Egyetértés, 1876. november (10. évfolyam, 262-286. szám)
1876-11-21 / 278. szám
Irányi Dániel: T. ház! Nem fogok ezúttal a külügyek, nem a keleti kérdésről szólani, részint azért, nehogy e miatt beszédem a kellő terjedelmet meghaladja, részint pedig nehogy emiatt arról ami fejtegetéseimnek főtárgyát képezendi: a kormány pénzügyi politikájáról a figyelmet akaratlanul elfordítsam, vagy legalábbis a két tárgy közt megosszam. Egyaránt fontos, egyaránt életbevágó mind a kettő: megérdemli tehát mindenik, hogy külön tanácskozás alá vétessék. Minthogy pedig a külügyek megvitatására a közelebb szőnyegre kerülő közösügyi kiadások czíme a legjobb alkalmat szolgáltatja , ennélfogva a t. ház becses engedelmével akkorra tartom fenn ezen tárgyra vonatkozó nézeteim előadását. Most szorosan a költségvetés, vagy helyesebben a kormánynak pénzügyi politikáját fogom bírálat alá venni. Általában elismert igazság, melyet ma nemcsak az államférfiak, nemcsak azok, akik politikával és közgazdasági tanulmánnyal szakszerűen és tüzetesen foglalkoznak, hanem a legegyszerűbb emberek is vallanak, hogy államháztartásunk rendezése csak két után eszközölhető : először a kiadások apasztása, másodszor a jövedelmek szaporítása által. Nem lehet tagadni uraim, hogy a mostani minisztérium, közvetlen előde nyomdokain haladva, úgy a kiadásokat apasztani, mint a jövedelmeket növelni igyekszik; azonban sem azt nem ismerhetem el, hogy a kiadások leszállításában azon pontig haladt volna, ameddig lehetett, sem azt nem engedhetem meg, hogy a jövedelmek fokozásának azon módja, amelyet követni látjuk, a nemzet anyagi, közgazdasági érdekeinek megfelelne, sőt inkább egyenesen azok ellen van irányozva. Legyen szabad ezen állításomat amennyire lehet röviden bebizonyítanom, s azután, ha ez sikerült, az abból önként folyó tanulságokat és következtetéseket levonnom. Tartozó tisztelettel teendem ezt, úgy a képviselőház, mint a kormány iránt, de egyszersmind azon férfias őszinteséggel, amelyet a helyzet rendkívüli komolysága a nép képviselőinek kötelességekké tesz. Sokszor elmondott régi dolgokat is fogok elmondani. Nem tehetek róla uraim, én a régi ember vagyok, s fájdalom a helyzet is az. Önöktől függ uraim, hogy amit ma mondani fogok, azt utoljára hallják tőlem és megkíméljék úgy magokat az unalomtól, melyet az ismétlések okozni szoktak, mint engem a sysiphusi munkától, melyet évek óta végzek; de a melynek végzésétől sem az unalom, melyet másoknak okozok, sem a kellemetlenség, mely reám háramlik, nem riaszt vissza, mert a mit a meggyőződés parancsol azt teljesíteni kötelesség. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház : A kiadások, melyek állami költségvetésünkben előfordulnak, két főcsoportra szakadnak. Az egyik a saját belszükségletünkre fordított, a másik az úgynevezett közös kiadásokat foglalja magában. Én uraim azt állítom, hogy sem az első, második csoportbeli kiadások csökkentésében sem az nem ér ^05 ment el a kormány azon pontig, amelyet eléje egyrészről az ország pénzügyeinek siralmas helyzete, másrészről lakosainak nyomorúságos állapota kitűzött. Nem fogom mindazon tételeket egyenként elősorolni, amelyeknél véleményem szerint megtakarítások még lehetségesek. Csak néhányat akarok önök becses engedelmével megemlíteni, úgy a szorosan magyarországi mint a közösügyi kiadások osztályából. T. ház! A királyi udvartartás költsége, mely eredetileg 3.250.000 frtban volt megállapítva, előbb 400 ezer, azután egy millió frttal emeltetett fel, úgy hogy ma 4.650,000 frtot tesz; a birodalmi tanácsban megszavazott hasonló nagyságú összeggel pedig 9.300,000 frtra rúg. Oly összeg ez, mely meghaladja valamennyi közép- és nyugat-európai fejedelmek civillistáját beleértve Nagy Britannia királynéja és India császárnéjának és a német császárnak civillistáját is, s melyet tudtommal csak az absolut uralkodó orosz czár udvartartási költsége múl felül. Azt mondják, hogy miután a felemelést az osztrák birodalmi tanács megszavazta, azt a magyar törvényhozásnak is el kellett fogadnia, ezt kívánván az ország önállósága és a nemzet méltósága egyaránt. Én uraim azt tartom, hogy Magyarország önállósága sokkal jobban lenne biztosítva, ha minden államügyeinkről önmagunk rendelkeznénk, mint az által, hogy a közös fejedelem udvartartásához épen annyival járulunk, mint az osztrák birodalom. Ausztriának évi budgetje több mint egyharmad résszel, 120—130 millióval haladja meg Magyarország állami költségvetését, s így, ha mellőzzük is azon körülményt,hogy a mi adóterhünk sokkal súlyosabb annál, melyet lajtán túli szomszédaink viselnek, a