Egyetértés, 1879. szeptember (13. évfolyam, 241-269. szám)

1879-09-11 / 250. szám

reggel plevljei lakosok, kik onnét jöttek, elrémítő híreket hoztak, azt mondják ugyanis, hogy Plexijé­ből a mohamedánok tömegesen menekülnek és a török kormány megparancsolta a lakosság lefegy­verzését. Ezen rendelet a lakosságnál az izgalmat csak növeli. Az osztrák-magyar csapatok már el voltak ké­szülve ellenállásra, de ez még eddig nem történt. Reg­gel két plevljei küldött érkezett meg a táborba és na­gyon biztatta seregeinket. Ha tehát csakugyan biz­hatni bennök, akkor Plevlje és az egész elfogla­landó terület békés okkupácziója biztosítva lenne. Ma (9-én) több polgári egyén mutatkozott, mint tegnap, egyikének sem volt azonban fegyvere. A csapatok élelmezése semmi kívánni valót sem en­ged meg. Tegnaptól (8-dikától) kezdve a csapatok zsoldot kapnak, erre nézve a parancs már ki is adatott. Holnap (ma 10-dikén) remélik Plevljét megszállhatni. Közelgő vihar Angliában. (Saját levelezőnktől.) London, szept. 7. (Cavagnari és a kabuli angol követség legyilkoltatása. — Az angol konzervatív lapok elleni izgatás a liberálisok részéről. — Négy háború és egy ötödik kilátásban. — A miniszté­rium ingadozó állása. — a zuluk. — Afrikai veszteségek. — j­ibdurrahman khán. — Expediezió Kabulba. — Muszka buj­­togatások. — Thibó birmai király. — a mervi expediezió. — Lazareff halála. — Háború két világrészben.) Cavagnari őrnagy és kíséretének meggyilkol­tatása Londonban és egész Angliában rendkívüli izgalmat okozott, melyet a szabadelvű párt most a konzervatívok ellen okvetlenül ki fog aknázni, hogy a Beaconsfield kabinetet megbuktassa. Az izgatá­sok a lapok által már­is megkezdettek. A „Daily News,“ a Thorning Advertiser,“ a „Pali Mail Ga­­ratte“ és még a „Globe“ is — e két utóbbi hír­lap eddig inkább kormánypárti volt és csak most kezd a szabadelvűek mellett fellépni, — elkezdték az igazgatást a kormány ellen. A vádak, melyeket e konzervatív párt ellen emelnek, nem egészen alaptalanok. Mióta a Bea­consfield kabinet fennáll, Anglia most már a ne­gy­edikf háború küszöbére lépett és csak igen kevésbé múlt, hogy még egy ötödikbe nem vitte be az or­szágot, sőt ugyanazon hatalmassággal, — a musz­kákkal — még most sem lehet mondani, hogy a háború veszedelme egészen megszüntetett. A sza­badelvűek azt mondják, hogy Gladstone miniszté­riuma alatt az adók kissebbedtek és meg is maradt évenkint 3—3 és fél millió font többlet. A készü­lődések Muszkaország ellen tavaly egyedül 6 mil­lió fontot emésztettek fel s Angliának minden nye­resége az, hogy Cyprus szigetét vette meg a por­tától. Azonkívül pedig Hartington lord a miniszté­riumot azzal is vádolja, hogy mit sem tett itthon a nyomor elhárítására. Mind­ezen vádak a mi angoljaink előtt elég sul­lyal bírnak, hogy a minisztérium ellen felbő­szítessenek. Anglia egy ideig igen tartózkodó sze­repet vitt és nem igen avatkozott az európai politikába. Most Beaconsfield minisztersége óta Anglia ismét vezérszerepet visz a külügyekre nézve. A minisztérium állása már akkor is megren­dült egy keveset, midőn Dél-Afrikából egymást követték a rosz hírek. Bartle Frore háborút idézett fel a zuluk ellen. Chelmsford pedig oly roszul ve­zényli a hadsereget, hogy oly vereségeket szenve­dett, mint az isandlawhanai és roorkesdrifti. Igaz ugyan, hogy az ulundii vereség után Cettewaro ügye veszve van, de jót lehet-e állani, hogy he­lyette egy más, a zuluknál sokkal veszedelmesebb ellenséggel nem gyülik-e meg bajunk? Annyi bizo­nyos, hogy ha csapatainkat Dél-Afrikából kivon­juk, a transvaaliak azonnal megkezdik a felkelést Anglia ellen. Az angol hadsereg Afrikában nagyon sokat vesztett prestigejéből és ezt a transvaaliak nagyon jól tudják. Magántudósításokból, melyek talán még biz­tosabbak a kormány hivatalos tudósításainál, a hí­rek Ázsiából, kivált Birmahból és legutolsó időben Afganisztánból is elég megnyugtatók voltak.­­ Arra, hogy a katonaság egy része fellázadjon és Cavagnarit s az egész angol követséget legyilkolja, senki sem mert volna csak gondolni is. Vitézül védték magukat embereink, de elvégre is lekon­­­­czoltattak mindnyájan, csak azok menekültek meg, kik künn voltak a mezőn füvet kaszálni. Hogy ezen lazításnál a muszkák keze benne volt, az kétségtelen. A fellázadt ezredek mind Hé­ráiból valók, a legénység mindig kissé szított a muszkákhoz és Abdurrahman klánhoz, az afghán trónkövetelőhöz, Dhoszt Mahamed utódához, ki Taskendben lakik és nyugdíját a muszkáktól kapja. A muszkák ezzel magukat rajtunk boszulják meg, mivel mi eszközöltük ki kiutasításukat Kabulból. Abdurrahman csak vak