Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-09 / 249. szám

2 EGYETÉRTÉS, KEDD, SZEPTEMBER 9._________ percznyi időközökben hallatszik a mozdonyról a vészfütty, csikorognak a dörzsfékezők, s a vonat hirtelen megáll. Bár az egész dolog nem tartott harmincz másodpercznél tovább, az uta­sok leírhatóan kínos helyzetben voltak. A vonat megálltával az összes vasúti személyzet a moz­donyhoz futott, melynek szerkocsijából vastag sugárban ömlet­t. Ekkor derült ki, hogy a szer­kocsi hátulsó kerekének abroncsa levált, s ez kilyu­kasztotta a víztartó alját. A mozdonyvezető kijelen­tette, hogy még a legközelebbi állomásra sem viheti be a sérült szerkocsival a kilencz kocsiból álló vo­natot, mert a kerék szerkezetének hiánya miatt a kisiklás több mint valószínű. E­közben az összes utazók elhagyták a kocsikat, s a töltésen táborozva várták a kisegítő mozdonyt, mely kellemetlen hely­zetükből megszabadítja. Többen kérdezősködtek a gépvezetőtől a baleset oka felől, ki egykedvűen csak annyit mondott, hogy a vasba belátni nem lehet. Félóra múlva Gödöllőről megérkezett a mozdony s bevitte a vonatot az állomásra. Itt a zűrza­var tetőfokra hágott. Ekkor már az állomáson volt a ruttkai omnibuszvonat s a kassai gyorsvo­nat. Állomásfőnök és forgalmi hivatalnokok hosszas tanácskozást tartottak, míg végre meg­egyeztek abban, hogy a ruttkai és kassai vonatot összekapcsolják és a kassai vonat ép mozdonyával küldik hatvanig, így is történt. Hatvanra a vonat egy óra 15 percz késéssel érkezett be, s az utasok, kik a hatvan-szolnoki vonattal óhajtottak tovább utazni, a késedelem miatt kénytelenek voltak estig Hatvanon vesztegelni. Épen így jártak Ruttkán azok, kik a kassa-oderbergi vonaton szándékoztak utjokat folytatni. Ezúttal a baleset sajnos következ­ménye csak ebben nyilvánult; jó szerencse, hogy nappal történt, mert ha a keréktörés éjjel követke­zik be, a vonat menthetlenül kisiklik. — Templomi ének. A szerviták templomában a mai kisasszonynapi ünnepély alkalmából nagy énekes mise volt. Az énekszólókat Dietrich Ilona asszony és Kovács Mini kisasszony énekelték, az első : «Ave Máriát» a má­sodik «Fremit mare cum furore» ének betétet adta elő igen szépen. Különösen Kovács Mari kisasszony erőteljes és magas csengő hangja keltett nagy feltűnést és No­­seda Gyula templomi karnagy érdemét nagyban di­cséri e két kitűnő hangú énekesnő kiképeztetése körül kifejtett buzgalom. .— a párisi sajtó viszonyairól hosszabb czikket közöl a Köln. Ztg., melyből átvesszük a következő adatokat. Van Párisban naponkint megjelenő kormány­­-párti köztársasági lap: 1. Le National, 2. Le Petit National, 3. if Opinion, 4. L’ Opinion National, 5. La Paix, 6. Paris, 7. La Presse, 8. La République FranQaise, 9. La Petite Piépublique FranQaise, 10. Le Siede, 11. Le Temps, 12. Le Voltaire. — Mérsékelt függetlenségi republikánus lapok: 1. Journal des Débats, 2. L’Echo de Paris, 3. Le Gil Bias, 4. Le Ma­tin, 5. Le Petit Journal, 6. Le XIX. Siécle, 7. Le Pe­tit XIX. Siécle, 8. Le Soir, 9. Le Télégraphe, 10. La Vilié de Paris. — Radikális lapok: 1. Le Gourner du Soir, 2. L’ Evénement, 3. La France, 4. La Justice. 5. La Lanterne, 6. La Marsellaise, 7. LefJMot de Ordre. 8. Le Petit Párisién, 9. Le Radical, 10. Le Rappel. 11. Le Réveil. 12. La Vérité. — Kommunista es anar­chista lapok: 1. La Bataille, 2. Le Gítoyen, 3. L’ In­­transigeant. 4. La République Radicale. 5. Le Gri du Peupíe. — Bonapartista lapok; 1. Le Petit Gaporal, 2. Le Constitutionell, 3. La Liberté, 4. La Patrie. 5. Le Pays, G. Le Peuple. Royalista lapok: 1. Le Figaro, 2. Le Francais, 3. Le Gaulois, 4. La Gazette de France, 5. Le Moniteur Universel, 6. Le Petit Moniteur Univer­se­, 7. La Petite Presse, 8. Le Soleil. — ültramontán lapok: 1. La Défense, 2. Le Monde, 3. L’Univers. — A republikánus lapok megjelennek összesen 1.193,600 pél­dányban, az antirepublikánusok 339,000­ példányban. Érdekes, hogy a republikánus lapok 1.193,500 példányá­ból magára a Petit Journal-ra. 600,000, tehát a felé­nél több esik. A rosszul nyomtatott párisi lapok példá­nyainak mennyiségét tekintve fölötte áll a világ minden lapjának. — A Korea félsziget állami intézményeiről a következő érdekes adatokat közli a Globus: A koreai birodalomban családi lajstromokat vezetnek, melyek min­den harmadik esztendőben megújulnak. E lajstrom alap­ján adják ki a részét mindenkinek a termésből. A laj­stromba beírják a nagyatyát, atyát, a fiukat s ezek nejé­t, s megjelölik pontosan, hogy miféle családból valók az asszonyok. Minden egyes család benyújt egy ilyen lajstro­mot a kerületi kormányzósághoz, honnan bélyeges máso­latot kap, melyet családi ereklyeként őriz. Minden Koreai egy táblácskát hordoz magával, melynek egyik oldalára veze­ték- és keresztneve, a másikra pedig czinre van írva; a négy hüvelyk hosszú s egy hüvelyk széles táblácskák a kormány pecsétjével vannak ellátva. A közönséges koreaiak táblácskái banadából készül, a tisztviselőké elefántcsont­ból, vagy sárgás szaruból. A katonák öveiken viselik táblácskájukat. A­ki a maga táblácskáját másnak adja át használatra, azt száz botütéssel, vagy három évi szám­­kivetéssel büntetik. A gabnarészeket a termés eredménye szerint szabják meg. Éhség idején rizst adnak a népnek, mely jó időkben tízszázalékos pótlékkal tartozik azt ter­mészetben visszatéríteni. A tisztviselők havonkint kapják meg fizetésüket, mely rangjuk szerint változó mennyiségű rizsből és sárga borsóból áll. A kerületi és járási elöl­járóságok ügyelni kötelesek arra, hogy a nép jókor szántson. Vessen és a szükölködöket gyámolítsa; a mezei munka idején nem szabad katonai szolgálatra alkalmazni a népét. A földet senki sem hagyhatja munkálatlanul; ha a tulaj­donos beteg, akkor a rokonoknak, vagy szomszédoknak