Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1876-11-08 / 267. szám

különbözetet tesznek, úgy hogy a Légrády testvérek ajánlata ezen póthatározatok felvétele után sem drá­gább 9000 forintnál. A tett ajánlatok közti különbözetek tüzete­sebb előtüntetésére szolgáljanak még a következő adatok. A posta­intézetnek a folyó évben szállított nyomtatványokért a kereskedelmi minisztérium a legközelebbi napokig Légrády testvéreknek (a jegy­zőkönyvileg biztosított kedvezményeket beleértve) utalványozott 2782 frt 84 kr. Ugyanezen nyomtatványokért a többi vállal­kozók ajánlatai alapján lett volna fizetendő. Kocsi Sándornak : 4550 frt 99 kr, tehát 63‘/2‘’/o-al, a pesti könyvnyomdának: 4697 frt 73 kr, tehát 68’4 ®/,-al, Hornyánszky Viktornak: 5005 forint 46 kr, tehát 79’/4 ®/o-al, az Athenaeumnak: 5064 frt 36 kr, tehát 82’/Q.al, végre a Franklin társulatnak : 6686 frt 9 kr, tehát 140 '/4‘/o-al több. Ugyanezen arány mutatkozik a távirda-intézet nyomtatványait illetőleg is. Tiszta dolog tehát, hogy még ezután is az államnak nagy előnyt nyújt a Légrády-féle ajánlat, föltéve, hogy 7 minőségű papíron történő összes nyomtatvány a 35 kr szerződési áron létesíttetik és nem csak a V, mint ez némely jegyzőkönyvi pél­dányban van. A kérdés lényege tehát, mindazon szempont­ból, hogy károsodik-e az állam, mind pedig azon szempontból, hogy forog-e fenn részhiszeműség az államkincstár érdekeivel szemben a Légrády czég kedvéért? — attól függ, mint áll ezen kérdése. Erre nézve a dolog így áll: A pályázat kiírásának mind eredeti szerkeze­tében, mind a „Budapesti Közlöny“ nyomtatott hir­detményében, miként ezt a „Budapesti Közlöny“ 1875. évi szeptember 10-én megjelent 206. számá­nak 6981. lapján 1544. szám alatt foglalt pályá­zati hirdetmény tanúsítja, minőségű papírról van szó. Készítette ezen iratot Dánielik osztálytaná­csos, mint ezen osztály vezetője, kinek miután ily ügyekkel azelőtt is foglalkozott, leginkább kellett volna ismernie a nyomda üzleti kifejezéseket. Már maga a pályázati hirdetmény tartal­mazta tehát ezen hibát, szemben a vállalkozni szán­dékozó bármely czéggel. A papír minőségének ugyan­ezen %-al való megjelölése az eredeti 1875. évi november hó 26-án kelt szerződés 3-ik pontjában is fel van véve. Magából ebből látszik tehát, hogy itt nem a Légrády czég kedvéért később keletkezett, az állam érdekeire nézve káros megállapodásról, de egy már a hirdetményben is foglalt hibáról van szó. A­mi már most az államkincstár érdekeit illeti, a kérdés az, hogy a kiutalványozások úgy az eredeti szerződés alapján, mint a pótszerződés foly­tán miképen történtek ? Az eredeti számlák­ igazolják, hogy a 7. minő­ségű papír minden nagysága után csak a szerződé­sileg kikötött 35 kr. fizettetett s így abból, hogy ’4 minőségű papírról volt úgy a hirdetményben, mint az eredeti szerződésben és a pótegyezményt tartal­mazó jegyzőkönyben szó, az államkincstárra nézve kár nem háramlott. Azon czélt tűzve ki, hogy min­den kétely elháríttassék s ne maradjon fenn azon föltevés, hogy a kijavítása csak a dolog szellőz­tetése után történt, — megvizsgáltatta az illető mi­niszter úr hivatalos szakértők által azt is, hogy vál­jon a folyó évi május 27-ei jegyzőkönyvnél a kiiga­zítás nem újabb keletű-e s a meghallgatott Tur­­csányi Iván és Vidéky Károly törvényszéki hites szakértők folyó évi október 30-ról kelt szakértői nyilatkozatokban azt jelentették ki, hogy azon javí­tás a jegyzőkönyvvel körölbelül egy­idejű és semmi esetben nem a közelebbi időben eszközöltetett. Ezek szerint tisztán kitűnik, hogy a Légrády czég ajánlata folytán az államkincstár részére nagy megtakarítás eszközöltetett. Kitűnik, hogy a pótegyezmény folytán is ezen szerződés még mindig nagyon előnyös maradt, miu­tán a tarifák­ nem csak a 7 ®/­„ de a 7 minőségű egyéb 1—11 számú papíron tett nyomtatványokra nézve is 36 krral fizettettek. Tiszta dolog tehát, hogy a szerződésnek a pót­egyezmény útján fentartása is az állam érdekében volt, szemben a többi ajánlatokkal. Kitűnik az is, hogy azon tévedés, mely a­z“l­. minőségű papír megjelölésében áll, nem csak a pót­egyezmény alkalmával merülvén fel, de magában az eredeti pályázatban is bennfoglaltatván, itt a vállalkozó czég