Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-08 / 267. szám
különbözetet tesznek, úgy hogy a Légrády testvérek ajánlata ezen póthatározatok felvétele után sem drágább 9000 forintnál. A tett ajánlatok közti különbözetek tüzetesebb előtüntetésére szolgáljanak még a következő adatok. A postaintézetnek a folyó évben szállított nyomtatványokért a kereskedelmi minisztérium a legközelebbi napokig Légrády testvéreknek (a jegyzőkönyvileg biztosított kedvezményeket beleértve) utalványozott 2782 frt 84 kr. Ugyanezen nyomtatványokért a többi vállalkozók ajánlatai alapján lett volna fizetendő. Kocsi Sándornak : 4550 frt 99 kr, tehát 63‘/2‘’/o-al, a pesti könyvnyomdának: 4697 frt 73 kr, tehát 68’4 ®/,-al, Hornyánszky Viktornak: 5005 forint 46 kr, tehát 79’/4 ®/o-al, az Athenaeumnak: 5064 frt 36 kr, tehát 82’/Q.al, végre a Franklin társulatnak : 6686 frt 9 kr, tehát 140 '/4‘/o-al több. Ugyanezen arány mutatkozik a távirda-intézet nyomtatványait illetőleg is. Tiszta dolog tehát, hogy még ezután is az államnak nagy előnyt nyújt a Légrády-féle ajánlat, föltéve, hogy 7 minőségű papíron történő összes nyomtatvány a 35 kr szerződési áron létesíttetik és nem csak a V, mint ez némely jegyzőkönyvi példányban van. A kérdés lényege tehát, mindazon szempontból, hogy károsodik-e az állam, mind pedig azon szempontból, hogy forog-e fenn részhiszeműség az államkincstár érdekeivel szemben a Légrády czég kedvéért? — attól függ, mint áll ezen kérdése. Erre nézve a dolog így áll: A pályázat kiírásának mind eredeti szerkezetében, mind a „Budapesti Közlöny“ nyomtatott hirdetményében, miként ezt a „Budapesti Közlöny“ 1875. évi szeptember 10-én megjelent 206. számának 6981. lapján 1544. szám alatt foglalt pályázati hirdetmény tanúsítja, minőségű papírról van szó. Készítette ezen iratot Dánielik osztálytanácsos, mint ezen osztály vezetője, kinek miután ily ügyekkel azelőtt is foglalkozott, leginkább kellett volna ismernie a nyomda üzleti kifejezéseket. Már maga a pályázati hirdetmény tartalmazta tehát ezen hibát, szemben a vállalkozni szándékozó bármely czéggel. A papír minőségének ugyanezen %-al való megjelölése az eredeti 1875. évi november hó 26-án kelt szerződés 3-ik pontjában is fel van véve. Magából ebből látszik tehát, hogy itt nem a Légrády czég kedvéért később keletkezett, az állam érdekeire nézve káros megállapodásról, de egy már a hirdetményben is foglalt hibáról van szó. Ami már most az államkincstár érdekeit illeti, a kérdés az, hogy a kiutalványozások úgy az eredeti szerződés alapján, mint a pótszerződés folytán miképen történtek ? Az eredeti számlák igazolják, hogy a 7. minőségű papír minden nagysága után csak a szerződésileg kikötött 35 kr. fizettetett s így abból, hogy ’4 minőségű papírról volt úgy a hirdetményben, mint az eredeti szerződésben és a pótegyezményt tartalmazó jegyzőkönyben szó, az államkincstárra nézve kár nem háramlott. Azon czélt tűzve ki, hogy minden kétely elháríttassék s ne maradjon fenn azon föltevés, hogy a kijavítása csak a dolog szellőztetése után történt, — megvizsgáltatta az illető miniszter úr hivatalos szakértők által azt is, hogy váljon a folyó évi május 27-ei jegyzőkönyvnél a kiigazítás nem újabb keletű-e s a meghallgatott Turcsányi Iván és Vidéky Károly törvényszéki hites szakértők folyó évi október 30-ról kelt szakértői nyilatkozatokban azt jelentették ki, hogy azon javítás a jegyzőkönyvvel körölbelül egyidejű és semmi esetben nem a közelebbi időben eszközöltetett. Ezek szerint tisztán kitűnik, hogy a Légrády czég ajánlata folytán az államkincstár részére nagy megtakarítás eszközöltetett. Kitűnik, hogy a pótegyezmény folytán is ezen szerződés még mindig nagyon előnyös maradt, miután a tarifák nem csak a 7 ®/„ de a 7 minőségű egyéb 1—11 számú papíron tett nyomtatványokra nézve is 36 krral fizettettek. Tiszta dolog tehát, hogy a szerződésnek a pótegyezmény útján fentartása is az állam érdekében volt, szemben a többi ajánlatokkal. Kitűnik az is, hogy azon tévedés, mely az“l. minőségű papír megjelölésében áll, nem csak a pótegyezmény alkalmával merülvén fel, de magában az eredeti pályázatban is bennfoglaltatván, itt a