Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)
1879-11-08 / 307. szám
egyébiránt — mint értesülünk — legközelebb ő felségének kimerítő jelentést tesz az egész ügyről. Budapest, november 7. akkor Ha a „Times“ jelentésének hinnünk szabad, a törökök, miután egy ideig Lobanoff herczeg szavaiba bíztak és Muszkaországra támaszkodtak, Angliával pedig dacoltak, egyszerre ugyan behúzzák szarvukat. A nevezett lap ugyanis azt jelenti, hogy a londoni török nagykövet Musums pasa Salisbury őrgrófnak a porta nevében kijelentette, miszerint a szultán ígéri a reformok keresztülvitelét, kész Baker pasát örményországi rendőr-ég parancsnoknak kinevezni s így szükségtelennek tartja az angol hajóraj elindulását. Ezen nyilatkozatra Salisbury azt válaszolta, hogy az angol kormány nem tűrhet több elodázást, a jelenlegi incidens török kormány alatt a birodalomnak szét kell hullani, az angol kormány tetteket vár és nem üres szavakat, azonban hajlandó a török nagykövet biztosítására egyelőre még várakozni. Így állanak ma a dolgok, de kérdés, holnap még így fognak-e állan, ha Lobanoff Livádiából visszaérkezik Konstantinápolyba és meghozza a portának azon általa felajánlott és a czártal elfogadott véd- és dac-szövetség ratifikáczióját és ha igazak azon hírek, miket a berlini lapok hoznak, hogy a muszka-német viszonyok már ismét annyira javultak, hogy Németország nem fogja támogatni Angliát Törökország elleni fellépésében. Hogy ezen utóbbi hirek birnak némi valószínűséggel és most, midőn Bismarck herczeg távol van Berlintől, csak ugyan nagyon javultak a viszonyok Muszka és Németország közt, arra az is mutat, hogy legközelebb Berlinben Wladimir herczeget szinte tejbe vajba fürösztöttek s oly szívélyesen, annyi sok kitüntetéssel fogadták, mint ez alig volna érthető, ha a viszonyok a udvar közt nem váltak volna szívélyesebbekké. Két berlini lapok azonkívül annak is megtalálták megfejtését, miért nem részesült Konstantin vagy herczeg, ki hasonlólag átutazott Berlinen, ép oly fényes fogadtatásban, mint Wladimir, ez azért történt, mivel Konstantin nagyherczeg még most is szenvedő állapotban van azon lábbaja következtében, melyet Páriából hozott magával. Ami az angol hajóraj elindulását illeti, azt írják a lapok, hogy ez semmi esetre sem ment volna tovább, mint a Bezika öbölbe. De ugyanazon mérvben, a minőben javultak a viszonyok Német- és Muszkaország közt, ugyanannyira lettek azok kevésbé bensők Anglia és Francziaország közt. Francziaország ugyanis, mint a lapok jelentik, az egyiptomi kérdésben egészen visszalép az angol álláspontról és azon álláspontra lép, melyen Ausztria- Magyarország áll Egyiptommal szemben. Vajjon mindezen változások minő befolyással fognak bírni Törökországra, azt most még igen bajos volna előre megmondani. Törökország pénzügyi viszonya..jilí jil^leko^ev remélt segítséget. Muszkaország alig képes még saját bajain is segíteni, Ausztria-Magyarország hasonló állapotban van és Törökországgal oly formán áll, mint a harisnyatakács a kalapossal a hasonnevű vígjátékban, csak az hiányzik, hogy egymástól kolduljanak. Layard kétszer találkozott Mahmud Nedimmel, s míg az első a reformok keresztül vitelét sürgette, az utóbbi mindig azt emlegette, hogy azok keresztülvételére pénz kell, de nincs. Minap a török pénzügyérnek alig sikerült 1500 fontot egy konstantinápolyi bankháztól kisajtolni, hogy azzal a kenyérsütő számlát fizethesse, így tehát nagyon is valószínű, hogy Törökország pénzügyei is előbb-utóbb, mint Egyptoméi angol és franczia gondnokság alá fognak kerülni. Fournier franczia nagykövet pedig nagyon elégedetlen a jelen török minisztériummal. Minap valaki előtte azon megjegyzést tette, hogy egyik török minisztérium a másikhoz annyira hasonlít, mint két tojás egymáshoz, erre Fournier azt válaszolta: „Igen, mint egy záp tojás a másikhoz.