Egyetértés, 1877. június (11. évfolyam, 130-159. szám)

1877-06-30 / 159. szám

XI évfolyam. Budapest. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házkor hordva. Egy évre.....................................S ®.— Félévre..........................................10.— Negyedévre................................. Egy hóra ......... 1,80 szám 6 f­rajczár. Eirdetési díj : 9 hasábos petitsor egy­szeri hird­­ . > 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért kü­lön 30 kr. Nyilttér: öt hasábos sor 30 krajczár. 159. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szombat, 1877. junius 30. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó-hivatal : Budapest, IV. himzo-utcea 1. sz. hová m előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési felhívás! A második félév közeledvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetési meg­rendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Jelenleg a legnagyobb érdekeltséget az orosz­török háború képezvén, mi megtettünk minden Hiegkivántató intézkedést arra, hogy saját harcztéri tudósítóink és eredeti távirataink által a háború eseményeiről mindig gyors, hiteles és kimerítő tudósításokat adhassunk. Erről teljes meggyőződést szerezhetett magá­nak az olvasó, úgy eddigi működésünkből, valamint újabbi intézkedésünkből, mit lapunk egyik múlt számában közöltünk olvasóinkkal. Tárczánk Degré Alajos egy igen sikerült regényét hozza. A kiválón érdekes regény a jelen korban játszik s mesterileg ecseteli annak bűneit, erényeit egyaránt. Új előfizetőink, kik ezután lépnek előfizetőink sorába, egyszerre, ingyen és bérmentesen megkap­ják lapunk azon számait, melyekben a regény kö­zölve lesz, s így a regényt minden megszakítás nélkül leírhatják. Degré regénye után, melynek közlése körül­belül két hó alatt be lesz fejezve, ismét P­éta­ry Károlytól, a roppant tetszéssel fogadott „Utolsó ß­e­b­e­k“ jeles szerzőjétől fogunk újabb regényt közleni. Amellett a regényekkel egyidejűleg hozunk több érdekes ismertető tárczaczikkeket. Ezek között megemlítjük „Oroszország is­mertetését“ Simonyi Ernőtől. Dr. Mosko­­vits Leo kelet Indiában tartózkodó hazánkfia ér­dekes leveleit — és a Corvinák ismertetését szintén Simonyi Ernő kitűnő tollából. Harcztéri tudósításaink s a tárcza mellett egy pillanatra sem fogunk megfelejtkezni a közgazda­ság, ipar és kereskedelem érdekeiről. Ebbéli ro­vatainkra nagy súlyt fektetünk s legfőbb törekvé­sünk leend­ő rovatok gondos és pontos összeállí­tása. Előfizetőinknek a jövő hét folytán fogjuk szét­­küldeni az orosz-török háború — európai és ázsiai — harcztérének teljesen sikerült térképét. A háború tartama alatt lapunk minden nap tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Előfizetési feltételek: Három hóra (juh—szept.) — 5 frt — kr. Hat hóra (juh—decz.) — 10 frt — kr. Egy hóra — 1 frt 80 kr. Az előfizetés a hónap bármely napján megkezdhető. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. U8fp* Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az ,,Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­hivatala, Budapest, június 29. Nagyfontosságú táviratokat vettünk a nap folytán Konstantinápolyból és Ruscsuk­­ból. A táviratok mondhatni kiegészítik egy­mást, s egybehangzó híreik egész mivol­tukban tüntetik fel ama üzelmeket, a­me­lyeket a pánszláv szellemű granicsár fő­tisztek a monarchia nevében megengednek maguknak. Különösen nevezetes világot vetnek Rodich dalmatiai működésére a ruscsuki táviratok, a­melyeknek hitele szemünkben felül áll minden kétségen, oly­at közve­títésével érkeztek hozzánk. Ezek