Egyetértés, 1879. szeptember (13. évfolyam, 241-269. szám)

1879-09-16 / 255. szám

s­zázad lehet, beszámítván a vidéken elszórt török csapatokat is. Priepolje igen szegény kinézésű város, nagy részben nyomorult kunyhókból áll, lehet körülbe­lül 3000 lakosa. A katonaság többnyire kereszté­nyeknél van elszállásolva. A Lim folyása itt igen rohamos, a folyó mintegy 80 lépésnyi szé­lességű. Mára Württemberg herczeget várják Pribojból, ő fiusni pasával már mindent­­ elrendezett. Holnap azon csapatok, melyek itt őrizetül nem maradnak, tovább indulnak. Az ifjú csehek pártgyülése. Prága, szept. 14. Az ifjú csehek ma tartották meg pártgyülé­­süket, melyen következő határozati javaslat fogad­tatott el: 1. Elhatározzuk, hogy a jelenlegi viszonyok mellett az államjogi klubban elhatározható a nem­zet érdekeinek védelme parlamenti tevékenység által a birodalmi tanácsban ; ez eshetőségre utasít­juk pártunk képviselőit, hogy a többi cseh képviselőkkel együtt minden erél­lyel oda hassanak, hogy a valódi egyenjogúsítás végre keresztül vittessék, léte biztosíttassák, az ország autonómiája bővíttessék és történjék törekvés az önkormányzat és a c­s­e­h tartományok összetarto­zására, mint nemzetünk egyedüli természetes vé­delmére. 2. Azon meggyőződésben, hogy nemzetünk­nek kifejlődéséhez az ország autonómiája mellett a valódi alkotmányos politikai szabadságra is szüksége van, utasítjuk képviselőinket, hogy a törvényhozó testületekben odahassanak, hogy az igazság és egyenlőség szellemében az általános szavazati jog alapján a választási törvény m­egjavíttassék, hogy azon törvények, melyek biz­tosítják az alkotmányos szabadságot, kiegészíttes­senek és valóban keresztülhajtassanak, nevezetesen a sajtótörvény, a személyes szabad­ság védelméről szóló törvény, az iskolai és vallás­felekezeti törvények. Továbbá utasítjuk képviselőinket, hogy szól­janak szemben minden reakczioná­­rius és klerikális irán­nyal. 3. Utasítjuk képviselőinket, hogyha jelen lesz­nek a birodalmi tanácsban a boszniai kér­dés tárgyalásánál, semmire se vállalkozzanak, miáltal megsérthetnék a szláv érdekek szolidaritását és a­mi kárt tehetne a dél­­szlávság szabad kifejlődésében. 4. A nép csökkent jólétének tárgyalásánál a cseh képviselők hassanak oda, hogy megtakarítá­sok eszközöltessenek, az adók leszállíttassanak, a mezőgazdaság támogatást nyerjen, az ipar megfe­lelő vám és gazdasági politika által elősegí­tessék. A pártgyűlésen 500 képviselő vett részt. Trojan elnökök­, K­r­a­t­o­c­h­v­i­ll és K­o­­dym tiszteletbeli elnökök voltak. A gyűlés reggeli 9 órától d. u. 3-ig tartott. A határozati az utolsó órában még megváltoztatott, mert javaslat vilá­gosan kimondatott a belépés a birodalmi tanácsba és kihagyatott a hadsereg létszámának leszállítá­sára vonatkozó passzus. A vita folyamában Z­a­p­o­­tocky és Mranek jelenlevő két munkás vezér kívánatára a javaslatba felvétettek e szavak : „Az általános szavazati jog alapján.“ A gyűlés megnyitása után G­r­e­g­l Gyula jelentést tett a párt eddigi tevékenységéről. Az ifjú csehek érdeme, hogy véget vetettek a passiv ellenzékeskedésnek. A szabadelvű érdekek miatt történt kiegyezési kísérlet a németekkel, szinte az ifjú csehek pártjából származott, de örök gyaláza­tára azoknak, kik Csehországban a német pártot képviselik, be kell vallani, hogy még annyi ildomosságuk sem volt, hogy a bésülési kísérletre válaszoltak volna.­­ Ezután a javaslathoz szóltak hozzá. Az első ponthoz szólott S­p­i­n­d­l­e­r Ervin (radikális), ki azt mondja : A birodalmi tanácsban a bevonulás lengő zászlókkal történt, mely zászlókon e jelszó áll : Nemzet, haza, szabadság. Szónok erősen kikel a nemesség, papság és a németek ellen.­­ A második pontnál dr. K­u­t­s­c­h­e­r­a azt mondja: e jelszó „Szabadelvűek vagyunk“ most végre tén­nyé válik. Most szint kell vallani. A csehek fő hibái, hogy elhagyták a birodalmi taná­csot és a tartománygyűlést, onnan származtak, hogy hallgattak a feudálisokra. Adam­ek képviselő fejtegeti, hogy a németeknek be kell bizonyítani, hogy a csehek csakugyan szabadelvűek és ekkor majd bíznak bennök. A harmadik pontnál Gregr Ede szól: Megboszulná magát a cseheken, ha az okkupáczió kérdésében feladnák a szláv álláspontot. Orosz­ország roppant áldozatokkal felszabadítaná szlávokat és tette ezt egyedül humánus eszmékért. a Németország felszabadította Slesvig-Ho­steint és konfiskálta magának és felszabadította Elzászt, hogy szinte