „Hon“-ban előáll György Aladár és mondja: „Az agg Táncsics, a tévedések hosszú sorozatába egészen beleélte magát, mely állításnak értelme az, hogy jelen munkája, tudniillik: „Legrégibb nyelv a magyar“, csupa tévedések sorozata. Midőn én egyik vagy másik dúsgazdag ur feleletét várom, miként a szárazság miatt megrepedezett búzaföld gazdája a jótékony eset, akkor a dúsgazdag kezébe kerül György A. állítása, miszerint művem nem egyéb, mint tévedések sorozata; és mit következtet ebből a dúsgazdag: minden olvasó átláthatja azt, hogy nem méltó megvételre. A fölött, mit nem láttunk (jelen esetben nem olvastunk). Ítéletet mondani nem vagyunk képesek ; György A. pedig munkámat nem látta, nem olvasta soha és mégis azt mondja róla, hogy: tévedések hosszú sorozata!! Tévedni emberi dolog, ki az a halandók közül, ki magáról biztosan elmondhatná, hogy sohasem téved, holott tudjuk, érezzük, hogy a tévedhetés emberi gyarlóságunkban gyökerezik? Művemet nem ismerve, miből merítheté ön tudását, ami alapjául szolgálhatna amaz állításának, hogy művem tévedéseknek hosszú sorozatából áll csupán ? Hírlapi irodalomban, sőt önálló nagyobb munkákban is sok és mindenféle tévedés találtathatik, s valósággal találkozik is ; de az csak akkor bizonyul be tévedésnek, mikor megmutatjuk annak okát, hogy miért tévedés; azaz mikor mind a fölállítást megczáfoljuk, mind pedig az állítás támogatására felhozott okokat is sorban érvényteleneknek bizonyítjuk. Cselekedte-e ön ezt ? Ha György A. egyeneslelkű, szilárd elvű férfiú, kit előítéletek bilincsei nem nyűgöznek, senkinek szeszélyeitől nem függ; saját meggyőződését követi, senkinek nem hizeleg, s igazságérzeténél fogva valaki ellen jogtalanságot elkövetni nem akar, midőn munkám tartalmát hozta, így kell róla szólania: „Táncsics, legrégibb nyelv a magyar czimü munkáját, melyen régóta dolgozik, bevégezte, mit előttem fekvő tartalma tanúsít, s abból kitetszik, hogy kézirata 678 lapnál többre terjed. Ennyit mondania, szoros kötelessége volt. A dolog természete szerint nem követelhetem, hogy dicsérőleg ajánlólag szóljon oly műről, mit nem ismer, vagy pedig, bármi okból, tévedések sorozatának tart, de ha irányomban némi jó akarattal viseltetik, a tartalomnak némely szakaszát fölemlítheti vala ; de e helyett mit tesz György a. ur? világgá kürtöli, hogy müvem — melyet nem ismer — tévedések hosszú sorozata. Olvasott e ilyet valaha a világ ? Azt is mondja György A. ur, hogy : Táncsics e művének minden betűjét orthodox buzgalommal igaznak tartja. Nem hihetni, hogy valaha még más ily példátlan könnyelműséggel, hamis állítással nyilatkozott volna valamely előtte ismeretlen munka fölött, miképen ezt György ur teszi. Müvem alapja tehát czime e három (akinek úgy tetszik négy) szó : Legrégibb nyelv (a) magyar Ha ez alaptételt igaznak nem tartanám, és mégis indokolására oly roppant fáradságot, terjedelmes munkát fordítottam volna: valóságos eszeveszettség lett volna tőlem; tehát igenis, ez alapállításnak minden betűjét megdönthetően igaznak tartom ; de munkám nem e négy szóból áll; az alapállítás támogatására megkivántatott érveken sokat kellett módosítanom, változtatnom, faragnom, s a dolog természete szerint sokat módosítanak azok is, kik utánam jövendenek, s a nyelvek eredete fölött teendett. vizsgálódásuk eredményével, mint okmányokkal erősitik meg azt, mit én csupán a józan ész világánál magából a nyelv alkotásának természetéből fejtettem ki. Ha Györgyi úr nem mint felületes, hírek után kapkodó újdondász tekintette volna művem tartalmát, hanem tudományos szempontból vette volna, mint a komoly irodalom megköveteli, legalább oly megjegyzéssel kisérte volna munkám fölemlítését, milyet hozzám mások csak szóval intéztek ; tudniillik, hogy öntudatosan, komolyan bírom e állítani, miszerint legrégibb nyelv a magyar: