Egyetértés, 1884. augusztus (18. évfolyam, 211-241. szám)

1884-08-01 / 211. szám

1884 TIZENNYOLC­A­DIK ÉVFOLYAM. 211. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-UTCZA I. SZ. Kéziratokat vissza nem küldünk. CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt | Egy negyedévre 5 frt I £ y fél évre 10 frt | Egy bóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr., Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-,Spanyol­­országokba , Svájci-, Románia te Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta­­ierződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 0 krajczár. A császárok találkozása. A császároknak több a veszteni, mint a nyerni valójuk. Azért igen természetes, hogy óhajtják a békét, szövetkeznek annak fentar­­tására egymással, s elhihetjük nekik, hogy ezen szövetkezésük egészen őszinte. Európának mind a három császára abban a helyzetben van, hogy népének kifelé nincs sok keresni valója, belső baja mindegyiknek elegendő. Az osztrák-magyar monarchia né­peinek is kijutott ebből. S a­mikor mégis kísérletet csináltak, hódítás által növelni a birodalom területét Bosznia és Herczegovina felé — ámbár ez volt a világ egyik legke­­vésbbé véres és legkevésbbé költséges hóditó háborúja — azt a tapasztalatot tették, hogy az ily hóditás jobban megviselheti a biroda­lom erejét, mint egy tartomány elvesztése. S elég lesz nekünk egy ideig kiheverni azt a győzelmet és dicsőséget, a­melyeket ott arat­tunk. Nekünk nincs szükségünk a háborúra, csak minket ne bántson senki. Németország elérte, a­mit akart. Ha egy nagy háborúba keveredik nyugati szomszéd­jával, nem arról lesz szó, hogy birodalmának határait kiterjeszthesse-e még jobban, hanem csupán arról, megtarthatja-e azt, a­mi most is övé. Egy szerencsés háború esélye rá nézve az: megmaradni jelenlegi birtokában. A béke is ezt jelenti. Természetes tehát, hogy nem óhajtja a háborút, a­melynek kedvezőtlen fordulata legközelebbi diadalainak teljes elvesztését, s azonfelül talán még igen sokat vinne magával. S bizony Oroszországnak sincs reá oka, hogy háborút támasszon Euró­pában. Ázsiában terjeszkedhetik nagy veszély nélkül, kevés áldozattal, Európában minden talpalattnyi tér­foglalása véres küzdelmeknek képezhetné kiindulási pontját, melyek alap­jában ráznák meg az agyag­lábakon járó óriás birodalmat. Pedig azokat az agyaglábakat veszélyes sokat mozgatni. A tömegek, melyek arra lennének hivatva, hogy a birodalom erejét képezzék, s legfőbb támaszai a hata­lomnak, ott vad és fanatizált voltuk egész energiájával fenyegetik ma is az államot, s szét fognák robbantani azonnal, mihelyt egy kifelé való kudarcz megadná ehhez a hatá­rozott lökést. Szó sincs róla, Európa császárai lelkük mé­lyéből óhajthatják a békét. Birodalmaik hely­zete, érdeke, valamint a saját érdekük köve­teli tőlük, hogy azt magok meg ne bontsák, s mások által megbontani ne engedjék. Azok a népek, melyek békét óhajtanak, jó kezekbe látják letéve sorsukat. A császárok találkozása, mely esztendőn­­kint ismétlődni szokott, bizalommal töltheti el őket. Ezek a találkozások a béke garancziái. Nem a háború miként való megindításáról szoktak tanácskozni a gasteini, danzigi vagy más ilyen összejövetelek alkalmával, azt tud­hatjuk. S ha lehetne valami biztosítási módot találni a háború ellen is, mint a­hogy a jég vagy tűz ellen biztosítani szokás, a három császár készségesen vállalkozhatnék reá. Ausztria császára, a magyar király az idén is találkozni fog az öreg német császárral. Egy olyan előleges találkozás­on miniature most is folyik már Gasteinban. Albrecht fő­herczeget fogadják nagy ünnepélyességek kö­zött az ott tartózkodó német udvarnál. Isme­retes az a szerep, vagy inkább az a hatalom, melyet a főherczeg a birodalom politikájára gyakorol, s mely messze túlmegy azon, mely a hadsereg «General Inspektorát» megilleti. A szívélyesség, melylyel Gasteinban való tar­tózkodásának napjait kellemesekké teszik, szól ugyan első­sorban az ő személyének, de szól az egész uralkodóháznak és szól a bi­rodalom által folytatott politikának is. Az ő ottani tartózkodása is erősiti a békében való hit és remény alaposságát. S ő fensége ott szerepel most