Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)
1877-10-09 / 259. szám
XL évfolyam. Budapest Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva . g?,T -re..............................................30.Félévre .... . ... 10.— Negyedévre ....... 5.— Egy hóra . . . .................................l.SO Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj s 9 hasábos peíiteor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. NyUttérs öt kisálos sor S0 krajezar. Budapest, október 9. Komoly dolog-e az, ami Magyarország parlamentjében a mai nap déli óráiban lefolyt. Nem, nem lehet komoly! Tanuljon meg az örökké sírva vigadó Magyarország egyszer istenigazában kaczagni, ily fényes alkalma nem lesz többé talán soha! Ma kezükbe veszik az esti lapokat az egyesült fővárosnak lakosai, és kaczagás fog kelni egyik határától a másikig fenn az emeletek és lenn a pinczelakásokban. És még ez éjjel továbbszállitják a vasutak minden irányban az ujságnyalábokat, postakocsik, és küldönczök viszik a példányokat a félreeső helyekre és magányos pusztákra, — velők együtt fog szállani mindenüvé a roppant és ellenállhatlan nevetés, mindig mélyebb és harsogóbb lesz a mindig szélesbedő gyürüzet. Hömpölyögni fog holnap ez a nevetés végig a magyar alföldön, és elmeriti Szegedet, Temesvárt, Aradot és Debreczent. Dördülve fog felcsapni holnapután a Kárpátok gránithavasaihoz és Erdélynek meszes bérczeihez, hol meginognak Kassa, Máramaros-Sziget és Kolozsvár. És mindenütt, s mindnyájan, aggok és fiatalok, férfiak és nők fel fogunk nézni, csakugyan süt e nap az égen bámulva fogunk körültekinteni, valóban létezik e a föld, állanak e a bérezek és folynak a folyók ? Mindnyájan nevetve fogjuk kérdezni, hogy létezünk e mi magunk is. Csak a magyar parlamentben marad másfél száz ember, kik örökre emlékezetesek lesznek, mint a bátorság és polgár erény utolérhetlen hősei, ők megtartják a komoly positiót, ha köröttök kaczagástól dől is a világ, ők tudnak szavazni hűségesen és kötelességszerüen földrengés és ég omlása között. Igazi horáczi erényü férfiak: Si fractus illabatur orbis, impavium ferient ruinae. Dicsőség nekik, kik tudomásul vették Tisza Kálmán jelentését a rendőri kémkedés ügyében. Kétségtelenül oly nagy Intho történt a magyar parlamentbén, mely hírének egy enyészhetlen részét fogja képezni, és kétségtelenül Tisza Kálmán nagysága oly tündöklő világítást nyert, mely előtt lesújtva áll legvakmerőbb ellenfeleinek tábora. Mert nem kis művészet a hazugság művészete. Nagy ember volt kétségtelenül Cagliostro és nagy ember volt Psalmanazar is, kiket hazugságaik híresekké tettek a történelemben. Örök nevet és polgári jogot vívott ki az irodalomban b. de Manx, ki lángelméjének teljét a hazugságok vaskos köteteiben tündököltette. De mindezeknél nagyobb az a Tisza Kálmán, ki a magyar parlamentnek jelentését Helfy Ignácz képviselői immunitásának megsértéséről beterjesztette. Báró de Manx fogadást tudott tenni, hogy összes versenytársai fölött ő fogja a hazugság legnagyobb pályadíját elnyerni, és győztes lett. De Tisza Kálmán eldicsekedhetik, hogy a midőn egy egész ország már biztosan várta az óriás hazugságot, ő túltett a legmerészebb feltevésen és meghaladta mindnyájunk képzelő tehetségét. A világ bámulva szemlélheti, hogy az örökös gyakorlat türelmes fáradozás és szívós kitartás mily roppant eredményekre képesítenek. Ki is képzelte volna, hogy a hajdani ellenzéki vezér még ily magaslatra emelkedhetik. Milyen nagyszerű iskola az kezdve a hajdani taktikának hitegetésein és biztatásain, folytatva a kormányférfiának fogásain és ámításain, egész mai nap legfőbb rendőrkémjein, ki ügyetlen alkapitányokból, részeg, egymást kereső