Egyetértés, 1877. július (11. évfolyam, 160-190. szám)

1877-07-15 / 174. szám

XI évfolyam. Budapest Effifizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: IfLÍT •.....................fS~ Negyedévre . . . 1­­­1­6.‘­"‘Sy hóra......................... . . . 1­80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor egy­­b­en bird » 12 kr., többször 10 kr. ”andM> hirdetésért kü­lön 80 kr. Kyllttér: őt hasábon mt 80 krajetár. 174. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A hírek. A hírek légiója kalandozza be a keleti események dolgában a világot. Egyre,­másra a legfurcsább és legellenmondóbb tartalom­mal látjuk azokat forgalomba hozni. Nagy óvatossággal kell őket megrostálni, külön­ben a közönség elveszti a fonalat a lappal együtt, mely belemerül a kombinatiók ka­csák, sensationalis hírek e tömkelegébe. Részünkről igyekezünk nagy gondot fordítani a tudósításokra, melyek a sokféle háborús forrásból látnak napvilágot. Inkább kevesebbet, de válogatva adunk, hogy sem oly olvasmányokkal terheljük a közönség türelmét, a­melyek elég érdekeseknek lát­szanak, de merőben légből kapottak. A kü­lön források átnézésénél, értesüléseinknél fogva azon helyzetben vagyunk, hogy kön­­­nyű szerrel észrevesszük a közönség érzé­kének csiklandozására szánt olyféle híreket, minők a Redif pasa haláláról, az orosz ko­­ronaherczeg elfogatásáról, s másokról kibo­csátott hírkovácsolások. Mégis vannak esetek, midőn e helyen sem hagyhatjuk megbeszélés nélkül azon híreket, a­melyek a keletkezés pillanatát tekintve, a szó teljes értelmében költöttek­nek látszanak, de e jellegük mellett sem nélkülözik a „tapogatódzás“ természetét. V­alamint az angol sajtó ama része, mely legközvetlenebb érintkezésben áll a st.-jamesi kabinettel, az osztrák-magyar monarchiával való szövetség tüntetőleges előtérbe tolásával a bécsi udvarnál támadt hangulat alkalmatosságát igyekezett fel­használni a tapogatódzás czéljából, ép úgy alig lehet kétség benne, hogy a békekötés újabban és erősebben fölmerült hírei igen érdekes háttért nyernek az orosz hadvise­lés örvendetes eredménytelenségeiben. Az angol hajóhad fenyegető bevonulásával a besika­ bei öbölbe, nemkülönben két kisebb angol pánczélos hajónak czirkálásra való kiküldetése a Dunára még az osztrák-ma­gyar szövetség tüntető keresése nélkül is, mély benyomást tett volna az oroszokra, a­kik hűhös készülődéseik mellett a szláv erők csodálatos gyöngeséget tümettek­ ki a­ jelen háborúban. Csinálhat a muszka, a­mit akar. Már eddigelé is a legeslegnagyobb csatát el­veszte, a­melyet alig foghat helyreütni, mert a veszteség a panszlavismus erkölcsi oldalát érinti. Oroszország megszűnt mu­mus lenni, óriás ereje, roppant terjedelme, melyről rémletes regéket tudtak mesélni a muszka zsoldon élő lapok, nagyon devalvá­lódott és a kozák uralom félelmetes volta a törökök eddigi fényes sikerei folytán ötven perczentet fogyott. Hiszen, ha Törökország így bán el vele, szólanak mindenfelől, ak­kor igazán kár volt magunkat, pláne egész Európát rettegtetni. Verjük meg a panszla­­vismust titkos működésében és gaz csin­­­nyeiben egyenes politika által, s ne diplo­­matizáljunk, akkor a medvebőr lehámlik róla, s csak egy kiéhezett farkas marad előttünk. Így kezd gondolkozni a világ, s úgy látszik a jó orrú orosz diplomatia e ked­vezőtlen hangulatot csakhamar észrevette. Ennek visszahatása van a bulgáriai hadvi­selésre is. Oroszország tehát nagyon ügyesen jár el, ha tapogatódzni indul a béke­­kísérletek körül. Majd bocsát ő még ki és czáfol meg most egymásután több ilyes­mírt is, hogy távol tartsa magától a szán­dék