szerint Rodiehnak összekötteté­sei olyanok, a­melyekért azonnal felfüg­geszteni, s mint katonát hadi törvényszék elé kellene állítani, föltéve, hogy Bécsiből a katonai reactiótól oly szellemű utasítá­sokat nem vett, a­melyek szabad kezet en­gednek neki orosz irányban. Ha ez utóbbi eset áll, akkor napnál világosabb, hogy az Albrecht főherczeg vezérlete alatt mű­ködő reactio az oroszországi utazások ki­folyása gyanánt tekinthető és alkalmasint oly titkos paktumokban fekszenek gyöke­rei, a­melyek következtében a monarchia és dynastia veszélyeztetésével teljesen orosz kézre dolgozik, orosz részről nyeri infor­­matióit, orosz hatalomtól utasításait. Hogy hova fejlődhetnek ily elemek ha­zaellenes és áruló törekvései mellett a mo­narchia külügyi viszonyai és minő irányba tereltetik hadserege, arról felesleges hos­­­szasan beszélni. Elég legyen megemlíte­nünk, hogy rendelkezésünk alatt áll egy különben nagyon jó forrásból származó tu­dósítás, a­melyet most még nem bocsátha­tunk a nyilvánosság elé, bármennyire meg vagyunk is győződve értesültségének ala­posságáról. De nem bocsáthatunk főkép azért sem, mert távolról, úgy látszik, más­kép fogják fel a külügyi politikát, s azon hiszemben vannak, hogy a déli határokra rendelt pánszláv tisztek oroszbarát agitatiót űző s Törökország irányában gyakorta el­lenséges tényeiről az udvar és külügyminisz­térium vagy nincsenek jól értesülve, vagy ha varrnak, nem tulajdonítanak üzelmeiknek akkora fontosságot, a­mint megérdemelné. E ferde felfogyásból származik, hogy az il­lető tudósítás, hivatkozva megdöbbentő ada­tokra, a­melyek más körülmények között a pártütés és katonai árulás bélyegét sütnék becsületes és hazafias irány mellett a pán­szláv tisztekre, arról értesít, hogy az üzel­mek fejlettsége mellett „ a m­o­n­a­r­c­h­i­a el lehet készülve, hogy Szerbia há­­borúba menetelével egyidejűleg Dalmatia, fellázad és az ottani osztrák hadsereg pánszláv része csatlakozni fog a mozgalomhoz, hogy Ausztriát visszatartsa. Mondanunk sem kell, hogy e felfo­gást nem osztjuk. Rodich úrék egy húron pendülnek az udvari reactióval, a­mely 48-diki tapasztalatok szerint hatalmasabb mindennél. Ily egy luk­on pend­ülés mellett tehetnek bátran, a­mit akarnak, úgyis csak a döntő körökből kiinduló terveket moz­dítják elő. Ha a józanabb gondolkozás észre is veszi, hogy a tiszteknek ez iránya és cselekvése magasabb orosz befolyás követ­kezménye is lehet, világosabban szólva, ha látjuk is mi, hogy e tisztek egy része a panszlávismus lekötelezettje — és az udvar­nál, meg a hadseregnél Ausztria-Magyar­­ország romlására, tehát a panslávismus diadalára, mint végczélra működik, mit ér, ha a bécsi vakság nem hogy akadá­­lyozólag lépne közbe, hanem még előmoz­dítja törekvéseit. Oly igaz ez, a­mely bizo­nyos, hogy a legkézzelfoghatóbb üzelmek daczára az emberek erősen ülnek a nye­regben, intézik a külügyi politikát, előké­szítik az orosz-barát ac­iót, élén állnak a mozgósított hadtesteknek, őrzik a határ­szélen a montenegróiakat és bosnyákokat a tökéletes megveretés ellen. További félreértések kikerülése végett, mi­nőkre már­is okot szolgáltatott —­ írják nekünk Konstantinápolyból — legyenek szívesek becses lapjukban tudomásul venni „a török-magyar csa­pat“ alakítására vonatkozólag a következőket: E lapokban Csutak bey „a török-magyar csa­pat főparancsnoka“ aláírásával egy kiáltvány jelent meg. — A kiáltványnak sem szövege sem hangja iránt itt nincs legkisebb kifogás sem, sőt örvende­tes sensatiót keltett, hanem van igenis az azóta támadt kellemetlenségek miatt, a csapat czime, és Csutak bey katonai