eszköz az ő kezükben. Most Stewart és Roberts tábornokok parancsot­­ kaptak, hogy rögtön induljanak Kabulba s azután üldözőbe vegyék a lázadó ezredeket. Az indiai al­­király Lytton lord maga is elmegy oda. De ha a vizsgálatból kiderül, mit igen könnyen lehet ki­sütni, hogy csakugyan a muszkák lázították fel a népet és katonaságot, mert az elsők nem szök­hettek el Kabbulból, akkor a háború csakugyan elkerülhetetlen Muszkaország ellen, még azon esetre is, ha Beaconsfield minisztériuma visszalépne, mi­vel akkor Derby gróf is kénytelen lesz a közvéle­mény nyomásának engedni. Épen nem kétséges, hogy ha a mi indiai hadseregünk a muszkákét megtámadja, hogy akkor a győzelem a mienk lesz, mert akkor a tekke turkománok, mint a mi szövetségeseink, oldalban támadják meg a muszkákat és kormányunk ugyan­azt teendi a muszkák ellen, mit ők tettek elle­nünk, fel fogjuk a chivaiakat, a baskírokat, cse­­csenezeket, kirgizeket, bokháraiakat lázítani, sőt még a chinaiakat is. Mind­ezen népek anélkül is lesik az alkalmat, hogy a muszkákba belé­kösse­nek, a mi Thibót, a birmai hóbortos királyt illeti, kit hasonlólag a muszkák bujtogatnak fel ellenünk, erre nézve számolhatunk a nipáli fejedelemre és az avai királyra, de ha ezek nem is küldenének segéd­csapatokat, ezt angol jól szervezett és fegy­verzett rendőrségünkkel is sakkba tarthatjuk. Angliára nézve nagy szerencsétlenség, hogy a mostani kabinet nagyon is sokat foglalkozik európai dolgokkal, pedig Anglia érdekei Ázsiában vannak. A muszkák most ép úgy vannak elfoglalva Európában, sőt talán még inkább, mint Ázsiában, hol őket egy szerencsétlenség a másik után éri. Már 6 hónapja, hogy készülődnek a tekke turko­mánok ellen és még egy tapodtat sem haladtak. Legjobb tábornokjukat Lazareffet pedig elvesztet­ték. Ez vérhasban halt meg. Képzelhetni, ha egy ily nagy ur nem tudja magát megvédeni a jár­vány ellen, miként pusztít az az ő hadseregében. Most pedig Németországgal is meggyűlt a bajuk. Két világrészben pedig háborút viselni, az még nekik is sok lesz. Annnyi bizonyos, hogy bor­zasztó bonyodalmaknak megyünk eleibe. St­ A­d­­nak terjesztetni,s a birodalmi gyűlés illetékessége az elfoglalt tartományokra nézve is szóba fog hozatni. A törvényjavaslat hosszas tárgyalások eredménye, melyek a közös osztrák és magyar kormány közt folyta­k, midőn a törvényhozó testületekben és delegácziókban az okkupált tar­tományok költségvetése iránt az alkotmányos ellenőrzés követelése mind inkább sürgettetett. Ezen tárgyalásoknál, melyek még a Stremayr minisztériuma alatt kezdettek és a­melyek czélja az volt, hogy az alkotmányos ellenőrzésre mód találtassék, mint erről tudósíttattunk, két né­zet állott egymás ellenében. A magyar mi­niszterelnök, ki eleinte az országgyűlésen azon nézetet képviselte, hogy minden törvényhozási intézkedés szükségtelen, mivel az 1867. évi 12. t. ez. értelmében az ellenőrködés a bosnyák költségvetésre nézve már magában is a delegá­­cziókra tartozik és csak később jelentette be a magyarországi képviselőházban a delegácziók ille­tékességének esetleges kiterjesztését törvényhozói tény által, és azt javasolta, hogy mind a két törvényhozó testületnek törvényjavaslat ter­jesztessék be, az 1867-dik évi magyar t.-cz. és az 1867. évi deczember 21-ki 146. sz. alatti törvény megváltoztatására nézve, a monarchia minden országai közös ügyeire vonatkozólag, azon irányban, hogy a közös ellenőrzés a bosnyák ügyekben közös ügynek jelentessék ki és így uta­­sitassék a delegátiókhoz. Tisza Kálmán javaslata leginkább azon nézeten alapult, hogy szorosan véve itt nincs szükség külön törvényhozói intézkedésre és hogy ez csak azért tétessék, hogy a delegátió illetékességére vonatkozó kételyek eloszlattassanak. A magyar miniszterelnök javaslatát azonban Stremayr kabinetje nem fogadta el. Az osztrák kormány erre egy ellenjavaslatot terjesztett be, mely abból állott, hogy az elfoglalt tartományok folyó, rendes és oly költségei közt, melyek tartós beruházások előállítására szükségesek, különbség teendő. A rendes folyó kiadások, melyek alá első­sorban a közigazgatás költségei is számítandók, a delegácziók illetékessége alá tartozzanak, de a be­ruházások megszavazása a törvényhozás jogában áll, még­pedig oly formán, hogy egy e­s­etről a m­ás­i­kra minden egyes beru­házásnál mind a két parlamentnek ugyanazon javaslatok terjesztessenek be, a beruházás pedig csak akkor tekintessék engedé­lyezettnek, ha a birodalmi gyűlés és az országgyű­lés a beterjesztett javaslatot alkotmányszerűleg elfogadják, a Stremayr minisztérium ezen javas­latát az új osztrák minisztérium is magáévá