megfigyelését, melynek napról-­napra jobban érlelődnie kell. Utóvégre is Oroszország előtt ma már csak azon alternatíva áll, az ázsiai vere­ségek után, a­hol területi nagg jobbításra indult, hogy vagy győz, s akkor kitörésre juttatja az udvarok fokozódó bizalmatlan­ságát, vagy vészit, s akkor megszerezte a legnagyobb kudarczot, mely valaha hódí­tani induló hatalmat ért. Eszél­yesebben alig cselekedhetnék tehát, mintha kéz alatt a barátságos, vagy legalább nem ellensé­ges hatalmakat beleugratja a békeközvetí­­tésekbe, a­melyeknek elfogadását könnyű volna félig-meddig Európa által erőszakol­­taknak feltüntetni, s így azzal vonulni vis­­­sza a szlávok szemeiben a harcztérről, hogy a felszabadítás nem saját erőtlen­ségén, hanem Európa féltékenységén múlt. De ép ez az, a­mit minden áron ki kell kerülni Európa nagyhatalmainak, ki különösen nekünk és Angliának. Mert min­den békekötés, mely az oroszok leveretése előtt jött létre, erkölcsileg erősiti a muszka hatalmat és fenhagyja annak szellemi uralmát a keleten a jövőre is. Erősiti azon kívül ily békekötés jövő hadkészültségét is. A leveretés előtt visszavonulása könnyűvé teszi hatalmának fokozott mértékben gyűj­teni erőt egy közel háborúra, a­mel­lyel a kelet nyugalmát ismételve és ismételve fel­forgatja. Oroszország tökéletes meg­ver­e­t­é­s­é­r­e törni; ez áll Európa jól felfogott érdekében, ez kü­lönösen a monarchiára, mely a keleti kérdés meg nem o­l­d­á­s­á­­nak minden következményét é­r­ez­i és viseli. Ezért sürgetjük mi a beavatkozást Oroszország ellen. Mert mit ér az oly békekötés, mely csak elnapolj­a a háborút. A keleti kérdés megol­dása Oroszország harczképte­­lenné tételével kezdődik. Ezt elnapolni, vagyis alkalmat adni, hogy Oroszország tovább is nyugtalanítsa kelet uralmát a legnagyobb bűn, melyet csak epigon államférfiak követhetnek el. Soha jobb alkalom nem volt szellemi­leg és anyagilag tönkre verni Oroszorszá­got, mint jelenleg, a­mikor a török ellen­állás a szerbek a montenegróiak, a bos­­nyákok ellen viselt küzdelmei daczára is egymagába eredményeket ér el. Ausztria- Magyarország politikusaitól függ, hogy e hatalmat hosszú időre veszélytelenné te­gyék az európai békére. Ausztria-Magyar­­ország kötelessége népeinek megszerezni Oroszország hajtogatásai ellenében a kellő nyugalmat. Hadat Oroszország hátába, ez az igazi jelszó, mely a helyzetnek megfelel. Bécsből írják jul. 13-iki kelettel la­punknak : Németország diplomatiái után nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy a három császár szövetséget to­vább is fentartsa. Angliának közeledését a bécsi udvarhoz meghiúsítani törekszenek Berlin felől. Bismarck a bécsi udvar minden gyengeségét, mel­­lyel a terület nagyobbodás iránt katonai körei vi­seltetnek, felhasználja a politikai hangulat megja­vítása végett. Ugyan ily erősítéseket tesznek Londonban a britt érdekek kielégítésének ígéreteivel. Diploma­tic körökben ez erőfeszítéseket Törökország felosz­tásának terveivel hozzák összeköttetésbe. Né­metország Oroszországot ki akarja ragadni a hí­nárból, hogy megmentse azt a teljes levezetéstől. E szolgálatok által akarja biztosítani jövőre is szö­vetségét. Ily szövetség csak az erős, vagy legalább a teljesen le nem vert Oroszország részéről bir értékkel, ö úgy a harcztéren, mint a nemzetközi életben­ afö­ld ország ellen fordult. Két módot lát csak megmen­tésére. Az egyik mód az érdekek biztosítása és kielégítése czimén belevonni Angliát is az osztoz­kodási politikába, a­melynél Németország vállalná el a közvetítő szerepet.