Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1875-09-11 / 136. szám

Elnök ennek kapcsában bemutatja Feste­­tich­ György gr. levelét, melyben tudatja, hogy a függő államadósságok ellenőrzésére kiküldött bi­zottság elnökévé Festetich György gr., alelnökévé Prileszky Tádé, jegyzőjévé Halassy Gyula vá­lasztatott. A delegátiób on történt választásokról a képvi­selőház tudósíttatik, a mai ülés jegyzőkönyve hite­lesíttetik. Érdemleges ülés közelebbről nem lesz, és csak a képviselőház üzenetének átvétele végett e napokban rövid ülés fog tartatni. Ülés vége 11 óra 10 perczkor. A fővárosi bizottság közgyűlése. — Szeptember 10-én. A Kammermayer K. polgármester meg­­nyitja az ülést, s a árverés a napirenden levő ügyek folytatólagos tárgyalásába bocsátkozik. A dunabalparti közlegelői javadalom bérbeadása iránt árverés tüzetetett ki, melyre 3 szóbeli és 3 írásbeli ajánlat tétetett. Az utóbbiak közül Deutsch A. és fia 20.600, frtért, Rosenfeld A. és Richter N. pedig 22.502 frt 74 frért hajlandók azt kivenni. A pénzügyi és gazdasági bizottmány Rosenfeld és társa ajánlatát mint megbízható egyé­nekét és mint a városra nézve legkedvezőbbet ajánlja elfogadásra. A tanács azonban Eigel Nándor mostani bérlőnek, ki a javadalmat közmegelége­désre évi 22 420 írtért már tíz év óta bírja, kí­vánja kiadatni. A hosszú vitában, mely e tárgy kö­rül támadt, W­e­i­s­z B. J. is részt vett, ki a tanács előterjesztését elvetendőnek és a pénz és gazda bi­zottságot tartja elfogadandónak. Tavaszy A. úgy találja, hogy ha a p. és gazd. bizottság Rosenfeldék ajánlatát elfogadhatónak találja, mint kik eléggé megbízhatók, akkor nincs ok arra, hogy ezen leg­jobb ajánlatot tevők elutasíttassanak. Légrádi az ajánlattevők csekély számára vonatkozólag egy beszélgetést mond el „szóról szóra“, mely közte és egy vállalkozó közt folyt. Szóló ugyanis felszólítá, miért nem pályázik a városi javadalmak bérbevételéért? Az illető erre azt felelte neki: „mert jól tudja, hogy a városnál uralkodó nepotis­­mus folytán, még ha legkedvezőbb jánlatot tenne is, ajánlata el nem fogadtatnék. Bródy a p. ü. és gazd. bizottmány javaslatát pártolja. — Kammermayer visszautasítja Lég­­rády gyanusitásait, s azt mondja, hogy nem minden legolcsóbb ajánlat a legolcsóbb. — Jelenti továbbá, miszerint tíz bizottsági tag név szerinti szavazást kér. Szentkirályi és Tavaszy személyekről lévén szó titkos szavazást kérnek. — A közgyűlés a tanács ajánlatát fogadja el. A Duna-balparti házi szemét kihor­dása iránti szerződés f. é. augusztus végén lejár. E szerint új intézkedésről kellett gondoskodni a p. V. és gazd. bizottság valamint a tanács előterjesz­tésére a közgyűlés már korábban kimondotta a házi szemétnek elégettetését. A tanács ily irányban tűzött ki pályázatot. Krausz Bernát eleinte 4000 forintot ajánlott a­ szemét­kikotrás jogáért, melynek fejében kötelezte volna magát a szemét elégetését két kemencze felállítása által eszközölni. A köz­gyűlés nyilvános pályázatot rendelt el. A kiírt ha­táridőre két pályázat érkezett Deutsch J. vállal­kozó 70,000 frtért, s Krausz Bernát és testvére 24,708 ftért hajlandók vállalkozni a szemét elége­­t­­ése. Ez utóbbi a tanácsnak azon felszólítására, első ajánlata mellett maradjon, azt felelte,­­ szerint akkor minden számítás nélkül könnyel­műen tette az ajánlatot, behatóbb vizsgálat után azonban kénytelen kijelenteni, hogy a fenti összeg­nél kevesebbért saját érdekei megsértése nélkül nem vállalkozhatik. — A p. ü. és gazdasági bizott­mány az ajánlatot elfogadhatónak tartja, mert köz­egészségi szempontból szükséges, hogy a szemét a főváros területéről haladéktalanul eltávolíttassék. Ez pedig csak elégetés által érhető el. Steiger Gyula: A szerződésben két főszem­pontról nincs szó. Arról t. i. hogy vajjon a kemen­­czék felállásitása által nem nagyobb bajok fognak-e a közegészségre nézve támadni, mint a­hogy a je­lenlegi állapot van. Nem fognak-e e kemenczék ár­talmas gőzöket terjeszteni a vidékre; 2­ár nem ej­­tetett semmi szakértői vizsgálat az iránt, hogy az elégetés tökéletes lesz-e. Szóló egy új dolgot, vál­lalatot 10 évre senkinek sem merne lekötni; részé­ről a szerződést csak 3—4 évre lehetne megkötni. Indítványozza, hogy