Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1876-01-22 / 17. szám

X. évfolyam, Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..........................................20.— Félévre..............................................10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra............................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért kül­sőn 30 kr. Nyílttéri Öt hasábos sor 30 krajczár. 17. szám w _____ » EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési föltételek az E­LTETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. IPUT* Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre..............................20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. Ú­j teher. (=) Alább közöljük a keleti vasúttal kö­tött szerződést egész terjedelmében, hogy rész­letes tájékozást nyújtsunk olvasóinknak, mily nagy összegbe kerül hazánknak az a botrányos könnyelműség, sőt bűnös sáfárkodás, mely kor­mányaink eljárását jellemzi a vasút egész ügye körül. Adjuk azt annál inkább, mert a mostani kormány eljárása is oly természetű, mely a legszigorúbb megrovás alá esik a szerződés megkötése körül. Az alkudozások alkalmával ugyanis csak arról volt szó, hogy tíz millió értékű 5 forintot ezüstben kamatozó kötvé­nyekkel váltják meg a vasutat, és mégis a szerződésben aranyban kamatozó kötvé­nyekről van szó. Nem kevesebbnek felel ez meg az árfolyam szerint, mint évenkint 50,000 frt­nak, mely ezentúl állandó kiadásként terhelné költségvetésünket. Az ember nem tudja, mit bámuljon inkább: azon könnyűvérűséget-e, mel­lyel a „könnyű szívvel“ megszavazott adóemelés nyakába, a nehezen szerzett új kölcsön fölemésztése végett, az újabb súlyos terhet vállalják, avagy a cy­­nismust, mely egy nappal a szerződés aláírása előtt még jónak látja félhivatalosan kürtölni, hogy de biz semmi sem lesz az egyezségből, ha aranyban követelik a kamatot, de aztán egy nappal később mégis csak alá van írva a szer­ződés, mely 50,000-rel többet vesz ki évenkint az adózók zsebéből. Mert tudni kell ám, hogy a szerződés végleges megkötése előtt a kor­mány legbensőbb közlönye az „Ellenőr“ még következőleg írt az ezüst és arany között fel­merült differentiákról: „A keleti vasút igazgatótanácsosai m­ég mindig nem tudják elhinni, hogy a kormány, mint már teg­nap is jelzők, egyáltalán nem hajlandó eredeti aján­latánál kedvezőbb feltételeket szabni. A kormány ugyanis ajánlt 10 milliót 5 százalékos kamattal ezüstben. Ekkor a társulat képviselői kértek 6 szá­zalékot és aranyban. Mikor azonban látták, hogy így alig fognak boldogulni, kértek már csak 5 szá­zalékot, de még mindig aranyban. Egyik ellenzéki viszketegségben sínylődő lapunk erre azt a naiv megjegyzést koczkáztatja, hogy most már csak­ugyan várható az egyesség, más szóval a kormány engedékenysége, minthogy az egész különbség alig 30,000 frt. A kormány azonban nem fog engedni, és azt igen jól teszi, mert itt nem 30,000 frt, hanem egy kis kerek millió forog koczkán. Ma az arany és ezüst árfolyama közti különbség, mely az aranyláb átalánosodásával csak­is az ezüst rovására növe­­kedhetik, majdnem 10 százalék, ez pedig 10 millió frt 5-ös kamatjánál, vagyis 500,000 frtnál 50,000 frt. És ez az 50,000 forint nem egy egyszer-minden­­korra szóló összeg, hanem egy évenkint visszakerülő rendes kiadás. Itt tehát mindenekelőtt nem is 30,000 hanem 50,000 frtról van szó, a­mely 50,000 forint azonkívül csak egy évi kamat. A tulajdonképeni vi­tás összeg pedig, a­mivel a társulat többet akar, 1.000,000 frt.