­­ A másik mód, és most ennek van legtöbb d­ancéja a keresztülvitelre a legelső alkalmat megragadni Re­uss herczeg által békével kínálni meg. Konstantinápolyban a portál, hogy minden oroszellenes bonyodalomnak elejét vegyék. Hogy melyikhez hajlik inkább, és melyiknek nyerhető meg jobban a bécsi udvar, azt lehetetlen­ség meghatározni. A legjobban értesült körök is csak a tapogatódzásnál vannak e körül. A bécsi politika irányát állandóbb időre meghatározni a jó isten sem képes. Ingadozás, bizonytalanság, válto­­zandóság jellemzik azt örökösen. Egyszer egyik, másszor másik áramlat kap felől. Ma megbízást adnak Oolicenak Londonba, holnap Albrechtet küld­hetik Ploiestibe. üdvös a fellépés, másrészt a bujuruldi nem kapás miatt azon rész következmény állott be, hogy so­kan önként készülnek a tábort elhagyni. A főhadiszállásra érkezésem napján, első dol­gomnak ismertem a tábor főbbjeit konstantinápo­lyi ajánló leveleimmel felkeresni. A jó öreg Abd­ul Kerimet a legjobb egészségben találtam, ki örülni látszott, hogy felkerestem, s daczára annak, hogy rendkívül el van foglalva, huzamosb ideig tartott magánál. Aziz pasa a tőborkar főnöke, Abd-ul- Kerimnek jobb keze, egy igen felvilágosodott mü­velt four, kitől sokat lehet várni, hasonlókép Ned­­j­i­b pasa, ki inkább európai mint török. Az itteni török tábor nagyon jól van beren­dezve. A legénység rendelkezésére kényelmes sáto­rok állanak, melyek mindegyikében 10 legény van elhelyezve. A tábor elővédét hatalmas földsánczok képezik, melynek jobb oldalán a lovasság, centru­mán a tüzérség, s balszárnyán a gyalogság van felállitva, olyformán, hogy az a legrövidebb idő alatt képes állást foglalni. E mellett még egyre érkeznek ide katonák, leginkább Konstantinápoly­ban kiképzett ujonczok. A táborkar a város előtti dombon van elhelyezve, itt van a távirda is. A tábori élet élénk. Reggeltől estig tartat­nak gyakorlatok, s pedig délután zeneszó mellett. A katonaságnak csak egy igen kis része van a városban, hol a magtárak s a polgári kormányzó­ság is állanak. Sistovóból már megkapták önök az értesítést­, hogy ott az oroszok bárkákon áttörtek. A tö­rök parton mindössze egy zászlóalj katona volt felállítva, melynek segítségére azonnal érkezett még két zászlóalj, s egy csapat irreguláris cser­kesz. Ezek fél napig feltartóztatták az oroszokat, kik nagyobb erővel jővén ismét át, a törököket visszanyomták. Azonnal küldetett e pont védelmé­re Ruscsukból Es­red pasa vezénylete alatt 15 zászlóalj, Sumlából 16, s némi segítség még Ni­­kápolyból s Turnovából. De még ezek megérkez­tek, az oroszoknak sikerült nagyobb summát szál­lítani át, s jelenleg már mintegy 20,000 ember áll az innenső oldalon, kik " kellőleg elsánczolván magukat, a hid építését kezdték meg. Ha a török segélycsapatok ideje korán megérkeznek, eme pon­ton sikerülhet az oroszok visszanyomása. Főbb részletről nem tudom értesithetem-e dalok"Kuscsukba, hogy a napi ott tartózkodással némi újdonságok birtokába jussak, s a város ál­lapotát megtekintsem, s legalább egy bombázásnál jelen legyek. Lukáts Gyula: A sum­lai főhadiszálláson. (Saját harcztéri tudósítónktól.) Sumla, junius 30. A sajtóügyi osztályt még csak most rendezik a főhadiszálláson, s e­miatt oly óriási e részben a zavar, hogy beletelik 3 nap, mig az rendszeresítve lesz, s én a privát tudósításokon kívül a hivatalos sürgönyökről is kellő értesítést adhatok. Abd­ul- Kerim fölötte szigorú a hirlaptudósitók iránt. Sum­­lába rendelte valamennyit s most csak úgy hem­zseg a város a sok fehér kalapos angol, franczia és német reportertől. A polgári kormányzó, Tevfik bey egy 11 pontból álló rendszabályt dolgozott ki, melyet