Egyetértés, 1884. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-09 / 279. szám
3 . EGYETÉRTÉS. CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 9. zoltság az indítványt az alispán enyhébb módosításával, a törvényhatósági közgyűlésre napirendre tűzte ki. Érdekes vita fejlődött ki az adófelügyelői helyettes (egy fogalmazó) jelenléte kérdésében. Cserna Vincze kifogásolta az adófelügyelői helyettes jogosultságát, mert az a törvény értelmében az adófelügyelőnek nem törvényes helyettese. A bizottság Fenyvessy Ferencz indítványát fogadta el, mely szerint a bizottság a közügyek el nem odázható érdekében ezúttal az adófelügyelői helyettes referádáját elfogadja és felette határozni fog, de jövőre felhívja az adófelügyelet, hogy akadályoztatása esetében helyettesét hivatalosan jelentse be a bizottságnak. A megyei ügyész óvást jelentett be az adófelügyelő képviselőjének referálása, s az arra hozandó határozat ellen. Az óvás felvétetett a jegyzőkönyvbe. 1884 letektől, egy vagy két országgyűlés tartamán meg kellene vonni a képviselőküldés jogát, azt jegyeze meg szóló, hogy részéről, bár első sorban azokat tartja büntetendőknek a kik vesztegetnek s csak másodsorban szókát, a kik meghagyják magukat vesztegelni, mégis szivesen hozzájárul a t. gróf nézetéhez, mert meg 1311 köződve, hogy ezáltal kormánypárti padsorok maradnának üresen, mert a legdrágább kerületeket többnyire kormánypártiak képviselik. A miniszterelnök Nagyváradon tett ama nyilatkozatáról, hogy ő ezelőtt ellenezte az országgyűlés tartamának meghosszabbítását, mert remélte a 74., törvény jó eredményét — de látva a választási mozgalmak romboló következményeit, most már maga is helyesli az öt éves cyclust» így szólott: <(Ha valamiről, úgy e nyilatkozatról valóban el lehet mondani, hogy «Difficile est satyram non serhere.» Az a hatalmas miniszterelnök, ki itt-ott 10 év óta áll.", Magyarország kormányának élén, aki már négy választást vezetett s így igen-igen bő alkalma lett volna a 74. választási törvénynek szigorú érvényt szerezni, elég gyönge volt bevallani, hogy ő már nem remél attól jó eredményt. Ugyan mi jogosíthatta fel a t. miniszterelnök urat e nyilatkozat tételére. Megpróbálta-e valaha a 74. törvény szigorú alkalmazását ? Semmi síttelett-e meg csak egyetlen egy törvényellenes eszközökkel végbevitt választást is ? Sújtott-e a törvény szigorával csak egyetlen egy lélekvásárló képviselőjelöltet is ? Sohasem tette , már pedig az bizonyos, hogy a legjobb a legszigorúbb törvények sem hozhatnak jó eredményt, ha csak a papiroson maradnak.ím az, miniszterelnök úr erélyesen alkalmazta volna a 74. törvényeket a választások nem fajultak volna úgy el , talán nem rendelkeznek akkor ma a nemzet többségével — de megkímélhtte volna magát és a nemzetet a választási mozgalmak romboló következményeitől.» Meglehetős részletességgel ecsetelte aztán a megyei tisztviselőknek a szatmármegyei képviselőválasztások alkalmával tanúsított eljárását ; a főispán mint vetkezte le főispáni méltóságát s szállott le kortesvezérnek, (Nagy zaj.) hogy tartott értekezleteket s miként erősitgette azok hangulatát ökörsüttetések és borméretések által. A szolgabirák nagy része mily buzgósággal követte e példát, s mily hűséges kísérői, tanácsadói voltak a kormánypárti jelöltek. Humorosan emlité föl, hogy egyik szolgabiró valószínűleg hivatalos tekintélyének emelése czéljából, még Petőfinek ama versét is eljátszotta: «A faluban utczanosszat, Muzsikáltatom magamat, bele palaczk a kezembe, Tánczolok mint ... (E szolgabiró Visontai Kovács László főkortese volt). Leírta a községi jegyzők és bírák presszionálását is. Kérte a megyei bizottmányt, hogy ez eljárások törvénytelen és erkölcsrontó oldalától eltekintve, vegye fontolóra azt is, hogy a különben is gyarló megyei adminisztráczió mennyi hátramaradást szenved az által, ha a tisztviselők hivatalos teendőiket félretéve, heteken át, egyedül a korteskedésre fordítják minden idejüket. Ő tudja — úgymond — hogy e par excellence kormánypárti vármegyében, indítványának elfogadása igen kétséges, de