Egyetértés, 1884. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-18 / 288. szám
2 EGYETÉRTÉS. SZOMBAT. OKTÓBER 18. X. V.A.; jegyzőkönyvek felolvasása, az megtörtént. Különben nem, mert a házszabályok határozottan nem követelik. Rakovszky István jegyző: (olvassa a jegyzőkönyveket.) mafiarása József indokolja azt, miért óhajtotta a jegyzőkönyvek felolvasását. Óhajtotta épen a parlament testputyin_k* mclóságdno!* ^eljávása érdekében, Hiszt tudjuk, hogy minő vesztegetések, minő visszaélések követtelnek el a választásoknál. Ezek rendesen megtorolatlanul maradnak s ilyenkor legalább a felolvasott jegyzőkönyv által meggyőződhetnek a ház tagjai arról, hogy a kérvényezők önmaguknak tulajdonítsák,ha a házszabályokban megszabott alaki kellékeket nem veszik kellő figyelembe, és ne okozzák a házat, hogy a vesztegetéseknek és visszaéléseknek vizsgálat által nem akar nyomába jönni, továbbá a jegyzőkönyvek felolvasásából újra meggyőződhetik ki-ki az eddigi rendszer tarthatatlanságáról, s arról, hogy a házszabályoknak az igazolási eljárásra vonatkozó részeit meg kell változtatni, mert így a lényegtelen külkellékek hiánya miatt büntetlenül hagyják a legnagyobb visszaéléseket. Áss elnök kijelenti, hogy ő mindig a házszabályokhoz tartja magát, s ha kérik a jegyzőkönyvek felolvasását, ő elrendeli. Most újabb határozat kimondása nem szükséges. Következik a napirend: a válaszfelirati vita folytatása. Az első szónok Basbach Péter. Azon kezdi, hogy ő annak a nagyfontosságú nyilatkozatnak a hatása alatt áll, melyet tegnap a miniszterelnök tett; a feliratot, mely a kormány iránt bizalmat nyilvánít, elfogadja, s egyúttal észrevételeket tesz a különböző oldalról felhozott megjegyzésekre. Polemizál Apponyi gróffal és Irányival; azt állítja, hogy a választási visszaélésekre vonatkozó vád nem új, e vád mindig előfordult, mióta szabad választások vannak. De a vesztegetéseknél is kártékonyabb hatásúak azok az izgatások, mik ellenzéki oldalról történnek. Emlékeztet a czeglédi és kolozsvári botrányokra: precessziók tartottak. Az ellenzék részéről formális s minden eszközt felhasználtak a nép izgatására. Apponyi a visszaélések meggátlása végett szükségesnek tartja a független hivatalnokot; a szónok azt állítja, hogy a kinevezett hivatalnok még kevésbbé független, mint a választott; a kormánynak az ily hivatalnokokkal szemben való jogát a törvényhozás határozza meg. Majd a főrendiház reformjára nézve jegyzi meg Apponival szemben, hogy a történeti fejlődés és a kor kívánalmai közt való kellő arány egyéni felfogás dolga. Ismeri ama törvényjavaslatot nagyjából s megnyugvással fogadja annak előterjesztését. Ezután Szalay Imrének tegnap az előadó beszédére tett megjegyzéseire reflektál, s így folytatja beszédét az antiszemitákhoz fordulva: Én azt gondolom, hogy önöknek örülniök kellene, ha önöket mint pártot itt nem tárgyaljuk; örülniök kellene azért, mert azon programra, melynek alapján önök állanak, mert azon nyilatkozatok, melyeket önök felirataikban tesznek, nem oly természetűek, hogy örömmel fogadják, ha itt bonczkés alá vétetnek. (Közbeszólások az antiszemiták körében : Felfogás dolga ! Zaj.) Az önök programmja ellenkezik az erkölccsel és a józan politikával. (Zajos felkiáltások az antiszemiták köréből: Nem áll! Tessék visszavonni ! Megfordítva áll! Zaj. Helyeslés jobbfelől.) Módjukban lesz önöknek többször is ellentmondaniok és minél hevesebben tiltakoznak, annál inkább igazolva fogom találni azokat, amiket mondandó vagyok. (Tetszés jobbfelől.) Nem áll az erkölcs alapján az önök programmja. (Ellenmondások és zaj az antiszemiták körében) nem pedig azért, mert önök fegyvereiket nem veszik a jelen művelt kor raktárából, hanem egy régen eltemetettnek vélt idő lomtárából szedik elő a legkegyetlenebb fegyvereket. (Zajos közbeszólások az antiszemiták köréből.) Az elnök: (az antiszemitákhoz) a képviselő uraknak szabadságukban áll szólani, beszélni annak idején, de hogy ha mindenki minduntalan bele fog kiáltani a szónok szavaiba, akkor a rendet nem lehet fentartani. (Helyeslés jobbfelől.) Busbach Péter: Önök visszamennek egy sötét kor legkegyetlenebb napjaira; önök gyűlöletet írnak zászlóikra és üldözés tárgyává tesznek egy egész vallásfelekezetet. És mégis azt mondják, hogy önök a mai kor gyermekei ? (Közbeszólások az antisztmiták köréből: Igenis, mi azok vagyunk !) Tagadom ! Ez a programon nem arra valll Midőn egy vallásfelekezetet az immunitás örve alatt e székekről, e helyről, hol önöket nem lehet szavaikért felelősségre vonni, üldöznek, és vihart vetnek és felizgatják a leggonoszabb szenvedélyeket, akkor önök nem állanak az erkölcs alapján ! Komlónay Ferencs: Épen mi állunk azon az alapon! Busbach Péter Önök most már látják, mik eljárásuk következményei ! Ott vannak a veszprémi elitéltek! Azok között egyike sem ül azoknak, akik értelmi és erkölcsi szerzői voltak annak a zavarnak. Ott van a pozsonyi eset. Kik vannak az elitéltek közt, kik értelmi szerzői voltak az ügynek ! ? Önök nem állanak erkölcsi alapon már csak azért sem, mert önök visszavonulnak akkor, mikor a veszély napja elkövetkezik, és hagyják a gyámoltalanokat elmerülni. (Felkiáltások az antiszemiták közt: Nem ál!! Mi nem félünk a veszélytől.) Komlóssy Ferencz: Mi felelünk tetteinkért. (Nagy zaj; felkiáltások jobb felől: Halljuk ! Halljuk !) Busbach Péter: Az önök felirata, az önök beszédei nemcsak hogy az ország nyugalmát zavarják meg, de megingatják saját lábuk alatt is a földet, midőn terjesztenek eszméket, melyeknek határokat vonni önöknek nem álland hatalmában. Önök nem képesek a korlátokat felállítani, hol álljanak azok meg. Ezért impolitikus is az önök eljárása. (Ellenmondások az antiszemiták köréből : Nem törődünk vele !) Nem törődik vele a közbeszóló képviselő úr, én elhiszem, hogy a képviselő úr vállat von erre, csakhogy vigyázzon oda künn, ha már a zsidókat kiüldöztük, azt fogják mondani: most menjünk tovább azok ellen, akiknek még van valamijük ! (Nyugtalanság, nagy zaj az antiszemiták közt) Önök megingatják a belbátorságot az országban, a bizalmat a rendezett viszonyok iránt, az által, hogy a viszálkodás magvait hintik egy bizonyos vallásfelekezet ellen , aláássák az ország tekintélyét a külföldön, annyira mennek, hogy egy Staresevicsnak van annyi bátorsága Zágrábban az utcán azt kiáltani: «ne verjétek be a zsidók ablakait, mint a magyarok teszi,<, hanem mutassátok meg, hogy mi horvátok neveltebbek vagyunk, mint a magyarok !