“ így itt az „Ellenőr“ keményen és komo­lyan, világosan elárulva ez által, hogy a kor­mánynak esze ágában sincs engedni az aranyra alkuvó igazgatótanácsosi követeléseknek. És íme az eredmény alig huszonnégy óra alatt és ellenkezőleg üt ki. A nemzet újra gazdagabb egy tapasztalással, hogy a­kik oly nagy hűhó­val hirdetik erélyességöket az országos pénz­ügyi érdekek megóvása tekintetében, egy haj­szállal sem jobbak a többi kormányoknál, a­melyek oly nagy galibába keverték az országot. Mégha 50,000 garasról volna is szó, ma a pénzviszonyaink között, midőn kölcsönökkel nyikorogtatják az államkormányzat szekerét, és adóemelésekkel erőtlenítik a belefogott sze­gény népet: nagyobb szigorral kellene eljár­­niok. Mit mondjunk azonban akkor, a­mikor nem is egy potom összeg áll koczkán, hanem állandóan a kincstárra nehezedő ezerek, me­lyek az árfolyam emelkedésével kellemetlen hullámzásban tarthatják budgetünknek úgysem reális tételeit. Mit mondjunk e szerződésre különösen akkor, ha oly kormány teszi, mely elveiről mondott le annak fejében, hogy majd így meg amúgy rendet hoz államháztartásunk megzavart rendjében. Mit mondjunk végre a kormány tagjainak soliditásáról, ha a megter­­heltetés dolgában oly könnyelműen jár el, hogy a még előbb saját telivér félhivatalos lapjában elfogadhatlanoknak­­ tartott feltétele­ket röviden rá léleknyugalommal írja alá, mintha nem is érdemelne valami scrupulositást az a bagatell ötvenezer forint. Gyönyörű eljárás, mondhatni! S valóban erős kétely támad ily jelenségekkel szemben a leghívebb kormánypárti embernél is, mire jó hát ez a Tiszaregime egyátalán ? Úgy látszik, hogy semmire, de semmire a világon. Mert csak nem képzelik azon urak, hogy ily kön­­­nyelmű s önmaguk által saját lapjaikban előre megrovott gazdálkodás által emelik a magyar állam hitelét. Avagy nem látják be, hogy a pénz­­fecsérlés e könnyű módja csak a bizalmatlan­ságot képes növelni az ország pénzügyi kor­mányzása iránt. Pedig e bizalmat semmi sem ásta annyira alá, mint épen a keleti vasút ügye, mely majdnem száz millióját nyeli el az or­szágnak, nem is számítva értékét azon óriás erkölcsi veszteségnek, mely ennek révén érte az országot. Eddig minden újabb áldozatot olybá igye­keztek feltüntetni, mely hivatva van helyreállí­tani a magyar állam becsületét a külföldön ért vereségekért. A tapasztalat azonban az ellenke­zőről győzte meg az országot, s a Szlávy-kabinet bukását előidéző 17 millió forint, melyet alig néhány szavazattal voltak képesek keresztül vinni, csak néhány hordó víz beöntése volt a tengerbe, a­nélkül, hogy a becsületünkön ejtett csorbát sikerült volna kiköszörülni. Ismét né­hány hordó vizet akarnak talán a tengerbe ön­teni ? Mert más értelme alig van e szerződés­nek, mely ellen a külföldi részvényesek köré­­ben már­is nagy az ellenszenv, sőt a távirati tiltakozás sem maradt el. Eredeti módja okvetlenül a magyar állami becsület helyreállításának. De mert nem akar­nak tudni a nagy erkölcsi missiókkal kor­mányra lépő urak és arról, mi első­sorban volna hivatva határozott jelét adni, hogy Ma­gyarország büszke saját becsületére és a jogál­lam kívánalmaihoz képest, van ereje és érzéke kipuhatolni, kiket terhel mulasztás, kiket bán a keleti vasút körül felmerült visszaélésekben. Kötetekre rúgnak a jelentések, csaknem má­­zsányi terjedelmet öltenek az ügyiratok, de azért a bűnös nincs sehol, s a­mint látszik, ereszteni is akarják szabadon. Hát úgy akar­nak szerezni becsületet a magyar államnak, hogy futni engedik a nagy tolvajokat, míg a kisebbeket menten felakasztatja a rögtön­ítélő bíróság? Pénzzel akarják, a magyar adózók pénzével, befoltozni a becsületet, melynek elég­tételt az igazságszolgáltatás kérlelhetlen keze szolgáltathat egyedül ? A dolog nem addig van, édes honmentő hazafiak. Hanem a dolog csak ott kezdődik, a­hol az igazságszolgáltatásnak legombolyítani kell a botrányok e széles lánczolatát. Nem segíthet a mi pénzünk, a mi áldozatkészségi oktalanságunk a megromlott hitelen mind­addig, míg számon nem kérjük, hol kit, és mennyiben terhel a felelősség.