hordárokból a képtelen mesék és hallatlan füllentések káprázatos tableauját készítette. Milyen nagy széles világ ez, melyet egy sajátságos isteni tehetség a merő semmiből épített! Mondják, hitelesen is bizonyítják, hogy sem Batiz kapitány nem rendelhette ki a hordárokat, sem Béres hordár nem volt oly részeg, hogy Helfy Ignáczot megkétszerezve látta volna maga előtt. Ám az a valódi Batiz, az a józan Béres mi egyebek, mint múló tünemények a földön, melyeknek úgy mint mindnyájunknak el kell enyészniök az idők sodrában, — míg a Tisza Kálmán által teremtett alakoknak az ügyetlen alkapitánynak és részeg hordárnak, óh azoknak élniök kell együtt a magyar kormányzatnak, a magyar parlamentnek és magyar nemzetnek emlékezetével ügy van, nagy tények maradnak följegyezve. A magyar parlamentben mondották el a legnagyobb és legremekebb hazugságot, melyet a nemzetek nyilvános élete felmutathat, és Tisza Kálmán kiérdemelte azt a dicsőséget, mely Barrére-é volt a franczia forradalom idejében — le plus grand menteur de toute la France! B. de Manx hazugságai pályadíjakat is nyertek, a magyar parlamentnek, mi egyéb lehetett feladata, minthogy hódolattal és elismeréssel vegye tudomásul a rendkívüli mutatványokat. Igaz, de Manx az ő hazugságait épen csakis hazugságszámba kívánta vétetni, Tisza Kálmán hazugságairól tudomásul vette a parlament, hogy teljes kétségbevonhatlan igazságok! Talán hátra van e az is még, hogy mit fog tudomásul venni a nemzet vagy hátra van e az az ítélet is, mely az örökké kérlelhetlen történelmet megilleti ? Ám várjuk! Hisz egy nagy tél szabadsághoz szokott büszke nemzet arról értesült, hogy a leggyalázatosabb rendőr önkény és kémkedés üti fel már fejét közötte és illetheti e erre a felelet a hírlapíró tollát vagy a szónoknak szavát! A történetíró pedig,ki komoly ítélettel közéletünk szereplő férfiaihoz fog közeledni, egy nagy lélektani kérdést fog találni útjában. Ha már annyira vitatott kérdés, hogy a phisikai öngyilkosság bátorságnak vagy gyávaságnak születt-e, minek számítsuk be azt a példátlan és rendkívüli erkölcsi öngyilkosságot, mely szemeink előtt lefolyik ? Végletes félénkség vagy végletes vakmerőség működik e oly jellemben, minőnek Magyarország miniszterelnökét látjuk? Mi hajtja azt, aki elköveti a leggonoszabbat, nem riad vissza a leggyalázatosbtól, és mégis csak mások eszköze, ki épen arra jó, hogy mindazon mérget nyújtsa a nemzetnek, mit mások főztek? Micsoda ember, a ki mint Lord Byron írta Castlereagh angol miniszterről csak két dolgot szeret: A lánczokat, melyeket maga visel s a lánczokat, melyeket ő rak másokra?--------------Mezei Ernő. Az országgyűlési szabadelvű párt ma d. u. 0 órakor tartott értekezletét Szontagh Pál elnök megnyitván, folytattatott a bagatell törvényjavaslat részletes tárgyalása. A tárgyalás az 57-ik §-on kezdődött, s a tjavaslat végig tárgyaltatván, a 62-ik §-hoz beadott különvélemény mellőzésével, némely csekélyebb módosítással, részleteiben is elfogadtatott. TT 6"1 ' "V » “ p*rt , ~ tjavaslat tárgyalása a holnapután tartandó értekezlet napirendjére tűzetik ki, s ezzel az értekezlet eloszlott. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 10-én szerdán, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgya: a szeszadó törvényjavaslat. 259,mim ÉÉ? ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A két-luilaesos semlegesség. Az erdélyi fegyverelkobzás körül Szende Béla alatt működő zsandár, vádló és katonarendszer úgy látszik utasítást kapott, hogy egészen önkényszerüleg járjon el. Máskülönben nem lehet érteni mi okból intézik az üldözést egyoldalúlag csak az állítólagos székely légióra szánt fegyvercsempészek kijelölt részeseire, s miért nem azok ellen is, akik egyenest muszka kézbe csempészték a hadi dugárut. Tény ugyanis, hogy azon fegyvereken kívül, amelyeket a székely légió fegyverei után motozó zsandár szaglálás egyes rákászokban Romániába szánt fegyverszállítmány gyanánt fölfedezett, még egyéb oly dolgok nyomára is jöttek, amelyek a hivatalos semlegesség kétkulacsosságát bizonyítják. A lehető legbiztosabb forrásból tudjuk, hogy Brassóban a rakaszok felnyitogatása alkalmával találtak egy ládát, melyben champagner üvegek voltak eltörve. A törött küldeményből azonban nem a nemes ital nedűje folyt el a ládában, hanem puskapor csillámlott. A champagner üvegekben puskaport szállítottak az orosz táborba. Aki már most emlékszik a még nyárban az egész világ sajtóját bejáró hírre, hogy Erdélyen át Bécsből feltűnően sok champagner szállítmány megy Romániába. Aki emlékszik az életekre, amelyeket az oroszok nagy mérvű champagner fogyasztására koczkáztatott a hírlapirodalom , azelőtt most világos lesz, mily szépen respectáltatott ez oldalról a semlegesség. A fölfedezett puskapor-champagner szállítmány szintén Bécsből volt adreszálva magas fogyasztói részére. S ne hidje senki, hogy valami a túlságosan szót vesztegetnek e csempészés miatt, mely hónapokon keresztül folyt biztosan és a fölfedeztetés minden féleleme nélkül; bár csodálatos , hogy a fináncz uraknak erre nem fájult meg a foguk, mig más tisztességesebb ezélu champagnert megvizitálnak és megkóstolgatnak. Ha mindazáltal most különös súlyt fektetünk úgy ezen, mint más szállítmányokra, főkép pedig a Wilrndl-féle fegyvereknek az arzenálból való eladására, tesszük azért, hogy a használati és csempészeti czél óriás különbségei mellett, mely a székely expeditió hazafias, s a muszka fogyasztás nemzetellenes törekvéseiben nyilatkozik, legalább egyenlő eljárást követeljünk, ha már igazság és politikai tekintet nincs. Mert hát mégis csak különös motozni, kobozni, üldözni, elfogni ép a hazafiasabb irányú fegyvercsempészésért, míg a nemzetellenes csempészést űzők ott Bécsben, meg másutt nagyot nevetnek markukba. Avagy itt csak azt akarják büntetni, a ki nem a munka kezére játszik, mig a ki arra játszik, az szállíthat s nemcsak hogy Szende nem megy utána a zsandár, katona és ügyész haddal, de még csak nyomozni sem találják szükségesnek? Talán félnek, hogy Albrecht főherczegnél akadnának meg? Végre is az ily kormányzat, az ily eljárás, az ily rendszer semlegességének kettős játéka aromával tűrhetetlen! Budapest október* 8. Szilágyi Dezső képviselő úr a mai ülés végén, midőn beszédére válaszolni már nem lehetett, az Apponyi-Mocsáry-féle indítványt, mely szerint a Helfyügyben tett elnöki jelentés a mentelmi bizottságnak lett volna bővebb vizsgálat és javaslattétel végett kiadandó, azzal támadta meg, hogy a képviselőháznak vagy bizottságának vizsgálatot tenni, tanukat kihallgatni tehát bírói funcliókat gyakorolni nincs joga. Gyönyörű ! Hát ugyan ki volt az, ki csak néhány nappal ezelőtt egy nagy és fényes beszédet tartott a parlament souverainitása mellett, a parlament azon jogának megóvása mellett, melynél fogva igazolási ügyekben csak maga bíráskodhatik. — Hát ha egyátalában nincs joga a parlamentnek bírói funciókat gyakorolni, ha ez amaz úgynevezett nagy elvvel, hogy a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás körei egymástól szorosan elválasztassanak, össze nem fér: miként kardoskodhatott a képviselő úr a mellett, hogy a választási ügyekben a képviselőház a szó legszorosabb értelmében bírói hatalmat gyakoroljon, mentelmi kérdésekben pedig, melyek ép úgy, sőt sokkal nagyobb mértékben illetik a souverninitást, ne legyen joga megtenni azt, mi ennek fentartására mulhatlanul