« (Mozgás jobboldalon, s nyugtalanság az antiszemiták közt.) Ez az a fi. eljárásának gyümölcse. (Derültség az antiszemiták kÖzt.) Önök abban gyönyörködnek, — felkiáltásaik mutatják,— hogy felkavarják az országot fenekestül. (Zaj az antiszemiták közt.) Konszolidáczióra törekszünk itt benn, érezzük, hogy gyengék vagyunk, érezzük, hogy szaporodnia kell a magyar fajnak, hogy fentarthassa magát a válságos időkben. Komlóssy Ferencz: Hiszen épen a zsidók akadályozzák ezt. Busbach Péter .... és ott, hol a lelkésznek békét és felebaráti szeretetet kellene terjesztenie , öngyülöletet és viszálkodást hirdet. Komlóssy Ferencz : Majd felelek rá ! (Nagy zaj, nyugtalanság.) Az elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, nem tudom, hogy hívják, nem mutatta be magát nálam, —ne tessék közbeszólani, hanem majd annak idején szólási jogával élhet. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz : Komlóssy Ferencznek hívnak ! (Nagy zaj.) Simonyi Iván: (Az elnöki emelvénnyel szemben lévő csoport első padsorából) Kérem az elnök urat . . . (Nagy zaj és élénk felkiáltások : Rendre ! Menjen a helyére. Zichy Jenő (ugyanannak a padsornak másik felén Simonyihoz) Menjen a helyére (Nagy zaj, felkiáltások: Menjen a helyére !) Simonyi Iván (nagy zaj közt szól) Míg más nem ül ide, jogom van itt maradni. Kérem az elnök ... Az elnök: (csönget) Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a szónokot félbeszakítani nincs joga. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Busbach Péter (folytatja beszédét): Az antiszemiták felirati javaslatában igen csodálatos eljárás követtezik, t. i. amíg egyrészről bekötik a szemitákat, mint a pók áldozatát, hogy sem kezét, sem lábát mozgatni ne tudja, akkor más oldalról nekiesnek és azt mondják: miért van neked pénzed ? hisz azt a mi népünkből szívtad, annak véres verejtékéből szerezted. Ha pénzét értékesíti és iparvállalatokba helyezi, akkor azt mondják: te szemita! miért veszed el iparosainktól a kenyeret! — ha fekvő birtokot vásárol, akkor azt mondják : hiszen te a gentry lába alól veszed el az ősi telkeket! — Hát erkölcsös, hát politikus eljárás ez? Önök nem magukhoz emelik, hanem eltaszítják őket, önök nem nemesíteni akarnak, hanem gyűlöletekben halálra üldözni kívánják (egy hang az antiszemiták köréből: Nem áll ! Bizonyítsa be!) egy részét honfitársainknak, [iy viszonyok közt uraim, örüljenek, ha nem beszélünk önökről, ha nem elemezzük az önök működését. (Helyeslés jobbfelől.) A szónok ezután Apponyinak a pénzügyi helyzetre vonatkozó állításaira tesz megjegyzéseket. Apponyi gr. azt mondta, hogy a rendes eszközökkel a mi pénzügyeink tovább fenn nem tarthatók. Apponyi Albert gr.: Nem mondtam ! Busbach Péter: «hogy azon eszközöktől, melyekkel jelenleg rendelkezünk, megnyugtató javulást nem várhatunk.» Apponyi Albert gr.: Ez már más. Busbach Péter: Végül kijelenti, hogy elfogadja a bizottság felirati javaslatát. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) A következő szónok Hódmezővásárhely uj képviselője Gosztonyi Sándor: Kijelenti, hogy a bizottság felirati javaslatát nem fogadja el és pártolja a függetlenségi és 48-as párt feliratát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Busbachnak azt a kifejezését, hogy a függetlenségi párt mintegy professziót tartott volna az országban és izgatta volna a választókat, határozottan visszautasítja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és azon vádakat egyenesen ellenükbe hozza fel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A nemzet képviselőinek nem csupán az a kötelességük, hogy sorrendben igenlőleg válaszoljanak a trónbeszédre, hanem hazafiúi kötelességük, hogy elmondják azon kívánalmakat és jogszerű követeléseket, melyeket a nép milliói óhajtanak és melyeket jogszerűen követelhetnek is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kijelenti, hogy a magyar népnek milliói a mostani állapotokkal egyáltalában megelégedve nincsenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kijelenti továbbá azt is, hogy igen is a nép kívánja, hogy az 1867 : 12. t. sz. hatályon kívül helyeztessék, eltöröltessék (ügy van a szélső baloldalon.) és az 1848 iki törvények in integrum restituáltassanak. Igenis követeli a nép, hogy Magyarország államisága, önállósága, függetlensége, szabadsága visszaállíttassák, kívánja, hogy önálló hadsereggel rendelkezhessék, hogy külügye, pénzügye felől szabadon, korlátlanul rendelkezhessék, kívánja, hogy önálló vámterülettel és önálló magyar jegybankkal rendelkezzék, mert ezen kellékek nélkül egyáltalában nem tekintheti magát olyannak, mint aminőnek lenni egy önálló nemzetnek lennie kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A bizottság javaslata azt mondja,hogy Magyarország ipara fejletlen állapotban van, azon konzekvencziát