képes vagyok-e csak hinni is, hogy az első emberek magyarul beszéltek ? azt válaszolhatnám, mit másoknak élő szóval mondtam, s a mi munkám folyamán sokszor előfordul, tudniillik, hogy kezdetben nem lehetett nemzetiség szerint megkülönböztetett, — például: germán, szláv, magyar stb. nyelv, — hanem egyszerűen csak nyelv, de” a legősibb anyatörzsnek olyan a milyen nyelve azon nép ajkán maradt fen, mely a legősibb anyatörzshül utóján sarjadzott ki, mielőtt az ledőlt volna, és ez utolsó sarj a magyar, mert ennek nyelvében vannak fen szakadatlan lánczolatban bár sok képen módosulva azon szók, melyeket a legelső embereknek a szükség kényszerítő törvényei szerint kellett megteremteniök. Táncsics Mihály: Külföld. a zászlóra, lenne összetoborzandó. Ily felhívást Chambord gróf pártfelei nem tartottak időszerűnek. A pápa Alfonzo király támogatását a spanyol trónon a következő feltételek alatt megígérte: 1) visszaállítása a pápai jurisdictiónak minden fölött mi a cerűst illeti; 2) a patromitusok visszaállítása az egyház javára ; 3) a hátralékos nyugdíjak kifizetése a clerusnak; 4) az 1850-ki konkordátum visszaállítása; 5) Spanyolország vatikáni követének teljes függetlensége a quirinali spanyol követtől; 6) a római kath. theologia tanításának hivatalo életbeléptetése. Az ifjú király tanácsadói azonban úgy látszik, soknak találtak a jóból e hat pontot, a miért is ez ügy függőben maradt s elfogadására alig lehet kilátás. — E pontok hatalmas gátat vetnének a szegény Spanyolországban minden haladásnak s egy második pápai állam alapját raknák le. A legújabb belga jegyzék, melyet a brüsseli kormány a Duchene-ügyben a német kormányhoz folyó hó 23-áról intézett, következőleg hangzik: A berlini kabinet az okmányok megtekintése után meg fog győződni, hogy a vizsgálatot a leggondosabban vették s hogy a kutatás minden eszközét, beleértve az aacheni törvényszék közreműködésére való hivatkozást, kimerítették, hogy a büntetendő tényeket, M Vannak, megállapítsák. Bármily figyelmesek, bármily terjedelmesek voltak is, a kutatásoknak nem volt eredményük. A már ismert leveleken kívül egy olyan tény tételét sem tudták kimutatni, melyre a büntető törvények alkalmazhatók. A mint alulírottnak már szerencséje volt a február 26-iki jegyzékben figyelmeztetni, Belgium büntető törvényei ép oly kevéssé fenyítik mint Európa más országaié az el nem fogadott ajánlatokat vagy javaslatokat valaki személye elleni merényletre. Még nem régen a parlamenti vitában erkölcstelennek és gyűlöletesnek bélyegezték a kormány közegei Duchesne tettét. Az ellenzék szava nem kevésbé szigorúan ítélte el azt. A király kormánya túlmenve azon, amit ígért és anélkül, hogy bevárná, hogy más nemzetek hasonló értelemben módosítják büntető törvényeiket, vagy anélkül, hogy határozatait a viszonosság feltételéhez kötné, azt határozta, hogy a törvényhozás elé mielőbb javaslatot terjeszt, mely szerint azon el nem fogadott ajánlat vagy javaslat, hogy valaki ellen súlyos merénylet intéztessék, épen úgy mint fenyegetés, nehéz büntetéssel sujtassék. Az uj javaslat, melyhez a belga kormány ma szabad akaratból ragadja meg a kezdeményezést, megfelel érzelmeinek; alulírott kétkedik, hogy a törvényhozó kamrák kedvezően fogják fogadni s a köztudat jóváhagyandja. Fogadja stb. Brüssel, 1875. május 23. d,Aspremont-Lynden gróf. A német külügyéri sajtóbureaut Bismarckig feloszlatta. Ez átalános feltűnést okozó hírt hozzák a berlini lapok, mely minden más biztosításnál inkább meg fogja győzni a világot arról, hogy a kanczellár valóban békés politikát követ, mert szárnyra eresztette a reptilieifrond kosztosait, ama lármás faját a zsoldos íróknak, kik a „Prov. Corr.