Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-29 / 23. szám

10 írttól 100 írtig, ha pedig valamely csempész el­­fogatásánál a pénzügyőrök felszólítása folytán se­gédkezet nem nyújtanak, 200 írtig terjedhető bír­sággal büntethetők. A 7. §-ra nézve azt mondja a pénzügyminisz­ter, hogy a 20 kr azért emeltetik 40 krra, mert az állam csak így van kárpótolva. De ez nem áll, mert tudjuk, hogy az államnak f­ölenként 20 krajczár jövedelme sincs, mert ha ennyi jövedelme volna, akkor a bruttó dohány­jövedelemnek nem 27, de 32 millió forintnak kellene lenni. És a­midőn a kor­mány a négyszögölenkénti fogyasztási illetéket 40 krra szabja ki, kétszernél több adót vesz be a pol­gároktól mint a­mennyi jövedelme neki van. A korm­ány ezen intézkedése által, a csempé­szetet nem meggátolni de nevelni fogja. Mert mi a csempészet fő oka ? Először az, hogy dohányt sza­badon termelni nem lehet csak nagy fogyasztási illeték mellett, másodszor pedig az, hogy a kormány nem gondoskodik jó dohányról. Itt tehát ha a fo­gyasztási illetéket nem akarjuk leszállítani, emelni sem szabad azt, mert a­milyen mértékben emeltetik ez, oly mértékben fog emelkedni a csempészet is. Mert ha 20 krajczár mellett volt csempészet, ter­mészetesen 40 kr mellett még inkább lesz. Továbbá igen sokan lesznek, a­kik eddig 4 fo­rint fogyasztási illeték mellett termeltek dohányt, de ha az 8 forintra emeltetik, nem fognak termelni, és a­mennyivel emelkedni fog az egyik helyen a jö­vedelem, annyival fog csökkenni az­által, hogy ke­vesebb lesz a termelő. A pénzügyminiszter az elő­irányzott összeget semmi esetre sem fogja bevenni, de igen­is a dohány­csempészetet bár önkénytelenül, de nevelni fogja, és a polgári erkölcsöknek e tekin­­tetbeni megmételyezése sokkal több kárt fog okozni az országnak, mint a­mennyi anyagi haszon abból várható. De a pénzügyminiszter gondoskodik arról, hogy a csempészet ne legyen űzhető, és e végből az 5-ik §-ban megállapítja, hogy ha a termelt dohány a következő év végéig el nem fogyasztatik a birto­kos által, azt bejelenteni tartozik, ellenkező esetben mint jogtalanul birtokló büntettetik. Mit tesz ez által a kormány ? az egyéni sza­badságot pelengérre állítja, mert ki fogja azt tudni bizonyítani, hogy a dohány melyik évből való. A polgárok tehát zaklatásoknak lesznek kitéve, vagy pedig arra kényszerítve, hogy éretlen, fris, rész do­hányt szívjanak. Ezen intézkedés kiteszi a polgárt annak, hogy házában motozást rendeljenek el, ki­teszi sokszor egyéni koszunak. Va­jon helyeselhető-e az, hogy ha egy állam­ban még azt is kiszabja a kormány, mennyi idő alatt fogyasztandó ezen vagy azon czikk­el, nem az egyén személyes szabadságába való beleavatkozás-e ez ? Hol van hason eljárás, a világ melyik orszá­gában ? A 12. §. pedig egyenesen kémekké teszi az elöljárókat, a tisztviselő és szolgákat. Az állam ér­deke sokat követelhet és az egyes polgárnak igen nagy kötelezettségei vannak és kell, hogy legyenek az állam iránt, mert az egyes soha sem adhat an­­­nyit a társadalomnak, mint a­mennyit attól kap; de kémkedésre kötelezni valakit a polgárok közül az állam nincs jogosítva, a polgár pedig nem kény­szeríthető arra, hogy azt tegye. Ez korrumpálása az erkölcsöknek, melyeknek megtorlása a dolog természeténél fogva fog bekövet­kezni. Íme itt vannak a tjavaslat fő vonásai! A kép­viselőházban alapos és jogos támadásokban része­sült e törvényjavaslat, mely a jövedelmet csökkent­­heti, az erkölcsöket megingathatja ugyan, de abból se direct, se indirect haszna az államnak nem lesz. És bár­milyen nagy legyen is a pártfegyelem, a kormánypárton, még­is reméljük és szeretjük hinni, hogy a 3. 5. 11. és 12. §§-kat nem fogja megsza­vazni a ház. K—eh. A képviselőház ülése január 28-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak : Széki, Tisza és Szende miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitván múlt ülés­­könyve hitelesíttetett. Elnök bemutatja Karánsebes szab. kir.