kellett kivonnia, hogy tehát miután iparunk fejletlen, kereskedelmünk nincs és a mezőgazdaság az amerikai termények behozatalával van megtámadva, az lett volna logikai konzekvencziája, hogy az osztrák ipar és kereskedelem túlhaladván a magyar ipart és kereskedelmet igenis fel kell állítani az önálló vámterületet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és az önálló magyar jegybankot és gondoskodni fogunk azon termények biztos piaczáról, melyet most Magyarország elveszít. A Duna szabályozásra vonatkozó kérdést üdvözli, de csakis akkor fogja a nép milliói anyagi jólétének teljes biztosítását látni, ha nemcsak maga a Vaskapu kérdése, nemcsak a Dunának, hanem az összes folyamoknak szabályozása, végre valahára elintéztetni fog és meg leszünk kimélve azon katasztrófáktól, melyeket úgy látszik évente tapasztalni kénytelenek vagyunk. Az országgyűlés tartamának meghosszabbítását semmi indok sem sürgeti, arra szükség nincsen. Vannak égetőbb kérdések; ilyen az 1879. t. sz., mely az állampolgárság elnyeréséről szól. Ez módosítandó. Itt van továbbá az úgynevezett telepkérdés; ez rendezendő s a telepekre vonatkozó törvény revízió alá veendő (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Pártolja a függetlenségi és 48-as párt felirati javaslatát (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezután Bausznern Guidó szólal fel. Mindenekelőtt kijelenti, hogy csupán egyéni meggyőződíeZi- fo kifejezést adni, hogy tehát azért, amit mond, egyedül őt terheli a felelősség. Hosszasabban szól a közgazdasági reformkérdésről, mint az országnak legszorosabb értelemben vett létkérdéséről. Polemizál Apponyival s kérdi, miért nem terjeszti ö elő a közgazdasági reformra vonatkozó programmját, ha a kormánytól ily programmot vár ? Az, hogy Apponyi gróf az önálló magyar vámterület eszméjével barátkozhatott meg, oly rejtvény előtte, melyre nézve más magyarázatot teljességgel nem találhat, mint legfölebb éppen azt, hogy Apponyi a közgazdasági reform kérdésének megoldására nézve tisztában nincs. Az önálló vámterület fölállítására való jogot kétségkívül mind Magyarország, mind Ausztria bírja, — de a monarchia két államának ezen joga tökéletesen azon jog, melyet két házastárs bir, hogy egymást tönkretegye. Ha gróf Apponyi Albert más véleményben van s ennélfogva a nemzetet tovább is az önálló magyar vámterület eszméjének részére megnyerni igyekeznék, ezt szóló ámbár nagyon sajnálná, azon biztos reménynyel vigasztalná magát, hogy a gróf ezen izgatásával épugy, mint minden más eddigivel, hajótörést fog szenvedni. Apponyi Jászberényben büszke öntudattal többek közt azt is mondá, hogy azzá lett, a mivé nem tud lenni a szabadelvű párt tagjainak egyike sem, t. i.: «a nép emberévé !» Ez állításának jogosultsága felett ítéljen a nemzet, mely perre nézve az egyedül illetékes bíróság. De miután Apa polgárkoronával, melyet Jászberényben nagyiére maga tett fel fejére, nem elégszik meg, hanem — amint az egész világ tudja — a miniszterségre is aspirál, figyelmezteti arra, hogy a jelenkor leghíresebb minisztere, Bismarck herczeg tulajdonképen ma sem a «nép embere», de legkevésbbé az, több mint húsz évi miniszterségének épen azon első nyolcz évében volt, hol mai nagy alkotásának alapját vetette. Arra tehát, hogy miniszterré lehessen, mint olyan fentarthassa magát, Apponyi grófnak még egész má valaminek kell lennie, mint a «nép embere» és itt most már állítja a szónok, hogy Apponyi gróf, ha az általa választott után megmarad, ama más valamivé soha, de soha sem tud lenni, t. i.: «a szituáczió emberévé». A szónok ezután áttér a saját gazdasági reform tervének kifejtésére. Ajánlja a gazdasági asszocziácziót a közép- és kisbirtokosok részéről s erre vonatkozó nézeteit hosszasabban, részletesen fejtegeti. Nézete szerint, ha a közép- és kibirtokos boldogulni akar, tökéletesen szakítania kell az eddigi primitív földmiveléssel és a modern gazdasági tudomány vívmányait értékesítő gazdálkodási módszert, vagyis az úgynevezett intenzív földmivelést kell követnie. A szónok részletesen kifejti ez eszméket, miközben érinti a hazánkban megindult agrármozgalmakat, és szó sok más intézkedésről is. A m. tud. akadémia a közgazdasági reformra nézve pályázatot hirdetett. A szónok azt hiszi, hogy beszédében mindazon kérdésekre, melyeket a pálya-feladvány tartalmára habár nem közvetlen és pontonkint, de mégis elég világos választ adott és igy az ország színe előtt az általa kifejtett közgazdasági reformot nemcsak a háznak, hanem a magyar tudományos akadémiának is ajánlja megfontolás végett. Beszédét így végzi: Uraim! méltóztassanak mai fellépésein merészségét kegyesen megbocsátani és meggyőződve lenni arról, hogy engem erre nem egyéb ösztönözött, mint a lelkesedés azon szent tüze, mely minden a haza javát és jövőjét illető kérdésnél bennem felgyűl és melyet csak is a haza iránti valódi szeretet képes feléleszteni. A haza minden felett. (Élénk éljenzés a ház minden oldaláról.) A következő szónok Komlóssy Ferencz, ki nagy zaj közt szólal fel. A mily nehéz feladatra vállalkozott akkor, mikor a ház által annyira odiózus antiszemita párt programmjával lépett föl, és úgy érzi, hogy nagy fába vágta a fejszét, midőn a felirati javaslathoz ő is hozzá szól. Csak azon tudat bátorítja és lelkesíti, hogy meg van győződve, miszerint e háznak többsége, ha nem is nyíltan nyilatkozik, de titokban vele érez. (Ellenmondások s derültség) Igazolja azt azzal, hogy ahány képviselővel eddig értekezett, valamennyi úgy nyilatkozott, „hogy vele együtt érez szívében, csakhogy mindenféle külső tekintetek nem engedik, hogy nyíltan csatlakozzék az antiszemita