Egyetértés, 1882. január (16. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-22 / 22. szám
XVI. évfolyam. Budapest, 22. szám. S«E3 ® JBS3BNIBAMW**’* BierkesstS- * kiadó-hivatal: Budapest IV. himző-utcza és kalap-utcza sarkán 1. szám. Csak bérmentes levelek fogadtatnak «L Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: £*y évre ... ... 20.— Félévre. . ...............................10.Negyedévre ............................... Egy hóra...................................1,80 Egy szám 6 krajczár. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A kinevezett patriarcha. A szerb patriarchai széknek betöltése rendkívüli módon történt meg. Olyan módon, minőt a patriarchaválasztó kongresszus összehívásakor bizonyosan még senki sem tartott lehetőnek. A magyar kormány ezúttal teljesen mellőzte a kongresszus választójogát és nemcsak visszautasította azt, kit a kongresszus nagy többsége királyi megerősítésre kijelölt, de önhatalmúlag kinevezte Angelics Germánt, a bácsi püspököt, ki a kongresszus választásain kétszer nagy kisebbségben maradt. Nem üdvözöljük a magyar kormányt a patriarcha-kérdés ily megoldásáért. Azt elhisszük ugyan, hogy a magyar kormány a magyar állam érdeke által vezéreltette magát és ezt mindenesetre csak méltánylással fogadhatjuk. Az is lehet, hogy a dolgok utolsó stádiumában már nem volt más mód a magyar állam tekintélyének megvédésére, feltétlenül meg kellett mutatni azt, hogy nem Mileticsék kegyelmén áll a magyar nemzet szuverén jogának fenntartása. Ha bármi kérdés odáig fajul, hogy a hatalom kérdésévé válik a magyar állam és az államellenes nemzetiségi törekvések között, akkor persze egy pillanatig sem lehet kétségünk, hogy melyik párton álljunk. De semmikép sem dicsérné a magyar kormány előrelátását és igazságszeretét, ha a szerb patriarchaválasztás kérdése ilyen alakot öltött volna. A magyar kormányt akkor csak saját ügyetlensége vitte bele oly zavarba, melyből természetes kibontakozást már nem találhatott és azért erőszakkal kellett kettévágnia a gordiusi csomót. Az erőszakos megoldás pedig sohasem teljes megoldás, sőt kétszeres kár, ha harcz által kell védeni valamely állami érdeket, védeni ott, hol a béke eszközeivel czélhoz lehetett volna jutni. Mert a szerb patriarcha kinevezése, ne csalódjunk felőle, egy nagyon koczkáztatott tény, mely sok jogos keserűséget fog fölidézni a szerbek között. Mondhatnak bármit a kinevezés törvényességéről, bizonyos , hogy ilyen tény még nem fordult elő ama teljes 190 év alatt, mióta csak a szerb patriarchátus hazánkban I. Lipót kiváltságlevele által megalkottatott. Hivatkoznak ugyan arra, hogy a patriarchaválasztások azelőtt mindig egyhangúlag történtek, és hogy a korona mindig világosan fenntartotta döntő jogát az esetre, ha az egyhangúság el nem éretnék. Ezt az indokolást találjuk abban királyi leiratban is, mely Angelics kinevezését a karloviczi kongresszussal tudatta. De magában is jogi értelmetlenség, hogy akkor, ha a választásra jogosítottak nem találnak olyast, ki mindnyájuknak tessék, nem a többség, de a kisebbség jelöltjét kelljen kinevezni. Hozzá az 1868-diki törvény után, mely a szerbeknek tág mérvű egyházi autonómiát adott, legalább is nagyon kérdéses, hogy fennmaradt-e még a koronának előbbi kinevezési joga. 1874 ben a korona nem erősítette meg