Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1878-01-29 / 29. szám

Xn. évfolyam. Budapest. Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Key évre........................................20.— Félévre .........................................10.— Negyedévre................................... Egy hóra.............................. • 1*80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 29 szám EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, január 28. Mi történik, mi fog történni velünk ? Feleletet rá a magyar minisztériumnak tevékenységében vagy a magyar országgyűlésnek tanácskozásaiban ne keressen senki. Mert magyar miniszterek tudnak henczegni, magyar képviselők tudnak beszélni, de mi közük nekik az események kormányzásához ? Kiütött újra a válság, bizonytalan a ma, bizonytalanabb a holnap, és mindaz, mit három év szörnyű vajúdásai szültek, csak egy vízben mozgó árnyék; de a magyar országgyűlés többsége úgy találja, hogy tekintve ezt és tekintve amazt, tekintve az ország helyzetét és a szörnyen sürgős körülményeket, tekintve főkép Tisza Kálmán akaratát, elkerülhetlenül szükséges valami nagyszerű ostobaságot elkövetnie. Lajthántól lemondott a minisztérium, nincsen kormány, mely a megkötött egyezségekért helyt állhatna, és az egyezségek általában túlhaladott kérdéssé lettek, mert nincsen osztrák párt, mellyel azok alapján egyezkedni lehetne. Minálunk azért tárgyalni fognak egyezségeket, szerződéseket, viszonyos alkukat a legszebb parlamentáris rend szerint, a házszabályok utasítása nyomán többségüknek határozataival és kisebbségeknek ellenmondásával. Az események haladni fognak, hogy eltemessék a kiegyezési javaslatokat és elseperjék a minisztériumokat, a magyar országgyűlésben pedig szónokolni fognak, hogy megkísértsék megalkotni a kiegyezést és fentartani a dicső Tisza minisztériumot. Ezt vallja legalább Szontagh Pál, homerosi melléknevén a somogyi, kinek utóbbi időkben úgy látszik, rendkívüli módon megnőtt a bátorsága és harczra kivan szállani az istenekkel. Igazi görög hős ő, hasonló az istenekkel küzdő lokriai Ajaxhoz, kinek kis termetét és rettentő hangját Homeros a szamáréhoz hasonlítja — nagyon természetesen — merő dicsőítésből. Oh nézzétek a mai Magyarország képét, a tökéletes tehetetlenséget. Magyarország kijelölte kormányzóiul a hivatott honmentőket, kiknek csodákat kellett művelniük; megalkotta az óriás szabadelvű pártot, melynek hatalma előtt meg kellett volna hajolnia földnek és égnek, és három évi küzdelem s alkudozás, példátlan önmegtagadás és áldozatok árán oda jutott, hogy haszontalanul fecsegve várja a dolgok teljesültét. Most előttünk áll egy kiegyezés, a szégyennek és lemondásnak szülötte, romlásteljes és veszedelmes az országra nézve, mely sohasem lesz kiegyezéssé, mert amit mi vesztünkre elfogadunk, azt a velünk egyezkedő fél nem akarja elfogadni. És ha ez a kiegyezés nem jön létre, milyen létesülhet hát akkor ? Ennél reánk nézve jobbat az osztrákok még kevésbé fognak elfogadni, kik egyáláltalában nem látszanak érteni olyan kedélyességhez, hogy az áldott béke és egyezség kedvéért lemondjanak önzésüknek és érdekeiknek telhető kielégítéséről. — Ennél reánk nézve roszabbat megteremtheti a Tisza-minisztérium, de elfogadhat-e olyant a magyar országgyűlés ? Az égre, ne essünk teljesen kétségbe magyar hazafiak jelleme felől, ne veszítsük el utolsó hitünket politikánk intézőinek belátásába, ne tegyük fel róluk azt, ami nemcsak a legvéresebb, de a legostobább volna! Higyjük el, amit Tisza Kálmán leghűbb testőrei vallanak, higyjük el, hogy engedékenységben