Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-29 / 23. szám
10 írttól 100 írtig, ha pedig valamely csempész elfogatásánál a pénzügyőrök felszólítása folytán segédkezet nem nyújtanak, 200 írtig terjedhető bírsággal büntethetők. A 7. §-ra nézve azt mondja a pénzügyminiszter, hogy a 20 kr azért emeltetik 40 krra, mert az állam csak így van kárpótolva. De ez nem áll, mert tudjuk, hogy az államnak fölenként 20 krajczár jövedelme sincs, mert ha ennyi jövedelme volna, akkor a bruttó dohányjövedelemnek nem 27, de 32 millió forintnak kellene lenni. És amidőn a kormány a négyszögölenkénti fogyasztási illetéket 40 krra szabja ki, kétszernél több adót vesz be a polgároktól mint amennyi jövedelme neki van. A kormány ezen intézkedése által, a csempészetet nem meggátolni de nevelni fogja. Mert mi a csempészet fő oka ? Először az, hogy dohányt szabadon termelni nem lehet csak nagy fogyasztási illeték mellett, másodszor pedig az, hogy a kormány nem gondoskodik jó dohányról. Itt tehát ha a fogyasztási illetéket nem akarjuk leszállítani, emelni sem szabad azt, mert amilyen mértékben emeltetik ez, oly mértékben fog emelkedni a csempészet is. Mert ha 20 krajczár mellett volt csempészet, természetesen 40 kr mellett még inkább lesz. Továbbá igen sokan lesznek, akik eddig 4 forint fogyasztási illeték mellett termeltek dohányt, de ha az 8 forintra emeltetik, nem fognak termelni, és amennyivel emelkedni fog az egyik helyen a jövedelem, annyival fog csökkenni azáltal, hogy kevesebb lesz a termelő. A pénzügyminiszter az előirányzott összeget semmi esetre sem fogja bevenni, de igenis a dohánycsempészetet bár önkénytelenül, de nevelni fogja, és a polgári erkölcsöknek e tekintetbeni megmételyezése sokkal több kárt fog okozni az országnak, mint amennyi anyagi haszon abból várható. De a pénzügyminiszter gondoskodik arról, hogy a csempészet ne legyen űzhető, és e végből az 5-ik §-ban megállapítja, hogy ha a termelt dohány a következő év végéig el nem fogyasztatik a birtokos által, azt bejelenteni tartozik, ellenkező esetben mint jogtalanul birtokló büntettetik. Mit tesz ez által a kormány ? az egyéni szabadságot pelengérre állítja, mert ki fogja azt tudni bizonyítani, hogy a dohány melyik évből való. A polgárok tehát zaklatásoknak lesznek kitéve, vagy pedig arra kényszerítve, hogy éretlen, fris, rész dohányt szívjanak. Ezen intézkedés kiteszi a polgárt annak, hogy házában motozást rendeljenek el, kiteszi sokszor egyéni koszunak. Vajon helyeselhető-e az, hogy ha egy államban még azt is kiszabja a kormány, mennyi idő alatt fogyasztandó ezen vagy azon czikkel, nem az egyén személyes szabadságába való beleavatkozás-e ez ? Hol van hason eljárás, a világ melyik országában ? A 12. §. pedig egyenesen kémekké teszi az elöljárókat, a tisztviselő és szolgákat. Az állam érdeke sokat követelhet és az egyes polgárnak igen nagy kötelezettségei vannak és kell, hogy legyenek az állam iránt, mert az egyes soha sem adhat annyit a társadalomnak, mint amennyit attól kap; de kémkedésre kötelezni valakit a polgárok közül az állam nincs jogosítva, a polgár pedig nem kényszeríthető arra, hogy azt tegye. Ez korrumpálása az erkölcsöknek, melyeknek megtorlása a dolog természeténél fogva fog bekövetkezni. Íme itt vannak a tjavaslat fő vonásai! A képviselőházban alapos és jogos támadásokban részesült e törvényjavaslat, mely a jövedelmet csökkentheti, az erkölcsöket megingathatja ugyan, de abból se direct, se indirect haszna az államnak nem lesz. És bármilyen nagy legyen is a pártfegyelem, a kormánypárton, mégis reméljük és szeretjük hinni, hogy a 3. 5. 