tette és ebben úgy látszik, végre még a magyar kor­mány is megnyugodott. Ezen javaslat kifejezését a törvényhozó testületek illetékességéről az elfog­lalt tartományokra nézve azon törvényjavaslat is fogja magában foglalni, mely mind a két par­­lam­ent elébe terjesztetik. De a leglényegesebb pontra, t. i. a két biro­dalom felére rovandó quotára nézve még hiányzik a felvilágosítás. Ezen kérdés nem nagy nehézségek­kel jár a rendes folyó kiadásokra nézve, melyek a delegáczió illetékessége alá tartoznak. A quota arány mint 70 : 30 itt magától értetődik. De egészen máskép áll a dolog a beruházásokra nézve. Tudósításaink szerint erre nézve a tárgyalások első stádiumában az osztrák kormány ezen javaslatot adta be, hogy egy általános kulcs meg­határozása tekintbevezetvé­n, aquota­­arány egy esetről a másikra az ad hoc beterjesztendő­­ javaslatoknál határoztassék meg. Ezen javaslatnál azon elvet fogadták el alapul, hogy minden egyes beruházásnál kitudandó, a biroda­lom melyik felének van aránylag nagyobb előnye abból, úgy hogy ahhoz képest mindegyik biroda­lomrész aránylag nagyobb quotával járuljon min­den egyes beruházáshoz, a­melyiknek érdekei na­gyobb mérvben mozduttatnak elő. Világos tehát, hogy ezen javaslatnál legelőbb is a legnagyobb és legköltségesebb beruházások, az ezen országokban építendő vasutak vétettek czélba, melyekben leg­könnyebben konstatálható, minő érdekeket mozdít inkább elő ez vagy amaz vonal. Valjon a javas­latba foglaltatott-e az indítvány vagy ram­ő,­határo­­zatok hozattak ezen fontos kérdésben, erre nézve mint mondottuk, hiányzik­ minden felvilágosítás.“ ÚJDONSÁGOK. Szept. 10. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : K­özgazdaság. Tárcza : Hervadt levelek. — Időjárás Budapesten. Reggel szeles, bo­rús időjárás volt. Délfelé szemes eső, mely majdnem 4 óráig tartott. Este derültebb, lanyha idő volt. Hőmérő állása dél­ben 2ü.° — Személyi hirek.Simor herczeg­­prímás vasárnapon pontban nyolcz órakor tel­jes egyházi diszöltönyben, bibornoki palásttal Püs­pökbről Pozsonyba érkezett a bérmálás szentségének kiosztása czéljából. A főtemplomtérre érkezve az egész káptalan egyházi diszben és a városi kegyúri hatóság fogadta a prímást és kisérte az oltárig, itt ő eminencziája egy kis mise és egy német egyházi szónoklat elmondása után megkezdette a bérmálást és délig folytatta. Vasárnap fényes ebéd volt Püs­pökiben, melyre Pozsonyból is sokan voltak hiva­talosak. — Munkácsy Mihály Budapesten a tiszteletnek és szeretetnek annyi jelével találkozott, hogy itt időzését pár napra meghosszabbította s csak holnap hagyja el fővárosunkat. Fischer J. ismert majolika készítőnk tegnap pompás tár­gyakkal ajándékozta meg művészföldünket, melyek­­neknek egy része a székesfehéri kiállításon és ki­váló elismerésben részesült. Ugyancsak tegnap mu­tatták be neki az Elf­i­n­g­e­r testvérek is ama kiválóan sikerült kabinet-alakú fényképeket, melyek Munkácsyt kezében ecsettel és palette­ el ábrázol­ják. — Benczúr Gyula ismert kitűnő kép­írónk a fővárosban időzik. Innen egyenesen Mün­chenbe megy, hol jelenlenleg állandóan a műpár­­toló Lajos bajor király számára dolgozik. — Nagy­­ hűhó semmiért. Bécs váro­sában nagy izgatottságot keltett egy elterjedt hír, hogy azon vonatra, melyen Rudolf trónörökös megérkezett, r­á­l­ő­tt­e­k volna. A rendőrfőnökség azonnal megindította a kutatást és a helyszínen megejtett vizsgálat alapján kiderült, hogy az em­­ített vonat egy harmadosztályú kocsijának ablaka csakugyan betörve találtatott. Hogy golyó, vagy kavics okozta-e az ablaktörést, azt még nem derí­tették ki. Ez utóbbi eset azonban valószínűbb, mert szemtanúk állítása szerint azon tájon, mely­ről a vonat jött, abban az időben többen parit­­­tyázó gyermekeket láttak. A vizsgálat különben nagyban megindult és az erélyesen kutatott rész­letek hihetőleg nemsokára szintén napfényre jönnek.­­ Még egy világkiállítás. Madrid­ban, mint a Reuter ügynökségnek jelentik, szin­tén nemzetközi kiállítást szándékoznak rendezni. A kormányhoz a kiállítás és egy állandó kiállítási palota tervezetét már beterjesztették. A tervezetnek csak általános részei vannak megállapítva, a rész­letek azonban még nincsenek kidomborítva. — Számüzöttek hazatérése. Pá­riából szept. 