konfiskálhassa. Ausztria elvette Boszniát, anélkül, hogy valaki felszabadítónak ne­vezte volna. A szabadság, s szlávság és Ausztria álláspontjából ez ellen tiltakozniok kell a birodalmi tanácsban a cseh képviselőkn­ek. A magyarok által hozatott be e politika, kik törvényt hoztak, mel­lyel kitiltották a szláv nyelvet. Az idegen vendég éhesen és meztelenül ül asztalunk mellé ; ha jól lakik és felöltözik, itt hagy bennünket. Mi­nek szerezzünk birtokokat, melyekre rá kell fizet­nünk ? E határozati pont felállás útján fogadtatott el. Troj­au elnök erre megjegyzi: „Uyt egyhan­gúság által dokumentáltuk nézeteinket, még mi­előtt beléptünk a birodalmi tanácsba. Az utolsó ponthoz Forst szerkesztő szólott: A cseh paraszt az alkotmánypárt gazdálkodása folytán rosszabbul áll, mint a boszniai rajah.A kép­viselőket arra kell kötelezni, hogy az államháztar­tásban az autonómia kiterjesztése, a katonai nyug­díj mérséklése stb által az államháztartásban tart­sák fenn az egyensúlyt. Az egész határozati javaslat egyhangúlag el­fogadtatott. Erre következett a bizalmi fér­fi­a­k választása; 15 ifjú cseh képviselőn kívül még 45 tag választatott az ország különböző vidékeiről. Elnökké Sladkowsky, elnöki­ helyettessé Tro­jan választatott­ ruk elől kenyerüket, hivatalaikat, befolyásukat, a czár kegyét. A a német a muszka előtt ugyan az, mi a yankee előtt a chinai. Alázatossága, tudóssága, cselbkovényei által a német mindenütt utat tör magának. A nihilizmus talán soha sem öltött volna magára oly rémi­tő alakot, ha II. Sán­dor czár a németeket nem pártolta volna. II. Sándor czár legmagasabb hivatalnokai németek, Giers, üzentelen, Totleben, sőt még olyanok is, kiknek nevük muszka hangzású, de kik ezen neveket csak kissibh fel 1I. Sándor halála bem konstatált tény, csu­pán kósza hír. Símferopolban magában, a c­ár idő­­zése helyéhez legközelebbi városban sem tudják még, csakugyan meghalt-e, vagy csak súlyosan meg­betegedett. Ha meghalt, akkor ugyan lehetséges, hogy halálát politikai okokból egy ideig titkolni fogják, de erre nincs ok, legfeljebb is az szolgál­hatna okul, hogy végezzék be készülődéseiket. Midőn I. Sándor c­ár meghalt Taganrogban, a hírlapok halálát természetesnek hirdették, pedig bizonyos, hogy I. Sándor méreg által háríttatott ki az útból. Pedig I. Sándor ellen a muszkáknak nem lehetett annyi panaszuk, mint öcscse ellen. De a panasz akkor is ugyan­az volt. Azt mondották, I. Sán­dor c­ár pártfogolja a németeket. Ő volt az, ki Nessel­rodet, Pahlent, Rosent, Rüdigert és még számtalan sok más németet alkalmazott De még I. Sándornak ezt meg lehetett bocsájtani, mivel ezen németek érdekei a muszkákéivel ugyan azonosí­ottak, a közös érdekek, a honfiú­itás által. I. Sándor czár tehát muszka németektől, nem pedig egészen tiszta németektől hagyta magát korm­ányoztatni, mint ezt öccse teszi, kiről az egész világ tudja, hogy Vilmos német császár befolyása alatt áll és mindent meg­tesz, mit Vilmos császár kiván, mivel azt is tud­ják, hogy Németországban még­is Vilmos az ur, nem pedig Bismarck. Muszkaországban az egyiket ép annyira gyű­lölik, mint a másikat és minthogy Gorcsakoff her­­czegről tudj­ák, hogy ő is osztja honfitársai ezen gyűlöletét, az agg diplomata tehát biztos lehet abban, hogy meg fog maradni magas állásában, még akkor is, ha a czarevics jut a trónra. Mint feljebb említettük, II. Sándor czár ha­lála még eddig csak kósza hír. De ezen eshető­séget már­is több lap különféle kombinácziók tár­gyává tette és azon kérdést teszi fel, mi fog tör­ténni, ha ezen haláleset csakugyan valósult, sőt ha ez még nem történt meg, de megtörténnék előbb­­utóbb, mi következnék ebből ? Még eddig a legtöbb lap azt mondotta, hogy addig, míg a két császár él, lehetetlen, hogy a béke Muszka­ és Németország közt megzavar­­tassék, azonban természetesebbnek tartják, hogy előbb Vilmos császár halhat meg, ki huszonkét évvel idősb II. Sándor czárnál. Azok, kik így okoskodnak, kettőt felednek, először azt, hogy a muszka czárok egyike sem élte túl sokkal a 60-dik évet, sőt kevesen érték azt el, másodszor, hogy ha II. Sándor czár meghal, fia nem viseltetik Vilmos császár iránt oly pietással, mint apja viseltetik, őt semmi személyes tekintet nem fogja visszatartani egy Németország ellen in­dítandó háborútól. De II. Sándor czár halálával még azon ál­lamférfiak is, kik még mindig haboznak egy Musz­­kaországgali szövetség kötésétől, mivel attól nak, hogy II. Sándor czár