11. és 12. §§-kat nem fogja megszavazni a ház. K—eh. A képviselőház ülése január 28-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak : Széki, Tisza és Szende miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván múlt üléskönyve hitelesíttetett. Elnök bemutatja Karánsebes szab. kir.város feliratát a reá kirótt 1874. és 1875. évi házadó leiratása iránt. Továbbá 455 mezőtúri polgár kérvényét, melyet Csávolszky képv. adott be, az önálló magyar bank és önálló vámterület tárgyában. Gaál Mihály, Bánky Béla és több’hajdúöszörményi polgár Madarász József képv. által beadott kérvényét az önálló vámterület és az önálló bank iránt. Mindezen kérvények ki fognak adatni a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása a dohányjövedéki törvények és szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Üllő és kalapács. — Regény. írta: Spielhagen Frigyes. ELSŐ KÖTET. XVI. Rész. (Folytatás.) Mindezt meggondolni nem volt időnk. Egyátalában nem is gondolkoztunk, hanem lefutottunk a sövényhalmokon. A csoporthoz közeledve, egy férfiú felénk tartott. Kabátja gallérát magasan felhúzta, kalapja széles karamát pedig mélyen szemére nyomta; de ennek daczára felismertem. — Jó estét Pinnov, — szóltam. Nem válaszolt. — Jó hogy találom önt, — folytatom, — ma reggel mondád, valószinüleg még ma K-be hajóz ; kérem, vigyen magával, és e barátomat is. Pinnov nem válaszolt. — El kell bennünket vinnie, — folytatom tovább, — mert már egészen felkészültünk az útra, nézze, — ezzel felöltőmet visszahajtva pisztolyaim egyikét félig kivonva, mondom: — Keményen meg vannak töltve, s barátomnak szintén ép ilyen pár van oldalán. Pinnov nem válaszolt. — Talán saját magán akarja bebizonyíttatni, ha töltsék-e ? — kérdem a pisztolyt egészen kivonva, és sárkányát felhúzva. — Jöjjön, — szólt Pinnor. A pisztolyt visszadugtam örembe, s egy lépés Ordódy Pál előadó elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Madarász József a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. Szerinte az előadó három okot mond, miért ajánlja a bizottság a törvényjavaslat elfogadását: először egyszerűsítés végett, másodszor bizonyos büntetéseknek kevesebb fokozata, harmadszor pedig a kincstári érdeknek némi tekintetbeni javítása végett. Ha pedig a miniszter indokolását megtekintjük, a miniszter azt mondja abban, hogy e törvényjavaslatot csakis a központi előadó által előadott két első indokból ajánlja és más tekintetek nem kívánják a törvény változtatását. Tehát a miniszter indokolását nem fekteti arra, hogy az állam nagyobb nyereményt kapjon, mint eddigelé. Szóló azon nézetben van, hogy minduntalan újabb és újabb terheket róni a haza polgáraira, se nem szükséges, se nem tanácsos. Tehát ezen indokból sem fogadhatja el e törvényjavaslatot, de nem fogadhatja el azon tekintetből sem, mert a büntetéseknél bizonyos mérséklés szándékoltatik e törvényjavaslattal eléretni. Összevetve azt, ami a polgárokra nézve könnyebbséget képezhetne azzal, ami a polgárokra nézve terhet ró, ezen törvényjavaslatot sokkal czélszerűtlenebbnek tartja, mint az 1868. XIV. törvényczikket. Jól tudja azt szóló, hogy az országnak jelen szükség helyzetében, nem tanácsos azon javaslattal lépni elő, hogy utasíttassék a pénzügyminiszter, mint az eddigi országgyűlések mindig tevék, hogy a dohány-egyedáruság megszüntetésének alapján, mindjárt terjesszen elő törvényjavaslatot, hogy mi módon lehetne az ország e jövedelme pótolható; elvárja az időt arra, amidőn a vám és kereskedelmi szerződés véglegesen el lesz intézve, mert azt semmi esetre sem tartja czélszerűnek, hogy a nemzet keze a közvetett adókra s jelesen e közvetett adókra nézve is, akként köressék meg, hogy a nemzet e részben szabadon ne rendelkezhessék. Azonban emlékezteti a t. házat arra, hogy míg önmaga az a pénzügyminiszter, aki legelőször a dohányjövedékről szóló törvényjavaslatot beterjesztette ; a ház előtt már akkor kijelentette, hogy ő nemcsak nem kívánja a dohány egyedáruságot fentartani, hanem mert tudja, hogy az állam e bevételei más módon pótlandók, és azért csakis dohányjövedék czíme alatt hozza be a házba elfogadás végett a törvényjavaslatot és mindig csak egy évre kéri azt meghatározni azért, hogy amint első ideje, a mint meg lesz a mód, hogy