Egyetértés, 1877. szeptember (11. évfolyam, 221-250. szám)
1877-09-16 / 236. szám
tatni, hogy a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvényjavaslat mikor, de mindenbenesetre még a legközelebbi hét folyama alatt, talán végnapjainak valamelyikén vétessék tárgyalás alá. Apponyi Albert csinos beszéd kíséretében a következő interpellációt intézi a miniszterelnökhöz: " Interpellátió a miniszterelnök úrhoz ! Tekintve azt, hogy Szerbia köztudomás szerint a magas porta elleni háborúra készül; tekintve tovább azt, hogy az európai sajtó legkomolyabb közlönyeiben egybehangzóig állíttatnak oly tények, melyek, ha igazak, Szerbia actiójának megakadályozását egyenesen becsületbeli kötelességünkké teszik; tekintve végre azt, hogy ezen hírek alaptalanságának föltevésében is — a szerb békeszegés megengedése a politikai lojalitás követelményeivel, monarchiánk jól felfogott érdekeivel, sőt még keleti politikánknak illetékes helyről eddig hirdetett czéljaival is ellentétben áll, a következő kérdéseket intézem a miniszterelnök úrhoz: 1. Igaz-e, hogy a külügyi hivatalunk felszólalása akadályozta meg a magas portát azon katonai praeventív intézkedések megtételében, melyekkel a jelenlegi háború bizonyos stádiumaiban seregeit egy szerb támadás ellen biztosítani szándékozott ?, 2. Érvényesítette-e és szándékozik-e továbbra is érvényesíteni a miniszterelnök úr alkotmányszerű befolyását a külügyek vezetésére oly irányban, hogy Szerbia adióba lépése minden eszközzel megakadályoztassék ? (Élénk helyeslés.) Elnök: Az interpellátió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Simonyi Ernő: T. ház! Én ugyanazon kérdésben, melyben az előttem szólott képviselő úr interpellált, szintén egy kérdést akarok intézni a kormányéinak úrhoz. A kérdés oly sokoldalú, oly sok részlettel bír, hogy egyáltalában csodálni nem lehet, ha nem magam és nem magunk ketten, hanem sokan vagyunk, kik e tárgyban kérdést kívánunk intézni a kormányhoz. Annyi része van a fenforgó kérdésnek, hogy azokat egy interpellációban kimerítei alig lehet. Én sok részletet kérhetnék a kormánytól, de ez alkalommal nem szándékozom a dolog részletezésébe menni, hanem általánosságban akarok maradni és egy oly kérdést intézni a kormányhoz, melyre nézve azt hiszem, hogy a képviselőháznak kötelessége, a nemzetnek kétségbe vonhatlan joga van ,világos és minden kétségen felül álló tudomást szerezni. Az én kérdésem, melyet a kormányhoz intézni akarok, egyenesen az, van-e a kormánynak a keleti kérdésben, vagy az orosz-török háborúban megállapított politikája, vagy nincs? Mert eddigi magaviseletéből azt következtetni, hogy határozott politikája volna, egyáltalában nem lehet. Ha van ilyen politikája, azt hiszem a kormány nem fogja kétségbe vonni, úgy a képviselőháznak, mint a nemzetnek azon jogát, hogy már most elérkezett az idő, mikor követelnünk szabad, és követelnünk kell ezen politikának ismerését. (Úgy van.) A kormány, mint az előttem szóló is megemlítette, eleinte azt mondta, az ő politikája a béke fentartása. No ez nem sikerült. És hogy a mi kormányunk annak fentartására nagyon sokat tett volna, az egyátalában nem tűnik ki a diplomatiai tárgyalásokból, amennyire azok előttünk tudva vannak. Miután pedig az nem sikerült, akkor azt mondták idealizálni kell a háborút. Háború voltakép Török- és Oroszország közt volt, benne van Románia, benne Montenegró Már most és most Szerbia is készül belemenni, s mindent elkövetnek, hogy Görögország is bemenjen. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a hadaüzenő, a támadó fél az orosz cár Európában a conservatismusnak, a legitimismusnak egyik legfőbb képviselője; ő tőle talán legkevésbé lehetett volna várni, hogy valamely fejedelem saját alattvalóit ő ellenében fegyverfogásra, forradalomra izgassa, s íme ott vagyunk, hogy az orosz cár, a legitimitás ezen eminens képviselője a románokat, a montenegróiakat, a szerbeket az ő szverén fejedelmek ellen fegyverforgatásra izgatja, és most a különben békében élő Görögországot is minden áron bele akarja keverni a háborúba. S most, midőn ezek szerint máris három hadviselő fél van és valószinüleg néhány