egyszerre­ a béke angyalai kö­zött qua deus minorum gentium. Nos hát jól van, nekünk a béke tartóssága iránt nincsenek alapos kételyeink. De valami többet óhajtanánk. A béke sohasem lehet czél a népek életé­ben. Magában véve csak egy rossznak, a há­borúnak hiányát jelenti. De a mely rossz, t. i. a háború, nem is mindig, nem is feltétlenül rossz. Többet óhajtunk mi, s óhajthatnak egész jogosultan a népek oly hatalmas szövetkezés­től, mint a három császáré. Óhajthatják, sőt követelhetik, hogy az biztosítsa számukra ne csak a békét, de annak áldásait is, hogy megszabaduljanak azoktól a nagy áldozatok­tól, melyekre csak a nagy háborútól való foly­tonos remegés kényszeríti a nemzeteket. S ebből nincs meg semmi. A császárok szövetsége meg van, a mellett pedig egyre növelik, erősítik a hadseregeket, s újabb meg újabb apellt intéznek a polgár­ság vagyonára s áldozatkészségére. Nálunk ma is a hadi flotta nagymérvű megerősítéséről szóló hírekkel van tele a levegő, mintha Ga­steinban nem a béke állandósítása, hanem a háború közelgő kitörése felöl fognának ta­nácskozni rövid időn. Okos politikusok kezében ez a hatalmas szövetség arra lenne jó, hogy lejebb szállítsák a hadi létszámot, eres­szék haza a felesleges munkaerőt az ekéhez és a kapához. Nagy szükség lenne arra odahaza. Okos politikus arra használná a helyzetet, hogy törekedjék a népek terhein könnyíteni, jobbítani azok helyzetét, felvirágoztatni a köz­állapotokat, előre vinni a kultúrát, a fejlődést, a vagyonosodást, a tudományt. Elég barbárul bánik ezekkel úgy is a háború. Mi az ellenkezőt tapasztaljuk. Ránk nézve a béke is egyre terhesebb, áldásait nem élvez­zük, a közállapotok felvirágzása után hiába esenkedünk. Vajjon mi lesz, ha egyszer kitör az a rette­gett háború? BUDAPEST, PÉNTEK, AUGUSZTUS 1. KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. 81. HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE való közleményeket FElVESZ a kiadóhivatal. Hirdetéseket felvesz a külföldön: Béc­sben: Főügynökségünk: Stern Móritz hir­­detési irodája, I. Wollzeile Nr. 22. Oppelik A., I. Stubenbastei Nr. 2. Mosse Rudolf, I- Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallfischgasse 10* Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr. 12. Dukea Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik. í. Wollzeile Kr. 14. Herndi Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a!M.: Daube G. L. és Társa. fárúban: R. Mosse, 40, r. Notre*Dame*d.«Vict« Ágeace Havas (place de la Bourse). Budapest, Julius 31. A béc­s Armee- und Marine-Zr.j. arról értesül, hogy Rudolf^ trónörökös a második hadtest brucki gya­korlatain a 25. gyalog­ csapat-hadosztályt fogja vezényelni, azután a főparancsnokság főhadiszállására megy, hogy döntő­bíróként szerepeljen a Morva alsó vidékén végzendő gyakorlatokon. Ugyané minőségben fognak működni: Filippovics báró táborszernagy, Edelsheim-Gyulai báró lovassági tábornok, Bauer báró táborszernagy, Tellehert báró altábornagy, Reinländer báró, Waldstätten báró, továbbá Wagner és Gedieh lovagok. — Ferencz Fer­dinand főherczeg szárnysegéde lesz Albrecht főherczeg tábornagynak, Jenő főherczeg pedig, ki most végezte elméleti tanulmányait kitűnő sikerrel a hadi­­iskolán, tá­borkari tiszt lesz valamelyik lovas­dandárnál. . K­ÜLFÖLD. — Julius 31. Mára volt kitűzve a konferenczia újabb ülése, melynek Anglia «utolsó» javaslata fölött kell hatá­roznia. Mivel a kérdést e konferenczián — mint már említettük — véglegesen megoldani lehetetlennek mutatkozik, Anglia e javaslatában, mint újonnan jelentik — három évi provizóriumot ajánl, olyfor­­mán, hogy az egyiptomi államadóssági kamatok fél százalékkal leszállíttassanak, a járadék-tulajdonosok pedig kárpótlást kapnának. Az eredeti angol terv szerint ennek a kárpótlásnak kincstári utalványok­ban kellett volna állnia, melyeket az egyiptomi kor­mány bocsátott volna ki s an­nak­ idején ki is fizetett volna. Az uj javaslatban a kárpótlás kedvezőbb föltételek mellett van fölvéve. — A Temps-nak a 28-iki mozgalmas ülésről szóló távirati tudósításai, melyeket röviden jeleztünk, ma előttünk vannak, s mivel a nevezett lap ez irányban kitünően szokott értesülve