túlterheltetés a czivillista egyenlősége mellett tagadhatatlan. Magyarország államiságát, önállóságát még a mostani megcsonkított alakban is nem a terhek egyenlősége Ausztriával, mely a czivillista kivételével úgy sem áll fenn, fejezi ki, hanem a külön törvényhozás, a külön kormány, a királyi hitlevél és a koronázás. Norvégia távolról sem fizet annyit a civillistához, mint Svéczia, anélkül, hogy ezért akár önállósága, akár a paritás elve csorbát szenvedne. S nem fogadhatom el azon érvet sem, melyet némelyek hangoztatnak, miszerint a czivillistának egyenlősége azért szükséges, mert ő felsége a király és családja, az esztendőnek nagy, talán fele részét hazánkban méltóztatik tölteni. Mert csak nem teszik fel önök uraim, őfelségéről hogy azért, főleg azért teszi azt, minthogy jövedelmének felét Magyarországtól veszi, hanem teszi azért, mert ezt kívánja egyrészt a dualizmus alapján létező önállóság, másrészt az önálló kormánynak közvetlenül a helyszínen való vezetése. S talán nem csalódnak azok, kik azt reméljüik, hogy akkor is ugyanazon figyelemben részesítené őfelsége Magyarországot, ha ez nem egyformán Ausztriával, hanem csak saját erejéhez mérten járulna az udvartartás költségeihez. S nem kívánja ezen egyenlőséget a nemzet méltósága sem, mert ha ez nem szenved csorbát amiatt, hogy a kül- és hadügyi költségeket nem egyenlő mérvben, hanem csak aránylag viseljük, azt gondolom, hogy nem szenvedne amiatt sem, ha a közös fejedelem czivillistájához is erőnkhöz képest járulnánk. De feltéve, hogy tévedek, hogy az egyenlőség Valóban az ország önállóságának és méltóságának követelménye: vajjon méltánytalan lenne-e mostani súlyos körülményeink közt ő felségéhez intézett azon kérelem, hogy legalább addig, míg államháztartásunkban az egyensúly helyre áll, udvartartási költségeit ő is megszorítani méltóztassák ? Avagy sokat tesznek-e fel a magyar királynak a magyar nép iránti jóindulataiból azok, akik azt hiszik, hogy akkor, midőn a kincstár üres, midőn a nép éhezik, ő is, kit a nép atyjának nevezni szeret, a maga kiadásait megszorítani kegyes leend? A megmaradó összeg azt hiszem untig elég lenne arra, hogy magas hivatását illőképen betölthesse. A nép elismerése, a nemzet hálája pedig bőséges kárpótlást nyújtana neki a netán elesett élvezetekért. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyanazon takarékossági oknál fogva leszállítandónak vélem a magasabb és így dúsabban díjazott államhivatalnokok fizetését. A miniszterelnök maévi rendes fizetése 20.000 frt, nem számítva a természetbeni lakást; ezenkívül 12000 frt úgynevezett tiszti pótlék. Ennek rendeltetése egyedül a vendéglátás lévén, ez akár egészen törölhető lenne, akár pedig legalább, ha a külföldi vendégek szíves látását tartom szem előtt, tetemesen leszállítható. Ami pedig a miniszterelnök úr rendes fizetését is egymást érő résztermések és egyéb terhek alatt lebi, azt nézetem szerint 20,000 frtról 15,000 frtra bátran le lehetne szállítani. A többi miniszterek természetbeni lakáson vagy ezt képviselő kétezer frt lakbéren kívül, 11,000 frt fizetést kapnak; ha ez 9000-re leszállíttatnék, úgy hiszem nem fosztanék meg őket a tisztességes megélhetés lehetőségétől. Anélkül, uraim, hogy azt állítanám, hogy egyáltalán fogva nem lehetnek oly kiadások, melyekről nyilvánosan az ország színe előtt számolni ne kelljen, azt gondolom, hogy a mostani súlyos körülmények közt az úgynevezett rendelkezési alapot, mely 200 ezer frtra van előirányozva, legalábbis 50 ezer frtra le lehetne apasztani. A hivatalos személyzetnek kevesbítésére, megvallom, sokat tett már eddigelé is a minisztérium, de aligha csalódom, midőn azt állítom, hogy különösen az ügymenetnek egyszerűsítése, a munkaórák pontosabb megtartása mellett úgy a központban, mint némely vidéki hivatalban , részben is még jókora megtakarítás lehetséges. Mindezen megtakarítások egybevéve pedig, génszámbavehető összeget képeznének. De sokkal többre tehető az t. ház, amit az úgynevezett közösügyi kiadásoknál meg lehetne gazdálkodni, meglehetne még a mostani alapon is, annyival inkább, ha a kül- és hadügy fölött is önmagunk rendelkeznénk. Egy ízben már volt alkalmam részletesen kimutatni, mennyivel kevesebbe kerülne e két kormányzati ágazat, ha annak fedezetéről tisztán Magyarország érdekeinek szempontjából kellene gondoskodni. Több millióra tehető az összeg egész biztossággal. Ezúttal tehát nem fogok minden egyes tételt megemlíteni, nem fogok meglevő számokkal más számokat állítani szembe, csupán néhány szembeszökő tételt akarok a közösügyi kiadásokból — az 1877-iki államköltségvetést véve