“ A lapok két nevezetes férfiú halálának hírét hozzák, az egyik Podbielski porosz tábornok, ki nevezetessé tette magát a franczia-német hadjárat alatt lakonikus táviratai által, a másik a híres kabul főnök Abdel Kader, ki annyi bajt okozott a hősiessége által Algírban a francziáknak. Ez utóbbi Damaskusban halt meg. Az Afghanisztánból érkező hírek mindinkább megerősítik azon már régóta kimondott feltevést, hogy a pacifikáczió ott igen nehéz lesz. A ghikaik ugyanis, Afghanisztán legharczosabb és legnépesebb törzse folyvást nyugtalanítják az angol csapatokat. A ghikaik ugyanis Afghanisztán összlakosságának egy ötödét képezik, a múlt században Persia ellen győztesek voltak. Legújabb időben a duraniak és a barceti törzs is egyesült velük. Az angolok épugy elszámították magukat, mikor azt hitték, hogy őket oly könnyen legyőzik, mint a muszkák a tekkeurkománokat. Ez utóbbiak legutóbbi időben Mérvből 10.000 lovas ember erősítést kaptak. Reimsban Francziaországban mindenszentek estéjén a katholikus papság a szokásos körmenetet akarván tartani a városban és onnét a temetőbe vonulni, a reimsi érsek a polgármesternek irt és engedelmet kért tőle a körmenet tarthatására, de a polgármester ezt megtagadta, minél fogva a papok kénytelenek voltak kocsin menni a temetőbe s csak ott felölteni egyházi ruhájukat, hogy a halotti szertartást végbe vigyék. Leroy Beaulieu hires franczia államgazdász azon javaslatot tette a kormánynak, hogy Németalfölddel, Belgiummal, Svájczczal, Olasz- és Spanyolországgal közös vámszerződést kössön, annyival is inkább, mert az ezen országokkal szomszédos departementek anélkül is legszorosabb kereskedelmi viszonyban állanak és ezen viszony egész Francziaországra is kiterjesztethetnék. János abessziniai király monsignor Massaiát a gallasi apostoli helytartót, kit Meneleh gallasi király külön misszióban hozzá küldött, elfogatta és bebörtönöztette. Blanchi a milánói kereskedelmi expediczió főnöke Abessziniában Massaia elfogatását a pápának feljelentette, de vigasztalásul azt adja hozzá, hogy Massaiát semmiféle komoly baj nem fogja érni, legfeljebb is ki fog utasíttatni Abesszíniából. ÚJDONSÁGOK. Lapunk mai száma mellékletének tartalma: A képviselőház bizottságaiból. Tanil. Egyletek, társulatok. Törvényszéki csarnok, gazdaság. * Időjárás Budapesten. Borult hideg. Hőmérő állása este 4 R °. — Személyi hírek. A király tegnap délután 5 órakor ment ki Gödöllőre, a királynével együtt ma Gödöllőn volt az udvari vadászaton. — Rudolf trónörökös a jövő héten Schönborn-Buchhein Ervin gr. vendége lesz Munkácson hol legközelebb nagyszerű medvevadászatokat rendeznek. — A Szapáry-ügy. Pázmándy Dénes r — • w 1 / . •« - - i -* — halljuk, holnap reggel 7 órakor lesz a Rákoson A kihívás tegnap a képviselőim ülésének befejezte után történt. Pázmándy kijelenté Szapáry gr. tanúinak, hogy a kihívást elfogadja, ámbár nem látja be, hogy interpellácziója mennyiben ad erre okot. Ugyanakkor megjegyzi, hogy neki oly adatok vannak birtokában, melyekből kétségtelen, hogy gróf Szapárynak latkozatai nem felelnek meg a a házban tett nyivalóságnak, halljuk a kihívásról a többi minisztereknek Mint nem volt tudomásuk, s csak a lapok híreiből értesültek arról, Pázmándy képviselő úr ma a következő nyilatkozatot tette közzé: Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter úr ügyét illetőleg, — melyre nézve ma a képviselőházban egy interpellácziót is intéztem, kényszerítve érzem magamat, miután az ügy a pénzügyminiszter úr által a ház elé nem tartozónak nyilváníttatott, és ez által sajtó útjára tereltetett, —s a következőket nyilvánítani, tartozván ezzel úgy a közügynek, mint saját magamnak is. Midőn első ízben említtetett meg úgy a hazai, mint a bécsi sajtóban, hogy Szapáry Gyula gróf az ő október 28-án tartott expozéját, megelőzőleg, oly államkötvényeket árusított el saját számlájára, melyekre nézve a nevezett pénzügyminiszteri expozé