tovább ők semmi áron sem mennek! És ha ők nem, volna Magyarországon olyan párt vagy államférfin, ki az elért határt átlépni merészelné? Mi marad hát fenn az áldott közös viszonyok alapján és a monarchia gazdasági egységének keretében, ha sem ez a kiegyezés nem valósulhat, sem ennél jobb vagy roszabb nem bír kilátással? Micsoda kibontakozást fognak keresni azok, kik már eddig is annyi anyagi és erkölcsi kárt halmoztak az országra, még ha a kiegyezés keserű pohara teljesen el is múlnék tőlünk, és kik nem tudtak czélt érni egy olyan kiegyezéssel, mely épen az egyezkedés kedvéért az ország gazdasági létének és a pénzügyi rendezkedésnek leglényegesebb feltételeit? Mert ne tévesszük szem elől a helyzetnek valódi természetét. Ne felejtsük el azt, hogy a reánk szakadt cads és romlás elemeiben van egyéb is, mint az, mit Tisza Kálmán alkudozási hibáinak neveznek. Mi bizony örülni fogunk, örülni lelkünk mélyéből, ha Tisza Kálmán nyomorgó kiegyezése megbukik és végzetteljes keze kiejti a kormányzat görcsösen tartott gyeplőjét. De nem lehet kétségbe vonni azt, hogy az a nagy tapasztalás, mely Tisza Kálmán alkudozásainak eredményében kifejezést talál, nem egyedül az ő sajátlagos kiegyezési műve, de egyáltalában minden kiegyezés ellen szól, mely az országok önálló gazdasági életszükségein követne el erőszakot. A kiegyezés buktát önmagában nem emeljük váddá a kormány ellem Hisz ha csak abból a szempontból kellene ítélnünk, vajjon sikerült-e általában kiegyezkedni osztrák szomszédainkkal, ki akarná tagadni, hogy ez a magyar kormány megtett minden lehetőt, többet, megtette amit mindnyájan lehetetlennek tartottunk, és megteheti újra jövőben is. Igen, a helyzetnek oka tovább hat és a helyzetnek következményei is tovább fognak hatni. — Hiába érvényesítették azt a politikai böcseséget, hogy hallgassuk agyon az oly tényeket, melyek helyzetünk minden bajainak kiinduló pontjait képezik. Milyen könnyen sikerült eltagadni a dolgok valóságát, de megszűntek-e a dolgok létezni ? Tegyék szívökre kezeiket, akik a közjogi alap szentségét tették közéletünk dogmájává, nem lett-e ez alap erkölcsi hatálya kérdésessé ? És ha ezt akár csak puszta aggodalomkép is kénytelenek bevallani, nem veszik-e most sem észre azt a nagy igazságot, mely a mi változatlan, erő meggyőződéseinket áthatja? Nem veszik észre? Vájjon úgy küzdenek-e az osztrák követelések ellen, mint a braziménei tónál. Livius meséje szerint az egymás ellen küzdő rómaiak, és carthagóiak, kik az ütközet hevében észre sem vették mikor lábaik alatt a föld megingott. Mezei Ernő: Mint Bécsből teljesen megbízható forrásból, egy Andrássyhoz közel álló egyéntől értesülünk, a „Deutsche Montagsblatt“ által közlött békefeltételek hitelesek s Andrássynak feltétlen helyeslését bírják. A P. Lloyd tegnapi számában megjelent távirat, mely sejtetni akarta, hogy fordulat állt be külügyi politikánkba, a sajtóirodából került ki, s czélja a közvéleményt félrevezetni. Az említett interventió alatt Bosznia occupatióját értik. Hogy Bosznia occupatiója legközelebb megtörténik, az kitűnik a következőkből is : A lembergi „Gazeta Narodova“ daczára a félhivatalos dementiknek a leghatározottabban fenntartja azon hítét, hogy a lembergi helytartóság utasítást kapott Bécsből az iránt, hogy jelölje ki azon hivatalnokokat, kik hajlandók Bosznia s a Herczegovina megszállása esetén ott szolgálni. Minthogy eleinte csak kevés helytartósági hivatalnok mutatkozott hajlandónak ily állások elfoglalására, helytartóság újabban föl lett szólítva, hogy a jelöltek számát egészítse ki 64-re. Most már a személyzet száma teljes. Hogy e hírek csakugyan valók, abban kételkedni legkisebb okunk sincsen ; külügyi politikánknak minden napfényre jövő mozzanata már régóta előre sejtette mindenkivel, hogy e politikának tisztességes végczéljai nem lehetnek. Kedd, 1878. január 29. Szerkesztői iroda: Budapest, IV. himző-utcza 1. az, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesíti fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest, IV. himeb-utcua 1. 