szükséges lehet. Talán nem tudná a t, képviselő úr, hogy Angliában az alsóház elnöke egyszerűen elküldi a maga emberét s kibocsátása a szabadságától megfosztott képviselőt, azt pedig aki becsukatni merészelte, a Towerbe viteti? Ott értik ám a parlament sóim rainitásának természetét, ott tudják azt, hogy a mentelmi jog valóság csak úgy lehet, ha annak fentartását souverninitásából kifolyólag, a parlament önmaga fogja kezébe. Aki meg akarná tagadni azt, hogy a parlamentnek esetleg bíráskodási joga van, az tagadná magát a parlament souverninitását, melynek természetes folyománya az, hogy önmaga számára reserválhasson minden államjogot, melyet maga közvetlen gyakorolni szükségesnek és czélszerünek tart. így reserválja magának a parlament a miniszterek vád alá helyezését az alsóház, elitéltetéseket a fel?ŐLh'^'nÉK ° ngéfi''áí 1 "a Választási ügyezetf" Teserválja a mentelmi ügyeket. Ha Szilágyi Dezső úr, amint még eddig nem hallottuk, nem akarja tagadni a parlamentnek a miniszterek felett való bíráskodási jogát, ha fényes beszédeket mond az igazolási bíráskodás mellett, miféle logika szerint támadja meg a mentelmi ügyek körül való bíráskodást, ezt ő tudhatja. Az az, hogy talán eltalálhatjuk mi is, hogy miként van a dolog. Hát csak úgy, hogy a tisztelt képviselő úr nem szokott magának scrupulust csinálni abból, hogy mit szab elébe az embernek a helyes ismeret, saját meggyőződése és a logika; ő felteszi magában, hogy ezt vagy azt az ügyet védeni fogja, hogy vele a kormánynak vagy pártnak szolgálatot tegyen; ő tisztán prókátori szempontból veszi a parlamenti tárgyalásokat, támad vagy véd a szerint, amint valamely ügyet felvállalt. Kap érette azután viszonszolgálatokat, például a békebírósági meg a Curia bíráskodásáról szóló törvényjavaslatok letételét, mibe a kormány egyenesen csak azon jogász-elique kedvéért egyezett csúfosan, melynek legfőbb factora Szilágyi Dezső képviselő úr. Hanem hát, ezúttal nagyon vastagon csinálta a dolgot, mert mai és minapi eljárása között nagyon kirívó a következetlenség. De van még egy oldala mai fellépésének, amivel még inkább blambozta magát, és ez nem egyéb mint az általa elkövetett ferdítés. Hát vajjon mondotta-e azt a módosítvány, hogy a mentelmi bizottság megtevőn a vizsgálatot, kihallgatást stb ... maga hozzon ítéletet a hordárok, alkapitány, főkapitány vagy bárki felett ? Korántsem. A módosítvány csak azt kivánta, hogy a mentelmi bizottság igyekezzék a dolgot minél tökéletesebben felderíteni, használja azon az 1848-iki törvényekben gyökerező jogát, melynél fogva megidézheti a minisztereket, s ha ezeket, annál inkább mindenkit a hit tetszik, hogy eként a kormány által beterjesztett egyoldalú vizsgálat mellett fel lévén majd világosítva az ügy, a másik fél t. i. a képviselőház által is , alaposan lehessen ítélni a fölött, valjon megsértetett-e a mentelmi jog s ennek folytán helyesen lehessen intézkedni a sérelem orvoslása iránt. Itt tehát nem volt szó szorosabban vett bírói eljárásról, habár a képviselőháznak ehhez való jogát sem lehet tagadni, ha azt akarjuk, hogy ne írott malaszt, hanem valóság legyen a képviselői mentelmi jog, megkaptam volna a biztosítékokat arra nézve, hogy ezen hűtlen fejedelemség nem fog ismét fegyvert ragadni. — Montenegróval is békét akartam kötni. Elmentem az engedékenység legutolsó határáig, de orosz befolyások meghiúsították törekvésemet . Nikicza bandái most is tetszés szerint gyilkolják az ártatlan muzulmánokat és pusztítják birodalmamnak egy részét. Oroszország a legkétszinübb ürügy alatt, hogy a szláv testvéreket fölszabadítsa a török iga alól, birodalmamba tört, de isten megvédelmezte az igaz ügyet és önfeláldozó seregemet legfényesebb győzelmekre vezette. Mindamellett a további vérontás megakadályzására kész vagyok békét kötni. De természetesen csak olyan békét, mely alkalmas arra, hogy méltóságomat és birodalmam függetlenségét megoltalmazza. Én a háborút nem provocáltam, kibékülhetlen ellenségem által volt az reám erőszakolva s igy teljes jogomban állan, hogy az elfoglalt területet birodalmamba bekeblezzem; igy pl. Szudium Kálót és a csapataim által megszállva tartott területeket, de birodalmam elég nagy és én lemondok minden annexióról a béke érdekében . 