alapul — önöknek bölcs bírálata alá terjeszteni. Az osztrák-magyar monarchiának, — önök így nevezik Magyarországot és Ausztriát összevéve — külügyi költségvetése a 4 milliót meghaladja, — 4 millió 200 ezer frtot tesz körülbelöl; ebben, az egyes tételeket mellőzve, benfoglaltatik a diplomatiai képviselet kerek számban 1 millióval, a consulatusok 700,000 frttal, és az osztrák Lloyd — bocsánat, osztrák-magyar Lloydnak hívják— az osztrák-magyar Lloydnak segélyezése 1.700,000 frttal. Az első rangú hatalmasságoknál nagyköveteink vannak, a többi államoknál, ide értve az önálló külpolitikával többé nem bíró német királyságokat is, egyszerű követek, u. n. meghatalmazott miniszterek képviselik a kettős monarchiát. Az elsők 50,000-től 100,000 frtig, az utóbbiak 12,000-től 34 ezer frtig kerülnek a közös pénztárnak. No már kérdem, uraim ! váljon van-e egyáltalában szükség nagykövetekre, holott a közönséges követek ugyanazon teendőket végezhetik és tényleg végzik is ? Nemde a régi időkből reánk maradt fényűzés ez, amelyet tisztán az u. n. nagyhatalmi állással igyekeznek igazolni ? Amerikának, az egyesült amerikai államoknak nincsenek nagyköveteik, pedig az egyesült amerikai államok ugyancsak nagyhatalom. Olaszország is egész a legutolsó időkig tartózkodott a többi európai nagyhatalmak ezen példáját követni. Váljon az önálló Magyarország nem érné, nem érhetné-e be szintúgy egyszerű követekkel az első rangú udvaroknál és ügyvivőkkel a többi államoknál ? S váljon van-e szükségünk consulatusokra Sanghajban,Jeruzsálemben, Larnaccában, Tangerben, Funchalban és 20—30 más helyen, ahol most osztrák magyar consulatusok léteznek? Hát még azon 1.7OO,OoO futnak, melyet az osztrák-magyar Lloydnak segélyezésére fizetünk, mi nagy hasznát veszi Magyarország ? Vájjon ugyanazon szolgálatokat a melyeket ezen vállalat teljesíteni hivatva van, nemde sokkal olcsóbban lennénk képesek biztosítani magunknak, mint amennyi a fentebbi összegből reánk esik ? nem is említve azt, hogy ezen szolgálat igazán Magyarország nem pedig főleg Ausztria érdekében történnék. A hadügyi budget 101 millió frtban van megállapítva, a tengerészeti szolgálat 9.300.000 frtba kerül, amit természetesen a két százaléknyi praecipium terhünkre leütése után, szintúgy 30%-nyi arányban fizetünk. Először is azt kérdem, mi szüksége van Magyarországnak haditengerészetre, hajóhadra ? Tengeri csatákat akarunk vívni talán Olaszország ellen, az Adria vizein gyakorlandó fölény végett, avagy kalózok ellen, akik nincsenek, akarjuk megvédeni kereskedésünket, hajóinkat, partjainkat ? Egy pár ágyúnaszád, egynéhány ágyútelep nemde untig megfelelne a szükségnek ? N?mde ez is, valamint a Sanghajban és nem tudom hol fentartott consulatusok, s az osztrák-magyar Lloydnak fizetett subventio, ha nem is kizárólag, főleg osztrák érdek, melyhez azonban mégis, mintha valóban közös érdek lenne, úgy vagyunk kénytelenek járulni, mint Lajtán túli szomszédaink. És váljon maga az önálló magyar hadsereg, ha nemzeti alapon és czélszerűen szerveztetik, és amit már öt évvel ezelőtt indítványoztam az iskolai ifjúság kiképzésével kapcsoltatik össze, nemde kevesebbe kerülne azon 40 milliónál, melyet jelenleg a közös hadsereg és honvédségünk fentartására fizetünk? kevesebbe anélkül, hogy ez által akár Magyarországnak, akár pedig a kettős monarchia biztonsága kevésbé szilárd alapokon nyugodnék. Sőt inkább! Nemzeti zászló, magyar tisztek alatt, magyar vezényszó mellett a magyar hadsereg bizonyára sokkal több, sokkal fényesebb hadi tetteket vinne véghez, akár egymaga, ha csak Magyarország, akár az osztrák hadsereggel karöltve, ha a kettős monarchia védelmére kellene síkra szállani, mint a minőket most fekete sárga zászló, idegen tisztek alatt, és német vezényszó mellett várthatunk tőle. (Úgy van balfelöl.) Sohasem tekintettem uraim és ma sem tekintem Magyarország függetlenségét pénzügyi kérdésnek; ez mindenek előtt a nemzet állami léterének Magyarország biztonságának és méltóságának a kérdése. De midőn pénzügyi tekintetek is ajánlják, annál kívánatosabbnak kell azt tekintenünk, minél súlyosabbak a terhek, amelyek alatt görnyedünk. A kormány azonban, ahelyett hogy függetlenségünk visszaszerzésére és a költségeknek ezúton is apasztására törekednék, ezeknek még a mostani alapon leszállítására sem fejti ki azon esélyt, amelyet úgy pénzügyeinknek zilált állapota, mint népünknek nyomora kötelességévé teszen. És nem fejt ki másrészt kellő erélyt, czélszerü hazafias erélyt jövedelmeink szaporítása tárgyában sem. Mert azt hogy uj meg uj adókat teremt s a meglevőket évről évre emeli, sem