vállalkozó czég javára szánt szándékosan elkövetett utólagos tévedésről szó sem lehet. Bizonyítja különben úgy a vállalkozó cégnek, mint a kérdéses jegyzőkönyv létesítésében részt vett hivatalnokoknak teljes jóhiszeműségét még azon körülmény is, hogy ezen tévesztés még az említett jegyzőkönyv fölvételének idejében és így hónapokkal előbb, mint a dolog szóba jött volna, kiigazíttatott. Kérdés lehetne még, hogy nem okozta-e részhiszeműség a hiba elkövetését már a hirdetmény kibocsátásakor ? Itt nem tagadhatom ugyan, hogy feltűnő, hogy ezen hibát oly hivatalnok követte el, ki ugy mint ezen ügyek régibb idő óta kezelője a nyomdai kitételeket ismerni tartozott; mind a mellett a részhiszeműség föltevésére nála sem látok okot, ha meggondolom, hogy a minőségnek ’/v-al való meghatározása szakértők nyilatkozata 1 szerint nem is létezik, s így tehát ezen megjelölésre, különösen miután a 7. minőségű papír egyes nemei nagyság szerint mind a pályázatban, mind a szerződésben részletesen is elő voltak sorolva, egy vállalkozó sem hivatkozhatott volna, mert mindig igazolható lett volna az, hogy a % mint minőség jelzője csak hibából állhat a 7. helyett. Kétségtelen azonban, hogy a saját szakmájában ily tévesztést elkövetett hivatalnok, legyen hivatali rangja bárminő, bár részhiszeműséggel nem vádolható, de teljesen megbízhatónak sem tekinthető, s főnökei részéről legalább is szigorú felügyelet alatt lesz tartandó. A röviden előadottakból kitűnvén, hogy a szóban levő szerződés és pótszerződés által az állam érdekei nemcsak nem sértetnek, de sőt azok előnyösek a múlttal és az újabban tett egyéb ajánlatokkal szemben, kitűnvén, hogy az utalványozások helyesen tétettek s a szerkezetbe becsúszott hiba is még idejében kijavíttatott: azt hiszem teljes jogosultsággal várhatom, hogy a t. bizottság nem csak az államkincstár érdekei szempontjából megnyugodni fog, de a pótegyezményt tartalmazó jegyzőkönyv szerkesztésében részt vett miniszteri hivatalnokokat is a részhiszeműség gyanújával szemben teljesen igazoltaknak tekintendi. Minek a t. bizottság jegyzőkönyvében leendő kifejezését azon biztosítás mellett kérem, hogy az ezen ügybeni aggály felmerülésére tévesztése által okot szolgáltatott hivatalnokra nézve fog oly intézkedés történni, mely hasonló tévesztések elkerülését biztosítja. TA-S3OZ-AKossuth Lajos levele, a természettudományi társulathoz. A természettudományi társulat okt. 18 án tartott ülésén, mint már említik, a titkár bejelentette, hogy a szünetek alatt Kossuth Laj0s- 161 Collegnoból levél érkezett, melyben köszönetet mond a neki megküldött társulati kiadványokért, kifejezi elismerését a társulat működése iránt s végül azon óhajtását nyilvánítja, hogy 100 frt alapitvánnyal az örökítő tagok sorába felvétessék. — A levél felolvastatott s róla a választmány a legnagyobb örömmel vett tudomást és Kossuth Lajos Balogh alelnök és Szily titkár ajánlatára örökítő tagul egyhangúlag megválasztatott; elhatároztatván egyszersmind, hogy levele, melylyel a társulatot szerencséltette, a választmányi ülés jegyzőkönyvébe szó szerint és egész terjedelmében beigtattassék. A levél következő: A magyar természettudományi társulat alelnöke : Balogh Kálmán és titkár Szily Kálmán uraknak Budapesten. Collegno (al Baraccone) Prov. di Torino. Italia.) Augustus 12. 1876. Tisztelt Uraim! Nehány heti távollét után lakomba visszakerülve, a legkedvesebb meglepetésben részesültem tisztelt uraságtok junius 27-ikéről kelt becses levelének s a magy. természettud. társulat újabb kiadványainak vétele által, melyekkel engem társulatuk választmányának kegyes határozatából megajándékozni méltóztattak. Rendkívülileg megtiszteltnek érzem magamat nagy becsben tartott jóakaratuk által, melyért önöknek, s társulatuk választmányának annál nagyobb hálával tartozom, minél inkább érezem, hogy e váratlan megtiszteltetést teljességgel nem volt ekkorig módomban csak a legkisebb mértékben is kiérdemleni, úgy, hogy azt csakis önök ingyen jóvoltának köszönhetem. Önök szívesek voltak tudomást venni azon nagyrabecsülésemről, — melylyel tudós tagtársuk Hermann Ottó urnak írott levelemben, nagyérdemű Társulatok