Egyetértés, 1876. december (10. évfolyam, 287-310. szám)

1876-12-03 / 289. szám

sül veszi a választ. A független szabadelvűek s a függetlenségi párt ülve maradtak. Következik a kérvény bizottság jelentése. Szivák Imre előadó először is bemutatja a kér­vény bizottság véleményét, az egyetemi ifjúságnak a fáklyásmenet ügyben tett ismeretes kérvényére. Mocsáry Lajos: T. ház! Nem járulhatván azon indítványhoz, melyet a kérvényi bizottság részéről annak tisztelt előadója felolvasott, mél­­tóztassék megengedni, hogy ezt, valamint bea­dandó ellenindítványomat néhány szóval indokoljam. A tényállás ismeretes. Tudva levő dolog, hogy a budapesti egyetemi és műegyetemi ifjúság elérke­­zettnek tartotta az időt, midőn lerovandó azon hála, melylyel a magyar nemzet az 1848—9­ki szabadság* harcz menekültjei irányában tanusitott nemes maga­viseletükért a törökök irányában magát tartozásban levőnek hiszi. Tudva levő dolog az is, hogy az igen t. belügyminiszter úr magához kérette az ifjúságot és felhívta,hogy tekintve bizonyos t­énforgó körülménye­ket, hagyjon fel a szándékolt tüntetéssel. Tudva levő dolog az is, hogy miután az ifjúság szándékától en­nek dac­ára elállani késznek nem nyilatkozott, a tüntetés megtartásától erőszakosan eltiltatott. Az egyetemi tanács volt az, t. ház, a­mely mint látszik, ezen tilalom eszközlésére eszközül fel­­ajánlkozott, és miután az egyetemi tanács eljárása, illetőleg az általa arra vonatkozólag kiadott tilalom az, a­mire a pesti rendőri főkapitány hivatkozott, tehát ez képezi voltaképen az egész ügynek egyik alapokmányát: méltóztassék megengedni, tjj hát, hogyha figyelmét ezen okmányra fordítom és illető­leg ezen okmányt felolvasni bátorkodom. Az okmány következőképen hangzik: Ama politikai tüntetések­kel szemben, melyeket az egyetemi ifjúság megindí­­tott, az egyetemi tanács szoros kötelességének is­meri az ifjúságot komolyan figyelmeztetni, hogy a tüntetések mind az egyetem czáljaival, mind pedig a fegyelmi renddel ellenkeznek és az utóbbinak ti­lalma alá esnek. Midőn tehát az egyetemi tanács az egyetemi ifjúságot felhívná, hogy a tüntetésektől magát távol tartsa, teszi ezt úgy az egyetemi rend, mint az egyetem tudományos hírnevének megóvása érdekében és e végre eshetőleg az egyetemi rendsza­bályok teljes szigorát alkalmazásba veendi.“(Helyes­­lés a középen. Derültség a baloldalon.) A­mi ezen publicatió indokolását illeti, az né­zetem szerint csupa phrasis, mert én azt hiszem, hogy az egyetem czélja, az egyetem fegyelmi rendje vagy épen az egyetem tudományos hírneve azzal, hogy az egyetemi ifjúság fáklyás­ zenét rendez a tö­rök konzulnak legkisebb összefüggésben nem áll, nevezetesen az egyetem tudományos hírneve egészen más tényezőktől, az egyetemben működő tanári erők minőségétől, jelességétől függ. De teljesen alap­talan az egyetemi tanácsnak azon állítása, hogy az szándékba vett politikai tüntetések a fegyelmi rend tilalma alá esnek. Ez nézetem szerint teljességgel nem áll. Az egyetem ugyanis nem zárda, nem nevelőintézet s en­nek következtében igen természetesen az ifjúságnak az egyetemi polgároknak külső polgári és sociális viszonyai tekintetében semmi korlátozó, szabályozó befolyást gyakorolni jogosítva nincsen. (Úgy van­­ balfelől.) Ez, azt hiszem, hogy magából a dolog ter­mészetéből, magának az egyetemnek fogalmából folyik. De ha nem így volna is, világosan szól e te­kintetben maga az egyetemi szabályzat, melynek 99. §-a a következőbeg hangzik: „Az egyetemi hall­gatók polgári viszonyaiban, valamint közíényítés alá tartozó cselekményeikre nézve a köztörvények és a hatóságoknak, akadémiai magaviseletükre nézve pe­dig a külön akadémiai rendeletek és fegyelmi sza­bályoknak, valamint az egyetem akadémi hatóságá­nak vannak alárendelve.“ — Van­ azonban az egye­temi szabályzatnak egy más §-a, és ez az, melyre a rendőr­főkapitány­ tilalma specialiter hivatkozik. Leszek bátor ezt is felolvasni. A 102. §. így szól: „Az egyetem, vagy egyes tanulmány karainak hall­gatói, mint olyanok, együttvéve testületet nem ké­peznek, ennélfogva sem rendes gyülekezetet nem tarthatnak, sem állandó ügyvezetőkkel vagy képvi­selőkkel nem bírhatnak, sem a testületeket illető működésüket nem gyakorolhatják.