kell segiteniök. — A kormány könyvecskét adott ki a földmivelők kötelességeiről s azt a falvakban minden ta­­vaszszal és őszszel fölolvassák a férfiak és asszonyok előtt. A­ki e szabályokat nem követi, azt megbüntetik. A közönséges b­üntető abból áll, hogy az elitélt láb­ikrábra ütéseket mérnek a bottal; e büntetés azonban meg lehet váltani pamuttal és rézpénzzel. Halálbüntés ritkán esik, egy vagy kettő évenkint. A legsúlyosabb büntettek azok, melyek a király személye ellen irányul­nak. Magasrangú tisztviselők, kiket halálra ítéltek, meg­mérgezhetik magukat otthon. A denuncziánsokat is rend­kívül szigorúan büntetik. A­ki szüleit, vagy nagyszüleit vádolja, legyen bár igaz, vagy igaztalan a vádja, halállal bűnhődik. — Az elégetett rajah. Már megemlékeztünk arról a meghalt rajahról, kit e napokban Etretatban elégettek. Erre vonatkozólag a Temps egy levelezője most részle­tesebb adatokat közöl. A 42 éves nemes hindu, Bapu Sahib Khanderán Ghatgay rokona volt Gaikwar m­aha­­rajalinak, Baroda uralkodó fejedelmének, ki 25, 00 em­berből álló csapat fölött rendelkezik. Alattvalóinak száma két millió. Két hóval ezelőtt Európába küldte fivérét Sampatrao Kashirao Gaikvvart és unokaöc­csét Kham­­patrao Shravanrao Gaikwart; mind a kettő 20 éves fiatal­ember. Európában nyelvismeretekre kellett szert tenniök. Ez útjukra elkísérte őket az öreg rajah is, ki azonban Európában meghalt. Velük volt azonkí­vül egy művelt hindu tolmács, egy barátjuk és több szolga. Bapu Sahib már akkor is beteges volt, mi­kor elindult Bombayból. Foghusa egészen föl volt da­gadva. Úgy látszott, hogy nem szívesen hagyta el szülő­földjét és nem is titkolgatta, hogy gonosz sejtelmei van­nak. Baja az után és Etretatban, hol a fiatal herczegek a nyarat töltötték, mielőtt körutjokra keltek volna, egyre növekedett, de azért ő visszautasított minden gyógykeze­lést. Lassankint ajkai megdagadtak, szájpadlása sebessé lett és végre torka is lobossá vált. A legvégső veszélyben aztán két orvost hívtak, de hiába, mert a rajah három nap múlva áldozatul esett betegségének. Mikor végsőt lehelt, társai lefektették a földre, feje alá homokkövet, melléje pedig egy korsó Ganges-vizet helyeztek, mely lelkének befogadására volt szánva ; rabszolgáinak egyike szemeire és orrlyukaira illesztette ujjait. Az orvosok most megkérdezték a tolmácsot, mitévő lesz a holttest­tel. Részükről azt ajánlották neki, balzsamostassa be a hullát és érczkoporsóba zárva szállíttassa el hazájába. Ez azonban kijelentette, hogy az ő vallásuk nem engedi meg sem a bebalzsamozást, sem a koporsóba való he­lyezést, hanem csakis az elégetést. Az orvosok, látva, hogy itt már a közsegészségre való tekintettel is csele­kedniük kell valamit, Etretat polgármesteréhez fordultak a legsürgősebb intézkedést kérve. A polgármester meg­tette a kellő lépéseket és végül beleegyezett a hulla el­égetésébe, de csak oly kikötéssel, hogy ha az éjjel megy végbe. A szolgák a legnagyobb titokban fölép­tették a máglyát a sziklás part egy rejtett helyén. A fenyőfa-hasá­bokból összerakott négyszögű máglya vagy másfél méter magas volt. A vászonba beburkolt holttest fölött a szol­gák imádságokat mormoltak; egyikök folyton locsol­­gatta azt a Ganges vizével. A hullát elhelyezték a mág­lyán, arczczal a sarki csillagnak fordulva. Aztán leöntöt­ték az egész alkotmányt a holttesttel együtt vagy 15 liter petróleummal és 30 liter olajjal. Két órakor reggel a máglyának a fej felöl eső felső részét meggyújtották a szentelt tűzzel. A máglya vagy egy órán át égett lobogó lánggal a­nélkül, hogy a holttest valami bűzt árasztott volna maga körül. Reggel 6 óra felé már az egészből nem maradt egyéb hamunál, melyből egy részt a szelek szárnyára engedtek, egy részt a tengerbe szórtak és egyet bőrzacskóba zárták, hogy magukkal vigyék Indiába. — Savamya Józai társai. Pár nappal ezelőtt ki­­?erl-el,^*zp,rembe 2 nagypéczeli juhászt, Beniczky ot­­tani földbirtokos cselédeit, kik nemcsak hogy Savanyu Józsival az akalu rablásnál résztvettek, hanem még an­nak rovására is bűntényt követtek el. Most már min­­dent kivallottak, többek között azt is, hogy két évvel ez­­előtt a tihanyi ispánt ők rabolták ki, megfosztva őt az előtte való napon eladott ökrei árától. A rablók kihall­gatásuk alkalmával r­ávallottak egy Grotta nevű nagy­­péczeh zsidó korcsmárosra, kit a csendőrök a lakásán elfogtak és összevasalt kézzel B.-Füredre kisérték, a­mi óriási feltűnést keltett, mert Grottának B.-Füreden te­kintélyes rokonai vannak, kik — mint rebesgetik — szintén kompromittálva lesznek. Grotta ugyanis Savanyu Józsit magánál tartotta s az általa rablott aranyokat fizetéskép elfogadta, segédkezett neki azokon túladni és pedig balatonfüredi rokonainál. Midőn Grottát, kit szá­mos zsidó kisért, a balatonfüredi járásbíróság börtönébe vitték, egész annak ajtajáig nyugodtan elment s midőn odaérkezett, levette kalapját s illedelmesen kopogtatott, mire a börtön ajtaja megnyílt. Csak ekkor látta, hova viszik. Eleinte vonakodott bemenni, de aztán erőszakkal belökte a csendőr. — Öngyilkosságok. A kun-szent-mártoni csend­őrség néhány nappal ezelőtt Báboczkán egy pár lókötőt lepett meg s az egyiket, Czikora Bálintot sikerült is el­­fogniuk. Az elfogott Czikora Bálint néhány héttel ezelőtt szabadult ki az olavai­­ egyházból, hol 12 évet töltött, s bár az öreg már közel hetven éves volt és eleget ült benn, mégis csak visszatért a régi bűnös útra. A csend­őrök, midőn vallatni kezdték, csak annyit mondott meg, hogy társa, Bán Ferkó csongrád megyei csikós, a határ­ban és környékén az utóbbi időkben elhordott lovakra vonatkozólag pedig azt ígérte, hogy majd kipiheni magát és vallani fog. Mondani fog sokat. Czikora Bálintot ezzel visszacsukták börtönébe, hol kihúzva kezét