­­ Ha majd ez tisztázva van, ha valódi és nem fitog­tatott erély nyakon csípi a vétkezők és bűnösök kedves cotteriáját, akkor megmutat­tuk, hogy csakugyan féltékenyek vagyunk be­csületünkre és megtoroljuk a bűnt bármily ma­gasra sújtson s bármily kellemetlen legyen a kortes­politika érdekeire. Mert suttognak ám sok mindenfélét e kortespolitikának elnézésé­ről ez ügyben is. Jó lesz tehát bedugni a szel­­lentyűt még nem késő, nehogy a vádak kényes oldalról támadjanak a tisztelt „honmentő“ ka­binet nagyon furcsaszőrű eljárására. „Igazságot kérünk“, ez a legelső és leg­­igazabb szó, mely ez ügyben hangozhat, mi­után csak ez képes a részvényesek előtt tisz­tába hozni, hányadán áll a sáfárkodás s mennyi jut ebből a mi felelősségünkre. Ez az egyetlen mód, mely a felelősség viselése alól felmentheti becsületünket, hitelünket s elégtételt szolgál­tathat. Alkalmazásában ben fekszik a tény is, hogy maga az állam még nem egy és ugyanaz a köpenye alá bujt zsebmetszőkkel. Szükségesnek tartottuk ezt itt elmondani, annyival inkább, hogy mint tudva van, a független­ségi párt elhatározván a részletes vitától való tá­volmaradást, nem volt rá alkalom, hogy Cserná­­tony urnák ráfogása a képviselőházban visszauta­­sittassék. Budapest, január 21. A csalhatatlansági tanokkal teli főpapok közül némelyek a vidéken alakoskodnak abban a tekintetben, mintha a kormány velük, mint főrendi tagokkal kénye kedve szerint nem ren­delkeznék. Pedig a múlt év végnapjaiban is, harmadnappal a karácsonyi szent ünnep előtt, midőn épen hamuskodniok, vagy tán vizes pok­­róczon ülniük kellett volna, berendeltelek a főrendiházba, hogy — gr. Andrássy Emánuel szavaival élve — mint a kormány kortesei, az 1876-oi országos költségvetésről szóló tör­vényjavaslatot, egyetlen ülésen keresztül haj­tani és megszavazni segítsenek. — Mintha a szentlélek szállta volna őket meg, egyhangú­lag, zsinórba szavaztak a kormány javaslatára, szavaztak az eretnek Tisza Kálmán mellett, a nyilthomloku igazhitű Czirákyak, Károlyiak ellen. Szavaztak pedig a főrendiház naplójának bizonyítása szerint e következők: Simor János bibornok herczegprímás, Sa­­massa József egri érsek, Vantza János gyulafehér­vári g. k. érsek, Peitler Antal váczi püspök, Kovács Zsigmond pécsi püspök, Szabó Imre szombathelyi püspök, Zalka János győri püspök, Schlauch Lő­­rincz szatmári püspök, Császka György szepesi püs­pök, Schopper György rosnyói püspök, Ipolyi Ar­nold beszterczebányai püspök, Krajcsik János ez. püspök, Horváth Mihály ez. püspök, Kruesz Kri­­zosztom pannonhalmi főapát, Kaczvinszki Viktor jászói főpap és prépost, Ivacskovics Prokop karlóczi görög keleti szerb érsek patriarcha, Zivkovics Teo­­pbán károlyvárosi g. k. szerb püspök stb. Hogy ezen kormány iránti vak engedelmesség nem uj keletű, de csaknem egykorú a szabadelvű párt kormánya működésének megkezdésével, ennek bizonyításául szabadjon most egyedül,a bíboros fő­pap ő eminencziájára hivatkozni. — O az 1875-dik év tavaszán a szent bérmálás szertartásával foglal­kozván mint megyés püspök a többek közt