párthoz (Felkiáltások a jobb oldalon: Kik azok ? Derültség.) Sajnálja, hogy alig hogy képviselővé lett, már meg kellett győződnie arról, hogy a politikai rábeszéléstől ma nap mit sem lehet várni, azért előre sajnálattal kell kiemelnie, hogy ha bár a Pázmánok, Simorok vagy Samassák ékesszóló nyelvén beszélne, tudja, hogy más útra nem fogná terelni az egyesek meggyőződését. Az igazság szavát mondta és máris hallja előre az Írástudók és farizeusok kiáltásait, (Zajos derültség) a kik «feszítsd meg»-et kiáltanak, mert nem szeretik, ha a pap a politikába avatkozik, de különösen nem szeretik akkor, ha a pap saját lelkiismereti meggyőződését követve, nem alázza magát a kormány szolgájává, hanem saját meggyőződését kimondja. (Nagy zaj. Ellenmondások jobbfelől.) Hogy ez igy áll és hogy milyen sors vár fazon papokra, akik nyíltan ki merik mondani politikai meggyőződéseket, mutatja a legközelebbi tapasztalat. (Halljuk ! Halljuk!) midőn néhány pap ki merte mondani, hogy nyíltan az antiszemita párthoz csatlakozik, épen ezen oknál fogva megleczkéztettetett Aradon. (Nagy zaj. Felkiáltások. Rendre !) Ezen leczkét most is élénken érezzük, ezen leczke ma is fáj. (Zaj. Mozgás.) Az elnök (csenget): Parlamentáris gyakorlat szerint az uralkodó szavait bírálni nem szabad. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz: Nem is akarom bírálni, nem is fogom bírálli, hanem csak azt mondom, hogy a szavakat a kormány diktálta. (Hosszas zaj. Ellenmondások.) Tisza Kálmán min. elnök: Nem diktálta! Komlóssy Ferencz: Azonkívül a zsidó hatalmasok sugallták. (Nagy derültség.) Ezen aradi eszme visszhangzik a feliratban is, amely reframszerüleg abból áll, hogy a katholikus nap tartózkodjék attól, ami izgatásra vezetne. (Felkiáltások jobbfelöl: Helyesen van !) Ehez hasonló példát én csak az angol parlamentarizmusban, illetőleg az anglikánizmusban találtam, amely ravasz anglikánizmus (Nagy mozgás. Élénk derültség.) azon időben, a midőn O’Donnel a katholikusok érdekében föllépett, a mely ravasz, kétszínű anglikánizmus ... (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Rendre! Rendre!) Az elnök : Kérem a képviselő urat, se tessék itten vallásokról ily epithetonok alkatoi«»o<Ma mellett nyilatkozni. (Élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz : Ez csak idézet, történeti tény. (Zajos felkiáltások: Halljuk az elnököt! Nagy zaj.) Az elnök: (csenget). Én bármely elvnek és eszmének kifejezését a parlamentben helyén levőnek tartom; nem is szoktam eszmék s elvek ellen soha észrevételt tenni, de minthogy itt a képviselő úr egymásután a parlamentbe épen nem való dolgokkal foglalkozik, én kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy az efféle nyilatkozat itt nincs helyén. (Élénk helyeslés.) Angliával mi államilag úgy, mint a múltban, jelenleg is barátságos lábon állunk. (Zajos felkiáltások az antiszemiták köréből: Nem arról van szó! Halljuk! Halljuk!) és e házban az angol nemzet uralkodó vallását minden párt tiszteletben szokta tartani. (Nagy zaj és mozgás a bal és szélső baloldal egyes padjain. Élénk felkiáltások: Halljuk ! Rendre !) És ha Magyarországon vannak anglikánusok, azok a képviselő úr által az ő hitvallásukra alkalmazott epitheton miatt sértve érezhetik magukat. Azért kérem a képviselő urat, ne tessék itten vallásokról sértőleg nyilatkozni. (Élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz: Ismétlem, csak idézés között mondtam ezt és ez történeti tény, ezt elő lehet hozni, ez nem ellenkezik a házszabályokkal. (Úgy van! Úgy van az antiszemiták körében.) Tagadhatatlan, hogy valami sajátszerű az a politikai tér, de a papságnak mégsem szabad egészen visszavonulni a politikai tértől és pedig azért nem, mert a papság van arra hivatva, hogy figyelmeztesse a kormányokat, sőt a királyokat is, akik néha néha vétenek, ki figyelmeztesse őket hibáikra. (Nagy derültség a jobboldalon. Igaz! Úgy van az antiszemiták körében.) Ezért a papság fenntartja magának azt a jogot, hogy oda mondja a kormánynak: «ablata justitia quid sunt regna nisi magna introcinia.» Ennélfogva én felette csodálkozom, hogy az kormány annyira felzudult ellenünk papok ellen, és bennünket, különösen antiszemitákat annyira üldözőbe vett. Mert kérdezem, vájjon a pap nem mondhatja-e ki ép úgy egyéni meggyőződését, mint akármelyik más ember? És hol van az megírva, és hasznos-e a hazára, hogy valamennyi pap csak olyan nézeteket valljon, mint a kormány ? Kérdem, váljon okvetlenül szükséges-e, a hazára áldást hozó-e, hogy valamennyi pap egyúttal mameluk is legyen? (Élénk derültség.) Azon parancsban, hogy a pap mint szintén a fejededelem alattvalója, tisztelje a király jogait, nincs kimondva az, hogy önjogairól lemondjon. (Úgy van az antiszemiták körében.) Azért is az olyan papság, mely a trón lábainál hever, nem lehet a trónnak támasza. (Morgás jobboldalon.) Ennyit a magam ellenzéki álláspontom igazolására. A szónok ezután kijelenti, hogy az antiszemiták felirati javaslatát szívvel-lélekkel aláírja, meg lévén győződve annak áldást hozó reformtörekvésétől, (Élénk derültség jobbfelől), annak mindenn pontjáért küzdeni akar, és pedig elsősorban azért, mert meg van győződve, hogy épen ezen felirati javaslat van hivatva arra, hogy a maga korlátai közé szorítsa vissza a zsidó praepotencziát és megakadályozza azt, hogy a zsidóság forradalmi térre vezesse a népet. (Derültség), amennyiben a történelem azt tanítja, hogy a zsidóság ott, ahol nem tudott rábeszélő szóval hatni, forradalomhoz folyamodott. (Derültség). Páris városába indultak ki mindannyiszor a legnagyobb forradalmak, és íme a zsidószövetség, mely alliance Izraelitenek