a rajta levő vasból, lábravalójából kötelet font magának, s másnap az ablakvason függve, halva találták. A csendőrség az­után elment Bán Ferkóért és ötét is elhozta, de ez ta­gadja, hogy Czikorát ismerte volna s hogy egyátalában ő valaha lovat lopott volna. — Kassán Gsáfi János 22 éves fiatal munkás, ki a Szerencsi-féle seprőgyárban dol­gozott, ugyancsak a Szerencsi-féle czuborkagyár egyik munk­ásnőjébe, Olykovics Erzsébetbe szeretett, s miután ez szerelmét nem viszonozta, csütörtök este 19 órakor Olykovics lakása előtt, a Tábor külvárosi régi Szepsi­­úton agyonlőtte magát. Régi kéteövű pisztoly volt, egyik csöve hosszabb a másiknál; az öngyilkos szájába lőtt és rögtön meghalt. A Galambokon e hó 3-án egy Vajas Ágnes nevű 19 éves leány felakasztotta magát. Tettének elkövetése előtt 14 napig feküdt öntudatlanul, lázas álla­potban, mely alatt folyvást öngyilkosságról fantáziált, hol kést, hol borotvát kért, majd meg mély kutat keresett, hogy magát beleölje. Öngyilkossága napján szülei távol­létében a padlásra ment s ott magát felakasztotta. — Kisfáiban egy Kocsis Mihály nevű földmivesnél lopott órát találtak, s e miatt a csendőrök elfogták és a kapi­tányság börtönébe zárták. A börtönben Kocsis Mihály nagyon szivére vehette az esetet, mert szept. 2-án fel­akaszta magát, s mielőtt észrevették volna, meghalt. — Egymást gyilkoló testvérek. A minap megem­lékeztünk röviden arról, hogy Alcsuthon testvérgyilkos­ságot követtek el. Az esetről most ezeket írják: Egész Alcsuth községe iszonyodva beszél az Ádám testvérek oly szörnyű végű viszályáról A két teljesen felnőtt, ön­álló testvér czivódása családi pörpatvarból származott s aug. 31-én már kora reggel veszekedni kezdtek. Délben aztán Péter ásóval ment Ferencz fejének s ott és egye­­dült is súlyos sebeket ejtve rajta, földhöz teperte. Fe­­rencznek végre, nagy küzdelem után, sikerült magát ki­szabadítania, mikor is azonnal a falon függő puskához rohant s Pétert oly veszélyesen lőtte meg ezomben, hogy a szerencsétlen f. hó 2-án virradóra, miután végrende­letet is tett s testvérjének is megbocsátott, meghalt. — Ferencz is súlyosan meg van sebesülve s azért, mint a vaáli járásbíróság a fejérvári kir. ügyészséget értesité, még nem is szállítható Fejérvárra s mivel Vaálon rend­őrkórház nincs, otthon ápolják, de rendőri felügyelet alatt. — Gyilkosság. Bárdos János pöstyéni vasúti vendég­lőst a m. hó 28-áról 29-ére való éjjel a pályaháztól kö­rülbelül 160 lépésre meggyilkolva találták. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlent fejére ej­tett ütésekkel fosztották meg életétől. A gyilkosság gya­núja Divlicska János pöstyéni lakost terheli, kit le is tar­tóztattak, mivel ugyanazon este, nem messze a tett szín­helyétől, Fischer Jakab verbói házalól rablási — vagy talán gyilkossági — szándékkal megtámadta. Ez csak tor­kának köszönheti, hogy ép csontokkal megmenekült, mert a bűntettes a lármára kezéből eleresztette a már biztosnak vélt prédát s kereket oldott. — A Blondin remeklése. A New­ York Herald augusztus 18-iki száma a következőket írja arról a régi, de s­okat emlegetett jelenetről, midőn Blondin a hites kötéltánczos átkelt a Niagarán. «Signor Natale, írja az amerikai lap, Robey Opera Companyjának mostani üz­letvezetője, az a bátor ember, kit Blondin átvitt a Nia­gara-vízesésen. Nemrég ezeket az érdekes dolgokat be­szélte mr. Natale egyik szerkesztőnknek: Az 1851-ik év nyarán volt­ óriás néptömeg gyűlt egybe a vízesés körül s pompás idő kedvezett Blondin vállalatának. Én magam nem voltam művész, hanem csak Blondin üzletvezetője. Blondin aznap át akart vinni valakit a kötélen, mely ki volt feszítve az egész vízesés fölé. De mivel nem talált olyan embert, ki erejéről és ügyességéről annyira meg lett volna győződve, hogy életét reá bízhatta volna, ma­gamnak kellett megtennem Blondin vállain ezt a vesze­delmes utat. Blondin tricot öltött s ezenkivül volt rajta valami szerszámféle is, mely úgy volt készítve, hogy kar­jaimat nyaka köré fűzhettem lélegzetét meg nem nehe­zítve. Lábaimat, melyeket egy hurokba kellett dugnom, úgy szorították a testéhez, hogy lábaival és karjaival nem érintkezhettek. Blondin rendkívül nehéz baland­­-rudat tartott, melynek súlya körülbelül 100 font lehetett. A kötél azon a helyen szelte át a vízesést, a­hol most az új függő híd van. Blondin nagyon jókedvű és nyugodt volt, de azért éreztük mindketten, hogy halál és pusztu­lás van szemeink előtt. Eleintén lassan és óvatosan ha­ladt, de aztán merészebbé lett; több ízben megállóit a kötélen, csókokat dobált a nézőknek s több apró mókát csinált. Jól láttam alattunk a zuhogó víztömeget s ép ily világosan láthattam azt is, hogy a tömeg az aggodalom és csodálkozás mozdulataival kisérte a kötéltánczos lép­teit. A nézők egyetlenegy hangot sem hallattak, csak a víz zúgott alattunk szüntelen. Ezek voltak életem legbor­zasztóbb pillanatai. Alig mertem lélekzetet venni, mert attól tartottam, hogy Blondin elveszti az egyensúlyt. Végre elértük a túlsó partot, s mondhatom, hogy soha még akkora örömet nem éreztem, mint e pillanatban. A nézők hurráztak és lobogtatták kendőiket. Fogalmait al­kothat a nézők nagy néptümegéről, ha megmondom, hogy Blondin ezért az egy mutatványáért 400 font ster­linget kapott!» — A mulatság­ vége. A M. H. kőnyomata értesítő írja a következő esetet: Fiatal fővárosi kereskedő segédekből álló kompánia pár év óta a fővárosban rendezgetett «jó­tékony czélra», hangzatos műsorral hangversenyeket, tánczmulatságokat, mindig elmulasztván beszámolni a tiszta jövedelemmel. A jeles kompánia egészen üzletsze­­rüleg csinálta e hangverseny rendezést, úgy, hogy végre a rendőrség avatkozott a dologba s megtagadta a ren­dezőktől a mulatság tartásra az engedélyt. A társaság ekkor a főváros környékén rendezgette a jótékonyczélu mulatságokat. Újabban igen kapóra jött nekik a zebe­­gényi árvíz. Az odavaló kárvallottak javára hirdettek tegnap estére Gödöllőn hangversenyt és tánczmulatságot. A programra ismert nevű művészek fellépését hirdette, a­kik azonban természetesen «közbejött akadályok miatt» nem léphettek fel. A hangversenyt azért dilettáns sze­replőkkel s utána a tánczmulatságot megtartották. A táncz azonban nem sokáig tartott. A teremben támadt verekedés végét szakította.