Egyetértés, 1877. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1877-02-01 / 27. szám
szavazat nélküli jogi tanácsos személyében álló bírósághoz történnék a felebbezés. Előadóvá Bethlen András grófot választotta meg az osztály, azon utasítással, hogy ha az osztály megállapodásai a központban el nem fogadtatnának, külön véleményt, jelentsen be. A központi bizottság holnap csütörtökön d. e. 10 órakor kezdi meg a törvényjavaslat tárgyalását. ..•»/ ___■ ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A képviselőház mai ülésében Szalay Imre indokolta a gyártott borokról szóló törvényjavaslatát. — Szalay életrevaló s borászati viszonyaink által sürgősen követelt javaslatát a ház tárgyalás alá venni határozta. Ezután a rendőrségnek minden jogot lábbal tipró s minden elfogulatlanul ítélő ember jogérzetét, melyen sértő ügye került szőnyegre. Ugyanis He 1fy interpellálta a belügyminisztert a fővárosi rendőrségnek a czeglédi küldöttség hazaérkezése alkalmával január 27-én elkövetett erőszakoskodása tárgyában ; Madarász pedig a Konstantinápolyból hazaérkező küldöttség ünnepélyes fogadtatását tiltó és gátló rendelkezések ügyében intézett interpellátiót a belügyérhez. Ezen interpellátiók megtétele alkalmával a ház minden oldalán, — itt kisebb, ott nagyobb mértékben, — nyilvánult a rendőrközegek, illetőleg a rendőrminiszter eljárása miatti ingerültség. — Az elégületlenséget, a megbotránkozás szülte, s Tiszára nézve legkevésbé sem hízelgő erős kifejezések voltak minduntalan hallhatók, s úgy látszik e szűnni nem akaró erőszakoskodásokkal s a nemzet közérzületét mélyen sértő rendszabályokkal szemben már azok is kezdik türelmüket veszteni, kik eddig Tiszának nagyon sokat tudtak elnézni. — Különösen nagy tetszéssel fogadták Helfy beszédének azon részét, melyben kimutatta, mily óriási külömbség van a polgári szabadság tiszteletére nézve a Tisza-kormány s a volt Deákpárti kormányok közt. Röviden: a hangulat, melyet Helfy és Madarász mai beszédei a házban előidéztek, a Tiszára nézve csúfos erkölcsi vereség volt. II. A képviselőház ülése jan. 31-én. Elnök: Ghyczy; jegyzők: Molnár, Beöthy, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Perczel, Péchy, Szende, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyv hitelesíttetik. Elnök bemutatja Madas Miklós nagyszalontai lakos kérvényét Swarz Péter elleni bünperében a végtárgyalás iránt; a rozsnyói kereskedelmi testület kérvényét az italmérést szabályzó belügyminiszteri rendelet ügyében ; özv. Bogyó Mihályné kérvényét kegydíj, vagy végkielégítéséért. Több tithgati lakos kérvényét a buriasiak által Goór főtiszt mellett benyújtott vádirat elvetése és uj vizsgálat elrendelése ügyében. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Pejacsevics Péter gr. országos képviselő szabadságidőt kér, megadatik. Elnök jelenti, hogy Hodossn József, a brádi kerületben megválasztott képviselő, az elnökségnek hozzá intézett felszólításra beadta megbízó levelét. Az állandó ig. bizottsághoz utasittatik. Felolvastatik az interpellácziós könyv, melybe Helfy a Kossuthhoz küldött czeglédi deputáczió s Madarász a konstantinápolyi deputáczió hazatérte alkalmából szándékolt rendőri intézkedések iránt jegyzett be interpellácziót. Az ülés végén fognak indokoltatni. Következik Szalay Imre indokolása a gyártott borok tárgyában szükséges törvényjavaslat iránt. Szalay Imre: Többször volt már alkalmam a Magyarország borügyének azon nemzetgazdasági fontosságát kimutatni, melyet az valóban meg is érdemel, mert egy oly ország, mely 700,000 katastrális holdon termel bort, mely 25 millió adót termel évenként, melynek értéke 100—200 millió forintra megy, az különös tekintetet érdemel. — Egészen más tekintet alá esik Magyarország bőrügye, mint más oly országoké, hol igen kevés mértékben termeltetik bor, ott a bőrgyáraknak egészen más hivatás van, mint itt Magyarországban, hol azokra valóban alig van szükség, azonban mindamellett, hogy én a bőrgyárakat különösen Magyarországban tökéletesen olyan dolognak tartom, melyek szükségtelenek, mindamellett az iparszabadságot korlátozni nem akarván, gondolkoznunk kell, mikor az ipart védelmezzük, hogy a termelő is érdekeiben megvédessék. Ezt célozza a jelen törvényjavaslat. Mielőtt a jelen törvényjavaslatot benyújtani szerencsés