Egyetértés, 1878. február (12. évfolyam, 32-59. szám)
1878-02-23 / 54. szám
ver szállításra is szerződött, úgy látszik tehát, hogy Anglia egyelőre 100,000 szárazföldi katonával készül akcióval, mert a két fennebbi számból azt lehet kivenni, hogy ily nagy erőt bocsát rendelkezésül Bellonának, ez lévén a rendes arány ezen számoknál. Azonkívül ismét egy tengeri sétára készül Madaria öbölből a herczegszigetek felé, közelebb Konstantinápolyhoz. Ezen angol készülődések következtében az oroszok azon ellenhúzást akarják tenni, mellyel Törökországot és Európát már régen fenyegetik, t. i. Konstantinápolyt készülnek elfoglalni, s mint mondják, ebbeli szándékukat már notifikálták is a portának. Az angol parlament folyosóin azon bar van elterjedve, hogy a békekötési végleges tárgyalások igen hihetőleg meg fognak szakittatni, sőt talán már mégis szakittattak, mivel az oroszok követelései annyira túlzottak, hogy azokat már a demoralizált török államférfiak is sokalják, hogy ennek folytán Namuk pasának küldetése Szentpétervárra is elmarad. Ezen túlzott muszka követelések egyike az, mely szerint a török hajóraj egyharmad részének átengedését is conditio sine qua nonnak tették. — Megjegyzendő, hogy a törökök energiája felkeltése az angol hajóraj megérkezése és Server pasa leköszönése óta kezdődik, kiről tudva van, hogy muszka zsákiban áll, mint Mahmud Damad állott. Hihetőleg Layard biztatásai is járultak ahoz, hogy a törökök makranczosabbaknak mutatják magukat. Az oroszok és románok közti súrlódások napról napra élesebbekké lesznek. Muszkaország saját szövetségeseivel szemközt ép oly zsarnok, ép oly hitszegő, mint jobbágyai iránt s mint szeretne lenni Európával szemben és csak is Bismarck lehet egy ily hatalmasság prókátora, csakis Poroszország szövetségese. Legújabban azon törik fejüket a muszkák, hogy Oláhországot hadászatilag tehetetlenné tegyék. A román sereget ugyanis 2 táborba akarják osztani, és mind a kettőt lefegyverezni, ezután pedig az oláh nemzetőrséget föloszlatni. Viddin átadása pedig, mely már decretálva volt, ismét elmarad egy muszka ellen parancs következtében. Károly fejedelem kinyilatkoztatta, hogy készebb leköszönni, semhogy beleegyezzék Bessarabia átengedésébe. Lehetetlen is máskép nyilatkoznia, ha csak el nem akarja játszani egy koczka vetésre alattvalóinak hozzá való ragaszkodását. Legutolsó bécsi hírek szerint egy congressus tartása a hatalmak maguktartása következésében mindig valószínűtlenebbé lesz s legfeljebb conferentia tartathatnék. A „Fremdenblatt“ pedig azt mondja, ha se conferentia, se congressus nem sikerül, akkor mégsem marad egyéb hátra, mint a háborús ága A képviselőház erdőügyi bizotttegnapi ülésében letárgyalta az erdőtörvényjavaslat 109—164. §§-ait. Vitára adott okot főleg a törvényjavaslat 110. §-a, mely szerint az erdőégés oltása körül a közigazgatási tisztviselő által elkövetett mulasztás, mint kihágás büntetendő; továbbá a 119. §. azon határozata, hogy a 2-od fokú bíróság elnöksége az alispánnra és nem a főispánra bízassák, valamint a 163. §-nál felhozott azon indítvány, hogy az erdőkihágás iránt hozott ítéletben a károsult javára megállapított kártérítés is hivatalból hajtassák fel. Ezen §§-ok, illetőleg indítványok eldöntése a következő ülésig függőbe hagyatott. A 115. §-ban foglalt kivételes intézkedésekre nézve azon módosítás fogadtatott el, hogy ezen intézkedések iránt ne csak a belügyminiszter határozzon első és utolsó fokban, hanem első fokban a közigazgatási bizottság és másodfokban a belügyminiszter. A §. szövegezését a jövő ülésre halaszta a bizottság. A 122., 156. és 157. §§-okban a kir. ügyésznek a 2-od fokú bíróság üléseiben való jelenléte tekintetében mutatkozó ellenmondások egyértelmű szövegezés által egyenlíttettek ki. A többi §§-ok — a javaslat 164. §-áig — lényegtelen módosításokkal elfogadtattak. ORSZÁGGYŰLÉS: 1. Kemény küzdelem folyik a képviselőházban a kormánypárt s az ellenzék között. A kormánypártnak a kétségbeesés, a közeli bukás előérzete által szült elkeseredettség ad erőt; az ellenzéket a győzelem reménye lelkesíti, bátorítja a további lankadatlan küzdelemre. A kormány minden talpalatnyi tért csak heves harcz