­­ A vendégek eloszlottak csak a rendezőség meg a muzsika­pénzt követelő czigányok maradtak hátra, meg a ven­déglős, a kinek szintén volt elszámolni valója. A megszorított rendezőség nem tudott fizetni. Erre valaki jelentést tett a szolgabirónak, ki a jegyzővel lefoglaltatta a mulatság kasszáját s a főrendezőt Kleinbergert maga elé idéztette. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a fő­rendező ur kabát és mellény nélkül távozott a szolga­­bírói hivatalból s igy utazott haza a fővárosba is, nagy föltünést keltve ton­ettejével az indóházban. A gödöllői szolgabiró Kapczy Vilmos ur huzatta le a főrendező űrről a kabátot, ilyen módon akarván biztosítani a czi­gányok meg a vendéglős követelését. Ott maradt e czél­­ból az egyik közreműködő hegedűje is. Rövid evek. A felsőremetei vasgyárban, mint értesítik lapunkat, e hó 3-án reggeli nyolczad­­fél órakor földrengést éreztek. — Siófokon, mint lapunknak írják, Szabó József ottani jómódú föld­­mivest egy 18 éves suhancz szolgája véletlenbő pisztol­lyal meglőtte. Szabó a sebesülés következté­ben elvesztette szeme világát. — Orosztonyban Balás József orosztonyi birtokos mezőőrt aug. 30-án este Horváth József orosztonyi lakos orozva meg­­őtte. Balás sebe nem veszélyes. — Vasmegye­iben Ind Károly libái lakost homokhordás közben eltemetett egy leomló földréteg. Mire kiásták, meg volt halva. — Nyitra mellett egy Kontár Albert nevű szolga nyomtalanul eltűnt. — Still Sándor volt 1848—49-diki honvédőrmester panaszos leve­let küldött hozzánk, melyben elmondja, hogy ő már 1882-ben, s később 1884. évi aug. hóban folyamodott a honvédmenházba való felvétele iránt, de mindezideig nem jutott be. A nyomor koldulni kényszerité, még­sem segítenek rajta. — A mar­­czaltői uradalom Farkasd pusztáján Lendvai Mag­dolna várkeszői 18 éves hajadon e hó 3-án cséplés­­közben vigyázatlanságból a gőzgép dobjára esett és a gép által összezuzatván, rögtön szörnyet halt. — Váczott Szandányi Mihály kisváczi lakost a múlt hétfőn reggel halva találták. Felbonczoltatván, ki­derült, hogy sokat ivott és szeszmérgezés következ­tében halt meg. — Debreczenben két elitélt rab megszökött. Az egyik 3, a másik 2 évre volt elitélve. — A szingálok most Berlinben vannak s meglá­togatták a minap a Castan-féle panoptikumban az ausztráliai emberevő családot, mely viszont őket kereste föl. — A Neues Belgrades Journal czikke a magyarországi szerbeket általános kiván­dorlásra szóllitja fel. = Borzasztó halál. Badár Venczel molnár tegnap délután a Gizella-m­alom padlásán korpát forgatott s az összeállón korpatömeg alsó részét annyira kilapátolta, hogy a felső rész ráomlott s maga alá temette. Mire tár­sai kiszabadították a korpatömeg alól, már megfulladt.­­ Ökrök a Margitszigeten. Nagy riadalom volt szombaton a Margit-szigeten. A délutáni órákban a külső­­váczi úti Linzer-féle szeszgyárból ökör­csordát hajtottak az újpesti uton. Egyszerre a csordából kiválik négy ökör és neki iramodik a Dunának. A víz árja is sodorta az úszó ökröket, a­melyek néhány percz múlva már a Mar­git-szigeten voltak. Itt földet érve, neki­vadulva nyargal­tak végig a pázsiton, az ültetvényeken, legázolva min­dent, a­mi ut­okba esett. Bizonyára nagyobb bajt is okoztak volna, ha az időközben csónakon átkelt hajcsá­rok, egyesülve a szigeti vendéglős fiával és a főkertés­­­szel, ártalmatlanokká nem teszik a megvadult állatokat. Két ökröt a főherczegi kastély előtt terített le a puska­golyó, egyet, a mely golyóval testében a pesti partra át­úszott, ott elfogtak, a negyediket pedig, mely szintén a vízbe ugrott s az alsó szigetnél újra partra szállt, az idő­közben leérkezett puskások lőtték le, így ért véget a nagyszerű ökörvadászat, mely sokáig emlékezetes fog maradni a sziget közönsége előtt.­­ A betegnek reménysugár, ha tudja, hogy van gyógyszer , melynek használata folytán egészségessé lehet. Az eddig közzétett hálanyilatko­zatok ezrei közül hozzuk a következőt: Lenning ur, a kopenhágai igazságügyminiszter konstatálta, hogy ő a Hoff-féle malátakészítményeket mindig jó sikerrel hasz­nálta. A bécsi katonai kórház orvosai: Dr. Loeff törzs­főorvos úr és dr. Pór­as törzsorvos úr a Hoff-féle ma­­látagyártmányok gyógyhatása mellett nyilatkoznak és konstatálják, hogy a Hoff János-féle malátakivonati egész­ségi sör az idült mellbetegekre kiváló gyógyhatást gya­korol, főképen a gyenge emésztésnél, ép úgy a maláta egészségi csokoládé. — 35 év óta 59 kitüntetést nyert e malátakészítmények feltalálója, melyek most már az egész föld kerekségén, 27,000 helyen árusittatnak el. SZÍNHÁZ, művészet. — A krisztinavárosi színkörben holnap, kedden, 101-ik előadásul az Eleven ördög kerül színre. Az előadás jövedelmének felét, mint már említettük, Csóka Sándor igazgató a hírlapírók nyugdíjintézetének ajánlotta fel. Az előadásban Boczkó Dóra k. a. mint vendég lép föl. — Díszt Ferencz király­ hymnusza. A lapoknak ama hire folytán, hogy Liszt Ferencz megírta a «Magyar király-hym­nusz»-t és azt szeretné az operaház megnyitá­sakor a király előtt előadatni. Siposs Antal zongora­­tanár, mint a mester egyik legmeghittebb embere, érint­kezésbe lépett Podmaniczky Frigyes báróval, hogy vele Liszt király­ hymnuszának az új dalműszinház megnyitó estéjén való