8$, hová az előfizetési pénzek küldendőt. AZ „BüYBTER'i'KB" TÁRCZÁJA. CLARISSE. IRTA : REYNALD L1108, Francziából fordítja : Nyáry László. — 7-ik folytatás. — Szívesen hallgatá e szavakat, melyek először érintők fülét, majd becsukván szemeit, azt képzelő, hogy az, a ki így szól hozzá, magasan termett, szőke s halvány, szép, kellemmel teli ifjú, s hogy Chantay Jakabnak hívják. De ez illusió nem tarthatott sokáig, a elmúltával Clarisse végtelenül gyengének érzi magát, mintha hősies tettetése minden erejét megemésztette volna. — Elég! elég! távozzék, kérem, hagyjon magamra, hiszen még nem szoktam meg az ilyes beszédmodort, milyennel ön szólt hozzám. Adrien felkelt, egészen elmámorosodva boldogsága által. — Jól van, távozom, legyen nyugodt kedvese?, Q mozdulatlanul maradt, csaknem megborzadva azon csóktól, melyet távozta előtt homlokára nyomott. Majd, midőn egyedül érzé magát könyökbe fakadt. De könylii mit sem változtattak szilárd elhatározásán, s a következő hónapban De Neyrolles Clarisse kisasszony Camay Adrien báró neje lett. IV. Chanzay Jakab marquis miben sem különbözött a franczia főrangú ifjúság tagjaitól, egyformán úszta meg azok jó s rász tulajdonait, ősi nemzetiségű franczia családnak volt tagja, melynél a hazaszeretet és a becsület tisztelete mindig a férfias alapfeltételének tekintete. Ha visszatekintett a múltba, ha őseinek történetével foglalkozott, ott csakis megragadó és lelkesítő példányképekre talált; de valamint a régi családok gazdag örök őseinek legnagyobb része, úgy Chantay Jakab is méltatlan volt nevére, elkorhelyedett s magaviseletében mi sem volt többé közös őseinek jellemével. Harmincz éves korában már bőven merített az élet minden élvezeteiből, kora gyermekségétől fogva árván, megfosztva az apai tanácsoktól, s az anya szerető ápolgatásaitól, elhagyatva látá magát az egész világon, gazdagon s szabadon, szemben a legcsábitóbb párisi élvezetekkel, oly korban, midőn legnagyobb szüksége van az emberi léleknek vezető támaszra, nehogy a titkok után eltévedve, vesztét találja. Ezen csábokkal szemben egyenesen megállani, lelkének szép tisztaságát megóvni, nagyobb eréllyel biró léleknek is nehéz feladat, semhogy Chanzay Jakab azt teljesíthette volna. Miként a mély vizek örvényei nem adják sohasem ki kezükből az áldozatot, melyet már egyszer megragadtak, úgy kenték Jakabot e csábteljes szenvedélyek közül minden oldalról. Ő, ki barátai között mind szellemre, mind szépségre nézve az első helyet foglalta el, a nőket gyönge lényeknek tekinté, mert ezek akarata előtt mindig meghajoltak, majd gyöngeségök, majd szerelmük által fegyvereztetvén le, vagy pedig számításból adák meg neki magukat. Szerelmi kalandjai nagy szelet csaptak. Egy megsértett férj párbajra hívá ki őt, s a párbaj a szerencsétlen férj halálával végződött; más párbajok kevésbé szerencsétlen kimenetellel bírtak, de azok sem váltak nagyobb becsületére. — Jakab nevét azonkívül mindenütt hallani lehetett, ahol csak könnyelmű tréfákról, garázda kihágásokról szó volt. — Két alkalommal veszte el már vagyonát a kártyán anélkül, hogy szerencséjének koczkája valaha megfordult volna, ami ugyan nem