nap múlva utánok a negyedik és talán ötödik is utána következik, hogy akkor mennyire sikerült a lokalizálási politika, azt taglalni nem kívánom. Mindezek mellett természetesen kiemelték, hogy most, miután a háború kitört, mindenesetre szükséges, hogy Magyarország és a monarchia érdekei megóvassanak, anélkül azonban, hogy valaha azt is nyíltan megmondották volna, hogy mit értenek Magyarország és a monarchia érdekei alatt. Mert eleinte mindig azt mondották, hogy Oroszország hadüzenetét Törökország ellen megakadályozni nem lehet, hanem az állam kötelezve van a párisi szerződés által is, de saját érdekei is parancsolják, hogy a háború közvetlen szomszédságába át ne csapjon, hogy tehát abba Románia bele ne avatkozzék. Románia beavatkozott. Most már azt mondták, nem itt a parlamentben, mert itt igen kevés lett mondva, általános frasisokat kivéve, de a nyilvánosság orgánumaiban, anélkül, hogy megcáfoltatott volna, azt mondták, hogy az Aluta képezi a határt. De a háború átcsapott az Alután is. Akkor azt mondták, jól van, most már Oláhország benne van a háborúban, de már Szerbiát nem engedjük. Azonban minden jel odamutat, hogy Szerbia is be fog avatkozni a háborúba, ha ugyan a törökök vitézsége az oroszokat előbb le nem veri Ily viszonyok közt valóban igen nehéz kiismerni azt, hogy tehát mi tulajdonkép a kormány politikája, mit tekint az ország érdekének ? Azt mondták, a neutralitást kívánja fentartani. Ez ellen igen,sok panaszunk van. Én azonban nem akarok most ezen panaszok részletezésébe bocsájtkozni ; talán valaki más egy részletes interpellációt fog ez iránt a t. kormányhoz intézni. De lehetetlen, hogy ez alkalommal mély sajnálattal fel ne említsem azon, valóban sajnos eseményt, mely a napokban Kasán történt és mely országszerte oly fájdalmas érzületet gerjesztett. Azt mondják, hogy tévedés volt. Én nem akarom kétségbe vonni, hogy tévedés volt, én szeretem a lehető legjobbat feltenni mindig, hanem azt hiszem, hogy ha ily fájdalmas következtetéseket maga után vonó tévedés történt, hogy szükséges kinyomozni a tévedőt, és hogyha egyátalában bárminemű hanyagság vagy gondatlanság követtetett el, példásan meg fogják büntetni.Elvárja ezt az ország annál is inkább,mert különben nagy kételyt táplálnak sokan az iránt, hogy valóban tévedés történt-e vagy nem.Mozgás a középen. Én akarom hinni, hogy tévedés történt, de megvárom, hogy a kormány minden befolyását arra fogja fölhasználni, hogy a tévedésnek forrását kikutassa, és ha van valaki, aki e tévedés elkövetésében akár hanyagság, akár gondatlanság által bűnös volt, hogy meg fog büntettetni. T. hát ily körülmények közt és ily politika mellett, mint az, melyet kormányunk követett, egyáltalán nem lehet látni azt, hogy volt-e elejétől fogva a mi kormányunknak, már értem a külügyek vezetésével megbízott kormánynak valami meghatározott politikai iránya, valami megállapodása. Márpedig ily nagy fontosságú kérdésben, mint amilyen ezen keleti háború, mely Magyarországot és Ausztriát oly közelről, oly életkérdésileg érdekli, azt hiszem, hogy kormánynak határozott politika nélkül lennie nem szabad.*“ De, uraim, ha — amit én sohasem vontam kétségbe, alkotmányos országban élünk, akkor azt hiszem, hogy a nemzetnek nyíltan és világosan, határozottan kifejezett közvéleményét a kormánynak ignorálnia nem szabad. Azt hiszem, hogy a legközelebb lefolyt szünidő alatt, elég alkalma volt a kormánynak a magyar nemzet közvéleményét megismerni. Azon határozatok, melyek számtalan népgyűléseket hozattak, mind megegyeznek abban, hogy az orosz hatalom terjedése úgy Magyarország, mint Ausztria érdekére nézve káros és veszélyes következményeket von maga után. Ha tehát ez áll, kétségtelenül szükséges, hogy ezen orosz hatalom terjeszkedésnek gát vettessék. A magyar nemzet tudja azt, hogy egy ily nagy hatalomnak és annak támadó politikájának gátat vetni áldozat nélkül nem megy, kijelentették tehát a népgyűlések mindenütt egyhangúlag, hogy a magyar nemzet ezen czél elérésére minden, még a legérzékenyebb áldozatokra is kész. Ily körülmények közt, midőn a nemzet közvéleménye hangosan nyilatkozott, és ily nagyfontosságú kérdésben