Egyetértés és Magyar Ujság, 1876. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1876-01-22 / 17. szám
X. évfolyam, Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . Egy évre..........................................20.— Félévre..............................................10.— Negyedévre............................................5.— Egy hóra............................................1.80 Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyeg dij minden hirdetésért külsőn 30 kr. Nyílttéri Öt hasábos sor 30 krajczár. 17. szám w _____ » EGYETÉRTÉS POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési föltételek az ELTETÉRTÉS politikai és közgazdászati napilapra. IPUT* Az előfizetési pénzek és utalványok az „Egyetértés“ kiadó hivatalának Wodianer nyomda megyeház-tér 9. szám alá küldendők. Egész évre..............................20 frt. — kr. Fél évre ..............................10 frt. — kr. Negyed évre........................5 frt. — kr. Egy hóra.............................1 frt. 80 kr. Új teher. (=) Alább közöljük a keleti vasúttal kötött szerződést egész terjedelmében, hogy részletes tájékozást nyújtsunk olvasóinknak, mily nagy összegbe kerül hazánknak az a botrányos könnyelműség, sőt bűnös sáfárkodás, mely kormányaink eljárását jellemzi a vasút egész ügye körül. Adjuk azt annál inkább, mert a mostani kormány eljárása is oly természetű, mely a legszigorúbb megrovás alá esik a szerződés megkötése körül. Az alkudozások alkalmával ugyanis csak arról volt szó, hogy tíz millió értékű 5 forintot ezüstben kamatozó kötvényekkel váltják meg a vasutat, és mégis a szerződésben aranyban kamatozó kötvényekről van szó. Nem kevesebbnek felel ez meg az árfolyam szerint, mint évenkint 50,000 frtnak, mely ezentúl állandó kiadásként terhelné költségvetésünket. Az ember nem tudja, mit bámuljon inkább: azon könnyűvérűséget-e, mellyel a „könnyű szívvel“ megszavazott adóemelés nyakába, a nehezen szerzett új kölcsön fölemésztése végett, az újabb súlyos terhet vállalják, avagy a cynismust, mely egy nappal a szerződés aláírása előtt még jónak látja félhivatalosan kürtölni, hogy de biz semmi sem lesz az egyezségből, ha aranyban követelik a kamatot, de aztán egy nappal később mégis csak alá van írva a szerződés, mely 50,000-rel többet vesz ki évenkint az adózók zsebéből. Mert tudni kell ám, hogy a szerződés végleges megkötése előtt a kormány legbensőbb közlönye az „Ellenőr“ még következőleg írt az ezüst és arany között felmerült differentiákról: „A keleti vasút igazgatótanácsosai még mindig nem tudják elhinni, hogy a kormány, mint már tegnap is jelzők, egyáltalán nem hajlandó eredeti ajánlatánál kedvezőbb feltételeket szabni. A kormány ugyanis ajánlt 10 milliót 5 százalékos kamattal ezüstben. Ekkor a társulat képviselői kértek 6 százalékot és aranyban. Mikor azonban látták, hogy így alig fognak boldogulni, kértek már csak 5 százalékot, de még mindig aranyban. Egyik ellenzéki viszketegségben sínylődő lapunk erre azt a naiv megjegyzést koczkáztatja, hogy most már csakugyan várható az egyesség, más szóval a kormány engedékenysége, minthogy az egész különbség alig 30,000 frt. A kormány azonban nem fog engedni, és azt igen jól teszi, mert itt nem 30,000 frt, hanem egy kis kerek millió forog koczkán. Ma az arany és ezüst árfolyama közti különbség, mely az aranyláb átalánosodásával csakis az ezüst rovására növekedhetik, majdnem 10 százalék, ez pedig 10 millió frt 5-ös kamatjánál, vagyis 500,000 frtnál 50,000 frt. És ez az 50,000 forint nem egy egyszer-mindenkorra szóló összeg, hanem egy évenkint visszakerülő rendes kiadás. Itt tehát mindenekelőtt nem is 30,000 hanem 50,000 frtról van szó, amely 50,000 forint azonkívül csak egy évi kamat. A tulajdonképeni vitás összeg pedig, amivel a társulat többet akar, 1.000,000 frt.