Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-09 / 278. szám
lentések szerint, télre több vidéket ínség fenyeget; bevallotta, hogy az ő 40,000 holdas birtokának termése a mivelési és adózási költséget sem térné vissza, s neki rá kell fizetni, hanem azért midőn azon intézkedések előadására került a sor, melyeket a kormány tenni szándékozik, híamezert hámozott, s az ötölés-hatolás érthetetlen kifejezéseibe burkolta az Ínség enyhítésének módját. Ismerjük a rókát. Nem vall az szint, az csak cselt vet, harap és fog. Észrevette, hogy az Ínség ügye erősen foglalkoztatja sajtónkat és pártunkat. Észrevette, hogy az akczió országos elismerésben részesül. Látta, hogy ki nem bújhat alóla, azért ki akart rajta fogni. „Vágjunk eléje interpellácziónak, indítványnak“, gondolta magában és meg is tette. Hamarosan írt főispánjainak, írassák össze 48 óra alatt az ínségeseket, hogy a képviselőház összejöttével hivatkozhassók, mennyire szívén fekszik neki is azok sorsa, ott pedig, a hót 48 óra alatt sebtében a jelentést megcsinálták, legalább hallgatnak, mert várják a reménybeli málnahullást. így volt ez kifundálva ravasz ésszel, de rosz lelkiismerettel. Mocsáry Lajos azonban csakhamar oda vágott és az inségkutató idő rövidségét lobbantotta szemére a miniszterelnöknek. A taktika mesterfogásaiból nem hiányzottjj az sem, hogy felhozta, miszerint a pénzügyminiszter utasította a főispánokat, hogy ahol szükségét látják, jelentést tegyenek az adóbehajtások kíméletesebb keresztülvitelére. Jelezte egyúttal egérfogó körülírásainak modorában, hogy valamit tenni óhajtana, de vigyázni kell, hogy ezzel vissza ne éljenek, mert az állam „abstract fogalom“, s nincsenek más forrásai, mint a polgárok adóképessége, ha tehát kölcsönt kapnak, mégis csak azoknak kell visszafizetni s így a további évekre megterhelik magukat. Verhovay rögtön felállt és a miniszterelnök tiltakozása közben, aki magáról a pénzügyminiszterre az adóbehajtásokra vonatkozólag tett utalt, intézkedés dolgában, hivatkozott arra, hogy nemcsak a rész termés, hanem az uzsora folytán is ínség van. A pénzügyi kimutatások és saját tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ott, ahol felírták milyen volt a rész termés folytán a kár, egyúttal bekopogtattak a végrehajtók is és agyavetni, valamint a kenyérre elszedték valót. Kell, hogy ennek határt vessenek. Ez a históriája az Ínség felvonásának. Mert lesz több is. ugye első Az ország népképviselői nem hagyhatják anyanyiban a dolgot. Szavakkal, igéretekkel sehol sem segítettek élesen és kézzelfoghatón mutatkozó bajokon. Tényleges intézkedéseket fogunk sürgetni, mert sem együgyűek, sem részlelkűek nem vagyunk, hogy üres szavakkal kifogjanak rajtunk. A bajra rámutattunk, rá fogunk mutatni a rögtöni segély módjaira is. Ha a kormányban van jóakarat és érzék, ma már kész javaslatokkal áll elő. Mert a baj nem akkori keletű, amikor rámutattunk, hanem az aratással támadt; a segély módjairól való gondoskodásnak se a függetlenségi párt által tervezett akció jelzése után és hályogvetésben kellett volna állnia, hanem pontosan körülírt és határozat alakjában beterjesztett javaslatokban. De Tisza Kálmán beszélni akart, hogy az alatt a pénzügyminiszter dolgoztathassa a végrehajtói gépezetet. Áltatás és kopasztás így szép színjátékban bolondíthatják a közönséget. Oly biztos volt ebben, hogy idegesen hárította magáról a pénzügyminiszterre, a hozzá mint miniszterelnökhöz az adóbehajtások enyhítése tárgyában intézett felszólítást. Hogy szent hitem ügyéért harczra kelve Legelső tettem hitszegés legyen ! A mint olvasóm észre veszi, nincs az az aesthetikus, ki jobban elé tudná sorolni hírom „hogy“-gyal, mi kell Janus tragikumához. S ez igy halad a dráma végéig fájdalmat okozó őszintességgel. Íme