hazafias sem czélszerű igyekezetnek nem tekinthetem. Pusztító gazdálkodás ez uraim, minőt csak a holnapi napot a mainak feláldozó, nyereség sóvár, haszonbérlők űznek, de a jövőre gondoló tulajdonos gazdák nem folytatnak. Nem vonom én kétségbe önök benső hazafias indulatát, megengedem, hogy amit tesznek, fájdalmas szívvel cselekszik — de mi haszna, mikor a tények azt mutatják, hogy inkább saját népök — melynek bizományosai — javát áldozzák föl, semhogy azon módokhoz nyúlnának helyzetünk javítására, melyek törvényesek ugyan és czélravezetők, de bizonyos hatalomnak, bizonyos tőzsér-hadnak és kalmár világnak ellenzésével találkoznak (Élénk helyeslés a szélső balról.) A közösügyi alkotmány súlya elnyomja különben hazafias keblökben a kötelesség érzetetől és megzsibasztja a maga láthatatlan hatalmával kezüket, még abban is a mit attól szabadon tehetnének. A kincstár üres, több mint üres, mert 20—30 millió évi deficzit kiált belőle; a mezei gazdaság az roskadoz, ipar és kereskedelem évek óta pang; mezei gazda, iparos, kereskedő az uzsora undok karjai közt vonaglik s a jelen és jövő fölött aggódó hazafi szeme mentő eszközök után tekint széjjel. Két ilyen eszköz kínálkozik elsősorban, mely bajainknak, ha nem is rögtön, de biztosan orvoslására alkalmatos: az önálló vámterület, s a nemzeti független bank felállítása. — Az egész ország, az egész nemzet pártkülönbség nélkül cseng ezek után, kéri, sürgeti, követeli ezeket, a kormány, a magyar kormány, az osztrák döntő körök befolyása alatt mégis a vámközösség és egy önállónak és magyarnak csúfolt osztrák bankfiók mellett nyilatkozik. Önálló vámterület mellett magából a vámjövedelemből lehetne rövid idő alatt fedezni a hiányt, a haldokló gyáripar és annak karján a mezei gazdaság új erőre tenne szert; önálló független bank segedelmével mezei gazdaság, ipar-, kereskedés a végromlástól menekülne, s lassankint virágzásnak indulhatna, s a kormány, a magyar kormány mégis a vámközösség mellett s egy czifra név alá bujtatott osztrák fiók mellett áll ki síkra. Közös vámterület mellett még csak súlyos adórendszerünket sem vagyunk képesek a nemzet érdekeinek megfelelően módosítani, milliókat veszítünk a fogyasztási adókon , fentartani vagyunk kénytelenek a monopóliumokat, gyáraink egymásután halomra dőlnek , a kormány, a magyar kormány mégis a vámközösség mellett buzgólkodik. Magyar, tagjainak születésére nézve, politikájára nézve nem magyar. Azt hangoztatja a kormány , utána a pénzügyi bizottság, hogy államháztartásunk javulásnak indult , néhány év múlva helyreálland az egyensúly. A követett után soha! Tönkre fog menni az ország népe s vele az állam fizetésképessége is. (Igaz a baloldalon) Sokszor hallottunk már ilyen biztatást úgy a miniszteri padokról, mint ezen előadói székről , a következmények mindig ellenkezőt bizonyítottak. Pedig ahol tények szólanak, ott azok ellenére csak együgyüek adnak hitelt a szép szavaknak. Avagy a kiadások nem mindig meghaladták-e eddigelő az előirányzatot és a bevételek nem mögötte maradtak-e az előleges számításnak ? Az idei eredetileg 8 millióra számított deficit is nem sokkal többre, a pénzügyminiszter úr saját vallomása szerint nem 24 millióra fog-e emelkedni ? És a jövő évi 18 millió forintra előirányzott hiány nem fog e valószínűen szintúgy nagyobbodni? Nem fog-e nagyobbodni különösen ha háborúba keveredünk, melynek lehetősége előttünk áll ? Hol kapunk akkor pénzt, hitelt, ha most a béke idején már alig vagyunk képesek szert tenni rá? De ne üssön bár ki bábom, ne rúgjon többre a deficit, mint amennyire előirányoztatik: hol van a terv mely szerint ez, ha lassan bár, de végkép el fog tűnni költségvetésünkből? (Mozgás. Halljuk a szélső baloldalon). Hiszen azt mondják önök, hogy a kiadásokat már nem vagy csak alig lehet apasztani. Miből remélnek tehát több jövedelmet, miből várják a fedezetet ? A befektetésekből, melyeknek jövedelme oly lassan emelkedik ? Nagy az adókból, melyeket hallatlan magasságra csigáztak és melyek jövedelme, hacsak új kereset forrásokat nem nyitunk, valószínűen csökkeni, növekedni aligha fog? S gondoltak-e arra uraim hogy 2 év múlva 153 millió forintot kell visszafizetnünk, különben államjavaink, egy ezredév szerzeménye dobra és idegen kezekre kerülnek. Járadék kölcsönné akarják változtatni ezen adósságot ? De váljon kapunk-e két év múlva pénzt, midőn a tavalyi 80 milliónyi rente kölcsönnek második fele sem talál vevőre ? Nem, nem! uraim! Amit széles ez országban minden ember mond, azt én is mondom, az nem mehet tovább így! Vagy változtassák meg, de gyökeresen politikájukat, vagy lépjenek