Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-09 / 278. szám

lentések szerint, télre több vidéket ínség fenyeget; bevallotta, hogy az ő 40,000 holdas birtokának termése a mivelési és adózási költséget sem térn­é vissza, s neki rá kell fizetni, hanem azért midőn azon intézkedések előadására került a sor, mely­eket a kormány tenni szándékozik, hí­a­mezert hámozott, s az ötölés-hatolás érthe­tetlen kifejezéseibe burkolta az Ínség eny­hítésének módját. Ismerjük a rókát. Nem vall az szint, az csak cselt vet, harap és fog. Észre­vette, hogy az Ínség ügye erősen foglal­koztatja sajtónkat és pártunkat. Észrevette, hogy az akczió országos elismerésben ré­szesül. Látta, hogy ki nem bújhat alóla, azért ki akart rajta fogni. „Vágjunk eléje interpellácziónak, indítványnak“, gondolta magában és meg is tette. Hamarosan írt főispánjainak, írassák össze 48 óra alatt az ínségeseket, hogy a képviselőház össze­jöttével hivatkozhassók, mennyire szívén fekszik neki is azok sorsa, ott pedig, a hót 48 óra alatt sebtében a jelentést meg­csinálták, legalább hallgatnak, mert vár­ják a reménybeli málnahullást. így volt ez kifundálva ravasz és­szel, de rosz lelkiismerettel. M­o­c­s­á­r­y Lajos azonban csakhamar oda vágott és az in­­ségkutató idő rövidségét lobbantotta sze­mére a miniszterelnöknek. A taktika mesterfogásaiból nem hi­­ányzottjj az sem, hogy felhozta, miszerint a pénzügyminiszter utasította a főispánokat, hogy a­hol szükségét látják, jelentést te­gyenek az adóbehajtások kíméletesebb ke­resztülvitelére. Jelezte egyúttal egérfogó körülírásainak modorában, hogy valamit tenni óhajtana, de vigyázni kell, hogy ezzel vissza ne éljenek, mert az állam „abstract fogalom“, s nincsenek más forrásai, mint a polgárok adóképessége, ha tehát köl­csönt kapnak, mégis csak azoknak kell visszafizetni s így a további évekre meg­terhelik magukat. Verhovay rögtön fel­állt és a miniszterelnök tiltakozása közben, a­ki magáról a pénzügyminiszterre az adóbehajtásokra vonatkozólag tett utalt, in­tézkedés dolgában, hivatkozott arra, hogy nemcsak a rész termés, hanem az uzsora folytán is ínség van. A pénzügyi kimuta­tások és saját tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy ott, a­hol felírták milyen volt a rész termés folytán a kár, egyúttal beko­pogtattak a végrehajtók is és agy­a­vetni, valamint a kenyérre elszedték valót. Kell, hogy ennek határt vessenek. Ez a históriája az Ínség felvonásának. Mert lesz több is. ugye első Az or­szág népképviselői nem hagyhatják any­­anyiban a dolgot. Szavakkal, igéretekkel sehol sem segítettek élesen és kézzelfogha­tón mutatkozó bajokon. Tényleges intézke­déseket fogunk sürgetni, mert sem együ­­gyűek, sem részlelkűek nem vagyunk, hogy üres szavakkal kifogjanak rajtunk. A bajra rámutattunk, rá fogunk mutatni a rögtöni segély módjaira is. Ha a kormányban van jóakarat és érzék, ma már kész javasla­tokkal áll elő. Mert a baj nem akkori keletű, a­mikor rámutattunk, hanem az aratással tá­madt; a segély módjairól való gondosko­dásnak se a függetlenségi párt által terve­zett akc­ió jelzése után és hályogvetésben kellett volna állnia, hanem pontosan kö­rülírt és határozat alakjában beterjesztett javaslatokban. De Tisza Kálmán beszélni akart, hogy az alatt a pénzügyminiszter dolgoztathassa a végrehajtói gépezetet. Ál­tatás és kopasztás így szép színjátékban bolondíthatják a közönséget. Oly biztos volt ebben, hogy idegesen hárította magáról a pénzügyminiszterre, a hozzá mint minisz­terelnökhöz az adóbehajtások enyhítése tár­gyában intézett felszólítást. Hogy szent hitem ügyéért harczra kelve Legelső tettem hitszegés legyen ! A mint olvasóm észre veszi, nincs az az aesthetikus, ki jobban elé tudná sorolni hí­rom „hogy“-gyal, mi kell Janus tragikumához. S ez igy halad a dráma végéig fájdalmat okozó őszintességgel. Íme a példák : Nincsen