a példák : Nincsen mentségem, nem is keresek. Nagy eszme, szent ügy diadalt nem ülhet, Ha nincs ki érte küzdve elbuvik; Az eszme szent legyek én áldozatja. Vagy: a szent harcz ős hitünkért Istenünk Nevében gyűlt ki; nem az én nevemben, Ki vas kezében csak eszköz vagyok. És újra : A szent ügy szent marad, Bár fertőzött, melyére küzd a kéz: Legyen hát e nap Isten diadalma. S törjék el aztán a szenny födte kard. Tudják, mit csodálok ? Azt a nyugodt pathost, azt az isteni phlegmát, mellyel Janus igy szive minden titkát maga és a világ előtt elárulja. Bátran a delphi jósda főpapja lehetne. Az ilyen az alak elét elmetsző szavaknál eszembe jut Lear bolondjának meséje a szakácsnéról, ki eleven angolnákat rakott a pástétomba. Leveletek a mélybe, a pástétom aljára! — Sokáig időztem a drámai jellemfestése hibájánál, de tipikusnak tartom tragédiánkban. Tudom, hogy nem mondtam vele semmi újat, de legalább leplezetlenül kimondottam a napi sajtónkban bókok, mentegetések, szépítések gyakran olcsó dicséretek máza mögé rejtett igazat. A rhetorizálás tragédiánk megölő betűje. Sem egészen a közönség hibája, ha magasabb fajú drámáinktól elfordul. A történési tragédia nem zárja ki az író részéről a lélek intimebb mozzanatainak tanulmányozását , a költőben a psychologot is megkivánja. Tragédiáink úgy készitlék, mintha ilyesvalami csak másodrendű dolog volna s a platói eszmék magaslatára helyezik az örök „chabionokat“. Hogy mennyi függ itt a tehetségtől, mennyi más okoktól — nem ide tartozik megítélni. Ámbár rövid szóval visszatérünk e körülményre is, ha majd felelni iparkodunk e kérdésre : mily viszonyban áll történeti drámák a történeti anyaghoz, melyet alakít? PJAz osztrák trónbeszéd. A trónbeszéd, melyet ő Felsége ma délben Bécsben az osztrák birodalmi tanács mindkét házának összegyűlt tagjai előtt felolvasott, mindenekelőtt szívélyesen üdvözli a reichsratb mindkét házának képviselőit az alkotmányos tevékenység új időszakának küszöbén. A trónbeszéd azután szó szerint ezeket mondja: „A midőn szeretett királyságomnak, Csehországnak képviselői is, engedve meghívásomnak, jogi meggyőződéseik sérelme és véleménykülönbség nélkül immár teljes számban megjelentek a közös tanácskozás talaján, — igen fontos lépés történt az általános kibékülés és egyetértés elérése pontja felé, mely mindenkor óhajomat képezte, és biztosan reménylem, hogy az önök tanácskozásainak sikerülni fog általános mérséklet és a jogok kölcsönös tisztelete által, ezen a monarchia hatalmi állásának érdekében fekvő, s mindenkor szem előtt tartandó czélt valósággal elérni és így az alkotmány részére biztosítani az összes népek,egyenlő és örömteljes elismerését. Áttérve azon munkálatokra, melyek a reiekszáth által végzendők lesznek, mindenekelőtt a védtörvényjavaslat van megemlítve. Ezen javaslat tárgyalását a birodalmi tanács azon honfiúi megfontolással fogja végezni, hogy a béke legbiztosabb kezessége a saját erőnkben fekszik, és hogy a monarchiának mindenkor oly helyzetben kell lennie, hogy jelentőségének egész súlyával felléphessen, ha az események érdekeinek megóvását követeik. Továbbá törvényjavaslat terjesztetik elő a hadastyánok illetékeinek fölemelése, a segélyt igénylő özvegyek és árvák ellátása, az ellenség előtt elesettek családjainak és a mozgósítás esetén behívottak segélyezése iránt védtörvényben kijelölt és megállapított katonai váltság által ; továbbá törvényjavaslat Bosznia és Herczegovina kormányzata tárgyában, az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, mindenekelőtt a fennálló intézményekkel összeférő takarékosság fog szem előtt tartatni, mely a közigazgatás egyszerüsítésére és a hadi költségvetésre is ki fog terjeszkedni, amennyire az birodalom biztonságával és hatalmával megegyezik, a