állásának jellege miatt. Csutak nem kapott „török-magyar csapat“, hanem csak általánosságban „idegenek légiója“ alakítására felhatalmazást; katonai rangja pedig, az itteni szokás szerint az alakítandó csapat nagy­ságához volt feltételkép kötve. Az e tárgyban kibocsátott ferman szabvá­nyai szerint, a ki 600 önkéntest gyűjt az száza­dosnak, (juzbasi) a ki ezeret az őrnagynak, (bim­­basi) a ki kétezerét az ezredesnek (miralaj) ne­veztetik ki. Az ekkép alakított csapatok a rendes katonai parancsnokság alá, mint segédcsapatok rendelték, e szerint tehát önkéntesekből toborzott csapatoknál fő vagy alparancsnokságról szó, sem lehet. Ezekből kitűnik, hogy Csutak beg rangot csak akkor fog kapni, ha csapatja, a­mely alaku­lóban van, egészen meg lesz alakítva. Hogy minő lesz e rang, az majd az alakítandó csapattest ka­tonáinak létszámától és egyéb függőben levő kö­rülményektől is van feltételezve, a­melyek Csutak személyét illetőleg tisztázandók. Az egész idegen légió alakításának ügyét kellő világításba helyezi a meghatalmazási ok­mány, a­melynek lényegesebb részét következőkben ismertetjük: „Csutak bey a hadügyminiszter előterjeszté­sére megbizatik egy idegen csapat alakításával. A csapat állam fog gyalogsagi és AuvoiaSagi csapatok­ból. Mindkét csapat lobogóul használhatja a ma­gyar tricolort középen a félholddal. Fövegük a fej lesz homlokrészén a félholddal és a magyar ko­rona jelvényével. A csapatok díjazásra csak azon időtől számíthatnak, mindőn számuk egy ez­redre rúg. A tisztek saját költségükön kötelesek magu­kat fölfegyverezni és ruházni, lovaikat saját pén­zükön venni. Csutak bey köteles a lovas csapatokat hitelben vásárolandó jó magyar lovakkal ellátni. A maga és az általa kiválasztott segéde részér’e Stam­­bultól Ruscsukiguzi ellátás fejében 700 piastert kap bankjegyekben.“ Ezekben van hitelesen előadva a „török-ma­gyar“ csapatnak hibásan nevezett idegenek légió­jának alakítási története. Ennél tovább az ottomán kormány nem ment; természetes ennélfogva, hogy a félreértések és kellemetlenségek sem az ő rová­sára számítandók be. revue is, mely után a legények az őket szállító 12 hajóra szállva folytatták utjukat Várna felé. E csapatokat nagyobb részt erős fiatal em­berek képezik, ruházatuk egészen uj s igen jól vannak begyakorolva. Sajnos azonban, hogy kevés lovat hoztak magukkal, s lovakkal csak a harczté­­ren lesznek ellátva. Szombat délután voltam künn, a városon kí­vül felállított sátor táborban, hol az ujonczok gya­koroltatnak be, hogy a rebekeket megtekintsem. E rebekek Kis-Ázsia legvadabb népei. Testalkatukra nézve egész óriások,­­iíjeztelejs lábszárakkal, dereku­kon széles övet, viselnek, mely tömve van aprólé­kosságokkal, mint főző eszközök stb., s ezeken kü­lönböző öldöklő szerszámok, különösen a hosszú jatagán. Fejükön magas turbánt viselnek, s erről hosszú czafrangok nyúlnak le. Rendkívül erősek, ügyesek, mozgékonyak, hogy katonai tehetségektől a legénység mintaképének lehet őket nevezni. A táborpar­ancsnok rendkívül szívesen foga­dott, megvendégelt a szokásos török ételekkel, meg­mutatta az élelmi­szereket, aztán egy tisztet bo­csátott rendelkezésemre, ki elvezetett a tábor min­den részébe, így jutottam a szultán pompás sáto­rába is. Az itt tanuló ujonczok m­integy öt ezeren lehetnek, a kiképzettek a táborba küldetnek, s helyettük mások jönnek. A napokban fog megér­kezni 4 ezer rebek, kiket még 13 ezer fog kö­vetni, mindannyi ily erős, vad óriás, s legnagyobb részük karján szijjal felkötött talizmánt visel. Minden csapat bemutatta mennyit tanult mióta e táborban van, aztán az ezredes