által bejelentett törvényjavaslatok szerint a törlesztési időtartam meghosszabbíttatott és ezáltal azon államkötvények értékcsökkenése matematikailag kiszámítható, és bizton előrelátható lett: hírlapírói kötelességemnek tartottam a dolog valóságáról magamat, tájékozni. Már az akkor nyert informatiók nyomán láttam, hogy azon hirnek alapja van. E közben megjelent a gróf Szapáry Gyula ur ismert comuniquéje, melyben ezen megtámadások több pontja tagadtatott, másoknak horderő épen nem tulajdonittatott, az egyikre nézve az eladás és az összeg saját maga által beismertetett, az időszak azonban, melyben ez történt, októberről szeptemberre tétetik. Ezen positiv ellenállitással szemben én magamnak teljes meggyőződést szereztem arról, hogy gr. Szapáry Gyula október 22-én a „Weizenkorn és fiai“ helybeli dorottya-utczai pénzváltó-czégnél csakugyan adott el 11,600 frt temesi földtehermentesítési kötvényeket, 88 frt 85 kr. árkerettel, az értéket a lejárt szelvényekkel együtt 10,517 frt 54 krt, ottani, a czégnél levő, általam s másik képviselőtársam és még sok mások által egy is látott „gr. Szapáry“ aláírással jegyzett és a czég tagjai által a személyesen megjelent miniszter aláírásának állított nyugta szerint készpénzben felvette. Ugyanezen vétel a czég kereskedelmi hiteles könyvében a strazza 19-ik oldalán, teljesen megfelelő kötvélszámok, s a nyugtának az összegek kitételével be van vezetve. Ami szerintem nem zárja ki azt, hogy gróf Szapáry Gyula úr ily kötvényeket szeptemberben is eladhatott. Ami pedig a hírek másik részét illeti, az escomptbank egyik főhivatalnokától értesültem arról, hogy gróf Szapáry Gyula úr az exposé megtartása előtt szintén személyesen ott járt, és hasonnemű papírokat eladott; bővebb felvilágosítást azonban nem nyerhettem azon bevallott oknál fogva, hogy gróf Szapáry Gyula úr az igazgatót megkérte, hogy az ügyről hallgasson. Ezek igy vélem, minden komoly és kötelesség érző ember előtt teljesen indokolják interpellácziómat, valamint azt is, hogy nem tekinthető pusztán magánügynek, egy miniszternek oly tette, mellyel saját javasolt rendszabályai folytán az értékpapiraiban bizton előrelátható veszteség, mielőtt rendszabályai ismeretesek lettek volna,másra áthárittatik. Mindezek valóságáért kész vagyok felelni ott is, ahova ezen ügy most már természeténél fogva tartozik, a sajtóbíróság előtt. Budapest 1879. nov. 6-án. Pázmándy Dénes. — Jótékony adományok. Gr. Zichy Domokos püspök végrendeletében, mint a „P.Lt.“ Írja, jótékony és egyházi czélokra 41.000 forintot hagyományozott. A végrendelet végrehajtója gróf Zichy Nándor. — Panthy Endre egri kanonok, a „P. Hirl.“ értesülése szerint 60.000 forintot hományozott egy Török-Szt.-Miklóson felállítandó leánynevelő intézetre. — Az árvíz állása. Szegeden pár hét óta széltében eszik a gyönge csöves kukoriczát, mint akár júliusban. Ezek az árvizvette földeken termettek. Gyönyörű szép csővek, hanem — mint a „Szeg. H.“ írja, kissé megkésvén, nagy részt nem érhettek meg. — Petroleum égés az utczán. Nagy rémületet okozott múlt hétfőn Sepsi-Sz.-Györgyön egy véletlen eset. — Valaki ugyanis 12—15 liter petróleummal telt korsót a csiki-utezában eltört s a petróleum szétfolyt. Egy kocsis a korsó fenekét, ben égni kezdett, megijedve ledobta a földre. Mi volt természetesebb, minthogy ettől az utczán szétfolyt petroleum rögtön lángot vetett. A láng roppant magasan nyaldosta már a házak fedelét, melyek szerencsére cseréppel lévén fedve, nem gyulhattak meg könnyen, csupán egy kapu kezdett égni, melyet azonban az összefutott emberek rögtön kioltottak, míg ellenben az utczán csak nagy nehezen lehetett az égő petróleumot eloltani. — A finnek adománya. Az „Uusi Suometar“ czimü finn lap e hó 3-iki száma Tisz a miniszterelnöknek egy iratát közli, mely finneknek a szegediek javára küldött adományaikért a köszönetet mond. Az adomány összege 2077 