a deficit, melyet a legközelebbi előterjesztendő állami költségvetés kimutat, az államhitel igénybevétele és a lakosság termelési erejének károsítása nélkül, a bevételek többlete fogja fedezni. Egy új javaslat, mely az egyenes megadózás közben reformját gondos munka kidolgozása alapján indítványozza, szintén elő fog terjesztetni. A reichsraknak hihetőleg sikerülni fog a terhek igazságosabb elosztását, és az adórendszernek már oly szükségessé vált javítását, keresztülvinni. Különös gond fog fordíttatni a hazai munka emelésére. A legközelebb lejáró kereskedelmi szerződés megújításánál különös figyelem lesz fordítva azon hátrányok megszüntetésére, melyek termesztményeinket, kereskedelmünket és iparunkat a külföld megváltoztatott közgazdászati és vámtörvényei miatt, veszélyeztethetik. A legutóbb folytatott értekezletek azon örömteljes kilátásra nyújtanak reményt, hogy kereskedelmi és iparviszonyaink Németországgal, kedvezőig fognak szabályoztatni. Az új területek bevonása a vámegyesületbe, valamint a trieszti raktárak felépítése, tartós élénkséget fognak előidézni kereskedelmünkben és forgalmunkban. A vasúti hálózat tökélyesítése és az állam garancziával összekötött terhek könnyítése teljes figyelmet fog igényelni. A mindig fontosabbá váló Arlberg vasút építése a tárgyalásoktól függ, melyek mielőbbi befezésén a kormány működik. Továbbá bejelentetnek törvényjavaslatok, az ingatlan birtokviszonyok, az iparérdek előmozdítása, főleg a kisipar felsegélyezésére az ipartörvény revíziója által, a munkaadó és munkás közötti viszonynak idő szerinti szabályozása, az előlegező pénztárak részbeni adófelmentése iránt. Törvényjaslat fog előterjesztetni a hitelműveleteknél előforduló csalási eljárás orvoslására, kisebb értékű tárgyak, bekebelezési okmányoknak bélyeg illeték alóli felmentésére, a polgári perrendtartás és az anyagi büntetőtörvény reformjára, a lelkészek helyzetének javítására vonatkozólag. A trónbeszéd kiemeli, hogy az utolsó ülésszak hosszabb tartama és az új választások miatt, a tartományi gyűlések a birodalmi tanács ülésezése előtt nem fognak összehivatni. Az önkorlátozás és az idő bölcs felhasználása a törvényhozó testületek rendes működése érdekében igen kívánatos. A trónbeszéd konstatálja viszonyaink barátságos és zavartalan fennálását a külföldi hatalmakhoz a berlini szerződés keresztülvitelét minden pontozataiban, a novi-bazári szandzsák megszállását ezen szerződés és a portával való barátságos megegyezés folytán. A kormány feladata leend közgazdászati viszonyaink immár lehetővé vált ápolását és fejlesztését a keleten élénk figyelemmel kisérni. A trónbeszéd így végződik : A szeretet és ragaszkodás számos jelei, melyeket népeim irányomban és házam iránt tanúsítottak, valamint a népeim kebeléből érkező, mindig hangosabbá váló, az egyetértés fenntartása iránti óhajtások, — mely egyetértésben népeim egymással már évszázadok óta békében élnek — szivemnek jól estek. Ezen nyilatkozat képezi ama biztosítékot, hogy önök az egyetértés és mérséklés eszméjével tele, az alkotmány tahiján munkálkodni fognak, hogy az általános jólét terjeszkedjék és fejlődjék. Ausztria hű marad történelmi hagyományaihoz, és őrizni fogja továbbra is országainak és népeinek jogait, melyek megszakitlatlan frigyben, mindenha a jog és a valódi szabadság honát képezik ! _________ Budapest, okt. 8. A mai nap egyik legfontosabb hire az, melyet a bécsi „N. fr. Presse“ Londonból vett, mely szerint B sacardi herczeg oly hadsereg rendszert dolgozott ki, mely a német és osztrák-magyar hadsereget védelmi czélokra egyesítené Erre nézve Bismarck és Andrássy oly konvencziót kötöttek volna, mely által Németország és Ausztria-Magyarország területi épsége, beleértvén a berlini szerződés értelmében elfoglalt