óhajtja, hogy lássák az illető tisztviselők hogy ha a többség nem is — de egy része a t. megyebizottsági tagoknak határozottan rosszalja ez eljárást s óhajtja, hogy lássa meg a nagyközönség, hogy ha megfogyott számban is, de létezik még Szatmár megye gyűléstermében a teljesen független embereknek egy kis csapata, mely sem a kormány gyakran igen hasznot hajtó kegyét sem a népszerűség igen múlandó dicsőségét nem keresi, hanem legjobb meggyőződését követve mindig készen áll ostorozni mindent amit rossznak tart — követte el légyen azt bárki is. Ezen indítvány és beszéd a kormánypárton zajos felháborodást keltett. Azon szavaknál, hogy a főispán leszabott székéből kortesvezérnek, Domahidy főispán maga is ingerülten szólott közbe, mire aztán a kormánypárt tagjai s a főispán szorosabb gárdája, tomboló lármát csapott, úgy, hogy indítványozó csak perczek múlva folytathatta szavait. Utána elsőben is Domahidy főispán utasítá vissza a korteskedés vádját, elismerte, hogy koraiakat tett, értekezleteket tartott, hogy működött a kormánypárt érdekében, de minthogy ő nemcsak főispán, de állampolgár, s így választó is, ez az nézete szerint joga volt. Aztán Ujfalussy alispán emelt szót a tisztviselők eljárásának védelmére. Nem akarván a lecsillapult kedélye, két újból izgalomba hozni s a szatmármegyei tisztviselők jó reputácziója érdekében, melyet bizonyára indítványozó is szivén visel, kérte, hogy indítványát vonja vissza. Kerekes Ágost volt képviselő válaszolt az alispán szavaira. Elég szomorú — mondd — hogy ily indítványt tenni kellett, de ha a tisztviselő urak annyira féltik jó reputácziójukat, miért adtak eljárdukkal alkalmat ily indítvány tételére. Név szerinti szavazással az indítvány 88 szótöbbséggel elveztetett. * Tolna megye főispánja Perczel István újra megsürgette a belügyminisztériumnál lemondásának elfogadására irányuló kérelmét. Hírlik, hogy Széchenyi Sándor gróf lesz Perczel utóda a főispánságban. * Karlocnáról írják lapunknak : Angyelits German szerb patriarcha Budapestről e hó 4-én székhelyére Karlóczára érkezett, hogy mint elnök jelen lehessen a kongresszusi választmány ülésén, mely a hó 6., 7. és 8-án Karlóczán tartatik meg. E gyűlésre megjelentek még Brankovits György temesvári püspök, dr. Maximovits Miklós stb. * Biskolcz haladása. Miskolczról írják lapunknak: Több, mint egy évtized óta Miskolcz folytonos haladás útján van. Nemcsak építészeti, hanem szépészeti szempontból itélve is, oly haladást tett, hogy sik egy évtized előtt látták, alig ismernek reá. Az elmúlt évben és az idén több díszes ház építését fejezték be. Ezek között legfeltűnőbb és legimpozánsabb a város tulajdonát képező kétemeletes ház, a városház terén. Ezt az épületet több évre az államvasuti üzletvezetőség részére bérelte ki az igazgatóság. Most újabban egy másik nagy palota építését tervezik s alapos reménye van a városnak, hogy a terv nem fog meghiúsulni. Janó Sándor kir. ügyész a megyeház mellett lévő dolgozó intézet szomszédságában fekvő telket az igazságügyi miniszter figyelmébe ajánlotta s azt árverés utján már meg is vették. Az egészen rendelkezésre álló teret már föl is mérték s az építendő ház tervének elkészítése iránt is történt intézkedés. Ez lenne az igazságügyi palota, mely magába foglalná a polgári, fenyítő ügyek, telekkönyvi intézmény és járásbíróságok helyiségeit az ügyes-bajos felek nagy kényelmére, minthogy most minden hivatal külön bérelt helyiségekben elszórtan működik. Ezeken kívül a palota alsó helyiségét fogháznak és börtönnek rendeznék be, még pedig a mai humanisztikus kor követelményei szerint. Valószínű, hogy az építkezést a jövő év elején már megkezdik. *■ Veszprém megye közigazgatási bizottsága e hó 6-án tartott rendes havi ülésében több érdekes ügy került szőnyegre. Véghelyi Dezső alispán jelentése szerint a mult hóban elintéztetett 1425 ügydarab, a megyei közgyűléshez áttétetett 6 db. A közigazgatási bizottság istatójába érkezett 206 db, ebből elintézésre vár 51 db. Tüzeset volt 14. Az alispáni jelentés után Cserna Vincze kir. ügyész szólalt fel s interpellálta