“ így itt az „Ellenőr“ keményen és komolyan, világosan elárulva ez által, hogy a kormánynak esze ágában sincs engedni az aranyra alkuvó igazgatótanácsosi követeléseknek. És íme az eredmény alig huszonnégy óra alatt és ellenkezőleg üt ki. A nemzet újra gazdagabb egy tapasztalással, hogy akik oly nagy hűhóval hirdetik erélyességöket az országos pénzügyi érdekek megóvása tekintetében, egy hajszállal sem jobbak a többi kormányoknál, amelyek oly nagy galibába keverték az országot. Mégha 50,000 garasról volna is szó, ma a pénzviszonyaink között, midőn kölcsönökkel nyikorogtatják az államkormányzat szekerét, és adóemelésekkel erőtlenítik a belefogott szegény népet: nagyobb szigorral kellene eljárniok. Mit mondjunk azonban akkor, amikor nem is egy potom összeg áll koczkán, hanem állandóan a kincstárra nehezedő ezerek, melyek az árfolyam emelkedésével kellemetlen hullámzásban tarthatják budgetünknek úgysem reális tételeit. Mit mondjunk e szerződésre különösen akkor, ha oly kormány teszi, mely elveiről mondott le annak fejében, hogy majd így meg amúgy rendet hoz államháztartásunk megzavart rendjében. Mit mondjunk végre a kormány tagjainak soliditásáról, ha a megterheltetés dolgában oly könnyelműen jár el, hogy a még előbb saját telivér félhivatalos lapjában elfogadhatlanoknak tartott feltételeket röviden rá léleknyugalommal írja alá, mintha nem is érdemelne valami scrupulositást az a bagatell ötvenezer forint. Gyönyörű eljárás, mondhatni! S valóban erős kétely támad ily jelenségekkel szemben a leghívebb kormánypárti embernél is, mire jó hát ez a Tiszaregime egyátalán ? Úgy látszik, hogy semmire, de semmire a világon. Mert csak nem képzelik azon urak, hogy ily könnyelmű s önmaguk által saját lapjaikban előre megrovott gazdálkodás által emelik a magyar állam hitelét. Avagy nem látják be, hogy a pénzfecsérlés e könnyű módja csak a bizalmatlanságot képes növelni az ország pénzügyi kormányzása iránt. Pedig e bizalmat semmi sem ásta annyira alá, mint épen a keleti vasút ügye, mely majdnem száz millióját nyeli el az országnak, nem is számítva értékét azon óriás erkölcsi veszteségnek, mely ennek révén érte az országot. Eddig minden újabb áldozatot olybá igyekeztek feltüntetni, mely hivatva van helyreállítani a magyar állam becsületét a külföldön ért vereségekért. A tapasztalat azonban az ellenkezőről győzte meg az országot, s a Szlávy-kabinet bukását előidéző 17 millió forint, melyet alig néhány szavazattal voltak képesek keresztül vinni, csak néhány hordó víz beöntése volt a tengerbe, anélkül, hogy a becsületünkön ejtett csorbát sikerült volna kiköszörülni. Ismét néhány hordó vizet akarnak talán a tengerbe önteni ? Mert más értelme alig van e szerződésnek, mely ellen a külföldi részvényesek körében máris nagy az ellenszenv, sőt a távirati tiltakozás sem maradt el. Eredeti módja okvetlenül a magyar állami becsület helyreállításának. De mert nem akarnak tudni a nagy erkölcsi missiókkal kormányra lépő urak és arról, mi elsősorban volna hivatva határozott jelét adni, hogy Magyarország büszke saját becsületére és a jogállam kívánalmaihoz képest, van ereje és érzéke kipuhatolni, kiket terhel mulasztás, kiket bán a keleti vasút körül felmerült visszaélésekben. Kötetekre rúgnak a jelentések, csaknem mázsányi terjedelmet öltenek az ügyiratok, de azért a bűnös nincs