tartományokat is, biztosíttatnék. Ezen konvenczió abban különbözik egy véd- és dac-szövetségtől, mivel nem határozott időre és nem bizonyos esetre köttetett. Tegnapelőtt Londonban minisztertanács tartatott, mely azt határozta el, hogy a parlamentet novemberre nem fogja összehívni, mivel az „India törvény“ Oavagnari legyilkoltatása következtében az előnyomulást a parlament helybenhagyása nélkül is igazolja. A minisztertanács megnyitása előtt Beaconsfield és Salisbury egymással értekeztek, mint mondják, a dél-keleti Európát fenyegető bonyodalmakra nézve, valamint ausztria-magyarországgali közös működés felett is. Salisbury iordhoz a miniszterek Haymerle külügyérré kineveztetése tárgyában némely kérdést intéztek, a válasz kielégítő volt. Hosszasan tárgyaltattak az afghanisztáni események, kivált a kérdés azon nehézségekről, melyek a muszkák fellépésére Közép-Ázsiában vonatkoznak, Londonban hiszik és óráról-órára várják Kabul bevételének fairét. gyors Mind azon hírek daczára, melyek az angolok előnyomulásáról terjesztettek Európában, ezen előnyomulás meglehetősen lassan megy, mivel az angoloknál hiányzanak a szükséges vonómarhák. Ki van számítva, hogy a jelen szervezésnél 38,000 emberhez, a mennyiből áll az Afghanistánban működő angol hadsereg, legalább is 100,000 tevére és 12,000 elefántra volna szükség. Csak egy várágyu szállításához nem kevesebb mint 9 elefánt kell. Jelenleg pedig az angoloknak nincs többjük 30 elefántjuknál és 350 tevéjüknél Álalában véve az angolok ép úgy neeezen mozdulnak, mint a maszkák. Ezt mind a két hatalom Ázsiában tanulta. Az angol követség végre mégis odahagyta Mandalayt, mivel ott is napról napra válságosabbá lesz a helyzet és az már kétséget sem szenved, hogy a birmai király hadat fog üzenni Indiának. A „St. Petersburgskija Wjedomosti“, mely eddig kiválólag csak Németországgal foglalkozott, most egyszerre Ausztria ellen fordul és egy czikkében taglalván Ausztria czáljait a keleten, a muszka kormányt határozottan arra szólítja fel, indítson háborút Ausztria-Magyarország ellen. A porosz országgyűlés és választóinak megválasztásából eddig 412 választás eredménye ismert. Választatott 90 nemzeti szabadelvű, 133 haladó párti, 110 konzervatív, 92 középpárti, 43 szabadelvű konzervatív, 19 lengyel és egy szociáldemokrata képviselő. Ha a nemzeti szabadelvűek a haladó párttal akarnának egyesülni, akkor még mindig megvolna a többség a kormány ellen. De az utóbbiak a nemzeti szabadelvűeket soha sem fogadják pártjukba. Az angolok azt állítják, hogy Muszkaország, ha szándékozik is még ezen év leforgása alatt előre nyomulni, nem leend képes expedíczióját egész térvig kiterjeszteni. Spanyolországban a forrongás mind inkább növekedik, kivált a baszk tartományokban. Perthusból, St. Laurentből, Cerdansból és más helyekről érkezett tudósítások azt állítják, hogy a republikánusok száma nőttön nő. A kormánylapok egy része egészen tagadja, hogy ily összesküvések léteznek, mások ugyan ezt nem teszik, hanem azt állítják, hogy a forrongás Francziaországból szíttatik. A franczia „National“ ezen állítást alaptalannak mondja, s azt állítja, hogy a spanyol kormány mindig így szól, midőn vesztét kezdi érezni. Kelet Ruméliában a szervező nemzetgyűlést szándékoznak összehívni, de általánosan el van terjedve a vélemény, hogy ezen gyűlés nem sokára fit fog oszlattatok mivel előre látható, hogy a sok különböző elemek egymással meg nem fognak férhetni. A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavaslat. 1. §. A magyar szent korona összes országaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. Az állampolgárság megszerzéséről. 2. §. A magyar állampolgárság csak a következő módon szereztetik meg 1. leszármazás, 2. törvényesítés, 3. házasság, 4. honosítás által Leszármazás. 