­­város fel­iratát a reá kirótt 1874. és 1875. évi házadó leiratása iránt. Továbbá 455 mezőtúri polgár kérvényét, melyet Csávolszky képv. adott be, az önálló magyar bank és önálló vámterület tárgyában. Gaál Mihály, Bánky Béla és több’hajdúöször­­ményi polgár Madarász József képv. által beadott kérvényét az önálló vámte­rület és az önálló bank iránt. Mindezen kér­vények ki fognak adatni a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend: a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása a dohányjövedéki törvények és szabályok némely intézkedéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Üllő és kalapács. — Regény.­­ írta: Spielhagen Frigyes. ELSŐ KÖTET. XVI. Rész. (Folytatás.) Mindezt meggondolni nem volt időnk. Egy­­átalában nem is gondolkoztunk, hanem lefutottunk a sövényhalmokon. A csoporthoz közeledve, egy férfiú felénk tartott. Kabátja gallérát magasan fel­húzta, kalapja széles karamát pedig mélyen sze­mére nyomta; de ennek daczára felismertem. — Jó estét Pinnov, — szóltam. Nem válaszolt. — Jó hogy találom önt, — folytatom, — ma reggel mondá­­d, valószinüleg még ma K-be ha­józ ; kérem, vigyen magával, és e barátomat is. Pinnov nem válaszolt. — El kell bennünket vinnie, — folytatom to­vább, — mert már egészen felkészültünk az útra, nézze, — ezzel felöltőmet visszahajtva pisztolyaim egyikét félig kivonva, mondom: — Keményen meg vannak töltve, s barátom­nak szintén ép ilyen pár van oldalán. Pinnov nem válaszolt. — Talán saját magán akarja bebizonyíttatni, ha töltsék-e ? — kérdem a pisztolyt egészen ki­vonva, és sárkányát felhúzva. — Jöjjön, — szólt Pinnor. A pisztolyt visszadugtam örembe, s egy lépés Ordódy Pál előadó elfogadásra ajánlja a tör­vényjavaslatot. Madarász József a szőnyegen lévő törvény­javaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fo­gadja el. Szerinte az előadó három okot mond, miért ajánlja a bizottság a törvényjavaslat elfogadását: először egyszerűsítés végett, másodszor bizonyos büntetéseknek kevesebb fokozata, harmadszor pedig a kincstári érdeknek némi tekintetbeni javítása vé­gett. Ha pedig a miniszter indokolását megtekint­jük, a miniszter azt mondja abban, hogy e törvény­­javaslatot csak­is a központi előadó által előadott két első indokból ajánlja és más tekintetek nem kívánják a törvény változtatását. Tehát a miniszter indokolását nem fekteti arra, hogy az állam nagyobb nyereményt kapjon, mint eddigelé. Szóló azon né­zetben van, hogy minduntalan újabb és újabb ter­heket róni a haza polgáraira, se nem szükséges, se nem tanácsos. Tehát ezen indokból sem fogadhatja el e törvényjavaslatot, de nem fogadhatja el azon tekintetből sem, mert a büntetéseknél bizonyos mérséklés szándékoltatik e törvényjavaslattal el­éretni.­ Összevetve azt, a­mi a polgárokra nézve kön­­­nyebbséget képezhetne azzal, a­mi a polgárokra nézve terhet ró, ezen törvényjavaslatot sokkal czélszerűtlenebbnek tartja, mint az 1868. XIV. tör­vény­czikk­et. Jól tudja azt szóló, hogy az országnak jelen szükség helyzetében, nem tanácsos azon javaslattal lépni elő, hogy utasíttassék a pénzügyminiszter, mint az eddigi országgyűlések mindig tevék, hogy a dohány-egyedáruság megszüntetésének alapján, mindjárt terjesszen elő törvényjavaslatot, hogy mi módon lehetne az ország e jövedelme pótolható; elvárja az időt arra, a­midőn a vám és kereskedelmi szerződés véglegesen el lesz intézve, mert azt semmi esetre sem tartja czélszerűnek, hogy a nemzet keze a közvetett adókra s jelesen e közvetett adókra nézve is, akként köressék meg, hogy a nemzet e részben szabadon ne rendelkezhessék. Azonban emlékezteti a t. házat arra, hogy míg önmaga az a pénzügyminiszter, a­ki legelőször a dohányjövedékről szóló törvényjavaslatot beter­jesztette ; a ház előtt már akkor kijelentette, hogy ő nemcsak nem kívánja a dohány egyedáruságot fentartani, hanem mert tudja, hogy az állam e bevételei más módon pótlandók, és azért csakis dohányjövedék czíme alatt hozza be a házba elfoga­dás végett a törvényjavaslatot és mindig csak egy