8-iki kelettel írják: A tegnap Port Vendres-be érkezett szállító­hajón nagy számma érkeztek vissza számüzöttek. Köztük van Matu­­szevits kapitány, néhai Miksa császár adjutánsa, Gretier Victor, Faltot, ki a kommune alatt nagyobb szerepet játszott, Dubois-Derville. A száműzöttek sokféle apróságot hoztak magukkal, u. m. majmo­kat, ausztráliai kutyákat, veres madarakat, papagá­jokat stb. E hajó összesen 487 utazót — ezek között 120 nőt és 60 gyermeket — hozott. A ki­kötőben ezernyi néptömeg üdvözölte a megérke­zetteket. A kiszállás a legnagyobb rendben történt. — Kalocsa város elöljárósága — mint tudósítónk írja — vasárnap Haynald bi­­bornoknál tisztelegvén, fölkérte őt, hogy a Budapest-Zimonyi vasút építésénél hathatós köz­benjárását az iránt érvényesítse, hogy a vonal Ka­locsát közvetlenül érintené. A lelkes főpap bizto­­sitá az elöljáróságot ez ügybeni teljes buzgalmáról, kiemelvén azt, hogy az illető' magasb körökben tudomására jött annak, hogyha a vasút a várost közvetlenül nem is érintené, Kis Kőrössel szárny­vonallal köttetnék össze.­­ A bibornok ismét pénteken indul R­ó­máb­a. — Radván­szky Antal bárónál, az ág. evangélikusok uj egyetemes felügyelőjénél ma d. u. 4 órakor tisztelegtek József-utcza 4. szám alatti lakásán az egyes egyház­kerületeknek a holnap tartandó egyetemes gyűlésre feljött küldöttei és pe­dig a tiszai egyházkerület P­é­c­h­y Tamás ker. felügyelő és C­z­é­k­u­s István superintendens, a dunáninneni Ge­duly ’Lajos superintendens, a dunán­túli e. ker. P­r­ó­n­a­y Dezső báró ker. fel­ügyelő és Karsay superintendens, a bányai e. terület pedig Szeberényi superintendens ve­zetése alatt. Az egyetemes­ gyűlésnek első tárgya az uj felügyelőnek beiktatása lesz. A beiktatási ünnepély programmja, mint az a mai előértekezleten megál­­lapittatott, igy hangzik : Az egyetemes gyűlések szokott helyén, a hely­beli egyház iskola épületének nagy termében meg­nyittatván az ülés, a választás eredményének ki­hirdetése, az egyetemes felügyelői utasítás, az eskü, valamint a beiktatási ünnepély rendének megállapí­tása után 1. egyet.felügyelő ur 1.5 tagú küldöttség ál­tal értesittetik és­ meghivatik a gyűlésbe; 2. meg­jelenvén, közöltetik vele az utasítás és esküminta; 3. ezeknek elfogadása után az egész gyűlés az Úr házába vonul, holott is az oltár előtt, ezzel szem­ben az egyetemes főfelügyelő, balján a superinten­­densek, jobbján pedig a kerületi felügyelők fog­lalnak helyet; 4. az egész gyülekezet a 197. számú éneket énekli. 5. Gedulyi Lajos du­nán inneni, mint hivatal szerint legidősb supe­rintendens, a dunántúli és tiszai kerületek supe­­rintendenseivel az oltárhoz lép és beszédet tart, mely után egyet, felügyelőhöz, ki az oltár elé járul,$1 a szokásos kérdéseket intézi. 6. Meg­adatván­­ a kérdésekre­­ a megfelelő válaszok, Karsay Sándor superintendens az eskü előtti imát mondja el, ezután pedig egyetemes főfel­ügyelő, C­z­é­k­u­s István superintendens olvasván az eskü mintát, leteszi a hivatali esküt. 7. Zár­ma és áldás. 8. Befejező énekvers, mely után a gyű­lés tagjai az ülés­terembe visszatérnek. 9. A jelenlevők közül a hivatal szerint legidősb egy­ház­kerületi felügyelő (dr. Prónay Dezső) üdvözli egyet, felügyelőt s átadja neki az elnökséget. 10. Egyet, főfel. székfoglaló beszéde. 11. Tamás tiszai ker. felügyelő a mennyiben Péchy pedig szembaja miatt akadályozva lenne. Bánó József a 4 egyh. kér. részéről válaszol s üdvözli egyh. fő­felügyelőt. Következnek ezután a napirend többi tárgyai s köztük első sorban Tiszának és Trefortnak ismeretes „tiz pontja“ a protestáns autonómia megcsonkítása tárgyában. Reméljük, hogy az ev. egyháznak az egész országból összesereglett küldöttei tudni fog­ják kötelességüket s erélyesen fognak fellépni a „szabadelvű“ kormány veszedelmes törekvései elle­nében. — Az „esetleges“ mozgósítás. Pest­megye a netalán elrendelendő általános mozgósí­tás alkalmával működő lóavatási bizottságokat meg­alakította. E szerint a megye fel van osztva 9 ke­rületre. Az I-ső kerület állítási helye Budapest. E kerületben, hová Szent-Endre város is tartozik, két bizottság fogna működni, és pedig az egyik a mozgósítás 4—7 napjain, a másik a mozgósítás 8—10 napjain keresztül. A többi kerületek állítás­­helyei a következők: Vácz, Gödöllő, Monor, Sorok­sár, Czegléd, Kun-Szent-Miklós, K.