mentségem, nem is keresek. Nagy eszme, szent ügy diadalt nem ülhet, Ha nincs ki érte küzdve elbuvik; Az eszme szent­­ legyek én áldozatja. Vagy: a szent harcz ős hitünkért Istenünk Nevében gyűlt ki; nem az én nevemben, Ki vas kezében csak eszköz vagyok. És újra : A szent ügy szent marad, Bár fertőzött, mely­ér­e küzd a kéz: Legyen hát e nap Isten diadalma. S törjék el aztán a szenny födte kard. Tudják, mit csodálok ? Azt a nyugodt pat­­host, azt az isteni phlegmát, mellyel Janus igy szive minden titkát maga és a világ előtt elárulja. Bátran a delphi jósda főpapja lehetne. Az ilyen az alak elét elmetsző szavaknál eszembe jut Lear bolondjának meséje a szakács­­néról, ki eleven angolnákat rakott a pástétomba. Le­veletek a mélybe, a pástétom aljára! — Sokáig időztem a drámai jellemfestése hibá­jánál, de tipikusnak tartom tragédiánkban. Tu­dom, hogy nem mondtam vele semmi újat, de legalább leplezetlenül kimondottam a napi saj­tónkban bókok, mentegetések, szépítések gyakran olcsó dicséretek máza mögé rejtett igazat. A rhe­­torizálás tragédiánk megölő betűje. S­em egészen a közönség hibája, ha magasabb fajú drámáinktól elfordul. A történési tragédia nem zárja ki az író részéről a lélek intimebb mozzanatainak tanulmá­nyozását , a költőben a psychologot is megki­vánja. Tragédiáink úgy készitlék, mintha ilyesva­­lami csak másodrendű dolog volna s a platói esz­mék magaslatára helyezik az örök „c­habionok­at“. Hogy mennyi függ itt a tehetségtől, mennyi más okoktól — nem ide tartozik megítélni. Ámbár rö­vid szóval visszatérünk e körülményre is, ha majd felelni iparkodunk e kérdésre : mily viszonyban áll történeti drámák a történeti anyaghoz, melyet alakít? P­­J­Az osztrák trónbeszéd. A trónbeszéd, melyet ő Felsége ma délben Bécsben az osztrák birodalmi tanács mindkét há­zának összegyűlt tagjai előtt felolvasott, mindenek­előtt szívélyesen üdvözli a reichsratb mindkét há­zának képviselőit az alkotmányos tevékenység új időszakának küszöbén. A trónbeszéd azután szó szerint ezeket mondja: „A midőn szeretett király­ságomnak, Csehországnak képviselői is, engedve meghívásomnak, jogi meggyőződéseik sérelme és vélemény­különbség nélkül immár teljes számban megjelentek a közös tanácskozás talaján, — igen fontos lépés történt az általános kibékülés és egyet­értés elérése pontja felé, mely mindenkor óhajo­mat képezte, és biztosan reménylem, hogy az önök tanácskozásainak sikerülni fog általános mérséklet és a jogok kölcsönös tisztelete által, ezen a mon­archia hatalmi állásának érdekében fekvő, s min­denkor szem előtt tartandó czélt valósággal elérni és így az alkotmány részére biztosítani az összes népek,egyenlő és örömteljes elismerését. Áttérve azon munkálatokra, melyek a reieks­­záth által végzendők lesznek, mindenekelőtt a véd­­törvényjavaslat van megemlítve. Ezen javaslat tár­gyalását a birodalmi tanács azon honfiúi megfon­tolással fogja végezni, hogy a béke legbiztosabb kezessége a saját erőnkben fekszik, és hogy a monarchiának mindenkor oly helyzetben kell len­nie, hogy jelentőségének egész súlyával felléphes­sen, ha az események érdekeinek megóvását kö­veteik. Továbbá törvényjavaslat terjesztetik elő a ha­­dastyánok illetékeinek fölemelése, a segélyt igénylő özvegyek és árvák ellátása, az ellenség előtt eleset­tek családjainak és a mozgósítás esetén behívottak segélyezése iránt­­ védtörvényben kijelölt és meg­állapított katonai váltság által ; továbbá törvényja­vaslat Bosznia és Herczegovina­ kormányzata tár­gyában, az államháztartás egyensúlyának helyreál­lítására, mindenekelőtt a fennálló intézményekkel összeférő takarékosság fog szem előtt tartatni, mely a közigazgatás egyszerüsítésére és a hadi költség­vetésre is ki fog terjeszkedni, a­mennyire az birodalom biztonságával és hatalmával megegyezik, a a defic­it, melyet a legközelebbi előterjesztendő