sehol, s amint látszik, ereszteni is akarják szabadon. Hát úgy akarnak szerezni becsületet a magyar államnak, hogy futni engedik a nagy tolvajokat, míg a kisebbeket menten felakasztatja a rögtönítélő bíróság? Pénzzel akarják, a magyar adózók pénzével, befoltozni a becsületet, melynek elégtételt az igazságszolgáltatás kérlelhetlen keze szolgáltathat egyedül ? A dolog nem addig van, édes honmentő hazafiak. Hanem a dolog csak ott kezdődik, ahol az igazságszolgáltatásnak legombolyítani kell a botrányok e széles lánczolatát. Nem segíthet a mi pénzünk, a mi áldozatkészségi oktalanságunk a megromlott hitelen mindaddig, míg számon nem kérjük, hol kit, és mennyiben terhel a felelősség. Ha majd ez tisztázva van, ha valódi és nem fitogtatott erély nyakon csípi a vétkezők és bűnösök kedves cotteriáját, akkor megmutattuk, hogy csakugyan féltékenyek vagyunk becsületünkre és megtoroljuk a bűnt bármily magasra sújtson s bármily kellemetlen legyen a kortespolitika érdekeire. Mert suttognak ám sok mindenfélét e kortespolitikának elnézéséről ez ügyben is. Jó lesz tehát bedugni a szellentyűt még nem késő, nehogy a vádak kényes oldalról támadjanak a tisztelt „honmentő“ kabinet nagyon furcsaszőrű eljárására. „Igazságot kérünk“, ez a legelső és legigazabb szó, mely ez ügyben hangozhat, miután csak ez képes a részvényesek előtt tisztába hozni, hányadán áll a sáfárkodás s mennyi jut ebből a mi felelősségünkre. Ez az egyetlen mód, mely a felelősség viselése alól felmentheti becsületünket, hitelünket s elégtételt szolgáltathat. Alkalmazásában ben fekszik a tény is, hogy maga az állam még nem egy és ugyanaz a köpenye alá bujt zsebmetszőkkel. Szükségesnek tartottuk ezt itt elmondani, annyival inkább, hogy mint tudva van, a függetlenségi párt elhatározván a részletes vitától való távolmaradást, nem volt rá alkalom, hogy Csernátony urnák ráfogása a képviselőházban visszautasittassék. Budapest, január 21. A csalhatatlansági tanokkal teli főpapok közül némelyek a vidéken alakoskodnak abban a tekintetben, mintha a kormány velük, mint főrendi tagokkal kénye kedve szerint nem rendelkeznék. Pedig a múlt év végnapjaiban is, harmadnappal a karácsonyi szent ünnep előtt, midőn épen hamuskodniok, vagy tán vizes pokróczon ülniük kellett volna, berendeltelek a főrendiházba, hogy — gr. Andrássy Emánuel szavaival élve — mint a kormány kortesei, az 1876-oi országos költségvetésről szóló törvényjavaslatot, egyetlen ülésen keresztül hajtani és megszavazni segítsenek. — Mintha a szentlélek szállta volna őket meg, egyhangúlag, zsinórba szavaztak a kormány javaslatára, szavaztak az eretnek Tisza Kálmán mellett, a nyilthomloku igazhitű Czirákyak, Károlyiak ellen. Szavaztak pedig a főrendiház naplójának bizonyítása szerint e következők: Simor János bibornok herczegprímás, Samassa József egri érsek, Vantza János gyulafehérvári g. k. érsek, Peitler Antal váczi püspök, Kovács Zsigmond pécsi püspök, Szabó Imre szombathelyi püspök, Zalka János győri püspök, Schlauch Lőrincz szatmári püspök, Császka György szepesi püspök, Schopper György rosnyói püspök, Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, Krajcsik János ez. püspök, Horváth Mihály ez. püspök, Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát, Kaczvinszki Viktor jászói főpap és prépost, Ivacskovics Prokop karlóczi görög keleti szerb érsek patriarcha, Zivkovics Teopbán károlyvárosi g. k. szerb püspök stb. Hogy ezen kormány iránti vak engedelmesség nem uj keletű, de csaknem egykorú a szabadelvű párt kormánya működésének megkezdésével, ennek bizonyításául szabadjon most