Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-13 / 9. szám
összeállítva, miszerint azok összhangzólag nem ködhetnek. Ezután így folytatja beszédét: Azzal végzem előadásomat, hogy az én meggyőződésem szerint ezen törvényjavaslat intézkei nem képezik azon beható és gyökeres reformművek alapját, de még kezdeményezését sem, melyet az ors|,^gs^,eS^ Xgy1 minden reformnak a létező tényezőkkel, sőt bizonyos tekintetben a közvélem ny tényezők , ^ell alkudni; de vannak előítéletek melyek a "reformműködés czélszerüségét akadályozzák, azokat fel kell világosítani azokon felül kell emelkedni. Oly reform, melynek író nem helyes a mélytévesztett, nem retorE3- És én megvallom t. hát nem hiszem, hogy e közvélemény oly annyira megrögzött, annyira erős és szilárd volna bizonyos egészséges eszmék keresztül vitele ellenében. Én azt hiszem, hogy inkább a múltak emlékezete, a már elfoglalt állásnak következetes lánczolata képezi ezen reformtervezetnél az eldöntő súlyt. Az események — és tartok tőle, ha e törvényjavaslat törvénnyé válik igen hamar —be fogják bizonyítani, hogy a nemzet egy reménnyel, melyet a kormány alkotásához kötött, szegényebb lesz. Mi, kik az e parlamentben lévő számaránynál fogva nézeteink érvényesítésére nem tarthatunk számot, kötelességünket teljesítjük, midőn nézeteinket nyíltan és képzeletlenül elmondjuk. Az események fogják igazolni a felfogások helyességét, itt vagy ott. Ha az események és az eredmények önöknek adnak igazat, mi azt annál nagyobb megnyugvással fogjuk venni, minthogy a közjóban mi is fogunk részülni. De egyet nem fogadhatok el t. hát, egyet, amivel sokan, kik a törvényjavaslat alapeszméjeivel nincsenek megelégedve — mert nem titok, hogy vannak sokan — vigasztalják magukat: azt, hogy ez kísérlet, mely az idők hatása alatt, úgyszólván az ellenkező kúra által a jó útra fog bennünket vezetni. Ezt mint vigasztalást nem fogadhatom el te hát, mert nekünk kísérletekre nincs időnk. Nekünk gyors és gyorsan ható orvosságra van szükségünk, ha mindazt teljesíteni, ha mindannak megfelelni akarunk, a mi szívünkön van. Én nem fogadhatom el, mint érvet t. ház, azt, hogy ha e kísérlet nem sikerül, akkor be lesz bizonyítva, hogy hazánkban az önkormányzat nem életerős. Mert t. ház a korcs alkotás tűzpróbájának az önkormányzati rendszer elvét kitenni nem szabad. Ha ez a rendszer, mely most terveztetik, tarthatatlannak fog bizonyulni, nem az lesz az oka, hogy hazánkban az önkormányzat lehetetlen, hanem az, hogy az alkotás hibás és tévesztett. Ezután a következő határozati javaslatot nyújtja be. Tekintetbe véve, hogy a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat nem nyújt biztosítékot, közigazgatásunk hiányainak orvoslására, a sokoldalúlag kifejtett államélet fokozott igényeinek megfelelő javítás iránt tekintve különösen azt, hogy a tervezett törvényjavaslat közigazgatásunk szükségesnek elismert reformjánál nem indul ki: a közigazgatási tisztviselők állami kinevezése, szakszerű képzettsége és egyéni felelőssége elvéből; tekintve, hogy a törvényjavaslatban a törvényhatóságok önkormányzati hatásköre, és a közigazgatási tisztviselők feletti ellenőrködési joga nincs kellőleg körvonalazva és biztosítva, tekintve végül azt, hogy a törvényjavaslat a különböző természetű sz. kir. városi és megyei törvényhatóságok iránt, melyeknek közigazgatása teljesen azonos módon sikeresen nem szervezhető, — teljesen egyenlő módon intézkedik ; határozza el a tisztelt ház, hogy a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjánl el nem fogadja, de egyúttal közigazgatásunk reformjának szükségét elismerve, felhívja a minisztériumot, hogy a közigazgatási tisztviselők állami kinevezésének és a helyhatósági érdekű ügyekre nézve az önkormányzat biztosításának elvére fektetett törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. Szeniczey Ödön nem ért egyet Bujanoviccsal, ki azt állítja, hogy ezen tjavaslat a parlamenten mintegy kérészül hajtatik, szóló az ellenkezőt tapasztalta. Szerinte a függetlenségi párt az, mely a megyei önkormányzatot akarja, és meg van győződve, hogy e párt a megyét a jelenleginél nagyobb hatáskörrel kívánja felruházni. A másik párt a tisztviselők kinevezésére fekteti a fősúlyt, szóló kinevezett tisztviselőkkel önkormányzatot nem tud képzelni. Ezután a törvényjavaslatot hosszasan taglalva kijelenti, hogy ezt elfoglalja. Kállay Ödön: T. ház! Ha valaki erős, s ha szabad mondanom, spiritisticus képzelő tehetséggel fel van ruházva, a jelen törvényjavaslatban az