lenni, a teljesség okáért itt közöljük a tu­dósításokat : London, jul. 28., este 7 óra. A mai ülés déltől négy óráig tartott. A vita, mely igen élénk volt, az angol és franczia javaslatok kö­rül forgott. E javaslatok egyiránt — nem elvettettek (e kife­jezés nem volna találó), hanem mellőztettek, mert a bennök kifejezésre jutott felfogások nem látszottak összeegyeztethetőknek, s az angol és a franczia meg­hatalmazottak ragaszkodtak a magukéhoz. Ekkor Childers a brit kormány nevében új, tisz­tán ideiglenes rendezést czélzó javaslatot terjesztett elő, melynek vitatásába azonban Waddington nem akart belebocsátkozni, míg kormányának jelentést nem tesz. Ezt az új javaslatot, mely az angol kormánynak utolsó szava lenne, a franczia nagykövetség az ülés után azonnal átküldte Párizsba. Waddington ama reményét fejezvén ki a konferenczia előtt, hogy a szükséges utasításokat már holnap meg fogja kapni, a konferenczia elhatározta, hogy holnap 3 órakor összeül. A helyzet igen feszült. A mai ülésben a német, osztrák-magyar, olasz és orosz meghatalmazottak a kérdés vitatását az angol és a franczia meghatalmazottakra hagyták s csupán mint nem érdekelt békítők szóltak bele, kiknek a viszályba beleavatkozni nem feladatuk. A várakozó semleges magatartás, melyet tanúsítottak, nem al­kalmas a helyzet homályosságának felvilágosítására. Az angol kormány által javasolt, ideiglenes elin­tézés bizonyos mértékben inkáb­b csak kielégítést kíván adni a franczia kormánynak tulajdonított ér­zékenykedésnek az államadóssági kamatok leszállí­tását illetőleg, semmint a kérdésbeli közvetlen érde­keket rendezné. London, jul. 28., este 11 óra. Az új angol javaslat által ajánlott egyezség abban áll, hogy az államadóssági kamatok csak az esetben szállíttassanak le, ha a földadó-jövedelem nem ütné­­ meg az utolsó költségvetések összegét. Ez esetben a kamatleszállítás a jövedelem­csökkenés arányának felelne meg, de bizonyos maximumot meg nem ha­ladhatna. Ezt az ideiglenes intézkedést végleges rendezés követné a földadó kérdésének most elodázott újabb vizsgálata alapján. Az új javaslat ellen támadt fő ellenvetés az, hogy mivel Egyiptomot tényleg Anglia adminisztrálja, a földadó több-kevesebb jövedelme egyenes arány­ban fog állani azzal a nagyobb-kisebb erél­lyel, me­lyet a brit kormányzat az adózók fölött kifejteni fog. Másnemüek a nehézségek ama kezesség tekinteté­ben, melyet Anglia az uj kölcsönre nézve fölajánl. A tegnap mellőzött franczia javaslatokban ezt a nehézséget részben gyöngítette az a körülmény, hogy a végleges rendezésnek csak akkor kell vala megtörténnie, ha Anglia már kiürítette Egyiptomot, míg az angol javaslat szerint a végleges rendezés megelőzné a­ kiürítést.­­ A franczia alkotmány-revíziót, még mielőtt a képviselőház mára kitűzött határozó üléséről hír érkeznék, elfogadottnak lehet tekinteni. A képvi­selőház a szenátus szövegezését a bizottsághoz uta­­sította, s ez, mint múlt éjjeli távirataink jelentették, e szövegezés szerint fogadta el a törvényjavaslatot, s több mint valószínű, hogy a ház hozzá fog járulni bizottsága határozatához. Ez esetre, mint már em­lítettük a kongresszus hétfőn fog összeülni. Mint­hogy a revizionális javaslat szerint a szenátus tag­jainak választása az alkotmányból egyszerűen kivé­tetik s külön törvény által lesz szabályozandó, a kor­mány már dolgozik is ezen az új választási törvényen. Az előbbi törvényből öt czikket megtart. A már meglevő elmozdíthatatlan szenátorok megmaradnak. Mihelyt azonban haláleset által üresedés támad, az elhalt szenátor helyébe a képviselőház és a sze­nátus külön-külön szavazás útján választ új szená­tort — de nem élethossziglan, hanem csak 9 évre, mint a többieket. Végül az új törvény szerint a köz­ségekre arányosabban lesznek felosztva a szenátor­választásra a törzsválasztók által delegált férfiak — úgy hogy az eddigi 43,000 választó férfiú helyett 70,000 választó férfiú lesz. A képviselőház tegnapi izgalmas üléséről utólag még a következő részletesebb tudósítást közöljük: A miit Jules Ferry a szószéken megjelent, hogy a szenátus által módosított javaslatot előterjes­sze, mindenfelől gúnyos kiáltásokkal fogadták. A­­mint a javaslatot