-Kun-Félegyháza és Kalocsa. E négyes megyének csak egy központi állatorvosa lévén, az a Il-ik kerületbe kiküldött bizottságnál fog közreműködni. A többi kerületek­ben állatorvosokat a lóavatás alkalmával 2 frtnyi napi­díjjal az illető szolgabirák és polgármesterek alkalmazhatnak, s ezek költsége a cs. k. közös hadügyi minisztérium terhére számittatik fel. — Montenegro fejedelme tegnap­előtt Albrecht főh­erczeg vendége volt Weilburg­­ban. A főherczeg szívesen fogadta vendégét. A magas vendég tiszteletére rendezett díszebéden az uralkodóház több tagja is részt vett, kirándu­lást rendeztek a Vöslau és Baden között fekvő vaskapuig. Miklós fejedelem csak késő este tért vissza Bécsbe. Tegnap a fejedelem egy bécsi ko­csigyárosnál tett jelentékenyebb megrendeléseket. — N­ő h­ó­d­i­t­ó. Nagy gyönyörűsége volt Damjanovics András kassai úri parasztnak az isten legszebb teremtésében. Rengeteg tisztelettel volt az ő nagy szive eltelve a szépnem iránt és isten ellen való véteknek tartotta volna, hogy ha ezt a nagy adag szere­tetet egy némberre pazarolta volna. És mivelhogy lelkében gyönyörködtető változatos­ságok iránt amúgy is nagy hajlandóságok mutat­koztak, szerzett vala magának három szál virág­szálat az ur virágos kertjéből és jól tartotta mind a háromat szép szóval, gyönyörűséggel és házas­sági ígérettel. Meg is volt nyugodva mind a há­rom némber. Szerették Andrist, biztak szép sza­vában és édes ígéretén el is éldegéltek volna talán jó hosszú ideig, ha egy vasárnapon, a tánczhelyen föl nem fedezik mindhármuknak egyenlő vonzal­mát, egyforma hitegetését, csúf megcsalatását. És a három megcsalt nimfa bosszuló dühvel vett elég­tételt a kassai dán Juánon. Meglesték és megver­ték. Az az, hogy csak akarták, de mivel András erősebb volt mindháromuknál, ő kerekedett felül és ő­ lett az osztó igazság. Meg is fenekelte imá­­dottait, kik viszont körmeik segítségével emlékso­­rokat véstek Andris úr arczájának sürü barázdáiba. A kölcsönös vereséget panasz és feljelentés kö­vette és a felsőbb hatalom (köznyelven : rendőrség) költői igazságszolgáltatási érzéke iránt — mint tudósítónk írja — nagy várakozással van teli a kassai közvélemény. — A károlyvárosi daltársulat 1. hó 7-én a szerajevó­i tűzkárosultak javára, egy táncz­­vigalommal egybekötött hangversenyt rendezett. A tánczvigalom, valamint a hangverseny igen jól sikerült. Tiszta jövedelem 350 frt volt. — A terhes kocsik és lánczhid. A m. kir. lánczhid hivatal a következő értesítést küldte be hozzánk közlés végett: Minthogy a lánczhid kocsipályájának újraépí­tése határoztatott el, a nagyméltóságu m. k. pénzügyminisz­­teriumnak folyó hó 24-ről 51.801. szám alatt kelt magas rendelete folytán értesittetik a t. ez. közönség, miszerint az építés időtartama alatt, még pedig folyó évi szeptember hó 18. napjától kezdve, a terhes kocsiknak a lánczkidoni közle­kedése beszüntettetik. — Párbaj. Veszprémi levelezőnk írja: E hó 7-én báró Dunay Oszkár és Zámbory Nándor tiszthelyettes között párbaj vivatott, melyben báró Dunay oly veszélyes sebeket kapott, hogy életben­­maradásához alig lehet remény. A bárbaj okát ed­dig mély titok födi. — Érdekes fölfedezés. Pulszky Fe­­rencz erdélyi útjában a Bruckenthal-féle múzeum­ban őskori rézkardot talált, a mi eddigelé nem volt ismeretes és párját a világ egyik múzeumában sem lehet föltalálni. — Czigányok kongressusa. Kassa mellett, Kisfaluban a felsőmagyarországi vándorczi­­gányok ma kongressust tartottak, melynek lefolyá­sáról még hiányzanak a részletes tudósítások. A napirend fő pontja volt a „czigányok közös érde­keinek megbeszélése“. Az eredmény eddig csak egy „közös érdek“ tekintetében tudható. A czigá­nyok ugyanis ily „országos“ összejövetelek alkalmá­val szokták sziveiket kicserélni, prózai nyelven: házasságokat kötni. És ez irányban mos is élénk kereslet mellett még élénkebb kinálat mutatko­zott. Sajnálatunkra eddig egy lapnak sem tűnt föl oly külön tudósítója, ki ez érdekes „kötésed­ről és nagyfontosságu tárgyalásokról „eredeti“ tu­dósításokkal lepte volna meg a magyar olvasó kö­zönséget. — A debreczeni nagy napok. Deb­­reczen városában régen nem volt oly mozgalmas hét, mint ez a mostani. Ezen a héten fognak ugyanis, mint a „D—n“ Írja megkezdetni a refor­mátus convent gyűlései; szept. 14-én és 15-én tartatnak a lóversenyek; 12-én érke­zik József főherczeg ő fensége; 11-én pe­dig rendes városi közgyűlés tartatik; az asphaltirozás e héten veszi kezdetét; a jövő szin­­idény előadására is e héten történhetnek bérleti előjegyzések; egyszóval sürgés-forgás quantum satis, a szegény ember mégis alig tud boldogulni. — „Sbylok feltámadt.“ A „Magyar Híradó“ nyomán e czim alatt közölt hirre vonat­kozólag. Irsáról a következő sorokat vesszük : Az „Egyetértés“ 246. számú újdonságok rovatában a „Magyar Hiradó“-tól átvett „Sbylok feltámadt“ czimü közlemény jelent meg, melyben Feur Ber­nét és Lábát Katalin férj. Hódi Józsefné közötti adásvételi ügylet famozus története van leirva. — Minthogy a közlemény ezen ügyletet tiltott cse­lekményként tünteti fel s minthogy a szerződés kiállításának tényét és az uzsorának definiált ügy­letet, a­ki összefüggésbe hozza egymással, nehogy a közönség azon téves hitben éljen, hogy a Shy­­lokok késének köszörűse vagyok; szükségesnek látom kijelenteni, hogy a kérdéses szerződés nem Irsán, nem is általam, hanem a Feuer úrtól vett értesülés szerint Albertin az ottani jegyzői hiva­talban állíttatott ki s az nem irsai, hanem alber­­tii ingatlan adásvételét tárgyazza. B­a­k­s­á­n­y­i Kálmán, jegyző. — Halálozások. Id. tagyosi Csapó Vilmos honvéd ezredes e hó 3-án Duna-Szt-Györgyön 81 éves ko­rában végelgyengülés folytán meghalt. Temetése tegnap volt Tengeliczen, hol a családi sirboltban helyezték el. — Cser­­neki s tarkói Dessewffy Emánuel prépost, szatmári ka­nonok szept. 