Egyetértés, 1878. február (12. évfolyam, 32-59. szám)

1878-02-23 / 54. szám

ver szállításra is szerződött, úgy látszik te­hát, hogy Anglia egyelőre 100,000 száraz­földi katonával készül akcióval, mert a két fennebbi számból azt lehet kivenni, hogy ily nagy erőt bocsát rendelkezésül Bel­­lonának, ez lévén a rendes arány ezen szá­moknál. Azonkívül ismét egy tengeri sétára készül Madaria öbölből a herczegszigetek felé, kö­zelebb Konstantinápolyhoz. Ezen angol készülődé­sek következtében az oroszok azon ellen­hú­zást akarják tenni, mel­lyel Törökországot és Európát már régen fenyegetik, t. i. Konstanti­­nápolyt készülnek elfoglalni, s mint mondják, ebbeli szándékukat már notifikálták is a portának. Az angol parlament folyosóin azon bar van elterjedve, hogy a békekötési vég­leges tárgyalások igen hihetőleg meg fog­nak szakittatni, sőt talán már mégis szakit­ta­tt­a­k, mivel az oroszok követelései annyira túlzottak, hogy azokat már a demoralizált török államférfiak is sokalják, hogy ennek folytán Namuk pasának küldetése Szentpétervárra is elmarad.­­ Ezen túlzott muszka követelések egyike az, mely szerint a török hajó­raj egyhar­­m­ad részének átengedését is conditio sine qua nonnak tették. — Megjegyzendő, hogy a tö­rökök energiája felkeltése az angol hajó­raj megérkezése és Server pasa leköszö­nése óta kezdődik, kiről tudva van, hogy muszka zs­ákiban áll, mint Mahmud Damad állott. Hi­hetőleg Layard biztatásai is járultak ahoz, hogy a törökök makranczosabbaknak mutatják ma­gukat. Az oroszok és románok közti súr­lódások napról napra élesebbekké lesznek. Muszka­ország saját szövetségeseivel szemközt ép oly zsar­nok, ép oly hitszegő, mint jobbágyai iránt s mint szeretne lenni Európával szemben és csak is Bis­marck lehet egy ily hatalmasság prókátora, csak­is Poroszország szövetségese.­­ Legújabban azon törik fejüket a muszkák, hogy Oláhországot hadászatilag te­hetetlenné tegyék. A román sere­get ugyanis 2 táborba akarják osztani, és mind a kettőt lefegyverezni, ezután pedig az oláh nemzetőrséget föloszlatni. Viddin át­adása pedig, mely már decretálva volt, ismét elmarad egy muszka ellen parancs következté­ben. Károly fejedelem kinyilatkoztatta, hogy készebb leköszönni, semhogy bele­egyezzék Bessarabia átengedésébe. Lehetetlen is máskép nyi­latkoznia, ha csak el nem akarja játszani egy koczka vetésre alattvalóinak hozzá való ragasz­kodását. Legutolsó bécsi hírek szerint egy congressus tartása a hatalmak maguktartása kö­vetkezésében mindig valószínűtlenebbé lesz s leg­feljebb conferentia tartathatnék. A „Fremdenblatt“ pedig azt mondja, ha s­e conferentia, se con­gressus nem sikerül, akkor még­sem marad egyéb hátra, mint a háború­­s á­g­a A képviselő­ház erdőügyi bizott­­tegnapi ülésében letárgyalta az erdőtör­vényjavaslat 109—164. §§-ait. Vitára adott okot főleg a törvényjavaslat 110. §-a, mely szerint az erdőégés oltása körül a közigazgatási tisztviselő ál­tal elkövetett mulasztás, mint kihágás büntetendő; továbbá a 119. §. azon határozata, hogy a 2-od fokú bíróság elnöksége az alispánnra és nem a fő­ispánra bízassák, valamint a 163. §-nál felhozott azon indítvány, hogy az erdőkihágás iránt hozott ítéletben a károsult javára megállapított kártérítés is hivatalból hajtassák fel. Ezen §§-ok, illetőleg indítványok eldöntése a következő ülésig függőbe hagyatott. A 115. §-ban foglalt kivételes intézkedésekre nézve azon módosítás fogadtatott el, hogy ezen intézkedések iránt ne csak a belügyminiszter hatá­rozzon első és utolsó fokban, hanem első fokban a közigazgatási bizottság és másodfokban a belügy­miniszter. A §. szövegezését a jövő ülésre halaszta a bizottság. A 122., 156. és 157. §§-okban a kir. ügyész­nek a 2-od fokú bíróság üléseiben való jelenléte tekintetében mutatkozó ellenmondások egyértelmű szövegezés által egyenlíttettek ki. A többi §§-ok — a javaslat 164. §-áig — lényegtelen módosításokkal elfogadtattak. ORSZÁGGYŰLÉS: 1. Kemény küzdelem folyik a képviselő­házban a kormánypárt s az ellenzék kö­zött. A kormánypártnak a kétségbeesés, a közeli bukás előérzete által szült elkesere­dettség ad erőt; az ellenzéket a győzelem reménye lelkesíti, bátorítja a további lan­kadatlan küzdelemre. A kormány minden talpalatnyi tért csak heves harcz után