igen tűnt volna fel a marquis szemében helyesnek, ha újabb örökség nem kárpótolta volna őt veszteségeiért. Mindazáltal Francziaország legeladósodottabb nemesének volt elismerve, még akkor is, midőn milliók valának birtokában. Jakab egész élő divatkép volt, mind öltözésére, hajhordozására nézve, az ő kocsija okozott legtöbb feltűnést Páris utczáin. Ez volt a férfi, ki megnyerte Clarisse szeA vámügyi javaslatok tárgyalása rész auspiciumok közt kezdődik a kormányra nézve. Még nem is fogott hozzá a ház a vám és kereskedelmi szerződés érdemleges tárgyalásához, kevés híja, hogy a kormány vereséget nem szenvedett. C borin Ferencz az általános tárgyalás megkezdése előtt indítványozta a napirendre kitűzött kiegyezési javaslatok tárgyalásának elhalasztását mindaddig, míg tudva nem lesz, hogy Ausztriában alakul-e egy olyan érzi magát elődje: kormány, mely kötve az Auersperg minisztérium ígéretei által. Ezen tudat nélkül tárgyalni egy olyan szerződést, amelynek egyik szerződő fele nem létezik, nem egyéb czéltalan időrablásnál. Ch őrin indítványát nemcsak az ellenzék minden árnyalatának köréből vett szónokok támogatták, hanem a kormánypárt híveinek sorából is. Ezen körülmény láthatólag rész benyomást tett a kormányra, az ellenzék pedig, ellenkezőleg megéljenezte azokat, kik a kormánypárti padokról szólaltak fel Chorin indítványa mellett, mit Tisza Kálmán hevesen ellenzett. Mikor szavazásra került a sor, az vermét. Azon perezben, méhben szerelem fogta el szivét, ártatlansága meggátlált abban, hogy Chantay Jakab lelkét s lényét igazi színben ismerje fel, s csak később nyiltak fel szemei, hogy meglássák méltatlanságát s érdemetlenségét azon szívnek, melyet szerelmével ajándékozott meg. Midőn lehullott a fátyol Clarisse szemeiről, keserű fájdalmat érezett. De akkor már nem rendelkezett kezével ; házasságának harmadik havában történt. Mindazáltal, távol attól, hogy ez megszüntette volna szerelmét Jakab iránt, hogy meggyógyult volna szenvedélyéből,s e felfedezés csak élénkebbé tette vágyait, s fájdalmasabbakká házasságának napjait. Uraltatva önbizalma által, amely az ifjúság kizáró tulajdona, meggyőződve arról, hogy gyengédsége, Jakab jellemét jobb útra fordíthatja, fájlalta, hogy elveszti a jogot álmának, melyet minden nő legszívesebben érez megvalósíthatására, tudniillik, hogy szerelmének tárgyát jobb útra téríthesse. — így történt, hogy miután Garnay Adrien nevét viselé, lehetlen volt őt szerelmével boldogítania, mivel azt már teljes nagyságában s szenvedélyességben más férfihoz kapcsoló. — Az én életem elveszett, monda magában, midőn a jövőről gondolkozott. Sohasem fogom ismerni a szerelem édességét, el vagyok ítélve oly érzelmeket tettetni, melyek nem léteznek, hallgatni oly beszédeket, melyek szivem keserítik, elszenvedni oly csókokat, melyektől szivem facsarodik össze. Csakis a halál menthet meg ezen kínok közöl. És azután sirt önmaga felett, megsiratta megrontott napjait, megsiratta az örömeket, melyekről álmodozott, s melyek lenge ködképek gyanánt tűntek el azon perezben, midőn már elérteknek hivé azokat. Keserűségét még nagyítá a kétség, melyet szenvedett, várjon Jakab osztá e érzelmeit; vájjon viszontszerettetik ? Ezt szerette volna tudni a nélkül, hogy tiltott vágyakat táplált volna láthatására; de mert Jakab szerelme enyhítette volna fájdalmának nagyságát. — így, félelem s öröm közt várta a pillanatot, melyben újra megláthatta szerelmének tárgyát, úgy hogy a gondolat is veres ajkaira rögtöni halványságot varázsolt, nem látván egyebet egy végtelen mélységnél, mely majd közelebb voná őt, majd eltaszitá magától Ily gondok közt töltő Clarisse házasságának első A kormánykrisis kérdésének megoldása nagyon lassan halad előre. Tegnap óta a helyzetben változás nem történt, bécsi hírek szerint a hét vége előtt semmi esetre sem várható a válság megszűnése. A felség egyelőre tájékozni akarja magát a viszonyok felől s a képviselői körökben uralkodó hangulat iránt. Meg fognak hivatni a felséghez minden pártbeli vezérférfiak, köztük Hohenwarth is, valamint 2—3 főrendiházi tag, a főrendiház elnöke a „B. Corr.