az állam jövedelme máskép pótoltassék, a dohány egyedáruság megszüntettessék. — Ezen indokoknál fogva barátai megbízásából a következő ellenindítványt teszi le a ház asztalára: „Tekintve, hogy a dohányjövedék iránt beterjesztett törvényjavaslat nincs összhangzásban a volt országgyűlések képviselőházainak azon kifejezett nézetével, hogy a dohány-egyedáruság megszüntetendő, s az ez által befolyt jövedelem más módokon pótlandó. Tekintve, hogy a javaslat a nemzeti közérzülettel nemcsak még inkább ellenkező intézkedéseket tartalmaz, mint az 1868. XIV. törvényczikk, sőt a haza polgárainak tetemesebb megterheltetését és a termelés megszüntetését czélozza, — alólírt képviselők a beterjesztett törvényjavaslatot a részletes tanácskozás alapjául sem fogadják el.“ Miklós Gyula nem pártolja az előtte szóló által beadott határozati javaslatot, hanem mivel ezen javaslatot szükségesnek tartja, elfogadja azt. Orbán Balázs : Törvényhozásunk és kormányzatunk egyik fő hibája a complicatió mesterkéltségében jelentkezik. Hogy az úgy van, arról leginkább meggyőzhet a dohányjövedék és monopólium kezelése, melyet az önkényuralom egész complicált apparátusával átplántáltunk alkotmányunk talajába. A pénzügyminiszter indokolásában azt mondja, hogy a dohányjövedék tárgyában már 1871-ben egy kimerítő törvényjavaslat nyujtatott be a háznak, de a sok el nem halasztható sürgős tárgyak miatt azt ez ülésszak alatt felvehetőnek nem tartván, jelen novella, vagy módosítás által segít a dolgon. Szaló arra kéri a házat, hogy ezen módosítást visszautasítva a helyett a már kész és a ház asztalára már 4 év előtt letett kimerítő törvényjavaslat felvételét elrendelje, s erre annyival inkább kéri a házat, mert a módosítás a complicatio mellett igen nagy terhet ró az állampolgárokra és az állam jövedelmét is csonkítani fogja. Ugyanis a 3. szakasz a saját használatra engedélyezett dohánytermelésnél, minden négyszögölért az eddigi 20 kr. helyett 40 kr fogyasztási illetéket rov ki. Az illeték ily emelése elégséges arra, hogy a saját használatra való dohánytermelést lehetlenné tegye, mert a mint szóló kiszámítja egy bécsi font saját használatra termelt egy ftnál többe fog jönni, az az oly árba, hogy a termeléssel mindenki fel fog hagyni s ekként a kincstár ezen novella által nem 129,590 frt jövedelem szaporulatot teremt, hanem az eddigi jövedelemtől is elesik, ami nem 129,590 frt, hanem a vele járó bélyegfogyasztással együtt legalábbis 150,000 frt. A saját használatra való dohánytermelést e mellett meg fogja gátolni e novellának 5. §-a, mely a dohánynak a termelést követő éven túl való tartását eltiltja, vagy legalább oly nemű bejelentések és engedélykérésektől tételezi fel, melyek azt csak nem kivihetlenné teszik. De van e törvényjavaslat vagy módosításnak egy mindezeknél roszabb oldala, mely az erkölcsök megmételyezésére irányul, ez a 12. §., mely az állampolgároknak a spionkodást kötelességévé teszi, mely a község elöljáróira, tisztviselőire sőt a polgárra is a távolban haladtam Pinnov jobb oldalán, mig Jani a balon ment. — Ne vélje, — kezdém, — hogy az emberek közt védelemre talál, mi mellette maradunk, s egyetlen ellenünk intézett szavára halál fia. Hányan vannak már hajóján? — Tizen, — dünnyögő Pinnov. — Egyébként nem tudom, mit akar velem ? vélünk tart ön, vagy nem, ördög bánja. — Majd meglássuk, •— mondám. — A csoporthoz értünk, mely hosszú János barátomból, Károly, Hanne, és a siketnéma Jakabból állt, ki a bárkával ide evezett. — Velünk akarnak jönni ? — kérdé Pinnov, a bárkát a vizbe belebb lökve. Hosszú János arczán olvashatni véltem a megütközést közbe jövetelünk felett. Társai tekintetéből igyekeztek kiolvasni e rejtély kulcsát, de Pindov folyton a bárkával foglalkozott, a másik kettő félre állt, s nem tudták elképzelni ennek jelentőségét. — Csak ötnek van helye, — szólt Pinnor. — Ennyi elég is,— szóltam. — Károly és Hanne, ti haza mentek, s nyugaton