javára szánt szándékosan elkövetett utólagos tévedésről szó sem lehet. Bizonyítja különben úgy a vállalkozó c­égnek, mint a kérdéses jegyzőkönyv létesítésében részt vett hivatalnokoknak teljes jóhiszeműségét még azon körülmény is, hogy ezen tévesztés még az említett jegyzőkönyv fölvételének idejében és így hónapok­kal előbb, mint a dolog szóba jött volna, kiigazít­­tatott. Kérdés lehetne még, hogy nem okozta-e rész­hiszeműség a hiba elkövetését már a hirdetmény ki­bocsátásakor ? Itt nem tagadhatom ugyan, hogy feltűnő, hogy ezen hibát oly hivatalnok követte el, ki ugy mint ezen ügyek régibb idő óta kezelője a nyomdai kitételeket ismerni tartozott; mind a mellett a részhiszeműség föltevésére nála sem látok okot, ha meggondolom, hogy a minőségnek ’/v-al való meghatározása szakértők nyilatkozata 1 szerint nem is létezik, s így tehát ezen megjelölésre,­­ különösen miután a 7. minőségű papír egyes nemei nagyság szerint mind a pályázatban, mind a szer­ződésben részletesen is elő voltak sorolva, egy vál­lalkozó sem hivatkozhatott volna, mert mindig iga­zolható lett volna az, hogy a % mint minőség jel­zője csak hibából állhat a 7. helyett. Kétségtelen azonban, hogy a saját szakmájá­ban ily tévesztést elkövetett hivatalnok, legyen hiva­tali rangja bárminő, bár részhiszeműséggel nem vádolható, de teljesen megbízhatónak sem tekint­hető, s főnökei részéről legalább is szigorú felügye­let alatt lesz tartandó. A röviden előadottakból kitűnvén, hogy a szó­ban levő szerződés és pótszerződés által az állam érdekei nemcsak nem sértetnek, de sőt azok elő­nyösek a múlttal és az újabban tett egyéb ajánla­tokkal szemben, kitűnvén, hogy az utalványozások helyesen tétettek s a szerkezetbe becsúszott hiba is még idejében kijavíttatott: azt hiszem teljes jogo­sultsággal várhatom, hogy a t. bizottság nem csak az államkincstár érdekei szempontjából megnyu­­godni fog, de a pótegyezményt tartalmazó jegyző­könyv szerkesztésében részt vett miniszteri hivatal­nokokat is a részhiszeműség gyanújával szemben teljesen igazoltaknak tekintendi. Minek a t. bizottság jegyzőkönyvében leendő kifejezését azon biztosítás mellett kérem, hogy az ezen ügybeni aggály felmerülésére tévesztése által okot szolgáltatott hivatalnokra nézve fog oly intéz­kedés történni, mely hasonló tévesztések elkerülését biztosítja. T­A-S3OZ-A­Kossuth Lajos levele, a természettudományi társulathoz. A természettudományi társulat okt. 18 án tartott ülésén, mint már említik, a titkár bejelen­tette, hogy a szünetek alatt Ko­s­su­th L­aj0s- 161 Collegnoból levél érkezett, melyben köszönetet mond a neki megküldött társulati kiadványokért, kifejezi elismerését a társulat működése iránt s végül azon óhajtását nyilvánítja, hogy 100 frt ala­­pitván­nyal az örökítő tagok sorába felvétessék. — A levél felolvastatott s róla a választmány a legna­gyobb örömmel vett tudomást és Kossuth Lajos Balogh alelnök és Szily titkár ajánlatára örökítő tagul egyhangúlag megválasztatott; elhatároztatván egyszersmind, hogy levele, melylyel a társulatot sze­rencséltette, a választmányi ülés jegyzőkönyvébe szó szerint és egész terjedelmében beigtattassék. A levél következő: A magyar természettudo­mányi társulat alelnöke : Balogh Kálmán és titkár Szily Kálmán uraknak Budapesten. Collegno (al Baraccone) Prov. di Torino. Italia.) Augustus 12. 1876. Tisztelt Uraim! Nehány heti távollét után lakomba vissza­kerülve, a legkedvesebb meglepetésben részesül­tem tisztelt uraságtok junius 27-ikéről kelt be­cses levelének s a magy. természettud. társulat újabb kiadványainak vétele által, melyekkel engem társulatuk választmányának kegyes határozatából megajándékozni méltóztattak. Rendkívülileg megtiszteltnek érzem magamat nagy becsben tartott jóakaratuk által, melyért önöknek, s társulatuk választmányának annál na­gyobb hálával tartozom, minél inkább érezem, hogy e váratlan megtiszteltetést teljességgel nem volt ekkorig módomban csak a legkisebb mértékben is kiérdemleni, úgy, hogy azt csakis önök ingyen jó­voltának köszönhetem. Önök szívesek voltak tudomást venni azon nagyrabecsülésemről, — melylyel tudós tagtársuk Hermann Ottó urnak írott levelemben, nagyér­demű Társulatok működése felül nyilatkozni