fog­lalhat el. A mai nap, a vámszövetség III-ik czikkénél keletkezett erősebb szóharcz. A VI-ik czikknek a Lloyd társulatra vonat­kozó bekezdéseinek tárgyalását a kormány elh­alasztatni kívánta, az ellenzék részéről pedig Lichtenstein e pontokat a tör­vényjavaslatból teljesen kihagyni óhajtotta. Az első összecsapás a mai napon ennél a kérdésnél volt. Az érvek harczában az el­lenzék győzött, de a szavazásnál a kormány aratott diadalt. Érdekes és heves vita keletkezett a javaslat utolsó czikkénél. Bittó István, ki általánosságban elfogadta a javaslatot, e pontnál indítványt terjesztett be, a­mely szerint a vám- és kereskedelmi szerződés öt év múlva felmondható. Bittó javaslata mellett felszólalt Som­s­­sich Pál, ki a javaslatot védelmező be­szédében a ház helyeslése közepette kemé­nyen lehordta Tiszát a dissidens szabadelvű­­pártiak ellen intézett ,­aljas vádaskodásai­ért“. — A vita e fontos kérdésben holnap föl yláztatni fog. II. A képviselőhöz ülése febr. 33-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. A miniszterek közül jelen vannak: Tisza, Széll, Trefort, Perczel, Bedekovics. Elnök jelenti, hogy a törvényjavaslat részle­tes tárgyalása alkalmából a szükséges felvilágosí­tások megadása végett Matlekovics Sándor miniszteri tanácsos jelen lesz. Következett a napirend a magyar korona országai és ő­felsége többi királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szö­vetségről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Következett a 6. czikk folytatólagos tárgyalása. Először is felolvastatott Baross Gábor elő­adó indítványa, hogy e czikk két utolsó bekezdé­sének elfogadása azon időre halasztassék, midőn a Lloyd társulatra vonatkozó törvényjavaslat tárgy­altatik. Trefort Ágoston a 6. czikk 5-ik bekezdésé­hez styláris módosítást nyújt be. Baross Gábor előadó hozzájárul a módosí­táshoz. Lichtenstein József e pont tárgyalása alkal­mával különösen a Lloyd társaság subven­­tiója ellen szólal fel, mely Magyarország­ érdekei ellen van. A vámügyi­ s pénzügyi bizottság indo­kolásaira hivatkozva, tekintetbe veendőknek tartja, hogy a Lloyd-kérdés nem tartozhatik a közügyek közé. De vámszövetséghez sem tartozik ez, mert elfogadása vagy elejtése a vámszövetség kérdését legkevésbbé sem változtatja meg, ezért óhajtaná, hogy a 6-ik czikk két utolsó kikezdése teljesen hagyassák ki. S ezen értelemben módosítást is ad be. Baross Gábor, Trefort miniszter, Tisza Kálmán miniszterelnök az elhalasztási indítvány mellett szólalnak fel. Molnár Aladár, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos Lichtenstein azon indítványát pártolják, hogy a czikk kérdéses két kikezdése tel­jesen ki­hagyassák. Szilágyi Dezső szintén Lichtenstein indítványát pártolja. Tisza K. ismé­telve felszólal Baross indítványa mellett. Ürményi Miksa, Pulszky Ágost, Lichtenstein indítványát ajánlják. Várady Gábor, Széll Kálmán az­ előadó javaslatát pártolják. Remete Géza nagy zaj, majd nagy derültség közepette, szintén Baross Gábor előadó javaslatát pártolja. Zsedényi Ede az elő­adó, Almássy Sándor, Ragályi Gyula és Zichy Nándor gróf, Lichtenstein indítványa mellett szó­lalnak fel. A vita befejeztetvén, a ház Trefort mi­niszter­ módosítványát elfogadja. A Ll­o­y­d-s­z­e­r­­ződésről szóló két pontot illetőleg bizonytalan lévén a többség, a jegyzők megolvasták a felállás­sal szavazókat; az eredmény az, hogy a ház 165 szavazattal 135 ellenében elfogadta Baross Gábor előadó indítványát, azaz függőben hagyta a két pontot. A 8. §-hoz Trefort Ágoston miniszter pót­lékot indítványoz, mely szerint a két kormány kö­telezi magát előmozdítani a vasúti összeköttetést a Levantéval. Simonyi Lajos báró, Simonyi Ernő, Ráth Károly, Kerkapolyi Károly ellenzik Trefort indítványát. Tisza Kálmán ajánlja annak elfoga­dását , a ház azonban elveti a kormány indít­ványát. A 9-ik czikknél felszólal Ráth Károly, a con­­sulatusi ügyeknél szenvedett sérelmeket hozza szóba. 