önkormányzat netovábbját képzelheti, épen úgy, mint bizonyos országban bizonyos apparátust parlamentáris rendszernek hisznek és vallanak nagy tömegjámborok, pedig az nem egyéb, mint ügyesen szőtt szövedék, a tekintetben, hogy a rendelkezőtől az ódiumokat elhárítani lehessen anélkül, hogy a jól felszerelt absolut hatalom akarata ellenében a legkevésbé gátat vetni képes volna. Ent. ház ily magas fokára a képzelődésnek hágni nem tudok. A legközelebbi húsz évi tapasztalataim után megszoktam bármely nagy garral s dicséretek közt akár úgy mint az európai színvonalon levő eszme,akár úgy,mint a jogállamot megillető,vagy isten tudja mi czég alatt beteg államnak nyújtott, akár politikai, akár jogi orvos szert, legelőször is az édeskésség burkától megmenteni, aztán kétszeres chemiai vizsgálat alá venni s így tíz eset közül kilencz rá fog bizonyulni,hogy az nem orvosság,hanem altató, vagy lassan, de biztosan munkálkodó életölő szer. Én a jelen törvényjavaslatot e methodus szerint vettem vizsgálat alá és ítéltem is el. A törvényjavaslatban és annak indokolásaiban itt-ott önkormányzatról tett mondatok képezik a burkolat édeskességét. Az egész maga nem egyéb, mint a delegatió eszméje utánzásából digerált elixir (Derültség) mely Tóth Vilmos nagyon t. volt miniszter ur kegyességéből még fenmaradt önkormányzati gyengeségeinket rövid időn elköltözteti oda, hova már hazánk függetlensége,jogi testvéreivel elköltözött, t. i. a nagy semmiségbe. A kit. ház, az önkormányzatot fentartani és azt helyes irányban úgy reformálni akarja, hogy az a fejlődött közéletnek megfeleljen, hogy az a kormányzatba ne mint gát, hanem mint egy életerős, prompt és megvesztegethetlen apparátus illesztessék, aki magát a centralismus ellenségének és a municipális jog védőjének tartja, annak vélekedésem szerint mindenek előtt szükséges, bizonyos eszméktől menekülni, bizonyos eszméket elfogadni. Nevezetesen meg kell arról győződnie, hogy az önkormányzati rendszer a miniszteriális felelősség minduntalan puffogtatott, nagy részben üres prázisávaliegyeztethető; másodszor el kell magától lökni a jelenlegi megyei administratiónak egész philosophiáját; meg kell róla győződnie, hogy az 1848 előtti aristokratikus jellegű megyék ma már egyátalában nem hasznosíthatók és ezeket elismerve első kötelesssége, hogy a bizottságok jogkörét meghatározza és a bizottságot újra szervezze, mert egyenesen a bizottság jogkörében rejlik az önkormányzat princípiuma. Én megvallom tehát, hogy a jelenlegi bizottmánnyal kormányozni lehetetlen. Én tisztelem azon nagyon tiszteletre méltó férfiakat, akik üzérkedésük következtében meggazdagodtak és most, mint virilisek a megye tanácskozásaiban részt vesznek ,s talán, hogy jobban láthassanak, rendesen a főispáni szék felé szeretnek tolakodni, de meg fognak nekem azok engedni, ha egész őszinteséggel kimondom, hogy a kormányzathoz semmit sem értenek, mert arra nevelve nincsenek B vinlijBégökkel egyedül hiúságuk -n krejtve, anny , hányszor ^kormány képviselője felszólal Ep így pSSiS kövessen, elkell ismerM »»ajtetei igazságát, hogy mindenki ahoz fogjon a Umm_ Ennek következtében én azon igen . p nak, a ki mint helység földmivelő, egy megye kepvise . hogy minden félelem nélkül őszintén kijelenteném, m gg helységében igen jó szolgél.tokattető lamnak is, de a megyei gyűlés , zen T 0p fontosságú tárgyak felett foly a vlt^A tók csatagártársak egyátalában nem hasznos th ^ ''sztalás bizonyítja azt is, hogy <*jová^Vóktó. 1 • mint fejes ^vszerü kortesek az illető nagyid. at folytonosan^ 04 ia használtatnak, t. hát, hogy a ki megyei Az mon ow " ^ akarja reformálni, anautonomiánkat czélszeru^*. ^ W körét kell nak legelőször is a megyei bizotto J 1 .f . . meghatározni; a megyei bizottság csa*.1S v . ^ tott képviselők gyülekezete lehet s hogy a kellő inti,llectuális garantiák meglegyenek, meg kell követelni, hogy a képviselő legalább a gymnasiális iskolákat végezte legyen. A képviselőtestületnek nem szükséges nagy számúnak lenni, de mindenesetre kell két annyinak lenni, mennyi a tisztviselők és hivatalnokok száma. Ha egy ilyen bizottság megalkottatik, akkor a bizottság magába ölelhetné a törvények végrehajtását s a megye összes ügyeit, a felett határozatiig rendelkezhetnék, részben a közigazgatási bizottság útján, részben kiküldöttjei, részben tisztviselői által, de úgy hogy mindezen kiküldöttek egyedül általa választassanak; ő neki legyenek felelősek s első biróságilag ő általuk lehessenek megfenyithetők; ha egy ilyen bizottság