alkal­­m­am volt. Kossuth Lajos. A német parlamentből. A német parlament f. hó 6-ki ülésén a budget második olvasása alkalmával a „ K­ü­l­ü­g­y­i h­i­v­a­­ta­l“ fejezetnél a keleti kérdés fölött vita tá­madt. Jörg csak egyféle megoldását tudja ennek: a most létező ozmán állam helyén egy szerződésileg biztosított európai fejedelemséget kell alkotni, de a török birodalom határainak szigorú megtartásával. Ez a szomszéd tartományokban rögtön nagy területi változásokat okozna, minélfogva szónok megtámadja a német-orosz szövetséget is. E szövetségnek csak akkor lenne értelme, ha Németország beke­belezné Ausztria német tartományait, mert mihelyt orosz értelemben lesz megoldva a keleti kérdés, azonnal az osztrák kér­dés fog fölmerülni. A trónbeszéd is­mert pontjából szónok azt olvassa ki, hogy a három császár szövetség két ellentétes érdekű hatalmasságot foglal magában, mely esetről-esetre mikor aztán Németor­viszál­lyal fenyeget,a szágnak kellene közbenjárni. Szeretné tudni, vajjon mit cselekszik Németország, ha egy ily közbenjárás sikertelen lesz. Szónok felhozza, hogy 1871-ben, mikor ő a bajor kamarában a versaillesi szerződése­ket referálta, az akkori külügyminiszter azt mondta neki négy­szemközt, hogy Bismarck úgy nyi­latkozott, miszerint a legközelebbi háború Oroszország ellen fog visel­tetni,, (Mozgás.) Ö, a maga részéről nem hisz egy, a német és a szláv faj közt közelebb leendő összeütközésben. Oroszország nem sietteti a dolgot s ezenkívül belse­jében is veszélyeket rejt. Bülow, államtitkár, ki Jörg beszédének vége felé belépett, azt mondja, hogy a dolgok, melyekről a kormánynak számot kell adni, nem kizárólagosan a német birodalom tulajdonát képezik, hanem na­gyobbrészt barátságos hatalmakat illetnek. Önök, uraim — folytató szónak — ismerik a kormány és a német császár politikáját, a béke politiká­ját, melyet én nem akarok más ügyek­kel összezavarni, hanem Németország érde­keit tartom szem előtt oly kérdéseknél is, melyek közvetlenül nem érintik, s remélhetőleg nem is fog­ják érinteni. A jelen pillanatban, hála az összes hatalmak mérsékletének, oly pontra ér­tünk, mely a legjobb reményeket nyújtja, s mely a megfontolást lehetővé teszi. Előttem szóló vá­rakozásai nem fognak teljesedni. A mostani helyzetben csak azt mondhatom: Német­országnak hatalmakhoz a többi való viszonya bizalmon, barátságon és becsülésen alapszik s a további érteke­zéseknél is fen fog maradni. A kormány tuda­tában van és lesz annak, hogy ezen és más ügyekben számadással tartozik, de egyszersmind, hogy a fölvilágositásokat felelőssé­géhez kell szabnia. Mihelyt adhatók lesznek fölvilá­­gositások, fognak is adatni. Mi csak azon esetben hívjuk fel Németországot, ha saját érdeke lesz veszélyeztetve. E nagyrabecsülés oly adó, mel­lyel önök irá­nyában minden magyar tartozik, aki fel bírja fogni, hogy fajunk szellemi felemelkedése nemzeti jöven­dőnknek nélkülözhetlen feltétele. Én szerencsémnek tartom, hogy magamat azok közé számíthatom, kik nemcsak ezt felfogják, hanem egyszersmind be-bepillantok a természet szent írásába; és számot adva maguknak ama vi­szony megtörhetlen törvényei felöl, mely a nemze­tek sorsa, s a természet erőinek felismerése s fel­használása közt fennáll; meg vannak győződve, hogy minden mozzanatok közt, melyek egy nemzet szellemi felemelkedésére s közmivelődésére közre hathatnak, a természettudományok mivelése az, a mely korunkban, a mint legnélkülözhetlenebb, s a létért küzdés nagy verseny terén az önfeltartásra leghatályosabb, úgy maradandó következéseiben a társadalomra legáldásosabb is. Ekként lévén meggyőződve: lehetetlen volt a legmelegebb érdekkel nem kísérnem a magyar ter­mészettudományi társulat működésének jelenségeit, a­mennyire azokról távol magányomban tudomást szerezhetek. És tapasztalva, miként vonja működése körébe mindinkább táguló gyűrűkben a természet­tudományok ágazatait; miként válik folyvást gya­rapodó sikerrel gyápontjává a természettudomá­nyok iránti érdeklődésnek hazánkban; mi diadal­masan hatol át a magában egyesített értelmi lény szétágazó sugaraival a tudatlanság és közöny köd­rétegein ; miként teszi köznemzeti kincscsé a gondo­lat­búvárlat és szórványos tapasztalás gyűjtelékeit; miként