évre kéri azt meghatározni azért, hogy a­mint első ideje, a mint meg lesz a mód, hogy az állam jöve­delme máskép pótoltassék, a dohány egyedáruság megszüntettessék. — Ezen indokoknál fogva barátai megbízásából a következő ellenindítványt teszi le a ház asztalára: „Tekintve, hogy a dohányjövedék iránt beterjesztett törvényjavaslat nincs összhang­zásban a volt országgyűlések képviselőházainak azon kifejezett nézetével, hogy a dohány-egyedáru­ság megszüntetendő, s az ez által befolyt jövedelem más módokon pótlandó. Tekintve, hogy a javaslat a nemzeti közérzülettel nemcsak még inkább ellen­kező intézkedéseket tartalmaz, mint az 1868. XIV. törvényczikk, sőt a haza polgárainak tetemesebb megterheltetését és a termelés megszüntetését czé­lozza, — alólírt képviselők a beterjesztett törvény­­javaslatot a részletes tanácskozás alapjául sem fo­gadják el.“ Miklós Gyula nem pártolja az előtte szóló által beadott határozati javaslatot, hanem mivel ezen ja­vaslatot szükségesnek tartja, elfogadja azt. Orbán Balázs : Törvényhozásunk és kormány­zatunk egyik fő hibája a complicatió mesterkéltsé­gében jelentkezik. Hogy az úgy van, arról leginkább meggyőzhet a dohányjövedék és monopólium keze­lése, melyet az önkény­uralom egész complicált ap­parátusával átplántáltunk alkotmányunk talajába. A pénzügyminiszter indokolásában azt mondja, hogy a dohányjövedék tárgyában már 1871-ben egy kimerítő törvényjavaslat nyujtatott be a ház­nak, de a sok el nem halasztható sürgős tárgyak miatt azt ez ülésszak alatt felvehetőnek nem tart­ván, jelen novella, vagy módosítás által segít a dol­gon. Szaló arra kéri a házat, hogy ezen módosítást visszautasítva a helyett a már kész és a ház aszta­lára már 4 év előtt letett kimerítő törvényjavaslat felvételét elrendelje, s erre annyival inkább kéri a házat, mert a módosítás a complicatio mellett igen nagy terhet ró az állampolgárokra és az állam jö­vedelmét is csonkítani fogja. Ugyanis a 3. szakasz a saját használatra en­gedélyezett dohánytermelésnél, minden négyszög­ölért az eddigi 20 kr. helyett 40 kr fogyasztási ille­téket rov ki. Az illeték ily emelése elégséges arra, hogy a saját használatra való dohánytermelést lehet­­lenné tegye, mert a mint szóló kiszámítja egy bécsi font saját használatra termelt egy ftnál többe fog jönni, az az oly árba, hogy a termeléssel mindenki fel fog hagyni s ekként a kincstár ezen novella által nem 129,590 frt jövedelem szaporulatot teremt, hanem az eddigi jövedelemtől is elesik, a­mi nem 129,590 frt, hanem a vele járó bélyeg­fogyasztással együtt legalább­is 150,000 frt. A saját használatra való dohánytermelést e mellett meg fogja gátolni e novel­lának 5. §-a, mely a dohánynak a termelést követő éven túl való tartását eltiltja, vagy legalább oly nemű bejelentések és engedély­kérésektől tételezi fel, melyek azt csak nem kivihetlenné teszik. De van e törvényjavaslat vagy módosításnak egy mind­ezek­nél roszabb oldala, mely az erkölcsök megmételye­­zésére irányul, ez a 12. §., mely az állampolgárok­nak a spionkodást kötelességévé teszi, mely a köz­ség elöljáróira, tisztviselőire sőt a polgárra is a távolban haladtam Pinnov jobb oldalán, mig Jani a balon ment. — Ne vélje, — kezdém, — hogy az emberek közt védelemre talál, mi mellette maradunk, s egyetlen ellenünk intézett szavára halál fia. Há­nyan vannak már hajóján? — Tizen, — dünnyögő Pinnov. — Egyébként nem tudom, mit akar velem ? vélünk tart ön, vagy nem, ördög bánja. — Majd meg­lássuk, •— mondám. — A csoporthoz értünk, mely hosszú János barátomból, Károly, Hanne, és a siketnéma Jakab­ból állt, ki a bárkával ide evezett. — Velünk akarnak jönni ? — kérdé Pinnov, a bárkát a vizbe belebb lökve. Hosszú János arczán olvashatni véltem a meg­ütközést közbe jövetelünk felett. Társai tekinteté­ből igyekeztek kiolvasni e rejtély kulcsát, de Pin­­dov folyton a bárkával foglalkozott, a másik kettő félre állt, s nem tudták elképzelni ennek jelen­tőségét. — Csak ötnek van helye, — szólt Pinnor. — Ennyi