előadását megbeszélje. Az intendáns, azon­ban azt válaszolta, hogy a hymnusz előadását a megnyi­táskor nem tartja elég alkalmasnak, annyival inkább, mert ő Lisztet egy külön alkalmi nyitány megírására kérte fel. A Pálmay Ilkának Aszódon való vendégszereplése, mint onnét lapunknak írják, szépen sikerült. Az éne­kesnőt, ki a déli vonattal érkezett Aszódra, a város és vidék ifjúságából alakult küldöttség fogadta pályaháznál. A városi nagy vendéglőnél a Rák­óczi-vi­­a­dulóval fogadta Bokor színtársulata. A reggeli órákban már nem voltak jegyek kaphatók. Este a Sárga csi­kót adták elő. Pádnay Ilkát első megjelenésekor virág bokrétákkal és zajos tapsokkal fogadták. Az előadás után az énekesnő tiszteletére bankettet rendeztek, ké­sőbb, midőn nyugalomra tért, az ifjúság szerenáddal tisztelte meg. — Krisztus a Kálvárián. Az ünnepek alatt a mű­csarnok az egész nap folyamán valóságos ostromnak volt kitéve. Vasárnap a látogatók száma meghaladta a két­ezeret. A pénztárnál eladott 1271 drb 50 kres je­gyen kivül sok százra ment azoknak a száma is, kik a vasúti állomásokon a menet­jeg­gyel együtt váltottak belépői­ jegyet. A nagyszámú látogatók között ott volt vasárnap gróf Andrássy Gyula nejével Kendeffy Katinka grófnéval és fiaival Gyula és Tivadar grófokkal; előttük Andrássy Aladár gróf is hosszú időt szentelt a kép meg­tekintésének. Tudvalevőleg Munkácsy Mihály és neje néhány nap múlva a két gróf vendége lesznek. Mostani útjában gróf Almássy Taszilót, egykori tanítványát, azután gróf Károlyi Gyulát és Harkányi Frigyest láto­gatja meg. — Hány magyar színész van Magyarországon ? Az országos magyar színészegyesületnek a titkárság leg­utóbbi kimutatása szerint jelenleg összesen 985 rendes tagja van, kik közül a budapesti nemzeti színházra esik 52, a népszínházra 57, a kolozsvári nemzeti színházra 60, s a vidéki színházakra 816. — Munkácsy és Makart. Albert Wolf, a párisi Figaro hírneves tárczaírója e lap legújabb számában igen érdekesen beszél Makart állítólagos tébolya felöl. Czikke már csak azért is feltűnő, mert Wolf, ki eddig mindig úgyszólván szűkkeblűen nyilatkozott Munkácsy felöl, most határtalan csodálattal halmozta el a magyar mestert, mégpedig a Makart rovására. Albert Wolf a többi között ezeket írja: «Makart művészete alapjában soha sem volt egyéb, mint egyszerű virtuózság, régi mesterek melódiái fölött való változatok; műveiben re­­miniszciencziák vannak és nem saját indulatok ; a sze­met lekötötte a mások művészete, a­nélkül, hogy magá­nak a művésznek lelke közremunkált volna a hatásban. Különben mindenfelől tapsokban részesülve, még csak egy kívánsága volt: elbűvölni Párist, mint a­hogy lebi­lincselte Ausztriát, a német országokat, Angliát és Amerikát. A Makart dicsőségén az 1878-iki világkiál­lításon esett az első csorba. V. Károly bevonulása Antwerpenbe czimü képe legfölebb a kíváncsiságot ébreszté föl. Képe ép fél századdal volt hátra, mint a franczia művészet; a Lajos­ Fülöp korabeli festőkre em­lékeztetett, a­kik elárasztották műveikkel a versaillesi palotát; ez pusztán csak a chic volt, sárgás színek és hanyag rajz. A bukás annál kegyetlenebb volt Makartra, mert az osztrák-magyar osztály egy másik termében ott volt Munkácsy Milton képe, mely végleg megalapítá Makart vetélytársának hírnevét: a hires osztrák testet a párisi udvariasan hideg fogadtatás mélyen érinté; komor lett és egy ebéden, melyre én hivtam meg több művés­­­szel együtt, kiket megismerni óhajtott, nem bírtunk mosolyt csalni ajkára; elment Párisból sebzett szivvel és nem akart többé visszatérni . . . Azt hiszem, nem na­gyon csalódom, ha azt sejtem, hogy Makart elmé­jét Munkácsy sikerei hom­ályosíták el. Az osztrákot és a magyart egész addig meleg barátság köté össze. Ha Munkácsy átutazott Bécsen, mindig megláto­gatta Makartot, hogy kifejezze előtte bámulatát. Makart is szerette magyar barátját, de lelke mélyén nem bírta őt magával egyenlőnek tekinteni. Soha sem hitte volna, hogy Munkácsy el fogja homályosítani az ő hírnevét még Bécsben is, a­mely annyira rajongott Makartért. Pedig ez mégis megtörtént; a magyar nagy remekei háttérbe szorították az osztrák műveit. A Krisztus Pilátus előtt megkezdte diadalútját Európán keresztül ; az osz­trák-magyar monarchia sokkal nagyobb mesterre talált, mint a minő Makart, oly művészre, a kiben egyéni gon­dolat van oly virtuózság mellett, a mely százszor különb a Makarténál. Az osztrák művei csak a szemet bűvölték le ; a magyar remeke pedig hatalmába érte magát a lel­ket. Ez izmos s a természetre támaszkodó művészet mellett most látszott a Hans Makart chicsének egész alárendeltsége. A tömeg nem tart mértéket sem a tetszésben, sem a mellőzésben ; egykor Rubens mellé helyezte Makartot , most pedig igaztalan volt iránta. Az osztrákoknak nagyon keserű volt látniuk , mint marad el bálványuk a magyar festő mellett, de ver­senyről többé szó sem lehetett, bele kellett nyugodni a dologba és elismerni a hibát, melyben mindenki oly soká leiedzett. Munkácsy diadalai adták meg Makartnak a végső csapást, mert más okból nem lehet kimagya­­rázni elméje elhomályosodását. Makart tébolya már ré­gibb eredetű ; én már világosan láttam egy két év előtti levelében, melyet hozzám intézett, fölhívandó figyelme­met a párisi Salonba küldött művére. Az az eszméje tá­madt ugyanis, hogy még sikereket arathat mint­­ építész és megküldte nekünk egy fantasztikus palota tervét, mely valami közép volt az olasz renaissance és egy tizenkilen­­cvedik századbeli café-concert között. Mikor észrevettem ez aquarellt az Iparpalota építészi csarnokában, baljós­latú sejtelem fogott el, mely fájdalom, most teljesült. A téboly már akkor is szemmel látható volt az egyensúlyát vesztett lélek e kísérletében, a­melyet különben észre sem vettek a Salon többi tárgyai között. Makart tébo­lyát nem a túlfeszített munka, nem az élet örömeivel való visszaélés okozta, hanem a bécsi nép túlzó bálvá­nyozása, a­melyet aztán közöny követett.