maradtok, halljátok ? — Én is mehetek ? — kérdé János daczosan. — Egy lépést, — szóltam, pisztolyomat arczára szegezve, — s utolszor álltál hosszú lábaidon. Előre. Svart János engedelmeskedett. — Most önre kerül a sor Pinnov. Pinov követte utasitásomat, Jani és én követtük. Midőn tova eveztünk, hangosan szóltam Janihoz, de határoskodást nagy birság terhe alatt ráparancsolja. (Tetszés a baloldalon.) A törvényhozás az erkölcstelenség ily újabb iskoláját nem szervezheti. (Élénk helyeslés a baloldalon) azt szerveznie nem szabad, mert 129,000 frt állítólagos haszonért saját reputatióját és erkölcsi méltóságát áruba nem bocsáthatja. Mindezeknél fogva kijelenti, hogy nem fogadja el a tjavaslatot, hanem csatlakozik Madarász határozati javaslatához. Ragályi Gyula csak azon feltétel alatt fogadja el a törvényjavaslatot, ha a 3. 5. és 12 §-ok kihagyatnak, mert a harmadik §. adóemelést foglal magában. Az 5. §. pedig nem más mint secatura, ezen §. alapján az egyes polgárok zaklatásnak vannak kitéve. A 12. §-t pedig nem fogadja el azon okokból melyet Orbán Balázs elmondott. Arra utalja a kormányt, hogy jó dohányt árultasson a tőzsdéken, és akkor nem lesz csempészet, mert mint addig míg a kormány jobb dohányról nem gondoskodik nem fogja megakadályozni a csempészetet. Ezek után kijelenti, hogy csak az említett feltételek alatt fogadja el a jjavaslatot. Németh Albert mint hogy előtte szóló kiaknázta a tárgyat, és úgy látja, hogy Ragályi lassan e párthoz fog tartozni, nincs neki mondanivalója, hanem egyszerűen kijelenti, hogy nem fogadja el a tjavaslatot. — Szentiványi Árpád előtte szólókhoz hasonlóan szinte elvettetni kívánja a törvényjavaslatot. Széli miniszter nem akarja bizonyítani, hogy az állampénztár érdekében a dohánymonopólium fentartása mennyire hasznos, de kijelenti, hogy jelenleg a monopólium eltörlésére még gondolni sem lehet, mert azon 12—15 millió forintot más után az állampolgárok terheltetése nélkül pótolni nem lehet. Szaló szerint ezen törvényjavaslat a dohányjövedék emelését czélozza, részint csempészet meggátolása, részint pedig a fogyasztási illeték emelése által. Szóló ezt nem tartja adónak, és ezen illetéknek négyszögölenkinti 20 krajczárról 40 krajczárra emelését nem tartja magasnak. Ezek után a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Simonyi Ernő nincs megelégedve a miniszter indokolásával, szerinte ezen tvjavaslat nincs összefüggésben a monopóliummal. Szóló kívánja a dohányt megadóztatni, mégpedig oly mérvben, mint amilyent az megbír, vagyis oly fokig vetni rá az adót, ameddig a jövedelem az által fokoztatik, de ott ahol a jövedelem csökkenése áll be, ott megszüntetné, mert akkor árt a czélnak, amelyért az adó arra kivettetett. A miniszter, ezen javaslat által a dohánycsempészetet kívánja megakadályozni, szóló szerint inkább növeli azt, mert ha négyszögölenkinti 20 kr mellett nagy volt a csempészet, akkor 40 kr mellett még nagyobb lesz az. A miniszter négyszögölenkinti 40 krral kívánja kárpótolni az államot, holott a kincstár négyszögölenkint 20 krajczárt sem kap, annál kevésbé 40 krt, mert akkor 34 milliót kellene a kincstárnak bevenni, holott a bruttó jövedelme csak 27 millión van. Nem fogadja el tehát a miniszternek azon indokolását, hogy csak 40 krral van kárpótolva az állam. A miniszter azt mondja indokolásának elején, hogy létezik az előbbi miniszter által 1871-ben beterjesztett törvényjavaslat a dohányjövedékre nézve. Ha ez terjesztetett volna elő, ahol lehetne komolyan hozzászólni és lehetne tekintetbe venni, vajon tartalmaz-e valamely javítást, és ennek értelme lett volna, mert egy hiányos törvényt pótolt volna egy jól átgondolt törvény. De ez fentartja a hiányokat és hoz bele változásokat, melyek csak confusiót és boszantást fognak eredményezni, de sem a kincstár, sem az adózók érdekét lényegesen nem érinti. A pénzügyminiszter úr ,e javaslatban az egész ország lakosait bizonyos szolgálatra