felolvasta, az ellenzékiek azt kiabálták: «Mi lesz a 8. czikkel? Jolibois bonapartista kijelenti, hogy most, midőn mindkét ház egybehangzóiig ki­mondotta, hogy legyen revízió, az alkotmány értel­mében a kongresszus jogilag létezőnek tekintendő s további vita nem folyhat. (Zaj és tetszés.) Lockroy (radikális) azt indítványozza, hogy a képviselőház ne nyilatkozzék, minthogy a két ház szavazata a kon­gresszus összejöttének előfeltételeit megteremtette. Ferrynek a szenátusban tett nyilatkozatait par­lamenti fogásnak mondotta. (Tetszés jobbról és balról, zaj a középen.) A­ két ház szavazata után már mára várja a kongresszus összehívását. (Ne­vetés a czentrumban.) Sajnálja, hogy így bánnak az alkotmányos törvén­nyel. — Erre megkezdődik a szavazás. De a szavazó urnában sokkal több jegyet találtak, mint a­hány képviselő van. Új szavazás történik tehát, melynek eredménye az, hogy 273 képviselő ellenzi a vita kizárását, 224 nem, így tehát megkezdődik a vita. Élénk szóváltás támad a felett, hogy a vita most induljon-e meg, vagy pedig, mint Goblet indítványozta, csak a bizottsági jelentés be­terjesztése után. A bizottság elnöke, Pierre Legrand, kijelenti, hogy a bizottság nem létezik többé. (Viha­ros ellenmondás.) — Cassagnac: A kormány, úgy látszik, néma lett. — Ferry: A kormánynak nincs kifogása a bizottsághoz való utasítás ellen. — Erre az ügyet a bizottsághoz utasították. Az oroszok kiutasítása Berlinből. Egy Berlinben lakó orosz fölöttébb drasztikus leírást közöl a boroszlói Mer aenzeitung­ban az oroszoknak Berlinből való tömeges kiutasításáról. A m­egrendsz­abá­­lyozott emberek száma már eddig is több ezerre rúg és még most is nap nap után tíztől harminczig menő ki­­utasítási rendeletet adnak ki férfiak, nők és gyermekek; gazdagok és szegények ; zsidók és keresztények, tanulók és munkások; politikai tekintetben teljes feddhetlen em­berek és olyanok ellen, kik berlini nőkkel élnek házas­ságban és emberöltőn át Berlinben laknak. És ezeket a kiutasításokat egyáltalán nem indokolják semmivel. Sem politikailag feddhetlen jellem, sem tekin­télyes társadalmi állás nem óvják meg az embereket a csapástól. Különös dolgok történnek : két lakótárs közül az egyiket békében hagyják, míg a másik «mindenkor visszavonható» engedélyt kap arra, hogy egy esztendeig Berlinben maradhasson.• Mi alapja van annak, hogy egy teljesen ártalmatlan fiatal embernek megengedik, hogy Berlinben maradhat egy évig, míg egy másik, ak­i épen olyan ártatlan, csak egy félévi határidőt kap ? És mi az oka annak, hogy az egyiket udvariasan meghívják a rendőrségi hivatalba, a másikat, a­kit ép oly kevéssé terhelhet valami gyanú, mint amazt, a «zöld kocsin» szállítják oda? Az említett orosz panaszos Czikké­en esdeklő kérelmet intéz a rendőrséghez, hogy feleljen a következő kérdésekre : 1. Van-e az oroszoknak olyan osztálya, melyet a rend­őrség teljesen békén hagy, és ha igen, melyik az? 2. Kik kapnak egy évig, és kik csak fél évig terjedő engedélyt a Berlinben való marad hatásra? 3. Várjon a kikötött határidő letelte után, kapnak-e az emberek újabb határidőt, és hogyan kell viselniük ma­­gukat, hogy meghosszabbítást nyerjenek ? 4. Ki mehet gyalog a rendőrségre és kit szállítanak oda a «zöld kocsin.» A czikk írója ezután a saját tudomása szerint kiutasí­totta­król különös névsort állított össze. Ebben a névsor­ban szerepel az első sorszám alatt egy katholikus vallású harmadéves orvostanhallgató ; a második sorszám alatt levő hasonlóképen keresztény. Alkalmasint görögkatho­­likus. Mind a kettőnek távollétük idejében küldték el a ki­utasító rendeletet. A szünidőkre elutaztak; útleveleik rendben vannak, mert útlevél nélkül senkit sem vesznek föl a­z egyetemen. Az ezek után következő kiutasított zsidó és kereskedő. Egy fölöttébb ártalmatlan ember, a­ki csak magam­agával törődik. Vele együtt lakó fivére még nem kapott semmiféle rendeletet. Ezután orosz ke­reskedelmi utazónak két fia áll a lajstromon; az egyik 10, a másik 12 éves. Egy másik kiutasított hat év óta lakik Berlinben, orvostanhallgató. Néhány évvel ezelőtt nihilistának tartották s rendőri felügyelet alatt állott, de azt, hogy a gyanú alaptalan volt, bizonyítja