azt, kit a kongresszus egyhangúlag választott meg, ellenben megerősítéssel látta el azt, kit az újólagos választáskor a kongresszus puszta többsége választott. Hogy ekkor csak megerősítés és nem kinevezés már magában bizonyítja, hogy történt, ez a koronának kinevezési joga az 1868-iki törvényalkotás óta tényleg változást szenvedett. Egyáltalán a kinevezés lehetősége már fel sem merült politikai eszméink között. Ha a törvények betűi nem is zárják ki a kinevezés jogát, korunk szabadelvű szelleme nem enged meg oly értelmezést, mely ellentétben van úgy a népies érzülettel, mint az egyház önkormányzati szabadságával. Amit közel két századon át, az abszolút fejedelmi hatalom, vagy a feudális előjogok idejében a szerbek, mint jogos szabadságot élveztek, vajjon most tanácsos-e reakczionárius gyakorlattal , erőszakos gyámkodással fölváltani, a mi szabad sajtónk és parlamenti életünk között, melyek minden szunnyadó érzetet fölkeltenek és minden jogos panasznak visszhangot teremtenek ? Mindez még nem is legjelentősebb körülmény. Ha a korona joga a kinevezésre kérdés alá nem esnék, sőt ha azelőtt is választás helyett mindig csak kinevezés történt volna, nem maradna-e Angelics kinevezésében akkor is visszás dolog, hogy a szerbek oly egyházi fejedelmet nyertek, ki mindig következetes és élénk ellenszenvvel találkozott közöttük. Épen egyházi téren még kinevezéseknél is mindig tekintettel vannak a hívek érzületére, mert az egyházak csakis erkölcsi befolyásokkal felelhetnek meg igaz hivatásuknak. Daczára a magyar kormány nyilvános támogatásának és bár mint kinevezett adminisztrátor két évig vitte már a patriarchátus ügyeit, Angelics az utolsó karloviczi kongresszus választásainál kétszer egymás után nagy kisebbségben maradt, a szerbség kiküldöttei politikai pártok és társadalmi osztályok különbsége nélkül egyesültek, csakhogy az ő jelöltségét elnyomják. Vajjon milyen állami vagy egyházi érdekeknek tehet komolyabb szolgálatokat az, ki oly elszigetelten áll népével szemben, és kinek kinevezését az alája rendelt hívek, mint mély lealázást kell hogy fogadják ? Persze élvezni fogja a patriarchátus 150.000 frtnyi évi jövedelmét, minek nagy varázserővel kell is reá hatnia, mert máskülönben nehezen fogadná el azt a gyűlöletes szerepet, hogy a patriarchátus bírásáért a magyar kormány kegyelméből harcban álljon népe ellen. De várhatjuk-e tőle ily helyzetben, hogy elő fogja mozdíthatni a magyar állam érdekeit, ápolni fogja a hazafiság érzelmeit a szerbek között ? Szegény magyar állam, inkább attól tartunk, hogy nagy áron váltja meg Angelics German barátságát. Mindazok gyűlölködő érzelmek, melyeket a bácsi püsa pök oly bőven tudott fölkelteni, természetszerűen a magyar állam ellen kell hogy irányuljanak, amiért őt a szerbekre reátukmálta. Mileticsék ugyancsak jók elmulasztani, hogy kiaknázzák nem fogagitatori tevékenységük hálás talaját, így kellett-e mindennek történnie ? Azt nem tudjuk elhinni. A kongresszus utolsó ülései is bebizonyították, hogy abban a kongresszusi többségben, mely oly következetesen ellenezte Angelics patriarchátusát, határozott túlsúlyban vannak azok a mérsékelt elemek, melyek egyáltalán nem akartak harczot provokálni a magyar államhatalom ellen. Miletics törekvése, hogy a többséget tüntetésre bírja a kinevezés ellen, nem