kötelezi, hogy csak az államkincstár érdekében éljenek, és a javaslat ezen részét fejtegetve jelenti, hogy ilyen törvény még akkor is, ha a tőle várt eredmények üdvösek lennének, elkeseríti az embereket s jövője semmi esetre sem lesz. Ezen oknál fogva sem fogadja el a tjavaslatot. Zsedényi Ede szerint ezen törvényjavaslat a csepészkedés megakadályozása végett hozatott, és igazságosnak tartja azt, hogy az attóli adó négyszögölenkint 20 krajczárról 40 krajczárra emeltetik. Almássy Sándor megjegyzi előtte szólónak, hogy Magyarországban mindenütt ausztriai szivart színak, figyelmezteti a kormányt, hogy ennek meggátolására tegyen intézkedéseket. A csempészetet sem fogja ezen törvényjavaslat megszüntetni, melyet úgy lehet leginkább meggátolni, ha a kormány jó dohánynak árusításáról gondoskodik. — Szaló szerint a jövedelmet nem hogy emelné, de sőt inkább csökkenteni fogja ezen jjavaslat azon intézkedésénél fogva, mely az 5. §-ban foglaltatik. A 11. §. szerint arra kell vigyázni a termelőnek, hogy meg ne lopják dohányát, mind ezen intézkedések boszántók, melyek végre azt eredményezhetik, hogy a pipás földhöz vágja pipáját. Ezek után kijelenti, hogy nem fogadja el a jjavaslatot. Mocsáry Lajos a dohányjövedelem csökkenését a nép elszegényedésében látja, amit bizonyít az is, hogy mint a pénzügyminiszter előterjesztéséből kitűnik, még a jó dohány jövedelme is csökkent. Zsedényi és a pénzügym. azt állítják, hogy a tjavaslatba foglalt emelést nem lehet uj adónak nevezni; hogy nem uj adó, de terheltetése a népnek mert aki eddig 4 forintot fizetett 8 irtot fog ezentúl fizetni és emellett vexatorius eljárásnak is van kitéve. Szavazásra kerülvén a sor, a ház átalánosságban elfogadja a tjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. A czim észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvastatik az 1. §. Németh Albert ámbár nem barátja a dohánymonopóliumnak, mindaz által óhajtja, hogy az 1. §. elfogadtassák, minthogy az a dohánytermelő közönségre előnyös. Szaló reméli, hogy a monopólium idővel meg fog szűnni és ha az megszüntettetik igen fontost a külfölddeli kereskedés, mely jelenleg egy pár nagyobb czég kezében van. Szükségesnek tartja tehát kitágítani a külföldre termelt dohánynak beváltására adott engedélyeket, mert ez az első lépés arra, hogy jövőre a dohány monopólium megszüntettessék Ezeknél fogva a következő módosítványt nyújtja be: Az első §. második bekezdéséhez teendő: „A kivitelre termelt dohány bevásárlására és ez által a külföldre való kereskedésre jövőre engedélyt az illető beváltó felügyelőség fog kiszolgáltatni.“ Széll Kálmán miniszter azt jegyzi meg előtte szólónak, hogy ha elfogadtatnék is indítványa, ez nem fogná könnyíteni a külföldre szállíthatási engedélyezés jogát, továbbá ez nem egy-két egyén kiváltsága, ennél fogva a módosítást mellőztetni kéri. — Miklós Gyula az 1. §-nál azt indítványozza, hogy a kivitelre nézve a pénzügyi felügyelőség, a saját használatra való dohánytermelési engedélyre pedig a közigazgatási bizottság legyen illetékes határozni. — Széli miniszter nem fogadja el előtte szóló indítványát. — Ezután az 1. §. az eredeti szöveg szerint fogadtatott el. — A 2. §. észrevétel nélkül fogadtatik el. A 3. §-nál Hollósy Károly azt indítványozza, hogy a javaslatban előirányzott 40 kr helyett □ ölenkint eddig megállapított 20 krajczárnyi fogyasztási illeték továbbra is fentartassák. Madarász József Zsedényivel polemizál, azután kijelenti, hogy csatlakozik előtte szóló módositványához mert ő jelenleg az 1868. XIV. törvényczikk alapján áll mindaddig, mig a dohánymonopolium megszüntethető lesz, ennél fogva azt indítványozza, hogy a harmadik szakasz elvetessék és az 1868. 