azt mint egykori tarta ma­­czedóni névrokona a gordiusi csomót korlátlan akarata által szétvághatná, nem fognának habozni annak megkötésénél II. Sándor czár örökösével, kinek a németek elleni gyűlölete világszerte is­meretes. Már most is hangoztatják a franczia és muszka hírlapok a Muszka­ és Francziaország közt kötendő szövetséget, mint a franczia-muszka barát­ság kifolyását. Ha a czarevics trónra lép, igen valószínű, hogy trónra léptét nagy kegyelmi ténnyel fogja megkezdeni és ez által legalább ideig-óráig a bel­­békét biztosítandja és reformokra reményt nyújt népének, melyeket II. Sándor mindig megtagadott. Mindezekből tehát világos, hogy ha a czár meghalt volna, akkor csakugyan egy általános európai konflagráczió küszöbén állunk, melynek végét lehetetlen előre látni. Osztrák-magyar (örök szövetség. A „Journal des Debats“ konstantinápolyi le­velezője a következő érdekes híreket hozza Kon­stantinápolyból : „A török államférfiak annyira el vannak merülve a magasabb politikába, hogy nem sokat gondolnak azzal, mi történik Konstantiná­polyban magában. A legutóbbi időben a lopások és gyilkolások ott napi­renden vannak. Addig, míg ezen nagyobbszerű bűnök csak a szegényebb nép­osztálytól lakott városrészekben követtettek el, a gaz­dagok, kivált az európaiak, mit sem törődtek mind­ezzel. De m­ió­ a egy Medánban, Kadikőr közelségé­ben, egyik legszebb villában elkövetett gyilkosság híre elterjedt, igen sok bankár és az angol gyar­mat egy része, mely azon vidéken lakik, nagy zajt csapott és a hatalmasságok követei a portánál pa­naszt emeltek s felszólították azt rendcsinálásra. Az angol követ még tovább ment, mert egy jegy­zéket intézett ez iránt a portához, de oly választ nyert, hogy Layardnak minden kedve elment a dolgot még tovább sürgetni. Azt mondják, hogy abban hibázta el a dolgot, hogy Ramadán hóban intézte ezen jegyzéket a portához, mikor a török­kel nem tanácsos tréfálni. Néhány nap óta nem beszélnek itt egyébről, m­int egy osztrák-magyar-török szövetség megköté­séről. Legelőbb is a konstantinápolyi „Vakutban“ volt ez felemlítve, később ugyanezen hít elterjedt még magasabb körökben is. Ezen szövetséget, mint mondják, Anglia és Németország is fogná támogatni. De vannak oly szanguinikus politiku­sok, kik azt hiszik, hogy Olaszország is belépne ezen szövetségbe. Ha ez igaz lenne, minden esetre nagy fontossággal bírna. De ilyesmi alig lehetséges Törökországgal és e tekintetben csak illúziókban élnek. Azonban ez a hit még­is nem egészen alaptalan. Annyi bizonyos, hogy a bécsi udvar a portával igen barátságos viszonyban áll, mivel szüksége van támogatására, hogy a novibazári szandsakságot megszállhassa. Szovjet pasa ezt meg­ígérte és magának a portának is érdekében áll a konvenczió keresztülvitele, így tehát Ausztria-Ma­­gyarország csakugyan nagy lépést tett Szaloniki felé. Mily furcsa dolog az, hogy ezen szegény Tö­rökországnak magának kell utat törni Ausztria szá­mára s arra van kárhoztatva, hogy kalauzul szol­gáljon egy idegen hadseregnek tartományain ke­resztül. Borzasztón lakói ezen birodalom minden általa elkövetett hibákért. Tudjuk ugyan, hogy Ausztria égre földre esküszik szándékai tisztasá­gára, de vajjon őszinték-e ezen szándékok ? De még nagy kérdés az is, rendelkezhetnek-e a sors felett. Tudják-e, mit tart fenn a jövő az ő szá­muk, a és nincs-e mögöttük valaki, ki azon napon, melyen előre akarnak menni, „megálljt“ nem fog kiáltani, vagy ha vissza akarnának lépni, azt nem parancsolja-e, hogy: „indulj ?“ Mindezeket itt előre látják, de sokan számítanak a versenygésre is, mely nem sokára Ausztria-Magyarország és Muszkaország közt okvetlenül be fog következni. Ezen versenygésből oly háború fog támadhatni ezen két hatalmasság közt, mely el fogja dönteni, melyik oldalra fog hajlani a szerencse, ekkor csak­ugyan nagy szüksége lesz Ausztria-Magyarországnak Törökország szövetségére. Mind­ezen feltevések most ugyan még csak nagyon problematikus eseményekre vonatkoznak. Nem volt­­ észszerűbb, hogy ha többet foglalkoz­nának a jelennel, mint a jövővel? Még a görög kérdés is mindig függőben van, ha az alkudozá­sok úgy fognak folyni, mint eddig, akkor az még sokáig elhúzódhatik. Majdnem úgy tetszik, mintha ezen kérdés a diplomatáknak csak szórakozásul szolgána, mellyel mint mellékes foglalkozással bíbelődnek. Más részről pedig talán a legközelebb érintett felek végre beleunnak. Ha ez nem törté­nik, a vége még­is nem