felszólított, hogy tekintsem meg a zebekek nemzeti tánczát. Egy katonai zenekar zenéje mellett egy egész csa­pat zebeket vezettek elő, kik egy félór­áig járták tüzes tánczukat, vad ugrálással és taglejtéssel, majd jatagánjaikat szedték elő, azokat sebesen forgatva ugráltak, azután a hosszú kést fogaik közé szorítva folytatták a hajmeresztő moulatságot. E közben a szakácsok az estebédet mutatták be az ezredesnek. Megnéztem s megkóstoltam. íz­letes rizs pép volt az egyik tál étel, másik zöld bab főzelék juh hússal, s ehhez egy jó adag árpa­kenyér. Én úgy találtam, hogy ennél jobb ételeket más hadseregnél sem kapnak, csak az a kérdés, vajjon a harcztéren levő katonák is ily ételekben r­észesültek-e már, ámbár több legén­nyel beszél­tem, kik már voltak a harcztéren, s az ellátással mindnyájan meg voltak elégedve. Sulinából a napokban egy orosz tengerész tisztet hoztak hat legén­nyel, ki torpilla hajócská­jával a török pánczélos hajókat akart légberö­­piteni. Ez nem sikerülvén neki­ elfogatott, s itt most felvilágosítást ad az oroszok által lerakott torpedókról, csakhogy ő kelme félre akarja vezetni a törököket s raílairozottnak látszik az atyafi. En­nél sokkal őszintébbek a legények, kiktől nagyon sokat hall az a vasas lábú magyar főhadnagy Zu­­bovics Fedor, ki a torpedók felszedésére vállalko­zott, s e mellett apró gőzöskékkel, torpedókkal fogja megtámadni az oroszokat. Itt tartózkodásom alatt számtalan látogatást kell fogadnom, mely bizon meglehetősen hátráltat dolgaim végzésében. A volt pesti küldöttek mind­nyájan megkerestek, s folyvást a pesti szép na­pokra gondolnak. Ha a „grandrue de Pera“ ká­­tyusain végig botorkálnak, felsóhajtanak: „bizon mások Pest utczái,“ ha a caffé chantantok prima­donnáit halljuk énekelni: „sohase lesz ezekből Ma­­damme Soldos meg Mr. Tamássy“ mondogatják egész desperáltan a jó fiuk. Most útirajzokat ké­szítenek, melyet a szultánnak is bemutatnak, s eme munkájukban utazásuk politikai oldalát fejtegetik! Nagyon melegen emlékeznek a magyarországiak­ról, s a legközelebb egy csapat levelet indítnak útra képviselőknek, fiatal embereknek, s néhány szép leánynak, e mellett magát Kossuthot is fel­keresik levelükkel, vágyaik netovábbját képezvén, vajha ők csak két sornyi választ is kaphatnának a nagy hazafitól. Ez ifjakat csak itt lehet tulaj­donképen megismerni, szabadelvű, nyugoti ifjak ezek, kik gyűlölik az ódon institutiókat, nekik csak alkotmányos Törökország kell, s ez iránynak kí­vánják szentelni életüket, nem gondolván avval ha a számkivetés következnék is rá, mint szegény régi barátunkra, Rijád bejre, ki részt vett a Mithad melletti mozgalmakban, miért is Ázsiába küldetett, s az ardahani ütközetekben megsebesült, más hírek szerint pláne megöletett. A konstantinápolyi erődítésekben mindinkább előbbr­e haladnak, s a munka nagyobb részt angol mérnökök vezetése alatt történik, s részt kell ab­ban venni minden konstantinápolyi és vidéki la­kosnak, vagy a munkát pénzzel kell megváltania. Különös dolog, hogy amig a városon kívül erélye­sen folynak az erődítési munkák, addig benn a városban szebbnél szebb iskolákat építenek. A rossz hírek eltitkolását a törökök is elta­nulták a szerbektől, hogy egyáltalán bajos biztos informaciókhoz jutni, s bizonyos intrigákról sem lehet mindent tudni, így a táviratok mind­­encu­­rán mennek keresztül, s nagy része nem továbbu­­­tazik. Még a montenegrói eseményeket is nagy utánjárás után tudtam, csak meg, s ebből megér­tettem annyit, hogy tény, miszerint a három rész­ről támadó török hadsereg két helyütt határozot­tan megverte a montenegróiakat, s