Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)

1876-11-19 / 277. szám

X. évfolyam. Budapest. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva : Egy évre Félévre . Negyedévre Egy hóra Egy szám 8 krajczár. Hirdetési dij : 9 hasábos petitsor egy­szeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 80 kr, 20.— 10.-6.-1.80 277. szám. Nyílttér­t öt hasábos sor 30 krajczár.EGYETÉRTES TI POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Az „Egyetértés“ szerkesztősége mától kezdve hímző utcza i-sö szám alatt van* (kalap- és himző-utcza sarkán). A lap szellemi részét illető minden közleményt ide kérünk küldeni. a Ma Az országháziból. (November 18.) A költségvetés felett ma kezdődött meg az átalános vita. Ha nem úgy látszik a házat kevéssé érdeklik az államháztartás tekinteté­ben elmondott nézetek, annyira bukottnak tartja a pénzügyi politikát, hogy ros­szabbat már nem mondhat senki, mint a­melyet az egye­sek táplálnak, és oly jót se mondhatnak róla, melynek hajlandó volna hitelt tulajdonítani. Ehez járul, hogy a nemzetközi nagy függő kér­dés folytonos izgatottságban tartja a kedélye­ket, s a figyelem összes szállait ennek mozza­natai kötik le. A szónokok már számoltak e körülm­én­­­nyel és beszédeik keretében fontos helyet vesz igénybe a külügyi politikának taglalása, melyre különben a miniszterelnök semmitmondásai által utalva is lettek. A ház nem nyilatkozhat­ván máskor, él az alkalommal, melyet Tisza kijelölt, hogy hallassa a nemzet szavát, melyre nézve véleménykülönbségek egyátalán nem lé­teznek a ház padjain, vagy ha léteznének is, azok csupán hajszáli különbségekre vonatkoz­hatnak, s a dolog lényegét nem érinthetik. A független szabadelvű párt a mai vita folytán lépett a küzdtérre. Lukáts Béla je­­lentve be, „maga és elvtársai“ nevében, hogy a költségvetést, mely a gazdasági politika te­kinteteit mellőzi, és semmit nem valósít azon programm előnyeiből, melyeket a kormány be­köszöntésekor kilátásba helyezett — „elfo­gadja.“ Lukács Béla beszédét pártja elég ked­vező fogadtatásban részesíté, bár némely he­lyek halvány színezése nem fogja a kellő ha­tást elérni az új párt iránt a nagy­közön­ségnél. Sokkal általánosabb hatásra és sokkal kedvezőbb fogadtatásra számíthat Nemes Nándor gróf őszinte, egyenes és hévteljes be­széde. E képviselőtől senki sem vitathatja el, hogy van önálló megállapodott véleménye, s a mi fő, van hozzá bátorsága ennek himez és há­mozás nélkül kifejezést adni. Föllépése, mely méltó volt nevéhez, kézzelfogható benyomást tett a ház arczulatára. Midőn a benső meggyő­ződés melegével ecsetelte a csalódást, mely a nemzetet a fusió eredménytelenségében érte, a megilletődés, vegyest a szégyennel volt észlel­hető a kormánypárti cor­pheusok arczán. Le­hetetlen kicsinyelniök és kitérniük a fejtegeté­seit követő tetszésnyilvánításokkal szemben. Sajtó ítélete, mel­lyel a fasió által hatalomhoz jutott kormánynak tehetetlenséget lobbantott szemére, vádolva azt, hogy képtelen megbir­kózni az elvállalt feladatokkal, különösen az államháztartás egyensúlyának helyreállítása tekintetében, hátra, mély benyomást tettek a A mai átalános vitát különben Széll Kál­mán szükségtelennek bizonyult néhány ajánló szava után Simonyi Ernő vezette be. Két pont szúrt mindjárt szemet a kormánynál. Az első, hogy utalt a mulasztásra, mely a múlt évi zárszámadások közzététele nélkül kényszeríti a házat ítéletre oly kérdésben, melynek meg­­bírálásánál e számadatokra föltétlenül szükség van, máskép a tényleges