egyedül,a bíboros főpap ő eminencziájára hivatkozni. — O az 1875-dik év tavaszán a szent bérmálás szertartásával foglalkozván mint megyés püspök a többek közt Komáromban, az elmaradhatlan nagy ebédre, hozzá egyeseknek úgy, mint a hatósági küldöttségnek ki kellett menni a várostól jó távol eső primatialis pusztára ; itt aztán interpocula élénk társalgás folyt az akkor országgyűlési tárgyalás alatt levő törvényjavaslat felett, mely a 43. törvényszék megszüntetését tárgyalta. A megszüntetés káros voltát, részhatását, és következményeit senki sem emelte ki annyira, mint a bíboros házi úr. Mily nagy volt aztán az akkori vendégek meglepetése, midőn nem sokára meg kellett érniök, hogy a főrendiházban a törvényszékek érintett megszüntetésére a legeslegelső szavazatot a főherczegprimás ő eminencziája adta. Ugyan honnan és miért van ez önmegalázás ? e porba borulás ? E kérdésre igen egyszerű a felelet. Semmiért, a semmit nem tevésért! Sicuti possidetis ! ez dicső elv!! Még a veszprémi, váczi, nagyváradi, nyitrai letarolt javadalmazások mezején is van mit élvezni a jelenlegi beneficiariusoknak. Melyikök lenne oly bátor, hogy e háborítatlan élvezetet koczkáztatná, ez egyetlen szónak „igen“ évenkint egy párszori ki nem mondásával ? Mert az aztán csak ráadásul van, hogy a szabadelvű párt kormánya a vallásszabadság, kötelező polgári házasság iránti törvények alkotását még szóba hozni sem engedi. Azt pedig, aki a főpapok által bitorolt nagy nemzeti vagyonnak eredeti rendeltetésére leendő fordítását csak indítványozni is merészelné, legalább is keresztre feszíttetné. Mert hiszen megírta, kézzel foghatólag bebizonyította a szent korona ügyésze, Hamar Pál, hogy az egyházi javakat nem hogy elvenni, de az állam rendelkezése alá helyezni sem lehet, nem szabad. Hadd gyarapodjanak a szabadelvű párt kormányának szárnyai alatt, békén, csendességben a jezsuiták nevelőintézetei, — majd midőn ezeknek és a gomba módra szaporodó apácza zárdáknak ezrekre menő növendékei emberkort érnek, akkor lesz ideje az állam és egyház közt fenforgó kérdéseket megoldani szabadelvűen. Egy pap, aki püspök akar lenni. A függetlenségi kör minden nap délután 4 órakor ülést tart, melyen a tagok minél számosabban megjelenni kéretnek. A képviselőház mai ülésében Csernátony Lajos képviselő úr a Zsedényi-féle indítvány ellen érvelvén, reflectált az átalános vitában mondottakra ; már csak azért is jónak kell lenni annak, mint monda, hogy megyék és városok közös törvénynek vettessenek alája, mivel a városok azt mondják, hogy a közigazgatási bizottság jó lesz a megyéknek, de a városoknak nem való; és viszont úgy nyilatkoztak a baloldali ellenzék szónokai, hogy ők nem bánják ha behozzák a városokban, csak a megyéket kíméljék meg. A t. képviselő urnak ezen utóbbi állítása tökéletesen hamis. A baloldali ellenzék szónokai közül senki egyetlen szót sem mondott, melynek efféle értelmezést adni lehetne. Átalában azon kérdés, vajjon a városokra nézve lesz-e hátrányosabb vagy a megyékre nézve az új intézmény, érintve is alig volt a baloldal szónokai által. Egyedül Ragályi Ferdinánd beszédében fordultak elő valamivel bővebben a városok, aki igen helyesen megrótta némely petitionáló városnak — s ezek közt első helyen a főváros áll — azon ép oly önző, mint elvtelenséget tanúsító nyilatkozatát, miszerint „megengedik, sőt hiszik, hogy a törvényjavaslat jó lesz a megyék részére, sőt haladás lesz a jó közigazgatás tekintetében, de a városoknál — így meg amúgy.