az ajánlatok egyike se fogad­tassák el. — T­a­v­a­s­z­y A. szintén barátja a talál­mányoknak, az uj dolgoknak, de a szemételégető kemenczék iránt nem nagy bizalma van. Ezután csaknem >­> óráig arról beszélt, hogy a kihordott szemét naponként elégettessék. Hosszas és élénk vita után a tanács előterjesz­tése 10 szótöbbséggel elfogadtatott és Steiger pót­­indítványa elesett. A kutvölgyi szőllő bérbeadása iránt tartott árverés eredménye helybenhagyatott. A főv­­italmérési jog kezelése és hasznosítása tár­gyában elhatároztatott, hogy a bor és sör mé-És ezzel eljutottam ezúttal felvett tárgyam legérdekesebb, de egyúttal legszomorúbb részéhez. Csak a születés és halálozás közötti különbö­­zetből eredő többlet képezvén a népesség valódi, hogy úgy mondjam intensív gyarapodásának mér­tékét, a bevándorlás általi szaporodás tőlünk ke­­vésbbé függő viszonyoknak lévén, különben is cse­kélyebb, eredménye ; tekintsük át legelőbb is som­másan az évenkénti haláleseteket a keretül szolgáló évtizeden belül. Ismétlések kikerülése végett itt is hozzávethetjük azonnal az absolut számhoz azt, mely megmutatja, hány lélekre esik országszerte egy halálozás. résnél 3 osztály állittatik fel: I. oszt. 100 frt. a II. 60, a III. 30 frt. A pálinka mérésnél pedig I. oszt. 100 frt, s a szatócsok kisebb kiméréseiben 15 frt. Továbbá elfogadtatott egy uj rendszabály, mely­hez minden italmérő tartozik magát tartani. Ezzel kapcsolatban a szatócsok és korcsmárosok ipartár­­sulatának kérvényére elhatározták, hogy mindenki, ki italmérési jogot bérel, tartozik belépni a szató­csok vagy korcsmárosok ipartársulatába.­­ A va­dászati jog értékesítése érdemében elhatá­rozta a gyűlés, hogy a főváros területére nézve a vadászati jog 20 forintért legyen megszerezhető. Biener József és Steizl Mátyás kérvényére a r­u­d­a­s­fü­r­d­ő­i vendéglő bérlete iránt fennálló szerződésnek reájuk leendő átruházását a közgyű­lés kimondja. A m. kir. belügyminiszter leirata a budai vizkárosultak felsegélyezésére felveendő kölcsön tárgyában tudomásul vétetett. A bírósági kézbesítések tárgyában a tanács­nak a bel- és igazságügyi miniszterekhez intézendő felterjesztését a közgyűlés helyesléssel fogadja. Ezzel a gyűlés 8 órakor véget ért. Csak 12 városatya volt már jelen. Budapest, szept. l­. Csajkos Gyula ur, Szabolcsvármeg. szolga­­birája, az „Egyetértés és Magyar Ujsa ‘ f. évi 124 dik számában „Basa história“ czim antt a hi­vatalos hatalommali visszaélés miatt ellene intézett állításokra, ugyanazon lap f. évi 129-dik számában közzétett czáfolat-kisérlet több elferdített állítása közt egy állításával becsületünket is megtámadja. Mi ezen czáfolat-kisérlet elferdített és a szol­­gabiró úr hivatalos hatásköréhez tartozó tények tekintetében nyugalommal várjuk be a kir. belügy­minisztériumtól kért vizsgálat eredményét a becsü­letünket megtámadó állítás tekintetében azonban ezennel felhívjuk Csajkos Gyula urat, hogy állítá­sait bizonyítsa be, különben kénytelenek leszünk őt rágalmazónak tekinteni. — Margitay Dezső, Mar­­gitay Lajos. Az országos zeneakadémia alap- és szervezeti szabályai. 1. §. F­e­l­a­d­a­t­a: Az országos magyar kirá­lyi zeneakadémia feladata: a zeneművészet maga­sabb tudományi s gyakorlati ágainak rendszeres tanítása és ápolása, kapcsolatban a magyar zene mint sajátlagos zenészeti válfajnak elméleti s tudo­mányos oktatásával. 2. §. E czélból, az országos magyar királyi ze­neakadémiában a következő tantárgyak adatnak elő úgymint: a) Elméleti s gyakorlati összhangzat­tan, b) Az ellenpontozat tudománya, c) A zeneszer­zés és ebből folyólag a zeneköltészet különböző válfajainak elméleti gyakorlati alapon való okta­tása, d) A hangszerelés tudománya, kapcsolatban a magyar zeneművek hangszerelésére vonatkozó sa­játságok feltüntetésével, e) Az egyházi zene, kap­csolatban az orgonával és az énekkariskolával, f) A magyar zene sajátságainak tudományos elemzése, g) Zenészeti történelem és szépészet. h) A maga­sabb zongora-művészet s legfelsőbb kiművelés. 3. §. C­z­i­m­e : „Országos magyar királyi ze­neakadémia.“ 4. §. Székhelye: Budapest. Hivatalos pe­cséttel él, mely Magyarország koronás czimerét „or­szágos m. kir. zeneakadémia pecsétje 1875.