úgy hiszem, hogy a kormánynak kötelessége nyilatkozni és kinyilatkoztatni azon politikai irányt, melyet ezen nagyfontosságú kérdésben követni jónak lát. Lehet, hogy az irány eltérő a magyar nemzet közvéleménye által hangoztatott iránnyal, de ha a kormány képes azt beigazolni a nemzet megnyugtatására, valószínű, hogy a nemzet elfogadja azon irányt. Ha azonban a kormány nem képes igazolni saját maga eljárását az ország érdekei tekintetéből, akkor úgy hiszem, nem a magyar nemzeten van a sor a kormány részpolitikáját elfogadni, hanem a kormányon van a sor a közvélemény által ösztönszerűleg hangoztatott politikának érvényt szerezni. Én tehát azt hiszem, hogy midőn a közvélemény már megismertette az ország véleményét és követelményét, a kormánynak nem lehet és nem szabad elhallgatni azt, hogy mi az ő politikája, van-e politikája, és ha van politikája, miben áll ezen politikája, mert az alkotmiányosságnak első requisituma az, hogy a nemzet láthassa, bírálhassa és ellenőrizhesse a kormány minden actióját. Ezen szempontokból kiindulva egész átalánosságban a következő interpellatiót vagyok bátor a t. kormányhoz intézni. (Halljuk !) Interpelláció a kormányelnök úrhoz. A most lefolyt országgyűlési szünidő alatt bő alkalma volt a kormánynak megismerni a magyar nemzet közvéleményének követelményeit az orosz-török háborúra, s annak irányában követendő politikára nézve. Az ország egyik végétől a másikig számtalan népgyűlések által hozott határozatok bármennyire eltértek legyen is azok a szövegezés külformájára nézve, abban valamennyien ösztönszerűleg megegyeztek, miszerint az orosz hatalmi terjeszkedés úgy hazánk, mint Ausztria államérdekeivel összeférhetően s következményeiben veszélyes, hogy ezen veszélyt elhárítani s az orosz hódító politikának gátat vetni a nemzetnek önfentartása érdekében kötelessége, valamint megegyeztek abban is, hogy ezen czél elérésére a magyar nemzet minden, még legérzékenyebb áldozatokra is kész. Tény tehát az, hogy a kormány ismeri a magyar-nemzet közvélemény követelményeit a keleti kérdést illetőleg. Tény másfelől az, miszerint a külügyek vezetésével megbízott kormányférfiaknak e nagy fontosságú kérdésben eddig követett politikája oly ingadozó, oly határozatlan volt, hogy a nemzet és Európa egyáltalában nincs és nem lehet tájékozva azon politikának irányo s alapelveire nézve. Tény, hogy a külügyek vezetésében eddig tanúsított eljárásból még csak azt sem lehet felismerni, ha vájjon a keleti háborút illetőleg van-e a kormánynak megállapodott politikája, annál kevésbé azt, hogy mi legyen ezen politika. Tekintve, hogy az alkotmányos kormányforma lényege épen abban áll, hogy a nemzet képviselői által a kormány minden működését szabadon ellenőrizhesse, bírálhassa és annak irányát meghatározhass; de ezen ellenőrzés s bírálat gyakorlása lehetetlen ott, hol a kormány megállapodásai, politikájának irányelvei, sőt maga azon tény is, ha vajjon van-e a kormánynak a fenforgó kérdésben megállapodott politikája s meghatározott iránya, a nemzet s a nemzet képviselői előtt ismeretlen. Tisztelettel kérem a kormányelnök urat, mondja meg a képviselőháznak nyíltan, minden félremagyarázást és kételyt kizáró módon . Van-e az ország külügyeinek vezetésével megbízott kormányférfiaknak az orosz-török háborút illetőleg megállapodott politikájok? S ha van, legyen szíves a kormányelnök úr annak irányelveit a képviselőháznak minden félreértést és kétértelműséget kizáró módon kötelességszerűleg megismertetni. Bátor vagyok ezen interpellációt benyújtani és ajánlom annak figyelembe vételét. (Helyeslés a balon.) Elnök: Ezen interpellátió ki fog adatni a miniszterelnök úrnak. Most Helfy Ignácz képviselő úr fogja interpellátióját előterjeszteni. Helfy Ignácz : Mióta az orosz-török háború folyik, Európa, mint rendesen szokott ilyen alkalommal történni, a kérdésnek politikai oldalát véve két táborra oszlott. Vannak, és ez a legnagyobb része az országnak, kik a leghatározottabban rokonszenveznek a törökkel. A másik, a kisebb része az országnak, az orosszal sympathhoz. — De van egy kérdés, melyre nézve a nézet és érzetkülönbség Európában nincsen és