14-dik törvényczikk fentartassék, kivánja ezt a határőrvidék érdekében is. A pénzügyminiszter kénytelen lévén rögtön eltávozni, Tisza miniszterelnök indítványára az ülés egy órára felfüggesztetik. Egy órai szünet után elnök kijelenti, hogy a pénzügyminiszter az ülésben meg nem jelenhet, ennélfogva bezárja a mai ülést. Ülés vége 1 óra 45 perczkor. Legközelebbi ülés holnap reggeli 10 órakor. városi második bástyát, mely a honvédelmi minisztérium közelében fekszik. A bemutatott minta szerint az emlék talapzata 3.80, a szobor magassága pedig 3.16, tehát az összes magasság 6.96 méter, az átmérője 3.80 méter. A tőke 8000 írtból áll, s a honv. bizottság kiemeli, hogy ő igen szerény pénzalappal bír, de a tervet mégis kivinni törekszik. A középbizottmány némely tagja a mostani mintán szintén kíván némi javítást tenni, s a kijelölt hely ellen is vannak némely akadályok. Végre Gerlóczy alpolgármester felszólalására hozott a bizottság határozatot. Gerlóczy meleg hangon emlékezett meg a szabadságharcz honvédeiről s a budai emlékbizottság fáradozásairól s megvallá, hogy igen szeretné e szobor ügyét már valahára révpartra juttatni, annál inkább, mert a halogatás által a hatóság azon gyanút vonhatná magára, mintha a szabadságharczi honvédek emléke iránt nem viseltetnék azon kegyelettel, melyet az mindenesetre megérdemel. Budapest fővárosa minden bizonnyal nemcsak nem gátolja a szobor felállítását, de erkölcsi támogatásban is fogja részesíteni, sőt ha kell, az anyagi segélynyújtástól sem vonja magát vissza. A szobor felállítási helyére nézve a közmunkatanács és bizottság által felhozott okok, valamint a szobor kivitelére nézve tett kifogások tekintetéből, hogy minél hamarabb lehessen eredményre jutni, azon közvetítő indítványt teszi, hogy a középbizottság küldjön ki egy albizottságot, mely a szobor bizottsággal magát érintkezésbe téve, a nézetek összehozásán működjék és a honvéd szoborbizottsággal vállvetve tegye lehetővé az ige mielőbb megtestesülését. Gerlóczy indítványa egyhangúlag elfogadtatott s az albizottságba beválasztattak: Lechner A., Nasztl, Weber A. és Than Mór urak. — Ezzel az ülés véget ért. KÜLFÖLD. Andrássy gr. reformjavaslatai valószínűleg csak a jövő hó elején fognak a szultánnak átnyujtatni. A „Times“ szerint Andrássy gr. írásbeli választ fog kérni a portától, amely alapul szolgáljon a hatalmaknak befolyásuk gyakorlásánál a felkelőkre. Az említett lap továbbá azon meggyőződését fejezi ki, hogy a szultán mindenesetre be fogja ismerni, mennyire könnyítené a pénzügyi zavart a hadsereg részleges lefegyverzése s igy alapos ok van gyanítani, hogy a párta utóvégre is elfogadja a reformjavaslatokat. A franczia senatorválasztások eredményét még mindig homály fedi, az „Ind. beige“ mindamellett hiteles forrásokból úgy tudja, hogy a republikánusok fényes győzelmet arattak s a senatus többsége mérsékelt ugyan, de határozottan alkotmányhű republikánusokból fog állani, mit az u. n. conservativ lapok magatartása is igazol, mert Buffet úr közegei konservativeknek jeleznek már oly férfiakat is, kik köztudomása szerint a baloldal soraiba tartoznak. E fogás tehát csak az u. n. conservativ unió kilátásban álló vereségének maskírozására van számítva. — Ami a bonapartistákat illeti, ezek a legjobb esetben sem nyernek többet 20 széknél a felsőházban. A párisi radikálisok és republikánusok gyűlése a senatorjelöltek névsorának közös egyöntetű megállapítása ügyében semmi eredményre nem vezetett s a két párt Buffet úr nagy örömére még mindig ellenséges lábon áll egymással szemben. — Lyon és Marseilleben azonban megtörtént az egyezség s a jelöltek itt előhaladt republikánusok. A herczegovinai csatatéren f. hó 18. és 19-én a Trebinje és Ragusa közötti országúton folyt ütközetekről, melyek 20-án a törökök vereségével értek véget, Írják Ragusából, hogy a felkelők e napokon jelentékeny veszteségket szenvedtek. A törökök f. hó 26-án aztán visszatorolták a vereséget, ugyanis Mukhtar Ahmed basa 3000 emberrel kivonult Trebinjéből s rövid ütközet után kiszorította állásaikból a felkelőket, helyre állítván ily módon az összeköttetést Ragusával s lehetővé tevén Trebinje élelmezését