“ A pénzügyi bizottság mai ülésében folytatta az adók kezeléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 44. §-nál elejtetik a községi adószedő, teendője a bíróra bizatik. A 45. §-nál a pénzügyminiszter következő indítványt tesz: „a beszedett és a pénztárakban levő közadók sem a községek, sem az államkincstár magánjogi tartozásaiért biztosítási végrehajtás alá nem vehető.“ E felett élénk vita fejlett, melyben Móricz, Horváth és a miniszter vettek részt, végül a bizottság elfogadta. A 47. §-nál Somssich nem a „községet“, a „községi elöljáróságot“ akarja csak felelőssé tenni az adóbeszolgáltatásért. Hosszabb vita után elfogadtatik. A §-hoz ezután a miniszter indítványára pótlékul tétetik: „Amennyiben az állami egyenes adók beszedésével, beszállításával a megelőző §§-ok értelmében megbízott községi közegek a beszedés és beszállítás körüli teendőket nem a pénzügyminiszter által kijelölt módon, vagy nem a kitűzött határidőkben teljesítenék, bebizonyult hanyagságuk esetében a szolgabiró (polgármester) vagy a helyszínen megjelenő kir. adófelügyelő vagy annak helyetesse által annyiszor, mennyiszer 5—25 frtig terjedhető s az egyenes adók módjára beszedendő pénzbírságban, felebbezéssel a közigazgatási bizottsághoz, a község javára marasztalandók el. Ismételt pénzbírság siker nélkül rendeltetvén el, a hanyag községi közegek fegyelmi kereset alá helyezendők.“ — Csengery halasztás esetében késedelmi kamat fizetését kimondatni kívánja,— elfogadtatik. A 49. §-nál: Csengery indítványára elfogadtatik hogy: „szőlőknél a katasteri törvényre való tekintettel, részletes adóelengedésnek van helye oly fagy eseteiben, mely az évi termést megsemmisíti.“ Az 50—51. §§. elfogadtatik. A 52. §-ban községi biró illetőleg köz Szombat, 1876. január 22. Szerkesztői iroda s Budapest IV. megyeháztér 9. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: ‘Budapest IV. megyeházéi' 9. sz. Wodianer F. nyomdájában. régi adópénztárnak és községi vagy adóhivatal“ szaratik be, továbbá kimondatik, hogy „közvetlenül hajtja be a szolgabiró azok hátralékát, kik egyenesen fizetik adóikat az adóhivatalban. A végrehajtást a községi biró a közjegyző közbejöttével“ eszközli. Az 53. §-nál a 10 krajczár intési dij ellen van kiforogás. A kérdés eldöntése függőben marad. A keleti vasút átvételi szerződése. A szerződés, mely tegnap egyrészről a m. k. közmunka és közlekedési s a pénzügyi miniszter, másrészről pedig a magy. keleti vasuttársulat igazgató tanácsa közt köttetett, — következőleg hangzik: 1. §. A m. keleti vasút társulat átbocsátja összes vasút vonalait s az azok tartozékát képező összes ingatlanokat a magyar állam kizárógos tulajdonába teljes felszerelésükkel s a társulatnak jelenleg tulajdonában levő összes ingókkal, pénztári készletekkel s activ követelésekkel, valamint a kormánynál létező 1.200.000 frt névleges értékű biztosítékával együtt, egy szóval összes ingós ingatlan vagyonát, s jogot ad a m. királyi kormánynak, hogy ezen vasútvonalak és tartozékaiknak tulajdonára vonatkozó jogát ezen szerződés alapján további meghallgatása nélkül telekkönyvileg a magyar államra átkebeleztethesse. 2. §. A magyar állam átveszi az említett összes vonalakat az első §-ban említett tartozékaikkal együtt, mindazon terhekkel, melyek azokon jelenleg léteznek, nevezetesen a társulat elsőd (45 millió) és másod (30 millió) sorozatú elsőbbségi kölcsönével, továbbá a társulatnak még függő tartozásaival, s lemond azon előlegek s kamatjaik megtérítésére való igényeiről, melyeket akár állami biztosítás akár az építés folytathatása tekintetéből a társulatnak kiszolgáltatott. 