elég is,­­— szóltam. — Károly és Hanne, ti haza mentek, s nyuga­ton maradtok, halljátok ? — Én is mehetek ? — kérdé János daczosan. — Egy lépést, — szóltam, pisztolyomat ar­czára szegezve, — s utolszor álltál hosszú lábai­don. Előre. Svart János engedelmeskedett. — Most önre kerül a sor Pinnov. Pinov követte utasitásomat, Jani és én kö­vettük. Midőn tova eveztünk, hangosan szóltam Janihoz, de határoskodást nagy birság terhe alatt ráparan­csolja. (Tetszés a baloldalon.) A törvényhozás az erkölcstelenség ily újabb iskoláját nem szervezheti. (Élénk helyeslés a baloldalon) azt szerveznie nem szabad, mert 129,000 fr­t állítólagos haszonért saját reputatióját és erkölcsi méltóságát áruba nem bo­csáthatja. Mindezeknél fogva kijelenti, hogy nem fo­gadja el a tjavaslatot, hanem csatlakozik Madarász határozati javaslatához. Ragályi Gyula csak azon feltétel alatt fogadja el a törvényjavaslatot, ha a 3. 5. és 12 §-ok kiha­gyatnak, mert a harmadik §. adóemelést foglal ma­gában. Az 5. §. pedig nem más mint secatura, ezen §. alapján az egyes polgárok zaklatásnak vannak kitéve. A 12. §-t pedig nem fogadja el azon okokból melyet Orbán Balázs elmondott. Arra utalja a kormányt, hogy jó dohányt árultasson a tőzsdéken, és akkor nem lesz csempészet, mert mint addig míg a kormány jobb dohányról nem gondoskodik nem fogja megakadályozni a csempészetet. Ezek után kijelenti, hogy csak az említett feltételek alatt­ fo­gadja el a jjavaslatot. Németh Albert mint hogy előtte szóló kiak­názta a tárgyat, és úgy látja, hogy Ragályi lassan e párthoz fog tartozni, nincs neki mondani­valója, hanem egyszerűen kijelenti, hogy nem fogadja el a tjavaslatot. — Szentiványi Árpád előtte szólók­hoz hasonlóan szinte elvettetni kívánja a törvényja­vaslatot. Széli miniszter nem akarja bizonyítani, hogy az állampénztár érdekében a dohány­monopólium fentartása mennyire hasznos, de kijelenti, hogy je­lenleg a monopólium eltörlésére még gondolni sem lehet, mert azon 12—15 millió forintot más után az állampolgárok terheltetése nélkül pótolni nem lehet. Szaló szerint ezen törvényjavaslat a dohány­jövedék emelését czélozza, részint csempészet meg­gátolása, részint pedig a fogyasztási illeték emelése által. Szóló ezt nem tartja adónak, és ezen illeték­nek négyszögölenkinti 20 krajczárról 40 krajczárra emelését nem tartja magasnak. Ezek után a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Simonyi Ernő nincs megelégedve a miniszter indokolásával, szerinte ezen tvjavaslat nincs össze­függésben a monopóliummal. Szóló kívánja a do­hányt megadóztatni, még­pedig oly mérvben, mint a­milyent az megbír, vagyis oly fokig vetni rá az adót, a­meddig a jövedelem az által fo­­koztatik, de ott a­hol a jövedelem csökkenése áll be, ott megszüntetné, mert akkor árt a czélnak, a­melyért az adó arra kivettetett. A miniszter, ezen javaslat által a dohánycsempészetet kívánja meg­akadályozni, szóló szerint inkább növeli azt, mert ha négyszögölenkinti 20 kr mellett nagy volt a csempészet, akkor 40 kr mellett még nagyobb lesz az. A miniszter négyszögölenkinti 40 krral kívánja kárpótolni az államot, holott a kincstár négyszög­­ölenkint 20 krajczárt sem kap, annál kevésbé 40 krt, mert akkor 34 milliót kellene a kincstárnak bevenni, holott a bruttó jövedelme csak 27 millión van. Nem fogadja el tehát a miniszternek azon in­dokolását, hogy csak 40 krral van kárpótolva az állam. A miniszter azt mondja indokolásának ele­jén, hogy létezik az előbbi miniszter által 1871-ben beterjesztett törvényjavaslat a dohányjövedékre nézve. Ha ez terjesztetett volna elő, ahol lehetne komolyan hozzászólni és lehetne tekintetbe venni, vajon tartalmaz-e valamely javítást, és ennek ér­telme lett volna, mert egy hiányos törvényt pótolt volna egy jól átgondolt törvény. De ez fentartja a hiányokat és hoz bele változásokat, melyek csak confusiót és boszantást fognak eredményezni, de sem a kincstár, sem az adózók érdekét lényegesen nem érinti. A pénzügyminiszter úr ,e javaslatban az egész ország lakosait bizonyos szolgálatra kötelezi, hogy csak az államkincstár érdekében éljenek, és a javas­­­lat ezen részét fejtegetve jelenti, hogy ilyen törvény még akkor is, ha a tőle várt eredmények üdvösek lennének, elkeseríti az embereket s jövője semmi esetre sem lesz.