eredmények összeha­sonlítása az előirányzat tételével merőben illu­­sorius alapokon mozog. A másik pont, hogy rámutatott a kön­nyelműségre, mel­lyel a pénz­ügyi bizottság jelentése szerkesztve lett, oly dolgokat emelve ki dicsérettel, melyekre nézve meghatalmazást sem nyert. Erre aztán szüksé­gesnek látta Tisza Kálmán néhány mentegető észrevételt tenni. Legnevezetesebb része volt Simonyi be­szédének a külügyi helyzetre vonatkozólag tett fejtegetés. A tisztelt képviselő úr érezve a po­litikai helyzet e nagy horderejű kérdésének fontosságát, kiterjeszkedett annak kiválóbb mozzanataira, és erősen hangsúlyozta egy hatá­rozott politika követésének időszerűségét és szükségességét. Csak oly kormány titkolódzik — úgymond — a­mikor mindenütt elérkezett­nek látják nyilatkozni, a­melynek titkolnia valója van. A habozás gyakrabban sodorja oly háborúba az országokat, melynek erélyes szín­vallással elejét lehetett volna venni. Kiemelte, hogy nem pártkérdés ez, hanem az egész nem­zetet legközvetlenebb érdekeiben érintő ügy, melynek irányára tisztába kell jönni, mert csak igy várható, hogy mint egy­ szív és lélek fogja támogatni a nagy ac­iót. Míg ellenben, ha tit­kolóznak és nem világosítják fel, a követett politika iránt gyanú merül fel, s bizonyára, ha e politika nem fog megfelelni a nemzet közvé­leménye által követelt iránynak, nem számít­hatnak az ország áldozatkészségére. Meg van győződve, hogy már most valódi erőt meríthet a kormány a közvélemény szavától. Helyén va­lónak látja, hogy a ház erőteljesen nyilatkoz­zék s e végből határozati javaslatot nyújt be. Nagy érdekű voltánál fogva, országgyű­lési rovatunkból kiszakítva alább közöljük e határozati javaslatot. E javaslat általában nagy benyomást tett a házra párt különbség nélkül. Emelkedettsége és nagy aktus jellegét felöltő conceptiója már a házban nyert fogad­tatása által is a magyarországi közvélemény hű, igaz és bátor hangja gyanánt tekinthető. Ha hozzá­vesszük, hogy a kormány padjairól a felszólaló miniszterelnök egy szavát sem igyekezett megerőtleníteni, hanem mindössze a külügyi bonyolódott helyzetre való utalással, mint„nem a maga idején“ benyújtottat kérte mellőzni, fontosságában csak nyert e határozati javaslat. Néhány nap fog eltelni, míg fölötte a ház dönt. A mai lépésről lépésre és óráról órára élesebb alakot öltő események között nem le­hetetlen, hogy a­mit ma még nem talál idején levőnek a kormány, holnap maga fogja szor­galmazni elfogadtatását. Épen azért nem lesz helytelen ideje korán figyelmeztetnünk az or­szággyűlést árnyalat­különbség nélkül, hogy a tárgy fontosságánál fogva mellőzzenek minden kicsinyeskedést, mely az egyöntetűségnek ká­rára válnék. A nagy események idején minden fiára van szüksége a hazának, nem volna sem helyes, sem méltányos isolálva hagyni a pártot, melynek a népre kétségkívül több hatása van, és bizonyos esetben még inkább lehet, mint a kormánynak és a kormánypártnak együttvéve. Ne hagyják különösen azon meg­győződést felkelteni, hogy a kormány és pártja a kérdésben sem mer a közvéle­mén­nyel egy irányban haladni, hanem el­szigetelt kishitűséggel és időszerűtlen opportu­­nitással, körmünkre hagyja égni a veszélyt és kiteszi az országot, hogy egy érdekeinek meg nem felelő külügyi politika a parlament hall­gatására hivatkozással fizessék és esetleg a nemzet vére és vagyona egyenes kárára po­­csékoltassék. Vigyázzanak, hogy túl ne szár­nyalják őket az események és reactionarius törekvések, mert ha ez megtörténik, visszalé­­pésök sem