voltam, már régtől fogva törvények czélottak hozatni, mely törvények némely helyen már gyakorlatba is vannak léptetve, más helyben pedig holmi aprólékos lényegtelen kérdések miatt nem szavazták meg, mint a legutóbbi időben épen Ausztriában. Nem rettenti el szólót a reichsrathe tárgybeli tau'uAy Vugcou érői csemeteó'0'SZTdűit;'miáeiít oltsa el, addig a ház azután, elég. Elismeri, hogy nagyon nehéz megvonni a határvonalat a gyártott és a természetes borok között azután így folytatja: „Elszomorító tudat az t. ház, hogyha figyelemmel kisérjük azt, hogy Magyarországban, amely tulnyomólag bortermelő ország, a borgyártás úgy elterjedjen, hogy egy xV Je^10zzávetőleg a mutatás szerint körülbelül 5—600 ezer akó bor gyártatik. Elszomorító dolog az ha figyelemmel kisérjük, hogy e gyártás napról napra növekedik, és nagyobb dimenziókat ölt . Ha végignézzük Pesten a borárjegyzékeket, azt találjuk, hogy ritka korcsma az, ahol 12— 14—16 krért ne árulnák a bor literét. Hogy ez nem lehet természetes bor, az könnyen bebizonyitató már azzal is, mert iy áron Pesten természetes bort kimérni lehetetlen. Méltóztassanak csak a legnagyobb tételt, a 16 krt venni alapul. Ezen számítás szerint egy akó bor körülbelül 8 forint néhány krajczárba kerül, ebből a fogyasztási adóra biztot tesz, marad tehát körülbelül 6 frt. Méltóztassanak most figyelembe venni azt, hogy egy ako bőrből tökéletesen lehetetetlen kimérni 80 itezet. Ha csinál az illető, miután ki nem mérhet 6 fitert 80 kezet? Kénytelen gyártott bort venni, mert máskép sem rezsije nem jön ki, sem amit a kiméréskor elveszt, nem pótolhatja. Tehát a bort gyártja, mert a gyártott bor nem kerül többe, mint 3 frt 20 krba, legfeljebb 3 frt 50 krba. A gyártott borok ellen meg kell védeni a termelőt, mert a borgyárossal a termelőnek lehetetlen concurrálni, leginkább a fogyasztási adó miatt. A gyártott borok leginkább a városok közebén készülvén, kijátszák a fogyasztási adót, s a gyáros már csak az oknál fogva is, mert a fogyasztási adó alul kibúvik, olcsóbban adhatja a gyártott bort. Hogy ebből a kincstárra mennyi kár ráromlik, erre nézve csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ha e törvényjavaslat, melyet belőni szerencsém volt, szigorúan keresztülvitetik, a Kincstár igen szép összegeket fog kapni évenkint a gyártott borok fogyasztási adója fejében. A büntetést a törvényjavaslatban felvett nagyságban szükségesnek tartottam először a visszarettentés okáért, másodszor pedig azért, mert annak 20 ° C-je a feladónak jut, miután a gyártás rendesen sötétebb helyiségekben, pinczékben fizetvén, szükséges, hogy az feladassák, mert mint mondám vegyi után nagyon nehéz a természetes bortól a gyártott bort megkülönböztetni. Igen fontos a borgyártás hatósági ellenőrzése, egészségügyi szempontból is, mert a gyártott borok némelykor lelkiismeretlen gyártók által oly anyagokból készíttetnek, melyek az egészségre ártalmasak. Magyarországból e tekintetben példát nem idézek, hanem idézem Francziaországot, hol a gyártott borok íuchsinnal készíttetvén, ez által különféle betegségek támadnak és ennek következtében a borok hitele érezhető csorbulást szenvedett. Ezek voltak t. hát azon indokok, melyek engem e törvényjavaslat beadására vezettek. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés.) A törvényjavaslat ki fog adatni a pénzügyi bizottságnak. Jóváhagyatik ezután a számvizsgáló bizottság jelentése, mely után következik az interpellálók indokolása. Helfy Ignácz: T. hát! nem szívesen teszem, hogy felszólalok ma oly tárgyban, amely alig néhány nappal ezelőtt ugyancsak interpellátió alakjába, habár az ügynek más stádiumában a t. ház előtt már szóba hozatott, de vannak jogok, melyek védelmébe befáradni soha sem szabad, bármennyi kellemetlenséggel járjon is az. (Helyeslés a balon). Ne felejtsük el uraim, hogyha van a világon Magyarország, Magyarországon alkotmány, ezt nem annyira fegyveres erőnek köszönhetjük, hanem inkább azon szívósságnak, mellyel az mindig védetett. Az eset, melyre a t. belügyminiszter urat interpellálom a következő:Méltóztatik tudni, fel lett hozva e teremben is, hogy Czegléd város polgárai Kossuth Lajost választék meg képviselőjüknek, s küldöttséget menesztettek hozzája. Azon küldöttségnek, amely elment, igen természetes, vissza