az alispánt, igaz-e az a hir, hogy a volt megyei pénztárnok egyszer néhány száz forinttal többet adott át a megyei pénztárba, mely többlet csak később fedeztetett fel ? Az alispán ma még csak általánosságban nyilatkozhatik, mert a múlt hóban megválasztott főszámvevő csak most vizsgálja át az útfentartási alapot. A vizsgálat részleteiről a jövő havi ülésben ígér hivatalos előterjesztést tenni, de már most is jelentheti, hogy a kérdéses többlet nem az átadásnál lényeg, de a hold főszámvevő hibás összegezéséből került ki. Ez esetet — tekintettel főleg a volt péntztárnok ellen kimondott csődre — feljelentette a közlekedési miniszternek. A bizottság az alispán válaszát tudomásul vette. Ezután a szakelőadók tették meg jelentéseiket. Fenyvessy Ferencz a Veszprém és Pápa városokban előforduló postai rendetlenségekre hitta fel a kir. építészeti hivatalt. A bizottság elhatározta, hogy a postaügyek képviseletére hivatott kir. építészeti hivatal felhivatik, e sérelmes ügyek hivatalos és sürgős elintézésére. A kir. tanfelügyelő havi jelentésében indítványozta, hogy a községek köteleztessenek arra, hogy a felekezeti tanítóknak a tanító-ülésekre fuvar- és napidíjat adjanak. Fenyvessy Ferencz élesen kelt ki ez indítvány ellen, melyet törvényellenesnek mond. Hasonló értelemben nyilatkozott Kenessey K. megyei tiszti ügyész is. A bi- A magyarhoni ág. evangélikusok egyetemes gyűlése. A mára egybehívott egyetemes gyűlést fél 10 órakor ünnepélyes istentisztelet előzte meg a deáktéri evangélikus templomban, melyen az egyházkerületek küldöttei majdnem teljes számmal voltak jelen. A szuperintendensek papi talárjaikban, az egyházkerületi felügyelők díszmagyarban, karddal övezve jelentek meg.Az istentiszteletet Haan békéscsabai lelkész végezte. Az orgonaszó elnémultával Geduig dunáninneni egyházkerületi szuperintendens lépett az oltár előtti emelvényre és imát rebegett el, a mindenhatónak támogatásáért könyörgött az előttük álló nagy föladat megoldásához. Imáját e szavakkal végezte : «Tanácskozásaink alatt pedig honoljon szivünkben isten békessége.» 10 órakor az istentisztelet véget ért és az egyházkerület tagjai csoportosan fölvonultak az evangélikus gimnázium tágas dísztermébe, mely egészen megtelt az egybegyűltekkel. A hosszú zöld asztal középüléseit Prónay Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelő és Geduly Lajos, dunáninneni egyházkerületi szuperintendens társelnökök foglalták el. Ez utóbbinak oldalán Karsay Sándor, dr. Szeberényi Gusztáv és Czékus István szuperintendensek, amazon Szentiványi Márton, Fabinyi Teofil, Péchy Tamás és Sváldy Gyula, kerületi felügyelők helyezkedtek el. Prónay Dezső báró, miután üdvözölte az egybegyülteket és örömének adott kifejezést nagy számban való megjelenésük fölött, a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Evang. egyházunk nem foglal el oly külön állást, s nincs annyira izolálva, hogy ama fontosabb társadalmi kérdések, melyek általában a hazai közvéleményt foglalkoztatják és amelyek többé-kevésbbé a közeljövőben megoldásra várnak, hatásukat egyházunkon belül is ne érvényesítsék. Hazánk a múltban több, mint három századon át a legsúlyosabb harczokat, a legnehezebb küzdelmeket vívta, hogy léteiét, mint állam fenntartsa és másrészről alkotmányát, annak szabad fejlődését biztosítsa. Természetes, hogy midőn a múltban magának az országnak a létezéséért folyt a harcz, sem idő, sem alkalom nem lehetett arra, hogy az ország belső konzolidáczijának egyik föltételére, a magyar nemzeti közművelődésnek terjesztésére hasonló figyelem fordíttassék, mint a minél szerencsésebb helyzetben lévő államok nemzeti kultúrájuk kifejtésére fordítani képesek voltak. Midőn hazánk viszonyai kedvezőbbekké alakultak, természetesen amaz igyekezet lépett mindinkább előtérbe, hogy a régi idők mulasztásait minél gyorsabban pótolhassák és a nemzeti közművelődésnek ügyét leghatályosabban felkarolják. A múltban pedig az egyház karolván fel a nevelés és oktatás ügyét és az iskolák majdnem kizárólag az egyház kezében lévén, természetes, hogy hazánk