“ köri­rattal tünteti fel. 5. §. Főhatósága. Közvetlenül a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter hatósága alatt áll. 6. §. El­ölj­ár­ósága. Elöljáróságát az el­nök, igazgató és titkár képezik. 7. §. Az elnököt, a király a vallás- és közok­tatásügyi miniszter előterjesztésére, az igazgatót, titkárt és a tanárokat a magyar királyi vallás- és közoktatási miniszter nevezi ki. Az elnököt hivata­lától a király a vallás és közoktatási miniszter ja­vaslatára menti fel, az igazgatót, titkárt és tanáro­kat a vallás- és közoktatásügyi miniszter. 8. §. Az elnök és hatásköre. Az elnök képviseli az akadémiát a kormány, a törvényható­ságok és minden közintézet irányában. Őt illeti az intézet legfelsőbb művezetése és a tanárokra s tan­rendszerre való felügyelet. 9. §. Az igazgató és hatásköre. Az igazgató az elnököt támogatja teendőiben, s távol­léte vagy akadályoztatása esetében helyettesíti. Kötelessége gondoskodni, hogy az intézet összes szellemi, személyzeti s anyagi ügyei, az alapszabá­lyok, felsőbb helyről kibocsátott rendeletek s az el­nök esetről esetre adandó utasításai szerint láttassa­nak el. Különösen felügyelend, hogy a megállapított tanrend és tanórák pontosan megtartassanak, s hogy az intézetben mindenkor szigorú rend, tiszta­ság és fegyelem uralkodjék. Nyomós okoknál fogva a tanároknak nyolcz napot meg nem haladó időre szabadságot adhat, s a tanítványokat az iskola lá­togatásától ugyanennyi időre felmentheti. Hosszabb 1873 ban). Amott csak minden 33 embert fenyege­tett a megszűnés veszélye, itt minden 15-re pillan­tott egyéb halálnemeken túl főleg a járvány meg­ölő tekintete. A háborús 1866-iki évben csak min­den 25 emberre esett a halál valószinüsége, ez is inkább egyes korosztályokat sújtván; de a békés 1871 is 4 embert ragadott ki 190 közül; mig 1865, 1867, 1869, 1870 csak minden 30 és azonfelőli élő után szedték zsákmányukat. Vájjon birunk-e befolyással a halál meggátlá­­sára, arra azt hiszem minden értelmes orvos azt fogja felelni, hogy igen, s ha nem bírjuk is meggá­tolni, hogy az élet határán áldozzunk a természet kimagyarázatlan ugyan, de világos törvényének, mely őseink után parancsol vándorolni, hova gyer­mekeink is követni fognak: a gyermekek életben tartása sok tekintetben, hogy ne mondjam legtöbb esetben, tőlünk függ. Tőlünk, társadalmi intézményeinktől, fölvett életszokásainktól s az okszerű életrend hivebb vagy helytelenebb követésétől függ életünk meghossza­­bítása, s minden egyes társadalmi tag, ki az átlagév túlélését eléri: az a priori a statistika egy-egy szá­mát hamisítja meg — a társadalom érdekében — s az utólag konstatáló józan statistikának nyújt alkalmat, hogy derültebb számokban tüntesse ki az ország állapotát. De a gyermekek gondozása, okszerű nevelése az első életkorban, számos esetben győzelmesen bir megküzdeni a halállal, mely legkönnyebben a leggyengébbekkel bán el; e tekintetben pedig sta­­tistikánk szomorú képet tár elénk. 1864. elhalt 5 évesig 216.761 összes hal. %-ban56.0 1865. „ 192.928 B 44.4 időre távozhatási engedély a vallás- és oktatási mi­nisztertől eszközlendő ki. 10. §. A titkár és teendői. A titkár, a­ki egyszersmind az intézet zenemű-, könyv- és hang­szertárának felügyeletét is viseli, az elnöknek és igazgatónak s esetleg helyettesének tiszti kötelmeik teljesítésében segédkezet nyújt. E végből különös tisztjéhez tartozik, az intézet közigazgatási ügyei­nek, az elnök, illetőleg igazgató jóváhagyása mel­letti ellátása, a szükséges előjegyzések, lajstromok, jegyzőkönyvek vezetése s az intézet összes levele­zései s írásbeli teendőinek elvégzése. 11. §. Tanárok. Az akadémia tanárai, az elnök és igazgató által a m. kir. vallás- és közok­tatási miniszter jóváhagyása mellett megállapított tanrendszer és tanórai beosztáshoz kötelesek alkal­mazkodni. Akadályoztatásuk esetében, helyetteseik­­­ről az elnök vagy esetleg az igazgató intézkedik. 