működése felül nyilatkozni alkalmam volt. Kossuth Lajos. A német parlamentből. A német parlament f. hó 6-ki ülésén a budget második olvasása alkalmával a „ Külügyi hivatal“ fejezetnél a keleti kérdés fölött vita támadt. Jörg csak egyféle megoldását tudja ennek: a most létező ozmán állam helyén egy szerződésileg biztosított európai fejedelemséget kell alkotni, de a török birodalom határainak szigorú megtartásával. Ez a szomszéd tartományokban rögtön nagy területi változásokat okozna, minélfogva szónok megtámadja a német-orosz szövetséget is. E szövetségnek csak akkor lenne értelme, ha Németország bekebelezné Ausztria német tartományait, mert mihelyt orosz értelemben lesz megoldva a keleti kérdés, azonnal az osztrák kérdés fog fölmerülni. A trónbeszéd ismert pontjából szónok azt olvassa ki, hogy a három császár szövetség két ellentétes érdekű hatalmasságot foglal magában, mely esetről-esetre mikor aztán Németorviszállyal fenyeget,a szágnak kellene közbenjárni. Szeretné tudni, vajjon mit cselekszik Németország, ha egy ily közbenjárás sikertelen lesz. Szónok felhozza, hogy 1871-ben, mikor ő a bajor kamarában a versaillesi szerződéseket referálta, az akkori külügyminiszter azt mondta neki négyszemközt, hogy Bismarck úgy nyilatkozott, miszerint a legközelebbi háború Oroszország ellen fog viseltetni,, (Mozgás.) Ö, a maga részéről nem hisz egy, a német és a szláv faj közt közelebb leendő összeütközésben. Oroszország nem sietteti a dolgot s ezenkívül belsejében is veszélyeket rejt. Bülow, államtitkár, ki Jörg beszédének vége felé belépett, azt mondja, hogy a dolgok, melyekről a kormánynak számot kell adni, nem kizárólagosan a német birodalom tulajdonát képezik, hanem nagyobbrészt barátságos hatalmakat illetnek. Önök, uraim — folytató szónak — ismerik a kormány és a német császár politikáját, a béke politikáját, melyet én nem akarok más ügyekkel összezavarni, hanem Németország érdekeit tartom szem előtt oly kérdéseknél is, melyek közvetlenül nem érintik, s remélhetőleg nem is fogják érinteni. A jelen pillanatban, hála az összes hatalmak mérsékletének, oly pontra értünk, mely a legjobb reményeket nyújtja, s mely a megfontolást lehetővé teszi. Előttem szóló várakozásai nem fognak teljesedni. A mostani helyzetben csak azt mondhatom: Németországnak hatalmakhoz a többi való viszonya bizalmon, barátságon és becsülésen alapszik s a további értekezéseknél is fen fog maradni. A kormány tudatában van és lesz annak, hogy ezen és más ügyekben számadással tartozik, de egyszersmind, hogy a fölvilágositásokat felelősségéhez kell szabnia. Mihelyt adhatók lesznek fölvilágositások, fognak is adatni. Mi csak azon esetben hívjuk fel Németországot, ha saját érdeke lesz veszélyeztetve. E nagyrabecsülés oly adó, mellyel önök irányában minden magyar tartozik, aki fel bírja fogni, hogy fajunk szellemi felemelkedése nemzeti jövendőnknek nélkülözhetlen feltétele. Én szerencsémnek tartom, hogy magamat azok közé számíthatom, kik nemcsak ezt felfogják, hanem egyszersmind be-bepillantok a természet szent írásába; és számot adva maguknak ama viszony megtörhetlen törvényei felöl, mely a nemzetek sorsa, s a természet erőinek felismerése s felhasználása közt fennáll; meg vannak győződve, hogy minden mozzanatok közt, melyek egy nemzet szellemi felemelkedésére s közmivelődésére közre hathatnak, a természettudományok mivelése az, a mely korunkban, a mint legnélkülözhetlenebb, s a létért küzdés nagy verseny terén az önfeltartásra leghatályosabb, úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is. Ekként lévén meggyőződve: lehetetlen volt a legmelegebb érdekkel nem kísérnem a magyar természettudományi társulat működésének jelenségeit, amennyire azokról távol magányomban tudomást szerezhetek. És tapasztalva, miként vonja működése körébe mindinkább táguló gyűrűkben a természettudományok ágazatait; miként válik folyvást gyarapodó sikerrel gyápontjává a természettudományok iránti érdeklődésnek hazánkban; mi diadalmasan hatol át a magában egyesített értelmi lény szétágazó sugaraival a tudatlanság és közöny ködrétegein ; miként teszi köznemzeti kincscsé a gondolatbúvárlat és szórványos