után foglalhat el. A mai nap, a vámszövetség III-ik czikkénél keletkezett erősebb szóharcz. A VI-ik czikknek a Lloyd társulatra vonatkozó bekezdéseinek tárgyalását a kormány elhalasztatni kívánta, az ellenzék részéről pedig Lichtenstein e pontokat a törvényjavaslatból teljesen kihagyni óhajtotta. Az első összecsapás a mai napon ennél a kérdésnél volt. Az érvek harczában az ellenzék győzött, de a szavazásnál a kormány aratott diadalt. Érdekes és heves vita keletkezett a javaslat utolsó czikkénél. Bittó István, ki általánosságban elfogadta a javaslatot, e pontnál indítványt terjesztett be, amely szerint a vám- és kereskedelmi szerződés öt év múlva felmondható. Bittó javaslata mellett felszólalt Somssich Pál, ki a javaslatot védelmező beszédében a ház helyeslése közepette keményen lehordta Tiszát a dissidens szabadelvűpártiak ellen intézett ,aljas vádaskodásaiért“. — A vita e fontos kérdésben holnap föl yláztatni fog. II. A képviselőhöz ülése febr. 33-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza, Széll, Trefort, Perczel, Bedekovics. Elnök jelenti, hogy a törvényjavaslat részletes tárgyalása alkalmából a szükséges felvilágosítások megadása végett Matlekovics Sándor miniszteri tanácsos jelen lesz. Következett a napirend a magyar korona országai és őfelsége többi királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Következett a 6. czikk folytatólagos tárgyalása. Először is felolvastatott Baross Gábor előadó indítványa, hogy e czikk két utolsó bekezdésének elfogadása azon időre halasztassék, midőn a Lloyd társulatra vonatkozó törvényjavaslat tárgyaltatik. Trefort Ágoston a 6. czikk 5-ik bekezdéséhez styláris módosítást nyújt be. Baross Gábor előadó hozzájárul a módosításhoz. Lichtenstein József e pont tárgyalása alkalmával különösen a Lloyd társaság subventiója ellen szólal fel, mely Magyarország érdekei ellen van. A vámügyi s pénzügyi bizottság indokolásaira hivatkozva, tekintetbe veendőknek tartja, hogy a Lloyd-kérdés nem tartozhatik a közügyek közé. De vámszövetséghez sem tartozik ez, mert elfogadása vagy elejtése a vámszövetség kérdését legkevésbbé sem változtatja meg, ezért óhajtaná, hogy a 6-ik czikk két utolsó kikezdése teljesen hagyassák ki. S ezen értelemben módosítást is ad be. Baross Gábor, Trefort miniszter, Tisza Kálmán miniszterelnök az elhalasztási indítvány mellett szólalnak fel. Molnár Aladár, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos Lichtenstein azon indítványát pártolják, hogy a czikk kérdéses két kikezdése teljesen kihagyassák. Szilágyi Dezső szintén Lichtenstein indítványát pártolja. Tisza K. ismételve felszólal Baross indítványa mellett. Ürményi Miksa, Pulszky Ágost, Lichtenstein indítványát ajánlják. Várady Gábor, Széll Kálmán az előadó javaslatát pártolják. Remete Géza nagy zaj, majd nagy derültség közepette, szintén Baross Gábor előadó javaslatát pártolja. Zsedényi Ede az előadó, Almássy Sándor, Ragályi Gyula és Zichy Nándor gróf, Lichtenstein indítványa mellett szólalnak fel. A vita befejeztetvén, a ház Trefort miniszter módosítványát elfogadja. A Lloyd-szerződésről szóló két pontot illetőleg bizonytalan lévén a többség, a jegyzők megolvasták a felállással szavazókat; az eredmény az, hogy a ház 165 szavazattal 135 ellenében elfogadta Baross Gábor előadó indítványát, azaz függőben hagyta a két pontot. A 8. §-hoz Trefort Ágoston miniszter pótlékot indítványoz, mely szerint a két kormány kötelezi magát előmozdítani a vasúti összeköttetést a Levantéval. Simonyi Lajos báró, Simonyi Ernő, Ráth Károly, Kerkapolyi Károly ellenzik Trefort indítványát. Tisza Kálmán ajánlja annak elfogadását , a ház azonban elveti a kormány indítványát. A 9-ik czikknél felszólal Ráth Károly, a consulatusi ügyeknél szenvedett sérelmeket hozza szóba. 