386 consulatusa van a monarchiának, azok­nak személyzete közt nincs egyetlen egy magyar sem. Kikel azon viszásság eljen, hogy a consula­­tusoknál a magyar alattvalók felett osztrák törvé­nyek szerint történik a bíráskodás. Trefort felszó­lalása u­tán a 9-ik czikk elfogadtatik. A 10, 11 és 12-ik czikkek észrevétel nélkül elfogadtatnak. A 13-ik czikkhez Trefort miniszter nyújt be módosítást, mely szerint a fennálló métermérték és sulyrendszer csak közös egyetértéssel változtat­ható meg. A módosítvány elfogadtatik. A 14-ik czikknél felszólal Tarnóczy Gusztáv s módosítványt nyújt be, a­mely szerint a két ál­lam területén a vásárra járók egyenlő jogokban részesülnének. Az előadó ellenzi a módosítás el­fogadását, a ház elveti azt. A 15-ik §-nál Ráth Károly a házalási tör­vény alkotását sürgeti. A czikk elfogadtatik. A 16-dik czikknél Ráth Károly felemlíti, hogy 1876-ban Ausztria 493.000 frtot húzott sza­badalmi díjakból, Magyarország csak 41.000 frtot, tehát még csak nem is 10 százalékját, daczára, hogy a végzett munka egész egyenlő volt. Ba­ross felszólalása után a 16-dik czikk elfogadtatik. A 17. 18. 19. 20. czikk változatlanul elfo­­gadtatik. A 21-ik czikknél Pulszky Ágost a külügymi­niszter hatáskörének illetéktelen túlterjesztése ellen szólal fel. Baross Gábor a módosítvány mellőzé­sére kéri a házat. Zichy Nándor támogatja Pulszky indítványát és pedig azon szempontból, mert elismeri ugyan, hogy a külügyminiszter hivatása az, hogy a keres­kedelmi ügyekben a külfölddel szemben a monar­chia érdekeit képviselje, s ezen viszonyok körüli intézkedéseket vezesse, de azon része a kereske­delmi érdekeknek, a­melyek a monarchia egyik vagy másik felét közvetlenül érintik, első­sorban csakis az illető rész kormánya és így a,mi érde­künknek a magyar kormány lehet csak képviselője és igy az illető szakértői conferenciák vezetője is. (Helyeslés!) Tisza Kálmán a czikk változatlan elfogadása mellett szólal fel. Kerkapolyi Károly válaszól Tisza észrevéte­leire, ajánlja Pulszky indítványának elfogadását. Széll Kálmán Pulszky módosítványa ellen, Paczolay János pedig mellette szólal fel. Csanády Sándor lelki fájdalmát fejezi ki a felett, hogy e törvényjavaslatot az a Tisza Kál­mán pártfogolja, a­ki a 61. évi országgyűlés alatt az úgynevezett határozati párt vezére volt; az a Tisza Kálmán, a­ki azon időben lealázónak tar­totta magára nézve azt, hogy az uralkodóhoz fel­irattal járuljon; az a Tisza Kálmán, a­ki 67-ki közösügyes kiegyezkedést a nemzetre nézve káros­nak, vészthozónak, sőt átkosnak is mondotta; az a Tisza Kálmán, a­ki a 67-ei közösügyes kiegyez­kedés után is hosszú évek során keresztül küzdött azon közösügyeknek megváltoztatására. Hogy ez a Tisza Kálmán szólal most fel a közösügyek mel­lett és akarja meghonosítani, sőt szélesebb határok közé akarja terelni, ez előtt megfoghatatlan. Nem tulajdonítja szóló ezt másnak, mint azon körülménynek, hogy Tisza megtagadta poli­tikai múltját. A közerkölcsiséggel nem tudja meg­egyeztetni a politikai hitehagyottságot, nem a prog­­rammok megváltoztatását. A tárgyalás alatt levő czik­­ket el nem fogadja, semmiféle közös vámparlament létrejöttébe bele nem egyezik. (Helyeslés a szélső bal felől). Tisza Kálmán ingerülten tesz megjegyzést az előtte szólottak beszédeire. A ház Pulszky módosítványát mellőzi. Következik a 22. czikk. Bittó István e szakasznál az 1867-iki prae­­cedensnek megfelelőleg az 5 évi felmondási záradékot indítványozza. Sem praemisában, sem consequentiájában nem osztja azon felfogást, hogy az előttünk fekvő autonom tarifa nem zárja ki a kereskedelmi szer­ződések kötését külállam­okkal. A kérdéses felmondási záradék a monarchia belnyugalmára semmi káros befolyással nem fog lehetni, mert vagy fognak köttetni internationális kereskedelmi szerződések, és akkor ezeknek elfoga­dásával egyidejűleg megszüntethető lesz a most óvatosságból felveendő 5 évi felmondási záradék, minthogy akkor meg lesz a kétoldalúság, és biz­tosítva lesz az export érdeke is, vagy nem fognak köttetni és ez esetben úgyis oly nagy mértékben fog hiányozni a kölcsönös nyugalomhoz szükséges stabilitás a viszonyokban és oly gyakoriak lesznek a külállamok egyes vámrendszabályai folytán a monarchia két fele közti súrlódások, hogy a kér­déses felmondási záradék, mint a szerződési politi­kához való visszatérés egyik biztosítéka inkább hasznos, mint káros fog lenni. Módosítványa így hangzik: A harmadik be­kezdés után mint új negyedik bekezdés tétessék: „Mindazonáltal a szerződési idő öt első évé­nek elteltével mindenik félnek szabadságában ál­land­ó határozmányok megváltoztatására alkudo­zást indítványozni, mely alkudozást a másik fél vissza nem utasíthat. Ha ez után az egyesség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadsá­gában áll egy évi felmondással élni. Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő.“ Baross Gábor (Eláll! Eláll!) Ha nem kíván szólni semmi, a szótól eláll. Helfy Ignácz kéri a kormányt, hogy jelezze álláspontját az indítván­nyal szemben. Tisza Kálmán : A kormány szempontja már az általános vitából is kivehető volt. Somssich Pál e pontnál látja az alkalmat arra, hogy megadassák a mód, hogy a nemzet öt év múlva az egyezségből eredhető bajtól, ha a baj tényleg bekövetkezik — a­min nem kételkedik legkevésbé sem, hogy be fog következni — mene­­kedhessék, s azért e részletnél ép úgy megtámadja a törvényjavaslatot, mint megtámadta általánosság­ban s bocsánatot kér, ha e támadást nem fogad­hatja el hátulról intézett támadásnak. (Helyeslés a baloldalon.) Evvel vádolta ugyanis a miniszterel­nök az általános vita alkalmával kétszer is, egy­szer különösen szólót, általában pedig azokat, kik ez oldalról a javaslatok ellen felszólaltak. (Halljuk). Miután ilyen nem lovagias, nem nemes, a­l­­j­a­s váddal illette őt a miniszterelnök, engedelmet kér a háztól, hogy magát védelmezhesse. A kiegye­zési tárgyalások kezdetén, azon bizalom, a­mel­­lyel a kormány iránt akkor viseltetett, azt súgta neki, hogy a kormányférfiak nem fognak semmi oly egyezségbe bocsátkozni, mely Magyarország érdekeit sérti. (Mozgás középen.) Midőn a bank­kérdés került szőnyegre, bár az osztrák nemzeti bankkal való egyezkedést tanácsosnak mondotta, de kijelentette, hogy a 80 milliónál ellene fog szavazni. Hátulról való támadás volt-e ez ? A vám­­szövetségre vonatkozólag nyilvános értekezleten ki­jelentette, hogy elvileg tudomásul vesszük a kor­mány közleményét, de fenntartja magának a vég­elhatározást akkorra, midőn a részleteket ismerni fogja. (Tetszés a baloldalon.) Hivatkozik a t. sza­badelvű pártnak tagjaira, nem ezt mondta-e ? Kér­dezi, ez hátulról támadás? Lehetett-e neki előbb szólni,­mintsem a részleteket megismerte? És midőn megismerte a részleteket nyíltan, előre, egyenesen kijelentette, hogy a törvényjavas­latot károsnak tartja s azt el nem fogadja. Hátul­ról támadás volt ez? A miniszterelnök vádját te­hát visszautasítja (Élénk helyeslés a baloldalon.) A miniszterelnök azt mondta a múltkor, hogyha az utána következő kormány csak ilyen ja­vaslatot fog beterjeszteni, azt ő pártolni fogja ugyan, de fog magának „gondolni valamit arról, hogy minő politikai etnika van a mostani kormány meg­buktatásában.“ Nem vette észre a miniszterelnök, hogy mily kárhoztató ítéletet mondott ezzel önnön magára ? Azért létesült a fusió, azért kellett visszalépni az előbbi kormánynak, hogy jobb, czélszerűbb, a haza érdekeinek inkább megfelelő egyesség köttessék, mint az eddigi volt; azért történt e fusió, mivel azt hittük, hogy ezen férfiak, a­kik több erél­lyel bírnak, az egyességet nagyobb sikerrel fogják megköthetni. Most megtörtént a fusió. Kaptunk-e jobb egyességet? Nem! Nem mondja-e maga a minisztérium, hogy ez az egyesség a haza érde­keinek meg nem felel. Nem az­­ a meggyőződésünk, hogy rosszabb a jelenlegi állapotnál; nem mondják-e ezt a szak­férfiak, kereskedelmi kamarák és a többiek ? (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van­ balfelől.) No hát mi­csoda következtetést vonjon le szóló azon politikai ethikára, mely az előbbi minisztérium megbukta­tásában nyilatkozott, ha nem azért történt ez, hogy ő jobbat, a haza érdekeinek inkább megfelelőt vi­hessen keresztül, mintsem azon férfiak lettek volna képesek keresztül vinni? Azt pedig meri állítani, hogy ha a régi Deákpárt miniszterek ily egyezség­gel léptek volna fel, a mostani miniszterelnök lett volna­­ az első, a­ki sújtó ítéletet mondott volna reá. (Élénk helyeslés és zajos éljenzés balfelől.) A miniszterelnök maga mondja ki magára az ítéletet, midőn azt mondja, hogyha megbukta­tásának más czélja nincs, mint az, hogy az utána következő kormány is csak ilyen javaslatokat ter­­jes­szen elő, akkor ebben furcsa politikai ethika van. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon). A dolog érdemére térve a többi közt így szól: Ha megkötjük kezeinket 10 évre és rosznak bizonyulna a most kötendő egyezség, melyet ma­guk a miniszter urak sem mondanak tökéletesen jónak és kielégítőnek, akkor nincs mód tőle me­nekülni. Ha pedig elfogadjuk az indítványozott clausulát, akkor az esetre, ha a gyakorlati életben károsnak bizonyult ez egyezség, módunkban van ez egyezségtől szabadulni. Ajánlja Bittó indítvá­nyát. (Élénk helyeslés a balon és a szélső jobbon.) Tisza Kálmán a czikk változatlan elfogadását ajánlja. Helfy Ignácz szólni akar, de az előre haladt idő miatt a tanácskozás folytatása holnapra ha­­lasztatik.­ Ülés vége 2 óra 45 perczkor. III. A fürendih­áz ülése február 31-én. Elnök: Majláth György országbíró. A kormány részéről jelen vannak: Perczel Béla, Csemegi Károly államtitkár. Elnök az ülést megnyitván, tárgyalás alá vé­tetik Radvánszky tegnap függőben maradt módosítványa a nemzetiségi izgatások te­kintetében. Rudnyánszky József b. helyesli azon eszmét, mely Radvánszky módosítványának alapul szolgál, de azt más alakban kívánná kifejeztetni. Részletes módosítványt terjeszt elő, melyben főleg az isko­lákban használt nemzet­ellenes tanszerek haszná­lóit és államellenes tanok hirdetőit kívánja bün­­tettetni. Igolyi Arnold nem fogadja el Radvánszky mó­dosítványát. Szőgyény Marick László Radvánszky módo­sítványát pártolja s utalva azon izgatásokra, me­lyekre Radvánszky hivatkozott, szükségesnek tartja az állam érdekében ezen izgatások lehető meg­­gátlását. Csemegi Károly elégségesnek tartja a tör­vényben foglalt intézkedéseket. Kéri a módosítvány elvetését. A ház eredeti szövegét fogadta el. Prónay Dezsőnek tegnap szintén függőben maradt indítványa, mely a büntettek, vagy nagy vétségek elkövetőinek feldicsérőire vonatkozik, rö­vid vita után, Csemegi indítványára elvettetett. A vallás elleni büntetéseknél Haynald Lajos kalocsai érsek fényes beszéd­ben az istenkáromlás megbüntetését kívánja. Samassa József pártolja az indítványt. Cse­megi az indítvány ellen nyilatkozik. Cziráky János gróf a módosítvány elfogadá­sát ajánlja. Szögyényi-Marich László a tett indít­ványt elvben elfogadta, de következő szövegezést kívánt adni. A ki istent meggyalázó kitételekkel a 171. §-ban körülirt módon (t. i. valamely gyü­lekezeten nyilvánosan szóval, vagy nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése, vagy közszemlére kiállítása által) sérti, stb. Örményi József hozzájárul Szőgyény módo­sításához.· Eötvös Dénes báró nem fogadja el a módosítványt. Vannak dolgok, melyeket habár roszaknak ismerjük is azokat, de a dolog termé­szetéből folyólag, azokat orvosolni nem lehet. Ilyen az istenkáromlás. Prónay Dezső báró nem helyesli, hogy a ká­romkodás ellen valami intézkedés tétessék, de látva a háznak hangulatát, legalább e szavakat kéri a módosítványhoz tétetni ,s ez által közmegbotrán­kozást okoz.“ Haynald Lajos magáévá teszi S­z­ö­­gyényi módosítását. A ház elfogadja Szögyényi módosítását. A 191. §-hoz Haynald Lajos tesz módosít­ványt, Csemegi és Samassa felszólalása után a ház mellőzi a módosítványt. A 192-ik §-nál Cse­­megi a kormány eredeti szövegezését ajánlja elfo­gadásra a képviselőház által elfogadott szöveg he­lyett. Elfogadtatik. A 263-ik §§-hoz Cziráky János és Csemegi szólnak; az eredeti szerkezet marad. A 205-ik szakaszt Festetich Pál kihagyatni indítványozza,— indítványának tárgyalása felfü­ggesztetik. A 206— 277. §§-ok a hármas bizottság jelentéktelének mó­dosításai fogadtatnak el. Ülés vége 3 óra 15 perczkor. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Klapka tábornok Konstantinápolyból végkép elköltözik s családjával együtt Párisban telepedik meg. — Frecska Alajos pécsi hazánkfiát Francziaországban a me­­aux-i lelkész-szemináriumhoz kinevezték az er­kölcstan rendes tanárának. — Rudolf trónörö­kös az angol földön tett kirándulásaiból vissza­térve, ez időszerint ismét Londonban tartózkodik. — Uj képviselő. Az alsó-kubini kerület­ben Kubinyi Árpád konzervatív-párti választa­tott meg képviselőnek. — A Baldácsy-birtokokból azokat, melyeket a báró a protestáns egyház javára adott­­ át, tudvalevőleg a Schweiger-testvérek vették bérbe, s Schwei­ger testvérek a bérbevétel alkalmára tegnap előtt fényes banquettet tartottak — et fe­­cerunt magnum áldomás.