lesz egyébb, mint a ha­talmak­ beleavatkozása. Minthogy a porta a berlini szerződés 13-ik jegyzőkönyvét alapul fogadta el, miért követelnek a görögök még ennél is többet ? A portától határozott választ várnak. Ez ép annyi, mintha azt kívánnák a törököktől, hogy azon 200 millió frtnyi adósságot fizessék meg, mel­lyel Eu­rópának tartoznak. Az egész világ ismeri őket s miszerint nem lehetnek őszintébbek, így jól tudja, mint a­mi­­lyeknek eddig mutatkoztak. A por­ta elég világosan nyilatkozott és a görögöknek nem kellett volna szőrszálhasogatásokba bocsátkozni. Ha a porta a külkérdéseket elhanyagolja, akkor nem lehet neki szemére hányni a bel­reformok kérdései elhanya­golását. Szaid pasa egyébiránt az sok reformokat hozott be, most már igazságügybe a pénzügyőr is ugyan­azt kezdi tenni és külön felügyelőket küldött a tartományokba az adóbehajtás ellenőrzé­sére. Csak az a baj, hogy választása nem esett szakférfiakra, hanem külön kegyeltjeire. Vagy olya­nokra, kiket pasa­stival pártfogolnak. Ha a pénzügyőr, külföldi szakférfiakat válasz­tott volna, akkor ott minden jól menne. De oly emberek alkalmaztattak a‘pénzügyre nézve, hogy még magok a törökök is megbotránkoztak azon és a „Dzseridde Havvad’sz“ csakugyan fel is szó­lalt és egyik czikkében a pénzügyőr eljárását meg is rótta. „Ha ő csak tolvajokat alkalmaz­”, mond ezen lap, „mivel Törökországban másokat nem ta­lál, akkor más országokban keresse a becsületes embereket.“ Szaid pasa a maga embereit­ a palota előcsarnokaiban szedi fel és egyiket a másik után emeli magas hivatalokra, Zuhdi, a pénzügyőr pe­dig követi példáját. Ha ezen bajokon nem segíte­nek, ez mindig így fog maradni Törökország­ban és ez lesz Törökország megbukásának fő oka. A­­­zár halála. A tegnapi napon Simferopolból ide érkezett távirat oly hírt hoz, mely egész Európát megráz­kódtathatja. Ezen hir II. Sándor muszka czár ha­lála. Soha egy monarcha halála nem volt oly rop­pant horderejű, mint II. Sándor czáré. Nem, mintha II. Sándor czár nagy fejedelem lett volna, hanem azért, mivel ő Muszkaországban egy az ő népétől gyűlölt és ízlésüktől eltérő elvet képviselt. I. Miklós czár, II. Sándor atyja, sokkal erélyesebb, nagyobb férfiú volt, őt alattvalói egy része szerette, egy másika rette­gett tőle, de egy sem volt, ki őt nem becsülte volna. II. Sándor czárt alig szerette vagy tisztelte csak egy muszka is, mert II. Sándor czár a legszükségesebb tulajdonságot nélkülözte, mely őt muszka czárrá képesítette. II. Sándor gyenge és mégis makacs, félénk, mogorva, majdnem embergyülölő, de min­denek felett nem volt muszka. Lelkében német volt. A muszkák egy nemzetet sem gyűlölnek an­­­nyira, mint a németet. A németek elkapják az­ „EGYETÉRTÉS­’ Szeptember hó 16-tól kezdve új előfizetést nyitunk. Figyelmeztetjük és kérjük azért tisz­telt előfizetés­nket, kiknek előfizetésük le­jár, hogy újabb megrendeléseiket mi­előbb megtenni méltó­ztassanak. Lapun­k előfizetési ára: Egy hóra­­­­ — 1 frt 80 kr Két hóra — — — 3 frt 60 kr Három hóra — — — 5 frt — kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizetési pénzek és postai utal­­ványok Budapestre az „Egyetértés” kiadóhivata­lába (himlő ütem 1. szám alá) küldendők. Az­­ Egyetértés* kiadó hivatala. ÚJDONSÁGOK, — szept. 15. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : Fővárosi Ügyek. Törvényszéki csarnok. Közgazdaság. Tárcza : Hervadt levelek. * Az időjárás Budapesten. Ma egész nap tiszta, derült időjárás volt. Hőmérő állása délben 22, este 18 ° B. — Személyi­­ hírek. A szász ki­rály tegnap kíséretével Bécsbe érkezett, hogy a legközelebbi őszi vadászatokon részt vegyen. — R­ Radvánszky Antal bárót, az ág. hitv. evan­gélikusok újon választót egyet, főfelügyelőjét, ki ma távozott el Budapestről, Zólyommegye tisztelgő depu­­táczióval, bandériummal stb. fogja fogadni. A báró tud­valevőleg Zólyommegye főispánja. — Mac -Mahon marsal fiával tegnap Bécsbe érkezett és a „Hotel Imperiál“-ban vett szállást. Kíséretében volt de Castries herczeg és de Pois vicomte. — And­rás­s­y Gyuláné grófnő Bécsből a fővárosba ér­kezett. — Andrássy Manó gróf leányát, And­­­rássy Irma grófnőt Mária Krisztina főherczegnő meghívta,, hogy kísérje el spanyolországi nászút­­jára.