márka. — Reform a lólopás terén, Sátoros czigányaink az üstfoltozáson, szegcsináláson kívül szabad idejükben tudvalevőleg még lólopással is foglalkoznak, mely az áru olcsóságánál fogva többet is szokott nekik jövedelmezni, mint akár az üstfoldozás vagy a szegkészités. ~~ A lólopás nem valami biztos mesterség ugyan, mert gyakran megtörténik, hogy a tolvaj ' czigányaink is haladnak hurokra kerül, ami az idővel és sikerült is nekik olyan "módot kitalálni hatására, mely eléggé megnehezíti a tolvajlás ellan felfedezést. Ők ugyanis 1-2 írtjával összevásárolnak olyan gebéket, melyeket gazdájuk amúgy is volna; e gebékkel azonban ők sem bánnak leszúrt máskép, a bőrüket azután eladják, a lóhúst pedig vagy maguk megeszik, vagy kutyákkal bíró egyéneknek eladják. Ily módon a sok marhajárlat kezeik között marad s ezek után szemelik ki maguknak az ellopandó lovakat, s ha ezeknek billogja nem is egyezik meg mindenben a marhajárlatokkal, azon könnyen segit egyik-másik ivást tudó csavargó, ki szolgálatot olcsó áron meg is teszi, azért tanácsos lesz, ő kelmékre egy kissé jobban vigyázni ! — Rés Italicae Szegeden. Nem az Italia irredenta“ félelmes fegyvercsörgetéseit, hanem a szegedi taljánok viselt dolgait értjük a szenzácziós czim alatt, írja a „Szeg. Hiradó“. Mióta a rekonstrukczió hite taljánokat édesgetett hozzánk, azóta Szegeden is vannak „res italicae“, még pedig igen épületesek, a melyek közül egypárt föl is jegyzett már a napi sajtó krónikája. A rendőrség elismerésre méltó buzgalommal tolonczoltatja el a munka nélkül csavargó idegeneket s e szállítmányokkal már nem egy félelmes briganti firma lett kiszegedbőlizve, hanem hát azért jut is, marad is: van még nálunk egynéhány szemenszedett tálján, aki kereset nélkül kóborol a város félreesőbb pontjain. — Ezek a specziesek hatalmas oppozícziót képeznek azon életfilozófiai törvény ellenében, hogy , aki nem dolgozik, az ne egyék1. Amint megmásíthatatlan igazság marad az, hogy az egyéni létfentartáshoz sokkal jobban megkivántatik az evés, mint a dolog. Dél napbarnitotta fiai úgy segítenek magukon, amint lehet, vagyis rekvirálnak ebédet és vacsorát. A legutóbbi hetivásárban egy alsóvárosi kofaasszonyságot fosztottak meg élelmi készleteitől. A kofa korán reggel útnak indult a piaczra, két nagy füles garabosban hozván a nagy keresletnek örvendő őszi csemegét, a sülttököt. Valahonnét a romok közül előtermett három kalábriai kalap, alattuk egy-egy tőrülmetszett taljánnal, s a jámbor asszonyságtól elvették az egész csemegekészletet. A talján nem igen szokta élvezni az efféle nyalánkságot, az éhség azonban bölcs tanítómester, ekként a déli éghajlat fiainak gasztronómiai ismeretei is gazdagodtak a sülttők megkóstolásával; a jámbor kofaasszonyság pedig, megfosztatván portékájától, nem volt kénytelen befáradni a piaczra, hanem szépen hazaballagott a két nagyfülü üres kosárral. Egy másik eset más oldalról mutatja be a vendég talján urakat: a vitézségi oldalról, amelyben tudvalevőleg nagyon erősek, mikor legalább is hárman vannak egy ellen. így történt egyik legközelebbi estén, hogy három vitéz lazaróni megtámadott és meglehetősen elagyabugyált egy felsővárosi pallér-féle embert, amiért az nem volt hajlandó előlük a sárba letérni. Persze ők is kaptak emlékeket az izmos magyar ököltől, de hát végre is győzött a túlerő. — Szégyent vallott a kutya előtt Egy koczapuskás (vagy ha úgy tetszik vasárnapi vadász) nem rég a felvidékre rándult egyik barátjának birtokára,hogy vadász-szenvedélyét ott kielégítse. Barátját szerencsétlenségére nem találta hon, ennek tisztje azonban, mint régi ismerőst, egész vendégszeretettel fogadta, sőt kívánságának, hogy másnap vadászni mehessen, sem vetett gátat, s pedig talán azért, mert előre tudta már, hogy a városi ur nem sok kárt fog tenni a vadban. Fidélio, az ur legjobb vizslája el is ment vele a kukoriczásba, a^ho. több