“ értesülése szerint már ma fogadtatok. Dr. Herbst tegnap egy óra hosszáig volt audientián ; meg kell itt említenünk, hogy Rechbauer egyedül Herbstet tartja képesnek oly minisztérium alakítására, mely a kiegyezést keresztül viheti. Rechbauer bizonyára a felség előtt is tolmácsolta ezen nézetét, azért Herbst fogadtatása bizonyára nem jelentőség nélküli. A felség ki is jelentette Herbstnek, hogy rövid idő múlva ismét magához hivatja. Kellersperg bárót ma d. e. 10 órakor fogadta a felség. Nagyon nyájas fogadtatásban részesült, s meghivatott a felség által ismét d. u. 1 órára. Ezen másodszori fogadtatásáról eddig még nincsen hírünk; az éjjeli táviratok bizonyára bővebb értesítést fognak nyújtani. Eichoff és Hopfen képviselőket a „P. L.“ egy sürgönye szerint tegnap fogadta a felség. Eichoff a balcentrumnak, Hopfen a kiegyezési bizottságnak elnöke. A felség megjegyzései ezekre azon benyomást tették, hogy az Auersperg-kabinet fog reconstruáltatni napjait; azon időt, mely a legboldogabb az ifjú házasok életében, a mézes heteket. — Midazáltal ereje s bátorsága oly nagy volt, hogy nem szűnt meg nyílt homlokkal tekinteni férjének szemébe, alig mutatván azon fájdalmakat, melyek szivét keseriték. Hőköny záporokat hullatott, melyeket Adrién nemcsak nem látott, hanem még nem is gyaníthatott. Az öreg Garnay bárónő sem volt jobban értesülve a dolgok állása felől, mint fia. — Midőn Clarisse áldozatáról gondolkozott, néha kétségek merültek fel szivében a jövő iránt. Néhány nappal a menyegző előtt ismét bánatot s lelkiismereti furdalást érzett lelkében, s azért bizalommal fordult leendő leányához. — Meg vagy-e elégedve gyermekem? — Nagyon meg vagyok elégedve sorsommal, s boldog vagyok szeretett anyám, felesé Clarisse. — Nem haragszol tehát reám, hogy én mutattam meg szivednek az igazi utat ? — Hiszen te más tervekről álmodoztál... — Hagyjuk e terveket feledésbe menni, felelt a menyasszony. Csak azt jegyezd meg, hogy sohasem fogod megbánni, hogy reám bizád Adrien boldogságát. Ezen szavak, melyek szívélyes mosolylyal s csókkal valának kísérve, újra megnyugtatók a bárónő kedélyét, s lecsillapiták kételyeit. — Isten termékenyítse meg házasságukat, gondold magában, adjon nekik egy gyermeket, mely erősebbé tegye azon kapcsot, mely őket összefűzte. Mialatt a fiatal nő Normandiában keserű gondok közt gondolt Chanzay Jakabra, ez megszokott flegmájával tölté el izgatott életű napjait. Badenben tudta meg Neyrolles kisasszony^ házasságát, de e bir egészen hidegen hagyá öt. Ő, ki oly jól megtanult olvasni a nők szivében, nem találta volna ki Clarisse szivének titkát, melyet ez elég sokszor árult el előtte ? Nem, őszintén szerelmes volt Claris seba, szerelmes, ha szerelemnek lehet nevezni azon aljas vágyat, mely valamely gyenge női szív elhódítására törekszik, ő soha sem gondolt arra, hogy Clarisset nőül vegye, ő a házasságot (Folytatása következik.) Az országháziból. — jan. 28 — ülés meglehetős izgatottan s érdekfeszítően folyt le. Körülbelöl ugyan annyian álltak fel a szavazásnál az indítvány mellett, mint ellene. A többség nem