ütheti helyre a nyakunkra fejlődött veszedelmet. A keleti kérdés ügyében Simonyi Ernő által a ház mai ülésén beadott határozati javaslat teljes szövegében így hangzik: Határozati javaslat. Tekintve, hogy a török birodalomnak velünk határos némely tartományaiban a múlt évben ki­tört zavarok fegyveres felkeléssé, s újabb időben Szerbországnak nagy számú, s szervezett haderővel való részvéte által valóságos komoly háborúvá fa­jultak . Tekintve, hogy ezen háború folytán az úgy­nevezett keleti kérdés egész nagyságában és minden aggasztó körülményeivel együtt felmerült, melynek legújabb fordulata még idegen hatalmak beavatko­zását is lehetővé teszi. Tekintve, hogy Magyarország mint a had­viselő felekkel határos állam ezen kérdésnek mi mó­doni megoldásában, első­sorban, s a legnagyobb mérvben érdekelve van. És, hogy a tőszomszédságban dúló háború ma­gát Magyarországot is könnyen egy következmé­nyeiben kiszámíthatlan nagy háborúba bonyolít­hatná. Tekintve, hogy a gondos előrelátás, a magyar nemzet állam­érdekei, jövőjének biztonsága, tekin­télye s becsülete egyenlően követelik, hogy ily vál­ságos körülmények között a nemzet szigorú számot vessen egy­részt koczkáztatott érdekeivel, másrészt tehetségével és erejével, és minden eshetőségekkel szemben készen álljon, állami érdekeit minden le­hető támadás ellen megóvni, az ország biztonsága felett őrködni és Magyarország tekintélyét s becsü­letét úgy szomszédjai, mint átalában Európa irá­nyában sértetlenül föntartani. Tekintve végre, hogy ily válságos perczekben, az ország kormánya csak akkor és csak úgy számít­hat a nemzet egyetemes lelkesült közreműködésére és áldozatkész támogatására, ha annak eljárása a nemzet közvéleményével találkozik. Mondja ki a ház határozatilag, hogy: Mi a nemzet képviselői a magyar nemzet köz­véleményének vélünk kifejezést adni, midőn kijelent­jük, hogy a magyar nemzet távol van minden ter­jeszkedési vágytól, s valamint a maga részéről hatá­rozottan visszautasít minden foglalási szándékot, úgy azt, ha netán mások által czéloztatnék, határozottan ellenezni fogná. És midőn a török birodalomban lakó vagy fenhatósága alatt élő minden népeknek úgy politi­kai, mint polgári s vallási szabadságuk fejleszté­sére és biztosítására, valamint átalános haladásuk s polgárosodásukra vezethető minden intézkedése­ket melegen pártol, és ezeknek kieszközlésére te­kintélyének s befolyásának egész súlyát a mérlegbe vetni kész . Egyszerűen kijelenti, hogy ez idő szerint a tö­rök birodalomnak bármely területi vagy fenható­­sági csonkítását Magyarország államérdekeire nézve károsnak s következményeiben veszélyesnek tar­taná , miért is a Török birodalom területe s fenha­­tósága tekintetében a háború előtti állapotot kí­vánja fentartani s mások által fentartatni, kinyi­latkoztatván : Hogy a béke mielőbbi helyreállítása és a tö­rök birodalom területi épségének s függetlenségé­nek fentartása érdekében minden megkívánható áldozatok meghozatalára kész. Kelt­­pesten, 1876. nov. 18-án, beadja Simo­nyi Ernő s. k. képviselő. A folyosó párt. Átalános megütközést keltett mindenfelé azon magatartás, melyet a független szabadelvű párt a tegnapi országgyűlés tárgyalása alatt követett. Tre­fort miniszter bérbe ad egyik meghitt emberének hallatlan potom áron az alapítványi birtokokból 10,000 hold legjobb minőségű földet, csak úgy kéz alatt, minden árlejtés nélkül, a nyilvánosság teljes kizárásával. Bérbe adja 18 évre nagy sietve, három évvel a régi bérletszerződés lejárta előtt. Vagyonos, Sl BSEMS teljesen megbízható bérlők 200,000 fttal többet ajánlanak, mint amennyiért Trefort a birtokot bérbe adta. És midőn ezen botrányos eljárás megvizsgá­lására egy bizottság kiküldetését indítványozzák a képviselőházban, a független szabadelvű párt kép­viselői mind a folyosóra menekülnek a szavazás elől. Tehát nincs bátorságuk szembe szállni a cor­­ruptió gyalázatos rombolásaival, vagy helyeslik Trefort eljárását ? De hát akkor miért nem szavaz­tak mellette s miért menekültek a folyosóra ? „P .Ll.