idéz fel napfényre az ismeretlenség homá­lyából, és ösztönöz kutatásokra, és bátorít önbizal­mas nyilatkozványokra erőket, melyek a mint nem­­zetünk díszét képezik, úgy fajunk kulturális képes­ségei iránt már­is elismerést vívtak ki a tudományos világ előtt, és látva mennyi tapintattal iparkodnak társulatuk vezértagjai gyakorlati viszonyba hozni a tudományt az élettel, s (a­minek kiválólag örven­­dek) mennyi gondot fordítanak hazánk természet­­históriai megismerésére, s nemzeties irányban meg­ismertetésére : rut hálátlanság volt volna tőlem, magyartól, önök nemes működése felől másként mint a legőszintébb nagyrabecsüléssel nyilatkozni, mi­dőn arra alkalmam nyílt. E kötelességszerű nagyrabe­csülés adója elvész azon országos elismerésben, mel­lyel önök társula­tának a nemzet adózik; s távol attól, hogy önöktől köszönetet vagy épen oly megtisztelő figyelmet ér­demeltem volna, mint a minőben engem részesíteni méltóztattak; én tartoznám önöknek köszönettel Németország a béke bástyája s az is fog maradni, s annál szilárdabb lesz, mennél jobban bizakodhatik a kormány a népben. Lasker képviselő indokolja, mert mondott le pártja a keleti kérdést illető interpellációról s vitáról. Ő és társai úgy vélekednek, hogy sohasem kell a fölvilágosítást erőltetni, midőn a kormány kinyilatkoztatja, hogy ebben a függő tárgyalások akadályoztatják. De azok fölöslegesek is, a­mennyi­ben a múlt és jelenből a jövőre azt lehet következ­tetni, hogy a birodalmi kanczellár poli­­tikája iránt a német nép teljes biza­­lommal viseltetik. Végre az afféle viták nem emelnék a népképviselet tekintélyét, s a tények hiányos ismeretén alapulva a fölvilágosítást nem mozdíthatnák elő. A szomszéd országbeli hasonló vita legkevésbbé sem volt képes a kor­mánypolitikáról elegendő fölvilágosítást nyújtani. Egy más országban népszerű áramlatok zavarták a kormánypolitika menetét a­nélkül, hogy ez áramla­tok messzebb hathattak volna. Azért hát jobb az országot izgató vitáktól megkímélni, melyek szó­rakoztatni igen, de gyakorlati czé­­lokra vezetni nem képesek. Windthorst megelégedéssel constatálja Bülow beszédéből, hogy a hatalmak bere­­kesztették Oroszországot. Ezt ő abból látja, hogy Oroszország egy lépést sem tett előre , hogy Oroszország a többi hatalmakkal vetélkedik, amit egyébként az ultimátum után nem lehetne kö­vetkeztetni. A birodalmi kanczellár ellen nem táplál bizalmatlanságot; ő csak sajnálatát fejezte ki a fö­lött, hogy annak ily fontos pereiben nem lehet a birodalmi gyűlésen megjelenni. Szónok védel­mezi Lasser ellenében a jogot, a­ki­külügyekről bi­rodalmi gyűlésen a külügyekről be­szélhetni. „Ha csak számokat összeadni s egy pár paragrafust csinálni akarunk, jobb otthon ma­radnunk“, — mondá szónok. „Jogunk van a népnek ily életbevágó érdekeit tárgyalni.“ B­r­a­u­n kinyilatkoztatj­a, hogy pártja nem ezt ellenzi, hanem csak azt akarja megakadá­lyozni, hogy ily viták oly kijelentésekre ad­janak okot, melyek a szomszédokat Né­­metország ellen ingerelhetnék. Ez által több hasznot vél tenni a hazának az ő pártja, mint azon párt, mely annak beigazolása nélkül, hogy a Capitolium veszélyben van, ezt meg akarja menteni gágogásával. (Nagy derültség.) Bethusy és Beseler jelentéktelen beszé­dei és személyes ügyben történt fölszólalásai után a vita befejeztetett s az illető tételek a budgetbe föl­vétettek. Az adókivetés munkatervének megállapítása ügyében a m. kir. pénzügyminiszter rendeletet inté­zett a törvényhatósági közigazgatási bizottságok­hoz, adófelügyelőkhöz és adóhivatalokhoz, kivéve a fővárosi közigazgatási bizottság és adófelügyelet. A rendelet tartalma egyúttal zsinór­mér­tékül szolgál a törvényhatósági közigazgatási bizottságoknak az adóügyek ellátása körül őket megillető felügyeleti jog gyakorlásánál, kötelességül tevén egyszersmind nekik, hogy egyrészt a kir. adófelügyelet és a köz­ségi közegeket az egyenes adók kivetése körüli te­endőik teljesítésénél ellenőrizzék, másrészt pedig a kir. adófelügyelők indokolt előterjesztéseire az egye­nes adók gyors és alapos kivetésének akadályait el­hárítani siessenek. A rendelet részletei így szólnak: Bevallandók: 1. november hó 1—20-iki időben a házbérjö­vedelmek; 2. deczember hó 