“ Számos helvét hitt val­­lásu országgyűlési képviselő, tanár­ és lelkész vett részt ezen áldomásnál. Gróf Lónyay Menyhért, gr. Degenfeld, Bittó István, két superintended és br. Baklácsy jelen voltak, a­­ kedélyes felköszöntések véget sem akartak érni. Általános sajnálattal talál­kozott azon körülmény, hogy Zsedényi Ede az ágostai hitfelekezet magyarországi főfelügyelője nem engedett a meghívásnak és nem vett részt a banquetten. —■ A­z uj p­áp­áé­r­t. A pápa megválaszta­tása alkalmából a cs. kir. főudvarmesteri hivatal (?) felszólította távsürgönyileg a magyar belügy­minisztériumot, hogy jövő vasárnap az ország vala­mennyi cathedrális és plébánia­templomaiban hála isteni tisztelet tartandó, miről az egyház­megyei hivatalok még ma értesítendő. Ennek következ­tében jövő vasárnap, f. hó 24-én délelőtti 10 óra­kor a budapesti vári helyőrségi templomban ünne­pélyes „te deum“ fog tartatni Haynald érsek által fényes segédlettel. A minisztérium utján meghivat­nak ezen ünnepélyre a felső-alsó ház tagjai, s egyéb törvényhatóságok, az egyetem stb. A tem­plom az ünnepélyhez méltóan fog diszittetni. — Az uj pápa arczképe. A mai időnek „gyorsan“ a jelszava. Alig hozta meg a táviró, hogy Pecci bibornok XIII. Leo néven a pápai trónra lépett, délután a kirakatok tele voltak XIII. Leo fényképeivel, melyek az uj pápát teljes disz­­ernátusban ábrázolják. A fénykép elkészítésére bi­zony kevés idejük volt az illető iparosoknak ? — Bismarckról. Bismarck tegnapelőtti nagy beszéde alkalmából a berlini lapok sok ér­dekes aprólékos részletet közölnek. Az egyik pe­dig így írja le a jelenetet: Bismarck hg. a sárga vértesek egyenruháját viseli, mely hatalmas alak­jához kitünően illik; arcza kissé meghalványodott, de sürü szemöldjei alatt most is ép oly idegesen pislantanak szemei, mint régen te; tejéről a hires­­ három hajszál eltűnt, a tonsura a nyakig ér­­ már; a bajusz, mely kihívóan áll a felső ajkról, fehér lett, szemöldje szintén. Sajátszerü benyomást keltett, midőn a „vaskanczellár“ beszéde kezdetén engedelmet kért, hogy olykor leülhessen, mert soká nem bír állni. Beszéde egy részét csakugyan ülve mondta, de midőn az ügy érdeke elragadta, fel­szökött a székről és ismét a régi cancellár állott ott, kinek nincsenek idegei. Nagy kézirattáskát hoztak elébe, a híres két láb hosszú plajbász is ott volt előtte. A szövetségtanács asztalához ült és látcsövei, (melyet ezúttal első ízben hasz­nált, mivel szemei úgy látszik szenvedtek) vé­gig nézte a karzatot, a diplomata páholyt és a képviselői padokat, melyek természetesen mind zsúfolva voltak. Egész apparátus volt előtte, di­­plomatiai okmányok, térképek,jegyzékek stb.; az­előtt ilyesmiket nem szokott használni. Izgatottság nélkül beszélt. A diplomatiai okmányokat szép fo­lyékony franczia nyelven olvasta fel, közbe-közbe kis szünetet tart, vizet iszik, olykor a hallgatóság felderítésére egy-egy életet mond. De amint tovább beszél, hangja érczesebb, arczjátéka elevenebb lesz; látszik, hogy neki melegedik a th­emának; amint a külügyi viszonyok sima jegéről a német érdekek terére lép, élesen, hatalmas hangon beszél és a ház zajos tetszése közben prodlamálja elméletét a német érdekekről. A vita folyamában az irónia és sarcasmus régi nagy mesterét látjuk megint. — A béke­egyezmény aláírása az orosz és török meghatalmazottak részéről érzékeny jelenet volt. Szegény török küldötteknek alkalmuk volt meggyőződni, hogy nemzetet temetni, országot búcsúztatni milyen nehéz feladat! A „Ruszkij Mir“ azt mondja, hogy a török meghatalmazottak csak nagy nehezen írták alá neveiket a békeokmányokra. Az öreg N­a­m­i­k pasa kényezett, s midőn en­nek láttára a nagyherczeg kezet nyújtott neki, azon reményt jelentvén ki, hogy most már Török és Oroszország barátságos viszonyban fognak élni, a pasa egy szót sem volt képes válaszolni, csu­pán hosszasan szorította a nagyherczeg kezét. — Közlekedés. A mai naptól kezdve ad­dig, mig a rendes nyári menetek ismét megnyit­tatnak a dunagőzhajózási társaság ideiglenesen a következő személy menetekkel nyitja meg a köz­lekedést : Budapestről Győrbe, s onnét Budapestre naponkint reggeli fél 7 órakor. Budapestről Mohá­csig reggeli 7 , és Mohácsról Budapestig reggeli 3 órakor naponkint. Az esetben, ha a jég Gemencz és Mohács közt még máig sem indult volna el, akkor a hajók csak a legutolsó jégmentes állo­másig közlekednek. A győri hajók Budapesten a bécsi, a r­ohár­i hajók, ellenben a mohácsi kiszál­lóhelyről fog­­ .k elindulni. — E Ui­n­ger József, a­ budapesti nemzeti színház i­mént­i hős-tenoristája múlt napokban Temesvárott szerepelt, telt házak előtt. Ottani la­pok elismerő referádákat írnak az előadások ha­tásáról. — Az oroszok részére monarchiánkban a „W.