12. §. Tanári értekezlet. Az akadémia tanári testülete, minden tanév elején s minden fél­évi tanfolyam végén az elnök, vagy akadályozta­tása esetében az igazgató elönlése mellett értekez­letet tart, melyben a tanítás és fegyelem körül kö­vetendő összhangzatos eljárás módja megállapit­­tatván, a tanárok észleleteiket s netaláni javítá­sokra vonatkozó nézeteiket, óhajaikat előterjesztik s javításokat indítványozhatnak. Az értekezletek jegyzőkönyvei nyolcz nap alatt, azok megtartásától számítva az elnök vagy igazgató által netaláni ész­revételei kíséretében tudomás és esetleg további intézkedés végett a vallás- és közoktatásügyi mi­niszterhez felterjesztendők. Sürgős esetekben az elnök, illetőleg ez akadályozva lévén, az igazgató rendkívüli értekezletre is hívhatja egybe a tanári kart; ez esetben azonban annak tárgya eleve fel­jelentendő és a tanárokkal tudatandó. 13. §. T­anny­el­v. Az akadémia hivatalos és tannyelve a magyar. Kitűnő zeneművészek és zenetudósok azonban, kiknek megnyerése az inté­zetnek kiváló érdekében áll, a vallás- és közokta­tási miniszter által a magyar nyelven való előadás­tól időlegesen fölmentethetnek. Az ily föltétel alatt kinevezett tanárok mellé nyelvi szükség tekinte­téből a vallás- és közoktatási miniszter, időről időre magyar nyelven előadó segédtanárokat is nevez­het ki. 14. §. T­a­n­í­t­v­á­n­y­o­k: az akadémia tanít­ványa, nemre való különbség nélkül lehet, a­ki az akadémia szervezeti szabályaiban meghatározott föltételeknek eleget tenni képes. Azon tanosztá­lyokban, hol a tanítványok száma meghatározott, első­sorban a honfiak bírnak fölvételi elsőbbséggel, s csak a honfiak által be nem töltött helyekre vé­tethetnek külföldiek is fel. 15. §. Ösztöndíj­ak és segélypénzek. Tanítványok, kik szegénységüket igazolván, kitűnő tehetséget és szorgalmat tanúsítnak: az elnök vagy igazgató javaslatára ösztöndíjban, vagy segélyben részesülhetnek. 16. §. T­a­n­r­e­n­d. Az intézet bel- és tanren­dét és a fegyelmi szabályokat, az elnök fölterjesz­tésére a vallás- és közoktatási miniszter hatá­rozza meg. 17. §. Tanév és szünidő. Az akadémia tanéve, minden év október hó 1-én kezdődik, s ün­nep és vasárnapokat, valamint a szombati napokat kivéve, a következő év július havának végéig tart. A beiratások és a felvételi vizsgák ideje, minden tanév kezdetét megelőzőleg az igazgatóság által a hivatalos lap útján eleve közzététetik. 18. §. Nyilvános vizsgák és előadá­sok. Minden év végével, a vallás és közoktatási miniszter vagy képviselője az akadémia igazgató­sága és tanári testülete, valamint a meghívottak jelenlétében nyilvános vizsga- és esetleg zenészeti előadás tartozik, mely alkalommal az intézet kivá­lóbb tanítványainak zeneszerzeményei is előadat­nak. Ily gyakorlati előadások, az igazgatóság belá­tása szerint évközben is megtartathatnak. 19. §. Akadémiai oklevél. Azon tanít­vány, ki az akadémia bármely tanosztályában vég­zett tanulmányáról akadémiai oklevelet óhajt nyerni, köteles, az előszabott tanfolyam éveit, az akadémiában megszakítás nélkül tölteni. 20. §. Tandíj. Az akadémiában a magyar szent koronaországok területén született tanítvá­nyok félévenkint fizetendő 10 — 10 frtnyi tandíj mellett részesülnek az oktatásban, azonkívül a be­hatáskor kötelesek öt forint behatási díjt fizetni. Külföldi tanítványok ellenben, tekintet nélkül a tanszakokra, évenkint, az 5 frt behatási díjon túl félévenkint, vagyis öt havi részletekben 50 frt o. é. kötelesek tandíj fejében fizetni. A tandíj fizetése alól csak is az ösztöndijasok s oly szegény tanulók menthetők az akadémia elnöke, vagy igazgatója javaslatára, a vallás és közoktatási miniszter által fel, kik vagyontalanságuk igazolása mellett kitűnő tehetséget és szorgalmat tanúsítanak. A tandijak az állampénztárba folynak be; a behatási dijak az intézet könyv- és hangjegygyüjteményének gyara­pítására forditandók. 21. §. T­anf­o­l­y­am. Az akadémia egész tanfolyama, annak úgy tudományos szakait, mint a Avagy lehet-e ebben kétség a fentebbi számok után. íme 1864 a legnagyobb gyermekhalálozási száza­lékkal (56.9) noha itt talán még az 1863-iki aszá­lyosság utóbajait tapasztaljuk. De 1867 minden fel­tűnőbb csapás nélkül 52 °­ C-a), mert a háború utó­bajait csökkent születési arányban igen, de fokozó­dott gyermekhalálozásban csak bajos keresni. 