­­ Ezen oknál fogva sem fogadja el a tjavaslatot. Zsedényi Ede szerint ezen törvényjavaslat a csepészkedés megakadályozása végett hozatott, és igazságosnak tartja azt, hogy az attóli adó négy­­szögölenkint 20 krajczárról 40 krajczárra emeltetik. Almássy Sándor megjegyzi előtte szólónak, hogy Magyarországban mindenütt ausztriai szivart színak, figyelmezteti a kormányt, hogy ennek meg­gátolására tegyen intézkedéseket. A csempésze­tet sem fogja ezen törvényjavaslat megszüntetni, melyet úgy lehet leginkább meggátolni, ha a kor­mány jó dohánynak árusításáról gondoskodik. — Szaló szerint a jövedelmet nem hogy emelné, de sőt inkább csökkenteni fogja ezen jjavaslat azon intéz­kedésénél fogva, mely az 5. §-ban foglaltatik. A 11. §. szerint arra kell vigyázni a termelőnek, hogy meg ne lopják dohányát, mind ezen intézkedések boszán­­tók, melyek végre azt eredményezhetik, hogy a pi­­pás földhöz vágja pipáját. Ezek után kijelenti, hogy nem fogadja el a jjavaslatot. Mocsáry Lajos a dohány­jövedelem csökkené­sét a nép elszegényedésében látja, a­mit bizonyít az is, hogy mint a pénzügyminiszter előterjesztésé­ből kitűnik, még a jó dohány jövedelme is csökkent. Zsedényi és a pénzügym. azt állítják, hogy a tjavas­­latba foglalt emelést nem lehet uj adónak nevezni; hogy nem uj adó, de terheltetése a népnek mert a­ki eddig 4 forintot fizetett 8 irtot fog ezentúl fizetni és emellett vexatorius eljárásnak is van kitéve. Szavazásra kerülvén a sor, a ház átalánosság­­ban elfogadja a tjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. A czim észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvas­­tatik az 1. §. Németh Albert ámbár nem barátja a dohány­­monopóliumnak, mindaz által óhajtja, hogy az 1. §. elfogadtassák, minthogy az a dohánytermelő kö­zönségre előnyös. Szaló reméli, hogy a monopólium idővel meg fog szűnni és ha az megszüntettetik igen fontost a külfölddeli kereskedés, mely jelenleg egy pár nagyobb czég kezében van. Szükségesnek tartja tehát kitágítani a külföldre termelt dohánynak be­váltására adott engedélyeket, mert ez­­ az első lépés arra, hogy jövőre a dohány monopólium megszün­­tettessék Ezeknél fogva a következő módosítványt nyújtja be: Az első §. második bekezdéséhez teendő: „A kivitelre termelt dohány bevásárlására és ez által a külföldre való kereskedésre jövőre engedélyt az illető beváltó felügyelőség fog kiszolgáltatni.“ Széll Kálmán miniszter azt jegyzi meg előtte szólónak, hogy ha elfogadtatnék is indítványa, ez nem fogná könnyíteni a külföldre szállíthatási en­gedélyezés jogát, továbbá ez nem egy-két egyén ki­váltsága, ennél fogva a módosítást mellőztetni kéri. — Miklós Gyula az 1. §-nál azt indítványozza, hogy a kivitelre nézve a pénzügyi felügyelőség, a saját hasz­nálatra való dohány­termelési engedélyre pedig a közigazgatási bizottság legyen illetékes határozni. — Széli miniszter nem fogadja el előtte szóló indít­ványát. — Ezután az 1. §. az eredeti szöveg szerint fogadtatott el. — A 2. §. észrevétel nélkül fogad­­tatik el. A 3. §-nál Hollósy Károly azt indítványozza, hogy a javaslatban előirányzott 40 kr helyett □ ölenkint eddig megállapított 20 krajczárnyi fogyasz­tási illeték továbbra is fentartassák. Madarász József Zsedényivel polemizál, az­után kijelenti, hogy csatlakozik előtte szóló módo­­sitványához mert ő jelenleg az 1868. XIV. tör­­vényczikk alapján áll mindaddig, mig a dohánymo­­nopolium megszüntethető lesz, ennél fogva azt in­dítványozza, hogy a harmadik szakasz elvetessék és az 1868. 