Komá­romban, az elmaradhatlan nagy ebédre, hozzá egye­seknek úgy, mint a hatósági küldöttségnek ki kel­lett menni a várostól jó távol eső primatialis pusz­tára ; itt aztán interpocula élénk társalgás folyt az akkor országgyűlési tárgyalás alatt levő törvényja­vaslat felett, mely a 43. törvényszék megszünteté­sét tárgyalta. A megszüntetés káros voltát, rész­hatását, és következményeit senki sem emelte ki annyira, mint a bíboros házi úr. Mily nagy volt az­tán az akkori vendégek meglepetése, midőn nem so­kára meg kellett érniök, hogy a főrendiházban a törvényszékek érintett megszüntetésére a leges­legelső szavazatot a főherczegprimás ő eminen­­cziája adta. Ugyan honnan és miért van ez önmegalázás ? e porba borulás ? E kérdésre igen egyszerű a fele­let. Semmiért, a semmit nem tevésért! Sicuti possi­detis ! ez dicső elv!! Még a veszprémi, váczi, nagyváradi, nyitrai letarolt javadalmazások mezején is van mit élvezni a jelenlegi beneficiariusoknak. Melyikök lenne oly bátor, hogy e háborítatlan élvezetet koczkáztatná, ez egyetlen szónak „igen“ évenkint egy párszori ki nem mondásával ? Mert az aztán csak ráadásul van, hogy a szabadelvű párt kormánya a vallássza­badság, kötelező polgári házasság iránti törvények alkotását még szóba hozni sem engedi.­­ Azt pe­dig, a­ki a főpapok által bitorolt nagy nemzeti va­gyonnak eredeti rendeltetésére leendő fordítását csak indítványozni is merészelné, legalább is ke­resztre feszíttetné. Mert hiszen megírta, kézzel fog­­hatólag bebizonyította a szent korona ügyésze, Ha­mar Pál, hogy az egyházi javakat nem hogy el­venni, de az állam rendelkezése alá helyezni sem lehet, nem szabad. Hadd gyarapodjanak a szabadelvű párt kor­mányának szárnyai alatt, békén, csendességben a jezsuiták nevelőintézetei, — majd midőn ezeknek és a gomba módra szaporodó apácza zárdáknak ezrekre menő növendékei emberkort érnek, akkor lesz ideje az állam és egyház közt fenforgó kérdé­seket megoldani szabadelvűen. Egy pap, aki püspök akar lenni. A függetlenségi kör minden nap dél­után 4 órakor ülést tart, melyen a tagok minél számosabban megjelenni kéretnek. A képviselőház mai ülésében Csernátony La­jos képviselő úr a Zsedényi-féle indítvány ellen ér­velvén, reflectált az átalános vitában mondottakra ; már csak azért is jónak kell lenni annak, mint monda, hogy megyék és városok közös törvénynek vettessenek alája, mivel a városok azt mondják,­­ hogy a közigazgatási bizottság jó lesz a megyék­nek, de a városoknak nem való; és viszont úgy nyi­latkoztak a baloldali ellenzék szónokai, hogy ők nem bánják ha behozzák a városokban, csak a megyéket kíméljék meg. A t. képviselő urnak ezen utóbbi állítása tö­kéletesen hamis. A baloldali ellenzék szónokai kö­zül senki egyetlen szót sem mondott, melynek efféle értelmezést adni lehetne. Átalában azon kérdés, vajjon a városokra nézve lesz-e hátrányosabb vagy a megyékre nézve az új intézmény, érintve is alig volt a baloldal szónokai által. Egyedül Ragályi Ferdinánd beszédében fordultak elő valamivel bő­vebben a városok, a­ki igen helyesen megrótta né­mely petitionáló városnak — s ezek közt első he­lyen a főváros áll — azon ép oly önző, mint elvte­­lenséget tanúsító nyilatkozatát, miszerint „megen­gedik, sőt hiszik, hogy a törvényjavaslat jó lesz a megyék részére, sőt haladás lesz a jó közigazgatás tekintetében, de a városoknál — így meg amúgy.“ A pénzügyi bizottság mai ülésében folytatta az adók kezeléséről szóló törvény­­javaslat részletes tárgyalását. A 44. §-nál elejtetik a községi adószedő, teendője a bíróra bizatik. A 45. §-nál a pénzügyminiszter következő indít­ványt tesz: „a beszedett és a pénztárakban levő közadók sem a községek, sem az államkincstár ma­gánjogi tartozásaiért biztosítási végrehajtás alá nem vehető.