­ — Tűrr tábornok, mint az „Ubzor“ jelenti, e hó 22-én Páriából Zágrábba érkezik a Száva és Kulpa szabályozása érdekében. Az „Obzor“ ez al­kalomból rokonszenves czikkben üdvözli Türrt. — Tisza Lajos ma reggel Szegedre utazott. — R­á­t­h Károly főpolgármester Bécsből visszaérke­zett s tegnap elfoglalta hivatalát. —Stancsics főispán Pancsováról, hol kir. biztossá történt, kine­vezése alkalmából fáklyás zenét kapott, ma az uta­sítások átvétele végett a fővárosba érkezik. — K­e­­n­essey Kálmán miniszt. osztálytanácsos szabad­ságából visszatért és m­­ár átvette a földmivelési osztály vezetését. — Joachim és Brahms szombaton Budapesten voltak, tegnap pedig Ara­don adtak hangversenyt. Aradról a hírneves mű­vészek Kolozsvárra utaznak. — T­a­r­á­n­y­i Fe­­renczné urhölgy, mint zászlóanya, a zalaegerszegi tűzoltó-egyletnek ezer frtot adományozott. — M­e­n­d­i Louis, a Galaczban tartózkodó svéd nor­vég konzul leánya a bécsi „Hotel Im­perial“-ban tegnap váltott jegyet Schott jassyi bankárral. — T­h­a­r1­ó­c­z­y Lajos Budapestről a ma­gyar történelmi társulat megbízásából 4 napot Bu­karestbe időzött. A fiatal tudóst úgy Cogolniceanu mint Sturdza miniszter urak igen előzékenyen fo­gadták. Sturdza miniszter ur maga mutatta meg Thallóczy urnak az akadémia gyűjteményeit, mely­ben Thallóczy sok szépet talált. Cogolniceanu ur pedig pompás képgyűjteményét mutatta meg. — S­z­e­b­e­r­é­n­y­i Gusztáv bányakerületi su­­perintendens főpásztori látogatását Pestmegyében, Apostagon kezdette meg. Szombaton, 13-án érkezett meg kiséretével gőzhajón s a Duna part­ján F­ö­l­d­vá­r­y alispán üdvözölte őt kettős mi­nőségben, mint a megye első tisztviselője s a pest­megyei esperesség felügyelője. A világi hatóság — mondá — mindenkor örömmel látja, ha a vallás­felekezetek főpapjai látogatásukkal az egyházat és iskolák ügyeit gondozásuk tárgyává teszik lást, közerkölcsiséget és közművelődést — a val­ó tár­sadalomnak ezen támaszait s talpköveit — emelik és ápolják.“ — Kifejezést adott ez­­után­ az esperesség kettőzött örömének és be­szédét igy végzé- „Láthatja főtisztelendőséged, hogy világi és egyházi részről külsőleg is kifeje­zést adunk örömérzetünknek, de méltóztassók meg­győződve lenni, hogy lelki örömünk ezt messze túlszárnyalja, mert él keblünkben a hit és remény, hogy főtisztelendőséged magas állását s befolyását mindenkor egyházunk javának előmozdítására fogja felhasználni s karöltve fog haladni azon je­leseinkkel, kik az őseink által kivívott auto­nómiánk megőrzéséért fáradoznak. Ezen hitben és reményben üdvözlöm főtisztelendőségedet lelkem egész melegével. Ezután Margó­czy József fő­esperes üdvözölte őt. A főpásztor meghatott han­gon köszönte meg a szives fogadtatást. Ezután taraczdurrogások, a három vallásfelekezet templo­mainak harangzúgása közt s a passzu diszfogatok élén vonult be a városba. Vasárnap, 14-én volt az ünnepélyes isteni tisztelet s a helybeli lelkész al­­talmi beszéde után a főpásztor tartott kenetteljes beszédet. Az egyház ügyeinek gondos átnézése s a felmerült panaszok elintézése után Dunaegyhá­­zára utazott, — Stom­ánia fővárosában m­­ost gya­­kori a m­agyar vendég s valahányszor ott egy-egy , élesebb hazánkfia megfordul, a román sajtó min­dig testvéri előzékenységgel fogadja azokat. „Ki­mondhatatlan örömünkre szolgál — írja a „B. Híradó“ — hogy a román sajtó nem csak hogy pusztán tudomásul hozza azt, hogy ez vagy amaz magyar vendég a fővárosban időzött, hanem tisz­telettel foglalkozik a város falai között mulató vendéggel, örömét fejezi ki, hogy a szomszédot magánál üdvözölheti. Szívünkből, lelkünk egész melegével üdvözöljük a román sajtót, mely nem késik megragadni az alkalmat az eszmék üdvös tisztázására. — Az egyetemen a választások nagy közönyösség közt folynak le. Az olvasó kör­ben a Pogány­ párt nagy többséggel győzött a P­á­s­z­t­o­n­y­i párt felett. A bölcsészeknél a So­mogyi párt jelöltjei egyhangúlag lettek megvá­lasztva.­­ A jogászoknál ma délelőtt folyt a sza­vazás hallatlan közönyösség mellett. Körülbelül más­fél ezer jogász van s mégis az egyes éveken alig szavazott 7—10 ember. Csak a negyedéven volt élénkebb a választási küzdelem, hol a Borszky párt győzött, de a választás előreláthatólag meg lesz semmisítve az elkövetett visszaélések miatt . Berkes Kálmán népzenekara vissza­érkezett Francziaországból — két tag kivételével, — kiknek megtetszet a franczia föld. „Marczi“ nevezetű prímás Ly­onb­an maradt, „Csi­cseri“ pedig Párizsban. Mindketten franczia zenekarba fognak belépni. Berkes Kálmán most új társulatot szervez, mel­lyel a télen vissza­megy Párizsba. Tavas­szal pedig átmennek az óczeánon New­ Y­o­rk­ba.