is kellett érkeznie. Hogy miként ment, mikép kisértetett, mily szerencsés utazást kivánt neki a kormány, azt felemlité a minapi alkalommal Mocsáry Lajos tisztelt barátom. Ha botrányos volt a kisérés, valóban már nem tudom, hogy mily szóval jelezzem azon eljárást, melyet a kormány közegei a fogadtatásba követtek, most szombaton f. hó 27-én midőn az a küldöttség Olaszországból visszaérkezett. Este érkezett, fél 9 óra tájban, alig tudta valaki ezt a fővárosban, annyira, hogy mi magunk, kiknek pedig egy kedves barátunk, vezére volt a küldöttségnek, mi magunk aznap késő délután tudtuk meg, hogy a küldöttség aznap este érkezik meg. Tehát a veszélynek még csak árnyékától sem kellett tartani, ha ugyan veszélyt lát abban a kormány, hogy valami roppant nagy tömeg gyűl össze. Piczi kis csoport volt ott a pályaudvaron, hogy a hazaérkezetteket üdvözölhesse. Az ott voltak a küldöttség egyik vagy másik tagjának személyes barátai, rokonai voltak, ott voltunk mi, hogy a hazaérkezett elvbarátainkat üdvözöljük. Ott volt köztünk valami 10—12 fiatal ember. Ebből állott az egész közönség, és mit kellett látnunk? A pályaudvar egész környéke tömve volt pandúrok, drabantok, lovas és gyalogcsapatokkal. Ott állott élükön maga a rendőrfőnök, mintha isten tudja, mily veszély fenyegetné a fővárost. El lettek zárva a pályaudvar bejáratai minden oldalról, még azok is, kik már jegyet váltottak, hogy a perronra kimehessenek, kénytelenek voltak jegyeiket visszaszolgáltatni, mert a főkapitány rendelete úgy szólott, hogy senki a pályaudvarra be nem mehet. Végre a vonat megérkezett és avval az a becsületes, az egész nemzet által rokonszenvvel kísért küldöttség hazajött. Kieresztették a pályaudvarról, de gondoskodtak róla, hogy az ott várakozók egyike se közeledhessen hozzájuk. Körülvették őket trabantokkal minden oldalról, s úgy kísérték be, mind gonosztevőket a városba. (Felkiáltások gyalázat!) Békés honpolgárok, kik az utczán jártak, meglettek akadályozva szabad mozgásukban semmiért. Szabad polgárokat, kik semmi egyebet nem követtek el, minthogy véleményüknek adtak kifejezőt ártatlan éljenzéssel, befogták és elkísérték a városházra és hogy minderre a büntetés sanctióját rányomják, az egyiket épen csak azért, mert merészkedett „Éljen Kossuth“-ot kiabálni, rendőrileg 10 napra elítélték. (Felkiáltások a balon: „Gyalázat.) Uraim, ez igen komoly kérdés. A kérdés az : ostromállapot van-e, Magyarországon, vagy szabadság. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha ostromállapot van, ám tudjuk meg azt, vagy ha ostromállapotot akar a kormány, ám kérje azt az országgyűléstől. Ha a többség azt meg fogja adni, akkor is azt fogom mondani, hogy az törvényellenes állapot, mert az ostromállapotot törvényessé senki sem teheti, de meg kell az előtt hajlani. Hogy azonban valamely államban, melynek polgárai szabadoknak vélik magukat és azt hiszik, hogy ők a törvény oltalma alatt a törvény keretén belől szabadon mozoghatnak, megtámadtassanak, mint egy rablóbanda által, megakadályoz Kéfyészeszero ¥ rapzeásban ** Ismétlem, t. ház, és esküszöm, hogy nem szól belőlem a párt embere, annyira nem, hogyha pártszempontból tekinteném a dolgot, én ellenkezőleg azt óhajtanám, hogy csak folytassa a kormány a dolgot, mert semmi sem segíti jobban diadalra programmunkat, mint ha így működik , de mondom, mielőtt pártember volnék, magyar ember vagyok, s mielőtt az volnék, szabad ember vagyok. A szabadság mindnyájunké. (Élénk helyeslés a balon.) Mondom nem szólok pártszempontból. A ház keblében sokan vannak, kik az országot hosszú éveken át kormányozták; úgy hiszem 7—8 minisztérium váltotta már fel egymást 10 év óta. Sok mindenféle történt az országban. Folytak köztünk igen dühös elvi harczok, — egy dolgot azonban mindig és mindnyájan beismertünk, bármennyire is nagy volt az eltérés köztünk politikai elvek tekintetében: a polgári szabadságot azon minisztériumok tiszteletben tartották. (Élénk helyeslés.) Példákra hivatkozom és itt legyen szabad a fuzionált párt baloldali részéhez fordulnom. Mindenki tudja, hogy sokkal fontosabb kérdésben többen önök közül, vezérelve a jelenlegi belügyminister által, ki a most történteket helyesli sőt bizonyos tekintetben azokat rendeli is. 1872-ik évi mártius 15-én nem 115 embert, nem egy csoport tanulót, hanem a nép ezreit csőditették fel ide a fővárosba és dörgő „Éljen Kossuth Lajos“ hangzott szerte. Németh Albert, közbeszól: Ez volt a „gradus ad Parnassum.