“ Azt hiszem te­hát, hogy ebből sem lehet kö­vetkeztetni azt, hogy az egyetemi tanácsnak joga lett volna az ifjúság által czélba vett fáklyás­ zene megtartását megtiltani. E szabályzat ugyanis azt mondja, hogy az egyetemi polgárok, vagy az egyes karok hallgatói, mint ilyenek együttvéve testületet nem képeznek, s mint ilyenek rendes gyülekezeteket és ügyvivőket nem tarthatnak. De a kérdéses eset­ben arról nem volt szó, hogy az egyetemi polgárok mostantól fogva testületté alakuljanak, s hogy ál­landó gyülekezetet és ügyvivőket tartsanak; szó volt egyedül arról, hogy az egyetemi hallgatóság egy része — mert hisz valamennyi nem is vett részt e tüntetési ügyben — tartson ad hoc gyűléseket és nevezzen ki magának egy ad hoc közeget, az u. n. 60-as bizottságot, mert természetes, hogy ha valami ily dologhoz hozzá­fog az ember, akkor előkészületek és közegek kívántatnak, mivel azok nélkül mozogni nem lehet. Egyébiránt ha talán némi ürügyet találha­tott volna is e szakaszban az egyetemi tanács, mi lett volna annak következése, ha ő csakugyan jogosítva lett volna betiltani a czélba vett fáklyás­ zenét ? Lett volna az, a­mire az egyetemi szabályzat maga meg­állapítja a sanctiót azon esetben, ha az ifjúság nem engedelmeskedik az egyetemi hatóságnak, az t. i., hogy az illetőket az egyetemről hosszabb vagy rö­­videbb időre, vagy egyáltalában kizárta volna. Eddig terjed az egyetemi hatóság hatásköre, to­vább nem. De, tisztelt ház, nézetem szerint az egyetemi tanács még ehez való jogát is eljátszotta két nem rég történt praecedens által, t. i. azon maga­tartásával, melyet a fusio, valamint később a vám­szövetség megkötése alkalmával az ifjúság által rendezett hasonló tüntéssel szemben követett (Nagy mozgás balfelől) midőn nem akadályozta meg az ifjúság tüntetését. Ez által maga­nként magya­rázta saját szabályainak 99 illetőleg 102. §-át, hogy most már ennek ellenében az, a­mi belőle kierősza­­koltatni szándékoztatik, egyáltalában nem áll­hat meg. De bármit tett légyen is az egyetemi tanács, a kérdés az, hogy mi köze volt ehez a rendőrkapi­tánynak, és ha a rendőrkapitány motu proprio, saját hatáskörében nem talált indokot arra, hogy a tüntetést megakadályozza, mi módon merített erre okot és alkalmat abból, a­mit erre vonatkozólag az egyetemi tanács elrendelni jónak látott. Azt mondja a rendőrfőkapitány az egyetemi ifjúsághoz indotált rendeletében, melyben a tilalom foglaltatik, hogy vele az egyetemi tanácsnak általam felolvasott publicatiója közöltetett. De mi módon közöltetett vele ? Ha az egyetemi tanács nem akart többet eszközölni, mint a­mihez joga volt, hogy saját hatáskörében a fegyelmi sza­bályok szigorát alkalmazza, vagyis kizárja azokat, kik nem engedelmeskedtek , azt hiszem, hogy ehez Thaisz kapitányra nem volt szükség. — Ha azonban az egyetemi tanács azért közölte ren­deletét a rendőr-főkapitán­nyal, hogy általa hají­tassa végre rendeletét, akkor a rendőr-főkapitány­nak kötelessége lett volna megvizsgálni, váljon azon hatóság, mely tőle assistentiát kér, mely r­endeletét általa akarja végrehajtatni, jogosulja volt-e ilyen rendeletet kiadni. És miután a rendőr­kapitánynak is igen jól kellett ismerni az egyetemi rendszabályo­kat, mert hisz azokra hivatkozik is, miután azoknak más magyarázatot adni, mint a­melyet előterjeszteni bátor voltam és melyeket a gyakorlat is szentesített, nem lehet kétségtelen, hogy a rendőr-főkapitánynak ezen eljárása nemcsak helytelen volt, de mint az egyéni szabadság megsértése a polgároknak egyéni jogaik gyakorlatában való akadályozása erőszakos akadályozása, törvénytelen volt, a dolognak további folyama az volt, hogy a rendőrkapitánynak tiltó rendelete ellen a ifjúság a belügyminiszter úrhoz fellebbezett. A belügyminisz­ter által a fellebbezés elutasíttatott, illetőleg a rend­őrfőnök eljárása helybenhagyatott. Itt tehát már, t. képviselőház, a belügyminiszter úr factumával ál­lunk szemben, miután a belügyminiszter úr magá­évá tette azon eljárást, melyet a rendőrfőnök a maga részéről követett, s a­mely nézetem szerint törvény­­ellenes, sérelmes volt. Itt tehát azon helyzet áll elő hogy maga a belügyminiszter sértette meg a hon­polgárok egyéni szabadságát azokat polgári jo­gaik gyakorlásában erőszakosan megakadályozta. (Helyeslés a balon.) És ez t. hát, nézetem szerint egy igen fontos eset, és ha ennek ellenében nem teszi meg a t. képviselőház a kellő lépéseket, akkor ez ha­zánkban a polgári jog élvezetére nézve a leg­veszedelmesebb precedensül szolgálhat, és bekö­­vetkezhetik azon idő, hogy ezen állam nem lesz jog­állam, hanem lesz rendőrállam, és be fog állani a hatóságok és a kormány részéről a basáskodás. (Ellenmondás a középen. Nagy zaj. Halljuk. Elnök