­­ A Schwerin­ uj színházat teljesen vasból és kőből építik. A napokban helyezték el a nagy vastetőt, mely 587­36 négyszögméternyi teret foglal el. A vasge­rendák mindenike 60 mázsát nyom : az egész konstruk­­czió súlya 15,000 mázsa s körülbelül 50,000 csavar van rajta. A színház többi épületére is ilyen tetőt raknak. S­PORT» Bécs, szept. 8. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) A bécsi őszi lóversenyek két első napja igen ér­dekes volt és közönség is aránylag nagy számmal jelent meg a gyepen, bár a második napon az idő nem ked­vezett. Az első osztályú állami díjat Blaskovics Ernő «Pásztor» lova nyerte meg, könnyen győzve há­rom hos­szal «Frangepán» fölött. A hires «Cambusean» ez ivadékának győzelme nem volt váratlan, annál több meglepetést okozott a kétévesek versenye. Különösen érdekes volt a meeting második napján a Nil despe­­randum-versenyben Blaskovits Ernő «Buda gyöngye» kanczája, a hires «Kincsem» első ellése, melynek győ­zelmét óriási tetszészaj fogadta. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — Műkedvelői előadás. Az országos központi kath. legény-egyesület tegnap este műkedvelői előadást rende­zett, melyre oly nagyszámú közönség jelent meg, hogy a nagyteremben alig lehetett mozogni. Az egyesület mű­kedvelői Kiss József rendezése mellett előbb Brisseparc és Marc egyfelvonásos bohózatát a Bengáliai tigrist mutatták be. Közreműködtek : Vörös Ilona (Aurélia), Krisch Józsa (Klapest), Balog Miklós (Pontosu) és Bronecz Béla (Szerfej).­­ Azután Bene­dix A nő­gyűlölő czimü egy felvonásos vígjátéka követke­zett, melyben Balog Miklós, Bronecz Béla és Ko­­lozsváry Gizella tűntek ki, kü­lnösen ez utóbbi, ki Irma szerepében egész otthonos volt a színpadon. A szünete­­ket Tausch Lajos cziterajátéka és Kiss József szavalata töltötték be. Az ügyes rendezésért dicséretet érdemel Kiss József, ki az egyesületben ez irányban fáradatlanul működik. Kilencz óra felé ért véget az előadás, a­mikor a jelenvoltak lassankint széjjel oszlottak.­­ A budapesti nőcselédek elhelyező és segélyegy­lete léte­síésének ügyében tegnap délután az iparos kör helyiségében közgyűlés volt. Az értekezleten mintegy öt­­venen voltak jelen. Négy órakor Szintén József ideig­, elnök — üdvözölvén a jelenvoltókat — megnyitotta az ülést. Legelőször felolvasták a múlt ülés jegyzőkönyvét, annak hitelesítése után az elnök kijelentette, hogy az alapszabályok elkészítésére kiküldött bizottság bevégezte munkálatát, nyomban megismertette azokat a jelenvoltak­­kal. A tagok az alapszabályokat elfogadták , kivéve az 50. §-t, mely mellett némi vita fejlődött. E pont azt mondja, hogy az a nőcseléd, a­ki öngyilkosság által vet végett életének lehet akármily régi tagja az egyesületnek — temetési költségekben nem részesülhet. Hosszabb eszmecsere után abban állapodtak meg, hogy a­ki tíz éve tagja az egylet­nek — habár öngyilkosság által múlt ki — tisztességes temetést fog kapni. Az elnök bejelentette azután, hogy az egyesületnek eddig 63 tagja van, s mihelyst 100-an lesznek, az egylet azonnal megalakul. Ezután még a bi­zottságot több új taggal egészítetnék ki. Hat óra felé a közgyűlés, miután annak több tárgya nem volt, vé­get ért. — Az egyetemi ifjúság választásai ez idén aligha lesznek oly élénkek és mozgalmasak, mint a múlt év­ben, mivel eddigelé a jelöltek valamennyien ellenfelek nélkül állanak. A korteskedésnek, mely ilyenkor már javában folyt, most híre sincsen. Az olvasókör elnöksé­gére Rakovszky Géza IV éves joghallgató van kijelölve. A joghallgatókat segítő egyesület, miután ifj. gróf Zichy Nándor a jelölségről lemondott, egyhangúlag Lakath István IV éves joghallgatót jelölte ki. A bölcsészethall­­gatók segélyegyesü­letének Erdélyi Pál az elnökjelöltje. A műegyetemi Hallgatók segítő egyesülete elnökéül bet­­lenfalvi Paál Árpádot léptették föl, a­ki holnap tartja meg programmbeszédét. Az orvosok és gyógyszerészek kijelöléseiről még mit sem hallani. — Alakuló ünnep. A budapesti böröndös-, szíj­­gyártó- és nyerges-segédek betegsegélyző-, önképző- és munka-közvetítő egylete, szeptember hó 14-én (kedve­zőtlen idő esetén, szeptember 21-én) a városligeti Kle­­mens-féle vendéglő helyiségeiben dadal, katonah­angver­­sen­nyel és tánczczal egybekötött alakuló-ünnepélyt ren­dez. Belépti­ jegyek ára személyenkint 40 kr. — A budapesti czipészek betegség­élyező egy­lete tudatja, hogy ez évi november 1­ sejtig 1 forint helyett 50 kr. beiratási dij mellett vesz fel tagokat. MULATSÁGOK. — Nyomdász-mulatság. A Magyar Föld napilap személyzete vasárnap este az Osinger-féle vendéglő helyi­ségében a budapesti hirlapszedők köre alapja javára mu­latságot rendezett, mely minden tekintetben sikerült. A mulatságot nyolcz óra felé az Összhang dalegyesület Túri Borcsa kedvelt népdalaival nyitotta meg. Vágó J. Arany Walesi bárdok c­ímű költeményét szavalta hatásosan. Petőfinek A falusi lány Pesten czimü költeményét Újvári Gizella, egy 8 éves­ kis leányka igen ügyesen adta elő. Köz­ben a dalárda énekelt. Kalmár Lajos egy német humoros költeményt nagy tetszés közt szavalt el. Végre műkedvelők h­m. Apró félreértések czimü egyfelvonásos vigjátékát adták elő, melyben Kövy Sarolta, Mehsser Ernő, Körömzsy István, Fodor Árpád és Lehotzky Károly tűntek ki. Már éjfél felé járt az idő, mikor a fiatalság tánczra kereke­dett — s járta azt kitartással egész reggelig. Ott voltak : Kovács Izabella, Prockl Sarolta, Hankóné, Hanke Me­linda és Lina, Katits Mariska, Fodor Berta, S­­apanos Gerőné, Korb Jánosné, Gusser Mária, Gallé Czelesztina, Újváriné, Újvári Gizella, Szednik