“ (Elénk helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: És az akkori kormánynak em jutott esze ágába, még csak egy rendőrt is ia állítani tüntetőleg s mintegy kihivólag. (Heveslés a baloldalon.) Németh Albert közbeszól: Az gentlemani ormány volt. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz: Az akkori tisztelt pártvezérem érte be e tüntetéssel, hanem ő maga, a jeenlegi drákói belügyminiszter tette meg azon indítványt, hogy a tömegnek Dunasoron kell végig vonulnia, hogy király a palotából megláthassa a fákyásmenetet és hallja az „Éljen Kosuth“-ot. Ez Tisza Kálmán indítványa olt és elfogadtatott. (Élénk, hosszas keveslés a baloldalon) S az akkori minisztérium endőrsége nem akadályozta ezt meg, s mikor a külső demonstratiónak vége volt, s egy nagy bank uettre összegyűltek az illetők, s indítványba boatott, Kossuth Lajoshoz ez ünnepély alkalomból így igen lelkes táviratot küldeni: a t. ház jelenegi elnöke, ki akkor a pártnak volt elnöke, igen szívesen magára vállalta annak továbbítását (Zajos sérültség, Éljenzés). Ide nemcsak tisztán politikai éren respectálták az eddigi minisztériumok a polgárok személyet, szabadságát. Idézek egy más, talán természeténél fogva sokkal lényegesebb példát. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy néhány évvel azelőtt egész Európát lejárta egy rémkép: az „Internationale". A rendőrség be akarta bizonyítani, hogy mégis tud magának szerezni valami foglalatosságot és azért kitalálta, hogy e rém Magyarországon ijeszt. Nagy mozgalom indult meg a munkások közt —mondhatni, hogy azt épen a rendőrség indította meg. Történt, hogy ezek azután nagy fáklyásmenetet rendeztek, estenkint bejárták a várost, de azért a belügyminiszternek nem jutott eszébe, hogy ezt megakadályozza mindaddig, míg az általános csend megnem zavartatott. Ez pedig igen veszélyes áramlatnak lett feltüntetetve Magyarországon, mindenesetre veszélyesebbnek, mint ha Kossuth Lajost éljenezték Magyarországon. A t. belügyminiszter úr a minapában hosszas beszédben igazolta azt, mit a czeglédi küldöttség elutazása alkalmával tett. Nem akarok most azon válaszra reflektálni, annyit azonban mégis kénytelen vagyok mondani, hogy én nagy különbséget látok a menet és a visszajövet között, mert menetén úgy a t. kormány eljárásából, mint a miniszter szavaiból kivettem azon első eljárásnak okát. A t. belügyminiszter ugyanis ezen eljárása által a küldöttség tagjai irányában meg akarta értetni Kossuthtal, hogy mi várna rá, ha azon szerencsétlen gondolatra jönne, hogy mégis engedjen a kérésnek és hazajönne; meg akarta ezt értetni, mondván: hogyha így fogadjuk azokat, akik hozzád mennek, gondolhatod, miként fognánk téged fogadni. (Derültség a baloldalon.) A kormányelnök úr nagyon rettegett attól, hogy hátha Kossuth Lajos vissza talál jönni. (Derültség a baloldalon.) Kitűnik ez, azon, Mocsáry Lajos t. barátomnak adott válaszából, melyben kijelentette, hogy nagyon jól tudja, hogy Kossuth Lajos nem jön haza, és fel is teszi következetességétől, hogy nem fog hazajönni. A kormányelnöknek akkori eljárását én lélektanilag meg tudom érteni, de most midőn a küldöttség visszajött és Kossuth Lajos már megmondotta, hogy nem jön vissza, e szerint tehát a nagy veszély megszűnt, a küldöttek pedig mint békés polgárok jöttek vissza, mi akadályozhatott bennünket abban, hogy őket, mint békés polgárokat szívesen üdvözöljük. De ha nem csalódom, hogy ennek is megtaláltam az okát. A t. belügyminiszter úr, vagyis inkább a t. kormányelnök úr, úgy látszik egész eljárásával azt óhajtaná, hogy valami történjék Magyarországban. Szükségesnek találja, hogy miután elveszítette a talaját lefelé, találjon alkalmat arra, hogy tegye magát másképen felfelé kedvesé (Élénk helyeslés a balon). Óhajtaná, hogy valami történjék és sok jel mutat arra, nemcsak az, amit felhoztam, hanem az is, amit utánam következő barátom fel fog hozni. Eddigelé nem történt és én reményiem is, hogy senkinek sem lesz kedve a kormányelnök urnak ezen kívánságát teljesíteni. (Helyeslés a balon.) Mindazonáltal kérem a t. házat, méltóztassék jól fontolóra venni azon áramlatot, mely