vissza azon helyről, melynek betöltésére alkalmatlanok. (Igaz, úgy van! a baloldalon). Az örvény szőlőn állunk még csak, ámbár nehéz, még lehetséges a szabadulás, kérem ne vezessennek bele a mélységbe. Ha nincs elegendő bátorságuk nyíltan és őszintén tárni fel illető helyen úgy az országnak valódi helyzetét, mint az ennek orvoslására egyedül alkalmas eszközöket, ám ne hitegessék tovább a nemzetet (Úgy van a baloldalon) és ne álljanak útjában annak, hogy amit önök és főleg elődeik elrontottak, azt mások más után jóvá tenni igyekezzenek! Ne bízzanak föltétlenül a többség támogatásában! Számtalan példa van rá a történelemben hogy époly nagy és talán nagyobb többségek nem tolmácsolták híven a nemzet érzelmeit s nem voltak képesek megmenteni a veszélytől a nemzetet, és megóvni a bukástól sem a kormányokat, sem néha az uralkodókat. Tekintsenek széjjel az országban, halgassanak inkább a nép szavára, mely őszinte és hamisítatlan, mintsem azokéra, kiknek nagy részét önmaguk vezetik és akik bár jóhiszemben és önzetlenül, megengedem, önöknek hisznek inkább, mintsem maguknak, s önök szavára hajtanak inkább mintsem azokéra, akik ide küldték. Válsággal, az alkotmány felfüggesztésével ijesztgetnek némelyek, ha más útra merne térni a nemzet, mint amelyet felülről is helyeselnek. Nem tudom mi alapja van ez ijesztgetésnek. De amit tudok, amiről meg vagyok győződve, az, hogyha ily jogsérelem bekövetkeznék, az nem fogna sokáig tartani és akik leginkább meg fognák bánni azt, azok uraim, nem lennénk mi, nem lenne Magyarország. Nem fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bujanovics Sándor hosszabb beszédben kel ki a kormány pénzügyi politikája ellen, s végül elfogadja a költségvetést részletes vita alapjául. Ezután következett Mocsáry Lajos, kinek beszédét lapunk holnap hozza egész terjedelmében. Mocsáry beszéde után az ülés berekesztetett. A vita holnap folytattatni fog. ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés : A m. kir. igazságügyminiszter Hodossy Zsigmond m.szgeti kir. adótisztet — és Mózer Géza ottani járásbirósági birnokot a m.szigeti kir. járásbirósághoz írnokokká nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara részéről közhitré tétetik, miszerint Kossuth Sándor szerencsi ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. — Személyi hirek: Wenkheim Béla báró szombaton a fővárosba érkezve, tegnap visszautazott Kőrös-Ladányba. — Gróf Andrássy Gyula neje leányával, fiával a fővárosba érkezett, hol az „Európa“ szállodába szállt. Innen férjével fog elutazni holnap reggel. — A király tegnap este Gödöllőről Bécsbe utazott. — A királyné neve napja alkalmából tegnap lobogók lengtek a főváros középületein, a budavári helyőrségi templomban pedig ünnepélyes hálaisteni tisztelet tartatott. Ezen Ráth budai apát és plébános celebrált s jelen volt Andrássy külügyminiszter, Tisza Kálmán kormányelnök, Trefort miniszter, a főváros tanácsa és képviselő testületének küldöttei, az egyetem tanári kara s egyéb egyletek és testületek képviselői. A közös hadsereg és honvédség tisztikara dr. Edelsheim Gyulayval jelent meg. Az ünnepély után a főváros küldöttsége Tisza Kálmánnál tisztelgett; kifejezni szerencsekivánatát. — Horváth Mihály állapotáról komoly hírek terjedtek ma el a fővárosban. Alapjokul az szolgált, hogy múlt éjjel erős asthma-rohamban szenvedett, délben azonban túl lett minden veszedelmen. — Liszt Ferencz nem szándékozik Budapesten maradni, bármily bizonyossággal hirdették is a lapok. Január elején Bécsbe megy pár napra; a telet Hollandiában tölti a királynál. Tavasszal visszatér ide, azonban akkor se marad itt, hanem rövid tartózkodás után elutazik Olaszországba. Mesebeszéd volt tehát mindaz, amit örömmel konstatált a sajtó, hogy élére állva a zeneakadémiának, itt szándékozik megtelepedni Budapesten. A svéd-norvég kir. consul, Altschul S. ur lakását, mely eddig a Tüköri-utczában volt, a dohány- és diófa-utcza sarkán levő saját házába tette át. — A keleti kérdésről a budapesti egyetemen Vámbéry Ármin minden szombaton díjtalan előadásokat tart. — Halálozás: Pikéty Gusztáv volt honvédtábornok, az 1848—49-ki dicső önvédelmi harcz egyik bajnoka Solymos-Bucsaván meghalt. Utóbbi időben mint nyugalmazott m. kir. honvédtábornok ríVTi íTfl a Honr’/Sorzooíílí "RíSlzo ‘nnrolVíll ! nyugdíjban részesült. Béke poraival! — Csernajeff holléte alsóbb rendű napikérdést képez. Ismételve állítják, hogy a hős tábornok Zágrábba utazott. Bécsi lapok szerint azonban Csernojeff számos törzstiszt kíséretében oda érkezett, s hogy merre szándékozik, azt még nem lehet tudni. Vagy