va­­lamennyünknek alá kellett írnunk, kötelezve ma­gunkat az abban foglaltak megtartására. — Ezen rendszabályok szerint, tiltva van a török hadtestek mozdulatairól tudósításokat adni, sürgönyök csak franczia, angol, német és olasz nyelven küldhetők, de úgy a sürgönyök, mint a levelek előbb a sajtó­­osztálynál bemutatandók, s én vagyok az egyedüli, kinek leveleiben a nyelv nem tudása miatt nem gyönyörködhetnek, s ebbe azon gondolattal nyugodtak bele, hogy egy magyar hírlapíró nem lesz orosz kém. Innét csak a sajtóosztály által megbélyeg­zett levelek és sürgönyök továbbuttatnak; a főhadi­szálláson csak azon hírlapírók tartózkodhatnak, kik a magas porta által ajánltatnak, s e miatt több hírlaptudósitó kiutasittatik, miután máris lehetett visszaéléseket észrevenni. A főhadiszálláson kivül csak oly hirlaptudósitók járhatnak szabadon, s más városokból csak azok sürgönyözhetnek s adhatnak fel levelet, kik erre nézve Abd-ul-Kerimtől külön okmányt, úgynevezett bujuruldit kaptak, ilyen pe­dig mindössze eddig csak a „Neue Freie Presse“ s én mint az „Egyetértés“ tudó­sítója kaptunk, s nagyon valószínű, hogy több nem is kap. Ama fennemlített rendszabályoknak van egy pontja, mely szerint az itt képviselt lapoknak egy példánya az itteni polgári hatóságnál bemu­tatandó. Abd­ul Kerimnek eme szigorú fellépése na­gyon is okadatolva van az által, hogy a laptudó­­sítók közt találkoztak olyanok, kik másod­kézből Oroszország részére játszottak. Mig e tekintetben Sumlától Húsosukig. (Saját harcztéri tudósítónktól.) Ruscsuk, jul 2. Tegnap délelőtt hagytam el Sumlát, hogy a most legérdekesebb pontról, Ruscsukból írhassak. Nem tudom, a hadjárat alatt ez volt-e legérde­kesebb utam, de annyi bizonyos, hogy ennyi szép­séget és érdekességet nem igen kívánok. Sumla-Roadon neki gyü­rköztem egy ebéd el­költésére, ha t. i. lehetséges lett volna azt az át­kozott görög kotyvalékot megemészteni s biz én éhesen indultam el a '12 órakor induló vonattal. Rasgradra azután láttam egy ajtó fölé felirva azt a gyönyörű szót „buffet.“ Rohantam be, de biz mindössze egy darabka kenyeret, s egy szelet juh­sajtot kaphattam, s eme zsákmányommal rohantam vissza a coupeba. Midőn az ajtóhoz érek, két is­merős képpel találkoztam. Az első Kossuthnak újabb nagy könyomatú arczképe, másik Petőfi búcsúja az apai háztól. Nem is gondolja az ember, mily ha­tással lehet az utasra egy ily kép találása s hor­vátországi utazásában Deák arczképe alig hathatott kellemesebben Kossuthra, mint én rám e nem re­mélt meglepetés. Kérdezősködtem azok eredetéről, s megtudtam annyit, hogy előbb egy lengyel ven­déglős volt itt, s attól maradt a jelenlegi görög csapiárosra. Utamnak többi része, a tourista tolla alá tartozik, csak annak végső stádiumát, akaratlan távgyaloglásomat akarom még elmondani. A legutóbbi bombázások miatt, a ruscsuki vasúti állomás, ma megközelithetlen, s igy a vo­natok csak Csernavodáig járnak, midőn az említett állomáshoz közeledtünk, a távolból ha­talmas füstoszlopot láttunk felemelkedni, később aztán a vonat zörgése daczára is hallhattuk a lö­véseket. Tehát a bombázás ismét tartott. Hét órakor értünk Csernavodára. Itt elő­ször is megtudtam, hogy a mai bombázás fél 6 órakor kezdődött, s azután kocsi után néztem, mel­lyel Ruscsukba mehetek. Ez nagy feladat volt, s avval hamar tisztába jöttem, hogy itt kocsit, most semmi áron nem kaphatok. Utazásomat más­napra akartam halasztani, s tudakoztam, hol talál­hatnék egy vendéglőt, vagy lakást a hol az éjjelre meghúzhatnám magam. Eme kérdésem absurdumnak látszott a c­ser­­navodaiak előtt, s kijelenték, hogy itt