tapasztalás gyűjtelékeit; miként idéz fel napfényre az ismeretlenség homályából, és ösztönöz kutatásokra, és bátorít önbizalmas nyilatkozványokra erőket, melyek a mint nemzetünk díszét képezik, úgy fajunk kulturális képességei iránt máris elismerést vívtak ki a tudományos világ előtt, és látva mennyi tapintattal iparkodnak társulatuk vezértagjai gyakorlati viszonyba hozni a tudományt az élettel, s (aminek kiválólag örvendek) mennyi gondot fordítanak hazánk természethistóriai megismerésére, s nemzeties irányban megismertetésére : rut hálátlanság volt volna tőlem, magyartól, önök nemes működése felől másként mint a legőszintébb nagyrabecsüléssel nyilatkozni, midőn arra alkalmam nyílt. E kötelességszerű nagyrabecsülés adója elvész azon országos elismerésben, mellyel önök társulatának a nemzet adózik; s távol attól, hogy önöktől köszönetet vagy épen oly megtisztelő figyelmet érdemeltem volna, mint a minőben engem részesíteni méltóztattak; én tartoznám önöknek köszönettel Németország a béke bástyája s az is fog maradni, s annál szilárdabb lesz, mennél jobban bizakodhatik a kormány a népben. Lasker képviselő indokolja, mert mondott le pártja a keleti kérdést illető interpellációról s vitáról. Ő és társai úgy vélekednek, hogy sohasem kell a fölvilágosítást erőltetni, midőn a kormány kinyilatkoztatja, hogy ebben a függő tárgyalások akadályoztatják. De azok fölöslegesek is, amennyiben a múlt és jelenből a jövőre azt lehet következtetni, hogy a birodalmi kanczellár politikája iránt a német nép teljes bizalommal viseltetik. Végre az afféle viták nem emelnék a népképviselet tekintélyét, s a tények hiányos ismeretén alapulva a fölvilágosítást nem mozdíthatnák elő. A szomszéd országbeli hasonló vita legkevésbbé sem volt képes a kormánypolitikáról elegendő fölvilágosítást nyújtani. Egy más országban népszerű áramlatok zavarták a kormánypolitika menetét anélkül, hogy ez áramlatok messzebb hathattak volna. Azért hát jobb az országot izgató vitáktól megkímélni, melyek szórakoztatni igen, de gyakorlati czélokra vezetni nem képesek. Windthorst megelégedéssel constatálja Bülow beszédéből, hogy a hatalmak berekesztették Oroszországot. Ezt ő abból látja, hogy Oroszország egy lépést sem tett előre , hogy Oroszország a többi hatalmakkal vetélkedik, amit egyébként az ultimátum után nem lehetne következtetni. A birodalmi kanczellár ellen nem táplál bizalmatlanságot; ő csak sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy annak ily fontos pereiben nem lehet a birodalmi gyűlésen megjelenni. Szónok védelmezi Lasser ellenében a jogot, akikülügyekről birodalmi gyűlésen a külügyekről beszélhetni. „Ha csak számokat összeadni s egy pár paragrafust csinálni akarunk, jobb otthon maradnunk“, — mondá szónok. „Jogunk van a népnek ily életbevágó érdekeit tárgyalni.“ Braun kinyilatkoztatja, hogy pártja nem ezt ellenzi, hanem csak azt akarja megakadályozni, hogy ily viták oly kijelentésekre adjanak okot, melyek a szomszédokat Németország ellen ingerelhetnék. Ez által több hasznot vél tenni a hazának az ő pártja, mint azon párt, mely annak beigazolása nélkül, hogy a Capitolium veszélyben van, ezt meg akarja menteni gágogásával. (Nagy derültség.) Bethusy és Beseler jelentéktelen beszédei és személyes ügyben történt fölszólalásai után a vita befejeztetett s az illető tételek a budgetbe fölvétettek. Az adókivetés munkatervének megállapítása ügyében a m. kir. pénzügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatósági közigazgatási bizottságokhoz, adófelügyelőkhöz és adóhivatalokhoz, kivéve a fővárosi közigazgatási bizottság és adófelügyelet. A rendelet tartalma egyúttal zsinórmértékül szolgál a törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak az adóügyek ellátása körül őket megillető felügyeleti jog gyakorlásánál, kötelességül tevén egyszersmind nekik, hogy egyrészt a kir. adófelügyelet és a községi közegeket az egyenes adók kivetése körüli teendőik teljesítésénél ellenőrizzék, másrészt pedig a kir. adófelügyelők indokolt előterjesztéseire az egyenes adók gyors és alapos kivetésének akadályait elhárítani siessenek. A rendelet részletei így szólnak: Bevallandók: 