csaknem el­lenállás nélkül nyomul előre, de a harmadik had­test, első győzelmével Duga szorosig visszaver­te ugyan a montegróiakat, azonban egész meggondo­latlanul itt ismét megtámadta erős positioban az ellenséget, minek az lett következménye, hogy a törökök határozottan megverettek. Az is bizonyos, hogy N­i­k­s­i­c­s várának élelmezése a törököknek borzasztó árba került, mert az ütközetben pár ezer török katona veszett el, s csak ez áron juthattak N­i­k­s­i­c­s­i­g. Ma tekintettem meg a török parlamentet, melynek helyiségül egy gyönyörű terem szolgál. A képviselők hármasával ülnek az elhelyezett 36 selyem padon, s így 108-nak van hely készítve. A bebútorozás igen kényelmes, csakhogy az előtért egészen elfoglalja az elnöki emelvény. A közön­ség karzatai sem jól vannak elhelyezve. A minisz­terek páholyából jól szemügyre vettem a képvise­lőket. Vagy 105-en voltak jelen­, nagyobbrészt 35 —45 év közötti férfiak, de voltak fiatalok is, van közöttük egy dervis, s 20 turbános pap, kik leg­inkább az első padokban ülnek. A hivatalnokok megadóztatásáról lévén szó, heves vita fejlődött ki, melyben leginkább két fiatal képviselő vett részt, egyik (Rassim bey) a drinápolyi vilajetből. Beszélt H­u­s­m i bey is, a megadóztatás mellett, mely indítvány a kormány ellenzése daczára nagy többséggel elfogadtatott. Még nincsenek a parla­mentáris élethez szokva, s csak rövidebb beszéde­ket tartanak, a hosszabb specheket úgy olvassák fel a szószékről. Egész ülés alatt nem járkálnak ki és be, mint a mi képviselőink, nyugodtan meg­ülnek helyeiken. Helyeslésüket tapssal nyilvánít­ják, m­íg az „ellemondás“ vagy „eláll“ kiáltások helyett a padot verik. Az egyptomi csapatok megérkezése miatt, ugyancsak ma végezhettem valamit a seraskiera­­tusban is, csakhogy minden a szokásos török las­súsággal megy, ámbár irántam elég előzékenyek­nek mutatkoztak. A szükséges leveleket és okmá­nyokat csak csütörtökön kaphatom meg, s ugyane napon fogad a nagyvezér is konakjában . Így pár napig kell még itt időznöm, ámbár más fontos dolgaimat sem végezhetem csütörtök előtt. Hogy csütörtök után mely nap indulok, azt sem mond­hatom ma még positív, mert akkor meg aztán a legközelebbi katonai szállítmányt kell bevárnom, mel­lyel tovább mehetek. Abban azonban bi­zonyos vagyok, hogy e levelem Pestre ér­ke­ztekor már a főhadiszállásról küld­het­em tudósításaimat. H­o­b­a­r­d pasa elindult az odessai torpedók felszedésére és Odessa bombázására, s rövid idő alatt már erről is hallunk valamit. Kars körül van véve, s a várőrség kirohanásokkal zavarja az oroszokat, s egy ily kirohanás alkalmával a törö­kök jelentékeny előnyöket vívtak ki, azonban ez alkalommal M­e­h­e­m­e­d pasa megöletett. Ilyen­formán Harsban ma a magyar származású B­e­z­i pasa az egyetlen magasabb rangú katona. Salonikban egy önkéntes lovascsapatot állí­tanak fel, s parancsnokul, az ottani hatóság ké­rése folytán Tahir Omer pasa saloniki képviselő neveztetett ki. Omer tegnap fogadtatott a szultán által, s azonnal elutazott a csapat vezérletét át­venni, mel­lyel legközelebb visszatér Konstantiná­­polyba. Aydin vilajetben (Kis Ázsia) szintén állí­tanak fel egy 2500 főből álló lovascsapatot, mely­hez Aydin város 600, Saximna 400, Magnesia 500, Menteche kerület 800, Odemis 100 lovassal járul, a többi lovasokat az apr­óbb faluk, (10—20-ával) a török nők most minden ékszertől meg­fosztják magukat, s a lehetőleg kerü­lik a luxust, s e helyett a sebesültek segélyezésére fordítnak minden gondot. Sabri pasa neje Smirnában, egész csapat török nővel dolgozik, s máris nagymennyi­ségű tépést és sebkötőt