az, hogy egyelőre megengedték neki egy évre a Berlinben való maradást. Kiutasítása május elején történt, de a rendelet csak júl. 15-érel van keltezve. Most egy érthe­tetlen eset következik. A kiutasított húsz év óta Berlin­ben lakik, tizenkét év óta egy valódi berlini nővel él házasságban. A kiutasítási rendeletbe felesége és gyer­meke is világosan fel vannak véve. Az asszony, ki most is gyakran görcsöket kap, ha arra gondol, hogy egy év múlva teljesen ismeretlen helyre, az előtte borzasztónak tetsző Oroszországba kell mennie, tiltakozni akar és a császárhoz készül folyamodni. — «Csak legalább tenné meg!» sóhajt fel a tudósító. Az előbb említettek egy évig terjedő határidőt kaptak. Hat hónapi határidőt kap­tak a többi közt. Három orosz tanuló, kik közül kettő keresztény, a harmadik zsidó. Politikai ügyek iránt telje­sen közönyös embereknek tartják őket. A harmadiknak sincsenek a zsidókérdésen kívül semmif­le politikai ér­dekei. A lajstrom ezután ismét egy különös, egészen érthetetlen esetet mutat föl. Egy fiatal ember neve áll a lisztán; útlevele tökéletesen rendben van. Egy szót sem tud németül. Nagy utánjárás és fáradozás után sikerült neki, hogy helyet szerezzen magának egy lakatosnál. Gazdája nagyon meg van elégedve a csendes, igény nél­kül való, szorgalmas és józan életű fiatalemberrel, a­mióta Berlinben lakik, egyetlen vágya, egyetlen törek­vése az, hogy németesítse magát és hogy németül írni és beszélni tudjon. Érdekes a következő is: Egy rend­kívül szorgalmas ifjú orvostanhallgató az egyetemen. A politika iránt tökéletesen indifferens. Lakótársa, ki ugyanabba a kerületbe való, melybe ő, s neve a név­sorban az övé előtt van, még nem kapott kiutasító ren­deletet, s igy abban reménykedik, hogy a rendőrség megfeledkezett róla. Az ezek után következő kiutasitott­­nak szivaros boltja van Berlin keleti részében egy fő­­utczán. Két évvel ezelőtt jött Berlinbe és azóta család­ját is ide hozatta. Most feleségével és gyermekeivel együtt ki kel költöznie. Egy kiutasított fiatal lány szivarkészítő, vallására nézve zsidó s egyedül zsidó-német nyelvet beszél. A következő eset még épenséggel tragikomikus: Egy fiatal­ember röviddel ezelőtt jött Berlinbe újdonatúj útlevél­lel, a­mely tökéletesen rendben volt. Berlinbe érkezve, bemutatta útlevelét a rendőrségnek. Pár nap múlva vis­­­szakapta azt a kiutasító rendelettel együtt. Tudatlansá­­g­ánál fogva a politikai okok teljesen ki vannak zárva. Egy kiutasított tűző hat év óta lakik egy berlini házban, melyből legkevesebb húsz oroszt utasítottak ki. Ha az ember Berlinben végignézi Grenadier-, Hirten-, Malack- és a Steinstrassékat, akkor fogalma lehet arról, milyen sok orosz lakik a német birodalom fővárosában, itt Az imént felsoroltak még, hat hónapig maradhatnak Berlinben, de vannak olyan kiutasítottak, a­kik csak négy heti határidőt kaptak. Ez utóbbiakhoz tartozik egy Fränkl nevű házaló is. Neje, ki hasonlóképen berlini nő, maga mondja, hogy jó módban vannak. Frankl hat év óta lakik Berlinben, van szekere, lova, folytatja üzletét és minden évben igazolványt kap a rendőrségtől, mely­ben jó bizonyítványt állítanak ki róla. Mint sok más em­ber előtt, úgy előtte is megfoghatatlan, hogy miáltal vonta egyszerre magára a rendőrség haragját. Különösen fölmerül az a kérdés, vajjon egyáltalán nem lehetnének-e tekinttel arra, hogy ne kelljen nyomorba juttatnia német születésű nejét és Berlinben született gyermekeit ? Egyik legnagyobb orosz szivargyár képviselőjét igen csöndes embernek ismeri mindenki. Gondosan kerül minden vi­szályt, s ha két ember összevész, messziről kikerüli őket, mint ilyen, egyáltalán ártalmatlan ember, a­kinek út­levele is teljesen rendben van. Mindegy, ha négy hét múltán még Berlinben lesz, 50 márka büntetést kell fizetnie. Más, szegényebb sorsú embereknek a kiutasítást különben való 100 márka büntetés terhe mellett hagyták meg. Miféle szabály vagy rendszer szerint történik ez az eljárás ? . •. . Egy tizenhárom év óta Berlinben élő ke­reskedőnek, ki negyven év óta nem volt Oroszország­ban, s a közbeeső huszonhét évet Amerikában­­ töltötte, hasonlóképen távoznia kell a német fővárosból. A ren­delet szerint már­­ júl.