czinmi magát, épen Parisban ütötte fel sátorát, illetőleg trónszékét. Párisban székel még mindig az a tudás, még most is folyton rendezi a mindenféle zárdák és templomok bezáratását, azoknak kifosztogatását. (Derültség.) Különösen pedig e század eleje óta épen Párisban a zsidó synchedron is innen dirigálja az egész világot (Élénk derültség.) Szervezete oly nagyszerű, amily nagyszerű csak a szabadkőműveseké. Azért is értem, hogy a szabadkőmivesek kezet fognak a zsidókkal és mindenben egyetértenek velük. (Derültség.) És ezen zsidó szabadkőmives-szövetségnek egyik legújabb fattyú kihajtása nem más, mint az anarchizmus, amely anarchizmusnak úttörői és legkiválóbb szereplői szintén a zsidók közt találhatók. Ha valami, úgy az antiszemitizmus van hivatva arra, hogy összehozza a felekezeteket. (Hosszantartó élénk derültség.) Utal a maga példájára. (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk!) Oly kerületben lépett fel, mint katholikus pap, hol a választók háromnegyed részét evangélikusok képezik és nem jutott senkinek eszébe a mindenféle kortesfogás mellett azzal élni: hogyan tudtok ti evangélikusok katholikus papra, ellenségetekre szavazni? Másrészt oly kerületben lett megválasztva, mely pánszláv hírben áll. Ó magyar testestől-lelkestől. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ezt bebizonyította eddigi, habár szerény irodalmi munkássága által. Fellépett oly fészekben (Hosszantartó zajos derültség), oly helyen, hol állítólag pánszlávok székelnek. Már csak csupa kíváncsiságból szeretett volna látni ily pánszlávot, de nem sikerült látnia egyet sem. Meggyőződött arról, hogy ha vannak izgatások a nemzetiségek közt, ezek rendesen a kormányközegek által idéztetnek elő. (Zajos ellenmondás a jobboldalon. Hosszantartó élénk derültség.) Nyitramegyéről van szó. Valahányszor valamely tisztviselőnek nem áll rendben a szénája, azonnal pánszlávot kiált, hogy elfordítsa a figyelmet a fegyelmi eljárásra vonatkozólag és ezáltal időt nyer, míg az illetőt, kit pánszlávnak kiáltott ki, meg nem csípik, a mi nem igen szokott sikerülni. Innen látszik, hogy a nemzetiségi izgatásnak fixa ideája néhány úriembernek. A tót nép igen jó nép, csak az a kár, hogy a kormány nem törődik vele, illetőleg, hogy ezt a szegény, jóravaló tót népet nem részesíti azon kedvezményben, melyben más nemzetiségeket részesít. (Felkiáltások a jobb oldalon: Ez a pánszláv beszéd!) Szeretné, ha a miniszterelnök azon vidékre is elmenne és tanulmányozná az ottani viszonyokat, tudja,s hogy szíve megesnék sorsán, hogyha látná a nyomort, melybe a zsidóság hozta, három évvel aztán önmaga fogna fellépni antiszemita programmal. (Hosszan tartó, zajos derültség. Taps az antiszemiták körében.) Ami pedig a felekezetek közti izgatást illeti, ez is csak üres beszéd. Soha sem volt nagyobb összetartás a felekezetek között, mint most, mióta az antiszemitizmus létezik. (Derültség.) Ha vannak mégis súrlódások a felekezetek közt, ezt a zsidók csinálják, mert tudják jól, hogy ha a keresztények egymással kezet fognának,akkor szövetkezve a közös ellenség, a zsidók megdöntésére,csakugyan megdöntenék őket. Azért lármázik a zsidóság mindenfelé,azért, használ fel kisebb dolgokat,mint botrányokat a sajtó terén. Senki sem bizonyíthatja be, hogy az antiszemiták izgatnak, de igenis a zsidók. Bebizonyítja pedig ezt azzal, hogy utal ismét Francziaországra, utal az Allience Izraelite-re, utal Cremieuxnek, ezen szövetkezet alapítójának mondására, aki nyíltan felhívja a világ összes zsidóit, miszerint lépjenek össze szövetségbe és azt mondja: az alkalom közel van, midőn a világ összes kincseit mi fogjuk bírni. (Felkiáltások a jobboldalon : Nem úgy van!) így van szóról-szóra megírva. (Felkiáltások a jobboldalon: Nincs!) Íme tehét egy zsidó rabbi (Nagy derültség. Felkiáltások a jobboldalon : Nem rabbi, hanem miniszter !) hadat szén a keresztények összes politikai vallási intézményei ellen. És ezen zsidórabbi-recept csakugyan talált követésre, mert látjuk, hogy ezen zsidórabbi-recept nyomán megkezdődtek a mindenféle politikai mozgalmak, különösen pedig tény az, hogy az anarchizmus legtöbb tagja zsidó. Ezután áttér az Andreánszky Gábor br. által benyújtott felirati javaslatra, és előre kijelenti, hogy annak minden egyes pontját elfogadja, de miután igen sokan azt mondják, hogy nincs eléggé körvonalazva, gumírozva a programra (Derültség) azért kiván egy kis garnirunggal kedveskedni a háznak. (Derültség. Halljuk !) Először is megmondja azt, hogy mit nem akarnak ők a zsidóktól, hogy lássa be minden ember, hogy ők sem vallásilag sem fajilag nem üldözik a zsidót. Nem akarjuk őket emberi jogaiktól megfosztani jóllehet ők a keresztényeket gojimekat barom-magnak, tisztában állatnak nevezik. Azért szóló nem ért egyet Tichtével, ki politikai jogaik megvonását követelte, azt mondván, hogy csak akkor adjunk nekik politikai jogokat, ha sikerült fejeiket levágni és helyükbe újabb fejeket rakni, de olyanokat, melyekben egy zsidó gondolat sincs. (Derültség.) Kívánja, hogy legyen fejük, őszüljenek meg bűneikben és várják be kiérdemelt büntetésüket. (Élénk derültség.) Nem akarják őket Palesztinába kergetni, mint sokan mondják, maradjanak barátaik és pártfogóik örömére amíg őket az örvény szélére nem hozzák. (Derültség.) Simonyi Iván: Igen ám, de minket is velük együtt! (Derültség) Komlóssy Ferencz: Én nem féltem magamat. Az antiszemiták nem kívánják, hogy a zsidók a kereszténységet fölvegyék, mert ezáltal a keresztény egyház vajmi keveset nyerne. Azon felekezet, a mely a katholikusoknak czikkeivel pl. szent képekkel és szobrokkal kereskedik, nagyon is hajlandó