állami költségvetés kimutat, az államhitel igénybe­vétele és a lakosság termelési erejének károsítása nélkül, a bevételek többlete fogja fedezni. Egy új javaslat, mely az egyenes megadózás közben re­formját gondos munka kidolgozása alapján indít­ványozza, szintén elő fog terjesztetni. A reichsrak­nak hihetőleg sikerülni fog a ter­hek igazságosabb elosztását, és az adórendszernek már oly szükségessé vált javítását, keresztülvinni. Különös gond fog fordíttatni a hazai munka eme­lésére. A legközelebb lejáró kereskedelmi szerződés megújításánál különös figyelem lesz fordítva azon hátrányok megszüntetésére, melyek termesztmé­­nyeinket, kereskedelmünket és iparunkat a külföld megváltoztatott közgazdászati és vámtörvényei miatt, veszélyeztethetik. A legutóbb folytatott értekezletek azon öröm­teljes kilátásra nyújtanak reményt, hogy kereske­delmi és iparviszonyaink Németországgal, kedve­zőig fognak szabályoztatni. Az új területek be­vonása a vámegyesületbe, valamint a trieszti rak­tárak felépítése, tartós élénkséget fognak előidézni kereskedelmünkben és forgalmunkban. A vasúti há­lózat tökélyesítése és az állam garancziával összekö­tött terhek könnyítése teljes figyelmet fog igényelni. A mindig fontosabbá váló Arlberg vasút épí­tése a tárgyalásoktól függ, melyek mielőbbi befe­­zésén a kormány működik.­­ Továbbá bejelentet­nek törvényjavaslatok, az ingatlan birtok­viszo­nyok, az iparérdek előmozdítása, főleg a kisipar felsegélyezésére az ipartörvény revíziója által, a munkaadó és munkás közötti viszonynak idő sze­rinti szabályozása, az előlegező pénztárak rész­beni adófelmentése iránt. Törvényjaslat fog előterjesztetni a hitelmű­veleteknél előforduló csalási eljárás orvoslására, kisebb értékű tárgyak, bekebelezési okmányoknak bélyeg illeték alóli felmentésére, a polgári per­­rendtartás és az anyagi büntetőtörvény reformjára, a lelkészek helyzetének javítására vonatkozólag. A trónbeszéd kiemeli, hogy az utolsó ülés­szak hosszabb tartama és az új választások miatt, a tartományi gyűlések a birodalmi tanács ülése­zése előtt nem fognak összehivatni. Az önkorlá­tozás és az idő bölcs felhasználása a törvényhozó testületek rendes működése érdekében igen kí­vánatos. A trónbeszéd konstatálja viszonyaink barát­ságos és zavartalan fennál­ását a külföldi hatal­makhoz a berlini szerződés keresztülvitelét minden pontozataiban, a novi-bazári szandzsák megszállását ezen szerződés és a portával való barátságos meg­egyezés folytán. A kormány feladata leend közgazdászati vi­szonyaink immár lehetővé vált ápolását és fejlesz­tését a keleten élénk figyelemmel kisérni. A trónbeszéd így végződik : A szeretet és ragaszkodás számos jelei, melyeket népeim irá­nyomban és házam iránt tanúsítottak, valamint a népeim kebeléből érkező, mindig hangosabbá váló, az egyetértés fenntartása iránti óhajtások, — mely egyetértésben népeim­ egymással már évszázadok óta békében élnek — szivemnek jól estek. Ezen nyilatkozat képezi ama biztosítékot, hogy önök az egyetértés és mérséklés eszméjével tele, az alkot­mány tahiján munkálkodni fognak, hogy az általá­nos jólét terjeszkedjék és fejlődjék. Ausztria hű marad történelmi hagyományai­hoz, és őrizni fogja továbbra is országainak és népeinek jogait, melyek megszakitlatlan frigyben, mindenha a jog és a valódi szabadság honát ké­pezik ! _________ Budapest, ok­t. 8. A mai nap egyik legfontosabb hire az, me­lyet a bécsi „N. fr. Presse“ Londonból vett, mely szerint B­ sacardi herczeg oly hadsereg rend­­szert dolgozott ki, mely a német és osztrák-magyar hadsereget védelmi czélokra egyesítené Erre nézve Bismarck és Andrássy oly konvencziót kötöttek volna, mely által Németország és Ausztria-Ma­­gyarország területi épsége, beleért­­vén a berlini szerződés értelmében elfoglalt tartományokat is, biztosít­tatnék. Ezen konvenczió abban különbözik egy