most megindult, mert megtörténhetik, hogy mindnyájunk akarata daczára, ellenére meg fog esni az, minek megtörténésétől Isten óvja meg a hazát. Ennek alapján beterjesztem következő interpellátiómat: Interpellátió a belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszter tudtával és beleegyezésével történtek-e ama rendőri intézkedések, melyek folyó hó 27-én este a Kossuth Lajosnál járt czeglédi küldöttség hazaérkezése alkalmából a közvélemény általános megbotránkozásával a fővárosban tétettek? Tudtával és beleegyezésével történt-e, hogy a pályaudvar bejáratai elzárattak, hogy a polgárok megakadályoztattak abban, hogy a haza érkezetteket üdvözölhessék, hogy a küldöttség számos brabant és lovas pandúr által kisértetett be a városba, hogy békés honpolgárok szabad mozgásukban erőszakkal akadályoztattak, és hogy mások vélemény nyilvánításért fogságba hurczoltattak, sőt egyikök rendőrileg tíz napi fogságra ítéltetett ? Ha mindez belügyminiszter tudtával és beleegyezésével történt vagy bár utólagosan is helyeslésével találkozik, kérdem: mivel bírja a belügyminiszter úr a személyes és polgári szabadság e durva megsértését, az alkotmány és törvény e világos megszegését igazolni ? Kérem méltóztassék interpellációmat a belügyminiszter úrral közölni. (Elénk helyeslés a balon.) mszrettelnök, rüinrYerpellatió közöltetni fog a mi-Madarász József: T. ház! Mi e most felolvasott kérdés indokolásában Helly képviselő úr által elmondatott a múltra vonatkozólag, majdnem ugyanazon érvek szólnak a jövőre nézve az egyéni szabadság sérelme megmentése tárgyában. Nem egy párthoz, hanem az ország minden rendű polgárai közzé tartozó képviselő urakhoz szólok, hogy a képviselőház erkölcsi súlyát vesse a latba arra nézve, hogy legalább a jövőre nézve megmentessenek Magyarország polgárai hasonló erőszakos eljárástól. Lehetetlen, hogy önöket föl ne háborítsa a rendőrségnek eljárása, mellyel a békés magyar polgár, egy hazaérkező magyar polgár szívesen nem üdvözölhető anélkül, hogy az üdvözlő ki ne tegye magát annak, hogy mint útonálló gonosztevő rendőrök által, kiknek megismerem van hivatásuk, de ha ilyenekbe bocsátkoznak, lehetetlen, hogy azon hivatásnak megfelelhessenek, s mert őket az ország fizeti; lehetetlen — mondom , hogy ki ne legyenek téve annak, hogy mint útonállók és gonosztevők azon rendőrség által zaklattassanak, mely az egyéni szabadság és az ezzel karöltve járó rend megóvása érdekében fizettetik az ország által. És mert ezen véleményt ápolom, engedje meg a t. ház, hogy én az egyetemi polgárok kiküldötteinek visszaérkezése alkalmából a budapesti rendőrkapitány által kiadott rendeletre nézve és a lapok közlései szerint netán máshová is kiadott közigazgatási rendőri intézkedésekre nézve hívjam fel a t. ház figyelmét. E hó 27-dikén adatott ki a budapesti rendőrkapitány által egy tilalom az iránt, hogy a budapesti egyetemi polgárok a Konstantinápolyból hazaérkező fiatal társaikat ünnepélyesen ne fogadhassák. Hát mi a tény, és kik azok, akik Konstantinápolyból hazajönnek? Az egyetemi polgárok választottak maguk közül küldőt,tsépet, kik, a török fővezérnek Abdul Kerm e%y diszkardot * adjanak át dicső fegyveres csatáinak elismerési jeléül. (Helyeslés.) Bűn-e ez? Hiszen ha az, akkor azt megengedni nem lett volna szabad, hogy oda menjenek. Ha nem volt bűn, mint ahogy nem az, akkor, ha az egyetemi polgárok, midőn kimentek tömegesen, anélkül, hogy ebből a hazára nézve veszély keletkezett volna, kikisérhették társaikat, váljon nagyobb bűne a hazaérkezőket ünnepélyesen fogadni ? Meg nem foghatom, hogy a Tisza-kormány alatt kellett az országban fölébredni azon Prottmann idők emlékezetének, a mely ellenében ő akkoron, mikor erre ok volt, beismerem férfiasan küzdött. (Igaz a balról.) Az egyetemi ifjak, kik elmentek, igaz, alakilag nem vittek a magyar a nemzettől megbízást magukkal. Ezt beismerem, de vegye figyelembe az t, hát hogy nem tárgyaltatott-e az országgyűlésen Törökországi területi épségének, állami függetlenségének is kérdése, amennyiben e házban mindenki pártkülönbség nélkül beismerte ennek helyességét . És ezen helyességi érzet járta át Magyarország minden hű polgárát pártkülönbség nélkül. Tehát ha alakilag nem kaptak ily megbízást az egyetemi ifjak a magyar nemzettől, az tagadhatatlan, és a