küldöttek. A férfiak sem maradnak hátra, s pénzgyüjtés által iparkodnak segitni a sebesülteken, hogy az aláírók között számtalant találunk, ki 10,000 piastert fizetett le egyszerre. Az adakozások más nemét a dohány képezi, melyből egyes falvak több ezer okkát kül­denek be egyszerre. Mindez azonban nem mutatja azon erélyes készülődést, mely megvárható volna a jelen veszé­lyes pillanatokban. A lassúság itt az jellemzi a törököt, különösen a hadügyminisztériumban, hol úgy­szólván semmit nem tesznek. Maguk a törö­kök kezdenek e miatt nyugtalankodni. Bizon-bizon igazuk is van, s csodálatos, hogy e végső pillana­tokba is elbizakodottságukkal egész a körmünkre hagyják égni a veszélyt, egyes főurak. L­u­k­á­t­s Gyula: Konstantinápoly, junius 22. (Saját külön tudósítónktól.) Daczára annak, hogy a harcztéren minden­felé szükség van a katonaságra, Konstantinápoly­ban még egyre hemzseg a sok redif és mustafiz. Egész zászlóaljak vonulnak végig az utczákon, s mert gyakorolják őket, Topáné és a Taxim tér telve van ily tartalékosokkal, kik reggeltől estig, felváltva zeneszó mellett tanulnak. Csaknem érhe­­tetlen miért nem küldik ezeket a harcztérre, mert bár az ostromállapot ki van hir’detve, a nép jó­zansága szükségtelenné teszi az ily túlságos elővi­­gyázatot. Senki nem gondol itt ma zendülésre, bár a Mithad féle dolog vérig sérti az itteni la­kosságot. Senki nem kétkedik abban, hogy a há­ború bevégeztével Mithad vissza fog hivatni, ha mindjárt for­radalomba kerü­lne is az. A népnek két kedvencze van, Mithad és Kiamal bey, szereti őket még a hadsereg is, hogy ellenségeik még erre sem számíthatnak, s most az egyik szám­űzve van, másik fogva. S az ily száműzetés na­­pi­­enden van; nem rég három katonai növendé­ket száműztek, tegnapelőtt egy a hadügyminiszter ellen irt czikkért 3 hóra felfüggesztették a „Sela­­rnet“ török lapot, szerkesztőjét és egyik munkatár­sát pedig száműzték. S a nép azt mind tűri, okul adva a veszélyes pillanatot, de nagyon valószínű, hogy a háború befejeztével másképen fog felszó­lalni. S a kormány mégis annyira elővigyázó, hogy egy egész hadsereggel tartja féken a fő­várost. Ámbár ,a török főurakat a legutóbbi veszély kezdi egy kissé buzgóbbá tenni, s a katonaállí­­tás most kezd nagyobb hullámokat vetni. A redi­­tek 3-ik osztálya csak most hivatott be a musta­­fizok is most szerveztetnek. Az önkénytes csapatok is rövid idő óta állíttatnak fel, melyekhez a leg­nagyobb contigenst Ázsia adja, s az arabsok 15 nap alatt 12 ezer lovast most mozgositnak Erze­­rum felé. De a keresztények besorozását még most sem kezdték meg, hanem e helyett hadiszerek be­szerzésére fektetik a fősúlyt, s úgy látszik egy hosszabb hadjáratra készülnek, miután mint biztos forrásból tudom, legközelebb 400 drb nagyobb ka­liberű Krupp ágyút rendeltek meg. Hogy hol ve­szik hozzá a pénzt, azt nem tudom, de egy ázsiai tábornok tudósítása­­ szerint, a hadsereg ott már fél rátióra van szorítva. Úgy látszik a­­ törökök nagy súlyt fektetnek a tüzérségre, s trapezunti utasoktól hallom, hogy oda kiszámíthatlan mennyiségben érkeznek ágyuk és gránátok. A tophanei gyár udvarán mintegy 300 db hátultöltő ágyú van elhelyezve; ezek a táborba fognak vitetni, mert a megrendelt 400 db nagyobb Krupp alkalmasint Konstantinápoly védelmére van szánva. Tegnap 30,000 ágyú golyót és kartácsot szállított egy hajó Várnába. A lengyel légió is megkezdi legközelebb mű­ködését. Orosz szökevényekből napról-napra erő­sebb lesz ez, s Arthur bey nagyon bízik, hogy az orosz szolgálatban levő lengyelek csapatonként fogják elhagyni az orosz tábort. A hadsereg