volna Krisztus néhány ezüst fillérért eladni, akit már egyszer fölfeszített, (Mozgás jobbfelől), de más tekintetben sem kívánja ezt, mert a zsidók közül azok, kik a papi pályára lépnének, a kanonokságnál meg sem állnának. (Nagy derültség.) Ezt nem a maga érdekében hozza fel, mert ő oly téren van, oly párthoz szegődött, ahol sem infulák, sem arany keresztek nem teremnek. Nem kívánják továbbá, hogy visszavonassék a zsidóktól az emanczipáczió, hanem kívánják az emanczipáczió revízióját. Ami az 1867-ki emanczipácziót illeti, ezt a magyar nemzet örömmámorában tette és így imputáczió alá nem jöhet. (Nagy derültség) annyival kevésbé, mert igen nevetsége , hogy egy felekezet, amely nincs a törvényes vallásfelekezetek közé felvéve, emanczipáltassék. Innen jut eszébe az, vajjon mért kellett a zsidó és keresztény közti házasság? Érti a taktikát. Mert ez után akarták becsempészni őket:„Ahogy még nincsenek fölvevők a törvényesen bevett vallásfelekezetek közé, így akartak egy csapással két legyet ütni. (Elénk derültség.) Azokon kívül, amik az antiszemiták feliratában vannak, kivárja még, hogy oly cselédtörvény alkottassék, a mely szerint keresztény ember zsidó szolgájává ne lehessen, illetőleg magát zsidó rabigába ne görnyessze. (Derültség.) Kívánná, hogy a zsidó sajtó megrendszabályoztassék, azon zsidó sajtó, mely a kereszténység jelvényét s a keresztet már annyiszor sárba tapodta. Kívánná, hogy a vasárnap szorosan megölessék, illetőleg az erre vonatkozó törvény szigorúan végrehajtassák; kívánná,hogy az italmérési regálé a községek részéről megváltassék és a zsidó kezekbe többé ne adassék. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítására ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy egy külön adó hozassák be, t. i. a zsidó adó, türelmetlenségi adó czimén. (Élénk derültség.) Ez némileg kárpótlás volna azért, hogy nekik az emanczipácziót megadták. (Élénk derültség.) Az antiszemiták az erőszakos rendszabályoknak ellenségei, (Elénk derültség.) csak azt kívánják, hogy a zsidóság mindenhatósága némileg megszorittassék, illetőleg a rendes korlátok közé tereltessék. És mégis mért van nekik antiszemitáknak annyi ellenségük ? (Derültség és felkiáltások. Nincsen ellenségük !) Mindenféle melléktekintetek játszanak itt közre. Többnyire elfogultság vagy pedig az, hogy nem törődnek ezen kérdéssel, nem olvassák az antiszemita irodalmi termékeket. (Élénk derültség.) és nincsenek tisztában azzal, hogy az antiszemiták mit akarnak, sőt tán igen sokan vannak, akik még különbséget sem tudnak tenni a szemiták és antiszemiták közt. (Derültség.) Nem akarja a ház türelmét igen sokáig igénybe venni. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások az antiszemiták közt. Halljuk ! Halljuk !) Ha tetszik, akkor beszél, akár két óráig is. (Derültség. Felkiáltások jobbfelől. Elég.) Kérdi, miért félnek tőlük annyira a zsidók ? Attól félnek, hogy most fog beteljesedni a proféczia, mely azt mondja, hogy bekövetkezik az ő pusztulásuk, mert hogy egy pusztulás volt, azt tudja, t. i. a jeruzsálemi, de igen sokan és helyesen az antiszemitizmusban látják az erőt, mely meg fogja a zsidókat törni. A szónok megjegyzéseket tesz Zichy Antal és Busbach Péter beszédeire; ami Busbach kifakadásait illeti, azokat teljesen érti. Busbach olyan kerületet képvisel, ahol nagyobb részben zsidók szavaznak, ezeknek köszönheti megválasztatását és így erkölcsi kötelességének tartja őket védeni. Ami illeti az iparkérdésre vonatkozó egyes megjegyzéseit, arra nézve azt mondja, hogy ha Busbach magyar iparról akar behatóan szólani, akkor építtessen magának villákat nem Ausseében, hanem a Balaton mentén. Ha pedig jobban szeret ott építtetni, akkor választassa meg magát jövőre képviselőnek a Reichsráthba. A többire nézve behatóan majd az egyes törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával fogja elmondani nézeteit. (Helyeslés az antiszemiták körében.) A következő szónok Vámos Béla: Mindenekelőtt a függetlenségi párt által benyújtott felirati javaslatra reflektál, s azt igyekszik bizonyítani, hogy annak egyes pontjai a kormánypárthoz való közeledést jeleznek. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Kétségbe vonja azt, hogy a nemzet osztja a függetlenségi párt eszméit. Helyteleníti, hogy e párt felirati javaslatába fölvette a választások körül való visszaéléseket. Nem várta ezt különösen Irányi Dániel nyilatkozata után, aki azt mondta, hogy ő a létező törvényes eszközökkel a választási visszaéléseket végkép megszüntetné. Ha úgy áll a dolog, hogy valók azok a választási visszaélések és a létező törvényes eszközökkel orvosolhatók, akkor azt várta volna a függetlenségi párttól, hogy interpellációt intézzen e ház kebelében a kormányhoz, aztán követelje annak napirendre tűzését és végre indítványozta volna a kormány vád alá helyezését. Ha ezen út czélra nem vezet, akkor lett volna helye egy felirati javaslat .indítványozásával annak kifejezést adni, hogy a történendők a koronának is tudomására hozasanak. Ami a mérsékelt ellenzék politikai meggyőződését kifejező felirati javaslatot illeti, azt találta abban mondani, hogy abban messzelátó politika foglaltatik, pedig az már fizikai igazság, hogy messze látni inkább magasabb pontról lehet, de ezen válaszfelirati javaslat elolvasása után nem birt semmivel sem magasabbra jutni, mint azon válaszfelirati javaslat elolvasása után, melyet a ház bizottsága nyújtott be. Találkozott azonban benne kiindulva azon irányban, melyben vezetett, szirtekkel, melyeket a bizottság javaslatában nem talált ; találkozott czentralizáczióval és bürokratikus törekvésekkel, amelyeket