“ és a hivatalos lappal szemben azt tűzték feladatokul, hogy azon gyanúba hozzák a külföld előtt a németeket, miszerint minden áron háborút akarnak. Ez emberek világgá bocsátották a „Post -ban a „háborús kilátások“at,ők csinálták a franczia hadkereteket illető „körrendeletét“, ők konstruálták a „katkolikus ligát“, mely ellen Németországnak készülnie kell. Ez emberek napról napra a legdurvábban kompromittálták a német külügyi hivatalt, legérzékenyebben pedig magát Bismarckot, mivel köztudomású dolog volt, hogy a lármacsinálók a külügyi hivatalban ácsorogtak, s amit a világba kiabáltak, Bismarck utasításának tartotta mindenki. Emellett e zsoldosok óriási pénzbe kerültek. A góthai socialista kongressus 26 -iki tanácskozásának súlypontját azon módok megbeszélése képezte, melyek által az állam és a társadalom jelen alakjában lassankint a socialista törekvések szellemében lenne átalakítható és amelyek által bizonyos értelemben mintegy átmenet volna nyitható a jövendőbeli socialista államhoz. Ez irányzat kifejezést is nyert a felállított új programúi egyik pontjában, mely következőleg hangzik: „Németország socialista munkáspártja, hogy a socialista munkáskérdés megoldását előkészítse , kívánja, hogy socialista termelő társulatok állítassanak fel államsegéllyel a munkás nép ellenőrzése alatt, és pedig az ily ipar és földmivelési társulatok oly terjedelemben léptetendők életbe, hogy belőlük az összállam socialistikus szervezése állhasson elő. — A programm többi pontjai röviden a következőkben foglalhatók össze: A socialista munkáspárt az állam alapjául az átalános egyenlő és közvetlen választási jogot követeli titkos és kötelező szavazás mellett minden 20 éves állampolgár számára és pedig mindennemű választásnál úgy az államban mint a községben. Bebel indítványa, hogy a nőknek is adassák szavazati jog, kisebbségben maradt. A többi pontok közvetlen törvényhozást és háborús béke fölötti döntést követelnek a nép számára; átalános hadkötelezettséget s az állandó hadsereg pótolását honvédelmi intézmény által, a sajtó, egyesületi és gyülekezési törvények eltörlését; néptörvényszékeket ingyenes igazságszolgáltatással, átalános s egyenlő népnevelést államköltségen álalános tankötelezettség mellett ; a legtökéletesebb vallásszabadságot közve-Az ifjú arczán megszégyenülést tanúsító pirosság vonult végig. — Bocsásson meg, ha csakugyan megsértettem volna, — rebegé alig hallhatólag. — Hogy megsértett ön uram, azt el fogja ismerni maga is. — Vannak körülmények, midőn az ember szavai nem jöhetnek beszámítás alá. A nő zokogása csendesedett. — Megvallom, hogy pár pillanat előtt oly lelki állapotban voltam, mely........ Az ifjú itt elharapta a szót, a hölgy fölemelő fejét és kérdőleg tekintett reá. — Ön tehát meg fog nekem bocsátani. — Azaz hogy mindenek előtt tisztába kell jönnünk egymással.— Én uram Őszi Rózsa vagyok. Atyámat Őszi Péternek hívták s engemet Rózsának kereszteltetett. — Atyám herczeg Hochberg bagodi uradalmában tiszttartó volt, s mikor meghalt, az öreg herczegnő engemet nevelésbe adott, honnan pár hónap előtt léptem ki. Az öreg herczegnő már nem él, leánya gróf Mérayné........ Árpád megrázkodott. — Leánya gróf Mérayné Vaskőre vitetett magához, hol a fiatal gróf, Victor párbajsebben feküdt..........Roszul van ön uram ? — Nem kérem. A fogság elgyengített, gyakori szédülésnek vagyok kitéve. — Tehát holnapra hagyom elbeszélésemet. — Ha szabad kérnem, folytassa tovább. — Viktor gróf tehát párbajsebben feküdt, s én igen sok órát töltöttem mellette. — Egyszer az a megdöbbentő hir jött, hogy az öreg gróf, ki Leona leányával Svájczba utazott,’.