“-nak távírják. Szerb 11­adügymini­szt erről leköszönt Nikolics helyébe, mint a Gruics fog kineveztetni. A háborúért való felelősség elhá­rítása tekintetéből elhatározta a török kormány, hogy a conferentiát föltétlenül elfogadja.­­ A franczia-német viszonyok fe­szültsége, habár nem is képezte eddig beszéd tár­gyát, a komolyan számításba veendő tények közé tartozik. Bizonyítja ezt azon eset, hogy a német császári kormány a meghívást, hogy vegyen részt a párizsi világkiállításban, hiva­talosan visszautasította. A belvihar jelei mutatkoznak az orosz birodalomban. A volh­iniai rom. kath püspök f. hó 13 án éjjel orosz csendőrök által elfogatott és Mosz­kvában elzáratott. Lakásán állítólag számos kom­­promittáló iratott találtak, melyeket Sz.-Pétervárra küldtek. Lengyelországban több pappal hasonló eset történt. Lehet, hogy ez elfogatásoknak komo­lyan fenyegetett belbéke megóvása végett szükség­kép meg kellett történni, de az is lehet, hogy az orosz kormányt csak lelkiismerete agyrémei kész­tették e rendszabályhoz nyúlni. Így is, úgy is nagy oka van belátni, hogy Európának diktálni képtelen. Konstantinápolyból írják lapunknak : E napokban néhány Törökországban lakó ha­zánkfia illetékes helyen tudakozódott, hajlandó vol­na-e a török kormány magyar légiót alakítani. Az illető helyen válaszul azt nyerték, hogy a török kor­mány egyelőre semmiféle idegen légiót nem haj­landó alakítani. Részéről a muszka hódítási politi­kát európai kérdésnek tekintvén, nem akar az euró­pai hatalmak kezdeményezése elé vágni, s a függő­ben levő diplomátiai elhatározásoknak útját szegni. Az orosz-török háború kitörése és az érdekelt hatalmak tétlensége esetén azonban okvetlenül első kötelességének fogja ismerni magyar légiót is ala­kítani. A jelen körülmények között csakis a rendes török hadseregbe való lépés á­ll nyitva azon tisztek számára, kik az osztrák-magyar monarchia hadkö­telezettségéből kiléptek, és előbb alkalmuk volt a fegyveres szolgálat valamelyik ágában tényleg ta­pasztalatokat szerezni. A conferentiát elhalasztják, ez a legújabb hír a keleti kérdést illetőleg, s ezzel közelebb jutottunk azon föltevés megvalósulásához, hogy a conferentiából semmi sem lesz. Románia mint királyság. A kegy­vesztett Szerbia helyett most már Románia azon szerelmes fia Oroszországnak, kiben neki kedve telt. Az Oroszországnak teendő szolgálatokért meg van ígérve a román fejedelemnek, hogy orszá­gát kibővítik s királysággá emelik s a királyi trónra most már nem a botbaugrott Milánt, hanem őt fogják felültetni. Egy nagy szerb birodalom. Angol­országban úgy vélekednek, hogy az orosz kormány a Szerbiában vallott kudarcz daczára sem mondott le azon tervéről, miszerint a Balkán szigeten új ál­lam­alakulást létesítsen, csakhogy most már egészen máskép szándékozik azt keresztül vinni, mint mikor a czár Milán fejedelmet még tenyerén hordozta. Egy nagy szerb birodalom alakítása van tervben, mely­nek magvát azonban nem Szerbia fogná képezni. Milán fejedelemnek nemcsak