­­ Szombathelyről írják, hogy a vá­ros közönsége még nem utasította vissza a termé­szettudósok­ és orvosoknak városukba kijelölt ván­dorgyűlését, mivel e tárg­gyal még nem is fog­lalkozott. A legközelebbi közgyűlés lesz hivatva ez ügyben döntő határozatot hozni.­­ A német trónörökösné Z­ág­rábba­­nak írja. A német trónörökösné, mint a „P. L.“­­tegnap szigorú inkognitóban Zágrábba érkezett. Kíséretében Schönborn grófné és egy udvari lovász voltak. A trónörökösné az „osztrák császárihoz czímzett szállodában vett lakást. A ritka vendég a nap folyamában Zágráb nevezetes­ségeit szemlélte meg, délután pedig a városi er­dőbe rándult ki. Az inkognitó oly szigorú volt, hogy alig volt néhány embernek tudomása a trón­örökösné jelenlétéről. Este visszautazott Römer­­bádba, hol a gyógyfürdőt használja. — Lefoglalt adópénztár. Érdekes eset f­rdult elő a napokban a gyöngyösi állami adóhivatalnál. A bíróságilag kiküldött végrehajtó egy vidéki hivatalnok 5 írt s nehány krajczár kö­vetelése fejében az adóhivatal pénztárát akarta le­foglalni. A tárnok ur először megütközését fejezte ki a ritka eset fölött, de később engedve a kény­szerűségnek kérelemhez folyamodott, mire a vég­rehajtó ur három napot engedélyezett, hogy azalatt a tárnok ur a felsőbb helyről nyert utasítás értel­mében intézkedjék. — A Pech­t-féle ügyben a múlt évi november hó 27-én tartott városi közgyűlésből Budapestre menesztett kül­döttség tagjai — mint a „Győri Közlöny“ írja — a legkö­zelebbi városi közgyűlésen egy indítványnyal lépnek fel, mely szerint a ek. kir. hadügyminisztérium által, f. évi má­lló 28-án 613. sz. alatt hozott ítéletnek egész terjedelmé­t«8 bőn leendő hivatalos közlésére a katonai hatóságot felkérni, indítványozni fogják . A József-ezred tartalékosai még nem kapták meg a hadiermet. Ezen, a Lím-vidé­­ket is bejárt, egészen Novi-bazári kerületig hatolt ezred az egyedüli, mely ama dekórumot, hihetőleg csak a jövő hónapban kapja meg. — Hírek a városból. Megőrült. Korbuly Leo, a vadászkürt szálloda kapusának fián ma az őrjöngés egész erővel tört ki. Aranykéz-utczai 3-ik sír lakásán bezár­kózva, töltött fegyverrel kezében fenyegetett mindenkit, ki szo­bája felé közeledni mert. Végre déltájban rendőrök és hor­dák segélyével sikerült meglepni, s a fegyvert tőle elvéve, a rendőrséghez szállítani, a­hol dr. Kresz Géza, K. elmebeli állapotát megvizsgálván, azt konstatálta, hogy üldöztetési má­niában szenved. Irtották. — T­ü­z. További megfigyelés végett a Rókusba szál­Óbudán, Miklós-Utcza 302. sz. a­ Werlin­­ger-féle földszinti házban az éjjel 2 órakor tűz ütött ki isme­retlen okból. Az elősietett tűzoltóknak sikerült ugyan a tüzet lokalizálni, de a ház teteje mégis égészen leégett. — Ga­rázdálkodó czipész. Fatas Lajos czipész, tegnap d. U. az Ú­jpestről jövő közúti vaspálya kocsin ittas állapotban garázdálkodott, s a fel- és leszállóknak kalapjait leverte. A rendőrségbe... szállították. — Elgázolás. Az éjjel fél 12 órakor, a 161. sz. Újpestre közlekedő közúti vaspálya kocsi (110. sz. kocsiVezető és 210. sz. kocsis) a Károly-körut dohány­ utcza sarkán Leiner János, schlagenwerti születésű, 26 éves nőtlen porczellán festőt elgázolta. Leiner rögtön meghalt, s holttestét boczolás végett a Rókus-kórházba szál­litották. — Kocsi összeütközés. Tegnap este 9 óra tájban a Kálvin­ téren egy újpesti kocsi összeütközött egy egy zugligetbe járóval. Az egyik kocsi első része,­­ mind a kettőnek rudja áldozatul esett a carambolozásnak. — Ab a 11 a Úc­e­r­t­b­e­n f. hó 14-én a kö­vetkező számok huzattak ki: Sorozat 42. szám 99 nyert egy dám-szarvast, sor. 497. sz. 57, sor. 242. sz. 16, sor. 15. sz. 65, sor. 336. sz. 91, sor 267. sz. 52, sor. 468. sz. 72, sor. 202. sz. 4, sor. 196. sz. 37 egy-egy diszpintyet, sor. 534. sz. 13, sor. 191. sz. 80 egy-egy diszgalambot, sor. 517 sz. 17, sor 179. sz. 99, sor. 337. sz. 28, sor. 482 sz. 28, sor. 11, sz. 54, sor. 38. sz. 89, sor. 154. sz. 92, sor. 139. sz. 42 egy-egy éneklőt; sor. 236. sz. 3, sor. 595. sz. 20, sor. 61. sz. 55, sor. 111. sz. 93 egy-egy papagájt; sz>r. 404. sz. 27, sor. 873. sz. 85, sor. 46H. sz. 58, sor. 561. sz. 40, sor. 93. sz. 95, sor. 219. sz. 37, sor. 512. sz. 31, sor. 112. sz. 40, egy-egy kanárit; sor. 46. sz 18, sor. 119. sz. 40 egy-egy franczia róczót; sor. 487. sz. 48, sor. 238. sz. 30 egy-egy pávát; sor. 562. sz. 65, sor. 268. sz. 94 egy-egy dísz­kakast; sor. 472. sz. 11 egy mókust; sor. 302. sz. 36 egy kecskét. Végre sor. 378. sz. 16 nyert egy nagy kakadut. , “ A Margitszigetről, mivel az idény már vége felé jár, a czigányzenekar e hó 18-án el­búcsúzik ; e helyett azonban hetenkint kétszer és pedig csütörtökön és vasárnap katonazene lesz. A Margitszigetet aug. 12-től szept. 