csenget.) Ha nézetem szerint a jogi szempontból nem lehet menteni a hatóságok, nevezetesen a belügymi­nisztériumnak eljárását, azon kérdés merül fel, vajjon nem fordultak-e elő valami rendkívüli körül­mények, melyeknél fogva talán előállott a t. kor­mány részére azon eset, hogy salus reipublicae sup­­rema lex esto. Azt mondja talán a t. kormány, hogy a kül­ügyi viszonyokra lehetett volna zavaró hatása annak, ha a czélba vett tüntetés megengedtetik. Én úgy ve­szem észre te hát, hogy az alatt „külügyi viszonyok“ voltakép nem értetik más, mint az, hogy azért til­totta be a kormány az oroszellenes irányú tünte­tést, mivel attól lehetett tartani, hogy megharag­szik érte a minden oroszok czárja. (Derültség a ba­lon. Mozgás középen.) Én azt hiszem te­hát, hogy a minden oroszok czárjának egyátalában nem lett volna joga és oka rész néven venni a tüntetésemért a czár igen jól tudhatja azt, hogy Magyarország alkotmányos állam, és hogy itt senki kedvéért, de még a jó külviszonyok fentartása ürügye alatt sem lehet a polgárokat egyéni jogaik gyakorlásában aka­dályozni. De nem is kívánhatják az absolut uralkodók hogy azon országok, melyekkel szövetségben állanak, e szövetség kedvéért institutóikat, közjogi rendsze­rüket megváltoztassák, mert hiszen látjuk, hogy ab­­­solut és alkotmányos szabad államok lehetnek egy­mással szövetségesek; látjuk, hogy szövetkezett hosszú időn át az alkotmányos Angolország az ab­solut Ausztriával, látjuk, hogy az északamerikai szabad államok nagy barátságban állanak az ab­solut Oroszországgal. A tüntetés betiltása tehát nem lehetett egyéb, mint egy igen felesleges kedveskedés, olyan mely nézetem szerint csak ártalmas lehet a szövetségi viszonyra, mert hát az oroszok ebből azt következtethetik, hogy mi tőlük rettenetesen félünk, és ezt látva még kedvet kap­hatnak arra törekedni, hogy ránk pressót gyako­roljanak, és oly irányba tereljenek, mely szerint kénytelenek leszünk magunkat az oroszokkal assi­­milálni. Említtetett az is már, hogy tán azért is szük­séges volt a tüntetést betiltani, mert ha megenged­tetett volna, az igen könnyen ellentüntetésekre ad­hatott volna alkalmat. Megvallom, te­hát, hogyha ilyenek jöttek volna is létre, én azokban nagy ve­szélyt nem láttam volna. Ha akadt volna egy társu­lat, vagy szintúgy mint jelen esetben a polgárok nevezetes tömege, melynek kedve jött volna az orosz konzulnak tüntetést rendezni, ám tessék, én ebben sem láttam volna nagy veszedelmet. Vagy ha történ­tek volna az ország más vidékein hasonló tüntetések, ezek legfőlebb azt eredményezték volna, hogy követ­kezhettek volna ismét ellentüntetések, s akkor az egyik tüntetés a másikat paraf­lálta volna. (Nyug­talanság a középen. Felkiáltások: Eláll! Zaj!) Elnök. Méltóztassék a szónokot kihallgatni. A kérvényi bizottság által beadott indítványra legyen szabad még egy rövid észrevételt tennem. A kérvényi bizottság indítványában arra van fektetve a súly, hogy a­mit a hatóságok saját hatáskörükben elintéznek, arra nézve országgyűlési intézkedésnek helye nincs. Méltóztassék megengedni az igen­t, előadó úr, illetőleg a kérvényi bizottság,de ha felál­lítjuk azon tant, hogy ha saját hatáskörében járt el valamely hatóság, tekintet nélkül arra, hogy miként végezte el érdemileg, ha saját hatáskörében intézte el, ez ipso helyesen járt el , ez annyit tesz hogy minden hatóság a maga saját hatáskörében járván el, csal­hatatlan, ez an­nyit jelent, mint a hatóság, illető­leg a minisztérium omnipotenciáját decretálni, ez annyit jelent, mint megtagadni a miniszteri felelős­séget, melynél fogva az országgyűlésnek joga van a közigazgatásra felügyelni, illetőleg a közigazgatás bár­mely ágában elkövetett cselekmények és mu­lasztásokért a minisztert feleletre vonni, esetleg vád alá helyezni. Én tehát nem fogadhatom el igen­t, képviselő­társamnak dr. Szivák Imrének, illetőleg a bizottt­­ágnak véleményét, hanem szükségesnek tartom azt, hogy oly végzést hozzon ez alkalommal a t. képvház melyben a hatóságnak, illetőleg a minisztériumnak ezen eljárása irányában a helytelenítés, a ros­szalás legyen kifejezve. Sok viszony­tagság érte e nemzetet t. ház (De­rültség. Halljuk !) Tudvalevő dolog, hogy államjogi viszonyai századok óta igen gyönge lábon állottak, de egyet megtartott folytonosan és minden viszon­tagságok közt, t. i. a polgári szabadságot, fentar­­totta az által, hogy az országban mindig fentarta­­tott a törvények szentsége, hogy e házban az egyéni