képviselőházban részemről azt nyilvánítom, mert ez meggyőződésem, hogy az odament fiatal barátainknak véleménye lényegileg a magyar nemzet közvéleménye. (Igaz!) Miként fogadtatnak fiatal gyermekeink vagy barátainknak gyermeket? Oly fogadtatásban részesültek, amely méltó egy nemzet képviselőihez, tehát a legrokonszenvesebben faj és vallás különbség nélkül, mintegy átérezve azt, hogy a magyar nemzetnek ez rokonszenve és a fiatal emberekben saját nemzetünket becsülték meg. (Igaz.) Midőn egy szomszédos országban, mellyel századokon át az ellenség ármányai következtében szította viszály folytán véres harczok keletkeztek, ahelyett, hogy rámutattak volna arra, hogy ti egymásra vagytok utalva fenállani Európában és hirdetni a polgárosodás és szabadság igéit, oly szives fogadtatásban részesültek s akkor hazájokba visszatérve, mint utonállókat és gonoszokat ismét úgy tolonczozzák be őket, mint a czeglédi küldöttséget és ismét egyetlen ajk se mondhassa nekik: hozott Isten! — akkor, midőn — bár ők nem mérhették meg, mi alkövetkezése annak, a mit ők tettek, de tagadhatatlan, hogy történelmi nevezetességű tényt vittek véghez. (Felkiáltások: ügy van! Igaz!) Az idő maga, amelyben Konstantinápolyban megjelentek, épen a legszerencsésebben választott volt. Midőn a hatalmak a humanismus nevében a civilisatio ellen harczot indítani kész orosz barátságért versenyeztek , akkor a fiatalok a legnagyobb veszélyben levő török nemzetnek és országnak a magyar nemzet rokonszenvét nyilvánítani mentek Konstantinápolyba, lerovandók azon hálát, a melyet a török a múltban a Tökölyek és Rákóczyak és az 1848 —1849-iki önvédelmi harczunk, vérbajtársaink megmentésével kiérdemelt, és a török nemzet meg lehet nem épen e tény következtében, de mindenesetre e tényezőkkel is számítva, ellentállt önállósága érdekében és mindazon kísérteteknek, melyeket ha a diplomatia képes keresztül vinni, akkor Magyarország szövetségére leginkább hivatott szomszéd államnak, a török birodalomnak épsége és sérthetetlensége végkép le lett volna rontva. Én tehát azt hiszem te hát nincsen okunk arra, hogy ezen fiataloknak hazajövetele akár a rendőrség, akár a kormány által felhasználtassék arra, hogy minden rokonszenv kifejezése meggátoltassák e tekintetben. Én nem kívánom a kormány közreműködését a rokonszenv kifejezésére, de azt hiszem nem tenné roszul, ha erkölcsileg még befolyna is ezen rokonszenv nyilvánítására. Én, te hát ezen okoktól vezéreltetve és leginkább azt remélve, hogy maga a kérdés megtétele, az ország általános közvéleménye és a háznak erkölcsi befolyása képes lesz kieszközölni, hogy a múltban megtörtént botrány legalább jövőre is meg ne történhessék, a következő kérdést teszem le a ház asztalára. (Olvassa.) Kérdés a belügyminiszterhez: 1- ör. Van-e tudomása a miniszter úrnak afelől, hogy akik mint küldöttek mentek Konstantinápolyba, és ott minden hű magyar honpolgárt megható szívességgel fogadtattak, hazánkba visszatérésök alkalmával, ünnepélyesen kívánván fogadni, nekiök a rendőrkapitány által önküldött társaik ünnepélyes fogadtatása eltiltatott. 2 or. Való-e, a hírlapokban közölt azon hir, hogy a vasút közelében lévő községek s jelesen, amelyekben készültek az egyetemi polgárok küldöttségét ünnepélyesen fogadni, ettől rendőrileg eltiltattak, és ha való? 3- szor. Szándékozik-e miniszter úr akként intézkedni, hogy a rendőrkapitánynak Budapesten, s a rendőrségnek netalán máshol kiadott, e törvényellenes és a magyar nemzeti közszellemet mélyen sértő intézkedése megszüntettessék , és sem az egyetemi polgárok sem senki rendőrség által meggátoltassák abban, hogy a hazánkba visszatérő fiatal egyetemi , polgár küldötteket ünnepélyesen fogadhassák. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ezen interpelláció is közöltetni fog a a miniszterelnökkel, mint belügyminiszterrel. Elnök: A jövő ülés szombaton lesz. Ezen ülés tárgyai lesznek az interpellates és inditványköny felolvasása, a kérvények 31. sorjegyzékének tárgyalása, azon felül a közigazgatási bizottság által beadott következő jelentések: 1) a Körmöczbánya, Korpona és Bakabánya szab. kir. városok hovatartozása iránt: 2) a Köncsög és Matkó pusztáknak Kecskemét város törvényhatósága alá helye,így aiá'^ötszerű'föfedelí’'azH^tér 33.' Ucz ° rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában, végül a jelentés a szörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fenntartása iránt beadott törvényjavaslatra nézve. (Helyeslés.) Péchy közlekedési miniszter jelenti, hogy szombaton fog válaszolni Madarásznak a múlt hónapban hozzá intézett interpellációjára. Illés vége 11 óra 30 perczkor, orosz segélypénzekből elsikkasztott összegeken urizál, egy napra Wight szigetére is kirándult, a parlament megnyitására Londonba szándékozik, fül jelen lesz egy nagy meetiflgen és február közepe táján tér vissza Parisba. Itt bankett készül számára — ha igaz lesz. — Egy cseh gyémántkereső. Délafrika belsejében, mintegy 20 napi járásra a Jóremény fokától van egy angol telep „Cimberlay“ név alatt. Itt — mint a „Pr. Zg.“ Írja, — legújabban Stranszky Eduard Prágából, gyémánt keresésre vállalkozott s nagy berendezéssel megkezdte a költséges munkát, melyben mint társvállalkozó, a testvére szerepel. — Halálozási statisztika. A folyó év harmadik hetében, jan. 20-ig 100.000 lakos közül meghalt: Bécsben 55, Prágában 92, Berlinben 47, Breslauban 59, Magdeburgban 73, Stettinben 62, Strassburgban 55, Münchenben 65, Dresdában 36, Hamburgban 49, Párisban 51, Londonban 42, Alexandriában 111 stb. Pestről még nincs jelentés. A Schopper püspök ellen közmunkaváltsági tartozás miatt elrendelt végrehajtást, miután Schopper a királyhoz folyamodott, a határozat beérkeztéig Péchy miniszter felfüggesztette. — Öngyilkosság. Theodorovics János gyógyszerész Huszthon, mint lapunknak írják, kötéllel végett vetett életének. Ifjú volt és szorgalmas, igyekező férfi, azonban anyagi viszonyai szerencsétlenül alakultak; a mellett — vagy tán e miatt — jegyese, egy ottani özvegy az esküvő előtti napon cserben hagyta, s az ifjú több napi búskomorság után a halálban keresett írt csalódása sebére. Nyugodjék békével! — A Petőfi-szobor nagybizottsága febr. 5- dikén, hétfőn délutáni három órakor ülést fog tartani a szoborbizottsági alelnök Tóth Kálmán lakásán (zöldfa-utcza 29. sz.) Ezúttal a bizottság a szobor végleges kivitele iránt hoz megállapodásokat; a szobor pénzalapja fényesen áll s a kivitelt csak az akadályozná, ha a városi hatóság megvonná Huszár Adolf szobrásztól a városligeti köröndben engedélyezett ateliert, ahol b. Eötvös nagy szobra is elkészült; hisszük azonban, hogy a város e helyiséget a Petőfi-szobor mintájának elkészüléséig a művész rendelkezésére fogja bocsátani, annál inkább, mert e nagy s Izsó remek conceptiója szerint készülő szobor a főváros egyik terének legszebb dísze lesz. A Konstantinápolyból hazaérkezendő küldöttség ünnepélyes fogadtatása iránti érdeklődés a főváros minden köreiben napról napra növekszik. Kivált az ügyvédjelöltek s a kereskedő ifjak fejtnek ki nagy tevékenységet az előkészületek körül. — Több fővárosi polgár ez ügyben ma értekezetet tartott, s a szükséges teendők véghezvitelére egy albizottságot küldött ki ideiglenesen, melynek elnöke Kozma Elek, jegyzője, Nyitray Gyula. — A rendező bizottság megalakulása holnap fog történni. A bizottság irodája az „Arany Sas“ vendéglőben van, hol is a megérkezés napján tartandó estélyre a jegyek kaphatók. — Az „Egyéves önkéntesek“ által 1877. február hó 6-án rendezendő bálra szétküldött meghivók, részint az idő rövidsége miatt, részint pedig mivel sokaknál nem tudatott, vajjon családosok-e? csak egyes személyekre czimeztettek , mivel pedig több oldalról azon nyilatkozatot vette a bizottság, hogy az ekkép szétküldött meghivók csak is a czimzett személynek engednék a bátrai belépést — ez okból — minden további félreértés elkerülése végett, hogy az igy szétküldött meghivók a czimzettnek netáni családjára is értendők. A meghivók belépti jegyekért február hó 4. 