véd- és dac­-szövetségtől, mivel nem határozott időre és nem bizonyos esetre köttetett. Tegnapelőtt Londonban minisztertanács tar­tatott, mely azt határozta el, hogy a parlamentet novemberre nem fogja összehívni, mivel az „India törvény“ Oavagnari legyilkoltatása következtében az előnyomulást a parlament helybenhagyása nélkül is igazolja. A minisztertanács megnyitása előtt Beacons­­field és Salisbury egymással értekeztek, mint mond­ják, a dél-keleti Európát fenyegető bonyodalmakra nézve, valamint ausztria-ma­gyarország­­gali közös működés felett is. Salisbury iordhoz a miniszterek Haymerle külügyérré kine­­veztetése tárgyában némely kérdést intéztek, a vá­lasz kielégítő volt. Hosszasan tárgyaltattak az afghanisztáni események, kivált a kérdés azon ne­hézségekről, melyek a muszkák fellépésére Közép-Ázsiában vonatkoznak, Londonban hiszik és óráról-órára várják Kabul bevételének fairét. gyors Mind azon hírek daczára, melyek az angolok előnyomulásáról terjesztettek Európában, ezen előnyomulás meglehetősen lassan megy, mivel az angoloknál hiányzanak a szükséges vonó­marhák. Ki van számítva, hogy a jelen szervezés­nél 38,000 emberhez, a mennyiből áll az Af­­ghanistánban működő angol hadsereg, legalább is 100,000 tevére és 12,000 elefántra volna szükség. Csak egy várágyu szállításához nem kevesebb mint 9 ele­fánt kell. Jelenleg pe­dig az angoloknak nincs többjük 30 elefántjuknál és 350 tevéjüknél Álalában véve az angolok ép úgy neeezen moz­dulnak, mint a maszkák. Ezt mind a két hatalom Ázsiában tanulta. Az angol követség végre mégis odahagyta­­ Mandalayt, mivel ott is napról napra válságo­sabbá lesz a helyzet és az már kétséget sem szenved, hogy a birmai király hadat fog üzenni Indiának. A „St. Petersburgskija Wjedomosti“, mely eddig kiválólag csak Németországgal foglalkozott, most egyszerre Ausztria ellen fordul és egy czikkében taglalván Ausztria czáljait a keleten, a muszka kormányt határozottan arra szólítja fel, indítson háborút Ausztria-Magyarország ellen. A porosz országgyűlés és választói­nak megválasztásából eddig 412 választás ered­ménye ismert. Választatott 90 nemzeti szabadelvű, 133 haladó párti, 110 konzervatív, 92 középpárti, 43 szabadelvű konzervatív, 19 lengyel és egy szo­­c­iál­demokrata képviselő. Ha a nemzeti szabadel­vűek a haladó párttal akarnának egyesülni, akkor még mindig meg­volna a többség a kormány el­len. De az utóbbiak a nemzeti szabadelvűeket soha sem fogadják pártjukba. Az angolok azt állítják, hogy Muszkaország, ha szándékozik is még ezen év leforgása alatt előre nyomulni, nem leend képes expedíczióját egész térvig kiterjeszteni. Spanyolországban a forrongás mind inkább növekedik, kivált a baszk tartományokban. Perthusból, St. Laurentből, Cerdansból és más helyekről érkezett tudósítások azt állítják, hogy a republikánusok száma nőttön nő. A kormánylapok egy része egészen tagadja, hogy ily összesküvések léteznek, mások ugyan ezt nem teszik, hanem azt állítják, hogy a forrongás Francziaországból szít­tat­ik. A franczia „National“ ezen állítást alapta­lannak mondja, s azt állítja, hogy a spanyol kor­mány mindig így szól, midőn vesztét kezdi érezni. Kelet Ruméliába­n a szervező nemzet­gyűlést szándékoznak összehívni, de általánosan el van terjedve a vélemény, hogy ezen gyűlés nem sokára fit fog oszlattatok mivel előre látható, hogy a sok különböző elemek egymással meg nem fog­nak férhetni. A magyar állampolgárság megszer­zéséről és elvesztéséről szóló tör­vényjavaslat. 1. §. A magyar szent korona összes orszá­gaiban az állampolgárság egy és ugyanaz. Az állampolgársá­g megszerzéséről. 2. §. A magyar állampolgárság csak a követ­kező módon szereztetik meg 1. leszármazás, 2. törvényesítés, 3. házasság, 4. honosítás által Leszármazás. 