1—15-iki időben az 1875. XXVI. törvényczikk által behozott úgyneve­zett fényűzési adók alá tartozó tárgyak; 3. január hó 1—20-iki időben a keresetadó III. és IV. osz­tálya, a tőkekamat és járadék adó és a bánya adó (a határőrvidéki részekben az ezen adókat helyette­sítő jövedelem adó) alá tartozó jövedelmek, úgy­szintén az átalános jövedelmi pótadóról szóló 1875: XLVII. törv. czikk 4. §. b) pontjában említett ezen adónem kivetésénél tekintetbe veendő kamatössze­gek; 4. február hó 20. — mártius 15-iki időben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egy­letek adója alá tartozó jövedelmek. Az adókivetés eszközlésére nézve egyszer min­denkorra a következő munka­tervet állapítom meg : 1. November havában: A kir. adófelügyelők a hó első felében megindítják az adókötelezettek és az adótárgyak összeírását. A községi közegek telje­sítik az adókötelezettek és az adótárgyak (ide értve a házakat is) összeírását, gyűjtik a házbér jövedel­mekre vonatkozó bevallásokat, megkezdik az össze­írás befejezte után az I. és II. osztályú keresetadó­nak kivetését. 2. Deczember havában: A kir. adófelügyelők a határőrvidéki részekben kivetik a házadót. A községi közegek pedig: a) folytatják és be­­végzik, az I. és II. osztályú keresetadónak kivéte­­már csak azért is, hogy véleményemet csak észrevé­telükre is méltatták; azt pedig már épen csak in­gyen jóvoltuknak tudhatom be, hogy annak nem­csak némi becset tulajdonítottak; de sőt azt még oly kitüntetéssel is viszonozták, mely előttem annál kedvesebb, minél gazdagabb forrást nyújt ismere­teim gyarapítására, s egyszersmind képessé teszen társulatuk működését egész terjedelmében meg­ismerni. Midőn ezért társulatuk választmányának, s különösen önöknek tisztelt uraim­ azon kijelentéssel mondanék hálás köszönetet, hogy becsesebb ado­mány alig érhetett volna hazámból; méltóztassanak elnézéssel venni, hogy jóakaratukra támaszkodva köszönetemhez egy kérést csatolok. Én a hazafiúi szempontból érdeklődés mellett a természettudományok iránt személyileg is kiváló előszeretettel viseltetem. Viszontagságos életem sok keserves csapásai folytán oly vigasztalás után epedve, mely nem függ az emberek ingadozásaitól, eszembe jutottak Chateaubriand eme szavai: „heureaux ceux qui aiment la Nature, ils la trouveront, et ne trouveront qu’ eile, aux jours de l’adversité.“ Meg­­kisérlettem, ha van-e igazság e mondatban. És kerestem a természetet csodás nyilatkozványainak tanulmányozásában, a végtelenség világaitól a lá­­bam alatti porszemig. Nagyon keveset tudok. De e kevéssel is többet találtam, mint a­mennyit keresők. Csak vigasztalást kerestem, de lelki kincset is talál­tam, melynek becsével semmi sem­­ mérkőzhetik. És a mióta azt fellelem, életemet nem érzem többé oly örömtelen ridegnek, mint a minővé azt embe­rek tevék. Ekként a természettudományok kultusa, lel­kem szükségévé vált. Szeretek tanulni. Óhajtanék társulatukkal tagsági viszonyba lépni. Tisztelettel kérem uraságtokat, hogy ha en­gem erre nem ítélnek méltatlannak, s e viszonyt politikai tekintetekből a társulatra nézve nincs okuk hátrányosnak tartani, méltóztassanak engem (100 frt tagsági díjjal) az örökítő tagok sorába fel­vétel végett a választmánynak ajánlatba tenni. Különösen lekötelezve érzendem magamat e szívességük által, s felvétel esetén a száz forintot azonnal meg fogom küldeni. Hálás köszönetem megújítása mellett. van szerencsém uraságtokat kiváló tisztelettel üdvözleni s magamat jóindulatú emlékezetükbe ajánlani, sőt; b) kivetik a fegyveradót, a házbér és a ház­­osztályadót; c) gyűjtik a fényűzési adók alá tartozó tárgyakról szóló vallomásokat és kivetik ezen vallo­mások és az összeirási adatok alapján a fényűzési adókat. 