5. és 6- án a „Nemzeti szálloda“ (váczi-utcza) délelőtt 10—12-ig és d. 5—8-ig becserélhetők. A bizottság nevében Gaszner Pál b. titkár. — Az osztrák állam vasút társulat igazgatósága 3 főtisztviselőt, kik a magyar nyelvet az újabb véghatáridőig sem tulajdonitottak el kellő mértékben, a m. kir. vasúti főfelügyelőség felhívása folytán büntetéskép osztrák állomásokra helyezett el. A megüresedett helyek magyar tisztviselőkkel töltettek be. Az illetők egyébiránt 50 éven túl voltak s a közönséggel kevés érintkezésben voltak. Vannak ott azért fiatalabb emberek, a kik még se tudnak magyarul; a közönséggel pedig gyakori érintkezésben vannak. — Pest megye jóllehet, a Kiskunság hozzácsatolásával növekedett, a vadászjegyekért mégis kevesebbet vett be, mint 1875-ben, midőn az állampénztárba 10,344 frtot szállított be, 1876- ban pedig 8930 frtot, s így 1414 frttal kevesebbet, így fog ez menni évről évre mindenütt. — Adomány. A király szepesmegyei Illésfalu község tűzkárosult lakosai részére — magánpénztárából — 400 frt segélyt adományozott. — Névváltoztatás: Fleischmann Sándor komáromi lakos vezetéknevének „F iredi“-re, és Dr. Punczmann Béla budapesti lakos vezetéknevének „Pártos“-ra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. A konstantinápolyi küldöttséghez húsz országos képviselő ma reggel a következő távirati üdvözletét intézte: „Alulírott képviselők a küldöttségnek a nemzet közérzületét kifejező vállalkozásukhoz elismerésüket fejezik ki és szerencsés megmenekülésükhöz örömüket nyilvánítják.“ Az aláirt nevek közt vannak: Bánhidy Béla b., Földváry Mihály, Ragályi Gyula, Fáy B., Sztupa György, Pap Gábor superintended, Kovácsy Gyula, Metzner Gyula, Szontágh Pál gömöri, Heis Károly, Miklós Gyula, Szluha Benedek, Gullner Gyula, Boda Sándor, Lukács Béla, Varga Károly stb. — Egy intermezzó a török nagytanácsban. A török kormány úgy intézkedett, ha minisztertanács van vagy nagytanács tartilik, hogy a tanácskozási teremben tárgyalt ügyek a nyilvános, sng ere ne jussanak, hogy süketnémákat alkalmaztat szolgálattevőknek. A legközelebb tartott nagytanácsban is ilyen süketnéma inas tisztkedett. Mikor aztán a tanácskozás végezetével a nagyvezér föltette a kérdést: „Aki a konferenczia indítványai mellett van, álljon föl, mig azok kik ellenzik, ülve maradjanak“ az összes jelenlevők, egynek kivételével ki a teremnek végében állt, ülve maradtak. Mihad pasa tudakozódott a merész ellenzékieskedő kilétéről és midőn megtudá, hogy ez a süketnéma inas, a gyülekezethez így szólt: „li lássátok benne ellenzékünk valódi képét," mi átalános derültséget keltett! ” — Gladstone, az angol szabadelvűek vezére állítólag azért fejtett ki oly roppant lelkesedést a muszkák _ mellett, mert 60 éves kora daczára mélyen talált pillantani egy szép orosz hölgy szemébe, aki férjezett ugyan, de férjétől elvált, tehát annál csábosabb; fivére szárnysegéde Miklós nagyherczegnek, nőtestvére pedig felesége Novikoffnak. A „Republique fram^aise“ ezt a hírt egész komolyan s kimerítő részletekkel közli. Pikánsnak elég pikáns is. Mondják, hogy a hölgy Gladstone úrtól olyas levelekkel is rendelkezik, amelyek nagyobb dicsőségére válnak a pártvezér szivének, mint eszének. . . . — A legöregebb asszony. Tankováczról irja lapunk egy barátja e humoros helyreigazitást: „A múltkor szólt e lapok egy újdonsága a világ legöregebb asszonyáról. Pedig nem ez volt az. ~Az igazi most halt meg Tankováczon, január 25-én, amit bizonyít a molnármester is, ki az elhunyt koporsóját készítette a követkelző felirattal: évében.“„Tót Ruzsi, meghalt életének 1877-dik ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: A m. kir. igazságügyminiszter* Pethes Pál jászberényi kir. járásbirósági aljegyzőt az ottani kir. törvényszékhez jegyzővé Nagy Lajos téthi kir. járásbirósági birnokot ugyanazon kir. járásbirósághoz, Vay Lajos kisvárdai kir. járásbirósági birnokot a miskolczi kir. járásbírósághoz írnokokká és Deák János nagykállói lakost a nagykállói kir. járásbiróság mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki A honvédelmi miniszter a vezetése alatt álló minisztérium számvevőségéhez Kuhn Mátyás 1. osztályú számtisztet II. osztályú számtanácsossá a pénzügyminiszter Keusz József fogyasztási adószedőt a Jánezhid hivatalnál pénztárnokká, és Graits István pénzgyűjtőt, jelenleg ellenőr helyettest, ugyancsak a Janeznid hivatalhoz ellenőrré nevezte ki. Az ügyvédi kamarákból. A kassai ügyvédi kamara részéről közhírre tétetik, miszerint Vitányi Bertalan ügyvéd szerencsi lakos, a kamara ügyvédi lajstromába folytatólag felvétetett. A király, mint osztrák császár az „Agr.tg.“ szerint 400 frtot adományozott a zágrábi „Uciteljska Zadruga“ czimü tanító-egyesületnek. — Csernajeff tábornok, mint a „France“ írja, Parisban tisztességes ember módjára teszi a látogatásokat a legelőkelőbb állású férfiaknál. Az