útközben agyonlőtte magát, — s pár nap múlva valóban visszaérkezett a grófnő atyja holttestével. A temetés és Victor gróf fölépülése után Bécsbe mentünk lakni, hol a grófo y érzelmeket tanúsított irányomban, melyek [az egész család által, különösen Leona grófnő által, —a legnagyobb ingerültséggel fogadtattak. A grófi házból rögtön el lettem bocsátva, s mert nem tudtam hová menni, visszamentem a nevelő intézetbe, hol egyik nevelőnői helyre meg is fogadtak. Viktor gróf azonban, daczára a nevelőnő tiltakozásának s az tett adók helyett progressiv jövedelmi adót, korlátlan társulási jogot a tőkehatalom ellen, a vasárnapi, gyermek és női munka feltétlen beszüntetését amennyiben azok az egészségre és az erkölcsiségre nézve károsak, a rabmunka szabályozását, mint amely veszélyes versenyt folytat a szabad munkával. Az olasz hadsereg szervezése,mint tudjuk egészen német mintát követ. Ott is mintázatában egész Európában 1866 és 1870 óta 20 évtől 40 évig minden fegyverfogható polgár hadköteles; ott is három fegyvernem különböztethető meg, u. m. a sorkatonaság, a honvédség és a népfelkelés; emellett ott is életbe van léptetve az egyéves önkénytes intézmény stb. A valóságban azonban kissé másképen üt ki Olaszországban a dolog, amennyiben ott tulajdonkép csak az első fegyvernem jöhet tekintetbe; a honvédség még az előirt hatvan napi fegyvergyakorlatban sem részesül, a népfelkelők pedig amennyibe nem állanak kiszolgált katonákból, fegyvert sem látnak; továbbá az is sok időbe fog még kerülni, míg a honvédség — a felkelőkről nem is szólva — tisztekkel láttatik el. — E sajnos körülményekkel szemben azonban a sorkatonaság napról napra szilárdabb alapot nyer; az uj fegyverekkel ellátás gyorsan halad s a gyakorlatok csapatonkint és nagyban szakadatlanul tartanak, valamint a katonai iskolai oktatás is. A mozgósítást mind behatóbban tanulmányozzák és sürgetik, másrészről a tisztikar szemlátomást emelkedik. Az olasz nemesség, melyet különböző körülmények 1866 óta egészen elidegenítettek a hadseregtől, — az új hadügyminiszter, Ricasoli befolyása és a németek francziaországi győzelmeinek hatása alatt ismét kedvet nyert a hadi szolgálatra s most a turini és modenai katonaiskolák tultömték s a florenczi és milánói kadetiskolák növendékei is teljes számmal vannak. Ezzel szemben azonban az egyéves önkénytes intézmény számos panaszra ad okot; a belépés nagyon meg van könnyítve s igy csekély műveltségű elemekkel van elárasztva; emellett a szolgálat szerfölött szigorú s a fiatal emberek mint parasztsuhanczok tekintetnek, mig ismét az önkénytes évet követő tiszti vizsga nagyon fölületes. Táviratok, Bécs, május 29. A „N. Frendenblatt“ szerint Amália Koburg herczegkisasszony tegnap este Miksa Emánuel bajor herczeggel jegyet váltott. Zágráb, máj. 29. A horvát jogászegylet bizottsága elhatározta, hogy f. évi október 19-én, mint a horvát egyetem megnyitásának évforduló napján egy átalános horvát jogászgyülést fog ide egybehívni. Bécs, május 29. A „W. Abendp.“ szerint Kol1er b. hadügyminiszter ma visszatért szabadságáról s átvette minisztériuma vezetését. Berlin, május 29. A svéd királyi pár tegnap este ide érkezvén nagy kitüntetéssel fogadtatott. Ma a német trónörökös látogatást tett a királynál, ki később Vilmos császárt látogatta meg. Délelőtt a király tiszteletére nagy katonai díszgyakorlat tartatott a tempelhofi mezőn , melyen mintegy 12,000 főnyi katonaság vett részt. A mai díszebédre a svéd követség, a miniszterek, tábornokok, a felső és alsólutz elnökei és a főpolgármester is hivatalosan voltak. Brüssel, május 29. A belga nemzeti bank a leszámítolási kamatlábat 32 ° C-ra szállította le. A mai világból. — Regény. — Irta : ló-völgy^’i Titusz, IV. Kötet. V. Az uj társ. (Folytatás.) A hatás, melyet az arczkép látása idézett elő, pillanatonkint nagyobb mérveket öltött, mig végre az ifjút szédülés foga el, s a falhoz támaszkodva kellett ágyához visszatántorognia. — De hát mi lelte önt ? — kérdező a nő, megragadva Árpád kezét, mely hideg volt és reszketett. — Kegyed ördögi játékot űz velem, rebegő az ifjú nehány másodpercz múlva. — Uram! Szavamra mondom, hogy én nem tudom