sikerült. Miletics közvetlen hívei nem is vettek többé részt a tanácskozásokban. A dolog kifejlődésében nem láthatunk egyebet, mint hogy a magyar kormány hamis sugallatok után indulva, megfontolatlan impresszióknak engedve, beleragadtatta magát a vad hajszába, mely nemzeti érdekek ezégén sok önös érdeknek igyekszik olcsó kielégítést szerezni. A mai hivatalos lap Angelics kineveztetésével egyidejűleg hozza Stojkovics Arzén szerb püspöknek kitüntetését az állam egyik legmagasabb rendjelével. Stojkovics Arzént már az 1874-iki kongresszus egyhangúlag választotta meg patriarchává, az utolsó első sorban ő feléje kongresszus bizalma is irányult. Vajjon mi indokolta azt, hogy jelöltségének mindkétszeri visszautasításával a magyar kormány a patriarchátus kérdését zsákutczába terelte? Erre még nem ismerünk komoly választ, mert a lármát és gyanúsítást nem fogadjuk el olyannak. Muttepcsst» jaa. SSL A képviselőház állandó véderő bizottsága ma este tartott ülésében az 1873 évi XXXVII. törvényczikk módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta, és azt általánosságában és részleteiben is elfogadta. Ezen törvényjavaslat az 1880-ik évi népszámlálás alapján határozza meg az ujonczjutalékot, melyet egyrészt a Lajthántuli tartományok, másrészt a Szent István koronájának birodalma tartoznak adni. A legutóbbi 10 év alatt a Lajthántuli tartományok lakossága 1.721,198 lélekkel szaporodott, míg ugyanekkor Magyarország lakossága csak 342,924 lélekkel. Ennek következtében Magyarország által eddig adott 342,988 főnyi összes hadjutalék helyett ezentúl csak 331,414 lesz adandó. Ezen törvényjavaslat elfogadása után tárgyalás alá került az 1882-ik évre szóló ujoncz-és póttartaléki jutalék meghatározása. A fenntebb említett okok alapján ez a jelen évre 39,552 ujoncz és 3955 póttartalékos illetékben állapíttatott meg, holott eddig 40,933 ujonczot és 4093 póttartalékost adott Magyarország. Elfogadtatott a kormány azon javaslata is, hogy az idén az ujonczozás a márczius hó — április 30 iki időközben vétessék elő, mivel az ügy eddigi az által szenvedett késedelmet, mert a statisztikai adatok összeállítva nem voltak. Végül a bizottság azon óhaját fejezte ki, hogy a magyarországi statisztikai adatok jövőbe hasonló alakban szerkesztessenek, mint az osztrák tartományoké, nemcsak egyöntetűség és könnyebb összehasonlítás, hanem egyszersmind könnyebb átnézet szempontjából is. Dókus József zemplén megyei főispán, mint biztos forrásból értesülünk, hivatalától saját kérelmére felmentetett. Helyét alkalmasint Molnár István jelenlegi minisztertanácsos fogja betölteni, kinek személye iránt mind Andrássy Gyula gróf, mind Sennyey Lajos báró igen melegen érdeklődik. Az általános költségvetési vita valószínűleg jövő kedden előreláthatólag be fog fejeztetni, hogy azonban e napon a szavazás is végbe fog-e mehetni, ma még kérdés. Az igazságügyi bizottságból. A bizottság mai ülésében mindenekelőtt megállapította a vita múltkori eredményeihez képest a javaslat 4. §-ának szövegét. Áttérvén ezután a második fejezet tárgyalására, az előadó több uj szakaszt terjeszt elő. f Vasárnap, 1882. január 22. Hirdetések és nyiltterek fel7éteinek árszabály szerint * kiadó hivatalban i (§adepest IV. himző-utcza és kalap-utcza sarkán 1. sz. Hirdetések felvétetnek a külföldiül: Kielben: Oppelik A.