nem is lehet, és ez azon embertelen és kegyetlen mód, mellyel Oroszország részéről Törökország ellen ezen háborúban viseltetik. Az összes európai sajtó feljajdult, heteken át registrálta ezen kegyetlenségeknek vérlázító részleteit, s elvárta Európa minden kormánytól, hogy ha egyébként nem is akar beavatkozni ezen bábomba, legalább ennek humanistikus részét iparkodjék amennyire lehet megóvni. Megbotránkozással töltötte tehát el Európát azon első hír, hogy a világ legcivilizáltabb nemzeteinek egyik kormánya, a német kormány szándékozik nem az orosz kegyetlenségek ellen, hanem a portánál remonstrálni azon kegyetlenkedések ellen, melyek állítólag a törökök által követtettek el. Én nem mondom, hogy a törökök részéről nem követtettek el kegyetlenségek, sőt hajlandó vagyok hinni, hogy igenis, mert ezt természetesnek találom. Az ember ember, az ilyen kegyetlenségek után és az ilyen embertelen mód mellett, mint aminővel az orosz harczol és amelyre a bolgárokat felhasználja, nem lehet csodálkozni, hogy a a törökökben a visszatolás érzete ébredt fel. (ügy van !) Annál nagyobb volt Magyarországon a megdöbbenés és felháborodás, hogy Németországnak, mely köztudomásúlag határozottan oroszbarát, ezen demonstrációjához a magyar kormány, illetőleg a közös külügyminisztérium hozzájárult s a maga részéről is jegyzéket intézett a portához, és csakis a portához. Mert ebben fekszik a dolog súlypontja; ha egyidejűleg történik a felszólalás mind a két hadakozó félnél, ez megfelelt volna a humanizmus követelményeinek és ez ellen senkinek sem lehetett volna kifogása; de megtenni azt az egyik oldalon, és a másikon nem, ez a nálunk uralkodó semlegességnek igen szép illustratiója. Valójában különös egy helyzetben van ma Magyarország; mondhatni, hogy az egyik oldalon áll a magyar nemzet és a közvélemény, és a másik oldalon ezzel szemben a magyar kormány. E kettő annyira különböző dolog, mint két ellenséges tábor. Hogy mikor történt e lépés, azt méltóztatnak tudni. A népgyülések az ország egyik szélétől a másikig megtartattak, megtartattak párt- és osztálykülönbség nélkül; határozataik sok részben eltértek ugyan egymástól, de egyetlenegy népgyülés sem volt, még az sem, amely tisztán kormánypárti férfiak által rendeztetett, — amely legerélyesebb kifejezést ne adott volna azon felháborodásnak, amelyet ezen kegyetlen hadviselési mód a nemzetben ébresztett. Sőt azon vidékeken, amelyeken a kormánypárt nem látta szívesen e népgyűléseket, mert tartott tőle, hogy előbb-utóbb alkalmatlanok lehetnek a kormánynak, iparkodtak ezeknek tisztán csak humanistikus jelentőséget tulajdonítani, és elnevezték azokat atrocity meetingeknek. Midőn az egész ország felszólalt, a leghangosabban tiltakozva és felkérve a kormányt, hogy ezen kegyetlenségeknek gátat vetni méltóztassék, kapja magát a külügyminiszter, és azt mondja : meghallgattam véleményteket és most mégis ellenkezőjét teszem annak, amit kívántatok. Igenis tiltakozni fogok, de nem az orosz, hanem a török kegyetlenségek ellen. Miután csakugyan tiltakozott, úgy látszik applaudál az orosz kegyetlenkedéseknek, mondván: jól teszesz, csak kegyetlenkedjék Ilyen e viszony a magyar nemzet, a magyar közvélemény és az őt kormányzó férfiak eljárása közt. Nagy dolog az te hát, hogy a jelen században, midőn minden kunyhóban haladásról, civilisatiról, az emberiség javulásáról szólanak, hogy Európa szeme láttára ily botrányok történhessenek, hogy történhessenek épen azon fejedelem részéről, a ki ezen háborút a humanismus, a civilisátió szent neve alatt indította meg. Nagy lények ezek, a melyekre nézve sokan azt gondolták ott a szintéren, hogy kár volna, hogy az utókorra elveszszenek, hogy szolgáljanak rémitő példájára az utókornak s elmentek fényképészek a helyszínére, megnézni azon összevagdalt gyermekeket, megcsonkított asszonyokat s lefényképezték. Épen ma, midőn az ülésbe jöttem, kaptam egy ott lakó barátomtól egy példányt e fényképekből, igen szívesen a miniszterelnök úr rendelkezésére bocsátom, nézze meg azon kegyetlenségeket, amelyek ellen a mai külügyminiszterünknek egyetlen szava sincs. Azt hiszem tehát, hogy a tárgy magában