3. §. A leszármazás által megszerzik a magyar állampolgár törvényes gyermekei atyjuk állampolgárságát , magyar állampolgárnő törvénytelen gyermekei pedig anyukét, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van. Törvényesités. 4. §. Utóházasság vagy kir. kegyelem utján való törvényesítés által megszerzik a magyar állampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei atyjuk állampolgárságát. Házasság. 5. §. A házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, aki magyar állampolgárhoz megy férjhez. Honosítás. 6. §. A honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, aki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okiratot, vagy ő felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed törvényes nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 8. §. Honosítási okirattal a magyar állampolgárok közé csak oly külföldi vehető fel, aki : 1. saját hazája törvényei szerint jogcselekvési képességgel bír, vagy ha ennek hiányát atyjának vagy gyámjának beleegyezése pótolja ; 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilátásba helyeztetik; 3. a belföldön 5 év óta megszakítás nélkül lakik ; 4. feddhetlen előéletű; 5. bir annyi vagyonnal vagy olyan keresetforrással, amelyből Skása helyének körülményeihez képest magát és családját eltarthatja ; 6) az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve; 9. §. A magyar állampolgárság adományozása végett a kellőleg felszerelt azon törvényhatósághoz, illetőleg a folyamodvány, határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyújtandó be, amelynek területén illetőleg kerületében folyamodó lakik. 10. §. A §-ban megjelölt hatóság a folyamodványt és mellékleteit megvizsgálja esetleg folyamodót a hiányzó szükséges okiratok pótlására utasítja, s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatóságoktól felvilágosítást kér, s az iratok indokolt remény kíséretében a belügyminiszterhez, illetőleg a horvát-szlavón dalmát bánhoz vagy a határvidéki országos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8. 9. és 10 §§. értelmében eszközlendő honosítás tárgyában azokra nézve, akik Magyarország és Fiume területén laknak, a belügyminiszter, azokra nézve, akik Horvát-Szlavón országok területén laknak, a horvát, szlavón, dalmát, bán illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz, s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad, az illető részére honosítási okiratot állít ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilvántartás végett a miniszterelnök tudomására hozandó. 12. §. A honosítási okiratban kiteendő, hogy az illető a magyar állampolgárok közzé felvétetik, s a 7. §. esetében a honosított nejeinek és azon gyermekeinek neve is felemlítendők, a kikre a honosítás kiterjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldetvén és ez a határozatról folyamodót értesíti s az állampolgári eskü (fogadalom) letételére határnapot tűz ki. Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője a határvidéken pedig a járási főnök, illetőleg a polgármester vagy helyetteseik előtt teendő le. 14. §. Az állampolgári eskü (fogadalom) tartalma a következő:’ Én N. N. esküszöm az élő istenre (fogadom) hogy ő császári és apostoli kir. felségéhez és a magyar korona országai alkotmányához hü leszek s ígérem, hogy magyar állampolgári kötelességeimet híven teljesíteni fogom. 15. §, Az eskü (fogadalom) letételéről jegyzőkönyv veendő fel, a melyet az esküt (fogadalmat) tevő aláir. Az eskü (fogadalom) letétjének napja, annak aláírásával ellátva, a ki előtt az letételeit a honosítási okiratra feljegyzendő és ezen okirat a honositottnak átadandó. A honositott tzen naptól kezdve magyar állampolgár, a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. §. esetét, csak a honosítás után tíz év múlva lehet. 