szabadság úgy az államhatalom, mint a hatóságok önkénye ellen mindenkor a törvények által biz­tosítva volt. Ez ellen látszik fordulni a centrali­­satiónak a párturalom túltengésének mindinkább terjedő hatalma, melynek oltalma alatt úgy lát­szik a miniszter urak kezdik hinni, hogy a kor­mány fejeinek minden szabad, hogy ők magukat azon oltalomnál fogva, mely részükre a többség által biztosítva van, az egyéni szabadság respek­tálásán, a polgári szabadság tiszteletben tartásán is túlte­hetik. Ha a legfőbb szempont a tisztelt ház többsége előtt most is az, hogy a miniszté­riumnak egy hajszála se görbüljön meg a fején, akkor méltóztassanak elfogadni oly határozati ja­vaslatot, a­milyen a kérvényi bizottság részéről elő­terjesztetik. De ha szükségesnek tartja a t. ház azt, hogy principiis olista, hogy el legyen annak útra vágva, hogy ez országban feljogosítva tartja magát bárki arra, hogy ne respectálja a törvényeket és és a polgárok egyéni szabadságát, akkor elke­rülheti­­ az, hogy oly végzést hozzon a ház ez al­kalommal, melyben a ros­szalás kifejezést talált. Ezért én részemről a beterjesztett indítvány ellenében elleninditványt leszek bátor a t. háznak elfogadás végett ajánlani. Nem foglaltatik e javaslatban vád alá helyezés. (Derültség.) Méltóztassanak olvasni az 1848. III. t. ez. erre vonatkozó §-át, abban világo­san az áll, hogy a kormányt feleletre lehet vonni minden olyan tettéért, mely által az egyéni szabad­ságot, a polgárok szabadságát sérti. Hogy itt a pol­gárok egyéni szbadsága sértve lett, azt semmiféle ellenmondással tagadni nem lehet. Nem indítványo­zom, mondom, a vád alá helyezést, mert azt hiszem, hogy a feleletre vonásnak különböző fokai vannak, és minthogy igen jól tudom, hogy a t. képv. háznak igen nagy többsége ez incidensből bizonyosan nem szándékozik a kormánytól bizalmát megvonni, én szerényen csak azt kívánom, hogy akként legyen szerkesztve a képv. háznak idevonatkozó határozata, hogy abban kifejezve legyen az, hogy a t. képv. ház nem akarja sanctionálni a törvények megsértését a kormány részéről, hanem kifejezve legyen az, hogy az oly eljárást, mint a­melyről szó van, helyesnek nem tartja. Ezen okból beadom határozati javaslatomat, kérve annak elfogadását. (Elénk helyeslés a bal­oldalon.) Az ellen-inditvány így szól: A kérvényi bi­zottságnak a tudományos műegyetemi ifjúság kér­vénye tárgyában előterjesztett indítványa mellőzé­sével, mondja ki a képv. ház, hogy a jelen kérvényt, azon kijelentéssel teszi át további intézkedés végett a belügyminisztériumhoz, hogy helytelennek tartja a hatóságoknak minden olyan intézkedését, mely a polgárokat gondolataik szabad nyilvánításában aka­dályozván, és az egyéni szabadságot sérti.“ Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a kérvényben kifejtett tény nem a két egyetem ös­­­szes hallgatóitól, hanem csak annak egy töredékétől származik, a másik mit felemlíteni kíván, h­ogy a főkapitány intézkedéséhez jóváhagyásával járult, s így érte a felelősséget magára veszi, s feleletre von­ható nem csak cselekményeiért, de mulasztásaiért is. (Helyeslés a középen.) Én tisztelt képviselőház magam is azt aka­rom, azt hiszem mindnyájan azt akarjuk, hogy ha­zánk jogi állam legyen, de ennak, hogy valamely állam jogi állam legyen, első feltétele az, hogy min­denki ezen államban az ő illetékes hatóságának sza­bályszerű rendelkezései irányában tisztelettel és en­gedelmességgel legyen. (Helyeslés a középen) mert a­hol ez nincs meg, ott lehet hangoztatni a jogi államot, de ott jogi állam nem létezik. (Helyeslés a középen.) A tisztelt képviselő úr maga felolvasta az egyetemi szabályok azon pontját, melyben az mon­datik, „hogy az egyetem hallgatósága együtt véve testületet nem képez, stb. ekként hogyan lehetne egy pár joghallgatónak az ifjúság nevében az or­szággyűléshez kérvényt benyújtani ? E szerint ha valamit kérnek, azt csupán saját minőségükben kérjék, mert a kérvényező ifjúságnak, mint nagyobb részben végzett jogászoknak tudniuk kellene, hogy kérhetik a képviselőháztól a miniszter feleletre vonását, de azt, a­mit a második helyen kér­nek, hogy a képviselőház a fáklyás­ zene megengedé­sét rendelje el, a­kinek a magyar törvényről és al­kotmányról csak halvány fogalma is van, nem teszi (Élénk helyeslés a középen) és sajnálom, hogy a fia­talságnak ezen része nem szerezte meg ezen tudo­mányt, legalább oly tanácsadókat nem választott, a­kik őt erre figyelmeztették volna (Derültség). Ami a