csapat fogolyt tudott a gazdatiszt; magánosan ment, mert ez utóbbinak teendői voltak, s a vizsla nemsokára jelezte is a vadat, a foglyok fölrepülnek, a városi ur lő — dupláz, — de egy darab sem esik le,. Fidélio„bámulya^^z^^g^lupj^. téssel tekint a vadászra és hazafelé akar menni. A városi ur azonban fütyül neki, hívogatja, czirógatja, kiengeszteli és ők ismét előre haladnak. Nemsokára felrepül egy másik csapat. A lövések ismét eredménytelenül sülnek el — és N. ur már most alig képes a kutyát kapaczitálni, hogy az a faképnél ne hagyja. Erre a kukoriczás végére érnek: e perczben kiugrik egy nyúl. No, futó vadat majd csak eltalál ? Az ám, Bencze fel se veszi a lövést, rúg egyet és odább nyargal. Az úri vadász már most maga is megharagszik. Lehetetlen, hogy ne talált volna a nyúlnak utána uszítja a kutyát, hogy fogja el. Noha ez már sok volt Fidéliónak, ilyesmit ő még nem pipázott. Megfogta és vágtatva tartott haza fele. A városi urnak is természetesen haza kellett ballagnia. Szidta és ócsárolta a kutyát, mely a vadászatát elrontotta; délután azonban megint hitta ki egy fordulóra, de Fidélio a világ minden kincséért sem ment volna ki vele újólag. — Bihar-Füred. A magyarországi helynevek sora legközelebb a fentebb írottal fog megszaporodni. Bihar megyében ugyanis már tán a jövő nyáron klimatikus gyógyhelyet állítanak fel. — A gyógyhely Belényes vidékén van, eddig „stina de vale“ néven volt ismeretes. Az itteni klimatikus viszonyok első megfigyelője a megyei főorvos volt, kinek javaslata alapján a megyei hatóság a hely megszemlélésére egy küldöttséget menesztett. Ez a napokban tért vissza kirándulásából. Az expediczió a helyszíni vizsgálat által meggyőződött, hogy e hely a megye kiváló gondozását megérdemli. Szakértői vélemény szerint Belényestől a gyógyhelyhez vezető ut kiépítése 40,000 frtba kerülne. Magát a helyet a birtokos gör. kath. püspökség ingyen bocsátaná át a vállalkozónak. A gyógyhely még fölállítása előtt oly népszerűségre jutott, hogy több helybeli úri család késznek nyilatkozott, az út kiépíttetése után, a „stina de valé“-n építtetni. A hely már nevet is kapott. nyaralókat Bihar-Fürednek nevezték el az expedíczió tagjai. — Pest megye évnegyedes közgyűlésének érdekkel néz eléje e megye közönsége. Több igen fontos tárgy kerül napirendre. Mint halljuk ezek közt lesz az u. n. közigazgatási reform kérdése is s az álláspont, mit a megyei bizottság ezzel szemben elfoglal, a mint hisszük méltó lesz az ország vezérmegyéjéhez. Ezenkívül a gazdadasági mozgalom nagyobb arányokban fog a megyében megindulni. A székesfehérvári kiállítás alkalmával együtt ült orsz. gazdasági congresszus végrehajtó bizottságának felhívása visszhangot keltett a törvényhatósági bizottságban s mint halljuk az évnegyedes közgyűlés alkalmával pest megyei gazdasági egyesület fog alakíttatni — 60 éves szerelmes. B. . . Z . .• helybeli jó modu termény-bizományi üzlet tulajdonosa, ki már 88 év óta nős, 6 gyermek atyja, már rosszabb idő óta szerelmi viszonyt táplált egy ipótvárosi kávéházban alkalmazott kaszinnő iránt. A kaszinnő 14 nap előtt kénytelen volt eddigi állomását elhagyni és másnap egy kisczeli (Pápa mellett) kávéházban nyert alkalmazást. B. nyolcz nap előtt eltávozott a fővárosból. Övéinek azt mondá, hogy üzleti dolgok rövid időre vidékre hívják. A családnak B. hosszabb távolléte annál kevésbé tűnt föl, miután ez évenként egy-kétszer megszokta vidéken lakó üzletbarátait látogatni. H..........a pápai kereskedő tegnap Budapestre érkezvén, meglátogatta a gabonacsarnokot, s itt elbeszólő, hogy a 60 éves B. már nyolcz nap óta Kisczellben időzik és többször többek előtt kijelenté, hogy ő (a bájakkal nem igen dicsekedhető) Malvin nélkül nem élhet, áttér a katholkus hitre, elvál nejétől és egybekel szive második választottjával. M. kereskedő e hírre elment B. üzletébe és 27 éves fiának elmondta