16. §. Ha az, akinek részére a honosítási okirat kiállíttatott, s aki az eskü (fogadalom) letételére megidéztetett, az idézés keltétől számítandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi, a honosítási okirat hatályát veszti, s azon hatóságnak, amely azt kiállította, az idézés kézbesítéséről szóló bizonyítvánnyal együtt felterjesztendő. 17. §. A minisztérium javaslatba hozhatja ő felségénél" azon külföldiek honosítását, akik a magyar korona országai irányában rendkívüli és kitűnő érdemeket szereztek és vagy a belföldön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fognak , habár a 8. §. 2. 3. és 6. pontjaiban felsorolt kellékekkel nem bírnak is. Ha az ekképen honosított valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folyamodott ; községi illetősége egyelőre Budapesten lesz. A királyi oklevéllel honosítottakra is alkalmazandók a fellebbi 12., 13., 14., 15. és 16. §§. határozatai. 18. §. A honosított külföldi a honosítás által magyar nemességet nyer. 19. §. Mindeddig mig idegen nemzetiségük be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők: 1. a kik a magyar korona országai területén születtek ; 2. a kik ezen területen mint lelenczek találtattak és neveltetnek, vagy felneveltetnek. Az állampolgárság elvesztéséről. 20. §. Megszűnik a magyar állampolgárság: 1. elbocsátás, 2. hatósági határozat, 3. távollétel, 4. törvényesítés és 5. házasság által. Elbocsátás. 21. §. Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a belügyminiszter, a Horvát-Szlavonországok területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve, a horvát-szlavón-dalmát bán, illetőleg a határvidéki országos hatóság hoz végérvényes határozatot. Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely adatik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántarts végett, esetre-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. 22. §. A sorhadi (haditengerészeti) tartalék és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyének csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügyminisztertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvédelmi minisztertől kiköltözködési engedélyt nyertek. A fellebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, akik 17-ik életévüket betöltötték, csak azon esetben bocsáthathatók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyítványával kimutatják, miszerint elbocsáttatásukat nem azon czélból kérik, hogy a védkötelességtől meneküljenek. 23. §. A 22. §-ban foglalt szabályok alól kivételnek van helye azokra nézve, akiknek az ausztriai állampolgárság elnyerése kilátásba helyeztetett. Ezek a magyar államkötelékből elbocsátandók, ha kimutatják, hogy a 24. §. 1., 2. és 3-dik ■ pontjaiban felsorolt körülmények reájuk nézve fenforognak. Ezen határozat azonban a 22. §. esetében az osztrák cs. kir. minisztériummal közlendő. 24. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás béke idejében más okokból, mint a melyek a 22. §-ban foglaltak nem tagadható meg annak, aki kimutatja, hogy 1) jogcselekvési képességgel bír, vagy hogy kérelméhez atyja beleegyezésével, illetőleg gyámja vagy gondnoka gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével hozzájárul. 2. állami és községi adóval hátralékban nincs. 3. nem áll a magyar korona országai területén ellene elrendelt büntető vizsgálat alatt, vagy végre nem hajtott büntető bírói ítélet ellene nem hozatott. 25. §. Háború idejében a magyar állampolgárságból való elbocsátás iránt minden egyes esetben a minisztérium előterjesztésére ő felsége határoz. 26. §. Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére, és amennyiben a 22. §. értelmében kivételnek nincs helye, atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 27. §. A magyar állam kötelékéből való elbocsátás végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon hatósághoz illetőleg a határvidéken, azon járási hivatalhoz, vagy városi tanácshoz nyújtandó be, amelynek területén illetőleg kerületében folyamodó községi illetőséggel bír. Eazen hatóság a folyamodvány tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi. * 28. §. Az elbocsátási okiratban világosan kiteendő, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik s a 26. §. esetében az elbocsátott nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlítendők, akikre az elbocsátás kiterjed. 29. §: Az elbocsátási okirat,kézbesítette napjától kezdve a magyar állampolgárság elvesztését vonja maga után. Azonban ha az elbocsátott az elbocsátás érvénytelenné válik, okirat kinyerésétől, a kiköltözködés végrehajtása idejéig a 24. §. és 3. pontjainak többé meg nem felel, vagy e nélkül is, ha az elbocsátási okirat kézbesítése napjától számítandó egy év alatt ki nem költözött. Hatósági határozat: 30. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az igazgatások alatt levő területen községi illetőséggel bíró, s távol levő magyar állampolgárokra nézve kimondhatják az állampolgárság elvesztését, ha őket a magyar korona országai területére való visszatérésre az illető hivatalos hírlap utján felszólították, s ezen felszólításnak a hivatalos lapban háromszor történt kihirdetésétől számítandó egy év alatt vissza nem tértek. Ha azonban ezek kimutatják, hogy visszatérésükben őket elháríthatlan akadály gátolta, s ennek elmúltával azonnal visszatérnek: kérhetik, hogy a fölebbi határozat hatályon kívül helyeztessék. 31. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az állampolgárság elvesztését az igazgatásuk alatt levő területek községi illetőséggel bíró azon magyar állampolgárokra nézve is kimondhatják, akik engedélyük nélkül más állam szolgálatába állottak, ha felszólításukra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek. A 30. §-ban, valamint a jelen §-ban érintett határozatok a szükséges nyilvántartás végett esetről esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. Távollétel: 32. §. Azon magyar állampolgár, aki engedély vagy megbízása az osztrák-magyar közös miniszterek nélkül 10 évig megszakílatlanul az osztrák-magyar monarchia határain kívül tartózkodik, ezáltal elveszti magyar állampolgárságát. Az engedély nélküli távollét ideje azon naptól kezdve számítandó, amelyen az illető útlevél nélkül az osztrák-magyar monarchia határát elhagyva távozott, vagy amelyen útlevele ideje lejárt, s megszakíttatik az által ha újabb útlevelet szerzett, vagy valamely osztrák-magyar közös konsuli hivataltól tartózkodási jegyet vagy valamely osztrák-magyar közös konzuli község anyakönyvébe beíratott. 33. §. A magyar állampolgárságnak ily módon történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő nejére és vele levő atyai hatalom alatt álló kiskorú törvényes gyermekeire. (Vége következik.) — okt. 8. — Lapunk mai száma mellékletének tartalma: Országgyűlés. A horvát kiegyezés. A protestáns közoktatás kérdéséhez, közgazdaság. Tárcza. Hervadt levelek. — Személyi hirek. Koburg herczeg és családja e hó 20-ig időzik Sz.