-nál, Stubanbaater Nr. 2. Motte Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, Wallfisehgaase 10. Daube G. L. és társánál, Wollzeile Nr. 12. Pirisban: Rudolf Mosse, 40. rue notre dan&> des Victoires (place de la Bourse.) Frankfurtban a/U. t Daube G. L. ét tártán&, melyek a 19. §-cal kapcsolatban a kérvények alakszerűségeinek meghatározására vonatkoznak. Az elvi álláspont, melyet előadó e szakaszoknál elfoglalt, abban összpontosul, hogy a kérvények alaki kellékei a törvényben állapíttassanak meg, a felett azonban, hogy e kellékek megvannak-e vagy sem, úgy mint a 19. §-ban kontemptáltatik, a ház határozzon. Horváth Lajos fölemlíti erre, hogy a múlt országgyűlés alatt a mostanihoz hasonló javaslatot terjesztett elő a kormány, ennek ellenében azonban az akkori igazságügyi bizottság azon álláspontot foglalta el, hogy a kérvények alaki kelléket határoztassanak meg a törvényben és azokra nézve a kúria ítéljen. Ezen elvi kérdések megvitatását tartaná most is czélszerűnek azon esetben, ha a bizottságnak ma is ez volna a nézete, a részletekre nézve a múltkori igazságügyi bizottság szövegezése szolgáltatenn alapul. A bizottság csatlakozván azon nézethez, hogy ezen elvi kérdések vitathassanak meg, ezekre vonatkozólag a miniszter következőleg nyilatkozott: E kérdések eldöntésénél az 1874. XXXIII. t. er. 89. §-a lévén irányadó, abban csak aziránt nyilatkozott a törvényhozás, hogy a kúria csupán a kérvények „érvénye“ felett, tehát érdemben bíráskodjék. Az alakiságokról e törvényben szó sincs s nem tehető fel, hogy a ház erre vonatkozólag is le akart volna mondani bírákodási jogáról. Ez volt az ok, amiért a kormány ezt nem is indítványozta, s amiért ahhoz, hogy a kérvényük alakszerűségei felett is a törvény czélján túlmenve a kúria bíráskodjék, nem járulhatna. Óvakodni kell oly intézkedésektől, amelyek a javaslatnak el nem fogadását eredményezhetnék. Ami azon kérdést illeti, hogy a kérvények alatti kellékei törvénybe foglaltassanak, miután ez nem sérti a ház jogkörét, ezt nem ellenzi. Körösy: Múltkori álláspontjánál fogva az alakszerűségek feletti bíráskodást a háznak kívánja fentartani, annyival is inkább, mert ha a kúriára bizatik a bíráskodás, sok lesz a pellezió, túlnyomósig igénybe fogja venni a kúriai birákat s ez a személyzet szaporításával járna, ezt pedig a jelenlegi pénzügyi helyzetben tenni nem lehet. Hodossy: Meglepték azon érvek, melyeket a kúria bíráskodásának mellőzése mellett az alakszerűségekre vonatkozólag felhoztak. Az 1874. XXXIII. t. ez. a választások érvénye tekintetében nem tesz különbséget alaki és anyagi kérdések közt, s akik őszintén akarják, hogy a hivatkozott törvényczikkben kimondott elv érvényesüljön, azoknak nem szabad azon kibúvó ajtót felhagyni, hogy a kérvények alakszerűségük miatt a kúriánál megbírálhatók ne legyenek. Ha azért sürgettetett a kúria bíráskodása, mert azt hittük, hogy pártatlanságára nézve több a garanczia, akkor ezen elv elől nem szabad a kérvény kellékeinek megbírálásánál sem kitérni. A ház tekintélyét csorbítaná csupán, ha az érdemben való bíráskodást ruházná másra s kisebbszerü alakiságok tekintetében tartaná fenn csupán magának a határozást. Matuska. Az általános .