dolog lényegét illeti, én nem kérettem magamhoz a fiatalságot, de kijelentettem olyanok előtt, a­kik velük érintkezhettek, hogy ha tőlem meghallgatni akarják a dolgot, szívesen közlöm velük. Igaz az is, hogy én ez alkalommal eltiltással őket nem biztat­tam, de azt gondolom, hogy abból, hogy valaki elő­ször megpróbál mint férfi férfiakkal beszélni, nem következtethető az, hogy ez által elveszítse azon jo­gát, hogy ha jó tanácsnak haszna nincs, ha szüksé­gét látja a fenálló szabályok értelmében is járjon el. (Helyeslés a középen.) Én tehát határozottan állítom, hogy az egye­temi tanács teljesen saját kötelességét teljesítette, midőn a fiatalságot azon czélba vett működésétől el­tiltotta. Azt kérdi továbbá a t. képviselő úr, hogy mit keres itt a főkapitány, mi köze a rendőrkapitánynak az egész dologhoz? A t. képviselő úrnak én bátor leszek egy pár szóval, megmondani, hogy mi köze van a dologhoz. Én úgy ismerem a rendőrség kötelességét, hogy ha bármely esetben valamely testület, valamely hatóság a maga hatáskörében eltilt valamit, a ren­dőrség kötelessége azokat, a­kik ezen a hatóságnak saját hatáskörében kiadott rendeletnek ellenszegül­nek, ezen rendelet megtartására szorítani. (Helyes­lés a középen) És ez így van a világon mindenütt, mert a jogállam nem abban áll, hogy a kormány­nak és a hatalomnak ne legyen joga, hanem abban, hogy a kormány és hatalom hatalmát oda fordítsa, hogy törvényes szabály meg ne sértessék. (Élénk helyeslés a középen, fölkiáltatok a szélső balon. De nem törvénytelen rendeleteket!) Nálam, senki hazánk fiatalsága iránt nagyobb rokonszenvvel, nagyobb szeretettel nem viseltetik. (Mozgás a balon. Halljuk!) Mondom, nem viseltetik és pedig azért, mert utoljára is a haza, az ország jövője a későbbi időkben e fiatalságtól függ. De épen nem viseltetem iránta azon apa szeretetével, ki jóindulatú de még tapasztalatlan gyermekét min­den gyöngeségeiben támogatja, sőt biztatja, hanem viseltetem azon kötelességszerű eljárással, hogy abban, miben felfogását tévesnek tartom, figyel­meztetem s miben az ország érdekével ellenkezőnek tartom, attól, ha figyelmeztetésem nem használ, a kormány hatalmával is visszatartsam. (Helyeslés.) Mert soha a fiatalság akkor, mikor a teendők súlya ránehezedett, nem bírta annak súlyát elviselni, ha politikai szereplést előlegezte azon korban, midőn még a jövő számára kellett készülnie. (Helyeslés a középen.) Én tehát t. képv. hát kérem, hogy mél­­tóztassanak a kérvényi bizottság határozati javasla­tát elfogadni, Mocsáry képviselő úrét pedig el nem fogadni. Sil­­onyi Ernő szólni kíván (Nagy zaj, felkiál­tások 2 óra!) Elnök A házszabályok szerint nem szükséges, hogy az ülés 2 órakor bevégeztessék. (Helyeslés). Méltóztassék nyilatkozni a t. háznak, vajjon foly­tatni akarja-e az ülést vagy nem? (Zaj. Halljuk.) Simonyi Ernő: Ha a kérvényezési jogot illu­­striussá és nevetségessé tenni nem akarjuk, az ily eljárást egyáltalán követni nem lehet. Méltóztassék megengedni, hogy csak félóra engedések az inter­pellate és kérvények letárgyalására, vagy pedig ha ezen félóra alatt el nem intéztetik a tárgy, hogy akkor, úgy mint a­hogy a pápa­választáskor éhség által szokták contumacirozni a collegiumot az egye­tértésre (Derültség) úgy itt a képviselőház is contu­­maciroztassék hogy okvetlenül egy fél óra, vagy egy negyed óra alatt bevégezze ezt a tárgyat annak ra­­tiója nincs, mert nem egy kérvényről van itt szó, ha­nem vagy húszról. Ezekről nem lehet nyilatkozni, hanem el kell fogadni a pénzügyi bizottság jelenté­sét, vagy pedig itt kell éhezni. Ez valóságos illu­­soriussá tevése a kérvényezési jognak. (Helyeslés a baloldalon.) Méltóztassék megengedni tisztelt elnök úr, de oly házszabályt a házszabályok közt nem ismerek, mely azt mondja, hogy 2 órán túl az elnök nyújthatja a gyűlést a kérvények tárgyalása alkal­mával (Helyeslés és ellenmondás, Zaj, Halljuk!) az ily jogok alkalmazását nem ismerhetem el. (Zaj.) A házszabályok nem mondanak arról semmit, hogy hány órakor zárassék be az ülés, hanem azt tulajdonkép gyakorlatilag a képviselőház maga határozza meg; a gyakorlat pedig azt mutatja, hogy 2 órakor mindég vége volt az ülésnek ; hogy pedig mennyire volt így, e tekintetben hivatkozom a t. házra, mikor a válaszfelirati vitában először felszólaltam, 2 óra után egy perczc­el az elnök úr becsukta a számat. (Derültség.) Ha a gyakorlat ak­kor ily szigorúan tartatott meg én, is kívánhatom azt, hogy most mikor ily nagy