“ szerint 100 ezer pár csizma készül meg­rendelésre, s ezek egy részét Prágában, Bécsben, Brassóban, Budapesten (a dunaparti Schmidt-gyár­­ban 30 ezeret) lázas sebességgel márczius első napjaira állítják ki. — A bulgáriai aranyvilág. Jó lenne most bolgárnak a lenni sok aspiráns a magyarnak. Csak úgy osztogatják ott az áldást, mintha manna hullana az égből. Tudniillik, hogy a muszkák „szervezik“ Bulgáriát. Most aztán a bolgárok Oláhországból és a szomszédos vidékekről tömege­sen vándorolnak haza. A bukaresti bolgár telep minden fiatal tagja uborkafára kapaszkodik, hiva­talba, tisztségbe jut. Bolgárország ideiglenes szer­vezete és kormányzata egészen orosz b­ablon sze­rint rendeztetik be. Minden város kap egy kor­mányzót, rendőrfőnököt, s az úgynevezett „negyed­mestereket“ stb. A volt török szandiákságok kor­mányzóságokká alakíttatnak, s ezeket területekre és járásokra osztják fel. Közhivatalokra csak olyan bolgárok bocsáttatnak, a­kik az orosz nyelvben jártasok, a­mi ugyan nem képez akadályt az ifjú bolgárok előtt, mert ezek legnagyobb része Orosz­országban nevelkedett s kiképeztetését ott nyerte. Hanem lesznek is ezekből pompás muszkák. — Váczott — mint értesülünk — Emerich Belizár szerkesztése alatt f. hó 24-én „Vácz és vidéke“ czimü lap indul meg. Ajánljuk a vácziak figyelmébe, mert ugy tudjuk, helyes irányt tűzött ki a szerkesztő, ami jelenleg Váczra nagyon is ráfér. Vácz a h­azafiságban mindig előljárt, ott volt a határozati pártnál, az országban Vácz első választotta meg o. gy. képviselőjéül Kossuth Lajost. Böszörményi László a váczi levélért szen­vedett ki a fogságban. Vácznak mindig balpárti or­szággyűlési képviselője volt, s ma Vácz ott van azok közt, a kik a hazai ipart és kereskedést megölték, hogy az osztrákénak fényes életet bizto­sítsanak ; Vácz ott van azok közt, kik a magyar bank­nak sírját megásták, hogy Bécs minden életerőnket ki­­szivatyuzza; Vácz ott van azok közt, a kik a vám­ügy agyonszavazásával a nemzet kezébe adták a koldusbotot; csakhogy Bécs, Brün sat. virágzásnak örvendjen. Ha még nem ébredt öntudatra Vácz, fülébe kell dörögni; ne szenderegj oroszlán, mert megfojtanak a majmok! — Sajtóper. A „Miskolcz“ czimü lap el­len a kir. ügyészség pert indított, s erről nem­rég értesítette is a lap felelős szerkesztőjét dr. B­ó­­dogh Albertet. A kir. ügyészség arra alapítja vádját, hogy a szerkesztő több politikai tartalmú czikket adott ki, a­nélkül, hogy a cantiót letette volna. A megkrétázott czikkek nagyobbára régiek. No de várni kellett a perrel, a­míg a választások közelednek, mert tudvalevőleg Bódogh Albert Borsod megyében a függetlenségi pártnak képviselő­jelöltje, s megválasztása a megyében nem szenved kétséget. Az inkriminált czikkek közt ott van töb­bek közt az „Egyetértés“ által is átvett czikke Aranyi Lipótnak „Verhovay igazoltatási ügye“, melyben egy szó sincs politikáról, az egész ügy morális szempontból volt megírva, továbbá a budapesti népgyülés határozata minden com­ment­á­r nélkül, sőt a mi legeredetibb közte van még „A nemzet vendégei“ czimü czikk is, melyben csakis a török küldöttség budapesti fogadtatása van leírva. Ugy látszik a farizeus „sza­­badelvűség” nemcsak a fővárosi sajtóra terjeszti ki atyai figyelmét, hanem a vidéken is üldözi azokat, kik elég bátrak az országpusztító kormányeligye­­nek szemébe mondani az igazat. — A népszínház igazgatósága a következő darabokat nem találta előadásra alkal­masaknak: „Martinuzzi,* „A pásztorok,“ „Lin­­cigk János,“ „Az elvált férj,“ „Rózsi csókja,“ „A pesti tengőczök/ „Polgári házasság,“ „Senki fia," „Az árva,“ „A két kulacsos“ és „Az iparosok.