^0yalás nál egyik fő indok volt, hogy bizonyos ódium házitassék el a házról s adassék megnyugvás a közönségnek. Ezzel ellenkezésbe jövünk, ha az alakiságok feletti határozást a háznál hagyjuk. Ennek a kúriára bízását kívánja a következetesség is s e miatt a kúria munkával túlhalmoztatni nem fog. A miniszter megjegyzi, hogy az alaki kellékek nem oly természetűek, melyek bizonyítékok mérlegelését stb. kívánnák, bírói kognicziónak szükségképen tárgyát képeznék s könnyű lesz azok fölött dönteni, ha a törvényben meghatároztalak. Györy: Szintén abból indul ki, hogy mi volt czélja az 1874. XXXIII. t. cz. 89. §-ának s e részben a miniszterétől eltérő véleménye van, mert az alakiságok felett való bíráskodás is lényeges feltétele annak, hogy a kúria a választások érvénye felett ítélhessen. Ha a törvény a választás érvényének megtámadását határozottan megszabott alaki kellékekhez is köti s ha ezen alaki kellékek hiánya miatt a kérvény elutasításául a választás érvényesnek mondható ki, akkor nem lehet tagadni , hogy a választás érvényességére az alaki kellékek fölött való bíráskodás lényeges befolyással bír. Ha tehát e bíráskodás tovább is a háznak tartatnék fenn, az eddigi tapasztalás szerint a legtöbb kérvénnyel megtámadott választás érvényessége vagy érvénytelen volta nem a kúria, hanem a ház által döntetnék el. Hogy pedig a kúria e tekintetben határozott szabályok szerint, törvény alapján ítélhessen, az alaki kellékek természetesen a törvényben határozandók meg. Ami azt illeti, hogy nem lehetne reményleni a javaslat elfogadását, ha a háznál e jog meg nem hagyatnék, viszont azt hiszi, hogy nem lehetne oly törvényjavaslatot elfogadni, mely részleteiben annak alapelvét kiforgatná. Kazy: Azt kívánván, hogy a törvény legyen korrekt, ő is ahhoz járul, hogy az alaki kellékek a törvényben határozhassanak meg s azok felett a kúria döntsön. Lészay: A fölvetett két kérdés szoros kapcsolatban áll egymással, mert a ki a háznak kívánja fentartani az alaki kellékek fölött való bíráskodást, annak el kell fogadnia azt is, hogy az alaki kellékeket a házszabályok szabják meg. Aki viszont azt kívánja, hogy az alaki kellékek fölött a kúria döntsön, annak szükségképen való következése gyanánt el kell fogadnia, hogy a kellékek a törvényben határoztassanak meg. Hogy e kettő közül melyikhez járul, rá nézve a czélszerüség irányadó s e tekintetben, lattán, hogy például az 13 elbírálandó, váljon választók-e, akik a kérvényt beadták s több oly kérdések, melyek esetleg vizsgálatot tesznek szükségessé és bírói kognícziónak tárgyait képezhetik, ahhoz járul, hogy az alakiságok fölötti bíráskodás is a kúriára bízassák. Handel : Szintén az előtte szólott nézetéhez csatlakozik, annyival inkább, mert az alaki kérdések is gyakran igen fontosak s a ház tekintélye gyakran csorbát szenvedhetne, ha a kérvényt alakiság miatt elvetné s így lehetetlenné tenné annak érdembeli vizsgálatát. Komjáthy: A miniszterrel szemben megjegyzi, hogy a főczél legyen jó törvényt alkotni s ezt komolyan akarni is kell, már pedig nem lehetne az akaratot komolynak tekinteni, ha elvonatnék a kúriától az alakiságok fölött való bíráskodás. Gaál: Tart attól, hogy ha az alakiságok fölötti bíráskodás a kúriára bizatik, ez bajjal járhat a ház alakulására, azért a kúria bíráskodását csak úgy fogadja el, ha oly kivételek állapíttatnak meg, melyek e bajt elhárítani alkalmasak. Lltszály: A miniszter által előadott