­ 31-én­ el kell hagynia Berlint. Miért? • . . Senki sem tudja. Tudományos apróságok. (A levegő megtisztítása a portól. — Uj készülék hűsítő italok ké­­szítésére. — Hűsítő ital. — Uj szerkezetű jégkamra. — A folyé­­­kony s szilárd szénsav gyakorlati alkalmazásai. — Torpedót ül­döző hajó. — Dynamit-ágyu. — Javítás a dynamit gyártás kö­rül. — Uj robbanó töltény. — Uj eljárás a ruhák tűzbiztossá té­telére. — Uj tűzálló anyag.) Újabb időben számos természettudós tett kísérle­teket az iránt, miképen lehetne lakóházainkat és általában termeket a poros levegőtől megtisztítani, mert attól teljesen megóvni és a port szobáinkból abszolúte távol tartani, ez idő szerint túlmegy min­den emberi kombináczión, ez úgyszólván lehetetlen. Ismeretes tény, hogy zivatar után tisztul a levegő. Az akkor végbemenő tünemények tekintetbevétele Ritkén angol fizikust arra bírta, hogy kísérleteket tegyen az elektromosságnak levegőben szállingózó porra való hatására nézve. Érzékeny hatást konsta­tált és utalt ennek az eredménynek gyakorlati érté­kesítésére. Más fizikusok a meleget mondották ama hathatós szemek, a­mel­lyel a levegőt a portól meg lehet szabadítani. Lodge Olivér dublini tanár leg­újabban e kérdésnek gyakorlati kiviteléhez fogott és az elektromosságot találta az egyedüli hathatós szernek, a­mel­lyel a portól való szabadulás forró r­óhája beteljesülhet. Elektromosságot kell a levegőn alkalmas módon keresztül vezetni, a­mi nem jár nagy nehézséggel. A levegőt könnyen lehetséges valamely hegyes test vagy láng segélyével elektromossá tenni és az elektromos testnek az a feltűnő sajátsága van, hogy a körülötte vagy a közelében levő porrészecs­kéket nagyobb tömegekké csoportosítja. Ennek­ meg­értése igen könnyű. Minden egyes porrészecske in­­dukczió folytán külön-külön sarki elektromosságot vesz fel, a­minek következtében úgy sorakoznak egymáshoz, mint pl. az apró vasreszeléken valamely mágnesvas közelében. Gyakran igen gyenge elektro­mos áram elégséges ar­ra, hogy a porrészecskék e tömörülését előidézze, mi ha megtörtént, azok kön­­­nyen és gyorsan alá szállanak és a levegő a portól ment. A «Royal Dublin Society» egyik gyűlésén kí­sérletekkel mutatta be ennek gyakorlati kivitelét. Néhány percz alatt a gyűlés nagy termét, a­melyet mesterségesen előidézett porfellegek töltöttek be, kis kézi készülék segélyével megtisztította. Hasonló sikerrel távolította el a füstöt az ezzel megtelt te­remből, mert a füstöt képező parányi szénrészecs­kékre a villamosság hatása ugyanaz. A villamossá­got kis turbinák által hajtott Holz-féle gépből nyerte. Ugyanily módon a levegőt nem csak a portól és füsttől, de a ködtől, valamint mindenféle gázoktól­­ és gőzöktől is meg lehet szabadítani. Igen jó szolgá­latokat tehet ez az eljárás nemcsak egészségi, de közlekedési és közbiztonsági szempontokból is, midőn pl. valamely köddel borított alagúton halad a vonat keresztül. E czélból Lodge a vaspá­lyákon a gőzt hidroelektromos berendezésre ajánlja felhasználni. A nyári borzasztó melegben az ember nem győzi magát frissíteni hűsítő itallal. Pedig ezek jelenlegi készítési módja, értem a szénsavtartalmú italokat, egészségi szempontból sok kívánni­valót hagy hátra. Örömmel szerezhetünk tudomást dressier N. hallei gyáros új szerkezetű készülékéről, a­mel­lyel mint egy szaklapban olvasható, igen egyszerű módon lehet kitűnő minőségű és egészségi szempontból ki­fogástalan szénsavtartalmú hűsítő italokat (szóda­vizet, limonádét, borokat stb.) előállítani. Az elő­állítás olyan vasedényben történik, a melynek a belseje porczellán zománczczal van bevonva. Az az edény, a melyben a szénsavval való lehűtés törté­nik, hűsítő köpen­nyel van körülvéve, a­mi az italt folytonos hidegben tartja. A készülék felállítására tehát nem szükséges pincze, vagy más olyan hideg hely, a­hol a hőmérséklet a nyolcz C. fokot meg nem haladja, mi különben is abban , a meleg idő­szakban, a­mikor szénsavtartalmú italokat a legna­gyobb mennyiség­ben szoktak előállítani, igen nehe­zen található. Az említett hőmérséklet betartása pedig igen fontos annyiban, hogy a mellett a telítés gyorsabban és bensőbben történik, de szénsav is megtakarítható­. A