1868 és 69 hasonló kép az 50%-on felül áll, mely csak 1870-től fogva kezd apadni és csodálatosan épen a kolerajárta 1872-ben is csökken, sőt a pusztítás legszomorúbb évében 73-ban sülyed soha nem ta­pasztalt alacsonyságra vagyis 40 °­ C-ra. Bármily nagyérdekű adatokkal gazdagítják egyébiránt ismereteinket a népesedési mozgalom ez ideig kiderített adatai; fő fontosságukat az által nyerik, hogy velük kiszámíthatni az évenkénti szü­letési többletet s általa a népesség gyarapodását, vagy azon esetre, ha a halálesetek száma emelked­nék túlsúlyra, általuk a népesség fogyását tudhat­juk meg. A nyomozásunk keretéül elfogadott évtized­ben, fájdalom, a népesség számbeli változásának mindkét nemével találkozunk. Fájdalom, mondók, mert a természetes haladásnak csak szaporodást kellene kitüntetni, s ha valamely évben vagy épen korszakban, fogyatkozás áll be, meg lehetünk győ­ződve, hogy oly megtámadásokkal kellett a nép­törzsnek küzködni, melyek elmúltával csak a leg­gondosabb ápolás segítheti azt a veszteséget pótló gazdagabb hajtásokra. Ámde tekintsük meg itt is mindenekelőtt a főszámokat s nézzük, a lefolyt évtizedben, mely évek tüntettek ki egészséges viszonyokat s mily mérvben születési többlet által, és mely éveket kell a szerencsétlenek közé soroznunk, a halálese­tek túlsúlya folytán, zongorajátékban való legmagasabb kiképeztetést illetőleg négy évre terjed. Azon tanítvány, ki négy éven át szakadatlanul kellő sikerrel tanult az aka­démián, s az előszabott vizsgákat kellő eredmén­­nyel kiállta, teljes akadémiai oklevélre tarthat igényt. A­ki ellenben a 2-ik §-ban elősoroltak kö­zül, csak némely tantárgyat tanult az arra kisza­bott idő alatt, az csak az illető tanszakokról nyer akadémiai bizonyítványt. 22. §. Tanítványok fölvétele. Az akadémiába felveendő tanítványoktól megkiván­­tatik : a) Az átalános műveltségnek akár iskolai, akár magántanulás utján szerzett oly foka, mely a rendszeres tudományos előadások megélhetésére képesít. b) Fitanitványok éltük 15-ik, nőtanitványok éltük 16-ik évén túl vétethetnek csak fel. A maga­sabb zongora tanszaknál, s a tudományos tanosz­­tályoknál kivétel csakis rendkívüli tehetségek ja­vára tétethetik. c) A zene elemi ismereteiben való tökéletes jártasság. Az a) b) s c) pontokban elősorolt kellékek mellett azok bírnak előn­nyel, kik valamely hang­szer, főleg a zongora- vagy orgonajátszásban már haladottabb képzettséget tanúsítanak. d) A felsőbb zongora osztálynál megkivánta­­tik, hogy a tanítvány a zongora játékában már ma­gasabb színvonalra emelkedett legyen. A karisko­lában csakis egészséges testalkatú, s a kiműve­lésre képesített jó hanggal bíró egyének vétethet­nek fel. e) Szülő avagy gyámi hatalom alatt álló tanít­ványok felvételéhez a szülők, illetőleg gyámok írott beleegyezése szükséges. f) Minden fölveendő tanítvány, az igazgatóság kívánságára iskolai és esetleg zenészeti tanulmá­nyairól, valamint erkölcsi jó magaviseletéről hiteles alakban kiállított bizonyítványt tartozik felmutatni. A felsőbb zongoraosztályba felveendő tanítványok száma 12-öt, a karénekiskolában 40-et meg nem haladhat. A tudományos tanszakokra, melyekben a fő- és nőtanítványok szintén elkülönítve nyernek oktatást, a tanítványok felvétele a rendelkezésre álló helyiség terjedelmétől függ. 23. §. F­e­l­v­é­t­e­l­i v­i­z­s­g­á­k. Ki az inté­zetbe felvétetni kíván, az igazgatóság által eleve közzétett időben, zenészeti előkészültsége és ké­pessége igazolására vizsgálatot tartozik letenni. Ez alól csak azok mentethetnek föl, kik elismert művészeknél vagy a magyarországi zeneakadémiá­hoz hasonló czélú intézetben már sikerrel folyta­tott tanulmányaikról kellő igazolványt képesek fel­mutatni. 23. §. Tanórák. Az előadások idejét, óra­számát és azoknak a hét egyes napjaira való beosz­tását az igazgatóság, a tanárok meghallgatásával állapítja meg, s minden évfolyam elején nyilvánosan teszi közzé. (Folytatás köv.) E viszonyt (Belgiumot s Angliát számon kivül is hagyva) az egész évtized alatt csal­ kétszer érte el Magyarország; 1865­ és 1867-ben 33-mal, 1869- es 7o-ben a 30 és 31 körül volt; azon kivül mindig innen maradt e számon, s mig tiz évi átlaga szerint minden 26-ik emberre esik egy halálozás, egy rémes esztendőben (1873-ban) ez épen 15-re száll alá, íme csak egy rövid évtized alatt is, mily kü­lönbség a határévek halálesetei között. Amott a 400.000-t nem érik el (380.000 eset 1865-ben), amitt a kétszeresét