a mi önnel történik. — Ismeri talán azt, kit az arczkép ábrázol. Ez talán az a nő, ki miatt üldözve van ? — Az uram higyje meg, hogy én is remegni kezdek ; furcsa játéka volna a sorsnak, ha így összehozott volna bennünket. — Hagyjon föl kérem az eféle beszédekkel, — nyöszörgő Árpád lázas, ingerült hangon. Kegyed nagyon jól tudta, hogy ki vagyok, mert kegyed küldve lett ide, de hogy mi czélból, azt már nem tudom kipuhatolni. — Én küldve lettem ? kiáltá a nő, bámulás és sértett önérzettel vegyült érzést mutatva, — én küldve lettem volna önhöz? — megbocsát ön uram, de szavait nem bírom megérteni. — S ön meg fog bocsátani, ha magyarázatába nem bocsátkozom. — De kérem, kegyed irtóztató valamit gondolhat felőlem! — kiáltá a hölgy mindinkább neki hevülve és fokozott bámulással......... Árpád kezére hajtotta fejét, s a mély benyomás, melyet lelkületére az arczkép látása tett, hosszú sóhajokban jelelenkezék. Az arczképet hal Thiers levele Gortsakoffhoz, mely a közelebbi napokban diplomatiai körökben s a sajtóban közbeszéd tárgyát képezte, teljes biztosítékot nyújtott az orosz kanczellárnak Francziaország békés szándékai iránt s tartalma állítólag megegyezett azon nyilatkozattal, melyet az agg franczia államférfi kevéssel előbb Hohenlohe herczeg párisi német nagykövetnek adott. Thiers személyes hitelét kötötte le, hogy Francziaország lényegileg békés hangulatú, mindemellett azonban oda kell törekednie, hogy anyagi és katonai hatalmát, valamint állását Európa tanácsában lehetőleg emelje, e törekvés mindazáltal legkevésbé sem fenyegető természetű s a franczia nemzet nagyon is túlnyomó többsége távolról sem szándékozik a békét zavarni. — Ezek és hasonló biztosítások képezték tartalmát a közleményeknek, melyeket Thiers az orosz nagykövetnek tett. Ily értelemben szólott Gorzsakoffhoz intézett levele is, melyhez hasonlókat a britt és az osztrák kormányokhoz is küldött. A franczia alkotmánybizottság, mely a legközelebb megtartott választás szerint az orleánisták teljes mellőzésével huszonöt republikánus és öt monarchista tagból áll, tegnapelőtt a Wallon töredékhez tartozó Lavergnet választotta elnökéül, ki beköszöntő beszédében arra hívta fel minden hit polgárát a hazának, hogy csoportuljanak a nemzetgyűlés által felállított új kormány köré. Chambord gróf új manifestumot adott ki ismét egyik barátjához intézett levelében, melynek nyilvánosságára hozását azonban saját párthívei megakadályozták, minthogy a levél egyebek közt felhívást tartalmazott egy antirepublikánus egylet alakítására, mely az összes reactionárius pártokból, tekintet nélkül kezében tartá, mely mint valami villanygép reszketésbe hozta az egész testet. A nő felkelt helyéről, s az ifjú elébe állt: — De az istenre kérem, mondja meg, hogy mit képzel ön felőlem? Az ifjú hallgatott. — Ha ön lovagias férfi, akkor tudni fogja, hogy annak, ki alapos ok nélkül sértett meg valakit, kötelessége a sértést jóvá tenni, s azt annál inkább követeli a lovagiasság, ha a sértés nő ellen követtetett el. — Kegyed oly kifejezéssel élt azelőtt, milyennel csakis meggondolatlanul élhetett. Kérem magyarázza ki magát, avagy ha már ennyire vagyunk, engedje meg, hogy kilétemet felfedezhessem ön előtt. Árpád csendesen fölemelte fejét, s fájdalom által dúlt arczát a nő felé fordítva, halkan monda : —• Bocsásson meg kegyed. Elismerem, hogy meggondolatlan voltam, de kérem ne terheljen most kilétének elmesélésével; megvallom, hogy nincs bennem semmi kíváncsiság. A leány összeszokta ajkait, s megvillanó haragos szemei oly kifejezéssel tekintettek Árpádra, mintha mondták volna : — hisz megállj. —Néhány percz múlva aztán visszatért helyére, a falnak támasztó fejét, s nem sokára zokogásba tört ki. — Ah Istenem! — sóhajtá az ifjú. — Az Istenem! — kiáltá zokogva a leány, — még ez után is akarsz büntetni. — Ön uram nem gondolja meg, hogy mily rettentő érzést szül az, ha ártatlant gyanúsítanak. Árpád a hölgy felé fordult, és gondolkozva nézte azt. — „Hátha mégis ártatlan ? Hátha méltatlanul sértettem meg?