“ E felett élénk vita fejlett, melyben M­ó­­ricz, Horváth és a miniszter vettek részt, vé­gül a bizottság elfogadta. A 47. §-nál Soms­­sich nem a „községet“, a „községi elöljáró­ságot“ akarja csak felelőssé tenni az adóbe­szolgáltatásért. Hosszabb vita után elfogadtatik. A §-hoz ezután a miniszter indítványára pótlé­kul tétetik: „A­mennyiben az állami egyenes adók beszedésével, beszállításával a megelőző §§-ok értel­mében megbízott községi közegek a beszedés és be­szállítás körüli teendőket nem a pénzügyminiszter által kijelölt módon, vagy nem a kitűzött határ­időkben teljesítenék, bebizonyult hanyagságuk ese­tében a szolgabiró (polgármester) vagy a helyszínen megjelenő kir. adófelügyelő vagy annak helyetesse által annyiszor, mennyiszer 5—25 frtig terjedhető s az egyenes adók módjára beszedendő pénzbírság­ban, felebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz, a község javára marasztalandók el. Ismételt pénz­bírság siker nélkül rendeltetvén el, a hanyag köz­ségi közegek fegyelmi kereset alá helyezendők.“ — Csengery halasztás esetében késedelmi kamat fizeté­sét kimondatni kívánja,— elfogadtatik. A 49. §-nál: Csengery indítványára elfogadtatik hogy: „sző­lőknél a katasteri törvényre való tekintettel, részle­tes adóelengedésnek van helye oly fagy eseteiben, mely az évi termést megsemmisíti.“ Az 50—51. §§. elfogadtatik. A 52. §-ba­n községi biró illetőleg köz­ Szombat, 1876. január 22. Szerkesztői iroda s Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal: ‘Budapest IV. megyeházéi' 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. régi adópénztárnak és községi vagy adóhivatal“ szaratik be, továbbá kimondatik, hogy „közvetlenül hajtja be a szolgabiró azok hátralékát, kik egyene­sen fizetik adóikat az adóhivatalban. A végrehajtást a községi biró a közjegyző közbejöttével“ eszközli. Az 53. §-nál a 10 krajczár intési dij ellen van kifo­­rogás. A kérdés eldöntése függőben marad. A keleti vasút átvételi szerződése. A szerződés, mely tegnap egyrészről a m. k. közmunka és közlekedési s a pénzügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igaz­gató tanácsa közt köttetett, — következőleg hangzik: 1. §. A m. keleti vasút társulat átbocsátja összes vasút vonalait s az azok tartozékát képező összes ingatlanokat a magyar állam kizáró­­gos tu­lajdonába teljes felszerelésükkel s a társulatnak jelenleg tulajdonában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel s activ követelésekkel, valamint a kor­mánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű bizto­sítékával együtt, egy szóval összes ingó­s ingatlan vagyonát, s jogot ad a m. királyi kormánynak, hogy ezen vasút­vonalak és tartozékaiknak tulajdonára vonatkozó jogát ezen szerződés alapján további meghallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar ál­lamra átkebeleztethesse. 2. §. A magyar állam átveszi az említett ös­­­szes vonalakat az első §-ban említett tartozékaikkal együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőd (45­ millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsöné­vel, továbbá a társulatnak még függő tartozásaival, s lemond azon előlegek s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állami biztosítás akár az építés folytathatása tekintetéből a társulat­nak kiszolgáltatott. 