“ A kéziratok visszavehetők a titkári hivatalban napon­kint d. e. 10—12-ig. — Az orosz kegyetlenségek, melye­ket az általuk elfoglalt területen végbevisznek, fe­lülmúlnak minden képzeletet. A lengyeleket különösen pusztítják itt is, egyszerű statárium ut­ján, minden czeremoniát kerülve. Csorla mellett is, Konstantinápolytól nehány mérföldre élt az 1863-iki lengyel fölkelésből ismert Taczanov­­szky lengyel fölkelő-vezér. T. már évekkel ez­előtt áttért az Islamra, a mondott helyen földbir­tokot vett, s mezei gazdasággal foglalkozott, me­lyet az orosz invasio alatt sem akart elhagyni. A mint az oroszok bevonultak, Taczanovszky, ki a szultán alattvalója volt, elfogatott, orosz haditör­vényszék elé álliták, s ennek ítélete alapján fel­akasztották. Ez nyilvános gyilkosság; — Ta­czanovszky, minden czivilizált nép törvényei sze­rint, az oroszokra nézve sérthetetlen volt. Az ül­dözött lengyelekből el is indult most egy küldött­ség Londonba, felvilágosítást adni az ellenök elkö­vetett eljárásról. A Rózsa testvérek, az új­pesti rabló­­gyilkosok f. hó 25-én tartandó bűnügyi tárgyalása iránt rendkívüli az érdekeltség, különösen a női körökben, kiknek részére a törvényszéki alelnök mintegy 90 jegyet osztott ki. Hogy a hallgatóság elférjen a szűk teremben, úgy véltek a dolgon se­gíteni, hogy a padok eltávolíttatnak. Majd meglát­juk hányan fogják a Hihetőleg hosszadalmas tár­­gyalást állva végig­hallgatni. — Az épületes közigazgatási bi­zottsági intézmény silányságai, írják nekünk Kalocsáról. Számos esztendei rész termés és árvízpusztitás következtében, az amúgy is erőn­ket felülmúló adót, pontosan fizetni nem tudtuk, a városi adóvégrehajtó a városházához patkányok­nak összehordott zálogokat eladni nem tudja, a­mit elad, a végrehajtási költségek fedezésére leg­több esetben felemésztetik. A sírás, jajkiabálás hangja a közigazgatási bizottságot domináló adó­­felü­gyelő füléig nem hatott el, kiküldött még egy állami végrehajtót, de az adó két körmönfont legény lelketlen zsarolására sem mutathat nagyobb ered­ményt. Mesterük, az adófelügyelő lelkiismeretlenségé­nek takargatására a közigazgatási ülésben — mint a „P. L.“ olvassuk — neki­ront a járási szolgabiró­­nak, részrehajlással vádolja, mintha ez a községi bírák gyengeségét legyezgetné. Hát csak rajta, ölje ki a jóravaló tisztviselőből is hivatala iránti önér­zetét, rántsa sárba magához a Tisza kormány na­gyobb dicsőítésére. Onnan osztják a renumeratiót, érdemjeleket, előléptetést sat., de mi bízunk önér­zetes tisztviselőnkben, s még az adóvégrehajtásnál sem kívánunk tőle erélytelenséget; a rágalmazó insinuatiók felderítésében pedig mellette leszünk. — Borzasztó szerencsétlenség tör­tént Dunaföldvárott e hó 20-án délután, Sey Fe­­rencz alapitv. urad. számtartó pinczéjében, hol két kőmivessegéd, névszerint Tárnánké István és Szé­les, annak kirakásával voltak elfoglalva. Mint la­punknak írják: munka közben a föld leszakadt és mindkét munkást eltemette. Kevés híján Beszedics Adolf a népbank könyvelője ugyanezen sorsban részesült volna, ki a szomszédos pinczéből a nagy robajra előrohant a szerencsétlenek megmentésére. Estefelé sikerült a holttesteket kiásni. Ekkor meg­ható jelenet fejlődött: az egyik ifjú apja, ölnyi magas izmos ember fia láttára egész testében re­megett, gyermekként sirt és majdnem összeros­­kadt. Február 21-én kisérték a halottakat mint az önkénytes tűzoltó-egylet volt tagjait a teljes dísz­ben kivonult egyleti tagok, és nagyszámú közönség örök nyugalomra. Ez már rövid idő óta a máso­dik pinczebeomlási eset. Első ízben szerencsére emberélet nem esett áldozatul, csak a benne lévő bor — melyet eddig sem sikerül kiásni — tulaj­donosának összes vagyona, veszett kárba. — A műcsarnok épületéről nemrég, ré­szint elhamarkodott, részint részakaratú ráfogások kering­tek, melyek itt-ott a sajtóban is kifejezést nyertek. Ez alaptalan h­íreket a műcsarnok megvizsgálására kiküldött b­izottság, mely közelebb adta be jelentését, határozottan és e­rélyesen megczáfolja. A bizottság ugyanis, mely Ráth elnöklete alatt Ybl Miklós, Pártos Gyula, W­é­­b­e­r Antal, L­efe­h­n­e­r Lajos építészek és P­e­r­l­a­k­y Kálmán ügyvéd urakból állt, beható vizsgálat után kitün­tette, hogy a ház az építési szerződés­es terveknek tökéle­tesen megfelel s jól és sok­ban épült. Kimondja pe­dig ez ítéletet oly bizottság, melynek tagjai közzé a fővá­ros legtekintélyesebb építészei tartoznak.

Next