14-dik törvényczikk fentartassék, ki­vánja ezt a határőrvidék érdekében is. A pénzügyminiszter kénytelen lévén rögtön eltávozni, Tisza miniszterelnök indítványára az ülés egy órára felfüggesztetik. Egy órai szünet után elnök kijelenti, hogy a pénzügyminiszter az ülésben meg nem jelenhet, en­nélfogva bezárja a mai ülést. Ülés vége 1 óra 45 perczkor. Legközelebbi ülés holnap reggeli 10 órakor. városi második bástyát, mely a honvédelmi minisz­térium közelében fekszik. A bemutatott minta sze­rint az emlék talapzata 3.80, a szobor magassága pedig 3.16, tehát az összes magasság 6.96 méter, az átmérője 3.80 méter. A tőke 8000 írtból áll, s a honv. bizottság kiemeli, hogy ő igen szerény pénz­alappal bír, de a tervet mégis kivinni törekszik. A közép­­bizottmány némely tagja a mostani mintán szintén kíván némi javítást tenni, s a kije­lölt hely ellen is vannak némely akadályok. Végre Gerlóczy alpolgármester felszólalására hozott a bizottság határozatot. Gerlóczy meleg hangon emlé­kezett meg a szabadságharcz honvédeiről s a budai emlékbizottság fáradozásairól s megvallá, hogy igen szeretné e szobor ügyét már valahára révpartra jut­tatni, annál inkább, mert a halogatás által a ható­ság azon gyanút vonhatná magára, mintha a sza­­badságharczi honvédek emléke iránt nem viseltetnék azon kegyelettel, melyet az mindenesetre megérde­mel. Budapest fővárosa minden bizon­nyal nemcsak nem gátolja a szobor felállítását, de erkölcsi támo­gatásban is fogja részesíteni, sőt ha kell, az anyagi segélynyújtástól sem vonja magát vissza. A szo­bor felállítási helyére nézve a közmunkatanács és bizottság által felhozott okok, valamint a szo­bor kivitelére nézve tett kifogások tekintetéből, hogy minél hamarabb lehessen eredményre jut­ni, azon közvetítő indítványt teszi, hogy a kö­zép­­bizottság küldjön ki egy albizottságot, mely a szobor bizottsággal magát érintkezésbe téve, a nézetek összehozásán működjék és a honvéd szobor­­bizottsággal vállvetve tegye lehetővé az ige mielőbb megtestesülését. Gerlóczy indítványa egyhangúlag elfogadtatott s az albizottságba beválasztattak: Lechner A., Nasztl, Weber A. és Than Mór urak. — Ezzel az ülés véget ért. KÜLFÖLD. Andrássy gr. reformjavaslatai va­lószínűleg csak a jövő hó elején fognak a szultánnak átnyujtatni.­­ A „Times“ szerint Andrássy gr. írás­beli választ fog kérni a portától, a­mely alapul szol­gáljon a hatalmaknak befolyásuk gyakorlásánál a felkelőkre. Az említett lap továbbá azon meggyőző­dését fejezi ki, hogy a szultán mindenesetre be fogja ismerni, mennyire könnyítené a pénzügyi zavart a hadsereg részleges lefegyverzése s igy alapos ok van gyanítani, hogy a párta utóvégre is elfogadja a re­formjavaslatokat. A franczia se­n­a­t­o­rvál­a­s­zt­á­s­ok eredményét még mindig homály fedi, az „Ind. beige“ mindamellett hiteles forrásokból úgy tudja, hogy a republikánusok fényes győzelmet arattak s a senatus többsége mérsékelt ugyan, de határozot­tan alkotmányhű republikánusokból fog állani, mit az u. n. conservativ lapok magatartása is igazol, mert Buffet úr közegei konservativeknek jeleznek már oly férfiakat is, kik köztudomása szerint a baloldal soraiba tartoznak. E fogás tehát csak az u. n. con­servativ unió kilátásban álló vereségének maskíro­­zására van számítva. — Ami a bonapartistákat il­leti, ezek a legjobb esetben sem nyernek többet 20 széknél a felsőházban. A párisi radikálisok és republikánu­sok gyűlése a senatorjelöltek névsorának közös egy­öntetű megállapítása ügyében semmi eredményre nem vezetett s a két párt Buffet úr nagy örömére még mindig ellenséges lábon áll egymással szemben. — Lyon és Marseilleben azonban megtörtént az egyezség s a jelöltek itt előhaladt republikánusok. A herczegovinai csatatéren f. hó 18. és 19-én a Trebinje és Ragusa közötti ország­úton folyt ütközetekről, melyek 20-án a törökök ve­reségével értek véget, Írják Ragusából, hogy a fel­kelők e napokon jelentékeny veszteség­ket szenved­tek. A törökök f. hó 26-án aztán visszatorolták a vereséget, ugyanis Mukhtar Ah­med basa 3000 em­berrel kivonult Trebinjéből s rövid ütközet után ki­szorította állásaikból a felkelőket, helyre állítván ily módon az összeköttetést Ragusával s lehetővé tevén Trebinje élelmezését Dalmátiából.