volt kivehető. Meg kellett számlálni a szavazatokat. A kormánypárti padokon, mintegy 25-en álltak fel Chorin indítványa mellett. Szavazás eredménye az lett, hogy 136 képviselő szavazott az indítvány mellett, 144 pedig ellene. A kormány többsége tehát csak nyolc szavazat lett volna. Mielőtt azonban ezen eredmény ki lett volna hirdetve, 20 képviselő név szerinti szavazást kért. A név szerinti szavazás azonban"előnyére vált a kormánynak, amennyiben szavazás folyama alatt városszerte jártak-keltek a kocsin, hozva a házba a kormánypárti képviselőket. így történt, hogy a kormánytöbbsége a név szerinti szavazás alkalmával 8-ról 19-re emelkedett. E 19 szótöbbségnyi győzelem azonban felér egy vereséggel, mert valóságos erkölcsi vereséget szenvedett ezáltal a Tisza kormány. A szabadelvű pártból a következő 15 képviselő szavazott a kormány ellen .Bethlen András gr., Bittó Béni, Máriássy Kálmán, Máriássy Sándor, Muzslay Sándor, Orosz Mihály, Somssich Pál, Pulszky Ágost, Szilágyi Dezső, Tarnóczy Gusztáv, Wirkner Lajos, Babics István, Horánszky Nándor, Kaucz Gyula, Kerkápoly Károly. Továbbá Lónyai Menyhért is az ellenzékkel szavazott. Megemlítendő, hogy azok közül, kik a szabadelvű körben a javaslatok ellenzői voltak, Bittó István és Dániel Ernő a többséggel szavaztak. Még egynéhány ily győzelem a kormány részére s az . . . megbukott. Az általános vita megkezdetvén, Baross Gábor a vám- és kereskedelmi bizottság előadója szólalt fel először. Holnap szólnak a különvélemények előadói. A válság Ausztriában Ez utóbbi hírrel szemben meg kell jegyeznünk, hogy a leköszönt kabinet, mely ideiglenesen még mindig vezeti az ügyeket, tegnapi minisztertanácsában elhatározta, hogy tagjai csak együttesen mennek vagy maradnak, a minisztérium tehát újonnan szolidárisnak nyilvánította magát. Gróf Andrássy a Lloyd szerint, nem avatkozott be a válság ügyeibe, az új „Presse“ azonban azt mondja, hogy tegnap közvetlenül Herbst után Andrássyt fogadta a felség. Hírlik, hogy a birodalmi tanács a válság befejeztéig elnapoltatolt. A hivatalos lap a lemondás elfogadásának hírét mindeddig nem hozta; ez csak akkor fog megtörténni, ha a felső háznak is bejelenti a kormány demissióját. Az új Presse ismételve hangsúlyozza,hogy Magyarország engedékenysége nélkül a válság kielégítő megoldása nem lehetséges. Tiszát Bécsbe várják. Megemlítendő azon legújabban felmerült eszme is, hogy az osztrák és a magyar parlament előkelőbb tagjai összejöjjenek s a differentiák kigyengitéséről tanácskozzanak. A háború. Óvakodva és bizalmatlansággal tekint Európa azon fegyverszüneti és béke előzményi föltételekre,melyek a különféle lapok által, mint mindmegannyi hiteles forrásból eredő tény terjesztetik az olvasók elébe. Még mindég nem vagyunk ott, hol mondhatnék: az így van, ez befezett tény. Minap említik a hírek terjesztésének különféle kútfejeit, a többiek közt a tőzsdét is, mely azokat a szerint csinálja, változtatja, módosítja, mint azt leginkább érdekei követelik. Vannak a börzének királyai, kik belefolynak a különféle hirek terjesztésébe, elleneik pedig az ellenkezőket hirdetik. Ez a hausse és baisse mely örökös tusában van egymással. Az egyiknek mint a másiknak rendelkezésére állnak a lapok, melyekről különben azt hinné azon közönség, melynek nincs beléptijegye a toló falak mögé, hogy az újságok a közvélemény kifejezése. E tekintetben majd mindennap csalódunk; nincs egyetlen oly hir a lapokban, melynek legalább egy-kettő ellene ne mondana, vagy azt úgy ne módosítaná, hogy ez egészen uj alakot ölt. Legkényesebb az állása azon lapnak, melynek komoly