40,000 kaukázusi muzulmán törzsbeli családot szállíttattam Törökországba, hogy Oroszország bosznja elől elvonjam őket. Ez embereket én nem izgattam felsőbbségeik ellen, nem intéztem hozzájuk manifestumot, mint Sándor czár a bolgárokhoz; a törzsrokonaim csapataim közeledtére igazságos ügyem mellett nyilatkozóik, s én legszentebb kötelességemnek tártául őket védelmem alá venni. „Kijelentem mégegyszer, — fejező be Abdul Hamid, — hogy én békét óhajtok és pedig oly békét, mely a fenálló szerződések alapján nyugodjék.“ Zichyt a legkellemesebben lepte meg a szultánnak e mérsékelt, de szilárd hangja. Szerencsét kivánt neki békés érzületéhez, s megjegyzó, hogy oly uralkodó, kinek győzelmei egész Európát bámulatba ejtik, s ki mégis ily békés és mérsékelt hangon nyilatkozik, csak alattvalóinak jólétét óhajthatja, s bizonyára legfőbb feladatának tekinti a szükséges reformokat birodalmának kormányzatában minél előbb keresztül vinni. A szultán erre így felelt: „Népeimnek saját kezdeményezésemből adtam ely alkotmányt, mely birodalmamat uj és szilárd alapra állítsa, s minden alattvalómnak megelégedést és jólétet biztosítson. Legfőbb kívánságom, hogy alattvalóimnak mindegyike boldognak érezze magát uralkodásom alatt, és őrködni fogok az alkotmány keresztülvitelén, hogy ez óhajtásom a lehető gyorsan valósuljon“. Zichy Ferencz gr. a szultánnál. Az osztrák-magyar nagykövetről említették a lapok, hogy legközelebb kihallgatáson volt a szultánnál. A törökök császárja meg nem érdemlett szivességgel fogadta Ignatieffure megbizottját. Nem is ez oldalról tartjuk megemlítésre méltónak ez audientiát, hanem azon nevezetes nyilatkozatokért, a melyeket ez alkalommal a szultán tett, s a melyek a törökök egyedurát rendkívül előnyösen különböztetik meg a véreskezü henczegő ezártól, a ki nyilvános beszédben megbélyegzi a ráczokat, amit azzal boszélt meg a sors, hogy saját névnapján volt kénytelen seregeinek megfutását látni. Az audientiát következőleg ismertetik. A szultán kezdte a szót, aki így nyilatkozott : „Rendkívül nehéz körülmények között léptem a trónra ; a birodalom hosszú évi részgazdálkodás következtében meg volt ingatva; a háború kitört Szerbiával és Montenegróval, Boszniában és Herczegovinában mind nagyobb mérveket öltött a lázadás. Seregeim leverték Szerbiát s én főleg Ausztria-Magyarország közbenjárása folytán megadtam a fejedelemségnek a békét, anélkül, hogy kizsákmányoltam volna a győzelmet, és anélkül, hogy J& Mohemed Ali és Ahmed Ejuh letételét Törökországban sokan arra magyarázták, hogy ez bevezetésül tekinthető nevezettek vád alá helyezésének, s most ők haditörvényszék elé állíttatnak és eddigi eljárásukért felelősségre vonatnak. Akik ily nézetben voltak, nagyon tévedtek. Az „Igazság“ czimü török lap, mely az ottomán hadügyminisztérium közlönye, megcáfolja azon hírt, mintha Mehemed Ali és Ahmed Ejub haditörvényszék elé állíttatnának , sőt ellenkezőleg — írja e lap — mindkettő más parancsnokságot kap. E hiteles jelentés kétségtelenné teszi, hogy Mehemed Ali és Ahmed Ejub letételét nem oly tényeik idézték elő, melyek miatt őket felelősségre vonni lehetne, tehát hogy ők sem valami