3. §. A tulajdonjog ezen átruházása következtén köteles a magyar állam a keleti vasút összes részvényeit állami kötvényekkel olykép beváltani, hogy minden 3 darab egyenként 200 forintról szóló részvényért 2 darab egyenként 100 forintról oszt. ért, vagyis 200 német birodalmi arany márkáról szóló s 1876. évi január 1-től 5%-al azaz 5 írttal oszt. ért. vagyis 10 német birodalmi arany márkával kamatozó s a keleti vasút első sorozatú kötvényeinek kisorsolására s beváltására kitűzött időben törlesztendő állami kölcsön kötvényt szolgáltat ki az illető részvényesek birtokosainak. A részvények elévülés terhe alatt beváltás végett 1877-dik év végéig bemutatandók. 4. §. A társulat részvényeinek ily módoni beváltását 1877-ik évi jan. 1-től kezdve maga a kormány saját pénztárai, valamint az általa kijelölendő budapesti és bécsi intézetek által eszközlendő. A részvények helyett adandó állami kötvények kamatjai ugyanazon pénztáraknál vagy a kormány által kijelölendő intézeteknél minden évben január és július 1-én fizettetnek. Az első kamatszelvény azonban az egész 1876 évre egyszerre 1877 évi január 1-én lesz esedékes. A kormány által adandó állami kötvényeknek a budapesti és bécsi tőzsdéken leendő jegyzését a kormány fogja kieszközölni. A kamatfizetés az adó levonásával történik. 5. §. A társulatnak alapszabályaiban kitűzött czélja ennek folytán 1868-ik XIV. törvényczikkében s az annak alapján kiadott engedély okmányban nyert összes jogaival együtt megszűnvén, ugyan az jelen szerződés érvénybe lépte után feloszlása iránt megfelelő intézkedéseket teend. 6. §. A m. keleti vasút összes vonalainak kezelését a kormány már 1876 évi február 1-től veendi át, s azt addig, míg a jelen szerződés érvényre emelkednék a társulat igazgató tanácsának ellenőrködése mellett folytatandja. Az esetre, ha a szerződést a társulat közgyűlése, vagy a törvényhozás jóvá nem hagyná, a vonalak kezelését újból a társulat igazgatói közegei veendik át azon állapotban, melyben azok a visszaadáskor létezni fognak, s az időközben felvállalt összes kötelezettségekkel s nyert jogokkal együtt anélkül, hogy a társulat e czímen a kormány ellen bármely követeléssel vagy kárpótlási igénnyel léphetne fel. 7. §. A kezelés átvétele napjától a szerződés érvényre emelkedéséig teendő kormányintézkedésekre nézve azonban a társulat igazgató tanácsának azon befolyás biztosíttatik, hogy ily intézkedések csak beleegyezésével lesznek életbe léptethetők. Az igazgató tanács különben a mai naptól kezdve a pályát semmi néven nevezendő uj kötelezettségekkel nem terhelheti és egyátalán oly intézkedéseket nem tehet, melyek a pályára uj terheket rónának. 8. §. A kormány megtartván az összes személyzetet a vasút szolgálatában a társulatnak a személyzet irányában fennálló jogait s kötelezettségeit átveszi, nevezetesen biztosítja a személyzetnek szerződésszerű vagy kinevezési okmányok, utasítások és a nyugdíj alapszabályokban gyökerező jogait. Az igazgató tanács mai naptól kezdve, semmi új kinevezéseket sem pedig előléptetéseket nem határozhat, vagy amennyiben azt tenné, ily határozata a kormányra nézve érvénnyel nem bírand. 9. §. Azon jogokat, melyeket eddig az igazgató tanács a társulati alkalmazottak javára alakított nyugdíj s más netán fenálló alapok kezelésére gyakorolt, 1876. évi február 1-től a kormány fogja gyakorolni. 10. §. Mennyiben a társulat netán más oly alapokkal bírna, melyek a pálya tartozékát képezik, ezek az állam tulajdonába mennek át. 11. §. A társulat köteles azon felül összes könyveit, számadásait, szerződéseit s egész irattárát, valamint a vasút építésére vonatkozó összes terveket s a vonalainak kiegészítése czéljából tett összes előmunkálatokat a kormánynak szintén külön kárpótlás nélkül átszolgáltatni. 