indokoknál fogva nem járulhat ahhoz, hogy túlmenve az 1874. XXXIII. t. ez. 89. § ának czélján ne csak az érdemben, hanem alaki tekintetben is a kúria bíráskodjék. Az előadó néhány észrevétele után elnök határozatkép kimondja, hogy a bizottság többsége elfogadta elvben, a) mikép a kérvény alaki kellékei ne a házszabályokban, hanem a törvényben határoztassanak meg; b) hogy a kérvények felett azoknak alaki kellékei szempontjából is a kúria bíráskodjék. Előadó fölemlítvén, hogy még egy érdemleges elvi módosítása volna, melyet czélszerűnek lát előre eldönteni, a bizottság elhatározta, hogy belemegy annak tárgyalásába. Javasolja az előadó, hogy a vizsgálattal ne a kúria bírája, hanem az illetékes törvényszék érdekeietlen tagja bizassék meg, indokolván ezt főleg azzal, hogy ily vizsgálatra való kiküldetés nem egyeznék meg a kúriai biró állásával. E javaslat ellen szólottak: Matuska, ki hangsúlyozta, hogy a bírónak ismernie kell az ügy állását s a vizsgálat 19 fontos ügyben a kúria birájának sem derogálhat, továbbá Horváth Lajos, ki fölemlítette, hogy régebben az országbíró is bíráskodni járt az országban, hogy továbbá épen azért bízatott a kúriára a bíráskodás, hogy lehetőleg kizárassék a párt és helyi viszonyok befolyása. Erre az előadó is megjegyezvén, hogy e módosítást nem tartja oly lényegesnek, hogy kötné magát hozzá, a bizottság azt nem fogadta el. Legközelebbi ülés hétfőn lett s Francziaországgal ez ügyben közös lépést többé nem tesz. Irudapest, január 21. A franczia politikai körökben, mint jelentettük, rendkívüli meglepetést szült a parliament tegnapelőtti szavazása, aminőt a megyék szerinti szavazás leghatározottabb ellenei sem vártak. A „Justice“ megsemmisítőnek nevezi e szavazást s úgy hiszi, hogy a szavazatok aránya nem is fog többé változni. Egyúttal kimondja a képviselőház mielőbbi feloszlatását is: „Néhány nap múlva vagy a képviselőház, vagy a kormány a földön fog heverni.“ Az „In transige ant“ diadalt ül Gambetta kudarcza fölött. Olyan ellenzék, úgymond, soha még egy minisztériumnak sem volt, mint amilyet a köztársasági kabinet a köztársasági többségtől kapott. Maguk a gambettisták nagyon el vannak csüggedve s rendkívüli fontosságúnak ismerik el a tegnapelőtti szavazatot. Némi csekély vigasztalást abban keresnek, hogy az a többség milyen elemekből állott, amelyek igaz, hogy elég tarkán voltak összekeverve. A „République frangaise“ annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a képviselőház nem fogja megerősíteni a bizottság szavazatát, nem fogja megbuktatni a radikális kabinetet, mely egyedül valósíthatja meg a kívánt reformokat. A „Voltaire“ egy Tory-minisztériummal fenyegetőzik, melynek csakis a republikánusok szívélyes egyetértése veheti elejét. Az „Union republiquaine“ azzal fenyegetőzik, hogy Gambetta szükség esetén az ellenzék élére fog állani, úgy hogy az uj minisztérium semmit sem fog tehetni, s azután ismét kezébe veszi a kormány gyeplőjét. A nem-gambellista köztársasági lapok ellenben dicsérik a képviselőket szilárd Biagok tartásáért és sürgetik a bizottságot, hogy mielőbb készüljön el munkálatával. A „XIX. Siécle“ azt veti szemére Gambettának, hogy a kormányt igen kedvező viszonyok közt vette kezébe, de Francziaországot új válságba taszította, hogy az előbb nyugtalanított,de azután felizgatott