Svájczba megy pihenni, vagy Muszkaországba dicsőséget keresni. Egy itteni kőnyomatú lap esti híre szerint Belgrádba tér vissza. A moszkvai egyetem ifjúsága 150 név aláírásával ellátott levelet küldött válaszul a budapesti egyetemi ifjúsághoz, mely franczia és orosz nyelven fogalmazva az egyetem rektorához érkezett. A levélben az orosz ifjúság üdvözölvén a budapestieket, bámulatának ad kifejezést a törökök melletti rokonszenv felett s arra kéri ezeket: pártoljanak át rokonszenvekkel „az elnyomóktól az elnyomottakhoz, a hóhéroktól a vértanukhoz“. Végül azt óhajtják, hogy tiltakozásuk, mint az itteni tüntetések méltó válasza, közzé tétessék, amihez ilyen kivonatosan magunk is szívesen segédkezet nyújtunk, egészben hirdetni azonban nem találunk számára helyet. — A keleten küzdő mindkét fél sebesültjei részére egyenlő arányban való átadás czéljából Filep Ágnes urhölgy 24 frt 64 kr. gyűjtött pénzt azonfelül a maga részéről 66 deka tépést küldött szerkesztőségünkhöz járultak hozzá: Nyénről 15 frt 59 krral, úgymint: Babó Jószef 1. Lőrincz Lajos 1. Málnási Lajos 1. Kósa Sándor 3. Mátyás Lajos 1 frttal, Márton Pál 50. Jakab János 50. Molnári Károly 50. Joan Nyisztor 50 krral, Jakab Márton 2 frttal. Mészáros István 50, Soós József ref pap 50 Eszse Mihály György 60 krral, Nyén község pénzben 1.00 krral, és Nyén gabnában értékben 1.60, végre Dogáz Basebus 60 krral, Bodola községből. Miksa Höllnigl. 20, N. N. 25, Jancsó Mihály 10, Kováts János 10, Hubert Nándor 50, Szakáts Feri 40, krral, Quittneé G. 1 frttal, M. Freier 50, Józsa Izsák 20, Giibe Joltán 20, Kovesán Áron 10 krral, Erósdi Bálint 1 frttal, Tompáné 20, Sarlotte 30, Lupus György 10, Volkuj Joun 10, Jánovits E. 50, Bene Gábor 10, Farkas György 10, Puretsa Vaki 10, Kohn Im.-né 20 krral, Kis Pál 1 frttal, Csirmez György 40 krral, Béldi Tivadaronka 1 frrral Mészáros György 50 krral, összesen 9 frt 05 kr. Ebből 12 frt 40 krt és a lépést átadtuk a török sebesültek javára „gyűjtő bizottság“ pénztárnokának. A másik, szerb sebesülteket illető részt szintén át fogjuk szolgáltatni. — A mozgósításhoz. Az ország összes szolgabírói hivatalai rendeletet kaptak, mely szerint a hadköteleseknek azonnali egybehivatására nézve mindig készen kell lenniök. A Bihar megye pénztára a „Sz." szerint egészen üres. Annyi pénze nincs a megyének, hogy a csekély összegről szóló számlákat fizethetné. — Ez is egyik jele az időknek. — Oroszország a torpedó-árukat ugyancsak szállíttatja Fiuméból a kelet felé. Mint a „N.“-nak írják, tegnap ismét egy vaggon szállítmány ment onnan gyorsáruképen Sebastopol felé. Kétségtelen tanúbizonysága annak, hogy kormányunk milyen szándékkal viseltetik az orosz barbarizmus megindítandó hadjáratának idejére. — Sok sületlenséget összeírtak már Magyarországról s a magyar nemzetről a külföldi derék tudósok, de alig tett túl valamelyik Freeman angol híres történészen, aki szerint: „a magyaroknak, kik a szlávok elleni gyűlöletből a törökökkel tartanak, jó lesz megemlékezniök, hogy Magyarországot a török rabságból a szláv szerbek szabadították fel.“ — Biz’ azok a szláv-szerbek erősebbek lehettek, mint a mostani rácz-szerbek, kik saját magukat se tudják „felszabadítani.“ — Deák Ferencz emlékszobrára. Dr. Samassa egri érsek, és Kovács Zsigmond pécsi püspök egyenként 500 frtot, — az egri főkáptalan és gróf Königsegg Gusztáv egyenként 100 frtot. — végre báró Skriberszky 50 frtot adományoztak. — Kitűzött dij. Az osztr. államvaspálya igazgatósága 250 frt dijat tűzött ki Vörös Ferencz dijnok elfogatásáért, ki a vasút egyik pénztárát 9000 frtig meglopta. — Ajánljuk figyelmökbe, a kik lutrival foglalkoznak. — Nagy szerencsétlenség történt Kecskeméten közelebb. Mint a „K.“ írja, Szebetics István 14 éves fiú, Szebetics István késes fia irtózatos halállal múlt ki, ugyanis midőn apja egy izzó vasat vett ki a tűzből s vele megfordult, a szerencsétlen fiú abban a pillanatban futott el mellette, hogy egy kalapácsot kezébe vegyen s fejével az izzó vasnak futott, mely a főbe behatolt, s a fiu rögtön szörnyet halt. — Nagy rémület volt Hildesheimban a múlt héten. Egy állatsereglet tulajdonos érkezett oda, mikor azonban állatait a vasútról a városba szállította, a szolga véletlenül kinyitotta a két nőstény oroszlán ketreczét, mire az állatok kirohantak s egyik egy közeli kertbe bujt, a másik egy Mayer nevű bankár pinezéjébe szaladt. A veszedelmes bestiák ellen egy szakasz katonaságot rendeltek ki, az egyiket maga az állatsereglet-tulajdonos lelőtte, a másikat sikerült neki a ketreczbe visszacsalni, az egész város nagy megnyugtatására, melyben az