3. §. A leszármazás által megszerzik a ma­gyar állampolgár törvényes gyermekei atyjuk ál­lampolgárságát , magyar állampolgárnő törvényte­len gyermekei pedig anyukét, mindkét esetben akkor is, ha a születés helye a külföldön van. Törvény­esités. 4. §. Utóházasság vagy kir. kegyelem utján való törvényesítés által megszerzik a magyar ál­lampolgárnak külföldi nőtől született törvénytelen gyermekei atyjuk állampolgárságát. Házasság. 5. §. A házasság által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi nő, a­ki magyar ál­lampolgárhoz megy férjhez. Honosítás. 6. §. A honosítás által megszerzi a magyar állampolgárságot azon külföldi, a­ki a 11. §-ban megnevezett hatóságok egyikétől honosítási okira­tot, vagy ő felségétől honosítási oklevelet nyer s a magyar állampolgári esküt vagy fogadalmat leteszi. 7. §. A honosított férfi által szerzett magyar állampolgárság kiterjed törvényes nejére és atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 8. §. Honosítási okirattal a magyar állampol­gárok közé csak oly külföldi vehető fel, a­ki : 1. saját hazája törvényei szerint jogcselek­vési képességgel bír, vagy ha ennek hiányát aty­jának vagy gyámjának beleegyezése pótolja ; 2. valamely belföldi község kötelékébe fel van véve, illetőleg felvétele a község által kilá­tásba helyeztetik; 3. a belföldön 5 év óta megszakítás nélkül lakik ; 4. feddhetlen előéletű; 5. bir annyi vagyonnal vagy olyan kereset­forrással, a­melyből Skása helyének körülményei­hez képest magát és családját eltarthatja ; 6) az adózók lajstromába öt év óta be van vezetve; 9. §. A magyar állampolgárság adományo­zása végett a kellőleg felszerelt azon törvényhatósághoz, illetőleg a folyamodvány, határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanácshoz nyúj­tandó be, a­melynek területén illetőleg kerületében folyamodó lakik. 10. §. A §-ban megjelölt hatóság a folyamod­ványt és mellékleteit megvizsgálja esetleg folyamo­dót a hiányzó szükséges okiratok pótlására uta­sítja, s azon esetben, ha az okiratok alakja vagy tartalma ellen aggály merül fel, az illető hatósá­goktól felvilágosítást kér, s az iratok indokolt re­­mény kíséretében a belügyminiszterhez, illetőleg a horvát-szlavón dalmát bánhoz vagy a határvi­déki országos hatósághoz felterjeszti. 11. §. A 8. 9. és 10 §§. értelmében eszköz­­lendő honosítás tárgyában azokra nézve, a­kik Magyarország és Fiume területén laknak, a bel­ügyminiszter, azokra nézve, a­kik Horvát-Szlavón országok területén laknak, a horvát, szlavón, dal­mát, bán illetőleg a határvidéki országos hatóság határoz, s azon esetben, ha a kérelemnek helyt ad, az illető részére honosítási okiratot állít ki, minden egyes eset azonban a kellő nyilván­tartás végett a miniszterelnök tudomására ho­zandó. 12. §. A honosítási okiratban kiteendő, hogy az illető a magyar állampolgárok közzé felvétetik, s a 7. §. esetében a honosított nejeinek és azon gyermekeinek neve is felemlítendők, a kikre a honosítás kiterjed. 13. §. A honosítási okirat a felterjesztést tevő hatósághoz leküldetvén és ez a határozatról fo­lyamodót értesíti s az állampolgári eskü (fogada­lom) letételére határnapot tűz ki. Az eskü a törvényhatóság első tisztviselője a határvidéken pedig a járási főnök, illetőleg a polgármester vagy helyetteseik előtt teendő le. 14. §. Az állampolgári eskü (fogadalom) tar­talma a következő:’ Én N. N. esküszöm az élő istenre (fogadom) hogy ő császári és apostoli kir. felségéhez és a magyar korona­ országai alkotmányához hü leszek s ígérem, hogy magyar állampolgári kötelességei­met híven teljesíteni fogom. 15. §, Az eskü (fogadalom) letételéről jegy­zőkönyv veendő fel, a melyet az esküt (fogadal­mat) tevő aláir. Az eskü (fogadalom) letétjének napja, annak aláírásával ellátva, a ki előtt az le­tételeit a honosítási okiratra feljegyzendő és ezen okirat a honositottnak átadandó. A honositott tzen naptól kezdve magyar ál­lampolgár, a törvényhozás tagja azonban, kivéve a 17. §. esetét, csak a honosítás után tíz év múlva lehet. 