9-én, délelőtti órákban meghalt. A boldoogult 1813-ban született, gondos nevelésben részesült, mint ez egy régi család sarjadékát megillette. Iskoláinak végzése után, a szatmári növendékpapok sorába igtattatott s a theologiai tan­folyam eredmény telj­es bevégzése után 1836-ban pappá szen­teltetett. — Fenyegető levél. A napokban II. - Böszörményben lakó Klein József füszerkereskedő lakásába egy gonosztevő levelet dobott be éjféltáj­ban és fenyegetődzés közt követelte, hogy ők ti­­zenketten vannak, mindnyájuknak fejenként 200 frtot adjon 5 perez alatt, különben megölik. Klein segélykiálltására a gonosztevő belőtt az ablakon és aztán eltávozott. Nem lehet tudni, vájjon a lövés éles vagy vak töltéssel történt-e. — Atyuk is kikaparja. A bodajki biró, a ki t. i. még a múlt esztendőben uralkodott nemes falujában, oly bölcsen intézte a község­ügyeit, hogy két kisbiró társával együtt a többek között a korcsma előtti községi kútról a lán­­czot és vedreket és két darab urasági pulykát is ellopott. Akkor tájban persze biró uram is kereste a tettest, de nem találták sehol, nem is találták volna meg talán soha, ha az egyik kis­biró valahogy össze nem koc­czan az exbiróval, így aztán boszuból is kikot­tyantotta volt urának és volt parancsoltjának főbenjáró bűneit és kilátá­sokat nyújtott még további „érdekes vallomá­sok “-ra. — Tűz. Jászkun-Szolnok megyében Puszta Monostoron f. hó 8-án, épen búcsú napján meg­­gyuladt egyik birtokosnak Thassy Gézának egy felrakott 20 öles kazalja. Viz hiányában a tüzet nem lehetett eloltani, úgy hogy a termés földig hamuvá lett. A tűz alkalmasint onnan keletkezett, hogy a kanász gyerekek a tarlón kukoriczát süt­vén, a szél elkapta a lángot. — Régiségek. A nemzeti muzeum Pancsova kör­nyékéről már többször sok értékes régiségeket kapott. A na­pokban ismét egy küldemény érkezett, mely a következő tár­gyakból áll: Egy hosszú vaskard a 13—14 századból, a vége be van törve. Ezen vaskard Vukovics Milán­­ oppovai jegyző ajándéka. Ehhez hasonló vaskard a belgrádi múzeumban lát­ható, mely teljes épségben megmaradt. Hammer János, pénz­ügyőr biztos Titelből 51 drb római rézérmet küldött. Juhász János pancsovai lakos a Száva part medrében egy mammuth lábszárcsontot talált. Klein István oppovai lakos egy mam­muth csigola csontot ajándékozott. Mindezen tárgyak egy lá­dában összecsomagolva küldettek be. Mohácsról, két darab római feliratos tégla érkezett a nemzeti muzeum régiség­tárába. — Öngyilkosság. Szombaton d. u. borzasztó módon vetett véget életének egy mun­kás Péczel és Issaszeg között. Megvárta­­ mig a vonat közvetlen közelébe ért; ekkor hirtelen rá­vetette magát a sínekre s egy-két másodpercz múlva nyakán ment keresztül a mozdony kereke. A fej nélküli testet megtalálták megrémült társai. A fej azonban eltűnt. — A szabadban fürdés egy szomorú következményéről értesítenek bennünket Szatmár­­ról. Vasárnap f. hó 7-én d. e. 11 órakor — mint levelezőnk írja , négy kereskedő segéd a Sza­mos folyóban fürdött. A Szamos vízállása jelenleg oly kicsi, hogy könnyen át lehet lábolni a túl­partra. Ezt meg is kisértette a négy fiatal ember, de az expedicziónak szerencsétlen kimenetele jön, mert alig voltak a viz közepén, az egyik fiatal ember egy gödörbe esett és mivel nem volt jó úszó azonnal alá is merült. Társai, kik csak egy lépésnyire voltak tőle, segítségért kiáltoztak, de még a közeli uszoda úszómestere a csónakkal meg­érkezett, a szerencsétlen fiatal­embernek már csak holttestét húzták ki a vízből. Az eset annál szo­morúbb, mivel a fiatal ember, szegény özvegy anyját tartotta fenn keresményével. — Hirek a városból Egy Chevalier du Nord czimü leánykereskedő lovag e hó 6-án a bécsi törvényszék előtt felolvasott levelében azzal dicsekszik, hogy Budapestre havonként 10—12 példány prima leányt küld. Kívánatos volna, hogy rendőrségünk a dolgot közelebbről megvizsgálná, hogy kinek küldötte ezen Chevalier du Nord, a kinek igaz neve különben hím­eh Edler von Helmburg, ezen prima, árut Budapestre. — Őrült takácslegény. Heger Ádám