386 consulatusa van a monarchiának, azoknak személyzete közt nincs egyetlen egy magyar sem. Kikel azon viszásság eljen, hogy a consulatusoknál a magyar alattvalók felett osztrák törvények szerint történik a bíráskodás. Trefort felszólalása után a 9-ik czikk elfogadtatik. A 10, 11 és 12-ik czikkek észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 13-ik czikkhez Trefort miniszter nyújt be módosítást, mely szerint a fennálló métermérték és sulyrendszer csak közös egyetértéssel változtatható meg. A módosítvány elfogadtatik. A 14-ik czikknél felszólal Tarnóczy Gusztáv s módosítványt nyújt be, amely szerint a két állam területén a vásárra járók egyenlő jogokban részesülnének. Az előadó ellenzi a módosítás elfogadását, a ház elveti azt. A 15-ik §-nál Ráth Károly a házalási törvény alkotását sürgeti. A czikk elfogadtatik. A 16-dik czikknél Ráth Károly felemlíti, hogy 1876-ban Ausztria 493.000 frtot húzott szabadalmi díjakból, Magyarország csak 41.000 frtot, tehát még csak nem is 10 százalékját, daczára, hogy a végzett munka egész egyenlő volt. Baross felszólalása után a 16-dik czikk elfogadtatik. A 17. 18. 19. 20. czikk változatlanul elfogadtatik. A 21-ik czikknél Pulszky Ágost a külügyminiszter hatáskörének illetéktelen túlterjesztése ellen szólal fel. Baross Gábor a módosítvány mellőzésére kéri a házat. Zichy Nándor támogatja Pulszky indítványát és pedig azon szempontból, mert elismeri ugyan, hogy a külügyminiszter hivatása az, hogy a kereskedelmi ügyekben a külfölddel szemben a monarchia érdekeit képviselje, s ezen viszonyok körüli intézkedéseket vezesse, de azon része a kereskedelmi érdekeknek, amelyek a monarchia egyik vagy másik felét közvetlenül érintik, elsősorban csakis az illető rész kormánya és így a,mi érdekünknek a magyar kormány lehet csak képviselője és igy az illető szakértői conferenciák vezetője is. (Helyeslés!) Tisza Kálmán a czikk változatlan elfogadása mellett szólal fel. Kerkapolyi Károly válaszól Tisza észrevételeire, ajánlja Pulszky indítványának elfogadását. Széll Kálmán Pulszky módosítványa ellen, Paczolay János pedig mellette szólal fel. Csanády Sándor lelki fájdalmát fejezi ki a felett, hogy e törvényjavaslatot az a Tisza Kálmán pártfogolja, aki a 61. évi országgyűlés alatt az úgynevezett határozati párt vezére volt; az a Tisza Kálmán, aki azon időben lealázónak tartotta magára nézve azt, hogy az uralkodóhoz felirattal járuljon; az a Tisza Kálmán, aki 67-ki közösügyes kiegyezkedést a nemzetre nézve károsnak, vészthozónak, sőt átkosnak is mondotta; az a Tisza Kálmán, aki a 67-ei közösügyes kiegyezkedés után is hosszú évek során keresztül küzdött azon közösügyeknek megváltoztatására. Hogy ez a Tisza Kálmán szólal most fel a közösügyek mellett és akarja meghonosítani, sőt szélesebb határok közé akarja terelni, ez előtt megfoghatatlan. Nem tulajdonítja szóló ezt másnak, mint azon körülménynek, hogy Tisza megtagadta politikai múltját. A közerkölcsiséggel nem tudja megegyeztetni a politikai hitehagyottságot, nem a programmok megváltoztatását. A tárgyalás alatt levő czikket el nem fogadja, semmiféle közös vámparlament létrejöttébe bele nem egyezik. (Helyeslés a szélső bal felől). Tisza Kálmán ingerülten tesz megjegyzést az előtte szólottak beszédeire. A ház Pulszky módosítványát mellőzi. Következik a 22. czikk. Bittó István e szakasznál az 1867-iki praecedensnek megfelelőleg az 5 évi felmondási záradékot indítványozza. Sem praemisában, sem consequentiájában nem osztja azon felfogást, hogy az előttünk fekvő autonom tarifa nem zárja ki a kereskedelmi szerződések kötését külállamokkal. A kérdéses felmondási záradék a monarchia belnyugalmára semmi káros befolyással nem fog lehetni, mert vagy fognak köttetni internationális kereskedelmi szerződések, és akkor ezeknek elfogadásával egyidejűleg megszüntethető lesz a most óvatosságból felveendő 5 évi felmondási záradék, minthogy akkor meg lesz a kétoldalúság, és biztosítva lesz az export érdeke is, vagy nem fognak köttetni és ez esetben úgyis oly nagy mértékben fog hiányozni a kölcsönös nyugalomhoz szükséges stabilitás a viszonyokban és oly gyakoriak lesznek a külállamok egyes vámrendszabályai folytán a monarchia két fele közti súrlódások, hogy a kérdéses felmondási záradék, mint a szerződési politikához való visszatérés egyik biztosítéka inkább hasznos, mint káros fog lenni. Módosítványa így hangzik: A harmadik bekezdés után mint új negyedik bekezdés tétessék: „Mindazonáltal a szerződési idő öt első évének elteltével mindenik félnek szabadságában állandó határozmányok megváltoztatására alkudozást indítványozni, mely alkudozást a másik fél vissza nem utasíthat. Ha ez után az egyesség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni. Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő.“ Baross Gábor (Eláll! Eláll!) Ha nem kíván szólni semmi, a szótól eláll. Helfy Ignácz kéri a kormányt, hogy jelezze álláspontját az indítvánnyal szemben. Tisza Kálmán : A kormány szempontja már az általános vitából is kivehető volt. Somssich Pál e pontnál látja az alkalmat arra, hogy megadassák a mód, hogy a nemzet öt év múlva az egyezségből eredhető bajtól, ha a baj tényleg bekövetkezik — amin nem kételkedik legkevésbé sem, hogy be fog következni — menekedhessék, s azért e részletnél ép úgy megtámadja a törvényjavaslatot, mint megtámadta általánosságban s bocsánatot kér, ha e támadást nem fogadhatja el hátulról intézett támadásnak. (Helyeslés a baloldalon.) Evvel vádolta ugyanis a miniszterelnök az általános vita alkalmával kétszer is, egyszer különösen szólót, általában pedig azokat, kik ez oldalról a javaslatok ellen felszólaltak. (Halljuk). Miután ilyen nem lovagias, nem nemes, aljas váddal illette őt a miniszterelnök, engedelmet kér a háztól, hogy magát védelmezhesse. A kiegyezési tárgyalások kezdetén, azon bizalom, amellyel a kormány iránt akkor viseltetett, azt súgta neki, hogy a kormányférfiak nem fognak semmi oly egyezségbe bocsátkozni, mely Magyarország érdekeit sérti. (Mozgás középen.) Midőn a bankkérdés került szőnyegre, bár az osztrák nemzeti bankkal való egyezkedést tanácsosnak mondotta, de kijelentette, hogy a 80 milliónál ellene fog szavazni. Hátulról való támadás volt-e ez ? A vámszövetségre vonatkozólag nyilvános értekezleten kijelentette, hogy elvileg tudomásul vesszük a kormány közleményét, de fenntartja magának a végelhatározást akkorra, midőn a részleteket ismerni fogja. (Tetszés a baloldalon.) Hivatkozik a t. szabadelvű pártnak tagjaira, nem ezt mondta-e ? Kérdezi, ez hátulról támadás? Lehetett-e neki előbb szólni,mintsem a részleteket megismerte? És midőn megismerte a részleteket nyíltan, előre, egyenesen kijelentette, hogy a törvényjavaslatot károsnak tartja s azt el nem fogadja. Hátulról támadás volt ez? A miniszterelnök vádját tehát visszautasítja (Élénk helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök azt mondta a múltkor, hogyha az utána következő kormány csak ilyen javaslatot fog beterjeszteni, azt ő pártolni fogja ugyan, de fog magának „gondolni valamit arról, hogy minő politikai etnika van a mostani kormány megbuktatásában.“ Nem vette észre a miniszterelnök, hogy mily kárhoztató ítéletet mondott ezzel önnön magára ? Azért létesült a fusió, azért kellett visszalépni az előbbi kormánynak, hogy jobb, czélszerűbb, a haza érdekeinek inkább megfelelő egyesség köttessék, mint az eddigi volt; azért történt e fusió, mivel azt hittük, hogy ezen férfiak, akik több eréllyel bírnak, az egyességet nagyobb sikerrel fogják megköthetni. Most megtörtént a fusió. Kaptunk-e jobb egyességet? Nem! Nem mondja-e maga a minisztérium, hogy ez az egyesség a haza érdekeinek meg nem felel. Nem az a meggyőződésünk, hogy rosszabb a jelenlegi állapotnál; nem mondják-e ezt a szakférfiak, kereskedelmi kamarák és a többiek ? (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van balfelől.) No hát micsoda következtetést vonjon le szóló azon politikai ethikára, mely az előbbi minisztérium megbuktatásában nyilatkozott, ha nem azért történt ez, hogy ő jobbat, a haza érdekeinek inkább megfelelőt vihessen keresztül, mintsem azon férfiak lettek volna képesek keresztül vinni? Azt pedig meri állítani, hogy ha a régi Deákpárt miniszterek ily egyezséggel léptek volna fel, a mostani miniszterelnök lett volna az első, aki sújtó ítéletet mondott volna reá. (Élénk helyeslés és zajos éljenzés balfelől.) A miniszterelnök maga mondja ki magára az ítéletet, midőn azt mondja, hogyha megbuktatásának más czélja nincs, mint az, hogy az utána következő kormány is csak ilyen javaslatokat terjesszen elő, akkor ebben furcsa politikai ethika van. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon). A dolog érdemére térve a többi közt így szól: Ha megkötjük kezeinket 10 évre és rosznak bizonyulna a most kötendő egyezség, melyet maguk a miniszter urak sem mondanak tökéletesen jónak és kielégítőnek, akkor nincs mód tőle menekülni. Ha pedig elfogadjuk az indítványozott clausulát, akkor az esetre, ha a gyakorlati életben károsnak bizonyult ez egyezség, módunkban van ez egyezségtől szabadulni. Ajánlja Bittó indítványát. (Élénk helyeslés a balon és a szélső jobbon.) Tisza Kálmán a czikk változatlan elfogadását ajánlja. Helfy Ignácz szólni akar, de az előre haladt idő miatt a tanácskozás folytatása holnapra halasztatik. Ülés vége 2 óra 45 perczkor. III. A fürendiház ülése február 31-én. Elnök: Majláth György országbíró. A kormány részéről jelen vannak: Perczel Béla, Csemegi Károly államtitkár. Elnök az ülést megnyitván, tárgyalás alá vétetik Radvánszky tegnap függőben maradt módosítványa a nemzetiségi izgatások tekintetében. Rudnyánszky József b. helyesli azon eszmét, mely Radvánszky módosítványának alapul szolgál, de azt más alakban kívánná kifejeztetni. Részletes módosítványt terjeszt elő, melyben főleg az iskolákban használt nemzetellenes tanszerek használóit és államellenes tanok hirdetőit kívánja büntettetni. Igolyi Arnold nem fogadja el Radvánszky módosítványát. Szőgyény Marick László Radvánszky módosítványát pártolja s utalva azon izgatásokra, melyekre Radvánszky hivatkozott, szükségesnek tartja az állam érdekében ezen izgatások lehető meggátlását. Csemegi Károly elégségesnek tartja a törvényben foglalt intézkedéseket. Kéri a módosítvány elvetését. A ház eredeti szövegét fogadta el. Prónay Dezsőnek tegnap szintén függőben maradt indítványa, mely a büntettek, vagy nagy vétségek elkövetőinek feldicsérőire vonatkozik, rövid vita után, Csemegi indítványára elvettetett. A vallás elleni büntetéseknél Haynald Lajos kalocsai érsek fényes beszédben az istenkáromlás megbüntetését kívánja. Samassa József pártolja az indítványt. Csemegi az indítvány ellen nyilatkozik. Cziráky János gróf a módosítvány elfogadását ajánlja. Szögyényi-Marich László a tett indítványt elvben elfogadta, de következő szövegezést kívánt adni. A ki istent meggyalázó kitételekkel a 171. §-ban körülirt módon (t. i. valamely gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése, vagy közszemlére kiállítása által) sérti, stb. Örményi József hozzájárul Szőgyény módosításához.· Eötvös Dénes báró nem fogadja el a módosítványt. Vannak dolgok, melyeket habár roszaknak ismerjük is azokat, de a dolog természetéből folyólag, azokat orvosolni nem lehet. Ilyen az istenkáromlás. Prónay Dezső báró nem helyesli, hogy a káromkodás ellen valami intézkedés tétessék, de látva a háznak hangulatát, legalább e szavakat kéri a módosítványhoz tétetni ,s ez által közmegbotránkozást okoz.“ Haynald Lajos magáévá teszi Szögyényi módosítását. A ház elfogadja Szögyényi módosítását. A 191. §-hoz Haynald Lajos tesz módosítványt, Csemegi és Samassa felszólalása után a ház mellőzi a módosítványt. A 192-ik §-nál Csemegi a kormány eredeti szövegezését ajánlja elfogadásra a képviselőház által elfogadott szöveg helyett. Elfogadtatik. A 263-ik §§-hoz Cziráky János és Csemegi szólnak; az eredeti szerkezet marad. A 205-ik szakaszt Festetich Pál kihagyatni indítványozza,— indítványának tárgyalása felfüggesztetik. A 206— 277. §§-ok a hármas bizottság jelentéktelének módosításai fogadtatnak el. Ülés vége 3 óra 15 perczkor. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Klapka tábornok Konstantinápolyból végkép elköltözik s családjával együtt Párisban telepedik meg. — Frecska Alajos pécsi hazánkfiát Francziaországban a meaux-i lelkész-szemináriumhoz kinevezték az erkölcstan rendes tanárának. — Rudolf trónörökös az angol földön tett kirándulásaiból visszatérve, ez időszerint ismét Londonban tartózkodik. — Uj képviselő. Az alsó-kubini kerületben Kubinyi Árpád konzervatív-párti választatott meg képviselőnek. — A Baldácsy-birtokokból azokat, melyeket a báró a protestáns egyház javára adott át, tudvalevőleg a Schweiger-testvérek vették bérbe, s Schweiger testvérek a bérbevétel alkalmára tegnap előtt fényes banquettet tartottak — et fecerunt magnum áldomás.