16. §. Ha az, a­kinek részére a honosítási okirat kiállíttatott, s a­ki az eskü (fogadalom) le­tételére megidéztetett, az idézés keltétől számí­tandó egy év alatt az eskü (fogadalom) letétele végett nem jelentkezik és azt le nem teszi, a ho­nosítási okirat hatályát veszti, s azon hatóságnak, a­mely azt kiállította, az idézés kézbesítéséről szóló bizonyítván­­nyal együtt felterjesztendő. 17. §. A minisztérium javaslatba hozhatja ő felségénél" azon külföldiek honosítását, a­kik a ma­gyar korona országai irányában rendkívüli és ki­tűnő érdemeket szereztek és vagy a belföldön laknak, vagy kijelentik, hogy itt letelepedni fog­nak , habár a 8. §. 2. 3. és 6. pontjaiban felsorolt kellékekkel nem bírnak is. Ha az ekképen honosított valamely belföldi község kötelékébe való felvételért még nem folya­modott ; községi illetősége egyelőre Budapes­ten lesz. A királyi oklevéllel honosítottakra is alkal­mazandók a fellebbi 12., 13., 14., 15. és 16. §§. határozatai. 18. §. A honosított külföldi a honosítás ál­tal magyar nemességet nyer. 19. §. Mindeddig mig idegen nemzetiségük be nem bizonyittatik, magyar állampolgároknak tekintendők: 1. a kik a magyar korona országai területén születtek ; 2. a kik ezen területen mint lelenczek ta­láltattak és neveltetnek, vagy felneveltetnek. Az állampolgárság elvesztéséről. 20. §. Megszűnik a magyar állampolgárság: 1. elbocsátás, 2. hatósági határozat, 3. távollétel, 4. törvényesítés és 5. házasság által. Elbocsátás. 21. §. Az elbocsátás iránt béke idejében a Magyarország és Fiume területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve a belügyminiszter, a Horvát-Szlavonországok területén levő községek kötelékébe tartozókra nézve, a horvát-szlavón-dal­mát bán, illetőleg a határvidéki országos hatóság hoz végérvényes határozatot. Ezen határozatban, ha a kérelemnek hely adatik, kimondandó, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik. Az ily határozatok pedig a szükséges nyilvántarts végett, esetre-esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. 22. §. A sorhadi (hadi­tengerészeti) tartalék és póttartaléki szolgálat kötelezettségében álló egyé­nek csak azon esetben bocsáthatók el a magyar állam kötelékéből, ha a közös hadügyminisztertől, a honvédek pedig csak azon esetben, ha a honvé­delmi minisztertől kiköltözködési engedélyt nyertek. A fellebbi védkötelezettségben nem álló, de ez alól végleg fel nem mentett egyének, a­kik 17-ik életévüket betöltötték, csak azon esetben bocsáthathatók el a magyar állam kötelékéből, ha az illető törvényhatóság bizonyítványával kimu­tatják, miszerint elbocsáttatásukat nem azon czél­­ból kérik, hogy a védkötelességtől meneküljenek. 23. §. A 22. §-ban foglalt szabályok alól ki­vételnek van helye azokra nézve, a­kiknek az ausz­triai állampolgárság elnyerése kilátásba helyeztetett. Ezek a magyar államkötelékből elbocsátan­­dók, ha kimutatják, hogy a 24. §. 1., 2. és 3-dik ■ pontjaiban felsorolt körülmények reájuk nézve fen­­forognak. Ezen határozat azonban a 22. §. esetében az osztrák cs. kir. minisztériummal közlendő. 24. §. A magyar állam kötelékéből való el­bocsátás béke idejében más okokból, mint a me­lyek a 22. §-ban foglaltak nem tagadható meg annak, a­ki kimutatja, hogy 1) jogcselekvési képességgel bír, vagy hogy kérelméhez atyja beleegyezésével, illetőleg gyámja vagy gondnoka gyámhatóságilag jóváhagyott bele­egyezésével hozzájárul. 2. állami és községi adóval hátralékban nincs. 3. nem áll a magyar korona országai terüle­tén ellene elrendelt büntető vizsgálat alatt, vagy végre nem hajtott büntető bírói ítélet ellene nem hozatott. 25. §. Háború idejében a magyar állampol­gárságból való elbocsátás iránt minden egyes eset­ben a minisztérium előterjesztésére ő felsége határoz. 