már természetüknél fogva is perhíreskál. Beszéde további folyamában kritizálja a mérsékelt ellenzék föliratát, majd reflektál a Pulszky beszédére, s kijelenti, hogy ő határtalan bizalommal van a kormány iránt. Később áttér az antiszemiták felirati javaslatára, s kiemeli, hogy annak és Andreánszky bárónak definíczióit nem tudja összeegyeztetni. Aggodalmat támaszt benne az a tapasztalás, hogy az antiszemitizmus hazánkban, a nép körében, különösen a földmivelő nép körében kissé túlságosan terjed. Ez a lélekemelőnek nem mondható jelenség a nemzeti közszellemre nézve hanyatlást jelez, vagy fejletlenségre mutat Kijelenti, hogy az antiszemitizmusban a materiális irány által különben is jelentékeny mértékben megingatott jogtudatnak még nagyobb megzavarását látja. Látja benne még a néppolitika öntudatának megzavarását is. Beszédét így végzi: Előttem az antiszemitizmus úgy tűnik fel, mint midőn a jogegyenlőség áldásainak csak tegnap részesévé vált zsidóságot különösen akarja megrendszabályozni ma, mint a nemzet feladatainak félreismerése, sőt mint törekvés, elismerem nem badar törekvés a nemzetnek feladataitól, s természetes fejlődésétől való elterelésére. Az a hang pedig, melyre Andreánszky b. ur hivatkozott, hogy t. i. ez oldalon is volnának, kiknek szive helyeslőleg szólal fel, midőn az antiszemitizmusról hall beszélni, lehet az elfogultságnak vagy túlságosan aggódó fajszeretetnek, mint ezt Istóczy képviselő úrról is felteszem és az érzelmek azon nagy számának viszhangja, melyekről az antiszemiták egész listát állítottak össze részint elmélkedéseikkel, részint izgatással, de a szabadelvű haladás emberének gondolatvilágában az antiszemitizmus csak egy ítéletet szülhet, azt, hogy a múlt idők ásatnak fel sírjukból, azon idők, melyek felidézőit a nemzet nagy lantosa azzal gyanúsítja, hogy önző népszerűséget hajhászva, csak arra törekesznek, hogy babért fűzzenek önhomlokukra, oly babért, melyre nézve teljesen egyetértek a nemzet jövőjéért lángoló lyrikussal, midőn felőle így nyilatkozik: «Én nem irigylem babérotokat, penész van rajta és halotti szag.» (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elfogadom a bizottsági javaslatot. Az elnök a vita folytatását holnapra halasztja, a holnapi ülés második tárgya az első lajstromba sorozott kérvények tárgyalása lesz. Az ülés végződik 1 óra 50 perczkor. A képviselőház bíráló bizottságaiból. A képviselőház második bíráló bizottsága ma délután 3 órakor érdekes ülést tartott, melynek tárgya a bogdári választás ellen beadott petíczió volt. Az a körülmény, hogy a megtámadott madátum Tisza László úr, a miniszterelnök testvére részére adatott ki, nem kis mértékben feszélyezte a bizottság kormánypárti tagjait, akik aztán páratlan buzgalommal igyekeztek a kérvényben valami alaki hibát fölfedezni. Ezt a törekvést siker is koronázta s a kérvény elvettetett. Hogy nem oly okból, mely általános elismerésre tarthat számot, bizonyítja az, hogy a bizottság két ellenzéki tagja (Balogh Géza és Győrffy Gyula) a visszautasítás ellen, szavazott. Az ülés egyébként a következőleg folyt le. Jelen voltak a bizottság összes tagjai, a vádat Polónyi Géza budapesti és dr. Rezein Fábiusz lugosi ügyvéd képviselik, míg a választás védelmezésével mind a képviselőnek kijelentett. Tisza László, mind ennek választói Funták Sándor ügyvédet bízták meg. Gromon Dezső elnök megnyitván az ülést, Gál Jenő (felvinczi) terjesztette elő referádáját, s felolvassa a kérvényt. Ebben előadatik, hogy a Bogsánban ez év június 16-án megejtett választásról fölvett jegyzőkönyv szerint ugyan Tiszára 1041, Brediceanu ellenjelöltjére pedig csak 1035 szavazat adatott be, de ez nem felel meg a valóságnak, mert a választás eredménye meghamisittatott. A vesztegetés, erőszak napirenden volt, igy p. o. a bogsári szolgabiró pandúrokkal kergette szét Brediceanu választóit s azok egyébként is mindenféle zaklatásoknak voltak kitéve; de a kérvény ezúttal e dolgokra nem helyez súlyt, hanem csupán három visszaélést emér ki, melyek alapján a választás, mint a melynek eredménye a visszaélések által alteráltatott, megsemmisítendő. Az első s leglényegesebb sérelem az, hogy tizennégy Bilis községbeli választó, kiknek személyazonossága konstatálva volt, a választásnál visszautasittatott, mivel a szavazók lisztájának M. Z. közti részében a nevek mellett az életkor kitüntetve nem volt; e tizennégy választó, mint azt az általuk kiállított s esküvel is megerősíteni ajánlott nyilatkozatban kijelentik, szavazatát Brediceanura óhajtotta adni. Ezzel szemben áll az a körülmény , hogy Tisza Lászlónak az M—Z betűsoron belül fölvett választói, akiknek neve mellett ép oly kevéssé volt az mégis elmegy az elnökhöz, de megfontolta, hogy e látogatásnak már nincs czélja, s az talán helytelen is lenne. Jobb lesz, ha az áldott tanú kezd a dologhoz és önszántából nyilatkoztatja ki, hogy Wignemal ur túlélte nejét. Kétség nem fért a dologhoz, mert a hullát és a ladik roncsait éppen azon a helyen találták meg, ahol egy birtokos, becsületes, hitelt érdemlő személy látta elsülyedni. A távolság a fougerayi rév és a monettesi híd közt akkora, hogy Vignemal asszonynak legalább húsz perczczel meg kellett halni férje előtt, feltéve, hogy élt, midőn Rodh Ferrer ott hagyta a töltésen. — Édes Alfrédom, mond Polliméval egy kis szünet múlva, igen jól esik nekem ön által tudni meg, hogy aggodalom és lelkiismeret mardosás nélkül adhatom tudtára Daudierne asszonynak, hogy képes vagyok Germaine kisasszonynak, hozzá méltó vagyont tenni lábaihoz. Szükség esetében ön is bizonyíthatja. — Szólt nekik kételyeiről ? — Nem. Ma akartam megmondani, hogy az