ballépésük, sem pedig vétkes mulasztásuk miatt, hanem egészen más okokból tétettek le. Azokon kívül, amiket e tárgyban saját távirataink még Mehemed Ali letétele előtt felsoroltak, figyelmet érdemel a „Courier d’Italie“ jelentése is, mely szerint Mehemed Ali pasa visszahivatását ennek azon véleménye idézte elő, hogy az ezévi hadjáratot be kell fejezni, s az orosz hadsereget éghajlati befolyások által gyöngíttetni; a porta azonban más nézeten van, nem akar időt engedni az orosz hadaknak az újjászervezésre; ezenfelül a porta, szemben Németország látszólag szándékolt beavatkozásával, ennek nem akar időt engedni a diplomatiai intervencióra, míg a törökök új eredményeket nem vívnak ki, melyek neki erős katonai és diplomatiai állást biztosítanak. Mehemed Ali hadvezéri hírneve tehát semmi csorbát nem szenvedett, s az erre nézve mondottak helyességét megpecsételi egyik tegnapi táviratunk azon híre, hogy ő a Montenegró ellen működő hadsereg parancsnokává neveztetett ki, mi a jelen körülmények közt, a montenegróiak annyi sikere után, s az ott működő török haderő csekély száma mellett oly nehéz hivatás, melyet sikerrel betölteni csak jeles hadvezér lehet képes. Ahmed Ejubot nem a kormány, hanem az új főparancsnok mozdította el a razgrádi sereg parancsnokságától, tisztán személyes okokból. Szulejman pasa Ahmed Ejubbal már a szerb háború alatt is folytonos súrlódásban élt, s ezen körülmény eléggé megmagyarázza a dolgot. Ahmed Ejubbal együtt ennek sógorát, Bifát pasát is, a vezérkari főnököt, eltávolította Szulejman a hadseregtől, hasonló ok miatt. A razgrádi sereg parancsnokává Faz 1 i pasa neveztetett ki, aki az abház expeditió vezére volt. Újabb ütközet híre sem az európai sem az ázsiai harcztérről nem érkezett, de olyat az utóbbi helyről mielőbb várhatunk, minthogy a Karsz táján vívott ütközet, daczára az oroszok 10.000 embernyi veszteségének, eldöntetlen maradt. Kedd, 1877. október 9. Szerkesztői iroda, Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben feklhhetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest, IV. Khnzó-utcza 1. Sz. hová az előfizetési pénzek küldendők. ORZSÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése október 8-án. I. A magyar Parlamentarismus története egy szégyenteljes lappal ismét gazdagabb. A Helfyvel szemben elkövetett botrány ügyében tétezett ma jelentés, s a jelentés még ennél is botrányosabb, legbotrányosabb azonban azon eljárás, melyet a ház többsége ma tanúsított. Józanul gondolkozó elme nem nem bírja felfogni azt, hogy a többség tagjainak önérzete mikép képes megengedni azt, hogy a ház elé egy oly jelentés tétessék, melyről igen helyesen mondd egy szónok azt, hogy hazudik. A szégyen pírja futja el a magyar ember arczát, ha látja, mit művel a magyar képviselőház. A képviselői immunitás a parlamentek legféltékenyebben őrzött jogai közé tartozik, csak a mi parlamentünk tűri azt meg, hogy a mentelmi jog lábbal tapodtassák, hogy a törvény őrei a törvény megsértését az alkotmány alapelveinek arezai csapását büntetlenül kísérthetik meg. Csak egy lépést még ezen az úton, s nem sokára odajutunk, hogy nem annyira a politikai elvek, mint inkább a becsület, a tisztesség kérdése fog válaszfalat vonni kormánypárt és az ellenzék között. Az ellenzéki pártok mind síkra szálltak a mentelmi jog tiszteletben tartása mellett, pálctát törtek a jelentés felett s a kérdést, melyet nem pártok, hanem a ház kérdésének tartanak, a mentelmi bizottsághoz kívántak utasítani beható vizsgálat teljesítése végett. A többség azonban nem engedhette meg, hogy a kormány egy részrehajlatlan alapos vizsgálat által még jobban kompromittáltassék, nem kívánt elégtételt szolgáltatni a sérelemért, s egyszerűen napirendre tért e kérdés felett, s ez által indirect helyben hagyta a jelenlegi kormány által életbeléptetett kémrendszert. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Péchy Tamás, Perczel Béla, Bedekovich Kálmán, Wenckheim Béla báró, Szél Kálmán. Szivák Imre a kérvényi bizottság előadója bemutatja a kérvények 41-ik sorjegyzékét. Széll Kálmán beterjeszti a gyalui uradalom visszaváltása iránt a zálogbirtokosokkal kötött egyezség tárgyábani törvényjavaslatot. Elnök bemutatja elnöki jelentését Helfy képviselő mentelmi jogának megsértése iránt történt felszólalás tárgyában. Beöthy jegyző olvassa a jelentést, mely következőleg hangzik: Jelentés a képviselőház elnökének Helfy Ignácz képviselő úr mentelmi jogának megsértése iránt történt felszólalás tárgyában. Miniszterelnök s belügyminiszter úr folyó hó 7-én 3311 szám alatt kelt leiratában Batiz Zsigmond József Ferencz városi alkapitányi helyettes nyilatkozatának, valamint szinte Béres István, Baross Lajos targonczások. Fischer Ignácz és Kohn Hermann közszolgák, úgy nemkülönben Titts János targonczás egyleti elnök, és Schmidt Lőrincz Helfy Ignácz úr inasa vallomásainak melléklése mellett, tudósított engemet a Helfy Ignácz képviselő úr házánál folyó hó 2-án történtek iránt. Ezekből jelesül Batiz Zsigmond alkapitányi helyettes nyilatkozatából az tetszik ki, hogy Batiz Zsigmond alkapitányi helyettes a kerületében levő korcsma, kávé és pálinkamérési helyiségekben tapasztalt rendőri kihágások miatt az említett helyiségeket személyesen megvizsgálván, hogy azon vizsgálatot feltűnés nélkül eszközölhesse, annál az egyenruhájuk után könnyen felismerhető rendőrök helyett más egyéneket kívánt használni, s e végett Tittl János targonczás-egyleti elnököt felhívta, hogy négy megbízható egyént rendelkezésére bocsásson. Titts János ezen felhívásra a fennt megnevezett Béres Istvánt, Bartoss Lajost, Fischer Ignáczot és Kohn Hermant rendelte ki, s ezeket Batiz Zsigmond odautasította, hogy folyó hó 2-án esti 7 és 8 óra között a külső üllői út és Kisfaludyutcza tájékán jelenjenek meg, hol a rendőri vizsgálatot megkezdeni akarta, s hogy azok az ottani üzleti helyiségekből észre ne vétessenek, őket oda is utasította, hogy őtet a Kisfaludy utcza közepe táján, hol, mint akkor a hordárok egyike említi, Helfy képviselő úr háza a 18. szám alatt van, várják be. Batiz Zsigmond, alkapitányi helyettes nyilatkozata szerint, 8 óra tájban maga is oda ment, s miután a kirendelt egyéneket ott nem találta, a mellékutczákbani széttekintés után eltávozott. Batiz Zsigmond, alkapitányi helyettes nyilatkozatával a nevezett négy hordárnak e tekintetben egyenlő tartalmú vallomásaik megegyeznek abban, hogy őket Batiz Zsigmond alkapitányi helyettes, kinél az ezt szintén elismerő Tirts János targonczás, egyleti elnöknek felhívására jelentkeztek, oda utasította, hogy őtet folyó hó 2-án esti 7—8 óra között Helfy Ignácz úr Kisfaludy utczai 14. számú háza előtt várják meg, hol ő is személyesen megjelenvén, őket mi ezólta leendő felhasználásukra nézve utasítani fogja. Béres István saját vallomása szerint a kitűzött helyen legelőbb jelenvén meg, midőn ott senkit nem talált, a közel fekvő korcsmába ment vacsoráinl, s ott mint mondja, a rendes hőmennyiségnél valamivel többet fogyasztván el, kissé megborosodott, s vacsorája végeztével az adott utasítást eltévesztve, egyenesen Helfy Ignácz ur lakására ment, és kinyilatkoztatta, hogy a kapitányság által van odaküldve, s miután őt Helfy ur az előszobában leültette s inasa által borral kináltatta meg, alig 10 percz múlva megjelent Helfy ur házában Bartoss Lajos is, s őtet figyelmeztetvén, hogy nem volt arra utasitva, hogy Helfy úr