annyira ékesen szól, hogy kár volna még csak egy szóval szaporítani, a humanismus ezen arczul csapását, kötelességemnek tartom a kormányelnök úrhoz a következő interpellációt intézni. Interpelláció a miniszterelnök úrhoz ! Igaz-e a hazai és külföldi sajtó által közlött azon hír, mely szerint az osztrák-magyar monarchia közös külügyminisztere, — szemben azon közfelháborodással, melyet az orosz által török lakókon, védtelen gyermekeken és asszonyokon elkövetett kegyetlenségek a magyar nemzetben keltettek, és amelynek oly általános és hangos kifejezést adott — hozzájárult a német birodalmi kormány által kezdeményezett remonstratiókhoz, az állítólagos török kegyetlenségek ellen, szó nélkül hagyván azokat, melyek orosz részről köztudomásilag elkövettek ? Ha e hit igaz, kérdem : a magyar kormány tudta és beleegyezésével történt-e e diplomátiai lépés ? Végre kérdem: történt-e a külügyminisztérium részéről hasonló felszólalás az oroszok, és az általuk feluszított bolgárok által lépten-nyomon elkövetetett vérlázító kegyetlenségek ellen? Kérem, méltóztassék az interpellációt a miniszterelnök úrral közölni. Elnök: Az interpelláció közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Irányi Dániel képviselő úr fogja interpellációját előterjeszteni. Irányi Dániel: T. ház! Mint az előttem felszólalt képviselőtársaim, én is a miniszterelnök úrhoz kívánok intézni interpellációt, azonban miután ezen interpellátió magában a szövegben eléggé indokolva van, nem fogom azt élő szóval előadni, hanem a t. ház becses engedelmével felolvasom. (Halljuk !) Interpellátió a miniszterelnök úrhoz. Tekintve, hogy számtalan tény, s a kormánynak a keleti kérdésben, illetőleg az orosztörök háborúval szemben követett magatartása arra mutat, hogy Ausztria és Magyarország, Németország és Oroszország fejedelmei illetőleg kormányai között szövetség létezik . Tekintve, hogy ezen szövetségnek, akár írásba foglalva legyen, akár pedig csak élő szóval történt megállapodásból álljon, tartalmát, illetőleg czélját, feltételeit, a velejáró viszonyos kötelezettségeket és időtartalmát a törvényhozó testnek ismernie kell, ennek akarata ellenére sem a fejedelem, sem a kormány nem vezethetvén az ország ügyeit. Kérdem a tisztelt miniszterelnök úrtól: Milyen szövetség köttetett és mikor a nevezett államok kormányai között, mi czélra, milyen viszonyos kötelezettségek mellett s mennyi időre; — írásba van-e az foglalva, vagy csak szóbeli megállapodásokból áll, s mi indíthatta a közös külügyminisztert ilyennek kötésére vagy ajánlására, a magyar kormányt pedig annak helyeslésére. Elnök: Közöltetni fog a miniszterelnökkel. Simonyi Lajos báró azt hiszi, hogyha a konstantinápolyi nagykövet oroszbarát érzelmei miatt nem informálta a kormányt az orosz kegyetlenségek felől, akadt volna Törökországban is egy Brindza úr, aki hivatalos felvilágosítást adhatott volna, ha a kormány fel akarta volna nyitni szemeit. Interpellációja következőleg hangzik: Létezik-e az úgynevezett hármas császári szövetség, vagy átalában léteznek-e a határunkon lefolyó halomra és ennek következményeire nézve bizonyos megállapodások és ha csakugyan léteznek ilyenek, melyek azon kötelezettségek, melyek ezek folytán Magyarországra hárulnak ? Elnök: Ezen interpelláció közöltetni fog a miniszterelnök úrral. T. ház! A jövő kedden a ház határozata szerint 10 órakor osztálygyűlések lesznek a curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása végett ; szerdán 10 órakor országos ülés, a bizottsági jelentések, az interpellálók és indítványok beadása és annak elhatározása, czéljából, hogy a kisebb polgári peres ügyekről szóló törvényjavaslat tárgyalása a jövő hét valamelyik napján kezdessék meg. Egyéb tárgy nem lévén az ülést bezárom. Ülés vége 12 óra 35 perczkor. A török sebesültek részére szerkesztőségünkhöz újabban a következő adakozások küldettek be: M.