európai oroszlán-vadászat hire pár percz alatt elterjedt. — Puska és ágyu lőpor nélkül. Binder Antal gépész és vizépitészeti mérnök egy légnyomatu gépet talált föl s arra a kereskedelmi minisztériumtól szabadalmat s a mü elkészithetésére 6000 frt segélyt kért. E gép — folyamodó állítása szerint — a levegőnek természetes, mesterséges erő nélküli megsürítése által óriási erőt tudna kifejteni és használata mellett nemcsak a gőzerő teljesen nélkülözhető mindenféle gépezeteknél, hanem ezenfelül nélkülözhetővé válnék a lőpor is a fegyverek és ágyuknál s mindezt pótolná egy egyszerű szerkezetű gép. A miniszter értesittetni rendeli folyamodát, miszerint a kért 6000 frt megadhatónak nem tartja. — Akasztófa humor. Elárvezték a komé birtokát, s a birtok vételárának felosztására meg hivatott ő is. — Látva azonban a komné, hogy biz abból a vételárból részére egy krajczár sem maradt, megszókta a vételárt felosztó bírót: Kérem a tekintetes urat, egy hatost kötélre nekem is „Nincs megállapítva a sorrendben“ válaszolt lakomce a biró. — Wiener Jakab 64 éves róm. kath. özvegy kárpitos mester tegnap délelőtt 9 % órakor kalap-utcza 7. számú lakásán öngyilkossági szándékból egy ollóval szivén döfte magát s azonnal meghalt. Öngyilkossága oka hosszas ideig tartó gyógyithatlan betegsége volt. — Tegnap este a király-utczában egy gazdátlan kecske fogatott föl, melyért a tulajdonos a terézvárosi kapitányságnál jelentkezhetik. Rövid hirek. Milye Mátyás b. csabai jómódú polgár összeveszvén fiával, öngyilkossági szándékból felmetszette hasát. — Veszprémben egy kártyavető uszonyhoz valóságos bucsuként jár a nép. — Kecskeméten a színtársulat 13 éves szinlaposztója villó oldattal megmérgezte magát. — Gyulán egy béres vizmerités közben elszédült fővel a kútba esett s ott sírját lelte. — A körösvölgyi községek határán sűrűn mutatkoznak már a farkasok. — Aradon egy katona az altiszt brutalitása miatt kirohant a tanteremből s szuronyával megölte magát. — Pintér Gyula, a váczi-utczában meglőtt hadnagy állapota annyira javult, hogy már az ágyat is elhagyhatta. — Tegnap egy 68 éves hivatal-szolga a kigyó-utczai Várady-féle ház 1-ső emeletéről leugrott. — Spánitz Márton kertész gyógyithatlan gégebetegség miatt főbelőtte magát. — Mekka közelében ,van egy kőemlék, mely az arabsok hite szerint Éva anyánk sírját jelzi. — Károly braunschweigi herczeg egyik unokája agyonlőtte magát. Irodalom. — A m. tud. Akadémia könyvkiadó vállalatától az alább felsorolt művek vétele mellett m. a következő értesítést kaptuk, melyet a legmelegebben ajánlunk a közönség figyelmébe: A tud. akadémia könyvkiadó vállalatából a harmadik (1877-ik) folyam tagilletményéhez tartozó több kötet elkészülvén, a könyvkiadó bizottság nem akarta ezen nagyérdekű munkák szétküldését késleltetni, és intézkedett, hogy még a f. hó folytán a pártoló tagoknak megküldessenek. Az I. sorozatból: Hunfalvy Pál: „Magyarország Ethnographiája“ (34 iv. Teljes munka) Ali. sorozatból: Müller Miksa: „Újabb felolvasásai a nyelvtudományról“. (41 iv. Teljes munka.) És Lewen: „A Philosophia Története.“ I. kötet. (33 iv.) A III. sorozatból: Bluntschli: „Az államjog története“ II. (befejező) kötete. (26 iv.) Ezen munkák átvételekor a harmadik évfolyam tagdíja (az I. sorozatnál 4, a II. és III. sorozatnál 3—3 frt) és a könyvkötési dij (az I. és III. sorozatnál 40 — 40 kr. a II. sorozatnál 80 kr. postai utánvéttel fizetendő.’ Ezenfelül a jövő évi tagilletmény fejében (1877 első felében szét fognak küldetni. A I. sorozatból: Macaulay : „Anglia története“ III. kötete (40 iv) fordította Zichy Antal. A II. sorozatból: Lewes: „A „A Philosophia Története“ IL kötete (33 iv.) A III. sorozatból: Todd: „A parliamenti kormányrendszer Angliában“ II. és III. (befejező) kötete. (74 iv.) Az I. sorozatból ekkoráig szétküldetett hat kötet (Manculay I. II. iv, Curtius I. II. 54 iv), összesen 199 iv, mely Hunfalvy ethnograhiájával és Macaulay III. kötetével 269 ívre fog szaporodni. A II. sorozatból ekkoráig szétküldetett négy kötet (Gőthe I. II. 40 iv, Nisard 30 iv, Boissier 28 iv) összesen 98 iv, mely Müller „újabb felolvasásai“ és Lewes két kötete által 205 ívre emelkedik. Végre a III. sorozatból ekkoráig szétküldetett szintén négy kötet (Bluntschli I. 24 iv, Gneist 17 ív, Todd I. 38 iv), összesen 108 iv, mely Bluntschli II. kötete és Todd két kötete által 208 ivre emelkedik. Minthogy pedig a három évfolyam tagilletménye az I. sorozatnál 240, a II. és III. sorozatnál 180—180 ívben volt megállapítva: az I. sorozatnál 29, a II. sorozatnál 25, a III. sorozatnál 28 ívnyi többlet merül fel, mely