vendéglő sohasem volt, a lakásokat, pajtákat s más e félé­ket ellepték a ruscsuki menekülők, s igy nem ma­rad más hátra, mint az élét szabad ég alatt töl­teni vagy visszautazni Lumlába. Mondhatom gyönyörű két alternatíva ! Ez nem volt elég, még ennem sem adtak, pedig utoljára beértem volna egy meleg kávéval. Elgondolkodtam, s tervemmel hamar készen vol­tam, annál is inkább, mert a ruscsuki bombázás csábítólag hatott rám. Podgyászom egy esőköpeny­ből s egy pokróczból állván, daczára annak, hogy tudtomra adták, miszerint Ruscsukra 3 óra alatt sem érek be, én inkább hittem a sumlaiaknak, kik a távolságot egy órányinak mondták, nyakamba vettem a világot, s per pedes apostolorum­nek indultam Ruscsuknak, hisz mindegy, akár Cserna­­vodában alszom a szabad ég alatt, akár egy gyö­nyörű sétát teszek Ruscsuknak. Oly balekot nem találtam, ki elkísért volna, s így egymagam utaztam. Először egy hosszú dombot kellett megmász­nom,* mely utamban óriási karavánokkal találkoz­tam, melyek bútorral, ágyneművel megrakva hord­ták a ruscsuki menekülteket, midőn a dombtetőre értem, már megszűnt az ágyúzás. Azt gondoltam, a mai bombázásban úgy sem gyönyörködhetem, nem volna-e jobb visszatérni Csernavodára? De alig ezer lépésnyire látszott tőlem egy magas füst­oszlop, mely a ruscsuki tüzet jelzé. Apró cserjés­ben folytattam utamat, letérve az útról, a füstről véve magamnak irányt. — A múlt napi esőzések miatt hatalmas sarat kellett végig tipornom, s po­csolákon átgázolnom. Lassankint esni kezdett, hogy esőköpenyem sem védett meg tökéletesen, mely­hez még az a m­alheur is járult, hogy nem volt gyújtóm, mel­lyel szivarra gyújthattam volna. Töb­bet léptem két­ezernél, de csak még mindig távol volt a tűz. Besötétedett. Vezetőm­ a sötétségben, ismét a tűz volt, mely hatalmas oszlopban látszott, s soha el nem hagyott, miként a pusztában ba­rangoló zsidókat. Két cserkesz lovas vágtatott fe­lém. Összes fegyverem egy boxerból állott, azt pe­dig tudhattam, ha ezek megcsípnek, bizon magyar testvériségem daczára sem bocsájtanak el szárazon. Egy bokor mellé húzódva hagytam őket tovább nyargalni. Vagy egy óráig gyalogoltam még, sűrű rozs­vetéseken, szántásokon keresztül, midőn egy szől­­lőhegy mögé értem­. A terjedelmes szőllőskertben nem volt egyetlen épület sem, csak a fák látszot­tak ki belőle. Itt sem meg nem halhattam, sem tovább nem mehettem. Most már sajnáltam, hogy letértem­ az útról, de hiába volt. Gondolkodtam, s mint valami strategikus terveket készítettem. E­közben nem messze tőlem lovas katonákat vettem észre, kik Csernavoda felé vágtattak. Kiáltottam nekik, nem hallották meg. Szór Úgy gondoltam, hogy ezek csak járt után pinái­ tu­­ttam­­ T­ */• ----1 lépésnyire a szőlőkertnek végét, s utat találtam. É­pülő után nem jártam egy negyed óráig, midőn távirda oszlopokkal szegélyezett országútra jutottam, hol minden oszlop mellett egy-egy katona állott őrt. Itt másokkal, bolgárokkal is találkoztam, de a bolgárnak szólni nem mertem. A török meg se­hogy sem értett meg. Körülbelül a városban vol­tam csaknem egész biztonságban, mert mindenfelé sátorokkal s katonákkal találkoztam, még­sem tud­tam hova menni, mert a sánczokon, meredek par­tokon keresztül csak nem mehetek amúgy torony irányban. De mily váratlan meglepetés: Egy kocsi jön, s benne két emberséges török tiszt ül. A jószivi­ kocsis megszán, s fölvesz maga mellé a bakra, s megígéri, hogy a tiszteket előbb rendeltetésük he­lyére viszi, aztán száz piasterért elvisz azon egyet­len hotelba, hol még lakást kaphatok. A gazem­berek csupa humanitásból, igen jól tudnak szá­mítani. A tisztek