fontosságú kérdés van szőnyegen. (Houchard képviselő tagadólag int; nagy zaj). Már azt megengedem, hogy vannak, kik előtt nem fontos a személyes szabadság kérdése, de előttem az nagy fontosságú kérdés, mert ha Ma­gyarországon személyes szabadság nem létezik és az törvény által szabályozva és biztosítva nincs, akkor azon hajón, a­melyen Houchard Ferencz képviselő úr, én is kiutazom, hogy sohase jövök vissza. (Élénk derültség.) Miután ezen kívül még 15 van tárgyalásra ki­tűzve, kérem a t. házat, méltóztassék ezen tanács­kozást a legközelebbi ülésre halasztani. (Élénk he­lyeslés.) Elnök: T. ház! kötelességem megjegyezni az előttem szólott képviselő úr előadására, hogy az in­terpellate és kérvények tárgyalásánál voltak ese­tek, hogy az ülés 2 órán túl is folytattatott. (He­lyeslés.) Ragályi Nándor: Én a tárgy moritoriumához akarok szólani. Elnök: Előttünk van a legfontosabb tárgy a költségvetés tárgyalása, azért kérem az azon kívüli időt fordítsuk erre. Tisza Kálmán miniszterelnök: A­z. elnöknek a szabályok értelmezésében igaza van, azért kérem ez ügynek tárgyalását elhalasztani, de oly alapon, hogy az csak a jövő hét szombatján a kérvények tárgyalása alkalmával tárgyaltassék s ha ekkor is 2 óráig nem, fejeztetnék be, a délutáni ülésben foly­­tattassék. (Átalános helyeslés.) Elnök, úgy látom ebben a ház megnyug­szik, a jövő szombaton fog tehát a kérvények tár­gyalása folytattatni. Ha el nem végeztetik 2 órakor, akkor 6 órakor fog folytattatni. A hétfői ülés napirendje a vallás és közokta­tásügyi minisztérium költségvetésének tárgyalása. A főrendiház ülése deczember 2-án. Elnök: Majláth György országbíró. — Jegyzők: Pallavicsini Ede gr. Zichy F. Victor gróf. A kormány részéről: Wenckhei­m Béla b. miniszter. Az ülés kezdődik ‘/41 órakor. Elnök: A miniszterelnök urnak egy átirata fog felolvastatni, melyben tudatja, hogy királyné ő fel­sége névnapján történt üdvözöltetése alkalmából köszönetét nyilvánitja. (Éljenzés.) Ennek örvendetes tudomásul szolgál. A szám­vevőszék megküldi az 1875. évi állami zárszámadá­sát a részletezésekkel és a számvevőszéknek arra vonatkozó jelentésével 60 példányban. A magy. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter megküldi a mű­emlékek ismertetését, és a jelentést a budapesti tudo­mány­egyetem állapotáról. Beliczay István békési, Daniel Gábor, udvar­helyszéki és Horváth István bereg-ugocsai főispánok bemutatják meghívó levelüket. A képviselőház jegyzője Tombor Iván, átadja a megyék 1877. évi közigazgatási, árva és gyámhatósági költségei fedezéséről szóló törvény­­javaslatot. Elnök: a jogi és pénzügyi bizottsághoz uta­­sittatik. Szögyényi M. László bemutatja a hármas bi­zottság jelentését az 1874. t. sz. pótlásáról szóló tör­vényjavaslatot. Cziráky János gr. A kettős bizottsághoz uta­sított előbbi tárgyra vonatkozólag megjegyzi, hogy az eddig megállapított, és szükségelt költségeket törvényesíteni czélozván csupán, s így semmi prin­­czipiális kérdés nem merülvén fel, talán a hétfői ülésben lehetne tárgyalni. Elnök: A hétfői ülésre e szerint kitűzöm mind a két tárgy érdemleges tárgyalását, nem különben a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött bi­zottságba egy, a pénzügyi bizottságba egy, végre a fegyelmi bíróságba egy tagra leendő választási je­gyek beadását. A mai jegyzőkönyv hitelesítés vé­gett fel fog olvastatni. Pallavicsini Ede gr. olvassa a jegyzőkönyvet. Elnök: Nem lévén észrevétel hitelesítetni fog. Az ülés eloszlott, dulhat. Lesz még biró az erkölcstelenség szemen­­szedett képviselői felett is. Majd felkeresik akkor Trefortot, Kégl Györgyöt, meg a többi rokonkezüe­­ket is. Eljő a nap, midőn a nemzet elkiáltja: Szá­­moljunk! *** Számítsunk. Nem költemény, hanem megtörtént dolog. Az uj adókivetés tervezetével foglalkozó N. N kerületi becslő biztost nem csaszlaui, hanem valódi magyar származású, annyira elragadta számítási Pegasusa, hogy egy catast. hold őszi föld évi termését 13. írva tizenhárom mérő tisztabuzában ; méretének átlagos árát 5 frt 57’/2 krban; ekkép egy catast. hold őszi föld évi bruttó jövedelmét 72 frt 47*/2 krban; egy catast. hold tavaszi föld évi termését 20 mérőben, méretének átlagos árát 3 frt 40 krban; ekkép egy catast. hold tavaszi föld évi bruttó jöve­delmét 68 frtban határozta meg. Ezen összesen 140 frt 47 x/2 kr évi bruttó jö­vedelemből a munká s vetőmag fejében levont ös­­­szesen 58 frt 5 krt, és az ekkép maradt 82 frt 421­2 kr 30%-kát, vagyis 24 frt 7275/... krt, három holdra u. m. őszi, tavaszi, s­ugar felosztva, évi adó fejében egy 1600. □ öles catast. hold után 8 frt 2425/­ kr volna fizetendő. Még Széll Kálmán sem örvend — úgy hiszem — ezen hóbortos számításnak, mely absurditásánál fogva még inkább felizgatja az adózó közönséget a behozandó uj adózási rendszer ellen. Bizonyosan csörgő­ sapkát küldene ezen k. b. b. az az: bölcs becslő biztos urnak, ha ismerné, pedig mi megne­vezhetnénk őt, sőt adatokkal is igazolhatnánk a fen­­nebbi számítás létezését. Annyi bizonyos, hogy ezen számítás szerinti adókivetés mellett a Kégl György által 47,000 fo­rintért 18 évre kibérelt szt.