“ Számos helvét hitt vallásu országgyűlési képviselő, tanár és lelkész vett részt ezen áldomásnál. Gróf Lónyay Menyhért, gr. Degenfeld, Bittó István, két superintended és br. Baklácsy jelen voltak, a kedélyes felköszöntések véget sem akartak érni. Általános sajnálattal találkozott azon körülmény, hogy Zsedényi Ede az ágostai hitfelekezet magyarországi főfelügyelője nem engedett a meghívásnak és nem vett részt a banquetten. —■ Az uj pápáért. A pápa megválasztatása alkalmából a cs. kir. főudvarmesteri hivatal (?) felszólította távsürgönyileg a magyar belügyminisztériumot, hogy jövő vasárnap az ország valamennyi cathedrális és plébániatemplomaiban hála isteni tisztelet tartandó, miről az egyházmegyei hivatalok még ma értesítendő. Ennek következtében jövő vasárnap, f. hó 24-én délelőtti 10 órakor a budapesti vári helyőrségi templomban ünnepélyes „te deum“ fog tartatni Haynald érsek által fényes segédlettel. A minisztérium utján meghivatnak ezen ünnepélyre a felső-alsó ház tagjai, s egyéb törvényhatóságok, az egyetem stb. A templom az ünnepélyhez méltóan fog diszittetni. — Az uj pápa arczképe. A mai időnek „gyorsan“ a jelszava. Alig hozta meg a táviró, hogy Pecci bibornok XIII. Leo néven a pápai trónra lépett, délután a kirakatok tele voltak XIII. Leo fényképeivel, melyek az uj pápát teljes diszernátusban ábrázolják. A fénykép elkészítésére bizony kevés idejük volt az illető iparosoknak ? — Bismarckról. Bismarck tegnapelőtti nagy beszéde alkalmából a berlini lapok sok érdekes aprólékos részletet közölnek. Az egyik pedig így írja le a jelenetet: Bismarck hg. a sárga vértesek egyenruháját viseli, mely hatalmas alakjához kitünően illik; arcza kissé meghalványodott, de sürü szemöldjei alatt most is ép oly idegesen pislantanak szemei, mint régen te; tejéről a hires három hajszál eltűnt, a tonsura a nyakig ér már; a bajusz, mely kihívóan áll a felső ajkról, fehér lett, szemöldje szintén. Sajátszerü benyomást keltett, midőn a „vaskanczellár“ beszéde kezdetén engedelmet kért, hogy olykor leülhessen, mert soká nem bír állni. Beszéde egy részét csakugyan ülve mondta, de midőn az ügy érdeke elragadta, felszökött a székről és ismét a régi cancellár állott ott, kinek nincsenek idegei. Nagy kézirattáskát hoztak elébe, a híres két láb hosszú plajbász is ott volt előtte. A szövetségtanács asztalához ült és látcsövei, (melyet ezúttal első ízben használt, mivel szemei úgy látszik szenvedtek) végig nézte a karzatot, a diplomata páholyt és a képviselői padokat, melyek természetesen mind zsúfolva voltak. Egész apparátus volt előtte, diplomatiai okmányok, térképek,jegyzékek stb.; azelőtt ilyesmiket nem szokott használni. Izgatottság nélkül beszélt. A diplomatiai okmányokat szép folyékony franczia nyelven olvasta fel, közbe-közbe kis szünetet tart, vizet iszik, olykor a hallgatóság felderítésére egy-egy életet mond. De amint tovább beszél, hangja érczesebb, arczjátéka elevenebb lesz; látszik, hogy neki melegedik a themának; amint a külügyi viszonyok sima jegéről a német érdekek terére lép, élesen, hatalmas hangon beszél és a ház zajos tetszése közben prodlamálja elméletét a német érdekekről. A vita folyamában az irónia és sarcasmus régi nagy mesterét látjuk megint. — A békeegyezmény aláírása az orosz és török meghatalmazottak részéről érzékeny jelenet volt. Szegény török küldötteknek alkalmuk volt meggyőződni, hogy nemzetet temetni, országot búcsúztatni milyen nehéz feladat! A „Ruszkij Mir“ azt mondja, hogy a török meghatalmazottak csak nagy nehezen írták alá neveiket a békeokmányokra. Az öreg Namik pasa kényezett, s midőn ennek láttára a nagyherczeg kezet nyújtott neki, azon reményt jelentvén ki, hogy most már Török és Oroszország barátságos viszonyban fognak élni, a pasa egy szót sem volt képes válaszolni, csupán hosszasan szorította a nagyherczeg kezét. — Közlekedés. A mai naptól kezdve addig, mig a rendes nyári menetek ismét megnyittatnak a dunagőzhajózási társaság ideiglenesen a következő személy menetekkel nyitja meg a közlekedést : Budapestről Győrbe, s onnét Budapestre naponkint reggeli fél 7 órakor. Budapestről Mohácsig reggeli 7 , és Mohácsról Budapestig reggeli 3 órakor naponkint. Az esetben, ha a jég Gemencz és Mohács közt még máig sem indult volna el, akkor a hajók csak a legutolsó jégmentes állomásig közlekednek. A győri hajók Budapesten a bécsi, a rohári hajók, ellenben a mohácsi kiszállóhelyről fog .k elindulni. — E Uinger József, a budapesti nemzeti színház iménti hős-tenoristája múlt napokban Temesvárott szerepelt, telt házak előtt. Ottani lapok elismerő referádákat írnak az előadások hatásáról. — Az oroszok részére monarchiánkban a „W.