elhatározott szándéka az, hogy az igazság határain túl ne menjen. Ez egyebet nem tehet, mint szemelvényezhet a lapokból és olvasóra bízza, hogy maguknak azokat válasszák ki, miket legvalószínűbbeknek tekintenek, legfeljebb oly formán segítheti őket okoskodásukban, hogy saját nézetét is elejükbe terjeszti. Ismét új híreket kaptunk a békeelőzményekről, a jan. 27-iki bécsi „Deutsches Montagsblatt“ közlése szerint. Ezen lap a békeelőzményeket, melyekben a hadakozó felek megállapodtak, osztályozza, mégpedig olyanokba, melyek az európai hatalmak sanctiója nélkül állapíttattak meg, és olyanokba, melyeknek ezen sanctióra szükségük van. Az elsők közé sorolja a következőket: Törökország Oroszországnak 2 milliárd márka hadikárpótolást fizessen, mely kárpótlás a török ellenség (orosz, román, szerb és Montenegro) közt arányosítva ahhoz, mióta és minő részt vettek a háborúban, fogna föloszlatni. Hogy ezen osztálynál az orosznak jutand az oroszlán rész,* az előre látható. — Nemkülönben a bolgároknak is jutna abból valami, azon károk pótlásául, melyeket a törökök az országban okoztak. Azon károkat ellenben, melyeket a muszkák ép úgy Bolgárországban, mint egyebütt okoztak keresztyén és mahomedán lakosoknak, fizetheti a nagy harang. Ezen 2 milliárd márka fizetése azáltal biztosíttatnék, hogy ez összeg lefizetéséig 200,000 muszka katona maradna a törökök nyakán, még pedig a kitartási költségek is Törökországra rovatnának. Ezen két föltétel a németek által a francziákra róttaknak plagiatuma. Mondhatni általánosan, hogy az egész háború ép oly igazságtalan, oly rabulisztikailag ármányos, oly nem a szerelem kezdetének, hanem végének tekinté , hitetlenné s kétkedővé téve saját hibái által , kétkedvén mindenben, még az erényben is, óvakodott sorsát egy szép s igéző teremtményhez kötni, félvén attól, hogy oly sorsban részesül, milyet ő okozott annyi másnak, kiket megcsalt, s így ugyanott venni el büntetését, ahol vétkezett. Ő bámulá Clarisset külső szépségéért, de nem szerette. Bámulata összpontosult azon gondolatban, melyen meg lehet ismerni a férfit, ki a nőket semmire sem becsüli. Elég idő lesz udvarolni ez imádandó lénynek, majd midőn már férjhez menendett. Midőn Jakab megtudta, hogy Clarisse Garnay Adrien nevét viseli, kinek jól ismeri előhaladott korát, gúnyos mosolyra vonó ajkait, mondván: Még egy nő, ki jól fog mulatni, míg férje a tengeren tölti napjait, de a buta Garnay csak azt fogja nyerni, amit megérdemel. Őrültnek kell lenni, hogy negyvenéves korunkban becsületünket s boldogságunkat egy tizennyolcz éves leányra bizzuk. A bekövetkezett tél elején, egy estvén La Lande-Rocroy asszonynál volt, kit már ismernek olvasóink, mint Garnay bárónő jó barátnőjét, kinél Clarisse először pillantá meg Jakabot. Egykedvűen támaszkodván egy ajtó sarkához, nézze mikép vonul el előtte a tánczosok hosszú sora. Jakabot pazarlása oly helyzetbe hozta, hogy minden pénzforrása ki volt merítve, míg adósságai beláthatlan tengert képezének. Egyedül a rögtöni házasság volt azon eszköz,melyen kiszabadulhatott volna azon kellemetlen helyzetből, melybe életmódja sodorta. E bálra is csak azon czélból jött, hogy itt La Land-Rocroy asszony unokahugával, a harmincz éves Costigon Karolina kisasszonnyal találkozzék, ki mindaddig visszautasított minden kérőt, tudván jól, hogy csakis pénzéért kérhetik meg kezét. Jakab e nőhöz fordult, azt felhasználandó zavarából való menekülésre; — s a vén leány elcsábittatva Jakab nevének szép hangzása által, ez egyszer szavaira meghajolt, s késznek nyilatkozott őt kezével, azaz tulajdonkép pénzével megajándékozni.