létrejő, akkor én az autonómiát biztosítva látom s ha az, kormány érzékenysége több garanciát követel, én egész őszintén bevallom, annak elfogadására hajlandó vagyok. Elfogadom azt, hogy a kormány hivatalnokai bizonyos számban részt vegyenek; elfogadom, hogy a kiküldöttek közt a kormánynak képviselői is legyenek, sőt még ennél többet is elfogadok, ha a kormány szükségesnek látja, hogy határozatai szabatosan végrehajtassanak, de mindig az önkormányzat csorbítása nélkül. Én azt hittem tehát, fel is tettem a tiszt, miniszterelnök úr bátorságáról, hogy midőn autonómiáim reformatiójával foglalkozand, bátran szemébe fog nézni a bajoknak s nem fogja a vízzel együtt a gyermeket is k$r*teni; de csalódtam, s úgy látom, hogy a t, miniszterelnök úr egészen ellökte azokat az elveket, amelyeket én most csak úgy felületesen megemlítettem, de melyek nélkül állítom, hogy nem lehet magyar értelemben autonómia. Mit tesz a t. miniszterelnök úr? Bentartja a megyei bizottmányt talán azért, hogy rá lehessen mutatni, miként egy ily gyülekezettel kormányozni nem lehet, vagy talán azért, hogy esetleg a kedvelt közigazgatási bizottságba oly egyéniségek is beválaszthatók legyenek, kik ha akarnának véleményt mondani, mégsem tudnának fel nem gondolhatni a t. miniszterelnök úr felfogását. — Meg fog hát maradni ezután is egy gyülekezési váz, felcifrázva minden csecsebecsével, amelyben ugyan ha az ember kritika alá veszi — egyetlen egy jog sincs. Szabad lesz neki kérvényezni , de kérdem, kinek nem szabad ? Szabad lesz neki a tisztviselők ellen elrendelni a vizsgálatot: hát van-e oly ország, ahol ez meg nem történik, bárki panaszára ? Hisz kötelessége az államnak, hogy ha adózom és a tisztviselőre panaszkodom , legalább panaszomat megvizsgálja. Ezt tehát nem ismerhetem el municipális jognak. Azt mondják, s különösen nagy nyomatékkal mondotta Kemény Gábor, képviselő úr, hogy „ott van ám a költségvetés“. Azt tudjuk, hogy a közmunka elvétetett a közgyűléstől. Azt is tudjuk, hogy házi pénztáraink nincsenek a tudunk még egy harmadikat is, hogy a megyei közköltségek rovatai majdnem állandóak, s hogy igy miről fognak határozni, ha csak nem s hajdúk mandurjáról fognak a tisztelt férfiak vitatkozni ? Komoly arczczal azt mondják, hogy megmarad a statutarius jog, hanem a ki meggondolja azután, hogy a mai világban átalában divatozik, nagyon sokat kormányozni és ha meggondoljuk, hogy az állam mindenben kanál, ahova nem is hivatott, akkor képzeletünk lehet, hogy micsoda statutórium joga marad azon most már halálra maltretirozott közgyűlésnek. Legalább tekintette volna a t. miniszterelnök úr e gyülekezetnek régi történeti emlékeit, érdemeit és ne méltóztatott volna neki egy ilyeuny teljes helyzetet kijelölni. Ezekre azt mondja a hívők nagy csoportja, hogy jól van, de hisz ezekért kárpótlás van adva, mert ott van a közigazgatási bizottság. Igaz, hogy a sophisticus philosophia szabályai szerint le lehet vonni azt, hogy a közigazgatási bizottságban az autonómia lelke él; azt is ki lehet talán vonni, hogy a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban az önkormányzati elvek fognak érvényesülni. No ezen már túlestünk. Hányszor volt szerencsénk hallani e házban a delegatiókról is számtalan dicsériádot;? elmondották, hogy a szabadságnak mily nagy vívmánya s hogy Európa többi állama is el fogja tőlünk ez intézményt lopni. S végre ez az igazgató tanács mivé fog válni. Ez lesz egy klikk, amely fel fogja falni, absorbeálni az egész megye jogait, lesz egy klikk, hol minden ülésben a postás s telegraphos, vagy annak t. viczéje saját magáról bizonyítékot fog adni, hogy ő a kormányzathoz semmit sem ért, csak annyiban lesz értékük, hogy szemek mint compass mindig az asztal fején ülő főispánra lesz dirigálva s azután a szerint majd csak el fognak igazodni. Azt állítani, hogy a bizottságban a független elemek többségben vannak, nem egyéb életnél. — Tessék csak megkérdeni Tóth Vilmos volt miniszter urat, ki közbevetőleg legyen mondva, igen ügyes ember volt, mily jól kigondolta előre, talán e törvényre gondolva, a candidationalis bizottság alakítását úgy, hogy most már csak nagy poesissal lehet azt mondani valamely tisztviselőre, hogy az választatott. Különben pedig t. miniszter úr collegája ■ jól szervezte a főispáni hatalmat, hogy az illető tisztviselőnek alig lesz kedve magát ő méltóságával ellentétbe tenni, így megmarad a tíz hős, ha akad, ezeknek tudom meg fogják engedni, hogy minden kérdésnél 4i.ctiózzanak quantum satis s mikor arra