“ — A nemes lélek mindig hisz ily feltevésekben, s ebből származólag hibájának helyrehozatalában. A legtöbb ember magáról szokott ítélni, a becsületes épen úgy, mint a becstelen, s egyik úgy, mint a másik hamarabb hiszi azt, mi az ő bensejével megegyez. — Ah ! — mi szívesen távoznám innen! Tennének bárhova, hiszen nagyobb kíméletlenséget mások sem követnének el rajtam. — folytatá a hölgy zokogó hangja. Örömmel közöljük, hogy Baldácsy Antal báró ma délután a fővárosba jó egészségben megérkezett. Eszerint az egészségi állapotáról szárnyalt kedvezőtlen hírek alaptalanok voltak. Izsó Miklós temetése ma este hat órakor volt nagyszámú résztvevő közönség jelenlétében, mely egészen ellepte a király utczai halottas ház udvarát. A ravatal körül az ifó és művészvilág volt legnagyobb számmal, köztök a honvédmenház lakói közül jelent meg egy csapat megadni a végtisztességet az elköltözött bajtársnak. A virágokkal borított koporsóra az írók és művészek köre, s a mintarajztanoda növendékei, kik az elhunytban kiváló tanárjukat gyászolták, tettek le koszorúkat. Az úgynevezett „felsőkörök“ nem küldtek képviselőt a halottas házhoz. Nem állott a fogatok sora a kapu előtt. A gyászbeszéd is egyszerűbb volt, mint „nagy“ temetéseknél szokás. Nem is a püspök maga, hanem Kovács ref. segédlelkész búcsúztatta el, szerény, mondhatjuk , igen szerény beszéddel. Egy magyar művész temetése volt, ki akármily lánglélekkel állott is a nagy tömeg színvonala fölött, nem dusiskodott kincsekben, nem ékeskedett rendjelekkel, hanem csak hazáját szolgálta bátor karjával és magasröptű szellemével. . . . És mintha csak a jók javát szemelte volna ki a halál, a mint szomorú utunkból visszatértünk, egy újabb csapásnak vettük leverő hírét, mely művészetünket érte. Réthy Mihály ma délutáni három órakor megszűnt élni. Ama keveseknek volt ő egyike, akik mint a magyar színészet úttörői ezer viszontagsággal szemben küzdötték ki maguknak a művész babérját s a kik a legnemesebb versenyben szolgálván a magyar Thalia ügyét, midőn elszólittatnak müködésök teréről, hol hiányukat pótolni én kérelmemnek — (mert megvallom, hogy puszta rokonszenvnél egyebet nem éreztem) mindennaios volt, végre e miatt felmondtak nekem is. — Ekkor ő lakást akart fogadni számomra, de visszautasítottam, s nem tehetvén egyebet, ezen öltözetben, mely rajtam van, — eljöttem Bécsből, hogy szüleim rokonát fölkeressem ; de eljöttem volna Bécsből máskülönben is, mert Leona grófnő oly fenyegető leveleket irt, miként — ha a viszonynak véget nem vetek, — a legroszabbtól kelle tartanom. — Megvannak önnél azon levelek ? — kérdő láztól remegő hangon. — Táskámban vannak, melyet elvettek tőlem. Egyet azonban magamnál tartottam, s az nálam is maradt. Meg fogja nekem e levelet mutatni ? — Miért ne, — mondá a nő kebléhez nyúlva, s egy levélkét vonva ki a fehér mellfodrok alól. — Olvassa kegyed .. . Árpád a mécs világához tartá a levelet, de kezei annyira reszkettek, hogy alig birá a sorokat, melyek valóban a Leona írásának lenni látszanak, olvasni. — „Rózsa!