“ szerint 100 ezer pár csizma készül megrendelésre, s ezek egy részét Prágában, Bécsben, Brassóban, Budapesten (a dunaparti Schmidt-gyárban 30 ezeret) lázas sebességgel márczius első napjaira állítják ki. — A bulgáriai aranyvilág. Jó lenne most bolgárnak a lenni sok aspiráns a magyarnak. Csak úgy osztogatják ott az áldást, mintha manna hullana az égből. Tudniillik, hogy a muszkák „szervezik“ Bulgáriát. Most aztán a bolgárok Oláhországból és a szomszédos vidékekről tömegesen vándorolnak haza. A bukaresti bolgár telep minden fiatal tagja uborkafára kapaszkodik, hivatalba, tisztségbe jut. Bolgárország ideiglenes szervezete és kormányzata egészen orosz bablon szerint rendeztetik be. Minden város kap egy kormányzót, rendőrfőnököt, s az úgynevezett „negyedmestereket“ stb. A volt török szandiákságok kormányzóságokká alakíttatnak, s ezeket területekre és járásokra osztják fel. Közhivatalokra csak olyan bolgárok bocsáttatnak, akik az orosz nyelvben jártasok, ami ugyan nem képez akadályt az ifjú bolgárok előtt, mert ezek legnagyobb része Oroszországban nevelkedett s kiképeztetését ott nyerte. Hanem lesznek is ezekből pompás muszkák. — Váczott — mint értesülünk — Emerich Belizár szerkesztése alatt f. hó 24-én „Vácz és vidéke“ czimü lap indul meg. Ajánljuk a vácziak figyelmébe, mert ugy tudjuk, helyes irányt tűzött ki a szerkesztő, ami jelenleg Váczra nagyon is ráfér. Vácz a hazafiságban mindig előljárt, ott volt a határozati pártnál, az országban Vácz első választotta meg o. gy. képviselőjéül Kossuth Lajost. Böszörményi László a váczi levélért szenvedett ki a fogságban. Vácznak mindig balpárti országgyűlési képviselője volt, s ma Vácz ott van azok közt, a kik a hazai ipart és kereskedést megölték, hogy az osztrákénak fényes életet biztosítsanak ; Vácz ott van azok közt, kik a magyar banknak sírját megásták, hogy Bécs minden életerőnket kiszivatyuzza; Vácz ott van azok közt, a kik a vámügy agyonszavazásával a nemzet kezébe adták a koldusbotot; csakhogy Bécs, Brün sat. virágzásnak örvendjen. Ha még nem ébredt öntudatra Vácz, fülébe kell dörögni; ne szenderegj oroszlán, mert megfojtanak a majmok! — Sajtóper. A „Miskolcz“ czimü lap ellen a kir. ügyészség pert indított, s erről nemrég értesítette is a lap felelős szerkesztőjét dr. Bódogh Albertet. A kir. ügyészség arra alapítja vádját, hogy a szerkesztő több politikai tartalmú czikket adott ki, anélkül, hogy a cantiót letette volna. A megkrétázott czikkek nagyobbára régiek. No de várni kellett a perrel, amíg a választások közelednek, mert tudvalevőleg Bódogh Albert Borsod megyében a függetlenségi pártnak képviselőjelöltje, s megválasztása a megyében nem szenved kétséget. Az inkriminált czikkek közt ott van többek közt az „Egyetértés“ által is átvett czikke Aranyi Lipótnak „Verhovay igazoltatási ügye“, melyben egy szó sincs politikáról, az egész ügy morális szempontból volt megírva, továbbá a budapesti népgyülés határozata minden commentár nélkül, sőt a mi legeredetibb közte van még „A nemzet vendégei“ czimü czikk is, melyben csakis a török küldöttség budapesti fogadtatása van leírva. Ugy látszik a farizeus „szabadelvűség” nemcsak a fővárosi sajtóra terjeszti ki atyai figyelmét, hanem a vidéken is üldözi azokat, kik elég bátrak az országpusztító kormányeligyenek szemébe mondani az igazat. — A népszínház igazgatósága a következő darabokat nem találta előadásra alkalmasaknak: „Martinuzzi,* „A pásztorok,“ „Lincigk János,“ „Az elvált férj,“ „Rózsi csókja,“ „A pesti tengőczök/ „Polgári házasság,“ „Senki fia," „Az árva,“ „A két kulacsos“ és „Az iparosok.