1. november hó 1—20-iki időben a házbérjövedelmek; 2. deczember hó 1—15-iki időben az 1875. XXVI. törvényczikk által behozott úgynevezett fényűzési adók alá tartozó tárgyak; 3. január hó 1—20-iki időben a keresetadó III. és IV. osztálya, a tőkekamat és járadék adó és a bánya adó (a határőrvidéki részekben az ezen adókat helyettesítő jövedelem adó) alá tartozó jövedelmek, úgyszintén az átalános jövedelmi pótadóról szóló 1875: XLVII. törv. czikk 4. §. b) pontjában említett ezen adónem kivetésénél tekintetbe veendő kamatösszegek; 4. február hó 20. — mártius 15-iki időben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá tartozó jövedelmek. Az adókivetés eszközlésére nézve egyszer mindenkorra a következő munkatervet állapítom meg : 1. November havában: A kir. adófelügyelők a hó első felében megindítják az adókötelezettek és az adótárgyak összeírását. A községi közegek teljesítik az adókötelezettek és az adótárgyak (ide értve a házakat is) összeírását, gyűjtik a házbér jövedelmekre vonatkozó bevallásokat, megkezdik az összeírás befejezte után az I. és II. osztályú keresetadónak kivetését. 2. Deczember havában: A kir. adófelügyelők a határőrvidéki részekben kivetik a házadót. A községi közegek pedig: a) folytatják és bevégzik, az I. és II. osztályú keresetadónak kivétemár csak azért is, hogy véleményemet csak észrevételükre is méltatták; azt pedig már épen csak ingyen jóvoltuknak tudhatom be, hogy annak nemcsak némi becset tulajdonítottak; de sőt azt még oly kitüntetéssel is viszonozták, mely előttem annál kedvesebb, minél gazdagabb forrást nyújt ismereteim gyarapítására, s egyszersmind képessé teszen társulatuk működését egész terjedelmében megismerni. Midőn ezért társulatuk választmányának, s különösen önöknek tisztelt uraim azon kijelentéssel mondanék hálás köszönetet, hogy becsesebb adomány alig érhetett volna hazámból; méltóztassanak elnézéssel venni, hogy jóakaratukra támaszkodva köszönetemhez egy kérést csatolok. Én a hazafiúi szempontból érdeklődés mellett a természettudományok iránt személyileg is kiváló előszeretettel viseltetem. Viszontagságos életem sok keserves csapásai folytán oly vigasztalás után epedve, mely nem függ az emberek ingadozásaitól, eszembe jutottak Chateaubriand eme szavai: „heureaux ceux qui aiment la Nature, ils la trouveront, et ne trouveront qu’ eile, aux jours de l’adversité.“ Megkisérlettem, ha van-e igazság e mondatban. És kerestem a természetet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világaitól a lábam alatti porszemig. Nagyon keveset tudok. De e kevéssel is többet találtam, mint amennyit keresők. Csak vigasztalást kerestem, de lelki kincset is találtam, melynek becsével semmi sem mérkőzhetik. És a mióta azt fellelem, életemet nem érzem többé oly örömtelen ridegnek, mint a minővé azt emberek tevék. Ekként a természettudományok kultusa, lelkem szükségévé vált. Szeretek tanulni. Óhajtanék társulatukkal tagsági viszonyba lépni. Tisztelettel kérem uraságtokat, hogy ha engem erre nem ítélnek méltatlannak, s e viszonyt politikai tekintetekből a társulatra nézve nincs okuk hátrányosnak tartani, méltóztassanak engem (100 frt tagsági díjjal) az örökítő tagok sorába felvétel végett a választmánynak ajánlatba tenni. Különösen lekötelezve érzendem magamat e szívességük által, s felvétel esetén a száz forintot azonnal meg fogom küldeni. Hálás köszönetem megújítása mellett. van szerencsém uraságtokat kiváló tisztelettel üdvözleni s magamat jóindulatú emlékezetükbe ajánlani, sőt; b) kivetik a fegyveradót, a házbér és a házosztályadót; c) gyűjtik a fényűzési adók alá tartozó tárgyakról szóló vallomásokat és kivetik ezen vallomások és az összeirási adatok alapján a fényűzési adókat. 