tíz percz múlva leszálltak a kocsi­ról, hanem az én kocsisom vagy három­negyed óráig czipelt engem, mig elért a vasúti állomás melletti vendéglőhöz, hol átadott egy másik prés­nek az itteni német vendéglősnek. Itt egy olasz (a Nazione laptól) s egy svéd hirlaptudósitóval ta­lálkoztam, de e mellett egy sovány sült tyúkkal is, melynél még a Sztrogoff Mihály kappana is kövérebb volt, mivel én nem nagyon sokat törőd­tem, megelégedvén azzal, hogy fedél alá juthat­tam, s vetett ágyba fekhettem. Lukáts Gyula: Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva. Vasárnap, 1877. julius 15. Szerkeszti­! Iroda, Budapest, IV. Mező-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények esa fe­dél-mentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben kül­detnek vissza. Kiadó­hivatal : Budapest, IV. kimeö-utcta 1. se. hová m. előfizetési pénzek küldendők. Ruscsuk a bomMztatás után. (Saját harcztéri tudósítónktól). Ruscsuk, julius 2. A legelső dolog, mit Ruscsukban, a város szomorú kinézésén kívül tapasztaltam, első­sorban az „Egyetértés“ olvasóit érdekli. A sajnálkozás érzetével kell tudatnom, hogy e lap itteni levele­zője, ki alapos értesülések tekintetében, összekötte­téseinél fogva, minden más levelezőn túltehetett, a városból eltávozott. Csak annyit tudhattam meg felőle, hogy házát összelőtték, vagyona megsem­misült, s e miatti fájdalmában eltávozott egy időre, s valószínűleg Sumlába ment. A bombázás első pusztításairól még alkalmasint ő adhatott hírt, mert csak az utóbbiak óta távozott el. Kérdezős­­ködésemre, vajjon nem sebesült-e meg, egész ha­tározott választ nem kaphattam. De biztattak, miután róla hírt adtak volna a parancsnok­ságnak. Nem tudom megkapták-e a bombázást leíró levelét, s azért nem tartom feleslegesnek a bom­bázás részleteiről közölni azon dolgokat, a­melyek ide érkezésem éjjelét követő reggelen tudomásomra jöttek. Az angol consul, a bombázás alatt, saját épületéről a britt lobogóval háromszor adatott jelt. Az oroszok azzal feleltek, hogy egymásután öt lö­vést küldtek a consulatusra. Az egyik lövéstől a consul cselédje megsebesült, a konak porrá van lövöldözve, a­ nyomda megsemmisült.___________ A török, örmény és zsidó mahalák (városrész) tökéletesen szét vannak rombolva, a bolgár ma­hala a franczia konsulátustól a dunaparti lovas ka­szárnyáig mintegy 100 lépésnyi területig lövetett össze. A katholikus és örmény templomoknak szintén vége van. A károsultak között van a magyar Mohos (b. Majthényi) gyógyszerész is, kinek gyógyszer­­tára s két háza felgyujtatott. Midőn Mohos men­tőket küldött, lakására 4 golyó repült a lángok kö­zé, s a zongorát mentő 5 ember közül 3 meghalt, 2 megsebesült, a családapa (6 gyermeknek atyja) mondjuk eszét vesztette el. Az osztrák posta szinte tönkre lövetett, hogy a hivatalnokok csak a cassával s a szüksége­sebb irományokkal menekülhettek. A kórházakban úgy a katonaiban mint a polgáriban, több beteg lett az orosz bombák áldozata. Az orvosok kijelen­ték, hogy ily golyózápor közepette, sem gyógyí­tásra sem operálásra nem képesek. A lakosság nagy része felfegyverezve áll, a többi Dolap, Csernavoda, és Kom falvakba, szől­­lőhegyekbe s mezőkre menekült, hová a török kor­mány sátorokat küldött számukra, s most a város­ban egyetlen lelket sem láthatni. Az osztrák consulatus 28-án gyújtatott fel, miről Monte-Long Oszkár, osztrák consul menekü­lés közben Vetován értesittetett. A török bateriák épen állanak, de az orosz bateriák közül több leszereltetett. Különben a tö­rökök csak az üregeket keresik fel ágyúikkal, s Gyurgyevo ellen egyetlen lövést sem tettek, csu­pán