is meghaladják (874.000 eset ) számok csodálatosan beszélnek. Az összes halálozásoknak körülbelül fele esik az éven aluli gyermekekre! De a­mi még szomorúbb s ugyan­ e számokból kiderül: nem a társadalmi nagy csapá­sok évei, nem a háború s nem a kolera irtja ser­dülő nemzedékünket, hanem az a rendes, semmi nagyobbszerű baj által nem zavart években hull el, a­nélkül hogy tevékeny életre megérhetett volna. Magyarország­ Erdélyben: Az évtized 8 tényleg szaporodó esztendeiben tehát mindazon százalékokkal találkozunk, melye­ket, majdnem hasonló időben, az idegen államok felmutatnak, két évben (1864 és 1869) meghaladja a szaporodás az 1%-ot, egyszer (az 1866-diki há­ború és kolerás évben) leszáll Ve százalékra, azon­túl 010 és 0­ 96 közt inog. Csak az a fájdalmas kettős kolera év 1872— 73 forgatja fel az összes és helyes irányú gyarapo­dási irányzatot és azt eredményezi, hogy mig az egészséges 8 év alatt közel 6%-kal szaporodtunk, e két év közel harmadfél százalékkal rántott vissza s így 10 év alatti összes szaporodásunk csak 3 és fél százalék. Tehát nem a gyér szülés, nem is a rendesnél sokkal erősebb halálozási viszony normális években — bár a gyermekhalálozás még mind túl nagy — gátol a szaporodásban, hanem az időnkint fel-fel­visszatért, Trebinjebe. A hegyek közt mutatkoznak ugyan felkelők de azok a sereg közeledtére meg­futamodnak. Nedsib basa Bilek­ből Trebinjeig vo­nult, szét­szórta a felkelőket, helyreállította a köz­lekedést. A trebinjei és bileki katonaságot most Ragusából élelmezik. Hussein és Nedsib parancsot kaptak, hogy Gacska és Bilek közt állítsák helyre a közlekedést. Russel a felkelők érdekében mee­­tinget hívott össze tegnap Londonban, mely össze is jött ugyan, de Russel maga állítólag gyengélke­­dése miatt nem jelenhetett meg rajta, de levelet intézett az egybegyűltekhez, a­melyben kijelenti, hogy hiú remény azt várni, hogy Törökország va­laha jó kormányzatra nyújtson biztosítékot; ha az európai hatalmak nem akarnak a porta belügyeibe avatkozni, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy független kormány alakíttassék. Russel azt akarja, hogy The­ssalia és Albánia váljanak külön tartományokká, nagyon örül, hogy Angol, Olasz és Fr­ancziaország is csatlakoztak azon testülethez, mely a lakosság kívánalmaival fog foglalkozni. A nyugtalan tartományok részére jó, igazságos kor­mány formákat lehetne ajánlani, melyeket a porta is elfogadhat és melyek nem zavarnák az európai békét, ez volna a hatalmak actiójának legkedve­zőbb eredménye. A meeting több határozatot foga­dott el, melyekben a felkelőknek a törvény által megengedett támogatás is ígértetik. A franczia monarchisták megzavar­ták ismét a mély csendet, mely Francziaországban a versaillesi nemzetgyűlés szétoszlása óta oly mérv­ben uralgott, hogy egyátalában nem volt mi feljegy­­­zeni valónk a francziákról.­­ A bonapartis­­t­á­k a napokban vendégséget rendeztek Evreuxben, melyen mintegy 160-an voltak együtt. A toastok megkezdődvén Raoul Duval hosszasan bizo­nyítgatta, hogy nem a császárság, hanem az ellen­zék idézte elő az 1870-ei háborút, s kifejtette, hogy ha majd a mostani alkotmány revisió alá kerül, a nép ismét a császárságnak fog igazat adni. Ugyanez alkalommal felolvasták Laronciér­e-le-N­o­u­r­y altengernagynak levelét, melyben a többek közt ezeket mondja: „Nem fogok megszűnni, Mac-Mahon kormányának hű szolgája lenni, mig ez a conser­­vativ útról le nem terelteti magát, a melyen most legbuzgóbb törekvéseit összpontosítja. De azt a reményt táplálom, hogy Francziaországnak, ha az igazi pillanat elérkezett, újra szabad választása lesz s így visszanyeri az európai concertben azt a helyet, melyet tőle kormányának jelen alakja most megtagad.“ Minthogy a tengernagy egyszersmind a középtengeri hajóraj parancsnoka, a jelen alkot­mány elleni ezen nyilatkozata rendkívüli sensatiót tett a kormány és a közönség minden rétegetében.­­ A Párisban és Versaillesban levő képviselők Perrier Kásmér, Picard és Audiffret-Pasquiert táv­iratilag értesítették a helyzet aggasztó voltáról s tanácsot kértek tőlök. A „Courrier de France“ czimü lap tegnapelőtt este külön kiadásban közölte a levelet s azt mondta róla, hogy a deczember 2-ának előjátékára emlékezteti a közönséget.