kerül a sor, hogy szavazzunk, akkor ezen urak kisebbségben maradnak , el fog éretni a mi fő — jegyezzük meg — constitutionalis formák között, hogy a megyében is a miniszteriális gmnipotentia létre fog jönni. Én azt gondolom, hogy ezzel bebizonyítottam „quod erat demonstrandum. Én tehát az ilyen önkormányzattól irtózom s végtelenül fáj, igen fáj nekem, hogy ez akkor történik meg, midőn az újabb nera égre szóló nagy férfiainak bölcselkedése következtében oda jutottunk, hogy unisono elénekelhetjük; Vacuum pantat coram lat 1 rone viator. Valóban t. miniszter úr, ha azon energiát és munkaerőt, amelyet az autonómiának megsemmisítésére fordítani méltóztatott — anyagi bajaink megszüntetésére fordította volna — vagy kivett volna bennünk azon barbár helyzetből, hogy mi is elmondhattuk volna, hogy e hazában személy és vagyonbiztosság van, nagyobb hálával lehetne az ország miniszter úr irányában. Én tehát azt tartom, hogy e törvényjavaslat egy cseppet sem kft- s tömb, mint az igen sokszor említett volt miniszter Tóth úré. Azt tehát el nem fogadom, nem fogadom el azért sem, mert az egész törvényjavaslaton átvezettetve látok egy politikát, mely nem csak Ma. • ...... T?móna többi államaibato is diva ES kotetttaó politika, a Ennyiben mindenkit ki akar elégíteni, természetes S egyiket reális dolgokkal, a másikat fügével és t6SGH cgj , .r 'aonint ki nGUl céfflt éS ÍGIGSZI gyászt, a törvényt egyre -másra' rendeletei és parancsolatai oly nagy kednek hogy azokat véges elméjű ember meg milni nem tudja; különben ha mindnyájan tudnék, nem növekednék a büntetések rovata jövedelmi gyá Diai! (Helyeslés balfelől!) Tisza Kálmán miniszterelnök szerint ezen törvényjavaslat czéltalansága által még nem fog bebizonyulni az, hogy választott tisztviselőkkel iehet kormányozni. A kinevezésre nézve megnem .. -okkal több biztosíték van a választásjegyzi hogy "^«u és inkább korrumpálja a ban mint a kinevezett "" uhut a választás, társaságot a kinevezési rendszer,amely nyilvánosan történik. Ezután Sennyei lemírálva megjegyzi, hogy azt, hogy az állam nevezze ki a tisztviselőket, a bizottság pedig elbocsáthassa ezt a jogkör felforgatásának tekinti. A hazafias búreaukratiát szóló is tiszteli, és ép azért azt kívánja, hogy az, hogy az államhivatalnok mint ellenség állíttatik szembe a megyei tisztviselővel, megszüntettessék. Szóló ezután megjegyzi Sennyeynek, hogy az ellen, hogy akár választott, akár kinevezett tisztviselők választassanak a képviselőházba ez ellen kifogása nincs. Igaz az, hogy a tisztviselők a választásra befolyással bírnak és kell is, hogy bírjanak, mert ha a tisztviselő nem bír befolyással a népre, jele, hogy nincs bizalom iránta. A visszaélések ellen ott van a fegyelmi eljárás, ha pedig a bizalommal él vissza, akkor a legközelebbi választásnál fenyíttetik meg, míg a kinevezett tisztviselő visszaéléseinél csak a kormány bír befolyással. Tagadja azt, hogy a közigazgatási bizottság működésében nem lesz összhangzás, mert szerinte ezen bizottság úgy van alakítva, hogy a közigazgatás különböző ágai egyeskesjenek. Szóló javaslatM által a közigazgatás öszhangzását és az önkormányzat megóvását kívánja elérni, és beszédét azzal végzi, miszerint ha ezen javaslata által a kitűzött czélt el nem érné, ez őt nem az önkormányzat helytelenségéről, csak arról fogja meggyőzni, hogy az önkormányzatot más úton kell megkísérlem. Következik Szalay Imre interpellate a. -Szalay Imre. T. ház ! Jelen interpellációmat bátor vagyok. . t. belügyminiszter úrhoz intézni, a közös hadsereg-Noha elmondhatnám azt, lavör _ !). beli tiszt urak közül igen sokan nem respor JtlJ"“ • polgári törvényeket és igen sok igazságtalanságra engedik magukat ragadtatni, hanem én is azon latin szóval tartok, hogy: Fata loquuntur. Ezért a tényállást kívánom röviden elmondani. A múlt év September havában Marczali községben berukkolt egy huszár század élén a huszár kapitánnyal. A község által a kapitánynak szállás rendeltetett, azonban ez megtekintvén a szállást, noha az a törvényes kellékekkel birt, nem tartotta elegendőnek az ő kényelmére, s más szállás után nézett, s az ott helyben lakó izraelita doctor szállását találta jónak és azt el is akarta foglalni. Először szólt magával a házi úrral, de az azt mondotta, kiadtam a lakást a nevezett doctornak. A százados most már a doctorhoz fordult; ez meg azt mondotta, hogy a szerződés már rég meg van kötve és ő szállásából egyátalában nem szándékozik kimenni. Erre a százados azt felelte, hogy ha nem akar szépszerével