8-áig 196 fürdő­­vendég látogatta, az idény kezdetétől fogva mos­­tanig a fürdő­vendégek száma 1215-re, a látogatók és fürdő­vendégek száma pedig 99 535-re rúg. — Kirándulás a Dunán. A dunagőz­i igazságü­gy miniszteri titkár, élte 30-dik évében szept. 13-án Egerben meghalt. Béke poraikra! Az athletikai klub új versenyteret az Orczy-kertben tegnap adták át hivatalosan. A honvédelmi minisztéri­um részéről az átadás végett Péchy tábornok, Mecséry százados, lóváry Jó­zsef nyug. állam­mérn­ök , a klub részéről pedig az átvétel végett Phalsz Elek alelnök, Császár F. titkár és Fischer H. mérnök, a versenytér vál­lalkozó építője jelentek meg. A pálya e napokban, teljesen készen át fog adatni a klubnak. Csinos kerítéssel is ellátják a versenytért, mely az Orczy-­ kert díszét meglehetősen fogja emelni, s az atbló­­ták valóban passzióval vívhatják rajta a legközelebbi versenyt, mely október 12-én fog megtartatni. — A törvénytelen gyermek. Ey Csehországban elhunyt egyén Pinhák Antónia gyer­mekeinek 5250 frtot hagyományozott oly feltétel­lel, hogy ennek fele a gyermekeket az örökség megnyíltakor azonnal illesse, a másik felét pedig az anya élte fogytáig haszonélvezeti joggal bírja. A hagyatéki tárgyalás alkalmával Pinhák Antónia csak egy gyermeket, Natáliát — vallott be, kinek a hagyaték fele része ki is utalványoztatok mi­ig a másik felét haszonélvezés végett az anya vett fel. Ekkor előáll Pinhák András, s csalás miatt felje­lentést tesz az anya s nővére ellen, kik a hagya­ték tárgyalásánál őt mint gyermeket illetve testvért elhallgatták, minek folytán ő a hagyatékban nem is részesült. P. András keresztlevéllel igazolta azt, hogy ő P. Antóniának törvényes gyermeke, míg P. An­tónia ezzel szemben azt állította, hogy András — daczára annak, hogy a keresztlevélben mint törvé­nyes gyermeke van feltüntetve — neki törvényte­len gyermeke. Az első s másodbíróság első rendű vádlottnőt csalás miatt elitélte, másodrendű vád­lottnőt pedig, ki az egész eljárásba be nem folyt, felmentette. A legfőbb itélőszék mindkét első bíró­sági ítélet feloldásával első rendű vádlottnőt is fel­mentő figyelemmel vádlottnak azon előadására, mely szerint fiának létezését a hagyaték tárgyaló bíró előtt azon lelki állapot nyomása alatt hall­gatta el, nehogy fiának származására és saját női becsületére nézve férje rokonainak hátrányos s kel­lemetlen fellépését idézze elő. — Az „Ellenőr“ kauczió­i­mára volt kitűzve, okt. hó 15-ére halasztatott el. — H­y­m­e­n, Dr. R­á­k­o­s­sy, váczi jó nevű gyakorló orvos és a népszínház igazgatójának fivére, holnap vezeti oltárhoz Kluzek Kornélia k. a. Kluzek Gyulának, a m­ező­­hegyesi uradalom gazdasági igazgatójának bájos nővérét s egyúttal Brázay Kálmán nagykereskedő unokahugát,. A mennyegzőt Brázay ur sz.­lőrinczi kellemes nyaralójában tartják. s­ pörének tárgyalása, mely talá­nos bécsi Leharapta az orrát. Eizenzopf rá­házaló tegnapelőtt egy pálinkásboltba tért be és idogálás közben a jelenlevőkkel vitába bocsájtkozott. A házaló urat figyelmeztették, hogy ne nagyon lármázzák, de midőn a szép szó használt, az ajtó elé tették. Eizenczopf hires nem ve­szekedő volt és dühében nem tehetett egyebet, mint hogy az ép arra jövő kollégájával Mause Antallal éreztesse szenvedélye hatalmát. Mause nem nagyon értette a tréfát, kollégáját jól meg­­agyabugyálta s a földre ter­te, de e közben maga is lebukott. Jó ideig hánykolódtak igy­a és Mause dühében Eizenczopf orrát a szó porban szoros értelmében leharapta. Érdekes, hogy a leharapott orrt sehol sem lehetett megtalálni és igy nagyon könnyen feltehető, hogy Mause a leharapott orrt izgatottságában lenyelte. Egy erre vonatkozó kér­désre Maüse azt válaszolta : „hisz meglehet, hogy lenyeltem, de bizonyosan nem tudom.“ Az orrle­­harapót átadták a törvényszéknek, az orrnélkülit pedig kórházba szállították. — Érdekes tánc­próba. Birói szemle volt a napokban a „Gólya“ czimu vendéglőben. H. beperelte S.