készülék igen gyorsan működik és különböző nyilatkozatok után ítélve, az eddigiek­nél sokkal jobb minőségű és egészségesebb italokat szolgáltat. Kezelése igen egyszerű és azt mindenki a legrövidebb idő alatt megtanulhatja. Használható tisztán csak fejlesztési vagy pedig szivattyúzó készü­lékül is. Igen jó minőségű hűsítő vizet lehet a következő módon készíteni: Egy liter kútvizhez egy kis kávés­kanálnyi finom szódaport adunk, ebbe pedig egy kis mogyorónagyságú czitrom­savat és az üveget be­dugaszoljuk. A czitromsav néhány másodpercz múlva gyöngyözve, pezsegve elolvad és kész a kellemes és pompásan pezsgő víz, mely borral igen jó hűsítő italt szolgáltat. Blake J. G. Amerikában különböző folyadékok lehűtésére szolgáló olyan jégkamrát szerkesztett, a­melyből a hűsítendő folyadékokkal megtöltött edé­nyeket be és ki lehet venni, a­nélkül, hogy a kam­rát fel kellene nyitni, tehát a­nélkül, hogy a külső levegő a hűsítő térre hatolna; áll ez egy jégtartó­ból, a­mely alatt egy vagy több hűsítő­ kamra van, a­hová különös készülékek segélyével lehet az illető edényeket beállítani és onnan megint kivenni. A jégtartó rész hővezetőkkel van körülvéve és a jégkamarába a rajta levő nyílásokon behatoló leve­gőnek mindenkor a jégtartón kell először keresztül mennie, úgy, hogy csak lehűtve kerülhet esetleg a hűtő­térre, s az ott függő edényekre az már semmi hatással nincs. Aránylag igen kevés jégre van így szükség és a jég pótlása is igen egyszerű módon eszközöltetik. A múltkor folyékony és szilárd szénsav gyári elő­állításáról tevén említést, kérdezte valaki, minő gyakorlati alkalmazása van ezeknek- E helyen az eddig említettekkel kapcsolatban, jó alkalom nyílik arra, hogy felvilágosítással szolgáljunk. A folyékony szénsav tudvalevőleg sűrített állapotban igen kis tért foglal el. 10 liter folyékony szénsavat tartal­mazó edény például 4000 liter közönséges sűrűségű gáz alakú szénsavnak felel meg. A folyósított szén­savban igen nagy mennyiségű munka van felhal­mozva, a­melyet könnyű módon fel lehet használni. Ha pl. valamely tartó nyílásán át a folyó szénsavat kiömleni engedjük, akkor ez oly nagy nyomással tódul kifelé, mint a­minő nyomást gyakorolt az il­lető edény falára. Ha a folyékony állapotból gáz­­neműbe megy át, akkor nagy mennyiségű meleget köt le és magas fokú hideget idéz elő. E sajátságait használták fel újabban gyakorlati czélokra.Raját töb­bek között a sör csapolására és az ászokhordóból való lefejtésére ajánlotta azt, a­mire jelenleg nagy mér­tékben alkalmazzák is. Annak segítségével festett és csapolt sört igen sokáig lehet eltartani, a­nélkül, hogy legkevésbbé is változnék. Az ilyen hordókból való utolsó pohár sör ép oly jó, mint az első. Hasz­nálják továbbá hűsítő italok és mesterséges ásvány­vizek előállítására, jégkészítésre, kis gépek hajtására tüzet oltó készülékeknél és vízszivattyúknál, nehéz tárgyak, különösen pedig hajók emelésére, tömött aczél előállításra, hasznavehetlen fémrészeknek va­lahonnan (pl. az ágyukról) való eltávolítására stb. Igen nagy jövő jósolható a folyékony és még inkább a szilárd szénsavnak (a­mi az előbbiről mondatot, az még nagyobb mértékben áll az utóbbira nézve), kü­lönösen ha majd az eddiginél olcsóbb előállítási mód feltalálása sikerül. A minap a pólai tengerészeti gyakorlatokról szóló tudósításokban bőven­­ lehetett olvasni az ott nagy szerepet játszott torpedó­hajók pusztító hatásán. A hadászat e szörnye azonban alig fog a komoly alkalmazás mellett oly borzasztó pusztításokat vég­­hezvihetni, mert ellensúlyozására, vagyis ennek megsemmisítésére szolgál Cuniberti olasz mérnök­nek legújabb találmánya. G oly hajók építését kez­deményezi, a­melyeknek egyedüli czéljuk a torpedók felkeresése és nagy távolságokra elható golyók által azoknak elsülyesztése. A főkellék a torpedókat meg­haladó sebesség. Cuniberti e czélból 47 méter hos­­­szú és 600 tonnájú hajóját oly gépekkel látja el, a­melyek 8400 lóerejű munkát lesznek képesek vé­gezni. A két csavar perczenként 310-szer forog ten­gelye körül, úgy hogy óránként 34 kilométernyi utat fognak végezhetni. A hajó aczélból készült teste elől igen erős sarkantyúval végződik, a­mely elégséges