3. Január havában: A kir. adófelügyelők: a) kivetik sommásan a földadót és kiküldik a sommás kivetés eredményét kitüntető kimutatást a hónap 5-éig, minden egyes községnek; b) megvizsgálják és közszemlére kitétik a községi közegek által készített adólajstromokat; c) a hó közepéig az 1876. XV. törvényczikk 16. §-ára való tekintettel javaslatot tesznek az adókivető bizottságok alakítása iránt a pénzügyminiszterhez és megkeresik az alispánokat a bizottsági tagok kinevezése végett; d) a határőr­vidéki részekben kivetik a malomadót, a kereske­­­delmi, ipar és védelmi adót. A községi közegek: a) egyénenkint vetik ki földadót január 20-ig. b) gyűjtik és a kir. adófel­ügyelőhöz küldik a­­ bizottsági tárgyalás alá tartozó adónemekre (a határőrvidéki részekben az ezen adó­kat helyettesítő jövedelemadóra) vonatkozó beval­lásokat ; c) teljesítik a földadónak és a többi a köz­ségi közegek által kirovott adónemeknek a községi adófőkönyvekbe és az adózók könyvecskéibe beje­gyeztetését; d) gyűjtik az átalános jövedelmi pót­adó kivetésénél tekintetbe veendő kamatokról szóló bevallásokat, — és e) teljesítik azon bevallások és a községi adókönyvekben foglalt adatok alapján az általános jövedelmi pótadó kivetését. 4. Február havában: A kir. adófelügyelők készítik: a) a bizottsági tárgyalás alá tartozó adó­nemekre nézve az adókiszámítási javaslatokat és kitétetik közszemlére az ezen javaslatokat maguk­ban foglaló adólajstromokat; b) megvizsgálják az átalános jövedelmi pótadóról a községi közegek által készített kivetési adólajstromokat és közszem­lére tétetik ki azokat az egyes községekben; c) a határőrvidéki részekben kivetik a jövedelem­adót. A községi közegek: a) közszemlére teszik ki az adófelügyelő által készített adókiszámítási javas­latokat kitüntető lajstromokat; b) közszemlére te­szik ki az átalános jövedelmi pótadóról szóló a kir. adófelügyelő által érvényesített adólajstromokat; c) bejegyzik az átalános jövedelmi pótadót a községi adófőkönyvbe és az adózók adókönyvecskéibe; d) gyűjtik a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok és egyletek adója alá tartozó jövedelmekre vonatkozó bevallásokat és átküldik azokat a kir. adófelügyelőnek. 5. Martins havában: A kir. adófelügyelők : a) készítik a 4. pontban d) alatt említett bevallások alapján a társulatok adójára nézve az adókiszámí­tási javaslatokat, és közszemlére tétetik ki az illető adólajstromokat az egyes községekben ; b) megin­dítják az adókivető bizottságok működését. A köz­ségi közegek, a) átadják a kir. adófelügyelőnek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójára vonatkozó bevallásokat, a­mennyiben ilyenek még marcius havában beérkeznének, b) közszemlére te­szik ki a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójára vonatkozó adókiszámítási javas­latokról szóló adólajstromokat.­­ E hóban meg­kezdik és befejezik működésüket az adókivető bi­zottságok, megengedtetvén, hogy a nyilvános szá­madásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapithatása végett ezen bizottságok április havában ismét összehivattathassanak. 6. Április havában: A kivető bizottságok tár­gyalásainak befejezte után a községi közegek be­írják a bizottságilag megállapított adótételeket a községi főkönyvbe és az egyes adózók adókönyvecs­kéibe. Ez által az adókivetési mivelet be van fejezve és el lesz érve az, hogy minden egyes adózó összes adótartozását az év negyedik havában teljesen tudni fogja. Az egyes adónemekben elért kivetési eredmé­nyekről szóló összesítéseknek a kir. adófelügyelők által a pénzügyminiszteri adó és jövedéki számvevő­séghez leendő beterjesztésére a következő határidő­ket tűzöm ki: r * ■­­­­................................" 1. január hó 10-ig a földadót illető­ • gyüjtöbizottság felkéri azokat, kik még e kegye­­__ffx T­TT IaÍACI rvi Á n ^r­rr«« leg. 2. január hó 30-ig a házadót, az 1. és II. osz­­tályu keresetadót, továbbá a fegyveradót és a fény­űzőéi adókat illetőleg; 3. febr. hó 20-ig az átalános jövedelmi pótadót illetőleg; — végre 4. april hó 15-ig a bizottságilag megállapított adónemeket ille­tőleg az összesítések a fent említett számvevőséghez lesznek beküldendők. A kir. adófelügyelőket felelőssé teszem arra nézve, hogy ezen beküldési határidőket szorosan megtartsák. Az országos magyar iparegyesület kézműipari szakosztálya ma délután ülést tartott Dr. S­z­a­­b­ó­k­y Adolf elnöklete alatt, melyen a kiállítási szakosztály tagjai is szép számmal jelentek meg, úgy hogy az ülés a leglátogatottabbak közé tartozott. Mielőtt a szakosztály egyéb ügyek tárgyalásába bo­csátkozott volna, az ügyrend értelmében, mely az osztály tisztviselőit s választmányát évről évre meg­alakítani parancsolja, — az ujjászervezkedésen