a hallottakat, ki a legközelebbi vonattal Kisczellbe utazott, hogy atyjának ezen szerencsétlen gyermekies szándékát meggátolja. Ezen rendkívüli eset a gabonacsarnokban nem kis senzácziót keltett és tegnap óta a közbeszéd tárgyát képezi. — Czeglédről írják nekünk tegnapról: Városunkban ma volt a választás az üresedésben levő árvaszéki elnöki állomásra. Pályáztak Szűcs Gyula és Deli Béla, ez utóbbi régi városi tisztviselő. A szavazás eredménye a következő : Szűcs Gyulára szavazott 57, Delire 69 választó. E szerint Deli Béla 12 szótöbbséggel megválasztatott. — Mit pipál a német. Németországi lapok jelentik : A birodalmi kanczellár a szövetségi tanácsban indítványozta, hogy a kormány engedje meg a cseresznye- és megy hány-pótlókul használni. A-fa-levelet dopót-dohánynak aztán 100 kilogrammjára 65 márka adó fog vettetni. ~~ A pápa utazik. A párisi „Mémorial Diplomatique“ csodálatos újdonságot közöl. Azt állítja, hogy Brüsszelből jól értesült forrásból azt a hírt kapta, hogy oda a jövő évre jttt t.vív pápa,*, varjai, a ki Tmitolag már elfogadta, hogy a királynál fog lakni. Brüsszelből a pápa egyenest Kölnbe megy, hogy a székesegyház, illetőleg ennek két tornyának befejezése ünnepén jelen legyen. Ez utazás állítólag nyilvános és ostensibilis békekötés jelentőségével bírna a pápa és a porosz kormány közt. Az orosz-német hírlapi harcz mind elkeseredettebb alakot Szt.Peterburgskija Vjedemoszti ölt. Említettük a czikkét a német nők ellen, e czikkért a nevezett laptól megvonták, az utczai árultatás jogát, azon okból mivel a czikk sértést tartalmaz a czárné s az uralkodó család több nőtagja ellen, kik szintén németek. A lap azonban azóta még féktelenebbül folytatja küzdelmét a németek ellen. Mindenféle tekintélyt, tudóst és egyéb autoritást összehord, bebizonyítandó velük, hogy a németek inkább az állatokhoz hasonlítanak, mint emberekhez. A németek physiognomiája hasonlít a kutyáéhoz ; a német jellemében szintén sok kutyás vonás van. — Szerencsétlen házasság. Liptó-Szt.Miklósról írják nekünk : Královánban (Árva megyében) a múlt héten borzasztó öngyilkosság történt. Ugyanis az ottani vendéglősné két évvel ezelőtt férjhez adta egy kassai kereskedőhöz leányát. A kereskedő igen ellenszenves emberré— nov. 7 AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. A szép himlőhelyes. BOUVIER ELeK REGÉNYE. ELSŐ EÉSZ. 18 A kedves, a nő és a férj. IV. A halott őrző. (Folytatás.) Azon órában, midőn a menet az egyház felé tartott, Tenard de Marby kapitány, káromkodva, szitkozódva távozott a rendőrbiztostól, és feltette magában, miszerint drágán fizetteti meg a rút Elissel, hogy ily kellemetlen helyzetbe hozta. Midőn hazajött, nejét nagyon felhevülve, és izgatottan találta, mert képtelen volt megmagyarázni, miért távozott férje szó nélkül hazulról, míg ő aludt. A kapitány azt monda, hogy midőn a hírlapért ment, az ajtón levő levélgyűjtőben egy levélkét talált, melyben felszólíttatik, hogy menjen rögtön de Farge Aristide lakására, hol reá nézve igen érdekes felfedezéseket fog tenni. A levélke nem volt aláírva; mindamellett kötelességének tarta elmenni. Ezen szavak hallatára Aurelia halálsápadt lett. A kapitány mogorva volt és többet nem szólt. Az ebédlőben fel s alá járt, nejével nem akarta közölni a találkozást; kezei zsebeiben voltak. Egyszerre egy darab papírt vett ki: — Ah ! veté oda. Ez azon levélfoszlány volt, melyet Elisétől vett el. Az ablakhoz ment olvasni. Neje meglepetve szemmel tartotta. A kapitány egy borzasztó átkot dörmögött, fenyegetően felemelte öklét, és kiáltá: — Ez lehetetlen ! kit akarnak elbolondítani ? És Tenard de Marby sápadt arcza lángvörös lett a haragtól, újra átolvasta a levéltöredéket és mormogá: „ A dolog nem egészen világos. .. ezt tudnom kell. Aurelia nagyon nyugtalan volt férje kedély hangulata és viselete miatt, és azon kérdést intézte önmagához, hogy miféle