Anna, Krobl Jánosné, Weisz Zsigm­ondné, Szavranekné, Neifeld Regina, Pintér Borb­da és Josefin, Prelics Irén, Hajdú Sarolta, Mar­­czinkáné, Marczinka Teréz, Koller Teréz és Inna, Stiller Gr­czilla, Novotny Ferenczné, Szoszák Teréz és Anna, Kovács Jánosné, Telcsér Emília, Gerhardt Teréz és Ilona, Pofiak Gizella, Herner Mariska, Weisz Róza és Fám, Szendelén­i Mariska, Wohl Juliska, Gilmer Kancza, Kinhay Jozefin, Gutl­a Fám és Emma, Ammer Mariska s még mások. — Balestély. Az Egyetértés budapesti férfi dale­gye­­sület tegnap este tartotta tizenhatodik dalestélyét a régi polgári lövöldében. A főváros e dalegyesülete, mely tisz­tán nyomdászokból áll, tegnap is oly sikerrel működött, mint minden alkalomkor szokott. Kilencz óra felé kez­dődött a dalelőadás. Huber magyar népdalai, Zimay Mi riasztja fel a magyart czimü kara, Robaudi olasz dala nagyon tetszettek. A műsor legérdekesebb pontja a Pepi tant czimü humorisztikus férfi négyes volt, melyet zongora kíséret mellett Boldim R., Lettrer Gy., Weisz J. és Stöckle Ferencz énekeltek. A karo­kat Ziegler Béla karnagy vezette. A jól sikerült dalelőadás után táncz volt, melyben részt vettek: Fanda Józsefné, Kalhanek Nándorné, Eder Istvánné, Tachten Nándorné, Müller Ágostné, Singer Sándorné, Krumphoitz Nándorné, Strobl Jánosné, Hahn Edéné, Martin Vil­­mosné, Goldschmied Árm­inné, Zistererné, Ging Antalné, Bednárné, Königsteinné, Höltzl Istvánné stb., továbbá Ging Nina, Steiner Betti, Fanda Ágnes, Gnand Ilona, Kresz Paula, Berger Mariska, Lobi Zsófika, Puszek Rita, Königstein Róza és Greczilia, Strobl Alntold, Weimauth Ilona, Hölzl nővérek, Hofmeister nővérek, Z ni nővérek, Poldini Gizella és Auguszta, Kirsch Irma, Wéber Karo­­lin, Novotny Vilma s még többen. — A magyar műkertészek országos segély-egyesü­lete fennállásának évfordulóó emlékére ma es­te a régi polgári lövő­házban mulatságot rendezett. A mulatságon nagy számmal jelentek meg az egyesület tagjai és csa­ládjaik. A lövőház összes helyiségei lombfüzérekk­el, vi­rágokkal igen csinosan voltak feldíszítve. A tánczterem egyik felén az egyesület alap tó tagjainak arczképe füg­gött, melyet a körülötte F­vő virágo, eg ész kis kertté ala­kítottak. A szünóra alatt tombola volt, m­elyh­ez a nyere­mény-tárgyakat az egyesület tagjai adományozták. A ma­­ i 18P4 latság sikeréhez nagyban hozzájárult az Összhang dal­egyesület, mely a szünetek alatt több sikerült dalt énekelt. — A négyeseket két eolonne-ban mintegy 80—100 pár tánczolta. — A mulatságon ott voltak : Struszka Jolán, Szentiványiné, Neuberger Erzsébet, Ohlák Jánosné, Ridl Frigyesné, Bernáth Ágostonná, Seidl Ká­­rolyné, Sebessy Istvánné, Vladikán­, Márt­onné, Márton Irma, Szatm­áry Ilona és Eszter, Zsigmondy Irma, Ban­ner Teréz, Klein Szeréna, Lukács Piroska és Juliska,­ Weisz Erzsébet, Bognár Józsefné, Horváth Józsefné, Adamszky Margit, Szabó Józsefné, Vladika Jánosné, Nagy Juliska és Erzsébet, Nagyné, Adamszki Józsefné, Doimnig Józ­efné, Kurb Jánosné, uaimar nona, Gasser Mariska, Kerb Aranka, Neubauer Anna, Stöcklin Nán­dorné, Sk­uszka Józsa, Marczinka Teréz, Svundrák l­ona, Szathmáry Ilona, Perls Fani, Reisz Irma és Berta, Hlavati Mariska, Szelnáczné, Dengierné, Spá­­nikné, Kozalekné, Kozálek Irma, Marczinka Jánosné, Kadlecsik F­­rike, Pics Heléna, Gillemot Vilmosné, Kern Mariska s még számosan. — Kisküküllő megye ifjúsága a Budapesten fel­állítandó szabadság-szobor alaptőkéje javára szeptember hó 10-én, Dicsőszentmártonban, a megyeház dísztermé­ben zártkörü házias tánczvigalmat rendez. Beléptijegy ára : személyjegy 1 írt 50 kr. Jegyek válthatók este 7 órától kezdve a pénztárnál. HÁZASSÁG. — Abonyi Emil orsz. képviselő a minap tartotta es­küvőjét. Beregszászvégardóban Semsey Iréné urhölgygyel.. — Br. Balássy Endre tasnádi szolgabiró e hó 1-én vezette oltárhoz Haraklányban Dubay Antal nagybirtokos és volt orsz. képviselő kedves leányát Ilo­át. A két ős­nemes család egyesültét méltán megillető fényes vendég­társaságban ott volt Szilágymegye intelligentiájának színe, virága. A násznagyi és nászasszonyi tisztet Bölöny József orsz. gyűl. képviselő és neje vitték. Nyoszolyó leányok: Bereczky Zsuzsa és Róza, Dobay Berta és Katinka, a menyasszony nővére, továbbá Viski Ilona és Zsótér Sa­rolta; vőfélyek: Balássy Miklós a vőlegény fivére, Benkő Gyula, Bideskuthy György, Bölöny Sándor, Györffy Pál br., Tóth Gusztáv voltak. Az esketési szertartást Badzey György görcsöni r. kath. lelkész végezte, megható beszé­det tartván a boldog párhoz. Az esküvőt régi jó magyar szokás szerint pompás lakoma követte, hol a felköszön­­lők sorát Fejér György kezdte meg, éltetve az ifjú párt. Majd Bölöny József olvasta fel egy ez alkalomra irt han­gulat teljes költeményét. Szóllott a zene s folyt a táncz egész hajnalig. Reggel az uj pár nászutra ment. — Gross Mór épület-fakereskedő Jankováczon elje­gyezte Friez Mór, földbirtokos szeretetreméltó leányát Friez Róza kisasszonyt. — Rákosi Viktor, a «Budapesti Hírlap» belső dol­gozótársa e hó 7-én Pándon eljegyezte Réczey Janka kisasszonyt, Réczey Gyula m. kir. államvasuti főfelügyelő szeretetreméltó leányát.