3. §. A tulajdonjog ezen átruházása követ­keztén köteles a magyar állam a keleti vasút ös­­­szes részvényeit állami kötvényekkel olykép bevál­tani, hogy minden 3 darab egyenként 200 forintról szóló részvényért 2 darab egyenként 100 forintról oszt. ért, vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876. évi január 1-től 5%-al azaz 5 írttal oszt. ért. vagyis 10 német birodalmi arany márká­val kamatozó s a keleti vasút első sorozatú kötvé­nyeinek kisorsolására s beváltására kitűzött időben törlesztendő állami kölcsön kötvényt szolgáltat ki az illető részvényesek birtokosainak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-dik év vé­géig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni be­váltását 1877-ik évi jan. 1-től kezdve maga a kor­mány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő budapesti és bécsi intézetek által eszközlendő. A részvények helyett adandó állami kötvények kamat­jai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kijelölendő intézeteknél minden évben január és jú­lius 1-én fizettetnek. Az első kamatszelvény azon­ban az egész 1876 évre egyszerre 1877 évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvényeknek a budapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kormány fogja kieszközölni. A kamat­fizetés az adó levonásával történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán 1868-ik XIV. törvényczikké­­ben s az annak alapján kiadott engedély okmány­ban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyan az jelen szerződés érvénybe lépte után feloszlása iránt megfelelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak ke­zelését a kormány már 1876 évi február 1-től ve­­endi át, s azt addig, míg a jelen szerződés érvényre emelkednék a társulat igazgató tanácsának ellen­őrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyű­lése, vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vona­lak kezelését újból a társulat igazgatói közegei veendik át azon állapotban, melyben azok a vissza­adáskor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettségekkel s nyert jogokkal együtt a­nélkül, hogy a társulat e czímen a kormány ellen bármely követeléssel vagy kárpótlási igén­nyel lép­hetne fel. 7. §. A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormány­intézkedé­sekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon befolyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbe léptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pályát semmi néven nevezendő uj kötelezettségek­kel nem terhelheti és egyátalán oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára uj terheket rónának. 8. §. A kormány megtartván az összes sze­mélyzetet a vasút szolgálatában a társulatnak a személyzet irányában fennálló jogait s kötelezettsé­geit átveszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerződésszerű vagy kinevezési okmányok, utasítá­sok és a nyugdíj alapszabályokban gyökerező jogait. Az igazgató tanács mai naptól kezdve, semmi új kinevezéseket sem pedig előléptetéseket nem hatá­rozhat, vagy a­mennyiben azt tenné, ily határozata a kormányra nézve érvén­nyel nem bírand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakított nyugdíj s más netán fenálló alapok kezelésére gya­korolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gya­korolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly ala­pokkal bírna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át. 11. §. A társulat köteles azon felül összes könyveit, számadásait, szerződéseit s egész irattá­rát, valamint a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmunkálatokat a kormánynak szintén