irat lehet az, mi annyira dühbe hozta. Férje reggel Aristidehez ment , ott találkozhatott nővérével. Megtudta-e, hogy előtte való nap ő is ott volt ? És miután haragban van Elissel, nem vádolta-e ez férje előtt? Izgatottan várakozott. Ez nem tartott soká. A kapitány parancsolá : — Marley asszony, jöjj ide. Szólásom van. — Mit akarsz barátom ? kérdé Aurelia, remegve közelítvén. A kapitány hirtelen és rövid mondatokban felelt, mintha egy hadtestnek parancsolna. — Ma reg.,gél .aristidénál voltam. Ott találtam nővéredet. Ő a ház úrnője. Ki akart dobni. Azt mondá, hogy kezei közt vagyunk, kegyelmétől függünk és nagyon összeillünk, azaz mindketten nyomorultak vagyunk. Egy levelet mutatott, melyben úgy látszik több foglaltatik. Én el akartam venni tőle. Ő megsértett. Majd megfojtottam . . . és ha nem jön segély, megbotoztam volna. Bezáratott ... de íme itt vagyok. Mind ezért egyszerre fog lakolni. A levélfoszlány nálam maradt ... a dolog homályos . . . engem megcsalnak . . . Aurelia halálsápadt lett és egy bútorba fogazkodott, hogy el ne essék. — Te mindig nővéreddel voltál. Mindketten szövetkeztek ellenem. Ma őszintének kell lenned, az egyiket már kidobtam ... és ha lenni kell, a másikkal ugyanezt teszem ... mit jelent ez ? feleljen Marley asszony. Midőn e szavakat mondá oda nyújtotta a levéltöredéket. Aurelia remegő kézzel átvette és elolvasta. Az első szónál megismerte Aristide írását és majdnem elájult. „A kedves lány szeretni alkottatott. .. szüksége volt vonzalomra. . . hizelgések után vágyott és csak durvaságra talált. Cseléd volt. . . csalódás következménye ven, hogy megfeledkezett kötelességeiről. .. szeretője lettem. Minden áron Elise. .. mint bűnös. ..“ A boldogtalan nő elborzadt, mert könnyű volt kiegészíteni e mondatokat; emberfölötte megerőtetéssel mosolyra kényszerűé ajkait, férjére tekintett és így szólt: — Én nem értem. . . mit jelentsen ez? — Fordítsd meg! parancsold szárazon a kapitány. Aurélia ijedelme fokozódott, megfordította a levelet és olvasá : „Én elrejtettem a leveleket, melyeket te hoztál, add át nővérednek, úgy a hogy vannak... e szó áll: „Öröm...“ Marley rögtön el fog jönni . . . kutatni a . . . megakadályozni.“ Midőn e szavakat elolvasta Aurelia kénytelen volt a falhoz támaszkodni. Minden áron el kellett oszlatni a kapitány gyanúját, valamit kellett mondani, és semmi sem jutott eszébe. Ezen utolsó váratlan csapás lesújtotta. Marby úr hörgé: — Nos tehát, meg fogod magyarázni? — De barátom . .. mit magyarázzak meg ? ... én egy szót sem értek. — Megismerted az írást? — Nem ! . . . — Hadd el, engem nem lehet elámítani . .. Midőn neje ijedelmét látta, vakmerőbb lett, és a mint észrevette zavarát, kirántotta kezéből a levelet és magyarázgatá: E levél Aristidetől van, a himlőhelyes találta nála: „a lény, ki szeretni alkottatott“, te vagy, itt rólad van szó. — Ó! — „Vonzalomra van szüksége, hizelgéseket óhajt és csak durvaságot talál.“ így nevezi el becsületességemet, nyíltságomat . . . „Következménye jön, hogy megfeledkezett kötelességeiről, — Kedvese lettem . . .“ Ez világos . . . hallod... ? — Ön elrémii, mit gondol ön? kiállá Aurelia büszkén , azon mérvben, a mint a veszély növekedett, erélye is visszatért. — Én azt gondolom ... azt gondolom, hogy buta voltam , , Aristide kedvesed volt, nyomorult . Öklével megragadta nejét és oly erősen rázta, hogy ez térdre borult. — Ti csúfot űztetek velem . . . nővéred vépkezet nyújtott e bűnös viszonynál. „Rejtsd el a leveleket,“ neki . . . „Add át nővérednek.