midőn az oroszok gyújtogatni kezdtek, akkor gyújtották fel a törökök is, 5 lövéssel az oroszok dunaparti magtárát, melyhez Bojcso bojárnak malma is leégett, úgy hogy mintegy 2.000.000 franknyi kár történt. Június 28-án a törökök reggel 9 órakor kezdték meg az ágyúzást, melyre az oroszok azon­nal válaszoltak, s az épen induló vonatra lőttek. Erre az ágyúzás estig tartott. Összejártam az egész várost, hogy a rombo­lásról s károkról magamnak fogalmat szerezhessek. Az oroszok délutánként szokták megkezdeni a tüzelést, s így lesz ez valószínűleg ma is, tehát ezen ideig nemcsak a várost kell összebarangolnom, de eme levelet is elkészítenem, mert előreláthatólag a dél­utáni a bolgár városnegyeden vitt keresztül. E városrész a lehetőségig kímélve van, egyrészt mert az oroszok a velük barátságban álló bolgáro­kat kímélni akarják, másrészt a dunai sziget e ne­gyedet meglehetősen eltakarja. Az osztrák consulatus épületéhez közeledve, mindinkább meglátszanak az orosz ágyuk nyomai, s nem egy ház van, mely egészen tönkre tétetett. Itt az első érdekesebb pontot, a tegnapi okozott károk képezik. Áll pedig ez egy jelentékeny cso­port házból, mely földig égett, s a tűz csak a sze­­gélyző utczák által localisáltatott. E romcsoport mint egy 100 lépés szélességű s 140 lépés hosszú­ságú négyszöget képez. Frontját egy 18 ablakos magas egy emeletes ház képezi, a gyermek­­menház. A középületnél még a falak sem lesz­nek többé használhatók, annyira össze vannak repedezve, és több helyen bedül­ve. A falak közti gerendák még most is égnek, s az innét lehulló izzó parázs nem engedi, hogy a romok közé lejöjünk. A tető leszakadva egy egész zsindely dombot képez, s hihetőleg ennek nyomása alatt omlott össze az emelet is. Közvetlen mellette egy minaretté romjai állanak, mint egy felkiáltó jel. Ez úgy össze van lövöldözve, hogy inkább tekinthető egy vakolatlan kéménynek, mint minarettenek. Utána következik a távirdahivatal, mely szintén tegnap pusztult el. Csak a négy fal árulja el, hogy itt valaha egy kormányépület létezett, no meg az összeégett s kidült távirdaduezok, melyekről a drót csüng le összekuszálva, s zörög a mint a szellő megmozdítja. A másik oldalon egy összeégett kaszárnya falai állanak, melynek oltásánál emberélet is esett áldozatul. A négyszöget kiegészítő másik három­szöget magánházak képezik; ezek különben is gyengébben lévén építve, ma csak egy halomra omlott kőrakás alakjában mutatkoznak. E tüzet azon­ban koránsem a tegnap ideküldött muszka golyók okozták, hanem egynéhány bolgár mákvirág, kik a pillanatot felhasználták a zavarosban halászni, midőn mindenki csak a menekvésre gondolt, üsz­­köt vetettek e házakba. Néhány azonban alkalma­sint zajt vesztett, mert a rendőrségnek sikerült közülök ma ötöt elfogni, kik azonnal be is börtö­­nöztettek. A leégett épületek átellenében van azon hely, hol pár nappal előbb a konak (városház) ál­lott, csinos kertjével. A kert fái összetördelve, a lángoktól elperzselve állanak még, hanem a ko­­naknak többé hire sincs, mert a szó­ szoros értel­mében rajta oly kényelmesen lehet járni, mint egy magyar provinciális város­rész kövezetén. Ev­vel egy másik kőrakás olvad össze, melyről a rus­­csukiak azt mondják, hogy az előtt Mohos gyógy­szerész lakása és gyógyszertára volt. Előttünk nagy tér van, melynek másik ol­dalán a katonai kórház állott, azonban a betege­ket Levant Tabiába szántották. Nem csoda, mert e kórház is annyira össze van lődözve, hogy ott nagyon bajos lett volna betegeket tartani, s jó szerencse, hogy még össze nem omlott. Ha ismét beljebb megyünk, minden lépten

Next