« így kezdődött a levél: „Ha ön még tovább is oly hálátlan, sőt arczátlan lenne, tekintetét oly férfira, illetőleg gyermekre emelni, ki még helyesen gondolkozni sem bir, s igy nem is tudja megbírálni, hogy őt Öntől mily roppant köz választja el, hogy Ön a grófra nézve ágyason kivül sohasem lehetne egyéb, tehát ha Ön akként nem viseli magát a gróf iránt, hogy ez öntől elidegenedjék, számoljon egész családunk megvetésére és minden másra, a mi kegyedet a kétségbeesésig fogja hajtani. Leona:“ Árpád öszehajtotta s visszanyujtá Őszi Rózsának a levelet. Remegése kissé megszűnt, sokkal hidegebb volt, mint azelőtt. A sorok valódi zuhanyként hatottak reá. — E levélből azt gyaníthatná Ön, hogy a gróf iránt talán kaczérul viseltem magamat ? Itt van kérem egy másik levél, mely Victor gróf írása. Árpád átvette azt is. Valóban Victor gróf írása volt, a következőket tartalmazá: „Rózsa! Legyen Ön hozzám oly hideg, mint a jég, merev, mint a kő, rideg mint a sír, mégse fogom elhagyni Újdonságok, nem képes senki, azon emlékek halhatatlanságát biztositó kérdés eléjállitanak, hogy ki volt nagyobb ? Réthyvel a legeredetibb színművészek egyike, a magyar alakok egyik ezidő szerint egyetlen mestere száll sírba. Az utóbbi hónapokban már nem játszhatott. A hatvan esztendő súlya is, még inkább azonban kínos betegsége viselte meg, az is csak testét, nem rugékony kedélyét, melyet halála órájáig épen megőrzött. Nyugodjék békével! Tegnapi hírünket a Haas-féle palota ablakbetöréséről, időközben a részletekről értesülvén, a következőkben kiegészítve és teljesen adjuk. Tegnap délután a Gizela-téren egy ismeretlen alacsony termetű szikár 32—34 éves, a munkásosztályhoz tartozó egyén Haas-palotában levő Kohnféle ruhakereskedés két colossális ablakát botjával szándékosan beverte. A zajra Stamwald rendőrbiztos elősietett és midőn a tettest meg akarta ragadni ez zsebéből hirtelen kést rántott elő és a biztos nyakába döfte. Az ekközben összecsődült néptömeg fellázadt a brutális merénylet láttára, fenyegető állást foglalt el az ismeretlennel szemben és kevésbé múlt, hogy szét nem tépte. Szerencséjére mindössze csak egy pár ütleget kapott, míg letartóztatása eszközöltetett, honnét azután nagy sietve a városházra vezették. Hogy itt őrülttel, vagy gonosz, roszakaratú, megrögzött egyénnel van dolga az embernek, azt még nem lehet eldönteni. Minden kérdésre érthetőleg és összefüggőn felel, de ha neve talán kérdeztetik, a beszédet azonnal más tárgyra fordítja és eddigelé még nem is sikerült tőle nevét megtudni. Szamwald biztos testi sérelme felette súlyos, de úgyszintén a tettes fején ütött seb sem a könnyűek közé tartozik. Az ablaktáblák eltörése által okozott kár 800 frt. A fővárosi népkonyhai intézmény igazgatósága Ráth K. főpolgármester elnöklete alatt tanácskozást tartott, meggyőződést szerzendő először a pénztár állapotáról, másodszor pedig bizonyos megállapodára óhajtván jutni a népkonyhai intézmény állandósítása iránt. Schweiger és Schwarz urak előterjesztik a pénztár állapotát. Ápril 28-án, midőn a számadás bezáratott, a mérleg 31,504 frtot mutatott, az inventár 2249 frt 43 frt képvisel; összesen tehát 33753 frt 43 kr. ápril 28-ától Sztupa jelentése szerint annyi folyt be már, hogy a pénztári összeget 39,000 frtra lehet tenni; több ív még be nem folyt; az ívtartók fel fognak hivatni az ívek mielőbbi beküldésére. — Elnök oly irányban intézkedést tart szükségesnek, hogy a népkonyhai intézmény már októberben megkezdhesse működését. Sztupa Gy., Schweiger és Schwarz urakat kéri megbizatni, hogy oly tervet készítsenek, miszerint jövőben ne a közvetítésüket önként felajánló hölgyek vezessék az intézetet, hanem fizetett egyének. — A pénz elhelyezésére nézve határoztatott, — hogy az biztos helyen , de mégis minél előnyösebben kamatoztassák ; ilyen előnyös intézetül, — hova a pénz letétessék, a zálogházi intézet emliztetett fel. Elhatároztatott továbbá, hogy 1) a jegyző egy kimutatást szerkeszt, melyben az igazgatóság évi működése hiven s részletesen fog benfoglaltatni; 2) a pénztár állapota hirlapilag fog közzététetni; 3) az adományozók nevei ki fognak nyomatni. — A tanácskozmány második tárgyában, az intézmény állandósítására a kellő módozatok elkészítésére egy szűkebb körű bizottság küldetett ki, mely áll, Schweiger, Naszti és Rath főpolgámester úrból. A bizottság augusztusban fog összeülni, s intézkedni, hogy