-ágotai hitbizományi 10,000 kataszteri hold birtokra 82,425 frt esnék, a bérbe adó hitbizományi alap tehát évenként 35,425 frtot fizetne 18 évig Kégl Györgynek, mint­hogy a szerződés értelmében az adót az uradalom tartozik fizetni. Kégl György e szerint — nem számítva azt, hogy a szt.-ágotai 10,000 kataszteri holdból álló uradalomnak holdját 4 frt 70 krért bírja haszon­bérbe akkor, midőn Fehérmegyében rendes bérlet mellett egy kataszteri hold évi haszonbérlete 12 frt s ezen fölül az adó, — 18 év alatt 637,650 frtot kamatokkal együtt, mintegy másfél „millió“ tiszta hasznot tesz zsebre Trefort Ágoston miniszter úr kegyességéből, az állam kárára. „Nem megvetendő kortesdíj.“ Ily törvényellenes igazságtalan, és az államra nézve felette káros cselekvénynél, önkénytelen eszébe kell, hogy jusson mindenkinek XIV. Lajos franczia királynak Lyodot és d’Esmeris elleni eljárása, kiket, mint az állam vagyonát bitorlókat, furcsán magasz­talt fel. Megolvasható a történelemben. Csodálatos, hogy ugyanakkor a pénzügyminiszter kibújt a meg­tiszteltetés alól, Fouché azonban később a Bastille­­ben halt meg. Le­ Normand kisasszony Párisban boldogult Eötvös Józsefnek azt jövendölte, hogy — fel­akasztják. Nem történt meg. — Ő családja körében ágyában halt meg. Vajjon mit jövendölt volna a fennálló kormányzati rendszer egymást felváltó em­bereinek a jövendőmondó kisasszony ? Nagy kérdés, melyre a jövő hozza meg a feleletet. A koczka for­ ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: A m. kir. pénzügyminiszter s a budapesti fővámhivatalhoz fővámtár­­nokká T­u­r­ó­c­z­y Adolf első főellenőrré pedig Adlers­­hauseni Waldhütter Hugó lovagot, harmadik főellenőrt, továbbá Du eh­on Béla I. oszt. számtisztet a zombori kir. az adófelügyelő mellé II­od oszt. pénzügyi titkárrá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter Bauer György soproni kir. tszéki bijnokot a soproni, Kell­eu­r Béla a mar­­czali kir. járásbirósági birnokot pedig a nezsideri kir. já­­rásbrósághoz írnokká nevezte ki. Lemondások: Dr. Tóth Béla 4 zászlóaljbeli szabad­ságolt állományú honvéd főorvos, a m. kir. honvédségben viselt, tiszti állásai egybekötött rangjáról s cziméről, ha­sonlóképen R­ep­t­s­i­k János szolgálaton kívüli viszony­ban lévő honvéd főhadnagy a m. kir. honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. — Személyi hírek: Ivacskovics Prokop szerb patriarcha a fővárosba érkezett Trefort mi­niszterrel értekezni. — Wagner Richard jelenleg Rómában tartózkodik. — A király ma Budára érkezett. Három napig fog itt tartózkodni, s ezen idő alatt több miniszteri tanácsban elnökölni. Ma délután az osztr. minisztereket hosszabb audiencián fogadta. — A királyi c­s­a­l­á­d a karácsonyi ünne­pekig fog Magyarországon tartózkodni. — A fővárosban időző osztrák miniszte­rek ma este jelen voltak a nemzeti színház előadá­sán. A magyar miniszterekkel eddig még nem érte­keztek. — Damjanich Jánosné élet­nagyságú hí­ven talált arczképe, melyet Vastag János arczkép­­festő festett, a magyar gazdasszonyok újonnan fel­épült árvaháza egyik termének díszítésére készít­tetett. — Gyöngéd figyelmet tanusitott Gel­­sey Biró Vincze 48 as honvédhuszár százados, ki pálteleki pusztájáról a napokban Kossuth Lajosnak — mint a „Nép Zászlójáénak írják — egy láda „Kossuth­-vajkörtét“ küldött. — Bem tábornok Marosvásárhelyen fel­állítandó szobrára eddig 12.987 forint 24 kr. gyűlt össze; a szobor­terv-pályázat azonban eredményte­len maradt, nyilván azért, mert nem volt eléggé köztudomásra juttatva. Igen czélszerű volna e köz­ügy körül a sajtót s ez által a közönséget értesíteni az egyes mozzanatokról, mert igen sokan vannak az által érdekelve. — Deák Ferencz emlék-zobrára Hódmezővá­sárhely város törvényhatósági bizottmánya f. é. november hó 10 én hozott közgyűlési határozatával 190 forintot szavazott meg.