kü­lön kárpótlás nélkül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyez­mény által a keleti vasút engedélyezéséből s építé­séből a kormány ellen netán támaszthatni vélt, min­den néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyer­tek s hogy az ezen ügyletekből eredhetett — min­den további kártalanítási igényekről végkép le­mond. 13. § Jelen szerződés a társulatra nézve azon­nal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb meg­tartandó rendkívüli közgyűlés helyben hagyta, a kormányra pedig akkor, ha az e részben még a jelen ülésszakban benyújtandó törvényjavaslat törvény­erőre emelkedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy a­mennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvény­hozás a szerződést meg nem erősítené, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződésből valamely jog vagy kö­vetelés elismerésére következtetést vonni s egyáta­lán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben ma­rad, bélyegmentes. Kelt, Budapesten 1876. évi január hó 20-án. A magyar keleti vasut-igazgató tanácsa nevében báró Vay Miklós, Eduard gróf Dzsedinszky, dr. Herz Vilmos, Széll Kálmán m. k. pénzügyminisz­ter, Péchy Tamás m. k. közmunka- és közlekedési miniszt­r. Az osztrák nemzeti bank kormányzó­jának jelentése, melyet a tegnapi közgyűlésen tett s melyet táviratilag már ismertettünk, egész terje­delmében következőleg hangzik: Mint a közgyű­lés előtt tudva van, a nemzeti bank az 1873. de­­czember 10-kén tartott rendkívüli közgyűlésen ho­zott határozathoz képest ugyanazon évi deczember 11-ikén azon kérvén­nyel fordult a bankalapszabá­lyok 40. és 61. §§-ai szerint a magas császári kor­mányhoz, hogy engedélyeztessék egy újabb bank­szabadalom és hogy a császári­­ osztrák és a királyi magyar kormány által közös megegyezéssel kívánt módosításai a szabadalomnak közöltessenek a bankkal. A törvényhozás 1875. végéig e felett nem határozott. E szerint az 1863. évi egyezmény 13. §-ában előrelátott eset következett be, mely szerint a szabadalom 1877. év folyamára hallgatag meg­­hoszabbitottnak tekintetik. Az osztrák nemzeti bank már régebben oda igyekezett hatni, hogy a magyar korona országaiban törvényesen elismertessék. — Ámbár több ízben kilátásba lett helyezve, ez ideig még­sem hozatott határozat, váljon a pénzjegyek ügye a monarchiában egységes marad-e s váljon e czélra azon előfeltételek szerint fog e az szabályoz­tatok melyek nélkül egységes nem lehet ? A követ­kezményeiben messze kiható határozatot e felett már nem sokáig lehet késleltetni. A nagyméltóságu csász. pénzügyminiszternek a magas képviselőház 1875. decz. 7-iki ülésén ejtett azon szavai, melyekkel elismerését fejezte ki a bank működése iránt, megelégedéssel töltik el keblünket a felett, hogy hűségesen teljesítettük kötelességün­ket a monarchia mind két felében, mindazonáltal meg sem várhatja tőlünk azt senki, hogy ma és e helyről nyilatkozzunk mindazokról, a­mik a mo­narchia összes pénzjegyügyének lényegileg egysé­gessé tétele mellett felhozhatók. Sajnos tévedés lenne az, ha valaki ezen kérdés magvában csak egy részvénytársulat érdekeit akarná látni. Bármen­­nyire figyelemre méltók legyenek is azok, minden­esetre a törvény által kiszabott határidőre vannak korlátozva; maradandó és irányadó egyedül a mo­narchia érdeke lehet a szilárdan megállapított és egységes pénzügynél, mely egyenlően fontos a mo­narchia mindkét részére nézve, annyival inkább, mert a monarchia mindkét részében komolyan eszé­­lyességre intenek az utóbbi évek szomorú gazda­sági eseményei. A bank