a népkonyhák már október elején megnyittathassanak. Ezen ügynek minél czélszerűbb s jobb létesítése tekintetéből a főpolgármester Bécsben bővebben tanulmányozni fogja ez ügyet. Drákói rendelet: Meczner pénzügyi tanácsos aláírásával a budapesti pénzügyi igazgatóságtól egy rendelet érkezett, mely a mily kicsinyesnek tűnik fel első pillanatra, később oly nagy elégedetlenséget fog előidézni. Ezen rendelet a budapesti dohány és szivar kistőzsöknek — különbeni árusítási jog elvétele terhe alatt — a következőket rendeli: 1. dohányt és szivart csak a saját kerületbeli nagy tőzsből szabad vásárolni. 2. A szivarládákat nem szabad nyitva tartani csak 1—2-őt. A szigorú ellenőrzés tekintetéből pedig a ládikák az illető nagytözs stampigliájával látandók el Ezen rendelet nem csak hogy az államkincstárnak semminemű hasznot nem hajt, de sőt a dohányosokat külföldi szivarok hozatására kényszerítvén, — azt megkárosítja, s azon felül a közönség kényelmét nagy mértékben korlátozván, és neki mégis rosz szivarokat szolgáltatván, csak a dohányzók elégedetlenségét fogja provokálni. Mert a szivarok, mivel nem lehet több ládikát nyitva tartani, — és igy nem száradhatnak a levegőn hosszabb ideig, — nedvesek és roszik maradnak. Csak is a nagytözséreknek kedvez e rendelet, mert ezekre nem terjed ki szigora ; akinek tehát némileg jobb szivarra lesz szüksége, az ezentúl csak a nagytözséket fogja felkeresni. De ne feledjük, hogy a kis trafikok nagyon rászorulnak az üzletre, mert sok terheik mellett, különben is kevés hasznot hajtanak Általában szivarjaink minősége nem oly jó, hogy ezen rendszabályt megtűrhetné; gyáraink nem képesek annyit gyártani, amennyire szükség van, aig hogy elkészült, már el kell adni mert nincs más. Hát még ha a kistözsökben sem száradhatnak. Végül megemlítjük, hogy e rendelet a kistőzsárusoknak egyszerűen csak felolvastatott, a soha. A jégnek meg kell olvadni szeretetem hőségétől, a kő, mint Memnon szobra, hangot fog adni, a sír magába fog ölelni. Soha, de soha nem hagyom el. Kisérni fogom, mint a napot a bolygók, mint a világosságot az árnyak. Megküzdöm Önért családom és a világ előítéletével, de Ön az enyém leend. Ez elől sem márvány keble, sem villámló tekintete álal nem menekül. Ezt jó lesz ha tudomásul veendi. Imádója Victor.“ — Ez a levél úgy hiszem eléggé bizonysága annak, hogy én a gróf érzelmeire kihivólag nem hatottam. Árpád igent intett fejére. — Ő azonban, — folytatá a nő, — a mint e levélben is mondja, üldözésével nem hagyott fel, ami a család boszuját csak növelte. — Menekülnöm kellett tehát. Mint nő, nem mertem egymagam elindulni s férfinak öltözködtem át. Esztertergomnál azonban elfogtak, s ide szállítottak. Hogy miért fogtak el ? — Nem tudom, de azt hiszem feljelentés folytán, mert a vasúti állomásnál két rendőr váltakozott reám. Nem kérdeztek tőlem semmit, hoztuk egyenesen ide, — tehát azt is tudniok kell, hogy Zólyom megyéből való vagyok. — És most már képzelheti ön, miért gyámtam az ön bezáratásának okát? Magamról ítéltem, s amint látom, eltaláltam a valóságot. A hölgy, látva a hatást, melyet a levelek és szavai Árpádra tettek, ismét elemébe kezdett jönni, s hangja, melylyel elbeszélését végzé, már vidoran csattogott, mint az éneklő madáré. Az ifjú azonban halvány volt, s tekintete mozdulatlanul meredt a mécs lángjára, mely lidérczi tánczot járt a sötétséggel. Néhány pillanata aztán csöndesség lett, s csak az ifjú mély lélekzetvétele volt hallható. A börtönépület többi czelláiban is elnyugodtak már, jó és rosz lélek egyaránt megadta magát az álom hatalmának s a sötét boltozatok méhe nem volt zaklatva semmitől. Csak e két fogoly nem aludt még. Az ifjú lelkét érzelmeinek kínzó körmei tépték, a szép női fejben lakó démon pedig ki tudja mily tervek kovácsolásával volt elfoglalva. (Folytatás köv.)