12. §. A társulat elismeri, hogy a jelen egyezmény által a keleti vasút engedélyezéséből s építéséből a kormány ellen netán támaszthatni vélt, minden néven nevezhető igényei teljes kielégítést nyertek s hogy az ezen ügyletekből eredhetett — minden további kártalanítási igényekről végkép lemond. 13. § Jelen szerződés a társulatra nézve azonnal érvénybe lép, mihelyt azt a legközelebb megtartandó rendkívüli közgyűlés helyben hagyta, a kormányra pedig akkor, ha az e részben még a jelen ülésszakban benyújtandó törvényjavaslat törvényerőre emelkedett. Kölcsönösen megállapíttatik egyébiránt, hogy amennyiben a társulati közgyűlés vagy a törvényhozás a szerződést meg nem erősítené, egyik fél sem lesz jogosítva a szerződésből valamely jog vagy követelés elismerésére következtetést vonni s egyátalán a szerződést követeléseinek alapjául venni. 14. §. Ezen szerződés két példánya, melyek egyike a kormány, másika a társulat kezeiben marad, bélyegmentes. Kelt, Budapesten 1876. évi január hó 20-án. A magyar keleti vasut-igazgató tanácsa nevében báró Vay Miklós, Eduard gróf Dzsedinszky, dr. Herz Vilmos, Széll Kálmán m. k. pénzügyminiszter, Péchy Tamás m. k. közmunka- és közlekedési minisztr. Az osztrák nemzeti bank kormányzójának jelentése, melyet a tegnapi közgyűlésen tett s melyet táviratilag már ismertettünk, egész terjedelmében következőleg hangzik: Mint a közgyűlés előtt tudva van, a nemzeti bank az 1873. deczember 10-kén tartott rendkívüli közgyűlésen hozott határozathoz képest ugyanazon évi deczember 11-ikén azon kérvénnyel fordult a bankalapszabályok 40. és 61. §§-ai szerint a magas császári kormányhoz, hogy engedélyeztessék egy újabb bankszabadalom és hogy a császári osztrák és a királyi magyar kormány által közös megegyezéssel kívánt módosításai a szabadalomnak közöltessenek a bankkal. A törvényhozás 1875. végéig e felett nem határozott. E szerint az 1863. évi egyezmény 13. §-ában előrelátott eset következett be, mely szerint a szabadalom 1877. év folyamára hallgatag meghoszabbitottnak tekintetik. Az osztrák nemzeti bank már régebben oda igyekezett hatni, hogy a magyar korona országaiban törvényesen elismertessék. — Ámbár több ízben kilátásba lett helyezve, ez ideig mégsem hozatott határozat, váljon a pénzjegyek ügye a monarchiában egységes marad-e s váljon e czélra azon előfeltételek szerint fog e az szabályoztatok melyek nélkül egységes nem lehet ? A következményeiben messze kiható határozatot e felett már nem sokáig lehet késleltetni. A nagyméltóságu csász. pénzügyminiszternek a magas képviselőház 1875. decz. 7-iki ülésén ejtett azon szavai, melyekkel elismerését fejezte ki a bank működése iránt, megelégedéssel töltik el keblünket a felett, hogy hűségesen teljesítettük kötelességünket a monarchia mind két felében, mindazonáltal meg sem várhatja tőlünk azt senki, hogy ma és e helyről nyilatkozzunk mindazokról, amik a monarchia összes pénzjegyügyének lényegileg egységessé tétele mellett felhozhatók. Sajnos tévedés lenne az, ha valaki ezen kérdés magvában csak egy részvénytársulat érdekeit akarná látni. Bármennyire figyelemre méltók legyenek is azok, mindenesetre a törvény által kiszabott határidőre vannak korlátozva; maradandó és irányadó egyedül a monarchia érdeke lehet a szilárdan megállapított és egységes pénzügynél, mely egyenlően fontos a monarchia mindkét részére nézve, annyival inkább, mert a monarchia mindkét részében komolyan eszélyességre