igazgatósága még nem vett részt azon tanácskozmányokban, melyek a nagy horderejű elhatározást előkészítendik. De ha fel­hívás fog hozzá intéztetni, hogy véleményt mondjon, az iránt akkor szem előtt tartandja azon felelőssé­get, mely alatt az intézetet fennállásának új idő­szakában kellene vezényelnie. — Az elhatározó tár­gyalások a bank jövendő alakulása iránt valószínű­leg rövid idő múlva megkezdetnek. Mint előbbeni hasonló esetekben, úgy most is, nagy súlyt fektet a bank igazgatósága arra, hogy ezen tárgyalásoknál a bank választmánya vagy egy szűkebb bizottság legyen segédkezésére, hogy ha a szükség úgy kí­vánná, a közgyűlés határozatát is időveszteség nél­kül kikérni lehessen. Ezen értelemben indítványozza a bankigazgatóság : határozza el a közgyűlés: „a közgyűlés a mai ülés berekesztése után elnapoltatik további intézkedésig. A közgyűlés felhatalmazza és megbízza a bankválasztmányt, hogy a bankigaz­gatóság meghívására vagy egészben vagy egy bizott­ság által vegyen részt azon tárgyalásokban, melyek a bank jövendő alakulása iránt tartatni fognak.“ A közgyűlés ezen indítványt elfogadta. A reichsratt közgazdasági bi­zottsága tegnapi ülésében Dornitzer jelentést tett azon válasz tárgyában, melyet a kormány a Ma­gyarországgal folytatott tárgyalások ügyében tett interpellátióra adott s azután emez indítványt tette. Szólttassék fel a kormány: 1. az átalános vámta­rifáról szóló javaslatot, magában vagy az időköz­ben megkötött szerződésekkel együttesen minél előbb, de mindenesetre idejekorán előterjeszteni al­kotmányos tárgyalás végett, hogy a birodalmi ta­nács szabadon, kényszer­helyzettől menten intézked­­hessék iparunk érdekeinek megóvása végett. 2. Gondoskodjék, hogy a csinzási eljárásnál a ha­zai ipar kárára becsúszott visszaélések megszűnje­nek. 3. A közjogi viszonyoknál fogva Magyaror­szággal folytatandó tárgyalásoknál Cislojb­ánia ér­dekeit határozottan és szilárdan védje meg. A honvédelmi miniszter múlt évi decz. 2-áról eme körrendeletét intézte a vármegyék közönségé­hez . A jó jutaléknak újabb, a folyó évben össze­irt s hadi szolgálatra alkalmasnak osztályozott lovak mennyisége arányában eszközlendő kivetése, csak jövő 1876. évi január végére készülhetvén el, hogy a hadseregnek mozgósítása esetében, a lovak sorozása akadálytalanul foganatosittathassék, tuda­tom, hogy az újabb kivetés s ennek alapján szük­séges intézkedések megtételéig a lovak sorozására nézve, a folyó évi ápril 15-én 7120. szám alatt kelt rendeletemmel közölt jutaléki kivetés szolgál ala­pul. — E kivetést tartalmazó kimutatásban a t. er. 6-ik §. értelmében alakított lóállitási polgári bizott­ságok számmal jelölve, továbbá a lóállitási helyek és azon adóhivatalok, hol a lovak árának fedezésére szükséges pénzt a fizetést azonnal teljesítő pótlovazó tiszt felvenni fogja, ki vannak tüntetve. A bizottság katona tagjainak a cs. és kir. közös hadügyminisz­ter úr által megküldött névjegyzékét hiteles máso­latban ide melléklem, s megjegyzem, hogy ezen név­jegyzék 5-ik rovatába azon napok be vannak írva, melyeken a sóavató bizottságok a hadsereg mozgó­sítása esetében működni fognak, mivel egy-egy bi­zottság feladatául egy napon át 100 lónak felava­tása van kitűzve, s minden bizottság működése 5 nap alatt befejezendő, azon napok száma az ötöt egy bizottságnál sem haladja meg. Már előre tudatom a törvényhatóságokkal, hogy ha Ő Felsége által vala­mikor a hadsereg mozgósítását elrendelő legfelsőbb parancs kiadatnék, erről a törvényhatóságokat szük­ség esetében táviratilag értesítendem a végett, hogy

Next