26. §. Az elbocsátás kiterjed az elbocsátott férfi nejére, és a­mennyiben a 22. §. értelmében kivételnek nincs helye, atyai hatalom alatt levő kiskorú törvényes gyermekeire. 27. §. A magyar állam kötelékéből való el­bocsátás végett a kellőleg felszerelt folyamodvány azon h­atósághoz illetőleg a határvidéken, azon járási hivatalhoz, vagy városi tanácshoz nyújtandó be, a­melynek területén illetőleg kerületében fo­lyamodó községi illetőséggel bír. Eazen hatóság a folyamodvány tekintetében a 10. §-ban meghatározott eljárást követi. * 28. §. Az elbocsátási okiratban világosan ki­­teendő, hogy az illető a magyar állam kötelékéből elbocsáttatik s a 26. §. esetében az elbocsátott nejének és azon gyermekeinek nevei is felemlí­tendők, a­kikre az elbocsátás kiterjed. 29. §: Az elbocsátási okirat,kézbesítette nap­jától kezdve a magyar állampolgárság elvesztését vonja maga után. Azonban ha az elbocsátott az elbocsátás érvénytelenné válik, okirat kinyerésétől, a kiköltöz­ködés végrehajtása idejéig a 24. §. és 3. pontjai­nak többé meg nem felel, vagy e nélkül is, ha az elbocsátási okirat kézbesítése napjától számítandó egy év alatt ki nem költözött. Hatósági határozat: 30. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az igazgatások alatt levő területen községi illető­séggel bíró, s távol levő magyar állampolgárokra nézve kimondhatják az állampolgárság elvesztését, ha őket a magyar korona országai területére való visszatérésre az illető hivatalos hírlap utján felszó­lították, s ezen felszólításnak a hivatalos lapban háromszor történt kihirdetésétől számítandó egy év alatt vissza nem tértek. Ha azonban ezek kimutatják, hogy visszaté­résükben őket elháríthatlan akadály gátolta, s en­nek elmúltával azonnal visszatérnek: kérhetik, hogy a fölebbi határozat hatályon kívül helyez­tessék. 31. §. A 11. §-ban megnevezett hatóságok az állampolgárság elvesztését az igazgatásuk alatt levő területek községi illetőséggel bíró azon ma­gyar állampolgárokra nézve is kimondhatják, akik engedélyük nélkül más állam szolgálatába állottak, ha felszólításukra a meghatározott idő alatt ezen szolgálatból ki nem lépnek. A 30. §-ban, valamint a jelen §-ban érintett határozatok a szükséges nyilvántartás­ végett eset­ről esetre a miniszterelnök tudomására hozandók. Távollétel: 32. §. Azon magyar állampolgár, a­ki enge­dély vagy megbízása az osztrák-magyar közös miniszterek nélkül 10 évig megszakí­latlanul az osztrák-magyar monarchia határain kívül tartózko­dik, ez­által elveszti magyar állampolgárságát. Az engedély nélküli távollét ideje azon nap­tól kezdve számítandó, a­melyen az illető útlevél nélkül az osztrák-magyar monarchia határát el­hagyva távozott, vagy a­melyen útlevele ideje le­járt, s megszakíttatik az által­ ha újabb útleve­let szerzett, vagy valamely osztrák-magyar közös konsuli hivataltól tartózkodási jegyet vagy vala­­mely osztrák-magyar közös konzuli község anya­könyvébe beíratott. 33. §. A magyar állampolgárságnak ily mó­don történt elvesztése kiterjed a távollevő férfinak vele élő nejére és vele levő atyai hatalom alatt álló kiskorú törvényes gyermekeire. (Vége következik.) — okt. 8. — Lapunk mai száma mellékletének tar­­talma: Országgyűlés. A horvát kiegyezés. A pro­testáns közoktatás kérdéséhez, közgazdaság. Tárcza. Hervadt levelek. — Személyi h­i­r­e­k. Koburg herczeg és családja e hó 20-ig időzik Sz.