kimenni, majd ki fogja menesztetni. A doctor kétségbe esetten ott a házban lakó szolgabiróhoz sietett, kérvén, hogy erővel ne tegyék ki szállásából. A szolgabiró megjelent hat pandúrral s figyelmeztette a közös hadseregbeli tisztet, hogy a törvényt respectálja, s megtiltotta, hogy a lakást elfoglalja. A tiszt elküldött lakatosokért, hogy fölnyissák; de miután ezek vonakodtak, 56 közlegényt rendelt ki, feltörette az ajtót és a lakásban lévő bútort és ruhaneműt az utczára hordatta ki. (Mozgás.) Az illető szolgabíró rögtön a belügyminiszterhez jött fel személyesen, igaz, hogy a belügyminiszt megtette azt telegraphice vagy amúgy — nem tudom — közölte az esetet a parancsnoksággal, s az illető tiszt két nap múlva már elhagyta az erőszakkal elfoglalt lakást. De ez nem elég. Itt nagy bűntény követtetett el, a mennyiben az illető tisztviselőnek tekintélye s az által a megye sértve lett. Gondolom a megye még november hóban fölirt a minisztériumhoz, melyben ezen sérelemnek orvoslatát kérte. Ez röviden tárgya interpellatiomnak, melyet bátor leszek felolvasni. (Olvassa). Tekintettel arra, hogy a belügyminiszter úr részint az illető szolgabiró rögtöni tudósítása, úgy később a megye felirata által, melyben elégtételt kér, tudomással bír arról, hogy somogy megyei Marczali községben múlt év szept. havában egy közös hadseregbeli huszár százados, egy ott lakó doktor szállását, az ép ott jelenlevő szolgabiró törvény nevébeni eltiltása ellenére, legényeivel betörvén, elfoglalta s a szálláson talált bútorokat, ágyneműt ruhákat az udvarba kihordatta, miután ez által nemcsak a magántulajdon szentségét egyrészről, hanem a törvényhatósági szolgabíró eltiltó parancsát más részről nem vette tekintetbe, fegyveres erővel ellentállván annak. Mit tett ? vagy mit szándékozik a belügyminiszter úr tenni ? hogy az illetőknek tökéletes elégtétel szolgáltassák.“ Kiadatik a belügyérnek. Ezután a napló bíráló bizottság két tagjára és a mentelmi bizottság egy választandó tagjára történt szavazás. Az eredmény a holnapi ülésen fog kihirdettetek Ülés vége 2 órakor. Komjáthy Béla beszéde — a képviselőház január 10-iki ülésén. — T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak én részemről oly nagy fontosságot tulajdonítok, hogy szükségesnek tartom annak minden oldalróli szigorú megbírálását, szükségesnek tartom pedig annyival inkább, mivel a törvényjavaslat nemcsak a politikai közigazgatásnak eddigi menetét tökéletesen átváltoztatni akarja, hanem a századokon keresztül ápolt s ugyan az itt kellően kifejtett önkormányzatunkat igyekezik eredeti s a tapasztalat által indokolt helyes keretéből kimozdítani. A beterjesztett törvényjavaslat megbírálását tehát — midőn megkísérteni bátor vagyok, két irányban fogom azt tenni, először megbírálandónak tartom azt, valjon közigazgatásunk az itt lefektetett elvek s módok szerint helyesebb , kielégítőbb teendő az eddiginél, mit ugyan magam sem tartok olyannak, mely sok javítást és módosítást ne igényelne — sőt a mielőbbi javítást magam is égető szükségnek tartom, mert a jó közigazgatás az államélet egyik fő feltétele, s másodszor megbírálandónak tartom azt, váljon az itt meghonosítani kívánt közigazgatási szervezet, önkormányzati jogainkat nem semmisíti-e meg, vagy legalább nem teszi-e illusoriussá ? Mielőtt azonban a bírálatot a helyes következtetések czéljából e két irányban megtenném, szükségesnek látom kifejteni, hogy véleményem szerint melyek a jó közigazgatásnak czéljai, s melyek, szervezetének feltételei, s hogy az így felállítandó elveket, mily mérvben szabad alkalmazni, hogy úgy a közigazgatás rendes menete meg ne akadályoztassák, valamint az önkormányzat meg ne bénitassék, mert hitem szerint ezeknek kellő öszhangzatba hozatala az, mely a gyakorlati téren működő törvényhozásnak egyik fő feladatát képezi. — úgy a politikai mint minden más közigazgatásnak véleményem szerint czélja az, — hogy a rendet megteremtse s a haladást minden irányban előmozdítsa — szervezetének pedig feltétele, hogy a szabadságot még pedig — úgy a jogos alapokon álló testületek nem az egyesekét megóvja. E czélok nélkül bármely kormányforma alatt sem képzelhetek jól kielégítő közigazgatást, s így különösen parlamentáris országban csak arról lehet szó, hogy e czélok megvalósítására teendő intézkedések, illetve a szervezet olyanok legyenek, hogy a Parlamentarismus alapját s egyedüli biztosítékát képező egyéni s testületi szabadságok ne veszélyeztessenek. — Márpedig tekintve azt, hogy az egyéni s testületi