­­ A mérsékelt lapok a tengernagy elmozdítását kér­ték, s az izgatottság olyan mérveket öltött, hogy Mac Mahon tábornagy, mihelyt a levélről tudomást szerzett, azonnal minisztertanácsot hivott egybe, mely tegnapelőtt délután összegyűlt s komoly tár­gyalás alá vette az ügyet. A dolog vége az lett, hogy tegnap a „Journal Officiel“-ben Mac Mahon egy rendelete jelent meg, mely minden commentár és indokolás nélkül Rose tengernagyot nevezi ki Laronciére-le-Noury helyébe a középtengeri hajó­raj főparancsnokává. Ez a rendelet a köztársasági táborban óriási lelkesedést keltett. De la Ronciére altengeragy levele, melyet fenebb említettünk, egész terjedelmében is előttünk fekszik s következőleg hangzik: — A „Ma­genta“ fedélzetén 1875. szept. 2. —Kedves Tar­­diveauur! Nagyon sajnálom, hogy meghívását a jövő vasárnap tartandó lakomára el nem fogadha­tom. A közszolgálat pillanatra távol tart. — Min­dig igyekeztem csatlakozni a konservativ párt egye­sülési nyilatkozataihoz s annak tántoríthatlan tá­maszául kívánom magamat saját hatáskörömben tekintetni. És én semmi nézetkülönbséget nem te­szek a konservativ pártban. Bármely árnyalathoz tartozzék különben, én előttem az konser­vativ, ki eldobja magától a szept. 4-ki forradalom és párthiveinek tanait. (Viharos hosszas tetszés a felolvasás alkalmával a banker tagjai részéről.) Ez eszmemenet mellett örömmel csatla­koztam volna polgártársaimhoz, hogy kinyilvánít­sam újabban is e testvéries gyülekezetben meggyő­ződésemet. — Bár részrehajlatlan megítélője va­gyok a május 24-ke előtt történt dolgoknak, mind­amellett nem szűnöm meg alázatos szolgája ma­radni Mac-Mahon tábornagy kormányának mind­addig, mig le nem szoríttatik a konservativ pályá­ról, a­melyen ma legbuzgóbb erőfeszítéseit össz­pontosítani igyekezik. — De azon hitben élek, hogy ha elérkezik a pillanat, Francziaország ismét sza­bad lesz választásában s újból elfoglalhatja az merülő járvány az, mely végigszáguldva az orszá­gon, nem válogatván nemben vagy korosztályban, hegyen-síkon egyaránt szedi kérlelhetlenül ember­áldozatait. Százalékokban mutatva ki a születési szapo­rulatot meg a halál okozta fogyást a népszámlálást követő négy évben s az egész ciklusban, következő képlete­t nyerünk, melyben a szaporodás kövér szá­mok által van kitüntetve. A szaporodás, illetőleg fogyás volt a megelőző évhez képest: Az összes halálozás: 1864- ben volt 434.066, esik egy halálozás 29 lélekre 1865- ben „ 380.472 „ „ „ 33 „ 1866- ban „ 504.043 „ „ „25 „ 1867- ben „ 436.434 „ „ „ 33 ” 1868- ban B 443.799 „ B B 29 „ 1869- ben „ 424.106 B B „ 31 ., 1870- ben „ 446.085 B B „ 30 , 1871- ben B 535 350 B B „ 25 „ 1872- ben B 580.445 „ B „ 23 „ 1873- ban „ 874.055 „ B „ 15 „ Vagyis egy évtized átlagában évenként 505.885 hal meg s minden 26-ik élőre esik egy halálozás. E téren már bajos szembeszállanunk a kül­földdel. A halálozás terén ez utóbbi majd minde­nütt előnyösebb számokat tüntet fel. Esik ugyanis: Ausztriában (1863—71) egy halálozás 32 lélekre Bajorországban (1860—71) „ „ 34 „ Szászországban (1868 — 71) „ „ 34 „ a német bírod. (1862—71) „ „ 34 „ Olaszországban (1863—70) „ „ 33 „ Francziaországb.(1869—71) „ ., 36 „ Belgiumban (1861—72) „ B 43 „ Angliában (1865—71) „ „ 44 B 1866. „ 235.599 „ 46., 1867. „ 227.238 B 52 0 1868. „ 224.032 B 50.6 1869. „ 215.817 B 50.s 1870. „ 222.221 B 49 8 1871. B 260.421 B 48.6 1872. „ 273.213 B 47.0 1873. „ 349.820 „ 40o született meghalt születési halálozási többlet 1864- ben 518.146 — 380.472 137.674 — 1865- ben 536.190 — 434.066 102.124 — 1866- ban 546.110 — 504.043 42.067 —­­1867-ben 506.234 — 436.434 69.800 — 1868- ban 557.841 — 443.799 114.042 1869- ben 466.123 — 424.106 142.017 — 1870- ben 570.692 — 446.085 124.607 — 1871- ben 591.148 — 535.350 55.798 — 1872- ben 563.362 — 580 445 — 17.083 1873- ban 566.792 — 874.055 — 307.263 Ez évtizedben tehát, vagyis 1864-től 1873-ig Ausztriában (1864—71) a szül. töbl. 0.81 % Bajorországban (1860-71) „ 0.24 „ Szászországban (1868—71) „ 1.13 „ a német birodal. (1862 -71) „ 697 ,, Olaszországban (1863—70) „ o.3 „ Francziaországban (1869 —71) „ 0.