3. Január havában: A kir. adófelügyelők: a) kivetik sommásan a földadót és kiküldik a sommás kivetés eredményét kitüntető kimutatást a hónap 5-éig, minden egyes községnek; b) megvizsgálják és közszemlére kitétik a községi közegek által készített adólajstromokat; c) a hó közepéig az 1876. XV. törvényczikk 16. §-ára való tekintettel javaslatot tesznek az adókivető bizottságok alakítása iránt a pénzügyminiszterhez és megkeresik az alispánokat a bizottsági tagok kinevezése végett; d) a határőrvidéki részekben kivetik a malomadót, a kereskedelmi, ipar és védelmi adót. A községi közegek: a) egyénenkint vetik ki földadót január 20-ig. b) gyűjtik és a kir. adófelügyelőhöz küldik a bizottsági tárgyalás alá tartozó adónemekre (a határőrvidéki részekben az ezen adókat helyettesítő jövedelemadóra) vonatkozó bevallásokat ; c) teljesítik a földadónak és a többi a községi közegek által kirovott adónemeknek a községi adófőkönyvekbe és az adózók könyvecskéibe bejegyeztetését; d) gyűjtik az átalános jövedelmi pótadó kivetésénél tekintetbe veendő kamatokról szóló bevallásokat, — és e) teljesítik azon bevallások és a községi adókönyvekben foglalt adatok alapján az általános jövedelmi pótadó kivetését. 4. Február havában: A kir. adófelügyelők készítik: a) a bizottsági tárgyalás alá tartozó adónemekre nézve az adókiszámítási javaslatokat és kitétetik közszemlére az ezen javaslatokat magukban foglaló adólajstromokat; b) megvizsgálják az átalános jövedelmi pótadóról a községi közegek által készített kivetési adólajstromokat és közszemlére tétetik ki azokat az egyes községekben; c) a határőrvidéki részekben kivetik a jövedelemadót. A községi közegek: a) közszemlére teszik ki az adófelügyelő által készített adókiszámítási javaslatokat kitüntető lajstromokat; b) közszemlére teszik ki az átalános jövedelmi pótadóról szóló a kir. adófelügyelő által érvényesített adólajstromokat; c) bejegyzik az átalános jövedelmi pótadót a községi adófőkönyvbe és az adózók adókönyvecskéibe; d) gyűjtik a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá tartozó jövedelmekre vonatkozó bevallásokat és átküldik azokat a kir. adófelügyelőnek. 5. Martins havában: A kir. adófelügyelők : a) készítik a 4. pontban d) alatt említett bevallások alapján a társulatok adójára nézve az adókiszámítási javaslatokat, és közszemlére tétetik ki az illető adólajstromokat az egyes községekben ; b) megindítják az adókivető bizottságok működését. A községi közegek, a) átadják a kir. adófelügyelőnek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójára vonatkozó bevallásokat, amennyiben ilyenek még marcius havában beérkeznének, b) közszemlére teszik ki a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára vonatkozó adókiszámítási javaslatokról szóló adólajstromokat. E hóban megkezdik és befejezik működésüket az adókivető bizottságok, megengedtetvén, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapithatása végett ezen bizottságok április havában ismét összehivattathassanak. 6. Április havában: A kivető bizottságok tárgyalásainak befejezte után a községi közegek beírják a bizottságilag megállapított adótételeket a községi főkönyvbe és az egyes adózók adókönyvecskéibe. Ez által az adókivetési mivelet be van fejezve és el lesz érve az, hogy minden egyes adózó összes adótartozását az év negyedik havában teljesen tudni fogja. Az egyes adónemekben elért kivetési eredményekről szóló összesítéseknek a kir. adófelügyelők által a pénzügyminiszteri adó és jövedéki számvevőséghez leendő beterjesztésére a következő határidőket tűzöm ki: r * ■................................" 1. január hó 10-ig a földadót illető • gyüjtöbizottság felkéri azokat, kik még e kegye__ffx TTT IaÍACI rvi Á n ^rrr«« leg. 2. január hó 30-ig a házadót, az 1. és II. osztályu keresetadót, továbbá a fegyveradót és a fényűzőéi adókat illetőleg; 3. febr. hó 20-ig az átalános jövedelmi pótadót illetőleg; — végre 4. april hó 15-ig a bizottságilag megállapított adónemeket illetőleg az összesítések a fent említett számvevőséghez lesznek beküldendők. A kir. adófelügyelőket felelőssé teszem arra nézve, hogy ezen beküldési határidőket szorosan megtartsák. Az országos magyar iparegyesület kézműipari szakosztálya ma délután ülést tartott Dr. Szabóky Adolf elnöklete alatt, melyen a kiállítási szakosztály tagjai is szép számmal jelentek meg, úgy hogy az ülés a leglátogatottabbak közé tartozott. Mielőtt a szakosztály egyéb ügyek tárgyalásába bocsátkozott volna, az ügyrend értelmében, mely az osztály tisztviselőit s választmányát évről évre megalakítani parancsolja, — az