morvaországi takács­legény, tegnap este érkezett Bécsből Budapestre. Az utasoknak már útközben el-elmesélgette, hogy ő az az ismeretes magyar herczeg, ki hazájából eddig száműzve volt. Most a királytól kegyelmet kapott és vissza­tért kedves hazájába. Mindenekelőtt Budapesten akarja meg­látogatni herczegi rokonát, aztán pedig elmegy ősi birtokára. Ezt még talán el is hitték volna neki utitársai, de az a kö­rülmény mégis feltűnt nekik, hogy az állomásokon egy po­hár vizért egy frtot, egy darabka szellőért szintén egy frtot adott. Bpesten megérkezve, figyelmeztették a pályaudvarban álló kapitányi biztost, ki aztán Hégerrel beszélgetésbe bo­csátkozva kitudta hogy elmezavarttal van dolga. A főkapi­tányságtól a Rókus-kórház figyelő osztályába szállíttatott. — Eltévedt tanuló. Hesz János, budai lakos, földbirto­kosnak a krisztinavárosi népiskola II-ik osztályába járó Kál­mán nevű gyermeke tegnapelőtt a templomból kijövet, nyom­talanul eltűnt, s a szülők legnagyobb bánatára eddig még meg nem került. — Pa tolvaj Dolinay Endre, tegnap a Gellért hegyen 23 drb fiatal fenyőfát lopott el. Mielőtt azon­ban ezeket elszállíthatta volna, észrevették és letartóztatták. — Házi tolvaj. Svoboda János festősegéd a Terézváros­ban egy festőnél volt alkalmazásban, de onnan a napokban több értékes tárgy eltolvajlása után megszökött. A város a rendőrségnél tett jelentést, s ennek sikerült is Svobodát ki­puhatolni s az ügyészségnek átadni. — Verekedő tót. Krassevics János rozsági (Trencsén) születésű napszámos egyik pajtásával összeveszett, s boszúját úgy töltötte ki rajta, hogy annak kis fiát és leányát véresre verte. Elfogták és az ügyészségnek szolgáltatják át. Rövid hírek. Visszavett aranyérem. Az országos tűzoltó szövetség iglói közgyűlése alkal­mából ott egyszersmind kiállítás rendeztetett tűz­oltó szerekből. A jury a kitűzött 3 aranyérem közül a harmadikat nem ítélte oda senkinek, a Geitner és Bausch elég azonban,­­mely különben nagy ezüstérmet nyert) az iglói helyi bizottságnál ki tudta eszközölni, hogy ezen harmadik aranyérmet utólagos jóváhagyás reményében a jury ítélete nélkül is megkapta. Az országos tűzoltó szövet­ség központi választmánya azonban az utólagos jóváhagyást megtagadta s a Geitner és Bausch czéget ezen illetéktelenül kapott aranyérem hasz­nálatától eltiltotta.­­ Gam­i­ettának az athéni jog­egyetem küldötte tegnapelőtt nyújtotta át a tudori díszoklevelet és az ez alkalommal tartott beszéd­ben kiváló tiszteletének adott kifejezést Gambetta iránt. Gambetta válaszában a következőket mondta: „Önök egyetemük tudorává tettek. Én méltónak akarom magam e megtiszteltetésre mutatni, avval, hogy hazájuk jogai s érdekei védelmében én is részt veszek.“ — Az uzsora. Egy velenczei sze­gény becsületes napszámos, hogy apró gyermekeit eltarthassa, némi adósságokba verte magát, mely lassanként a száz forintot is meghaladta. Ekkor zaklatták őt hitelezői és az adóvégrehajtó. A sze­gény ember elkeseredésében felhasználta neje tá­vollétét, gyermekeit megcsókolá és a kamrába ment, hol felakasztotta magát. — Százéves as­­­szony. Pozsonyban Bretter Terézia e hó 26-án ünnepli 100-ik születése napját, a jubiláns igen jól érzi magát. — Gyilkosság. Mezőberényben Beke Istvánnét e hó 6-án kirabolták, 45 forintjától megfosztották és meggyilkolták. A gyilkost ed­dig nem találták meg.­­ A siketnéma-intézetek bécsi értekezletén a napokban Pick, kisczelli, ma­gyarországi lakos indítványára elhatározták, hogy Ausztria-Magyarország valamennyi siketnéma inté­zete közt szövetséget, összeköttetést létesítenek. E czélra az egyes intézeteik küldötteiből bizottságot ala­kítottak. — Magyarfaló oláh. A nagy­szebeni „Obser­­vatorium­“ érdemes szerkesztője egy Bar­tiu György nevü úri­ember a „Transilvani“ czimü oláh lap­ban a 48-iki szabadságharcz férfiait sértő, pimasz czikket közölt. A nagyszebeni ügyészség, mivel a czikk a magyar nemzet iránt is több piszkos kifa­­kadást tartalmaz, Baritiu ellen pert inditott. Az es­küdtszék jónak látta Baritiu azon védekezésének, hogy ő nem mint hirlapiró, hanem mint történet­író irta az említett czikket, helyet adni s őt felmen­teni. Az ily pimaszságért legjobb volna magánúton az illetőt megelégtételezni. — Radvánszky Antal b., a lutheránusok uj egyetemes felügyelője holnapi ünnepélyes beiktatása után d. u. 2 órakor a Hun­gáriában az egyetemes gyűlés tagjainak tiszteletére fényes hanquetet ad. A hivatalos lapból, a honvédségi Ludovika akadémián ez évben megtartatott hadapródi vizsgák alapján, 1879. évi szept. hó 1 -től számítandó ranggal, magyar honvéd­­hadapródokká kinevezem. A tettleges