­­ Bleier Jakab tápió­szecsői kereskedő eljegyezte Steiner Simon kereskedő leányát, Rózát, Tápió-Bics­­kéről. GYÁSZROVAT: Schmerling József lovag táborszernagy, egy ausseei távirat szerint e hó 6-án este kilenczedfélkor agyszélhü­­­dés következtében hirtelen elhunyt. A Reiehle-család meghívta őt egy barátságos whistre, s a mint a szalonba lépett, holtan rogyott össze. Schmerling lovag az ausztriai legfőbb itélőszék elnöké­nek, a hírhedt Schmerlingnek öc­cse, 1806-ban szüle­tett Bécsben. Jogi tanulmányainak befejezése után 1828-ban a 7. gyalogezredbe lépett, honnan mint főhadnagyot a 29. gyalogezredbe, nyolcz évi szolgálatidő után pedig a táborkarba tették át. Az 1848-iki és 49-ki harczok köze­pette Schmerling ezredes már a második hadtest tábor­kari főnöke d‘Aspre táborszernagy oldalán élénk részt vett a santa-luciai, sommacampagnai, custozzai, mortarai és novarai ütközetekben, valamint az apróbb csatározá­sokban, úgyszintén Livorno ostromában. Különösen ki­tüntette magát a novarai és a croce-biancoi ütközetekben, az utóbbiban lovát is lelőtték alóla. Érdemei jutalmául az uralkodó a Lipót-rend lovagkeresztjét és a katonai érdemkeresztet adományozta neki. A hadjárat befejezése után Schmerling lovagot, ki időközben föl­pült súlyos sebéből, Radeczky marsall főhadiszállására osztották be. 1850-ben vezérőrnag­gyá nevezték ki. Kevéssel azután a majna-frankfurti szövetségi gyülekezet katonai bizottságá­ban mint Ausztria fölhatalmazottja vett részt; egyidejű­leg Frankfurtban mint az osztrák csapatok dandárnoka, kés­őbb pedig Mainzban mint hadosztályparancsnok mű­ködött. 1859-ig, miután már előbb altábornagy rangra emelkedett. Ez év végén a titkos tanácsosi méltósággal fölruházott Schmerlinget a főhadparancsnokság elnöki ügyosztályának főnökévé nevezték ki, melynek hadügyi miniszterséggé átváltoztatása után is megmaradt hasonló minőségben 1862 ig. Ez év vége felé a hetedik hadtest parancsnokává lett, mely állásától egy súlyosabb csont­törése következtében 1866 májusában vissza kellett lép­nie Fölgyógyulása után vezénylő tábornok lett Temes­várit, hol 1869-ig maradt, mikor is a temesvári parancs­­nokságot föloszlattá­k. Szolgálati idejének rövid megsza­kítása után Schmerlinget még ugyanabban az évben a S­udwehr-parancsnok helyettesévé nevezték ki. Hetvene­dik születése napján nyugalomba lépett, de mint az urak házának tagja még azután is részt vett a köz­ügy­ekben. A toledói bíbornokérseke, Spanyolország prímása, Don Juan Ignacio de la Cruz Moreno y Maisonnave aug. 27-én éjjel agyszélhüdésben kimúlt. Benne Spanyolor­szág nemcsak egyházának fejét, hanem államéletének egyik politikailag szerfölött befolyásos alakját is elvesz­tette. Az elhunyt egyházfejedelem pár nappal halála előtt rosszul érezte magát és orvost hivatott. Rosszulléte azon­ban csak mulékony volt és az érsek újra hozzáláthatott ügyeinek elintézéséhez. 27-én este lefekvésekor még a pápa encyelicáját vette kezébe és olvasás közben érte őt a halál. Bécs, szept. 8. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) Tinti Viktor báró, az elhunyt német szövetségi elnök fivére, a magyar főrendiház tagja, St.-Poel­­tenben hirtelen meghalt. A hivatalos lap szept. 7-ei számából. Kitüntetés. Ő felsége Szögyény István debreczeni törvényszéki elnöknek, hosszas államszolgálata alatt szer­zett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet díj­mentesen adományozta. Benefelviselési engedély. Ő felsége gróf Ester­­házy Györgyné született gr. Mosconi-Fogarasi Amá­lia a bajor királyi Teréz-rendet; továbbá Radó Kálmán cs. kir. kamarás és Vas megye főispánja, Tolnay Lajos miniszteri tanácsos és a magyar államvasutak igazgató­ságának főnöke a szerb II. oszt. Takova-rendet; Blas­­kovits Fridolin és Walther Ágost államvasuti igazga­tók a 111. oszt. Takova-rendet; Schopf Kálmán posta­­felügyelő; Weidinger Győző a magyar nyuga­ti vasút vezérigazgatósági titkára és Engel Samu államvasuti­ főmérnök a IV. oszt. Takova rendet; Pippieh Károly hajókapitány és Fischer István , dunagőzhajózási tár­sulat bajai illetőségű belgrádi pénztárnoka az V. oszt. Takova-rendet; Martinsek Lajos az európai dunai bi­zottság "tulajdonát képező «Duna» czimü sulinai gőzhajó buccarii származású védura az orosz császári HL oszt. Szent-Szaniszló-rendet; Szymanovszky Károly duna­­gőzhaj­ózási gépész a román királyi I. oszt. érdemérmet és Jankovits Miklós dunagőzhajózási társulati hajó­­vendéglői a szerb kir. koronás ezüst érmet elfogadhas­sák és viselhessék. Kinevezés- A közös külügyminiszter O’Neill Károly kereskedőnek a liverpooli főkonzulság által cs. és kir. konzuli ügyvivő Londonderrybe történt kineveztetését jó­váhagyta. A közös külügyminiszter a következő végzett akadémiai alapitványos növendékeket, u. m. barensfeldi báró Rhemen Hugót és Ippen Tódort, valamint a kö­vetkező végzett akadémiai hallgatókat: ardoni van Zel Emilt, báró Fluck Józsefet, Mikulicz Győzőt s Seidl Jenőt konzuli növendékekké nevezte ki.­­ A vallás- és közoktatási magy. kir. miniszter Türr Lajos székesfehér­vári főreáliskolai helyettes tanárt rendes tanárrá kinevezte s szolgálattételre a soproni főreáliskolához rendelte. A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter Sebők Géza postatisztet a kassai igazgatósághoz fogalmazóvá, a m­. kir. pénzügyminiszter Kaszás Kálmán esztergomi köz- és váltóügyvédet a szegedi állami jószágigazgató­­sághoz ideiglenes minőségben fogalmazóvá nevezte ki. A honvédség köréből. A m. kir. honvédségi Ludo­­vika Akadémia szabadságolt állományú­­ tisztképző tan­folyamában ez évben megtartott zárvizsgák alapján a m. kir. honvéd-gyalogság szabadságolt állományában, 1885. szept. 1-től,számítandó ranggal hadapródokk’á kineveztet­tek : Gehl Ernő 11. zászlóaljbeli honvéd, Betlenfalvy Gyula 48 zászlóaljbeli szakaszvezető, Bakics Mihály 57. zászló­aljbeli honvéd, Bánhidy Lajos 2. zászlóaljbeli honvéd, Debreczeny Árpád 30. zászlóaljbeli honvéd, Vrána Ist­ván 2. zászlóaljbeli honvéd, Krisztinkovics József 66. zászlóalj­beli honvéd, Nagy György 77. zászlóaljbeli hon­­véd, Dosztály József 58. zászlóaljbeli honvéd, Zerpes Károly 21. zászl­aljbe­i honvéd, Rom­sits Imre 2. zászló­­aljbeli honvéd,_Nick) Kelemen 54. zászlóaljbeli honvéd, Fejér László 47. zászlóaljbeli honvéd, Schön Hugó 1. zászlóaljbeli honvéd, Cserépy Árpád 38. zászlóaljbeli honvéd, Weisz József 17. zászlóaljbeli honvéd, Miksitsr

Next