megnagyobbítására ma legtöbb befolyása van Mahmud Damad herczegnek. Úgy látszik, elég tevékeny is, legalább igy vettem észre, miután ittlétem alatt már két ízben is meg­fordultam nála, s mindig a legnagyobb munka közt találtam. Őszintén szólva azon pár hónap alatt, mióta nem láttam, jelentékenyen öregedett ő fensége, s csak szivélyessége maradt a régi, no meg kávéja, mely ma is oly átkozott rósz, mint pár hóval ezelőtt. A Konstantinápolyt védő redoutok és casa­­maták egyre készülnek, s a vasútról oly távolra állíttatnak fel, hogy az ellenség golyói a várost ne érhessék. A törökök bármennyire el vannak is bízva, félnek attól, hogy az oroszok Stambulig jönnek. Ezért fektetnek oly súlyt az itteni erődí­tésekre, melyeket megszemlélni ma indul a szul­tán, s az udvari coupék már tegnapelőtt elkészí­tettek a stambuli indóháznál. Tegnap volt a seraskierátusban a nagy ha­ditanács, melyen a szultán elnökölt. Mert épen a portán volt dolgom, a kíváncsiság engem is fel­csalt a seraskieratusba. Ő felsége 3 óra tájban ér­kezett meg, két szép sárga lótól vonott kocsin. A szokásos fényes kísérlet most sem maradt el. A fogaton első hadsegéde Said pasa foglalt még helyet. A nagytér egyik kis épülete volt be­rendezve a tanácskozásra, melyre mintegy 20-an jelentek meg, kik között láttam E­t­h­e­m pasa nagyvezért, Mahmud, Redit és Said pasá­kat, Hassán herczeget s a többi minisztereket. A tanácskozás egyik főbb pontját az képezte, vajjon milyen eljárás követtessék a levert Montenegró el­len, s az eddig Montenegró ellen működő török sereg, melyik pontra vitessék, a seraskieratusban azon hír volt elterjedve, hogy az elfogott montenegrói katonák Kis-Ázsiába fognak internáltatni, hol egész hadjárat alatt foglyok maradnak. Zubovicsnak úszógépét s torpilla készülékét elfogadta a hadügyminiszter, s most 60 tiszt van kirendelve, kiket a kezelésre fog betanítani. Az­után a Dunára indul, hogy az ott lerakott orosz torpedók felszedése iránt tegyen kísérletet, melyre nézve szintén folynak itt a gyakorlatok. Lukáts Gyula, London, június 26. (Saját levelezőnktől). Egy hete már, hogy hírlik, miszerint tetemes póthitelt kérene a kormány a parlamenttől, múlt éjeli ülésben kell vala az ügynek tárgyal­­­tatni, de az ellenzék egy rakás félrevágó, de előre bejelentett indítvány s kérdéssel útját állta a had­­ügyérnek, s igy elhalasztatott egy pár napra az égető kérdés, mely a börzén baisse-t, Plojesten pe­dig nagy boszuságot okozott. — Ezalatt kisül, hogy mindössze csak két millióról lehet szó; „a mere fl­e­a b­i­t­e,“ egy kis bolhacsipés csak, mint Dizraeli hasonló alkalomból mondá.E­mellett mennyire szépítgetik, simogatják a kormánylapok, nehogy valamikép a muszkabarátokat felrias­­­szák. Arra hivatkoznak, hogy a német-franczia háború kitörésekor az akkori pénzügyér Gladstone (hogy félnek attól a Gladstonetól) szint annyit szavaztatott meg magának: a semlegesség feltartása czéljából, s lám, Dizr­aeli, aki akkor a másik padon ült, minden akadékoskodást félre­téve, szépen, hazafiasan megszavazta a kért hitelt. Ím, mily csínján bánik az ellenzékkel, a törpe minoritással, a roppant többséggel bíró an­gol kormány. Sokak előtt megfoghatatlan, hogy a kormány számtalanszor nyilvánított meggyőződése ellenében. Konstantinápoly, jun. 18. (Saját külön tudósítónktól) Miként már táviratilag tudattam, az egyp­­tomi hadsereg, mely 12 ezer emberből áll, tegnap­előtt ideér­kezett Hassán herczeg vezérel. E csa­patok Sumlába vannak szánva, hol a legfőbb erő concentráltatik, s hova még tegnap el is utaztak. Ugyancsak tegnap tartatott meg fölöttük a nagy

Next