szabadságot, melyet az államhatalona túlterjeszkedésének megakadályoztatásával — lehet mérlegelni — az önkormányzatban lehet kizárólag érvényesíteni — tehát véleményem szerint, hogy parlamentáris országban — a jó közigazgatási szervezet, az önkormányzati jog, tiszt Maiiban leli alapzatát. — Ezen szegletben ........... helyes elvek felálény véleményem szerint egj .litása után — áttérek — a törvényjavaslatnak a jelzett két iránybani megbírálásához. Törvényeink szerint, a politikai közigazgatást a törvény korlátai között a törvényhatóságok választott tisztviselők által gyakorolták, s mert a törvényhatósági közgyűlés illetve utóbb a bizottmányi közgyűlés tagjai, melyek a törvényhatóság minden kerületéből voltak megválasztva, adták meg az eljáró tisztviselőknek az utasítást — lehetővé tétetett az , hogy a közigazgatás czéljai, mégpedig a törvényhatóság minden vidéke érdekeinek megfelelőleg megvalósuljanak, mivel az utasítást adó s az eljárást ellenőrző bizottsági tagok, —• mint az eredmény által közvetlen érdekeltek,—■ minden esetben odahatottak, hogy utasításaik kellően végrehajttassanak. A rend és haladás, a törvényhatóság kebelében minden egyesnek érdekében lévén természetes, mírv É“** 4-ov»i LzS-naa in+zsolrö/JíSaol*- ***+ telét pidenkor sürgették, 8 Így alapjában a közigazgatási teendők helyes menete az érdekeltség által biztosítva volt. S ha mégis ennek daczára a közigazgatás nem volt teljesen kielégítő, az nem a rendszerben, mint inkább a helytelen ügykezelés s azzal járó tisztviselők helytelen megválasztásában találja megoldását. A régi rendszerhez, mint alaphoz, mely önmagában rejti a jó közigazgatás lehetőségét, s mely a helyes ügykezelés s a tisztviselők megválasztható Sáxui::;;;:: ^elmiségtől függővé tétele 8 a teendők helyes felosztása által annak ellenkezőjét feltétlen kizárná, méltán ragaszkodik a nemzet zöme s azt tagadhatlan számos hibás s javítást kirvánó belszerzete daczára elejteni nem akarja, hanem az alap tiszteletben tartása mellett, a tapasztalatok alapján a hiányokat javítani óhajtja, mint azt a t. belügyminiszter úr kifejezte egyik beszédében, mondván : „magamnak is elvem az, hogy mielőtt valamely intézményt, mint jelen alakjában czélszerűtlent vagy károst elvetünk, meg kell néznünk, nem lehet-e azt úgy módosítani,vagy czélszerűvé tenni,hogy hasznossá váljék.“ — Ennek ellenében a törvényjavaslat a régi alapnak — mely a nemzet életével összeforrt, elvetésével — a közigazgatás állítólagos jósága, gyorsasága végett úgy soha semmi körülmények között össze nem illő elemekből álló bizottságra akarja a közigazgatást ráruházni. E bizottság azonban meggyőződésem szerint az eddigi — bár sokban hibás — közigazgatást kielégíteni, többé nem fogja, nem fogja pedig azért, mivel legyenek bár a bizottság tagjai a közigazgatási czélok biztos tudatában valamint azért is mert azok nagy része az által közvetlen érdekelve nincs — kétséges — szervezete által a jó közigazgatás alapján az előadottak szerint nem képezhető, s így hitem szerint működése is meddő leend. De ezen elvi tekintet számba nem vételével sem bír a tervezett bizottság a jó közigazgatás kellékeivel s lehetőségével — nem — mert a különböző közigatási ágnak csak egy közös czéljuk lehet a javaslat szerint pedig minden közigazgatási ág főnökének részben önálló működési tér nyilatván — az annyi oldalról jövő s nem combinált eszmélkedések egy czéle a nem foghatnak vezetni, de a lehetőséget is nélkülözi — mert a nem összhangzatos antik intézkedéseknek helyes sorbani végrehajtását az eljáró tisztviselőtől várni nem is lehet, sőt hiszem, hogy minden legjobb akarat s ismeret mellett is azoknak teljes végrehajtása lehessen leend. De nem felelhet meg hivatásának azért sem, mert a bizottság tagjai vándorlók lévén a netalán szükség esetében nem is lesz összehívható e bizottság s úgy a közigazgatási ágak főnökei szabadon rendelkezhetnek még pedig a közvetlen érdekeltek iránti minden felelősség nélkül — s így nem annyira az összhangzatos közigazgatás fog eléretni — hanem az, hogy a központi hatalomtól függő állampolgárok fogják az ügyeket elintézni. Felelősséggel arra nézve, hogy intézkedése helyes leend — a bizottság nem tartozik — kivévén azon eseteket — ha a kormány rendeleteit végre nem hajtja s az egyedüli garantiája a jó közigazgatásnak a javaslatban fel nem található, mert a közvetlen érdekelteknek csakis minden beleszólás nélkül a tudomásvétel jogát hagyja meg. Ezekből tehát azt magyarázni, hogy a javaslat szerint a