-t mert utóbbi nem fizette meg a táncztérnek szolgáló deszkázat árát, a deszkát H. szállította és padoltatta föl. A vendéglős H. azzal védekezett, hol a különben elfogadott és hónapok óta a viharnak kitéve levő padlózatot azért nem fizeti ki, mert a munka a czélnak nem felel meg — nem lehet rajta tánczolni. A szakértőknek te­hát véleményt kellett adni, m­egfelel-e a deszká­zat a czélnak. A szakértők egy pár előtánczos által egy czepellit lejtettek végig a deszkázaton, s a sikerhez képest megállapították véleményüket. — Egy ifjú színésznő meggyil­kolása. Morales Gabriella, kit hol a Chatelet, hol Palais R­oyal, a Bouffes Párisiért vagy a tfolma Dramatiquesben lehetett látni, s kit az utolsó telet részben Nizzában, részben pedig Monacoban töltötte. Nizzában egy Riaudel nevű ottani szüle­tésű fiatal­emberrel benső viszonyt kezdett. De úgy látszik, hogy Thalia fi­tal papnője is csak könnyű vérrel bírt, mert csakhamar egyedül hagyta el Nizzát és Párisban a Berry-utczában vett lakást. Nemsokára lakása előtt egy fiatal egyént, Riaudelt, lehetett látni, ki, ha a kis szí­nésznő kisétált, távolból figyelemmel kísérte min­den lépését, míg végre egy napon a fiatal­ember a színésznőnél bejelentette magát, s minden ellen­kezés daczára Gabriella háló­szobájáig hatott. A színésznő épen egy csésze chokoládé mellett le­velet írt. Az ajtón kívül a szobaleány csak azt hallotta, hogy : „ei vous n avez rieu a me dit“ mire a színésznő „rien“-vel felelt. Erre egy lövés hangzott , ez ifjú szép színésznő kiadta szerel­mes lelkét. A szobaieany ajtót becsukta és rendőrökért futott, de mire ezek megvT- t­­k, már a fiatal­embert is halva találták egy karszék­ben elterülve. Megosztotta kedvesével nem csak szerelmét de a golyót is. Szegény fiatal ember!... — A c­z­e­g­l­é­d­i kofa n­y­e­r­e­m­­é­n­y­e. M­i­­óta feltalálták a lutrit, a szegény ember egyetlen reménysége lett egy szép „térné“. Hányat jutta­tott pedig koldusbotra. 8 abban sincsen szeren­cséje a szegény embernek, ha nyer, mert egyik megbolondul örömébe, a másik meg úgy jár, mint az a szegény czeglédi kofa, ki a napokban 600 frtot nyert. A mig kint árult a piaczon, lakását feltörték s elvitték pénzét s minden holmiját, melynek egy részét Törteién, keméten találták meg. A 600 másik részét Kecs­írtnak se hire, se hamva, csak az emlékezete maradt meg. — Tüzesetek a vidéken, Hunyadm­e­­gyében, F. Szálláspatakon, mint képviselő írja, folyó hó 9-én reggel Mara Lőrincz roppant szá­razság s n­agy szélvész következtében egy óra alatt az egész község leégett. 95 Láz­s kéín­­élAnnyi gazdasági épület esett a lángok martalékává: 600 ember a szó sao­­os értelmében haj­lék s betevő falat nélkül van! F.-Szállás­­patak lakosai nyelvre nézve eloláhosodott egyházi nemesek, érzelmök azonban magyar, s 48-ban, az absolutismus alatt is mindig büszkén vallották magukat magyaroknak; a hunyadmegyei magyar­ságnak mindig legerősebb támaszai voltak. Az al­hajózási társulat forgalmi igazgatósága tudatta Ráth kormányos élet helyreállítása óta pedig állami is­at­oly ^főpolgármesterrel, hogy az „österr. Donau- kola felállítása következtében a magyarosodás igen Verem által a Duna folyam viszonyok és illetőleg örvendetes, mondható meglepő haladást tett ffgy hajózási akadályok megtekintése czéljából rende- hogy már remélni lehetett, hogy az ifin nem^­zett külön hajó­menet Bécsből a vaskapun túl, dák nyelvre nézve is magyar lesz. — N -T­e­v­e-t­urnu-Szeverinig f. hó 20-án fog megtörténni. Az len (Veszprém megye) vasárnap a tűz egy házat .«*.,«** '—­“hajó e hó A'hét garal­­ taT állíttaSLtottSó még az. I 1*-én Pápán is volt tűz. Két nagyobb ház esett a lángok martalékául. — Biztosítva egyik sem volt. E ho 10-én d. u. 4 órakor Csik-Csabot­­f­a­l­v­á­n (Somlyón) tűz ütött ki, és a­ falu egy í ®?z ® “ „erős délkeleti széli mellett­­ reagdt JTM 11 °.,“ul.yaia Pusztító elem 25 gazda vagyo­­nát és épületeit tette semmivé. Este 7 órakor a tűz lokalizálva jön. Az összes kár mintegy tíz­­e­z­e­r forintra rúg, miután a szegény emberek minden takarmánya és gabnaneműje­­ odaveszett. e czélra rendelt „Sofie“ nevű külön 20- án reggel fél 7 órakor fog indulni, s_0 nap este érkezik Budapestre. Innen útját másnap, 21- én, fogja folytatni, s Turnu-Szeverinbe e hó 23-án érkezik meg. — Halálozások" Gardos Károlyné szül. Het­tinger Eliz, az ismert városi képviselő neje, ma reggel 6 óra­kor 84 éves korában meghalt. A temetés holnap d. u 5 órai kor lesz a boldogult a­ uteza 18. sz.a. lakásából Köröstarcsa Weer Zsigmond élte 74-ik évében, folyó hó 11-én meghalt. — özv. Vörös Sándorné szül. László Anna asszony élte 65. évében szept. 12-én meghalt­ — Kapácsy Mikke

Next