“ Ezt parancsolták Ez kétséget sem szenved . . . mert utánna következik nevem . . . Jelenlétemtől féltek . . . szerencsétlen, kérjél kegyelmet !.. . — Nem, nem! ne bántson ... én nem fogok kegyelmet kérni, én nem vagyok bűnös nő... én elégtételt kérek . . . — De mit jelent e levél ? — tudom is én. — És a béka fenyegetései? — E fenyegetések ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy én nem használtam fel Eliset, miután ma ép úgy gyűlöl engem, mint önt, sőt talán még jobban, hisz én voltam oka, hogy viszonya felfedeztette. Ezen utolsó mondat észszerű volt, és rögtön megváltoztatta az öreg katona nézetét. Mindamellett még mindig kétkedett, de mégis kezet nyújtott Aureliának és felemelte. Ez utóbbi átlátta, hogy ezen első sikert rögtön fel kell használni és férjének gyenge oldalát érintve, így folytatá: — Hogyan ! tehát én igazolásra szorultam ön előtt ? Először történt Marby úr, hogy mesés katona létére kezét felemelte len! . . . s még pedig ily vád miatt — Teremtette, képzelje magát ön nem hallotta mit mondott ezen Zavart, kipirult arczczal elbeszélt mindent. Egy heves mozdulattal bajuszát kezdé pödörni, hogy eltakarja szájának ideges rángatódzását. Aurelia majdnem sírva folytatá: — Azt nem hittem volna Hilárius, hogy ez vár reám. Ez a jutalmam, hogy sohasem panaszkodtam, és, hogy oly határtalan vonzalom és odaadással viseltettem ön iránt. Mikor kételkedhettél bennem ? Életemnek mely tettét lobbanthatod szememre ? Mi helytelent követtem el ? Végre min alapszik ezen vád ? A kapitány a fiatal asszony ügyes kérdéseire egy szót sem felelhetett; nagy zavarban volt, és mi több belátta, hogy nevetségessé vált; van e ügyetlenebb, mint a férj, ki azt állítja, hogy megcsalták és később kényszerítve lesz az ellenkezőt elismerni. Ő maga kelti az eszmét, hogy ez megtörténhetne. És az ő korában mily oktalan ez. Egy ifjú és gyúlékony elme elkapatását meg lehet érteni , de megfoghatatlan, hogy egy komoly férfi, minden bizonyíték vagy gyanú ok nélkül ennyire mehet.“Így szólt tehát": — Annál jobb, ha csalódtam. . . nem kellett volna ily hevesnek lennem, különben ismered jellememet, hevességemet ... mi végre nagyon természetes, csak hallottad kellő nővéredet . . . úgy van, volna a te semmireúgy, most már tudom, a harag és gyűlölet vezérelte őt; de én nem gondoltam erre ... én azt hittem . .. ezenfelül e levél... melyet nem lehet megmagyarázni.. nekünk kemény ellenfelünk van . Aurélia átlátta, hogy minden okoskodása daczára, a kapitány elméjében a gyanú szikrája megmaradt. A rés meg volt, ezen változtatni kellett. Elvette a levéltöredéket, és merészen így szólt: Ezt nem lehet megmagyarázni, sőt ellenkezőleg, ez valószínűleg az utolsó levél, melyet de Farbour intézett hozzá, ha valóban megismerted írását. Én részemről sohasem láttam. Úgy látszik, hogy kényes helyzete miatt — minthogy kedvese volt ~ akarta megnyugtatni, és valószínűleg ezért említi, hogy „ő ismert egy szegény, szép leányt, ki szeretni alkottatott. . ki vonzalom, hizelgések után vágyott, és házasságában csak durvaságra talált, úgy bántak vele mint egy cseléddel . . csalódás után következett a kötelességek elhanyaagolása . . szerelmesnél ez másként lesz ; én mindig imádó leszek; el kell ismerned Elise, hogy midőn kedvesed lettem, inkább szerelmes voltam, mint bűnös!“ Ugyanezen hangon folytatja és óvatosságra inti: „Én elrejtem leveleidet, tedd ugyanazt és ne szólj senkinek; a jelen körülmények közt, ne bízzál nővéredben“ (talán épen haragban voltam vele és ezt elmondotta kedvesének). E szót nem igen értem; itt talán valamely ékszerről van, szó, melyet ajándékba adott Elisének, és melyen e fölirat áll: „Öröm.“ Továbbá fél tőled, mert így szól: „Ha ez kitudódnék nem kétlem, hogy Marby úr rögtön eljönne hozzám és kikutatna minden szekrényt, ezt minden áron meg kell akadályozni,“ körü belül ez az értelme. — Ez különös, szólt a kapitány elcsodálkozva Hidegvérrel valószínűleg épen vo na ... én őrült voltam ... igy értelmeztem de lásd, a gondolatra, hogy itt a kedves, a nő és a férj szerepelt, vérem forrongásba jött . . . úgy hiszem megöltelek volna. s E feltevés sértő rám nézve. — Kérlek, ne neheztelj , ... (frigfeU« iSvteteiJM seegy on nenő elhelyzetembe. himlőhelyes.