­­ A pápaválasztás a külföldi lapok egy részének hosszabb idő óta rendes vita­anyagát képezi. A pápa végre megunta a sok conclave foly­tonos emlegetését s a napokban oda nyilatkozott, hogy elég nagy nemtelenségre mutat az effélékről írni vagy beszélni, mikor ő még él és agg korához mérve kitűnő egészségnek örvend. — Úgy látszik hát, arra a hideg, elmaradhatatlan vendégre nem­csak a „bujonézok és szabadonezok“ nem szeretnek gondolni, hanem az se, ki „isten hatalmas kezébe tette le életének minden óráját.“ — Egy darab Muszkaország. A ko­lozsvári rendőrség betiltotta „felsőbb rendelet foly­tán“ azon hangversenyt, melyet az ottani segélyző­­bizottság a török sebesültek javára rendezni szán­dékozott. Egyébiránt a hangverseny, mint a bizott­ság jelenti, mindamellett meg fog tartatni. — P­e­s­t-P­i­l­i­s-S­o­lt K­i­s-K­un megye, a honvédelmi miniszter felhívása következtében a m. kir. honvédtisztek özvegyei és árvái ellátása végett alakításában levő egylet részére, a megye összes lakosait felszólítja adakozásra. A törvényhatóság pedig ötszáz forinttal az egylet alapítói közé fog lépni. — A turkophil tüntető egyetemi if­júság ma este tartotta közgyűlését a „Komló kert“-ben. A hatvanas bizottság, mely eddig közgyű­lést nem hívhatott össze, előterjesztéseket tett műkö­déséről az ifjúságnak. Szólották Szűcs Gyula elnök, Lukáts Gyula pénztárnok, Márkus József, továbbá Budinszky titkár és Pollák Ernő a számvizsgáló bizottság előadója. A szónokok erős kifakadásokat tettek azon pressio ellenében, mely felülről reájuk gyakoroltatik. Több indítvány tétetett, s ezek közt nagy lelkesedéssel fogadtatott el Kozma Gyula azon indítványa, mely egy zugröpiratot irt jogász ellen hozatott. Volt a­ki bizalmatlanságot indítványozott a hatvanas bizottságnak, de ennek ellenében a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta Buzáth Ferencz indít­ványát, melylyel a hatvanas bizottságnak eddigi mű­ködéséért bizalom és köszönet szavaztatott.­­ A fentebbi közgyűlés után az ifjúság társas­ vacsorára marad együtt a „Komlókert“-ben, mely alkalommal az együtt maradtak kifejezést ad­tak annak is, minek a közgyűlés alatt eleget nem tehettek. A felköszöntések egymást érték, melyekben elkeseredett hangon keltek ki azok ellen, kik tekin­tetbe nem akarják venni azt, hogy most az ifjúság véréről van szó, s annak aspiratióit mégis ignorálni akarják, számos táast mondatott Kossuthra a török fegyverek győzelmére. Lukáts azon reményének adott kifejezést, hogy a tett pillanatában, a magyar ifjúság mint egy ember küzd a moszkvai bűnök ellenében, Szűcs elnök lelkes éljenzések közt az ifjuság jogainak derék védelmezőjét, Mocsáry­t élteté. — A honvéd menház javára Pro­­sovszky A. Kopenhágában élő hazánkfia, ki a 48-iki szabadságharczban is részt ven, ifj. Jámbor Endre által 20 irtot küldött a „Magyar Híradó“ szerkesz­tőségéhez. — Magyarország ezredéves fennál­lása jubilaeumának többször megpendített eszméje némi előleges lépést tett a komoly felkaroltatás felé. A főváros tanácsa, mely az ezredik év ünnepélyes megtartásának gondolatával már 1870-ben foglal­kozott, tegnapi ülésén Gerlóczy alpolgármester in­dítványára elhatározta, hogy e tárgyban indítványt fog terjeszteni a közgyűlés elé, hogy intéztessék kér­vény a törvényhozáshoz az 1886-ban megtartandó ünnepélyre való figyelem felhívása tárgyában. — A hivatalos lap mai száma megkezdi az igazságügyminiszter rendeletét a váltó törvény életbeléptetése és a váltó-ügyekben követendő eljá­rás szabályozása tárgyában. — Földrengés. A múlt hó utolsó napján, csütörtökön az ország több helyén erős földrengést éreztek. Légrádon a természeti tünemény délelőtt 10 óra 15 perczkor, mintegy két másodperczig tar­tott. — Ugyanakkor N.­Kanizsán és Murakeresztu­­ron is érezték; ez utóbbi helyen két ízben is. — Gyilkosság. A temesvári járásbíróság­hoz tegnapelőtt jelentés érkezett, hogy Zsombolya és Kécsa között Risztics temesvári ügyvéd fiatal segédjét, Weiszt meggyilkolva találták fel. a szerencsétlen fiatal­ember végrehajtás foganatosí­tása végett főnöke megbízásából utazott el a na­pokban Temesvárról, s közel van a valósághoz azon feltevés, hogy a meggyilkolt boszunak lett áldozata. — Jelen­tós. Skóki Sükön zárdafőnök érte­síti a közönséget, hogy a villámgyujtott szt. László egyházi templom felépítési költségeinek fedezésére a pénzügyminisztérium által engedélyezett 50 kros sorsjegyek felette előnyös s 10,000 frtot képviselő

Next