Dalmátiából. Ezzel egyidejűleg Bosniában is eredményeket vívtak ki a törökök, amennyiben a 600 emberrel Páditsig előnyomult Hubmayer és Dakis főnököket két napi viadal után megverték és visszavonulásra kényszerítették. E vereség következtében Hubmayernek le kellett mondani a főnökségről s mint hírlik, már vissza is tért Zágrábba; helyében Pelagits fogja átvenni a bosnyák felkelés vezetését. — Tudja ön, miben állapodtunk meg. Egy, kettő, három. Ha a szükség parancsolja, már egyre lehet. Pinnov barátomat magamra vállalom, Svart János önnek marad. Jani egyezőleg intett. Húsz percig eveztünk, mig a hajóhoz értünk, mert a hullámtorlás nagy volt s a hajó az apály miatt a parttól távol vetett horgonyt. E körülmény meghiusitá azon tervemet, hogy a hajó legénységét mind partra szállítom és csak Pinnov és Jánossal megyek a csempészhajó elé. Beláttam, hogy az ideoda evezésben legalább egy óra telnék s nekem érdekemben volt, Zehren úrral mihamarább találkozni. Mi minden történhetett egy óra alatt! A hajóhoz értünk, mely a horgonylánczon hánykolódott, mint az indulásra kész ló, ha hámban van. A fedélzetre ugortam, a sötét alakok közé. — Jó estét emberek, — szóltam. — Én és barátom szintén ott akarunk lenni. Néhányan ismernek is, és tudják, hogy Zehren úr barátja vagyok. Különben Pinnov és Svart János kezeskednek értem. E kezességre, melyet az illetők hallgatva bizonyítottak, szükség sem volt. Gyakran, s épen az előtti nap is Zanovitzban voltam Zehren úrral s majd mindegyikével már beszéltem is. Szorosabb viszonyom Zehren úrhoz ismert vola előttük, s igy nem láttak abban semmi különöst, hogy a kirándulásban, mely az ő, és az én védnököm érdekében történik, részt veszek. Szót sem válaszoltak, hanem tért engedtek előttem. Azon feltevésem, hogy csak Pinnov és Svart János árulók, igazolva lett s igy egyelőre kezemben voltak. Ha közölném terveket ez emberekkel bizonyosan kirepülnének a fedél A fővárosi középitési bizottság ülése. (Jan. 28-án.) A bizottság ma esti ülésének első tárgya a kültelkek szabályozásáról szóló közmunkatanácsi javaslat tárgyalásának folytatása és befejezése volt. Rolis J. faburkolat vállalkozó azon alkalomból, hogy a közgyűlésen indítvány tétetett a faburkolattal való felhagyás iránt, kérvényt nyújt be, hogy egy albizottság küldessék ki, mely vele érintkezzék, s melynek ő be fogja bizonyítani, hogy a faburkolat a legczélszerűbb. Hogy az eddigi faburkolatok nem mutattak fel kedvező eredményt, azt annak tulajdonítja, hogy ő eddigelé nem ismerte eléggé a magyarországi fákat, s hogy az általa felhasznált fák nyáron nem a rendes időben lettek kivágva. Most azonban a vállalkozó az erdélyi szurokfenyőben igen alkalmas anyagra lelt, s kivágatásukat ő maga eszközli, tehát most, midőn azon helyzetbe jött, hogy hibátlan anyagot állíthat elő, a város ne hagyja őt megrendelés nélkül. Hivatkozik a sugárútra és a lánczhídra is, hol ő készítette a faburkolatot. Felhozza továbbá, hogy a kiállítási költségeket, és nem a várost térhették. A bizottság tudomásul veszi e kérvényt, de mive annak tárgyalásába bocsátkozni most semmi ok fenn nem forog, azt ad acta teszi. A kőbányai telekfelosztási rendszabály ma újból tárgyaltatott s az e czélból kiküldött albizottság jelentése felolvastatott. Hosszabb vita után elhatároztatott, hogy az átalános felosztási rendszabályok kőbányára nézve némi részben megváltoztatandók; a kőbányai beltelkek felosztásánál t. i. minden telek homlokzatának 12 ölnyinek kell lennie, nagysága pedig határozatlan; a kültelkeknél a homlokzatnak minimuma szintén 12 öl, nagysága pedig a 300 □ ölet kell hogy meghaladja. A budai honvédszobor felállítása tárgyában hosszabb s érdekes eszmecsere fejlődött ki. A budai honvédegylet egy mintát mutatott be s egyszersmind kérte, hogy vagy az Albrecht ut kanyarodó, vagy a bástya valamely pontján állittattassék fel. A középitési bizottság az Albrecht után való felállítást pártolja , azonban mégis legjobb helynek tartja e czélra a Krisztinaváros temploma előtti tért; a közmunkatanács ellenben az egyik tervet sem pártolja, hanem a vízivárosi kapucinus iskola előtti tért, vagy a Kristinaváros bástyájának egyik kikanyarodó helyét tartja legczélszerübbnek. — Egyszersmind kimondatott, hogy a magasztos eszme a szobron méltóan legyen képviselve, s e czélból úgy a középitési bizottság mint a közmunkatanács is a bemutatott mintán némi változtatásokat kívánnak tenni. A budai honvéd bizottmány jelenleg egy új mintát mutat be, s egyszersmind sajnálatát fejezi ki, hogy azon helyet nem tudja megnyerni, hol ama vitéz tettek véghez vitettek. Ami a helyet illeti tehát, ajánlja a krisztina-teten e gyönyörű madarak, mert a zanovitziak e részben nem ismertek tréfát. E nézetemet közlöm Pinnoval, a kormányhoz szorosan mellé állva. — Tegyen miként akar, — mormogá, jó csomó dohányt tömve széles szájába. Bár Kriska adatai határozottak voltak, e férfi nyugalma, — tudva, hogy élete koczkán áll, — megzavart. Talán Kriska izgatottságában nem jól hallott? Talán én, s a jó Jani minden komoly ok nélkül vegyültünk e sötét ficzkót társaságába, kik sötét éjben üzék veszélyes foglalkozásukat. E közben megindult a hajó, mely rendkívül jó jármű volt. Az ég mindinkább kitisztult s két, háromszáz lépés távolra lehetett látni, de a jég hűvös volt s a tengerből a fedélzetre locscsanó viz nem tevé kellemessé a helyzetet. A nem épen nagy jármű tizenöt emberrel egészen megtelt s bárhová tekintek, egy-egy sötét alakot láttam fekve, vagy guggolva. Pinnov a kormányon ült, én pedig folyton közelében tartózkodtam, s midőn minden mozdulatát megvigyázhattam, már kétkedni kezdtem, ha nem alapszik-e gyanúnk tévedésen. Ott ült e vállas alak a kormányon s egyetlen arczizma sem mozdult, csak álla mozgott időszakonkint, midőn a dohányt egyik pofájából a másikba tolta, és szeme, midőn majd a vitorlára, majd a tengerre forditá tekintetét. Vezényszava egyenlően nyugodtan hangzott. Lehető-e, hogy egy árulónak oly biztos keze, éles látása legyen és dohányát oly nyugalommal rágicsálja? — Mit gondol, meddig kell hajóznunk, míg a málhás hajót elérjük ? — kérdem. — Minden perczben megtörténhetik, hánySokkal később vettük a leverő hírt bizonyosként, hogy sem most csak megközelitőleg is elmondhatnánk azokat, amiknek elmondása szomorú közelségünket képezi. Bizonyára a nagy ember iránti kegyeletet sértenék különben is, ha működését jellemezni, érdemeit magasztalni, tényeit méltányolni akarnók néhány rövid vonásban, pár szó kíséretében; miket a megilletődés vinne tollunkba, az elfogultság szülhetne tán; ha elmondanánk azt, amit Magyarország minden fia a nélkül is tud róla! nyögő Pinnov, — de az is lehető, hogy nem is bukkanunk rá — S ez miként lehető ? — Ez úgy lehet, hogy ha egy evezőhajót látnak közeledni a málhahajón, akkor igyekeznek a nyilt tengerre juthatni. — És mennyi ideig fogja ön keresni ? — Egy óra hosszat, így egyeztünk meg. — Zehren úrral, vagy Blank adófelügyelővel? Pinnov a dohánynedvet a fedélzeten kifecskendeze, aztán mormogá: — Utolszor mondom, nem tudom, mit akar ön. Ha, — miként látszik — Kriska, az ostoba leány elhitető önnel, hogy áruló vagyok, úgy lehet, hogy épen ő az. Fájlalnám, ha gyámatyjától így akarna menekülni, de mire nem képes ily szerelmes macska! E szavak, miket a kovács szokásos durva modorában monda, sajátosan érintenek. Csak egy órával előbb tapasztalom, mire képes egy szerelmes leány, ha tervét valósitni akarja. És Pinnov Kriskának csak gyámatyja vala. Elámított volna, hogy engem és Zehren urat az öreg ellen ingereljen? Ő maga árulkodott volna az adóhivatalnál s az öregre fogja, hogy ez után szabadulhasson tőle s talán a végperezben ébredt fel lelkiismerete, meggondolva, hogy Zehren urat is, ki iránt hálára van kötelezve, veszélybe dönti. Vallomásának egyedül azon czélja volt, hogy általam Zehren urat megmentse ? (Folyt, követ.)