közvélemény ellenére kormánykodhassék. A Briston-féle „Siécle“ felszólítja Gambettát, vallja be tévedését s bízza kizárólag a képviselőházra az alkotmány-változtatás fölött való határozást, anélkül, hogy a kabinetet a kérdésben lekötné. A demokrácia megköveteli tőle ezt az áldozatot. Magánhírek szerint a képviselőház többsége és Gambetta közt egyezkedés van folyamatban. Arról van ugyanis szó, hogy az alkotmányjavaslat előzetes tárgyalásakor bizalmat szavazzanak Gambettának, minek fejében ő meg szabad kezet engedne a képviselőknek a lajstromos választás kérdésében való szavazásra nézve. Némelyek szerint Gambetta már tegnapelőtt azt mondotta Broglie herczignek a szenátusban: „C’est fini, je donne ma demission.“ (Vége, beadom lemondásomat.) Az egyiptomi kérdésre vonatkozólag újólag megerősítik azt a hírt, hogy a porta tiltakozó jegyzékére eddigelé egyik hatalom sem válaszolt. De az északi hatalmak, mindjárt az angol-franczia közös jegyzék kibocsátása után kijelentették Konstantinápolyban, hogy a többi hatalmaknak a szultán és a khedive közötti jogi viszonyról táplált nézeteit az angolfranczia közös jegyzék legkevésbé sem változtatta meg. Berlini diplomácziai körökben úgy vélekednek, hogy Anglia igen megfontoló A dalítiai fölkelés. A krivéidai eseményekről a következő „naplót“ állította össze a „Neues Wiener Tagblatt“ levelezője: Castelnuovo, január 4. Ma ismét ütközet volt a vadászok és a felkelők között. A vadászok közül kettő esett el, de a felkelők csak egy embert vesztettek. A montenegróiak egy küldöttsége arannyal és gyönggyel kivert revolvert és kétezer darab aranyat adott át tegnap Kovacsevics Stojánnak. Cattaro, január 8. Megbízható forrásból tudom, hogy a helytartóságot átteszik Raguzába. Katonai körökben az a hír kering, hogy Jovanovics altábornagy lemondani készül, ha nem adnak neki 40.000 katonát. Cattaro, jan. 9. Jovanovics altábornagy csak pár nap múltán érkezik ide. A katonabanda ma egy vadászzászlóaljat kisért, mely Baduába vonult. Visszatértekor köveket hajigáltak reá a „háromszentek kapuja“ előtt. A zenészek futásnak eredtek s meg sem álltak, mig a város közepére nem értek, közülök csak egy sebesült meg, 3 ez is könnyedén. Holnap egész zászlóalj kiséri a hegyek közé a zenekart. Egy Buduából jövő zászlóaljnak megy elébe. Cattaro, jan. 10. Cattaro lakosait lefegyverzik ; senki sem tarthat fegyvert a városban ; még a késeket is elveszik tőlük. Samargjics Péter ma éjszaka itt volt. Arról panaszkodik, hogy hijával van a pénznek. A herczegovinaiakat ellátják mindennel bőven, de az ő csapata municziónál egyebet nem kap. Az ubljaiak hűséget esküdtek neki, serege most 760 emberből áll de szükség esetén kiegészítheti 1500 főre. Cattaro, jan. 12. Ütközet volt ma Gabela mellett, déli Herczegovinában. Kovacsevics megsebesült, de csak könnyedén, 17 katona elesett. Cattaro, jan. 13. Mára várták a grbljai és krajicai ujonczok ide érkezését, de nem jöttek meg. A „Barjaktar“ czimü újság szerkesztője nagyobb összeget kapott a moszkvai szláv segitőbizottságtól. A pénzből 2000 forintot Risanoba küldenek. Njegus (Montenegro), jan. 6. „M boj“ czimmel kőnyomatos lap indul meg itt; a papirost már meg is vették hozzá; a lapot ingyen fogják szétosztani. * Ropticzából írják, hogy az odavaló községi elöljáróknak január 10-ikén adták át