örökség kérdése még nincs eldöntve, s visszalépek, ha... — Most semmit sem mondjon meg. Ugye tisztán áll, minek visszamenni a múltra? Nagybátyám szőrszálhasogató, mint az ördög, vége-hossza nem lenne a kérdezgetésnek. Fia reám hallgat, menjünk együtt La Germaniérebe. Most már oda merek menni, miután megígérte, hogy kisegít a bajból. — A négyezer frank nálam van otthon, mondá készséggel a jövendőbeli sógor. Elmenjünk érte, akarja? — Hogy akarom-e ? Köszönöm édes barátom, helyreállítja hitelemet, mire igen nagy szükségem van. Holnap kifizetem tartozásomat, és esküszöm önnek, hogy meghálálom. Tehát annál maradunk, röpülünk mamához? — Kocsim már be lesz fogva. Ott leszünk fél óra alatt . . . visszafelé a menettesi hídnak jövünk. — Ez okos gondolat. Az állomáson tudakozódom az aranyszemüveges után, s ha otthon lesz, bemutatom önt neki. Arthur éppen ezt akarta, s ragyogott az örömtől. Most már volt egy szövetségese La Germaniéreben, s azt még nem tudta, hogy ellensége is van ugyanott. Karon fogta Germaine fivérét s úgy mentek ki a whistezők előtt, kik azt mondták : — Tehát a házasság bizonyos. Vignemalék vagyonát Párisban eszik meg. V. A vetélytársak. Édes Pomméval, bemutatom önnek Pontac urat, huszártisztet, ki csak néhány nap óta szomszédunk, s remélem még néhány napig az lesz. Pontac ur bemutatom önnek Du Pomméval Arthurt, házunk egyik barátját, kit gyakran fog La Germaniéreben találni. Öcsémet Daudierne Alfrédet nem mutatom be önnek. Elég alkalma lesz e semmirekellőt megismerni, tévé még hozzá Armand bácsi, miután a két idegen urat egymásnak bemutatta. Vignemal ur örököse negyed órával előbb szállt le kocsijáról, mint Vignemal asszony unokaöccse megérkezett, ki gyalog jött a parkon át. A véletlen, nagy mester. Megérleli a helyzetet, előidézi a jelenetet, és sietteti a megoldást. A két vetélytárs éppen a kellő időben találkozott a szalonban, hol az egész Daudierne család együtt volt, pedig nem készítették elő e találkozást. Pomméval megszabadulva a borzasztó nyugtalanságtól, egy perczel sem késett megjelenni La Germaniéreben az ifjú Alfréddel, ki oly fontos adatot közölt vele. Pontac a legnagyobb izgatottság, hosszas habozás után elhatározta, hogy követi a Germaine által adott tanácsot, mely inkább parancshoz hasonlított. Visszaadta a látogatást, mit Daudierne Armand Brettevilleben tett, és azon naptól kezdve oly összeköttetést kezdett meg, mely csak bánatot hozhatott reá, mert nem hizelgett magának azzal, hogy az házassággal végződhetnék közte, a szegény hadnagy, és egy fiatal leány közt, ki szüléstől ép oly gazdag hozományban részesül, mint a természettől. Egy előnye mégis volt milliomos vetélytársa felett. Régóta ismerte Pommévalt, s tudta, hogy az néhány nap óta nyilvános kérő, elfogadva az anya által, s udvarlásra engedélyezve a leány által; míg Pomméval nem is gyanította, hogy e szép szőke lovag, ki mintha a felhőkből hullott volna La Germaniérebe, bolondulásig szerelmes Germainebe, és a leány eddig még semmit se tett, hogy az ifjút elbátortalanítsa. Pomméval még arra sem emlékezett, hogy valaha látta, s neve egészen ismeretlen volt előtte. Pedig azelőtt bizonyosan találkoztak az arégi nagy utczán, a szünidők alatt, mikor Roger a St.Louis kollégiumban tanult, és Arthur egy magánintézetben tanulmányozta, mint kell nyakra valóját felkötni. De akkor mindketten gyermekek voltak, és tíz év Afrikában igen megváltoztatja az embert. A szép Arthur azelőtt sem igen ügyelt egy rosszul öltöztetett kisfiúra, ki nagynénje jótéteményéből tanult és ruházkodott, s voltaképen neki rokona sem volt. Még a tömegben sem vette észre, mely Vignemalékat a temetőbe kísérte. Roger jelen volt a szertartáson, de senkivel sem beszélt, és senki sem ügyelt reá. Legalább ő azt hitte, és volt oka azt hinni, mert egy örökös társat se ismert meg a falusiak közt, akik ott jelen voltak. De Pommévalnak is voltak előnyei Pontac felett : világbani jártassága, az öltözködés mestersége, és azon tehetsége, hogy a legmindennapibb dolgokat legválogatottabb szavakkal tudta elmondani ; bírta a divatos nyelvet és azon könnyedséget, melyet csak nőkkeli társalgásban lehet megszerezni. Roger ügyetlennek találta magát vele szemben; pirult, hogy úgy van öltözve, mint egy nyugalmazott katonatiszt, pedig nem volt igaza, mert a természettől előkelő alakja emelte ruházata egyszerűségét, és a szerénység nem ügyetlenség. Pommévalnak azon szerencséje volt, hogy ő érkezett elsőnek La Germoniérebe. Már a kandalló előtt ült Daudierne asszony és leányai közt, midőn Pontac megjelent a szalonban, melybe most lépett először. Pomméval gyönyörködhetett a zavarodottságon, melyet az utonérkezett kissé merev tartása elárult. Ő már horgonyt vetett a kikötőben, mikor a másik még csak most ért a hajózható vízhez. És ami több, Pomméval alaposan ismerte a viszonyokat. Régóta összeköttetésben volt Daudierneékkel. Tudta, hogyan kell tetszésüket megnyerni, a kisasszonyokkal egyről-másról csevegni. Nem volt csupa sóhajtozásra szorítva, mint egy tapasztalatlan szerelmes; kellő időben tudott bókokat érvényesíteni, valamint forró nyilatkozatokat tartózkodó modorral közölni. Míg ellenben Roger, előtte majdnem egészen ismeretlen vizeken evezett, s az óvatosság hallgatásra kárhoztatta, nehogy valami helytelent mondjon. — Miről beszélhetett volna még Germaine-nel is? szerelmüknek nem volt múltja, mert az csak a Lémonsziklai találkozásnál kezdődött, s a fiatal leány nem szólt e találkozásról senkinek. Daudierne asszony kisegítette a zavarból, anélkül, hogy fogalma lett volna a szolgálat fontosságáról, melyet neki ez által tett. (Folytatása következik: 1884