királysági álmairól kellene lemondania, de még majd örülhet, ha más­nak lesz helytartója. Bukarest, nov. 14. (P. D.) A kormány mindazon rendeleteket el­készítette, melyek az összes territoriális hadsereg egybehívására vonatkoznak. A rendeletek ki vannak nyomtatva, hogy érvényesekké váljanak, csak a fe­jedelem aláírása és a kelet szükségeltetik. A terri­toriális hadsereg (honvédség) valószínűleg decz. 2-dikára fog egybehivatni. Bratiánu Livádiá­ban arra kötelezte magát, hogy az orosz déli had­sereg főparancsnokának 95,000 embert fog rendel­kezésére bocsátani. Tegnapelőtt Nikolaj Nikolaje­­vics nagyherczeg táborkarából két tiszt volt itt. Ezeknek feladata volt Románia hadikészületeibe­n egy „mély pillantást“ vetni, esetleg a hadügymi­nisztert intézkedéseinek gyorsítására szorítani. Itt természetesen minden lehetőt megígértek, hogy a­­ magas“ kívánságoknak eleget tegyenek. Erre az őszinte akarat talán nem hiányzik. De itt,az a kérdés: hogy állanak az állampénztá­rak ? És ez a moldvai oláhországi államszervezet­nek a leggyengébb oldala. Azon rettenetes apály, mely minden állampénztárban uralkodik, kétségbe­­ejti a hadügyminisztert; a fejedelemhez fordult te­hát segédeszközökért. Ezek csakis egy kényszerköl­­csön utján volnának megszerezhetők. Bármily súlyos is ezen renszabály a jelen viszonyok között, mégis ez az egyetlen mentő horgony a szükségben. Egye­lőre 60 millió leest (egy lee­s egy frankkal) akar­nak kibocsátani. Fegyver és lőszerkészlet mindennap érkezik a külföldről. Egyelőre kincstári kötvényekkel fizet­nek, melyek azonban már januáriusban bevál­­tandók. A Románia és Francziaország közötti viszony meglehetősen komor. Duc Decazes ismételten arra intette a kormányt, hogy a semlegességből ne lépjen ki. Francziaország befolyása, mely itt azelőtt min­denható volt, nem volt elegendő a gördülő kerék feltartóztatására. Az itteni franczia diplomácziai ügynök e miatt duzzogva és neheztelve félre vonult. Vasárnap, 1876. november 19. Szerkesztői iroda: Budapest IV. himző-utcza 1. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkivüli esetben kül­­detnek vissza. Kiadó-h­ivatal: Budapest IV, m­egpedditér 9. Wodianer F. nyomdájában. A jogügyi bizottságból. — November 17. — Á. képviselőház A képviselőház igazságügyi bi­zottsága ma délutáni ülésében mielőtt a büntető törvény­könyv tárgyalását folytatta volna, Juhász Mihályt előadóvá választotta azon jjavaslat tárgyá­ban, mely az úrbéri kapcsolatból fenmaradt viszo­nyok rendezése kérdésében benyujtatott. A büntető törvénykönyv 134. §a Cse­­meghy államtitkár felszólalására változatlanul hagyatott, Schmausz Endre felszólalása ellené­ben ki a büntetés alól való mentességet, ha a fel­­ségsértés czélbavételét feljebb a szülőkre, gyerme­kekre és házastársakra véli kiterjeszthetőnek. A 135. § nál Szilágyi megengedhetőnek tartja a büntelen visszalépt­etést a szövetségen kívül, ha az illető önkénytesen lépett vissza, s maga idejé­ben tett feljelentése következtében a cselekmény káros következményeinek eleje vétethetett. Csemeghynek elvi kifogása nincs az in­dítvány ellen, azonban azt kívánná, hogy a büntet­lenség csak az előkészületi cselekvényekre alkalmaz­­tassék. Megjegyzi átalában, hogy miután felségsér­tésnél levő előkészület a kísérlet szabályai szerint ítélendő meg, e szabályok értelmében a visszalépésre is alkalmazható lesz a büntetlenség. Juhász is azon nézetet vallja, hogy a bün­tetlen visszalépés a kísérletre nem terjedhet ki. Szilágyi azon szempontból, nehogy az