közigazgatás jobbá, kielégítőbbé legyen véleményem szerint nem lehet — s e mellett mert a nép ebben történeti jogát látja mellőzve ahhoz bizalommal viseltetni nem fog. Szóval eltekintve attól, hogy a törvény szabatosnak egyátalában nem mondható, nem mert semi a bizottságnak mint testületnek sem az egyes tagok hatáskörét körü nem írja, hanem azt rendeletekkel ígéri pótolni, az egész javaslat egy zavaros intézkedésnek halmaza,melynek leple alatt minden hatalom és intézkedési jog a központi hatalom kezére játszatik s a decentralisationak keresztelt törvényjavaslat a valódi decentralisatio meghonosítása. Ami a másik iránybani bírálatot illeti — azt hiszem még könnyebb lesz kimutatnom azt, — hogy a törvényjavaslat önkormányzati jogainkat tökéletesen megsemmisíti, — s így ha feltéve de meg nem engedve — a javaslat a közigazgatást gyorsabbá s összhangzóbbá tenné is az eddiginél — mert tervezete beszédem elején kifejtett azon feltételnek — hogy az önkormányzati jogot meg ne bénítsa, meg nem felel, még akkor sem tarthatom olyannak, mi egy parlamentáris országban a jó közigazgatás alapját képezhesse. Megsemmisíti a javaslat az önkormányzatot, mert a beválasztandó tagok, még közvetett befolyást sem biztosítanak a törvényhatóság részére, mert igaz ugyan, hogy szavazattal bírnak, de ha netalán szavazatokkal a bizottság bármely hivatalnok élhetne tisztviselő tagja által előterjesztetteket esetleg le is szavaznák, az ellen a leszavazott mindig felebbezéssel élhet s a vége az, hogy az illető miniszter határoz ■— ha pedig, mi bizonyos, ők szavaztatnak le — akkor feltétlenül meg kell nyugodniok. De ha volna is döntő befolyása, akkor sem várhat ki eljárásuknál semmi eredményt, mert úgy Minden körülmények között nem várható az, hogy a megválasztott tagok minden gyűlésen, mely minden hónapban egy pár hetet fog igénybe venni — kik a törvényhatóság különböző sokszor távol részén laknak s maguk s családjuk érdekében kötelesek a megélhetéssel is küzdeni, mindenkor megjelenjenek, pedig csakis teljes számbani megjelenésekből várhatni annyit, nem hogy a közigazgatási teendők talán a törvényhatósági közönség érdekében történjenek, hanem, hogy nem a közigazgatási ág főnöke, hanem ugyanazon értelemben a miniszter határolhasson. Ily körülmények között tehát, vagy a törvényhatóság területén lakó nagybirtokosoknak, vagy a székhelyen lakóknak lehet magukat megválasztatniuk, ezáltal pedig úgy a demokratia ellen , mint milsfelől a törvényhatóság kerületeinek befolyását lehetlenitjük. Mindezektől eltekintve sem fog a bizottság tagjainak nagy része egész odaadással működni, mivel a tudat, hogy müködésök úgyis eredménytelen leend, le fogja hangolni netaláni törekvésüket is s ez okból hiszem, hogy ily szerepre önérzetes emberek vállalkozni sem fognak, ha csak olyanok nem, kik itteni működésöket ebihalról alapjául fogják tekinteni (Helyeslés A törvényjavaslat a megyei közgyűlésnek csak a bizottsági s a tisztviselőknek minden 6 évben Választatását — a községi szervezet körül felmerült ügyek elintézési jogát adja meg, s végül, hogy mit népgyülésen is megtehetnek, — minden eredmény nélkül, azok, kik az üres szalmacsépelésnek barátai, nagy beszédeket tarthassanak. „ Kétségtelen tény, — hogy a javaslat csak is . 'n ~~ ♦"terjeszkedését — illetőleg mindenhatóság« akarja a JÍ közigazgatás C vége alatt megteremteni .AAí“ °.t!S eszköz, hogy a megyealküi UiCiCiVizOü., UU.OAJOJX az egyént az állammal egybe fűzik — bizonyos kör adassék a közigazgatási téren is önálló tevékenységre. . . Az átalam elmondottak szerint tehát a javaslat által közigazgatásunk czéljai jobban el nem éretnek s önkormányzatunk pedig megsemmisitetni czéloztatik. — Tagadhatlan igaz — hogy jelenlegi közigazgatásunknak vannak hiányai — s ezt javítani kell — de e hibák olyanok mint ft test egy részén lévő sebek -r s azt nem igy kell javítani -s mint a javaslat akarja — hogy egy kis sebest az egész testrész amputálhassák hanem vigyáznunk kell^arra, hogy ». javitassék s a jó iui tevésben a jót, Melyet már bírunk legkevésbé, koczkáztassuk. — Én is azon véleményben vagyok, hogy önkormányzatunknak a létező legszélesebb körbeni kiterjesztése mellett — göndörödnünk kell az állami közigazgatás menetéről s ha ily értelemben terjesztetett volna javaslat a ház elébe, azt bizonyára legmelegebben pártoltam volna. A törvényjavaslat egyéb hibáinak taglalásába jelenben belebocsátkozni szükségtelennek látom,_ mert az a részletes tárgyalás keretébe tartozik, jelenben véleményem szerint