­­ Ezzel egyidejűleg Bosniában is eredményeket vívtak ki a törökök, a­mennyiben a 600 emberrel Páditsig előnyomult Hubmayer és Daki­s főnököket két napi viadal után megverték és visszavonulásra kénysze­­rítették. E vereség következtében Hubmayernek le kellett mondani a főnökségről s mint hírlik, már vissza is tért Zágrábba; helyében Pelagits fogja át­venni a bosnyák felkelés vezetését. — Tudja ön, miben állapodtunk meg. Egy, kettő, három. Ha a szükség parancsolja, már egyre lehet. Pinnov barátomat magamra vállalom, Svart János önnek marad. Jani egyezőleg intett. Húsz perci­g eveztünk, mig a hajóhoz értünk, mert a hullámtorlás nagy volt s a hajó az apály miatt a parttól távol vetett horgonyt. E körülmény meghiusitá azon tervemet, hogy a hajó legénységét mind partra szállítom és csak Pinnov és Jánossal megyek a csempészhajó elé. Beláttam, hogy az ide­­oda evezésben legalább egy óra telnék s nekem érdekemben volt, Zehren úrral mihamarább talál­kozni. Mi minden történhetett egy óra alatt! A hajóhoz értünk, mely a horgonylánczon hánykolódott, mint az indulásra kész ló, ha hám­ban van. A fedélzetre ugortam, a sötét alakok közé. — Jó estét emberek, — szóltam. — Én és barátom szintén ott akarunk lenni. Néhányan is­mernek is, és tudják, hogy Zehren úr barátja va­gyok. Különben Pinnov és Svart János kezesked­nek értem. E kezességre, melyet az illetők hallgatva bi­zonyítottak, szükség sem volt. Gyakran, s épen az előtti nap is Zanovitzban voltam Zehren úrral s majd mindegyikével már beszéltem is. Szorosabb viszonyom Zehren úrhoz ismert vola előttük, s igy nem láttak abban semmi különöst, hogy a kirándu­lásban, mely az ő, és az én védnököm érdekében történik, részt veszek. Szót sem válaszoltak, hanem tért engedtek előttem. Azon feltevésem, hogy csak Pinnov és Svart János árulók, igazolva lett s igy egyelőre kezemben voltak. Ha közölném terveket ez emberekkel bizonyosan kirepülnének a fedél­ A fővárosi középitési bizottság ülése. (Jan. 28-án.) A bizottság ma esti ülésének első tárgya a kültelkek szabályozásáról szóló közmunkatanácsi javaslat tárgyalásának folytatása és befejezése volt. Rolis J. faburkolat vállalkozó azon alkalom­ból, hogy a közgyűlésen indítvány tétetett a fa­burkolattal való felhagyás iránt, kérvényt nyújt be, hogy egy albizottság küldessék ki, mely vele érintkezzék, s melynek ő be fogja bizonyítani, hogy a faburkolat a legczélszerűbb. Hogy az eddigi fa­burkolatok nem mutattak fel kedvező eredményt, azt annak tulajdonítja, hogy ő eddigelé nem ismerte eléggé a magyarországi fákat, s hogy az általa fel­használt fák nyáron nem a rendes időben lettek ki­vágva. Most azonban a vállalkozó az erdélyi szurok­fenyőben igen alkalmas anyagra lelt, s kivágatásu­­kat ő maga eszközli, tehát most, midőn azon hely­zetbe jött, hogy hibátlan anyagot állíthat elő, a város ne hagyja őt megrendelés nélkül. Hivatko­zik a sugárútra és a lánczhídra is, hol ő készí­tette a faburkolatot. Felhozza továbbá, hogy a ki­állítási költségek­et, és nem a várost térhették. A bizottság tudomásul veszi e kérvényt, de miv­e annak tárgyalásába bocsátkozni most semmi ok fenn nem forog, azt ad acta teszi. A kőbányai telek­felosztási rend­szabály ma újból tárgyaltatott s az e czélból ki­küldött albizottság jelentése felolvastatott. Hosszabb vita után elhatároztatott, hogy az átalános feloszt­­ási rendszabályok kőbányára nézve némi részben megváltoztatandók; a kőbányai beltelkek felosztá­sánál t. i. minden telek homlokzatának 12 ölnyinek kell lennie, nagysága pedig határozatlan; a kültel­keknél a homlokzatnak minimuma szintén 12 öl, nagysága pedig a 300 □ ölet kell hogy meghaladja. A budai honvédszobor felállítása tár­gyában hosszabb s érdekes eszmecsere fejlődött ki. A budai honvédegylet egy mintát mutatott be s egy­szersmind kérte, hogy vagy az Albrecht ut kanya­rodó, vagy a bástya valamely pontján állittattassék fel. A középitési bizottság az Albrecht után való