ujjászervezkedésen esett át. Elnökké: Dr. Szabóky Adolf, alelnöke : Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. XVIII. Rész. (Folytatás.) E levélen is könyök nyomai láthatók, csakhogy az én szemeimből folytak és örömkönyek voltak. E levél eloszlató az egyetlen felhőt, mely boldogságom egét boritá. Derülten mosolygott rám, mint a tavaszi ég, mely a tengert és szárazföldet boritá. Oly dicső napok voltak ezek, hogy azt hiszem, akkor nem volt soha éj, nem volt sötétség, hanem fényes derült nappal és gyönyörteljes létei. Nem sokat számithatok e napokból, de talán igy volt jó. Mely halandó élvezhetné sokáig büntetlenül az istenek lakomáját? E felséges perczek szentek előttem és szent mind annak emléke, mi e perczekhez kötve van. Szent előttem a sugáros nap, a susogó erdő, melyen a kedves lény oldalán áthaladtam, a mező melynek ösvényein vele sétáltam, azt vélve, hogy az éden utain haladunk. És ti az ég az útjába repülő zengedező pacsirták, melyeket magas röptűkben tekintetünk követett, s midőn elvesztek szem elől, egymás szemében kerestük a menyországot, és ti kedves csalogányok, ti velünk elhitetni akartátok, hogy boldogabbak vagytok,mint mi ! Igen, emléketek szent előttem, hisz a boldogság ama napjaiból csak is ti maradtatok fel számomra. XIX. Rész. Ki számlálja meg a boldogság napjait? E napokat mások követték, telve nyugtalansággal s ép annyi homállyal, a minő derültek amazok voltak. Berlinben valánk mindannyian, a kereskedelmi tanácsos, urám, Duff kisasszony, és én. A tanácsos a hölgyekkel egy szállodában, én pedig elhagyott magányomban a romok között, hol jelenlétem most szükségesebb volt, mint bármikor máskor. Hermin nem osztá e véleményt, és nevetve Csepregi János, jegyzővé Szepesy Gyula választatott meg újra egyhangúlag. — A választmány szintén ugyanazon érdemes tagokból alakíttatott meg, kik e tisztet tavaly is viselték. Posner jK. L. terjesztett be ezután indítványt, mint kelljen a kormány által Romániával kötött keresk. és vámszerződést hazánkra nézve minél gyümölcsözőbbé tenni. Mudrony Soma igazgató jelenti, hogy ez indítvány már az igazgatóság előtt fekszik s javalja, hogy mind ezen, mind a gyáripari szakosztályból küldessék ki néhány tag, s ezen albizottság együttesen tárgyalja az indítványt. A tagok kiküldésénél különös tekintettel kell lenni azon szakokra, melyeknek Romániában elhelyezésre és kivitelre van reménye. A 8 tagú bizottság megalakíttatott: Csepregi János, Grünbaum és Weiner, Löwinger Károly, Mosch, Schwartz Antal, Glatz József, Freund Armin, Korompay Ágoston urakból. B jelentetett a főv. rendőrség hirdetménye a rendőrség számára való élelemszállitás iránt, mely már holnap letelik, de az osztálylyal előbb nem lehetett közölni; a hírlapokból egyébiránt értesültek róla a tagok, az igazgatóság buzgóságából. Elnök a tagoknak tudomására hozza, hogy a minisztérium a főv. hatósághoz szigorú rendeletet intézett, mely szerint mindenki, aki adás- vevésnél vagy szerződéskötésnél nem az új, hanem a régi mértékeket használja és számítja, a legszigoruabban megbüntetendő. Szívére köti a tagoknak, hogy a törvény tilalmát át ne hágják, amit különben hite szerint eddig sem tettek. A hatóság figyelmeztető szava nem sokára meg fog jelenni. Ezután Morzsányi József olvasta fel a müncheni iparműkiállitáson tett tapasztalatait és tanulmányait a könyvkötészeti munkákat illetőleg, melyet az osztály figyelemmel hallgatott s éljenzéssel fogadott. Végül több érdekes ipari tárgy mutattatott be. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Pap József dévai közjegyző segédet a borovitzi kir. járásbírósághoz írnokká, és Czuppon Elek b.