csakis a javaslat elvi jelentősége megbírálása van előtérben. Ez eszmék miket elmondani szerencsém vala, nem lehet uj a t. ház előtt, hiszen volt idő midőn ezeket pák nem mindannyian osztottuk — s épen én a ki koromnál fogva nem mondhatom , hogy ezekbe magamat mintegy beleéltem volna — szerény véleményemet azon tárgyban mélyebben gond. "CndorkOZCK nyilatkozataiból s munkáiból meri,, tettem. Különösen meggyőzőleg hatottak rám e részben a belügyminiszter úr e tárgyban kifejtett nézetei. Ő ugyanis egy 1865. évben kiadott röpiratában ezt mondja: Egy jó közigazgatási rendszernek legelső tulajdona tartozik lenni, hogy a rendet és szabadságot, mégpedig a testületek, az egyének szabadságát, a kormánnyal szemben, épen úgy mint a nemzetét mint egészet, az idők folyamán keresztül megkímélje — s így lényegileg ugyanazt, mit én elmondani szerencsés voltam. Ugyancsak e röpiratban azt is mondja: „Nemcsak törvényeinkben, de emlékünkben, de szíveinkben is él még megyei rendszerünk, mely alatt annyi személyes szabadságot élveztünk, minő sehol Anglián kívül nem létezett, mert a törvényjavaslat ezen általam is elfogadott elveket fel nem karolja, mert a szívünkben, lelkünkben élő megyei rendszerünket megsemmisíteni akarja — a törvényjavaslatot ft részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom s figyelmeztetem a kormányt arra, hogy ha változtatunk a nemzet geniusának meg nem felelőleg, az megingatja a törvények iránti tiszteletet, mely a történeti jog iránti tisztelettel belső összeköttetésben áll. — Pártolom azon általam is aláirt határozati javaslatot, melyet Mocsáry J. képv. társam benyújtott. (Helyeslés balról). az KÜLFÖLD. Andrássy gr. reformjavaslatait a porta már jó előre visszautasította, még mielőtt annak tartalmát avagy irányát ismerte volna. E hír volt a múlt napokban elterjedve, ezzel szemben a „P. Lloyd“ teljes hitelt érdemlő forrásból távirati értesülést vesz Konstantinápolyból, mely szerint a valódi tényállás a következő: A porta kezdetben tiltakozott a hatalmak részéről minden magán avagy ésszerű jegyzék átnyujtása ellen. Erről értesittetvén a bécsi és sz.-pétervári kabinetek, ezek legott egyhangúlag a leghatározottabban kijelentették, hogy a portának egyátalában nincs joga egy kizárólag az európai béke fentartására irányuló közleményt már eleve visszautasítani vagy akármi feltételhez kötni; ennek folytán Rasid basa elállott kezdetben emelt tiltakozásától. Mivel pedig újabban öt franczia és az olasz kormányok is feltétlenül elfogadták a három császár javaslatát, valamint Anglia hozzájárulása is bizton várható, az Andrássy-féle javaslat legközelebb hivatalosan át fog adatni a portának. A herczegovinai felkelőkkel szemben, mint biztos török forrásból értesül a „Bolis Corr.“ Ragusából, •— e tartomány új főparancsnoka, Mukhtár basa határozott utasításokat kapott, hogy minden támadási hadműveletekkel hagyjon fel, ellenben a montenegrói határokon minden foltosabb stratégai pontot erősen szálljon meg. Ez intézkedések politikai okokból származnak. A portig mindenek előtt még egy végső kísérletet akar tenni, hogy Montenegrót békés uton a semlegesség megtartására bírja s a határmegszállás biztonsági védvonal akar lenni a montenegrói felkelők örökös átcsapásai ellen. Ez intézkedések azonban szoros összefüggésben állanak egyszersmind a kibékéltetési politikával is, melynek inaugurálására Ali basa Mostarba küldetett, ki a felkelő területek főbb embereit maga köré kívánja gyűjteni, hogy sérelmeiket meghallgatván azokat egy emlékiratba foglalva a szultán elé terjessze. Az illető egyének Mostárba gyűjtése végett Ali basa Jussuf mostari birót küldötte ki. • A genfi nemzetközi társulat állandó bizottsága lépéseket tett, hogy a délszláv félrelök sebesültjeinek segélyt nyújtson, miután Nirita fejedelem értesülvén, hogy a társulat csak oly nemzet tagjait segélyezheti, mely tagja a társulatnak, egy külön rendeletben kijelentette, miszerint Montenegró kész rögtön belépni a nemzetközi társulatba. Ez értesülésre aztán három tag küldetett lentből Montenegróba, kik a sebesültek ápolását vezetik s a kellő segélyről gondoskodnak. Az Arnim-ügy berlini hírek szerint hosszabb pihenés után ismét előtérbe lép. Miután ugyanis a törvényszék elégteleneknek találta a bionyitványokat, melyek a volt nagykövet betegségét konstatálták, várható, hogy további törvényes épések fognak ellene foganatba vétetni. Eközben hírlik, hogy Arnim gróf „Pro Nibile“ czimü épíratának második füzete is közelebb meg fog elenni. ■_____