illető egyén, ha visszalépése által a büntetéstől nem menekülhet, e miatt kétségbe esetében tovább men­jen a terv végrehajtásában, mint különben, határo­zottan kimondatni kívánja, hogyha az illető önkényt visszalép, s még ideje korán, mikor a káros követ­kezések elháríthatók, feljelenti a tervezetet, nem büntettetik a megkezdett végrehajtás sem. Az indítványt a bizottság H­o­d­o­s­s­y és Te­le­s­z­k­y felszólalásaik után, kik azt támogatják, sőt politikai szempontból szükségesnek vélik,­­ el­vileg elfogadja. Visszatérve a 134. § ra Szilágyi Dezső a §-ba felvétetni kívánná, hogy ha valaki elmulasztja a felségsértés tervezetének teljesítését, csak azon esetben büntettetik, ha a felségsértés elkövettetett. Csemeghy államtitkár erre azt jegyzi meg, hogy a feljelentés elmulasztása a jelen fejezetben foglalt bármely cselekvény követtetett el, bűncse­lekmény. Szilágyi erre azt válaszolja, hogy oly elő­készületi cselekvénynél, a­melyet végrehajtás nem követett, a feljelentés elmulasztását nem lehet bün­tetni, mert hogy fel nem jelentette az illető, semmi rész nem következett. Pauler előadó érti, hogy büntetlenség mon­­dassék azon esetben, ha a bűncselekmény félbeha­gyatott, de nem tartja helyén, ha a tervezetet vég­rehajtani szándékozó egyének felfedeztettek. Nézete szerint ezt nem lehet kimondani, mert ekkor elvet­­nék a törvény pszchikai hatását. Csemeghy államtitkár felhozza, hogy a feljelentés elmulasztásánál a veszély megelőzése azon criminalisticai ok, mely követeli, hogy a felje­lentés elmulasztása — kivéve a szövetséget — még az előkészületi cselekményeknél is büntettessék. A bizottság végre abban állapodik meg, hogy csak akkor nem esik büntetés alá, aki a feljelentést elmulasztja, ha a szövetkezők elállottak a végre­hajtástól. A 136. §. vétetvén fel, mely mellékbüntetésül hivatalvesztést és a politikai jogok felfüggesztését mondja ki a jelen fejezetbe foglalt bűntettekre. Teleszky nem tartja alkalmazhatónak a mellék­büntetést, ha a felhívás sikertelen maradt, a felje­lentés nem történt meg. Pauler előadó ellenkezőleg a hivatalvesz­tése itt is kimondandónak kívánja, Csemeghy ál­lamtitkár pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a politikai jogok felfüggesztése is kimondassék. Szilágyi a mellékbüntetések feltételes al­kalmazása mellett szólal fel, Juhász pedig csu­pán a sikertelen felhívás eseteire kívánja a feltéte­­es alkalm­azást, mit a bizottság el is fogad. A 137. §-ban az mondatik ki, hogy a király tettleges bántalmazása, ha felségsértést nem képez 10—15 évi fegyházzal büntettetik. A bizottság a 8-t változatlanul hagyja, mel­lőzvén Szilágyi D. felszólalását, ki a minimumot 10 helyett 5 évben kívánná megállapíttatni. A 138. §-ba Szilágyi egy új alineát indít­ványoz, mely elfogadtatott és következőleg szól: „Ha a király elleni sértés irat, vagy nyomtatvány terjesz­tése vagy nyilvános kiállítása által követtetik el, 3 évig terjedhető államfogházzal büntetendő.“ A 134. §. a királyi család tagjainak bántal­mazása büntetéséről szól. Komjáthy csak a trónörökösödés rendének megváltoztatására irányzott törekvést, vagy a királyi ház tekintélyének aláásására irányuló törekvést tartja büntetetendőnek. Pauler és a miniszter ellenkezik a mó­­dosítványt, mely után a bizottság sem fogadja azt el. Irat vagy nyomtatvány terjesztése által elkövetett vétség az előző §-ban elfogadott indítvány értelmé­ben itt is államfogház fogadtatik el. A 140. §. a hűtlenség bűntetteinek fogalmá­ról szól s annak büntetését