arra, hogy valamely torpedó hajót kilyukas­szon. A hajó fedele oly erős, hogy a gépeket és a készleteket esetleg reá eső golyók és gránátoktól teljesen meg­óvja. Fel van fegyverezve elől egy nagy horderejű 37 milliméternyi revolver-ágyúval, hátul pedig egy 24 tonnájú pivot-ágyúval, továbbá még 22, három emeletben felállított s minden oldal felé forgatható Nordenfeldt-féle négycsövű ágyúval, a­melyeknek feladata az, hogy a torpedókat harczképtelenné te­gyék. A hajó úgy van berendezve, hogy esetleg maga is torpedóként legyen használható, a mennyiben két torpedó-lándzsacsövel is fel van szerelve. A hajó annyi szenet vihet magával, hogy azzal 900 tengeri mértföldre beérheti, a­mi czéljainak teljesen meg­felel. Az észak-amerikai Egyesült­ Államok kormánya többször tett már kísérleteket oly ágyúval, a­mely­nél nem a puskapor, hanem a dinamit szerepel. A próba után sikerült végre olyant szerkeszteni, a­mely a hozzá fűzött követelményeknek minden te­kintetben megfelel. New­ Yorkban már készítenek is ilyen ágyakat, a­melyeknek szerkezete a követ­kező : All egy 40 láb hosszú, több darabból össze­tett 4 hüvelyk átmérőjű és 1 hüvelyk vastagságú csőből, a­mely tartójával együtt igen erős állványon nyugszik, oly módon, mint valami hosszú távcső. A sajátságos szerkezetű golyók kilövésére komprimált levegőt használnak, a­mely az állványon és a cső tartójának két forgatható csapján keresztül kerül az ágyócső hátsó részébe. Egyszerű hátultöltő, a­mely a cső hátsó részén alkalmazott záró és toló készülé­ken kívül még egy szeleppel is bír, a­mel­lyel a kompriínált levegőnek a golyó mögé való jutása szabályozható.­ A nyit-vagyis inkább csőalakú golyó hossza 50—50 hüvelyk és két féléből áll, egy dina­mittal megtöltött fémcsőből és egy ebbe helyezett fából készült darabból. A fémcső melletti részén lévő födélen van valami puha anyagba beágyazva egy gyújtó szögecske, a­mely, ha a golyó valami ke­mény tárgyra esik, meggyújtja a dynamittöltényt. Ha az ágyút egy ilyen golyóval megtöltötték, akkor kinyitják a komprimált levegő behatolására szolgáló szelepet, a­mely úgy van szerkesztve, hogy a levegő eleinte csak lassan hatolhat be, teljes erővel pedig csak akkor tolul a csőbe, mikor a golyó már moz­gásba jött, a­mi azért szükséges, hogy a golyó a kilövés előtt káros lökésektől megóvassék.­­ A golyó a 40 hüvelyk hosszú cső végén éri csak el legnagyobb sebességét. Az ágyú ki­váló előnye , hogy a kilövésekor sem durra­nást nem hallani, sem fényt nem látni, tehát nem is árulják el a lövés idejét, de a lövőt sem, ki ha az ágyút fedett helyen helyezi el, az ellenség csapatai­ban nagy pusztításokat végezhet, a­nélkül, hogy hol­létét tudnák. Egyéb előnyük a közönséges lőpor ágyuk fölött olcsóságuk, könnyű és gyors készítési és szállítási módjuk, egyszerű kezelésük, a­mihez csak kevés legénység szükséges. Lőtávolságuk az eddigi kísérletek szerint igen kielégítő. 420 fontnyi légnyomással­­­ mértföldnyi távolságra lőttek és remélik, hogy a 2000 fontnyi nyomással sikerül majd,három mértföldnyi távolságra is lőni. Kétség­kívül nagy haladásnak jelezhető ez az ágyúszerkezet a hadászat terén, szárazföldön úgy mint vizen és nagyon valószínű, hogy háttérbe szorítja a most al­kalmazásban levőket, ha a gyakorlatban is olyan czélszerűeknek bizonyulnak, mint az eddigi kísér­leteknél. A dynamit tudvalevőleg nem egyéb, mint nitro­­gliczerinben áztatott finom kovaföld. Habár a nitro­­gliczerin veszélyessége, a kezelésnél és a­ szállítás­nál a kovafölddel való benső keverés által teteme­sen alább száll, mégis folytonosan hallani dynamit­­szerencsétlenségekről. Ez a körülmény a búvárokat nem csak arra bírta, hogy a dynamitot más rob­banó­szerekkel pótolják, hanem, hogy a dyna­mit gyártásának, kezelésének és szállításának ve­szélyességét megszüntessék, vagy legalább lehetőleg csökkentsék. A technikai és vegytani folyóiratok majdnem minden számában olvashatunk új ve­szélytelen robbanó­szerekről vagy a dynamit javítá­sáról stb. Legújabban Boutney és Fauchen jelenté­kenyen javított és kevésbbé veszélyes eljárást al­kalmaznak a dynamit gyártásánál az által, hogy a tliczerinnek nitritozását két folyamatban végezik.

Next