-Szigeten a kegyesrendi gymnasium „Veni Sancte“-t tartván, ezen alkalomból az ott ebédre összejött társaság Morvay tanár indítványára adakozott Nádasy Endre Simonyiból A mencsbeli olvasó-kör Lukács Ödön küldeménye Nyíregyházról, mint a Lajos napján egybegyült, adakozás Székely Simon Szabadkáról Mocsy Ferenczné szül. Abai Nagy Terézia Jászkisérről 3 ezüst Kerek Ignác, iró Tápió Szeléről 1 frt — kr. Ehhez adva múlt számunk kimutatását 1969 frt 46 kr. 1 arany, 1 lira, 1 5 kros fillér és ezüst forint. _________________________ Az eddig begyűlt összeg 2022 frt 62 kr. 1 arany, 1 lira, 1 5 kros fillér, 3 ezüst forint és 3 ezüst huszas. 8 frt 10 kr. 5 frt — kr. 9 frt 56 kr. 12 frt — kr. 2 frt 50 kr. huszas Szűts Róza Szatmáritól 1 ezüst forint líj. Bencsik András 2 frt — kr. Morvai János 1 frt — kr. Szeszel Lajos orvostudor Tápió - Szeléről 5 frt — kr. M. J. Tápió-Szeléről 2 frt — kr. M. K. „ „ 1 frt — kr. P. A. „ „ 1 frt — kr. G. A. „ „ 1 frt — kr. G. A. „ „ 1 frt — kr. P. G. „ „ — frt 50 kr. M. J. „ „ — írt 50 kr. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Széll Kálmán pénzügyminiszter tegnap este, — gróf Lónyay Menyhért pedig tegnapelőtt Budapestre érkeztek. Ez utóbbi Sarkadináról jött. — Liszt Ferencz november elején érkezik körünkbe, hogy a zeneakadémia magasabb zenei osztályának vezetését ismét átvegye. A maestro husvétig marad körünkben. — Udvari gyász van néhai özvegy Mária Leopoldina szász királynéért szeptember 15-dikétől kezdve 46 napig felváltva, — és pedig az első 18 napon szeptember 15-től bezárólag október 2-ig a mély, az utolsó 28 napon október 3-tól bezárólag 30 ig pedig a kisebb gyász. — Hymen. Dr. Mangiu Károly a köztiszteletben álló derék zalamegyei t. főorvos folyó hó 8-án jegyet váltott Ollárban Rotter Vilma kisasszonnyal, a megye „gyöngyével“ — a mint a szép és kedves hölgyet nevezni szokták. — Auersperg herczeg, az osztrák miniszterelnök neje veszélyesen beteg. A beteg nő Auersperg Károly herczeg birtokán van, Albrechtsbergen, hol férje is mellette tartózkodik. — A szerb miniszterelnökről Kriszticsről, ki jelenleg Budapesten időzik beszélik, hogy a nap jó részét fővárosi szerb kereskedők körében tölti, kikkel a „honi“ hadsereg számára küldendő élelmi és ruhaszállítmányok iránt értekezik. Tegnap jelen volt a gyapjú utczai német színház előadásán, a vacsora utáni fekete kávéját pedig a Nterrmann-féle kávécsarnokban itta meg, hol lapokat is olvasott, s a legújabb plevnai sürgönyök láttára — szemtanuk előadása szerint — ideges mozdulatokkal fejezte ki, szerb nyelven államférfin gondolatait környezete előtt. — A tud. és műegyetemi olvasókör tisztikara ma délután 6 órakor következőleg alakult meg: Elnök Ragályi Lajos, alelnök: Major Ferencz, pénztárnok; Nevianyei Antal, ellenőr: Szabó Dénes, főtitkárok: Barabás Béla, Scheffer László, főkönyvtárnok: Pollák Ernő, könyvtárnokok : Schuschng Henrik, Fényes Dezső, Szivák János, jegyzők: Jassik János, Lator Géza, háznagy: Haubertih Henrik. — A budai szüret ügyében ma reggel néhány bérkocsin Gerlóczy alpolgármester, az első három kerület elöljárói s több fővárosi képviselő kikocsiztak a szőlőhegyekbe, hogy a hegyi utak minőségét megvizsgálják, s a szőlőtermés mikénti fejlődését szemügyre vegyék, hogy azután ennek alapján a szüretelés megkezdésének ideje meghatároztathassék. A határozat közhírré fog tétetni. — A Corvinákat a héten szálliták a múzeumból, hol ideiglenesen közszemlére tétettek, az egyetemi könyvtárba. Szinnyey József főkönyvtárnok külön díszes szekrényt csináltat számukra. — Az athletikai club választmánya ma délután 5 órakor ülést tartott, melyen a club jövő évi költségvetését állapíták meg. A Kisbér vetélytársa, Doncasterben a legutóbbi lóverseny alkalmából a St. Leger díjat lord Falmouth három éves pej ménje, Silvio nyerte meg. A másodiknak érkezet Lady Golightly szintén az ő tulajdona. Silvio volt az idei Derby-versenyben is az első, szerencsésebb tehát, mint Kisbér, mely tavaly a doncasteri gyepen veszte el erejét s azóta fel sem épült. Az országos honvédegyletek központi igazgató választmánya f. hó 18-án kedden délután a megyeház kis termében rendes ülést tart. — Borzasztó album. Helfy mai interpellatiójának illustratiójául, 31 cabinetportrait mutatatott fel a képviselőházban, melyek egy konstantinápolyi fényképész által az oroszok által megcsonkított törökökről vannak felvéve. Borzasztó album ez. A lábszáron, a ködökön, a derékon súlyos sebek van ütve. Két képen a megvakított török tartja ölében, fején és karjain súlyosan összezúzott gyermekeit, két leány őrzi kiterített anyja összemarczangolt holttestét. Egy szegény nő ágyékán tárja föl súlyos sebeit. Egy másik, fejét hajtja a másik ölébe, dereka van összetörve, öreg török ködökig levetkőztetve van mindenütt összesebesitve, lábszáron és karon van ejtve. Legtöbb seb fejen, Borzadály és undor fogja el az embert a borzasztó album látására. — A kir. m. tud. egyetemi bölcsészethallgatókat segélyző egyesület bizottságának névsora a f. évi szept. 