szabályozza. Szilágyi a felségsértés előkészületi cselek­ményei szerint véli ezt is büntetendőnek. Teleszky mellőzni kívánja a külhatalom­­mal „ellenséges cselekményre“ szövetkezést és csak a háborúra indító törekvést büntetné. Pauler előadó megjegyzése után, hogy bűn­halmazba esik, a­ki e­­ cselekményeit felségsértési szándékból követi el, Csemeghy államtitkár felhozza, hogy az állam külbiztonsága ellen irányzott cselekmény kü­lönbözik a felségsértéstől. Hazai viszonyaink kíván­­ják e érintetlen elfogadását. Hosszabb vita után, melyben Teleszky, Szilágyi, Horváth Boldizsár, Csemeghy Juhász és Hodossy vettek részt, kik részében ellene és mellette nyilatkoztak, a­z változatlanul fo­gadtatott el, s ezzel az ülés 8 óra után eloszlott. A képviselő­ház közlekedési bizott­sága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében tárgyalta a magyar keleti vasút megvételéről szóló tör­vényjavaslatot. Elnök: Korizmics László, jegyző Szentpályi Jenő, a kormány részéről jelen vannak Széll Kálmán és Péchy Tamás miniszternek. Az ülés megnyittatván hosszas és élénk vita folyt, különösen azon 3 fő szempont körül: 1-szer helyes-e a vasútnak az állam részére leendő meg­szerzése, 2 or, helyes-e a keleti vasút kérdésének ezen megoldási módja és 3-szor kíván-e a bizottság a királyi ügyész véleményére reflektálni. A bizottság többségének véleménye oda ment ki a hosszas be­ható tárgyalás végén, hogy e vasút megvétele helyes, részint azért, mert így az állam egy 80 mértföldnyi nagy fontosságú vasút birtokába jut, másfelől pedig e kérdés valahára megoldást nyerend, m­íg az or­szág hitelére oly káros befolyással volt. A tárgyalás folyamán felhozatott a bizottság némely tagja által, hogy a vételár — mintegy 10 frt — igen magas, s ebből az államra évenkint kö­rülbelül 550,000 frtnyi teher háramlik, s kérdés in­téztetett az ár magas voltának okai iránt. A kor­mány jelen levő tagjai azon felvilágosítást adták, hogy az ár ily magas voltát különösen az arany agip idézi elő, melyet semmiképen sem lehetett mellőzni , annál kevésbé volt az mellőzhető, mert a külföldi pénzpiaczokon csak arany valuta mellett lehet papírt értékesíteni, egyszersmind kifejtették a kormány tagjai, hogy e vasút megszerzését nem annyira pénz­ügyi, mint közgazdasági érdekek kívánják. A törvényjavaslatot a bizottság végre elfogadja a királyi ügyész véleményére nézve a hétfőn d. u. tartandó ülésben fog határozni a bizottság. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A budget vita megkezdetvén, addig négy szónok végezte el beszédét. Tagadhatlanul, Si­monyi Ernő beszéde felette ál valamennyi ma elmondott szónoklatoknak, Simonyi megra­gadta az alkalmat a külügyekről szólani, melyet a ház mindvégig figyelemmel hallgatott, főleg midőn határozati javaslatát olvasta fel, a terem­ben síri csend uralkodott. A javaslatot zajosan megéljenezték, s Tiszának ellene felhozott ér­veit, a kormánypárt zajos helyeslése közt is hidegen fogadta a hallgatóság. Egyátalán na­gyon észrevehető volt, hogy a beszéd nem kel­tette a kellő hatást. Sokkal szívélyesebben fogadták Lukáts Béla és gróf Nemes Nándor beszédeit, kik szinte hevesen támadták meg a kormány pénzügyi és közgazdasági politikáját. Lukáts azonban elfogadta a budgetet a független sza­badelvű párt nevében, míg Nemes Nándor férfias következetességgel megtagadta azt. — Zichy Nándor gróf hasonlókép ros­szalta a pénzügyi politikát, de azért a költségvetést elfogadta rész­letes vita alapjául. Míg a képviselőházban a budget vita folyt, addig