£3 „ Belgiumban (1861—72) „ 0.7fi ., Angliában (1865—71) ,, 1.26 „ Ugyanily százalékokban mutatván ki pedig Magyarország születési és halálozási különbözeteit, azt találjuk hogy volt: 1864 ben a szül. többi: 1.68 °/0 halál, többi. —°/„ 1865-ben „ 0.T9 ,, „ — 1860 ban „ 0.33 „ „ — 1867-ben „ 0.53 „ „ — 1868 ban „ 0.81 „ „ — 1869- ben „ 1.04 „ „ — 1870- ben „ 0.91 „ „ — 1871- ben „ 0.10 „ „ — 1872- ben „ — „ „ 0.12 B 18/3-ban „ —• „ „ 2-28» 1870 1871 1872 1873 I. A Duna balpartján 0.96 104 0.69 1.67 II. A Duna jobbpartján 1.10 0.95 0.s8 0.2) III. A Duna Tisza közén 1.13 0.8s 0.15 2.64 IV. A Tisza jobbpartján 0.79 I.,, 0.52 450 V. A Tisza balpartján 0 .9 0.30 1.04 4.29 VI. A Maros-Tisza-Duna k. 0.51 1.68 l.ie 1.84 VII. Erdélyben 0.70 0.06 0.4s 1.79 Külföld. Milan fejedelmet Kragujevácz­­b­a­n nagy lelkesültséggel fogadták s a skupzsinába lépve e kiáltás harsant fel: „Élj­en a mi ifj­ú Obrenovicsunk! — A trónbeszéd azonban csakhamar nagyon lelohasztotta a kedélyeket. — A trónbeszéd hallomás szerint igen hosszú s még csak sovány távirati tudósítás után ismertethetjük azt; mindenekelőtt a bosnyákországi és hercze­­govinai eseményeket nagy komolysággal említi és rokonszenvet fejez ki azok iránt (e passusnál a te­remben ünnepélyes csend uralkodott); a trónbe­széd felemlíti ezután a községi önkormányzat ki­­terjesztése, a nagyobb személyi biztonság és a saj­tószabadság tárgyában teendő előterjesztéseket, továbbá a fejedelem eljegyzését, minek felemlité­­sekor a gyűlés viharos zsi­nókba tör ki. Végül eze­ket mondja a fejedelem : Bizton számitok rá, hogy a nemzet támogatni fog súlyos feladatok teljesí­tésében, nevezetesen a jelenlegi igen komoly pil­lanatban, amint hogy ezt a szerb nemzet ily kö­rülmények közt mindig megtette. (Átalános lelkes felkiáltás: Akarjuk!) Milan fejedelem s az uj kabinet közt a „Granicsar“ szerint a legfeszültebb viszony uralkodik, részint mivel a fejedelem ellenszenvvel viseltet k a kormány tagjai iránt, részint pedig a volt miniszterelnök Marinovics ármánykodásai kö­vetkeztében. A harcztérről érkező legújabb hírek több apró csatározást említenek fel, melyekből két­­ségbevonhatlanul kitűnik, hogy a felkelők feladtak minden komolyabb támadási tervvel s a török ka­tonaság elől a hegyek közé menekülnek, így a mos­tari basa ezt táviratozta 7-ről a török fővárosba: „Hussein és Nedsib basák Stolacz, Trebinje és Bilekből ide érkeztek a nélkül, hogy ütközetük lett volna a felkelőkkel, mert ezek futásnak eredtek. Hussein a ragusai után a határig ment, a felkelők kezében levő őrházakat ismét elvette tőlük és 5.522,638 uj honpolgára született Magyarország­nak, de 5.058,855 halt is meg s így az egész 10 évi születési többlet csak megközelíti, de el nem éri a fél milliót, lévén az csak 463,783 lélek, mi az átla­gos népességnek, vagyis 13.295,000 léleknek 3,49 százaléka. Vajjon sok-e ez vagy kevés, jó vagy rész­aránynak mondható-e, csak úgy tudjuk megítélni, ha a külföld hasonló viszonyaival összehason­lítjuk. Mint látni tehát az ország nyugati részé­be az ország szivéig e­gész esztendők daczára sem veszített népességében. Az ország másik, keleti fele, Erdélylyel együtt deficitbe jutott, mely a Ti­­szabalparti és Tisza-Marosközi részekben emelke­dett legmagasabbra. A végeredmény pedig az, hogy az ország e szomorú évek alatt egy egészséges gyarapodási év­nek összes szaporulatát vagyis népességének egy egész százalékát elvesztette s újra számos kedvező viszonynak fog kelleni közreműködni, mely e leg­fájdalmasabb, — mert emberélet okozta — csorbát helyreüsse. A vész elvonult; a lefolyt 1874 diki év köztu­domás szerint a normálisok közé tartozott. Itt-ott pusztított ugyan egy-egy járványos kór, de helyi bajnál nagyobb jelentőségre nem emelkedett.­­ A termés is középszerű, sőt sokhelyt még azon fölül­­álló is vala. Mindmegannyi ok, mely kedvezőbb eredményt enged várnunk a már gyűjtésnek indí­tott 1874-diki adatokból. De mennyivel emelné be­esőket és érdekességüket, ha a rideg statistikuson kívül a szakértő orvos is hozzászólna az anyaghoz, s ha a statistikai számok puszta csontvázán túl, erélyesen megindult közegészségügyi politika nyúj­tana húst és vért ily értekezésnek, hogy tudomá­nyos egészül domborodjék ki az olvasók előtt. átlag 0.92 0.£ o 0.12 2.23

Next