intenek az utóbbi évek szomorú gazdasági eseményei. A bank igazgatósága még nem vett részt azon tanácskozmányokban, melyek a nagy horderejű elhatározást előkészítendik. De ha felhívás fog hozzá intéztetni, hogy véleményt mondjon, az iránt akkor szem előtt tartandja azon felelősséget, mely alatt az intézetet fennállásának új időszakában kellene vezényelnie. — Az elhatározó tárgyalások a bank jövendő alakulása iránt valószínűleg rövid idő múlva megkezdetnek. Mint előbbeni hasonló esetekben, úgy most is, nagy súlyt fektet a bank igazgatósága arra, hogy ezen tárgyalásoknál a bank választmánya vagy egy szűkebb bizottság legyen segédkezésére, hogy ha a szükség úgy kívánná, a közgyűlés határozatát is időveszteség nélkül kikérni lehessen. Ezen értelemben indítványozza a bankigazgatóság : határozza el a közgyűlés: „a közgyűlés a mai ülés berekesztése után elnapoltatik további intézkedésig. A közgyűlés felhatalmazza és megbízza a bankválasztmányt, hogy a bankigazgatóság meghívására vagy egészben vagy egy bizottság által vegyen részt azon tárgyalásokban, melyek a bank jövendő alakulása iránt tartatni fognak.“ A közgyűlés ezen indítványt elfogadta. A reichsratt közgazdasági bizottsága tegnapi ülésében Dornitzer jelentést tett azon válasz tárgyában, melyet a kormány a Magyarországgal folytatott tárgyalások ügyében tett interpellátióra adott s azután emez indítványt tette. Szólttassék fel a kormány: 1. az átalános vámtarifáról szóló javaslatot, magában vagy az időközben megkötött szerződésekkel együttesen minél előbb, de mindenesetre idejekorán előterjeszteni alkotmányos tárgyalás végett, hogy a birodalmi tanács szabadon, kényszerhelyzettől menten intézkedhessék iparunk érdekeinek megóvása végett. 2. Gondoskodjék, hogy a csinzási eljárásnál a hazai ipar kárára becsúszott visszaélések megszűnjenek. 3. A közjogi viszonyoknál fogva Magyarországgal folytatandó tárgyalásoknál Cislojbánia érdekeit határozottan és szilárdan védje meg. A honvédelmi miniszter múlt évi decz. 2-áról eme körrendeletét intézte a vármegyék közönségéhez . A jó jutaléknak újabb, a folyó évben összeirt s hadi szolgálatra alkalmasnak osztályozott lovak mennyisége arányában eszközlendő kivetése, csak jövő 1876. évi január végére készülhetvén el, hogy a hadseregnek mozgósítása esetében, a lovak sorozása akadálytalanul foganatosittathassék, tudatom, hogy az újabb kivetés s ennek alapján szükséges intézkedések megtételéig a lovak sorozására nézve, a folyó évi ápril 15-én 7120. szám alatt kelt rendeletemmel közölt jutaléki kivetés szolgál alapul. — E kivetést tartalmazó kimutatásban a t. er. 6-ik §. értelmében alakított lóállitási polgári bizottságok számmal jelölve, továbbá a lóállitási helyek és azon adóhivatalok, hol a lovak árának fedezésére szükséges pénzt a fizetést azonnal teljesítő pótlovazó tiszt felvenni fogja, ki vannak tüntetve. A bizottság katona tagjainak a cs. és kir. közös hadügyminiszter úr által megküldött névjegyzékét hiteles másolatban ide melléklem, s megjegyzem, hogy ezen névjegyzék 5-ik rovatába azon napok be vannak írva, melyeken a sóavató bizottságok a hadsereg mozgósítása esetében működni fognak, mivel egy-egy bizottság feladatául egy napon át 100 lónak felavatása van kitűzve, s minden bizottság működése 5 nap alatt befejezendő, azon napok száma az ötöt egy bizottságnál sem haladja meg. Már előre tudatom a törvényhatóságokkal, hogy ha Ő Felsége által valamikor a hadsereg mozgósítását elrendelő legfelsőbb parancs kiadatnék, erről a törvényhatóságokat szükség esetében táviratilag értesítendem a végett, hogy