a főrendek is tartottak egy rövid ülést. A képviselőházban pártunk részéről leg­közelebb Irányi, Simonyi János, Helfy, Or­bán és Mocsáry képviselők fognak szó­­lani a költségvetés ellen. II. A képviselőház ülése november 18-án. Elnök Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Szende, Trefort, Bedekovics mi­niszterek. A jegyzőkönyv felolvastatván észrevétel nél­kül hitelesíttetik. Elnök bemutatja 726 miskolczi polgárnak Mocsáry Lajos képv. által beadott kérvényét a közös vámterület és bank tárgyában a kormány által elfogadott pontok felvétele, f önnálló vámterület és bank felállítása iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon) továbbá Budapest, Vácz, Sopron, Kolozs­­vár, Győr, Szeged kocsigyártás iparral foglalkozó lakosainak kérvényét, az 1875-iki, 26 t. sz. 3. fejezetének hatályon kivül helyezése iránt. Bemutatja az országos középtanodai tanár­egyletnek kérvényét, melyben a gymnasiumi és reáliskolai közoktatásr­ól szóló törvényjavaslatra tett észrevételeit elő­terjeszti , azokat a nevezett törvényjavaslat tárgyalásánál figyelembe vétetni kéri. Bemutatja a nagybányai választó­kerületben megválasztott. Szél Károly képviselő megbízó le­velét. Az állandó igazoló bizottságnak fog kiadatni. Lukáts Béla és Molnár Antal indítványt tesznek az 1876. 33. tvczikk 1. §. 2 dik pontja módo­sítása iránt. Simonyi E. szerint a házszabályok értelmében az ezen ülésszak alatt hozott törvényczikkek, ezen ülésszak alatt nem modifk­álhatók, miért is tiltako­zik a javaslat tárgyalása ellen. Lukáts Béla hivatkozik, hogy Tisza Lajos is nyújtott be hasonirányú indítványt, mely szinte na­pirendre tűzetett ki, kéri a házat, hogy javaslatát indokolhassa. A többség decz. 2-ára határozza a javaslat indokolását. Napirenden van az 1877-ik évi költségvetés tárgyalása. Ordody Pál előadó. Ez alkalommal nem él előadói jogával, de fenntartja magának a jogot, észrevételeit a vita alkalmával tenni meg. Széll Kálmán pénzügyminiszter kijelenti, hogy ö észrevételeit már akkor elmondotta, midőn a bud­getet beterjesztette, s majd csak a tárgyalás befejez­tével, vagy a tárgyalás közben fog a felmerülő észre­vételekre válaszolni. Simonyi Ernő: T. ház! Nagy fontosságúnak tartom azon pillanatot, midőn a t. ház az 1877-iki költségvetés tárgyalásába bocsátkozik. Igen fontos­nak tartom azon határozatot, melyet a t. ház ezen költségvetésre nézve hozni fog, mert ez fogja elha­tározni minden­esetre huzamosbb időre Magyaror­szág politikáját. Megvallom, hogy a jelen költség­vetés tárgyalásához némi nehézségek közt fogunk. Nincs és nem volt meg kellő időben mindazon felvi­lágosítás, a­mely szükséges arra, hogy a költségve­tést úgy tárgyalhassuk, a­mint azt tár­gyalni szük­séges. A költségvetés legfontosabb részének, a pénz­ügyi bizottság pénzügyi tárczáról szóló jelentésének még ma sem vagyunk birtokában, s a zárszámadá­sok sommázata tegnap osztatott ki a ház tagjai közt. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság néhány tagja már ezelőtt négy héttel megkapta ezeket, igen, de a ház nem azon 21 tagból áll, s nem azokban van kon­­centrálva a ház lényege, hanem minden egyes kép­viselő függetlenül a maga saját belátása szerint kí­vánja azt tanulmányozni, s a felett bírálatot és íté­letet mondani. Annyi bizonyos, hogy a zárszáma­dások megvilágosítása nélkül a költségvetés bírá­lata igen hiányos, hibás és téves lehet. Ez tehát nagy hiány. Én nem tudom, hogy a pénzügyi bizottság je­lentésében, mely a pénzügyi tárczáról elő fog tér-

Next