-tomaji lakost a tapolczai kir. járásbíróság mellé végrehajtóvá nevezte ki. — Személyi kir. Széll Kálmán ma reggel Bécsbe utazott. — Kossuth Lajosnak a természettudományi társulat titkáraihoz intézett, már megérkeztekor jelzett érdekes levelét a „Természettudományi Közlöny“ után a tárczában egész terjedelmében adjuk. ■y Kossuth Lajosnak 1849. aug. 8 án írott hírlapi czikkének eredeti kéziratát kapta meg közelebb a debmeceni főiskolai könyvtár Fries József ur városi nyomdai művezetőtől. A czikk 8 hasábot foglal el, „Hadi tudósítások“ czimet visel, melynek aug. 9-kén a „Közlöny“-ben kellett volna megjelenni. A szedést Fries J. végezte, ki akkor Aradon a kormány e hivatalos lapjánál volt alkalmazva. — A czikk azonban nem jelenhetett meg a lényv beszüntetése miatt, s a kéziratot Fries ur ma».Közgához vette, melyet nagy gonddal és kegyeletes tisztelettel őrzött azon válságos idők alkalmával, a midőn egy ily czikk rejtegetéséért a felfedezés után bizony nagyon könnyen életével bűnhődött volna az illető. E czikk 1868-ban a Debreczenben megjelent „Alföldi hirlap“-ban látott napvilágot, — s Fries József most már elérkezettnek látta az időt, hogy e becses ereklyét oly helyre tegye, hol biztosan megfog őriztetni az utókor számára. A kéziratot Fries úr díszes előlappal látta el, s saját költségén pompásan beköttette. — A kolozsvári egyetemi ifjúság megkapta a belügyminisztériumi engedélyt, hogy gyűjtéseket rendezhessen a török sebesültek javára. — Toldy Ferencz síremlékére a Kisfaludy-társaság gyüjtőbizottsága elnökénél, Degré Alajosnál ez ideig ezerhuszonhét forint gyűlt össze, letes czélra gyűjtenek, vagy adományozni szándékoznak, hogy mindezt mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — A földadó kataszteri munkálatok a telekkönyvi kijavításon igen kevés község kivételével elkészültek, valamint hogy a járásleírások is a bizottságok által meg lettek állapítva. — Az írók és művészek körének tegnapi első nyilvános estélyén a „Hungária“ dísztermében — valószínűleg a kedvezőtlen idő miatt — nem volt annyi közönség, mint egyébkor. Annál sajnálatraméltóbb ez pedig, mert ez estély a török sebesültek javára volt tervezve. A hangverseny túlnyomó részben keleti jellegű zeneművekből állott, s megnyitották Batizfalvy Erzsike, Helvey Irén, Krivácsy Irma és Ketzer Ida kisasszonyok „Magyar tánczok“-kal és Rubinstein „török indulójával.“ Ezek bemutatása oly tetszéssel találkozott, hogy ismétléseket vonta maga után. Ezután Erődy Béla olvasta fel a törökök és menekültjeink czimü értekezését, melynek egyik kiváló érdekű adatát képezte az, hogy a maállitá, hogy ha e romok ez ideig itt hevertek háborútlanul, még továbbra is megtehették volna ezt. Én másként vélekedtem, nézetem szerint nem volt vesztegetni való időnk. A kereskedelmi tanácsost nagy rábeszéléssel sikerült tervemnek megnyerni. Az épület tervezete rég készen volt agyamban, és most egy ügyes építész segélyeivel papíron is előttem volt.Több és kevesebb volt a tennivaló, mint előre gondolom, és megállapodunk abban, hogy őszig a főteendőkkel elkészüljünk, és télen az új épületekben munkálhatunk, feltéve, hogy elegendő pénzzel rendelkezhetünk. Ez utóbbi kényes dologra nézve ’nem ülek tisztában most sem; és pedig nem az én hibám volt, hogy a kereskedelmi tanácsost nem bírhatom helyzetének nyílt megismertetésére. Még most gondolhatok minden szégyenérzettől menten ama véget nem érő vitákra, melyekre vagyoni állapotának nem ismerése okot adott. Egyszer a legszebb reményekre jogosítanak szavai, míg máskor nehéz gondokkal hagyom félbe a vitát. Vájjon rendelkezett-e a szükséges összeggel ? Hogy nevetséges volt ezen lehetőséget kétségbe vonni! Vájjon elhatározásunk egész horderejét megfontolta-e? Természetesen. Vajjon gyenge elméjű öregnek tartsam-e, ki nem tudja, mit akar ? Ez oly kérdés volt, melyet előtte megpendizni óvakodtam, pedig gyakran ez volt meggyőződésem. Nem volt ő többé azon ember, kinek lennie kellett, hogy százfelé ágazó vállalatainak fonalát sikerrel kezében tartsa. Némely pillanatban derengni látszott agyában a változás, mi vele történt, ilyenkor nem saját magát, hanem a mostoha időt okolta, melyben nem lehet a régi rendszerrel boldogulni. A régi rendszerrel ! Hozzátehette volna: és a régi fortéllyal! Kegyencze volt a szerencsének. Szabad kereskedést gyakorolt ő a tengeren, s az arany eldorádójába vezető úton mint iparlovag haladt előre. Játékos volt a véletlenség zöld asztalánál, ki nem egy játszmára rézpénzt tett fel arany helyett, s a szerencse annyira kedvezett neki, hogy aranyat söpört be rézfillérek helyett. És valóban jól sejti, hogy most más idők járnak, sőt elhagyta !