azonban nem fog a negyedik évfolyam tagilletményébe számíttatni. Az Akadémia ezen (összesen 82 ívnyi) többlettel ajándék gyanánt kiván a vállalat pártoló tagjainak kedveskedni, hogy ekként a nagy munkák befejezését siettetve, a maga elé tűzött czélok valósítását ily utón is előmozdítsa. Budapest 1876. november 15-én. A M. Tud. Akadémia könyvkiadó bizottsága. — Azon pártoló tagok, kik netán a jövő év elején óhajtanák tagilletményeiket átvenni és a megfelelő díjakat lefizetni, erről mielőbb a M. Tudom. Akadémia könyvkiadóhivatalát értesíteni szíveskedjenek. — A „Nép Zászlója“ e heti számának tartalma: Politikai rész : Oroszországgal szemben. — A cár beeszédek. — „A független szabadelvű“ párt nyilatkozata. — A bankügy. — A háború — Országgyűlési napló - Őszi séták, Hedry Bódogtól. — Nyílt levelek. — Uzsoráskodás és csalás, Berky Józseftől. Közgazdaság: Iparos értekezlet. — A budapesti gabna - és pénzpiacról. — Az ipar helyzete a fővárosban. — A magyar sorsjegykölcsön. — A vasúti igazgatók értekezlete. — A „köztelken.“ — A szőlőrovar-írtás munkálata.— Vetőgép-próba egy bármely eket aligára illeszthető géppel. Ismerettár: A Kállay-féle levéltár aranypecsétes okmányai. Eperjesi Kálmántól. — A magyar tudományos akadémia. — Irodalom és művészet. — A szellemi munka. Szünórára: A nógrádi várromok közt. (Költemény.) Zlatkó Antaltól. — Húsz év előtt és után. (Eeszélyke.) Kemenesitől. — Fővárosi viszhang. — Mindenféle — A szerkesztő postája. Színházi művészet. — A nemzeti színház pénzügyi viszonyairól a belügyminiszter terjedelmes jelentést terjesztett a képviselőház elé, melyből a nevezetesebb adatokat közöljük. Az 1875/6. évi színházi budgetben 524,515 frt kiadás és 496,400 frt bevétel, tehát 28,115 frt deficzit volt előirányozva, — de az eredmény 30 ezerrel nagyobb, vagyis 58,115 frtnyi deficzit lett. A szinház bevételei az utóbbi években egyáltalán következetesen hanyatlanak, így a bérleti 8 napi bevételek 1873. és 1874-ben tettek 315,033 frt, 1874—5-ben tettek 276,232 forint, 1875—6-ban 239 ezer 366 forint minélfogva 1876—7-re csak 132,000 forint volt előirányozható. — Az 1876— 77-iki előirányzatban az összes kiadás 498,396 frttal vétetik fel, mely összegből 356,000 frt esik a személyzet fizetésére, 8000 frt irói dijakra, 20,000 frt vendégekre, 30,000 frt bútorok s díszletekre, 17,000 frt adósságfizetésre s kamatra. — Ezzel szemben a szinház saját bevételei összesen 237,500 frttal vannak felvéve, mely összegből 62,000 frt a bérletekből, 170,000 frt a napi bevételekből váratik. — A nemzeti szinház tehát saját bevételeiből kiadásainak még felét sem képes fedezni. Nagyobb subventióra van szüksége, mint amennyit összes bevételei tesznek , és pedig kapni fog a király udvartartásából 210,000, az ország s színházi alapból 6800, az országgyűlés által megszavazott 36,000, a végre a gróf Károlyi-féle alapból 10,500, összesen 263,300 frt subventiót. — Zenészeti pályázat: Becker János florenczi négyes társulata zenészeti versenyt nyitott. Ezer Márka fizettetik a legjobb zongoranégyes és ezer márka a legjobb vonósnégyes szerzőjének. Pályázhat minden zeneszerző, nemzetiségre való tekintet nélkül. A pályázók műveiket — 1877 évi mártius 31-ig tartoznak beküldeni Becker János zeneigazgatónak Mannheimba (Badenben) — A beküldött munkák Dr. Brahms János és Volkmann Róbert által fognak megbiráltatni. A pályanyertes mű a Becker-féle négyestársulat tulajdonába megy át— Bővebb értesítések iránt Becker János megbízottja, Dr. Morgenstern Sándor ügyvéd úrhoz (Budapest, Bálvány utcza 2 sz. a) fordulhatni. — A bécsi operában Erdélyi Marietta k. a. tegnap lépett föl először, mint írtuk, a „Hugenottákban.“ Bécsi lapok átalában dicsérik a k. a. szép hangját és tiszta koloraturáját. A közönség zajosan tapsolta 8 felvonás végén kihívta. — Bulyovszkyné asszony túl van a veszélyen. A lábán ejtett műtőt sikerült s bár a gyógykezelés huzamosb ideig el fog tartani, állapota aggodalomra nem nyújt okot. — A népszínház igazgatójának tegnap neve napja volt. Ez alkalommal az összes népszínházi személyzet megjelent a színpadon s Tihanyi Miklós rövid üdvözlete után egy aranyozott s fedéllel ellátott ezüst billikomot nyújtottak át neki emlékül. A kar azután alkalmi dalt zengett s Rákosi mély hangon köszönte meg az előzékeny figyelmet. Népnevelés. — Nyomorult állapot s felháborító hitvány helyzet az, melyben Magyarországon a tanügy a XIX. század második felében ténfereg. — A fővárosi iskolákból most csoportonként zárják ki az olyan gyermekeket, melyeknek szülei nem képesek a tandíjat lefizetni. A zerge-utczai reáliskolában