14-én tartott választások szerint: Elnök: ifj. Szinnyei József, titkár: Zák R. József, pénztárnok: Hamburg Izidor, ellenőr: Bujtás János, főjegyző : Marusák Pál, aljegyző : Kisimrédy Pál, könyvtárnok : Rácz Géza, háznagy: Somogyi Ignácz, rendes bizottsági tagok : Bélay Jenő, Mészáros István, póttagok: Andrejczó Tivadar, Magyar Miklós, Szivák János, Marcsek Andor, Boór Lajos, Storcz Kálmán. A hivatalos lap is hirdeti már, hogy a bécsi orsz. törvényszék tolnai gr. Festetics Lajost tékozlás miatt gondnokság alá helyezte. — A török sebesültek javára Székely Berta urhölgy Nyir-Bogdányból 2 kilo 700 gramm, Hoffmann Lajos ur Kalocsáról 2 kilo 650 gramm, Dr. Gájásy Lajos kórházi főorvos ur szegváráról 900 gramm és Keresztes Szidónia urhölgy Székesfehérvárról 2 kilo 700 gramm lépést küldött be szerkesztőségünkhöz. — A hevesi kiállítás, melyet a heves megyei és jászkunkerületi gazdasági egyesület rendez, holnap reggel nyílik meg. A kiállítással járó mozgalmakat emelni fogja azon körülmény, hogy ez alkalommal két angol mértföldnyi területen érdekes ló- és üggető versenyt is fognak tartani. A lóversenyen az első díj 6, a 2-ik két s a harmadik egy db aranyból álland. Az üggető versenynél a nyertes egy-két lovas diszostort kap a verseny monogramjával a lótenyésztési bizottságtól. — Kossuth mint rész ember. A kassai napok emlékeiből írja az „ Abauj-Kassai K.“ e kis episodot: „Estve a színházban díszelőadás volt, mely majd minden tekintetben szerencsétlenül ütött ki. Az árak hálátlanul magasan állapíttattak meg. Ennek daczára lett volna — a karzat kivételével — vidéki közönség elég, ha a jegyárusok még az utolsó nap is nem tartogatják vissza — talán kiválasztottaik számára — a jegyeket s nem hiresztelik, hogy elfogytak mind. Az a karzat ! az a karzat! A szinigazgató váltig védte a szinügyi bizottságban a karzati közönség jogait; elmondta, hogy azt a jó népet kizárni nem lehet, hadd legyen annak is öröme a királyban, látványa a környezetben ! Már-már könyörült a bizottság a jóra való publikumon, midőn a fő-főrendező azzal állt elő, hogy „hátha valamelyik karzatbóli elkiáltja magát: éljen Kossuth Lajos ! Ez hatott. Egy frt s egy frt 50 kr. lett a karzati dij, hadd maradjon ki a „Gsitdel,“ Szegény Kossuth! Ha tudnád, hogy miattad még csak díszelőadást sem nézhet meg a kassai szegény ember s hogy miattad valószinüleg deficit lesz a jótékony czélra szánt előadásnak vége ! —------— A harcztér ínségesei iránt nemcsak magánosok, hanem testületek is mutatnak az országban igen szép érdeklődést; jó példával járt erre elől az egri ó-kaszinó, mely a múlt napokban tartott rendkívüli közgyűlésén a török ínségesek és sebesültek javára 300 frtot szavazott meg s elhatározta 14 gyűjtőívnek, az e czélból alakított gyűjtő bizottság tagjai közt leendő kiosztását, hogy a városban nevezett jótékony czélra gyűjtések eszközöltethessenek. Ezen társulat ugyanez alkalommal a párisi magyar egylet javára is 100 írttal szavazott meg, s illetőleg egy ily értékű részvényjegy megvásárlását határozta el. A budapesti honvédegylet tegnap a török főconsulnak 61 frt 20 kr készpénzt adott át, mit a sebesültek javára a lánczhid személyzete a maga és Margithid személyzetének körébe gyűjtött. Ugyancsak a honvédegylet a napokban értékes tépés csomót kapott Gödöllőről név nélkül. Ez alkalomból a budapesti honvédegylet nyilvánosságra hozza, hogy a sebesültek számára tépés-gyűjtést, mit ő volt szerencsés megkezdeni, ismét folytatja s adományokat Chorin Zsigmondhoz (váczi-utcza 16. sz. a.) czimezve