felállítást pártolja , azonban mégis legjobb helynek tartja e czélra a Krisztinaváros temploma előtti tért; a közmunkatanács ellenben az egyik tervet sem pártolja, hanem a vízivárosi kapucinus iskola előtti tért, vagy a Kristinaváros bástyájának egyik kikanyarodó helyét tartja legczélszerübbnek. — Egyszersmind kimondatott, hogy a magasztos eszme a szobron méltóan legyen képviselve, s e czélból úgy a középitési bizottság mint a közmunkatanács is a bemutatott mintán némi változtatásokat kívánnak tenni. A budai honvéd bizottmány jelenleg egy új mintát mutat be, s egyszersmind sajnálatát fejezi ki, hogy azon helyet nem tudja megnyerni, hol ama vi­téz tettek véghez vitettek. A­mi a helyet illeti tehát, ajánlja a krisztina-teten e gyönyörű madarak, mert a zanovitziak e részben nem ismertek tréfát. E nézetemet közlöm Pinnoval, a kormányhoz szorosan mellé állva. — Tegyen miként akar, — mormogá, jó csomó dohányt tömve széles szájába. Bár Kriska adatai határozottak voltak, e férfi nyugalma, — tudva, hogy élete koczkán áll, — megzavart. Talán Kriska izgatottságában nem jól hallott? Talán én, s a jó Jani minden komoly ok nélkül vegyültünk e sötét ficzkót társaságába, kik sötét éjben üzék veszélyes foglalkozásukat. E közben megindult a hajó, mely rendkívül jó jármű volt. Az ég mindinkább kitisztult s két, három­száz lépés távolra lehetett látni, de a jég hűvös volt s a tengerből a fedélzetre locscsanó viz nem tevé kellemessé a helyzetet. A nem épen nagy jármű tizenöt emberrel egészen megtelt s bárhová tekintek, egy-egy sötét alakot láttam fekve, vagy guggolva. Pinnov a kormányon ült, én pedig foly­ton közelében tartózkodtam, s midőn minden moz­dulatát megvigyázhattam, már kétkedni kezdtem, ha nem alapszik-e gyanúnk tévedésen. Ott ült e vállas alak a kormányon s egyetlen arczizma sem mozdult, csak álla mozgott időszakonkint, midőn a dohányt egyik pofájából a másikba tolta, és szeme, midőn majd a vitorlára, majd a tengerre forditá tekintetét. Vezényszava egyenlően nyugod­tan hangzott. Lehető-e, hogy egy árulónak oly biz­tos keze, éles látása legyen és dohányát oly nyu­galommal rágicsálja? — Mit gondol, meddig kell hajóznunk, míg a málhás hajót elérjük ? — kérdem. — Minden perczben megtörténhetik, hány­Sokkal később vettük a leverő hírt bizonyos­ként, hogy sem most csak megközelitőleg is elmond­hatnánk azokat, a­miknek elmondása szomorú kö­­zelségünket képezi. Bizonyára a nagy ember iránti kegyeletet sér­tenék különben is, ha működését jellemezni, érde­meit magasztalni, tényeit méltányolni akarnók né­hány rövid vonásban, pár szó kíséretében; miket a megilletődés vinne tollunkba, az elfogultság szül­hetne tán; ha elmondanánk azt, a­mit Magyaror­szág minden fia a nélkül is tud róla! nyögő Pinnov, — de az is lehető, hogy nem is buk­kanunk rá — S ez miként lehető ? — Ez úgy lehet, hogy ha egy evezőhajót lát­nak közeledni a málha­hajón, akkor igyekeznek a nyilt tengerre juthatni. — És mennyi ideig fogja ön keresni ? — Egy óra hosszat, így egyeztünk meg. — Zehren úrral, vagy Blank adófelügyelővel? Pinnov a dohánynedvet a fedélzeten kifecs­kendeze, aztán mormogá: — Utolszor mondom, nem tudom, mit akar ön. Ha, — miként látszik — Kriska, az ostoba leány elhitető önnel, hogy áruló vagyok, úgy lehet, hogy épen ő az. Fájlalnám, ha gyámatyjától így akarna menekülni, de mire nem képes ily szerel­mes macska! E szavak, miket a kovács szokásos durva modorában monda, sajátosan érintenek. Csak egy órával előbb tapasztalom, mire képes egy szerel­mes leány, ha tervét valósitni akarja. És Pinnov Kriskának csak gyámatyja vala. Elámított volna, hogy engem és Zehren urat az öreg ellen in­gereljen? Ő maga árulkodott volna az adóhiva­talnál s az öregre fogja, hogy ez után szabadulhas­son tőle s talán a végperezben ébredt fel lelkiis­merete, meggondolva, hogy Zehren urat is, ki iránt hálára van kötelezve, veszélybe dönti. Vallomásá­nak egyedül azon czélja volt, hogy általam Zehren urat megmentse ? (Folyt, követ.)

Next