esett át. Elnökké: Dr. S­z­ab­ó­ky Adolf, alelnöke : Üllő és kalapács. — Regény. — írta: Spielhagen Frigyes. HARMADIK KÖTET. XVIII. Rész. (Folytatás.) E levélen is könyök nyomai láthatók, csakhogy az én szemeimből folytak és örömkönyek voltak. E levél eloszlató az egyetlen felhőt, mely boldog­ságom egét boritá. Derülten mosolygott rám, mint a tavaszi ég, mely a tengert és szárazföldet boritá. Oly dicső napok voltak ezek, hogy azt hiszem, ak­kor nem volt soha éj, nem volt sötétség, hanem fényes derült nappal és gyönyörteljes létei. Nem sokat számithatok­ e napokból, de talán igy volt jó. Mely halandó élvezhetné sokáig büntetlenül az istenek lakomáját? E felséges perczek szentek előttem és szent mind annak emléke, mi e per­­czekhez kötve van. Szent előttem a sugáros nap, a susogó erdő, melyen a kedves lény oldalán átha­ladtam, a mező melynek ösvényein vele sétáltam, azt vélve, hogy az éden utain haladunk. És ti az ég az útjába repülő zengedező pacsirták, melyeket ma­gas röptűkben tekintetünk követett, s midőn elvesz­tek szem elől, egymás szemében kerestük a meny­országot, és ti kedves csalogányok, ti velünk elhi­tetni akartátok, hogy boldogabbak vagytok,mint mi ! Igen, emléketek szent előttem, hisz a bol­dogság ama napjaiból csak is ti maradtatok fel számomra. XIX. Rész. Ki számlálja meg a boldogság napjait? E na­pokat mások követték, telve nyugtalansággal s ép annyi homál­lyal, a minő derültek amazok voltak. Berlinben valánk mindannyian, a kereske­delmi tanácsos, urám, Duff kisasszony, és én. A tanácsos a hölgyekkel egy szállodában, én pedig elhagyott magányomban a romok között, hol jelen­létem most szükségesebb volt, mint bármikor más­kor. Hermin nem osztá e véleményt, és nevetve C­sepr­egi János, jegyzővé S­zepesy Gyula vá­lasztatott meg újra egyhangúlag. — A vá­lasztmány szintén ugyanazon érdemes tagokból alakíttatott meg, kik e tisztet tavaly is viselték. Posner jK. L. terjesztett be ezután indít­ványt, mint kelljen a kormány által Romániával kötött keresk. és vámszerződést hazánkra nézve minél gyümölcsözőbbé tenni. M­u­d­r­o­n­y Soma igazgató jelenti, hogy ez indítvány már az igazga­tóság előtt fekszik s javalja, hogy mind ezen, mind a gyáripari szakosztályból küldessék ki néhány tag, s ezen albizottság együttesen tárgyalja az indítványt. A tagok kiküldésénél különös tekintettel kell lenni azon szakokra, melyeknek Romániában elhelyezésre és kivitelre van reménye. A 8 tagú bizottság m­egala­­kíttatott: Csepregi János, Grünbaum és Weiner, Löwinger Károly, Mosch, Schwartz Antal, Glatz József, Freund Armin, Korompay Ágoston urakból. B jelentetett a főv. rendőrség hirdetménye a rendőrség számára való élelemszállitás iránt, mely már holnap letelik, de az osztálylyal előbb nem lehe­tett közölni; a hírlapokból egyébiránt értesültek róla a tagok, az igazgatóság buzgóságából. Elnök a tagoknak tudomására hozza, hogy a minisztérium a főv. hatósághoz szigorú rendeletet intézett, mely szerint mindenki, a­ki adás- vevésnél vagy szerződés­kötésnél nem az új, hanem a régi mértékeket használja és számítja, a legszigoruab­­ban megbüntetendő. Szívére köti a tagoknak, hogy a törvény tilalmát át ne hágják, amit különben hite szerint eddig sem tettek. A hatóság figyelmeztető szava nem sokára meg fog jelenni. Ezután Morzsányi József olvasta fel a müncheni iparműkiállitáson tett tapasztalatait és tanulmányait a könyvkötészeti munkákat illetőleg, melyet az osztály figyelemmel hallgatott s éljenzés­sel fogadott. Végül több érdekes ipari tárgy mutattatott be. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Az igazságü­gyminiszter Pap József dévai közjegyző segédet a borovitzi kir. járásbíróság­­hoz írnokká, és Czuppon Elek b.