-Antalon s onnét a télre Bécsbe költözik. — Andrássy Gyula gróf holnap vagy holnapután érkezik Budapestre. — Haymerleb. ma délben letette az esküt a király előtt. — Tisza miniszterelnök, mint a „P. Hírlap“ irja, a télen nagy miniszterelnöki bálokat szándékszik adni. — Tisza Lajos kormánybiztos ma este Szegedre utazott. — Kende Tibor orsz. képviselő a napokban eljegyezte Jármy Margit kisasszonyt Jármy Elek szabolcsi fölbirtokos leányát. — Kossuth iratai. Tegnapi közlésünk kiegészítéséül ez ügyben még a következőket írhatjuk: A kiadandó mű, melynek közrebocsátására, mint említettük, az Athenaeum-társulat tesz lépéseket, nem emlékirat lesz . Kossuth tudvalevőleg több alkalommal kijelentette, hogy emlékiratokat nem szerkesztett. Hazánk nagy fia e művében közzé fogja tenni azon iratok, levelek és hírlapi czikkek egy részét, melyek tőle részint különböző bel- és külföldi lapokban megjelentek, részint kiváló személyiségek által hozzá intéztettek. Valamennyi irata a műben nem fog közöltetni,“mivel az iratok közt vannak olyan természetűek, melyek csak Kossuth elhunyta után tehetők közzé, s ismét vannak olyanok, melyek csak más személyiségek halála után jelenhetnek meg. E még nem közölhető iratokra nézve most egyelőre nem történt megállapodás , a kiadandó részre azonban, az előzetes tárgyalások már meglehetős előhaladott állapotban voltak, mikor az Athenaeum megbízottai a szerződés megkötése végett Turinba elindultak. így megállapittatott, hogy a mű 3 kötetben tétetik közzé, egy-egy kötet 40 ívet, s igy az egész munka 120 ívet tesz ; a kötetek díszes kiállításban, finom verin papíron jelennek meg s ára a három kötetnek együtt 12 frt lesz. Mindenik kötet külön önálló egészet fog képezni, s a három kötet egyike tisztán a keleti kérdéssel foglalkozandó, mint ez most áll és 25 évvel ezelőtt állott. — A műhöz a kéziratokat maga Kossuth állítja össze, s nagyon valószínű, hogy előszóval is el fogja azt látni. A munka le fog forduttatni idegen nyelvekre is, de a jog ez iránt teljesen Kossuthnak hagyatik fenn, valamint a munka népszerű kiadásának joga is. — Önkénytelenül fölmerül a kérdés, hogy mi indítja nagy hazánkfiát jelenleg e mű közrebocsátására ? Akik azonban Kossuthnak anyagi viszonyait közelebbről ismerik, könnyen megtalálják e kérdésre a választ. Kossuthnak nem állanak rendelkezésére anyagi javak s midőn most öreg napjaira ismét tollhoz nyúl, hogy munkával keresse kenyerét, még magasztosabbá lesz ezáltal ama tisztelet, mely iránta minden hazafi lelkét eltölti. — Állami követelés Kammermayer polgármesteren. A szegedi vészt követő napokban, mint tudjuk, egyszerre azon hír terjedt el a fővárosban, hogy Székesfehérvár ég, de bizonyosat nem tudott róla senki. Biztos értesülés szerzése és esetleg segélyküldhetés végett Kammermayer polgármester táviratot menesztett Havranek székesfehérvári polgármesterhez, — most a belügyminiszter e távirat költsége tárgyában fölhívta a főv. tanácsot, hogy a távirat huszonöt krajczár diját annak föladójától (a polgármestertől) szedje be és a belügyminisztériumhoz terjessze föl. (!) — Ifj. Perczel Béla öngyilkossági esetére vonatkozólag leghitelesebb forrásból vett értesülés alapján, a rendőri közlöny azt írja, hogy a hit, minden való alapot nélkülöz. Ifj. Perczel Béla egyedül magánügyeinek lebonyolítása végett távozott a fővárosból. Ez öngyilkossági hír elterjedésére a következő eset szolgálhatott alapot. A pestmegyei alispáni hivatalhoz, az alsó Duna egyik községéből, azon jelentés érkezett, hogy egy, pisztolylövés által ismeretlenné tett uriasan öltözött 25—26 éves férfi hullát fogtak ki a Dunából. Kiléte megállapítható nem lévén, fehérneműjét és zsebbevalóját megvizsgálták, s azon egy koronát és alatta P. jegyet vettek észre. E hírt ifjabb Perczel Béla anyagi viszonyaival, és a fővárosból történt eltávozásával kapcsolatba hozván, igy támadt a szenzácziós kacsa bir. — Vasúti baleset. Az osztrák államvasút budapest-czeglédi vonalán tegnap este egy tehervonat négy kocsija összetört, más kilencz kocsi pedig tetemesen megsérült. A szerencsétlenséget az okozta, kocsijának tengelye hogy a 253. sz. tehervonat egy eltört Monor és Pilis közt, este 5 óra után és miután a vonat menetközben volt, a kocsi a vágányból kizökkent, az utána jó- ÚJDONSÁGOK.