állományban a gyalogság­nál; Turcsányi Pál 3-dik zászlóaljbeli szakaszvezetőt, Mate­­kovics Lajos 7. z. őrmestert, Vezmár Károly 89. z. tizedest, Apagyi Bertalan 44. z. őrmestert, Baeaj Bódog 81. z. honvé­det, Ehrlich Ágoston 5. z. őrmestert, Vörös Szilárd 11. z. ben­­det, Bánkos János 43. z. szakaszvezetőt, Halász Vincze 81. z. honvédet, Kirnbauer János 79. z. őrmestert, Beniczky Sándor 43. z. honvédet, Ferlán Frigyes 88. z. honvédet, Ta­­masovics Gyula 78. z. honvédet, Lukács János 74. z. sza­­kaszvezetőt, Fuka Száva 85. z. szakaszveretőt, Sostarics Lu­kács 73. z. őrmestert, Adorján Lőrincz 51. z. honvédet, Hirsch Hugó 69. z. szakaszvezetőt, Osváth Mihály 43. z. hon­­védet, Torma Gyula 65. z. szakaszvezetőt, Miehl Pál 82. z. szakaszvezetőt, Domby Kálmán 45. z. őrmestert, Laviczka Ervin 38. z. szakaszvezetőt, Ökrös Lajos 35. z. tizedest, Márk Árpád 28. z. tizedest, Madarász Imre 72. z. honvédet, Polzo­­vics János 6. 7. őrmestert, Virág Károly 45. z. őrmestert, Petrovics György 82. z. tizedest, Kulcsár Zoltán 47. z. tize­dest, Grünspacher Jószef 31. z. őrmestert, Müller Gyula 11. z. tizedest, Décsy János 33. z. törzsőrmestert, 11. z. tizedest, Ledniczky Dezső 52. z. tizedest, Polgár Lajos Folgenovics József 89. z. honvédet, Plenczner János ö1. 7. tizedest, Mó­­nus István 43. z. őrmestert, Puskás János 26. z. tizedest, Eszéki Gyula 46. z. honvédet, Kőműves Ödön 10. z. tizedest, Szűcs Vilmos 49. z. tizedest, Kresz György 11. z. tizedest, Marjasevics Hugo 77. z. őrvezetőt, Gáspár József 60. z. őr­mestert, Paner Ede 77. z. honvédet, Majean Vilmos 89. z. őrmestert, Fixek Isván 11. z. tizedest, Kohlenberger Károly 5. z. honvédet, Schwarz József 62. z. tizedest, Blazekovics Antal 91. z. tizedest, Rattkó Imre 65. 7. szakaszvezetőt, Grünwald Lajos 9 z. őrmestert, Sir József 48-ik 7.honv. Ringer Kálmán 37. z. tizedest, Stipanics Pál 91. z. tizedest, Görög János 28. z. őrmestert, Perjes Simon 88. z. őrmestert, Hervics Ferencz 81. z. honvédet, Színik Pál 51. z. tizedest, Hüke Béla 8. z. tizedest, Köcsön Ferencz 43. z. tizedest, Bondár Gábor 8. 7. őrmestert, Brandt Győző 16. 7. honvédet, Szabadffy Kornél 16. 7. honvédet, Keresztesy Jenő 85. 7. honvédet, Németh Béla 63. 7 honvédet; a lovasságnál: Ambrus János 5. 1. őrmestert, Rudolf Vilmos 9. 1. tizedest, Horváth Lajos 1. 1. tizedest, Kádár Lajos 4. 1. tizedest, Zöld Albert 9. 1. honvédet. a szabadságolt állományban: a gyalog­ságnál : Rell Károly 82. z. honvédet, Turk László 30. z. hon­védet, Kell Lipót 11. 7. örvezetet, Heinrich Mór 71.­­ hon­védet, Spitzer Hugó 82. z. honvédet Csontos honvédet, Stampfel Béla 11. z. honvédet, Póka József 47. z. Károly 2. z. honvédet, Boday Dániel 1-ső 7. honvédet, Póka Károly 2. z. honvédet, Boday Dániel 1. 7. honvédet, Szelepcsényi László 47. z. honvédet, Tauszik Emil 67. z honvédet, Orosz Béla 43. z. tizedest, Faragó Lajos 47. z. szakaszvezetőt, Kary Jó­zsef 56. z. tizedest, Jobbágy István 46. z. honvédet, Pintér Mihály 67. z. tizedest, Kulik Dezső Z­­sinszky Antal 68. z. honvédet, Auerhammer 7. tizedest, Bogo­ József 71. z. honvédet, Ilkey András 23. z. tizedest, Lipták György 77. z. tizedest, Bogya László 30. z. honvédet, I­arsányi László 50. z. honvédet. Az erdélyi csendőrségi parancsnokság állo­mányában : Geros­ál Ferencz őrmestert és Balló Rezső őrve­­zetőt, Szende Béla s. k. A vallás- és közoktatásügyi miniszter H­u­­s­z­á­r Adolfot, az országos mintarajztanodában és rajztanár­­képezdében a szobrászati tanszak helyettes tanárát, ugyan­azon tanszak rendes tanárává nevezte ki. A vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter a sitetnémák váczi országos intézeté­ben megüresedett Gasparik Kázmér-féle alapítványi helyre Feith Györgynek a váczi káptalan által történt kinevezését megerősítette. A fiumei m. kir. tengerészeti hatóság, a ke­reskedelmi tengerészethez hajókapitányokká : Dieich Istvánt Carlopagoból, Randlieh Józsefet S. Barbara Costrenából, va­lamint Singovich Bartolomei Oskorusno Sabioneelloból; had­nagyokká : Golubovich Biagiot Raguzából, Martinolich Domo­kost Lussinpiccoloból, Marusschich Ambrus Miklóst lkából, Pak­urich Józsefet Fiuméból, Tonetti Tivadart Fianonaból és Vlassich Natált Alsó-Dragaból nevezte ki. , Névváltoztatás. Reichmann Aron Arnold debre­czeni lakos vezetéknevének „Hajósira kért átváltoztatása megengedtetett. " f------- A birodalmi gyűlés és Bosznia köz­­igazgatása. E czim alatt a bécsi „Uj Presse“ a követ­kező czikket hozza: „Azon törvényjavaslatok közt, melyek, mint a hivatalos lapok jelentik, a biro­dalmi gyűlésnek, azonnal megnyitása után, be fog­

Next