-tomaji lakost a tapol­­czai kir. járásbíróság mellé végrehajtóvá nevezte ki. — Személyi kir. Széll Kálmán ma reggel Bécsbe utazott. — Kossuth Lajosnak a természettudo­mányi társulat titkáraihoz intézett, már megérkez­tekor jelzett érdekes levelét a „Természettudomá­nyi Közlöny“ után a tárczában egész terjedelmében adjuk. ■y Kossuth Laj­osnak 1849. aug. 8 án írott hírlapi czikkének eredeti kéziratát kapta meg közelebb a debm­eceni főiskolai könyvtár Fries Jó­zsef ur városi nyomdai művezetőtől. A czikk 8 hasá­bot foglal el, „Hadi tudósítások“ czimet visel, mely­nek aug. 9-kén a „Közlöny“-ben kellett volna meg­jelenni. A szedést Fries J. végezte, ki akkor Ara­don a kormány e hivatalos lapjánál volt alkalmazva. — A czikk azonban nem jelenhetett meg a lényv beszüntetése miatt, s a kéziratot Fries ur ma­».Köz­gához vette, melyet nagy gonddal és kegyeletes tisz­telettel őrzött azon válságos idők alkalmával, a mi­dőn egy ily czikk rejtegetéséért a felfedezés után bizony nagyon könnyen életével bűnhődött volna az illető. E czikk 1868-ban a Debreczenben megjelent „Alföldi hirlap“-ban látott napvilágot, — s Fries József most már elérkezettnek látta az időt, hogy e becses ereklyét oly helyre tegye, hol biztosan meg­fog őriztetni az utókor számára. A kéziratot Fries úr díszes előlappal látta el, s saját költségén pompásan beköttette. — A kolozsvári egyetemi ifjúság megkapta a belügyminisztériumi engedélyt, hogy gyűjtéseket rendezhessen a török sebesültek javára. — Toldy Ferencz síremlékére a Kis­faludy-társaság gyüjtőbizottsága elnökénél, Degré Alajosnál ez ideig ezerhuszonhét forint gyűlt össze, letes czélra gyűjtenek, vagy adományozni szándé­koznak, hogy mindezt mielőbb beküldeni szívesked­jenek. — A földadó kataszteri munkála­tok a telekkönyvi kijavításon igen kevés község kivételével elkészültek, valamint hogy a járásleírá­­sok is a bizottságok által meg lettek állapítva. — Az írók és művészek körének teg­napi első nyilvános estélyén a „Hungária“ dísztermé­ben — valószínűleg a kedvezőtlen idő miatt — nem volt annyi közönség, mint egyébkor. Annál sajnálat­­raméltóbb ez pedig, mert ez estély a török sebesültek javára volt tervezve. A hangverseny túlnyomó rész­ben keleti jellegű zeneművekből állott, s megnyitot­ták Batizfalvy Erzsike, Helvey Irén, Krivácsy Irma és Ketzer Ida kisasszonyok „Magyar tánczok“-kal és Rubinstein „török indulójával.“ Ezek bemutatása oly tetszéssel találkozott, hogy ismétléseket vonta maga után. Ezután E­r­ő­d­y Béla olvasta fel a tö­rökök és menekültjeink czimü értekezését, melynek egyik kiváló érdekű adatát képezte az, hogy a ma­­állitá, hogy ha e romok ez ideig itt hevertek há­­borútlanul, még továbbra is megtehették volna ezt. Én másként vélekedtem, nézetem szerint nem volt vesztegetni való időnk. A kereskedelmi tanácsost nagy rábeszéléssel sikerült tervemnek megnyerni. Az épület tervezete rég készen volt agyamban, és most egy ügyes építész segélyeivel papíron is előt­tem volt.­Több és kevesebb volt a tenni­való, mint előre gondolom, és megállapodunk abban, hogy őszig a főteendőkkel elkészüljünk, és télen az új épületekben munkálhatunk, feltéve, hogy elegendő pénzzel rendelkezhetünk. Ez utóbbi kényes do­logra nézve ’nem ülek tisztában most sem; és pedig nem az én hibám volt, hogy a kereske­delmi tanácsost nem bírhatom helyzetének nyílt megismertetésére. Még most gondolhatok minden szégyenérzettől menten ama véget nem érő vi­tákra, melyekre vagyoni állapotának nem ismerése okot adott. Egyszer a legszebb reményekre jogo­­sítanak szavai, míg máskor nehéz gondokkal ha­­gyom félbe a vitát. Vájjon rendelkezett-e a szük­séges összeggel ? Hogy nevetséges volt ezen lehe­tőséget kétségbe vonni! Vájjon elhatározásunk egész horderejét megfontolta-e? Természetesen. Vajjon gyenge elméjű öregnek tartsam-e, ki nem tudja, mit akar ? Ez oly kérdés volt, melyet előtte megpendizni óvakodtam, pedig gyakran ez volt meggyőződésem. Nem volt ő többé azon ember, kinek lennie kellett, hogy százfelé ágazó vállala­tainak fonalát sikerrel kezében tartsa. Némely pil­lanatban derengni látszott agyában a változás, mi vele történt, ilyenkor nem saját magát, ha­nem a mostoha időt okolta, melyben nem le­het a régi rendszerrel boldogulni. A régi rend­szerrel ! Hozzá­tehette volna: és a régi fortél­­­lyal! Kegyencze volt a szerencsének. Szabad kereskedést gyakorolt ő a tengeren, s az arany eldorádójába vezető úton mint iparlovag ha­ladt előre. Játékos volt a véletlenség zöld asztalá­nál, ki nem egy játszmára rézpénzt tett fel arany helyett, s a szerencse annyira kedvezett neki, hogy aranyat söpört be rézfillérek helyett. És valóban jól sejti, hogy most más idők járnak, s­őt elhagyta !

Next