kiosztás végett a hadköteleseknek szóló behívó ezodusokat. Ennek az lett a következése, hogy négyszáz rogaticzai család külföldi útlevelekért folyamodott. A kérvények átadóit, mint hujtogatokat, letartóztatták. Ekkor aztán 4—500 férfi csődült a kerületi törvényszék épülete elé s fenyegetések közt követelte a foglyok elbocsátását. Időközben riadót fúvattak, de a kerületi elöljáróság beszüntetett minden akcziót, jóformán azért, mert ismerte a helyőrség gyönge voltát. Valótlan, hogy Bosznia keleti részén nem kell tartani a fölkeléstől. Itt csak azért volt eddig nyugalom, mert a hadkötelezettséggel járó intézkedéseket csak most hajtják végre. Travnikból, Boszniából, e hó 16-ikáról a következőket írják lapunknak : Ezredünk, a 66-ik, a toskanai nagyherczeg nevét viselő gyalogezred mint értesülünk, pár nap múlva távozik innen. Mindenki arról beszél, hogy e hó 24-ig megkapjuk a mozgósítási parancsot. Mindenütt készülődnek, mindenütt a közeljövő eseményeiről beszélnek. Közülünk többen, kik hazulról havi járulékot kapnak, sürgősen tudósították övéiket, hogy a pénzt azonnal útnak indítsák, mert e hó végén már késő lesz. * Egy szarajevói magánlevélből közöljük a következőket: A mi kedves Szarajevónk óriási léptekkel halad azon czélja felé, hogy világvárossá legyen. A kereskedők negyed- és harmadtucat számra buknak, az emberek kezdenek örültek, eszeveszettek lenni, gyilkosságot követnek másokon és önmagukon. Nem nagyvárosi események-e ezek mind? Közeledik az idő, mikor a bécsi kereskedők csupán a szarajevói pesti bélyeg láttára idegesekké lesznek és lázt kapnak a gondolatra, hogy portékáikat még ez irtózatos városba küldjék. — Ámde e nagybankereskedők kinek is küldjék ide portékáikat ? A szerb inkább mezítelenül jár, semhogy a gyűlölt svábnak 2 krajczár hasznot csináljon s a török nem akar az alkorán parancsaival ellenkezőt cselekedni, mely pedig minden érintkezést megtilt neki a hitetlen gyaurral, annak a kevés osztráknak pedig, a ki itt van, másra kell a pénze, habár talán kevésbé szükséges tárgyakra, mint a ruházati és kereskedői áruczikkek. Két hét előtt itt három bosnyákot lőttek főbe és három hét alatt az itteni csász. és királyi rendőrség öt osztrák-magyar polgár öngyilkosságáról szerzett tudomást. Az öngyilkosok egyike számvevőségi segéd volt. E jó ember e hó 7 ikén a fodrászhoz megy, rendbehozatja fejét és arczát, azután hazamenve, feketébe öltözik, lakása ajtaját becsukja végig fekszik a padlón, egy női hajfürtöt szive fölé helyez, s végül mindkét kezébe egy-egy revolvert fogva, három lövést intéz mellébe. És mindez egy nőért történt. Mindenféle borzasztóságokról szárnyaló hirak keringenek itt. __ E hó 12 dikére általános felkelést, forradalmat, hirtelen támadást, verekedést, kiutasítást Szekanovics megérkezését és más eféle kedves dolgokat jelentettek. Természetes, hogy mindezekből semmi sem teljesült. A katonai parancsnokság olyan nagy elővigyázatot fejt ki, hogy a lázongóknak aligha fog sikerülni valahol összegyülekezni; mindazonáltal az ország néhány vidékén 200—300 főre rugó fegyveres bosnyák csapatokat láttak s néhány napja a Kosztajnicza és Szenicz között közlekedő postára ismét rálőttek. Nagy számmal erősített járőrségek járnakkelnek a városban, a környéken és az egész or« Lapunk mai számához két ív melléklet van e§atolYI*