-Antalon s onnét a télre Bécsbe költözik. —­ Andrássy Gyula gróf holnap vagy holnapután érkezik Budapestre. — Haymerle­b. ma délben letette az esküt a király előtt. — Tisza miniszterelnök, mint a „P. Hírlap“ irja, a télen nagy miniszterelnöki bá­lokat szándékszik adni. — Tisza Lajos kormány­­biztos ma este Szegedre utazott. — Kende Ti­bor orsz. képviselő a napokban eljegyezte Jármy Margit kisasszonyt Jármy Elek szabolcsi fölbirto­­kos leányát. — Kossuth iratai. Tegnapi közlésünk kiegészítéséül ez ügyben még a következőket­­ ír­hatjuk: A kiadandó mű­, melynek közrebocsátására, mint említettük, az Athenaeum-társulat tesz lépé­seket, nem emlékirat lesz . Kossuth tudvalevőleg több alkalommal kijelentette, hogy emlékiratokat nem szerkesztett. Hazánk nagy fia e művében közzé fogja tenni azon iratok, levelek és hírlapi czikkek egy részét, melyek tőle részint különböző bel- és külföldi lapokban megjelentek, részint kiváló személyiségek által hozzá intéztettek. Valamennyi irata a műben nem fog közöltetni,“mivel az iratok közt vannak olyan természetűek, melyek csak Kossuth elhunyta után tehetők közzé, s ismét vannak olyanok, melyek csak más személyiségek halála után jelenhetnek meg. E még nem közöl­hető iratokra nézve most egyelőre nem tör­tént megállapodás , a kiadandó részre azonban, az előzetes tárgyalások már meglehetős előhala­dott állapotban voltak, mikor az Athenaeum meg­bízottai a szerződés megkötése végett Turinba el­indultak. így megállapittatott, hogy a mű 3 kötet­ben tétetik közzé, egy-egy kötet 40 ívet, s igy az egész munka 120 ívet tesz ; a kötetek díszes kiál­lításban, finom verin papíron jelennek meg s ára a három kötetnek együtt 12 frt lesz. Mindenik kötet külön önálló egészet fog képezni, s a három kötet egyike tisztán a keleti kérdéssel foglalkozandó, mint ez most áll és 25 évvel ezelőtt állott. — A műhöz a kéziratokat maga Kossuth állítja össze, s nagyon valószínű, hogy előszóval is el fogja azt látni. A munka le fog forduttatni idegen nyelvekre is, de a jog ez iránt teljesen Kossuthnak hagyatik fenn, valamint a munka népszerű kiadásának joga is. — Önkény­telenül fölmerül a kérdés, hogy mi indítja nagy hazánkfiát jelenleg e mű közrebocsátására ? A­kik azonban Kossuthnak anyagi viszonyait közelebbről ismerik, könnyen megtalálják e kér­désre a választ. Kossuthnak nem állanak rendelke­zésére anyagi javak s midőn most öreg napjaira ismét tollhoz nyúl, hogy munkával keresse kenye­rét, még magasztosabbá lesz ezáltal ama tisztelet, mely iránta minden hazafi lelkét eltölti. — Állami követelés Kamme­r­­mayer polgármesteren. A szegedi vészt követő napokban, mint tudjuk, egyszerre azon hír terjedt el a fővárosban, hogy Székesfehérvár ég, de bizonyosat nem tudott róla senki. Biztos érte­sülés szerzése és esetleg segély­küldhetés végett Kammermayer polgármester táviratot menesztett Havranek székesfehérvári polgármesterhez, — most a belügyminiszter e távirat költsége tárgyában föl­hívta a fő­v. tanácsot, hogy a távirat huszonöt krajczár diját annak föladójától (a polgármestertől) szedje be és a belügyminisztériumhoz terjessze föl. (!) — Ifj. Perczel Béla öngyilkossági ese­tére vonatkozólag leghitelesebb forrásból vett érte­sülés alapján, a rendőri közlöny azt írja, hogy a hit, minden való alapot nélkülöz. Ifj. Perczel Béla egyedül magánügyeinek lebonyolítása végett távo­zott a fővárosból. Ez öngyilkossági hír elterjedé­sére a következő eset szolgálhatott alapot. A pest­megyei alispáni hivatalhoz, az alsó Duna egyik községéből, azon jelentés érkezett, hogy egy, pisz­tolylövés által ismeretlenné tett uriasan öltözött 25—26 éves férfi hullát fogtak ki a Dunából. Ki­léte megállapítható nem lévén, fehérneműjét és zsebbevalóját megvizsgálták, s azon egy koronát és alatta P. jegyet vettek észre. E hírt ifjabb Perczel Béla anyagi viszonyaival, és­ a fővárosból történt eltávozásával kapcsolatba hozván, igy támadt a szenzácziós kacsa bir. — Vasúti baleset. Az osztrák állam­­vasút budapest-czeglédi vonalán tegnap este egy tehervonat négy kocsija összetört, más kilencz ko­csi pedig tetemesen megsérült. A szerencsétlen­séget az okozta, kocsijának tengelye hogy a 253. sz. tehervonat egy eltört Monor és Pilis közt, este 5 óra után és miután a vonat menetközben volt, a kocsi a vágányból kizökkent, az utána jó- ÚJDONSÁGOK.

Next