“ A kéziratok visszavehetők a titkári hivatalban naponkint d. e. 10—12-ig. — Az orosz kegyetlenségek, melyeket az általuk elfoglalt területen végbevisznek, felülmúlnak minden képzeletet. A lengyeleket különösen pusztítják itt is, egyszerű statárium utján, minden czeremoniát kerülve. Csorla mellett is, Konstantinápolytól nehány mérföldre élt az 1863-iki lengyel fölkelésből ismert Taczanovszky lengyel fölkelő-vezér. T. már évekkel ezelőtt áttért az Islamra, a mondott helyen földbirtokot vett, s mezei gazdasággal foglalkozott, melyet az orosz invasio alatt sem akart elhagyni. A mint az oroszok bevonultak, Taczanovszky, ki a szultán alattvalója volt, elfogatott, orosz haditörvényszék elé álliták, s ennek ítélete alapján felakasztották. Ez nyilvános gyilkosság; — Taczanovszky, minden czivilizált nép törvényei szerint, az oroszokra nézve sérthetetlen volt. Az üldözött lengyelekből el is indult most egy küldöttség Londonba, felvilágosítást adni az ellenök elkövetett eljárásról. A Rózsa testvérek, az újpesti rablógyilkosok f. hó 25-én tartandó bűnügyi tárgyalása iránt rendkívüli az érdekeltség, különösen a női körökben, kiknek részére a törvényszéki alelnök mintegy 90 jegyet osztott ki. Hogy a hallgatóság elférjen a szűk teremben, úgy véltek a dolgon segíteni, hogy a padok eltávolíttatnak. Majd meglátjuk hányan fogják a Hihetőleg hosszadalmas tárgyalást állva végighallgatni. — Az épületes közigazgatási bizottsági intézmény silányságai, írják nekünk Kalocsáról. Számos esztendei rész termés és árvízpusztitás következtében, az amúgy is erőnket felülmúló adót, pontosan fizetni nem tudtuk, a városi adóvégrehajtó a városházához patkányoknak összehordott zálogokat eladni nem tudja, amit elad, a végrehajtási költségek fedezésére legtöbb esetben felemésztetik. A sírás, jajkiabálás hangja a közigazgatási bizottságot domináló adófelügyelő füléig nem hatott el, kiküldött még egy állami végrehajtót, de az adó két körmönfont legény lelketlen zsarolására sem mutathat nagyobb eredményt. Mesterük, az adófelügyelő lelkiismeretlenségének takargatására a közigazgatási ülésben — mint a „P. L.“ olvassuk — nekiront a járási szolgabirónak, részrehajlással vádolja, mintha ez a községi bírák gyengeségét legyezgetné. Hát csak rajta, ölje ki a jóravaló tisztviselőből is hivatala iránti önérzetét, rántsa sárba magához a Tisza kormány nagyobb dicsőítésére. Onnan osztják a renumeratiót, érdemjeleket, előléptetést sat., de mi bízunk önérzetes tisztviselőnkben, s még az adóvégrehajtásnál sem kívánunk tőle erélytelenséget; a rágalmazó insinuatiók felderítésében pedig mellette leszünk. — Borzasztó szerencsétlenség történt Dunaföldvárott e hó 20-án délután, Sey Ferencz alapitv. urad. számtartó pinczéjében, hol két kőmivessegéd, névszerint Tárnánké István és Széles, annak kirakásával voltak elfoglalva. Mint lapunknak írják: munka közben a föld leszakadt és mindkét munkást eltemette. Kevés híján Beszedics Adolf a népbank könyvelője ugyanezen sorsban részesült volna, ki a szomszédos pinczéből a nagy robajra előrohant a szerencsétlenek megmentésére. Estefelé sikerült a holttesteket kiásni. Ekkor megható jelenet fejlődött: az egyik ifjú apja, ölnyi magas izmos ember fia láttára egész testében remegett, gyermekként sirt és majdnem összeroskadt. Február 21-én kisérték a halottakat mint az önkénytes tűzoltó-egylet volt tagjait a teljes díszben kivonult egyleti tagok, és nagyszámú közönség örök nyugalomra. Ez már rövid idő óta a második pinczebeomlási eset. Első ízben szerencsére emberélet nem esett áldozatul, csak a benne lévő bor — melyet eddig sem sikerül kiásni — tulajdonosának összes vagyona, veszett kárba. — A műcsarnok épületéről nemrég, részint elhamarkodott, részint részakaratú ráfogások keringtek, melyek itt-ott a sajtóban is kifejezést nyertek. Ez alaptalan híreket a műcsarnok megvizsgálására kiküldött bizottság, mely közelebb adta be jelentését, határozottan és erélyesen megczáfolja. A bizottság ugyanis, mely Ráth elnöklete alatt Ybl Miklós, Pártos Gyula, Wéber Antal, Lefehner Lajos építészek és Perlaky Kálmán ügyvéd urakból állt, beható vizsgálat után kitüntette, hogy a ház az építési szerződéses terveknek tökéletesen megfelel s jól és sokban épült. Kimondja pedig ez ítéletet oly bizottság, melynek tagjai közzé a főváros legtekintélyesebb építészei tartoznak.