ismét elfogad. — Zichy Mihály festménye s a bécsi Kunstverein. Egy kőnyomatu helyi lap értesül, hogy Zichy Mihály a „királyné Deák Ferencz ravatalánál“ czimü, s általa jótékony czélra sokszorosítandó allegóriájából a bécsi „Kunstverein“ 2000 példányt hajlandó megszerezni, darabját 1 írtjával; kiköti azonban, hogy a többi példány az átveendő 2000 példánnyal egyidőben jelenjék meg. A 2000 példányt a „Kunstverein“ tagjai között fogják kiosztani. — Az orvostanhallgatók segély- és önképző-egyesületének bizottsági ülésén Major Ferencz egyhangúlag elnökké kiáltatván, elnöklete alatt a tisztviselők választása következőképen ejtetett meg: Alelnök: Tóth Lajos, főjegyző: Markusovszky Béla, titkár: Szaplonczay Emánuel, pénztárnok : Szabó Dénes, ellenőr: Morelli Károly, könyvtárnok : Okolicsányi János, háznagy : dr. Zaák József, segédjegyző: Besendek Géza, segédkönyvtárnokok : Sztehló Aurél és Isoó János, bizottsági tagok: Grünwald Mór, Alexi János, Ottawa Ign., Steiner Simon, Bókay Árpád, Kornis István, Karafiáth Márius, Nánássy József, Horváth István, Goldstein Mór. — A fogaskerekű vasút alsó várótermében e hó 13-án délután egy női ancre savonette aranyóra, ne felejtsvirág metszetekkel a födelén, elveszett. A ki a főkapitánysághoz behozza 10 frt jutalmat kap. — Miksk András, ki Biány Schulteisz Manó boltját feltörte, a megye börtönéből megszökött. — Közelebbről öt hullát fogtak ki Pestmegyében a Dunából; — u. m. egy 20— 25 éves női hullát Tökölnél, egy meztelen férfi hullát Sziget-Szent-Miklósnál, egyet Csépnél, egyet Csepelnél s egy 20—25 éves férfi tetemét Makódnál. A három középsőnek az életkorát sem a balottkém, sem a bonczoló meghatározni az erjedés miatt. orvos nem tudták Az elől említett női hulla az előkelő osztályhoz tartozott. — Beöthy Károly szabólegény Nagy Ödön ur távollétében ennek ezukor-utcza 8. sz. alatti lakására jött, s azon ürügy alatt, hogy gazd*dája ruháit kijavítani fogja, a cselédtől 65 frt értékű sötét szürke kabátját kicsalta, azután pedig nyom nélkül eltűnt. ■ — Sport: Volt ma hajnalban dolguk azoknak, akik a lövész utcza 11. szám alatti házban laknak. Egy róka, még pedig vén róka, hogy hogy nem, bevette magát az említett ház pinczéjébe, honnan fellátogatott az udvarra, hogy valami elemozsina után lásson. Itt keresgélése közben belé talált szorulni egy gyermekasztal lábai közzé, melyből sehogysem tudott szabadulni. E nyaka közzé vett igájával aztán neki indult az udvaron álló virágcserepeknek, melyeket sorra feldöntött. A zajra kigyült az egész ház népe, mely eleintén farkasnak, majd veszett ebnek nézte, mig a házmester felismerte benne azt a rókát, mely egyik lakónak nyulpecsenyéjét csente el a napokban a pinczéből. A róka nem mai gyerek s igen szelíd. Valószínű, hogy valami állatkedvelő fogságából szökött meg. — Tegnap Budán egy két és fél éves gyermek esett a mosóteknőbe s megfullt mielőtt észrevették volna. A gyermeket Szabó Istvánnak hívták. — Ma reggel virradóra az uj épület és holdutcza sarkán egymásba tömve 25 zsák találtatott. Valószinüleg megrettent tolvajok hagyták ott, most a főkapitányságnál vannak. A zugligetben, Svábhegyen, szép juhásznénál és a Lipótmezőn eddig csak elvétve lehetett padokat találni az utak mellett, hol a közönség megpihenhetett. A tanács az erdészeti bizottmány javaslatára elrendelte, hogy a városi raktárakban levő kőanyagból az említett helyekre az utak mellé elegendő számú kőpadokat faragjanak. Színház, művészet. — A nemzeti színházban e két egy fordított újdonsággal szaporította a drámai repertoárt. A darab czíme „Szulejka“, német drámai költemény, mely egy Weimari fiatal költő műve és se nem jobb, se nem rosszabb, mint az e fajta német színdarabok általában. Egy adag szentimentalismus, sok valószínűtlenség és szép, de régi igazságok párbeszédbe fűzése. A darabról múlt számunkban szóltunk részletesben. — Egyéb tekintetben a hét „zajtalanul“ perdült le. — Az operai előadásokban Balázsné asszony betegsége hatott zavarólag a játékrendre. Ez okból „Mignon“ előadása (Nádaynéval) két-háromszori kitűzés után is a jövő hétre maradt el. A vendégiíiripünk az a:a jí 11 énybe zökkenésével