közművelődés törekvései egyházunkat is a legközelebbről érdeklik. A haza minden művelt polgárára egyaránt kiterjedő nemzeti jellegű közművelődés lévén a legszebb, a legbiztosabb kapocs nagy történelmi hagyományok mellett, mely az ország polgárait egymáshoz fűzi, kiket e nemzeti jellegű kultura terjesztése által közelebb hozni egymáshoz és az összetartozás érzetét felkelteni s megszilárdítani bennök oly feladat, melynek az egyház, a mennyiben a hazai közművelődésnek egyik tényezője, kell, hogy megfelelni igyekezzék. Nekünk, talán más eszközökkel és más uton, de ugyanazon czél felé kell törekednünk, melyet e tekintetben ma az állam tűz maga elé. Az egyedüli különbség csak az, hogy minekünk elsősorban mindig az evangéliumba lefektetett valláserkölcsi elvekhez is viszonyítva kell eme közművelődési feladatokat tekintenünk. Egyházunk oly szép jogoknak van birtokában hazai alaptörvényeink értelmében és azoknak megőrzésére mindenkor méltán oly nagy súlyt fektetett, miszerint nem kételkedhetem, hogy e jogainknak sértetlen fentartására oly surt fog fektetni egyházunk minden tagja, hogy még áldozatok árán is kész volna e jogokat biztosítani. De még áldozat sem kívántatik tőlünk, csak az, hogy ismerjük fel helyesen, hogy saját érdekünk is tökéletesen azonos e tekintetben az állam legfőbb érdekeivel, hogy t. i. egyházunk ama szolgálatot, melyet a közművelődés érdekében akarunk, s a hazai közvélemény ma tőle megkíván, valóban teljesítse is. Mi természetesen nem téveszthetjük szem elöl, hogy gyülekezeteinkben a gyülekezeti tagok anyanyelvén is hhidettessék az evangélium , de másrészről el kell ismernünk annak szükségét, hogy ránk is vár a feladat, miszerint ama kultúrteendőket, melyek hazánkban ránk várakoznak, csak úgy fogjuk megfelelően teljesíteni, ha a magyar nyelv ismeretének minél tágabb körben való elterjedését is előmozdítjuk. Egyházunk demokratikus szervezete az egyházat alkotó egyes testületeknek, úgymint az egyes gyülekezeteknek, esperességeknek és kerületeknek is fenálló önrendelkezési joga biztosításul szolgálhat arra nézve, hogy itt jogtalan kényszer nem fog alkalmaztatni. De még az önérdekű egyházunk saját tagjaival szemben fenálló kötelesség is sürgősen követeli, sőt mintegy parancsolja, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam hivatalos nyelve ismeretének minél tágabb körben való terjesztésében tanintézeteink hátra ne maradjanak. Ne csak az képezze tehát feladatunkat, hogy a magyar nyelv ismeretének terjesztésére a hazai közművelődés érdekében munkálkodjunk. Ennél szebb, magasztosabb feladat is várakozik reánk. A haza szeretőjének erkölcsileg is nemesítő hatását felismerve, tanintézeteink — a legszerényebb népiskolától kezdve a középiskolák és egyetemes theol. akadémiánkig — iskolái legyenek a keresztény felebaráti szeretetnek s egyúttal a hazaszeretetnek is! Egyházunkban az egyetemes papság elve érvényesül ugyan, kétségtelen azonban, hogy az egyes gyülekezeteknek szellemére a lelkész gyakorol döntő befolyást. — Legyen ezért fő törekvésünk az, hogy egyházunk oly buzgó lelkészekkel bájon, akik gyülekezetük körében hirdessék mindenekelőtt az evangélium magasztos tanait ; de akik emellett soha se feledkezzenek meg arról, hogy az országban a felebaráti szeretet törvényeinek megvalósítását az által fogják leginkább megközelíteni és előmozdítani, ha a haza különféle anyanyelvű polgárai közt ébren tartják az összetartozás érzetét és feltudják kelteni a hazaszeretetet. Arra nézve pedig, hogy minek legyenek lelkészeink, amaz intézetek lesznek kétségkívül a legnagyobb befolyással, melyekből e lelkészek kikerülnek. — Fordítsuk tehát figyelmünket theologiai akadémiánkra ; legyen ez nemcsak a tudományok felszentelő csarnoka, melyben az evangélium magasztos igazságai magyaráztatnak, hanem legyen ez egyúttal oly intézet, mely hazai közművelődésünknek is szolgálatot tesz. Ama kérdések közül, melyek egyházunkat kiválóan érdeklik, nem először merül fel e helyen Horvát- Szlavonországok területén lakó hitborsosaink helyzete. Elődöm, nagyemlékű néhai Radvánszky Antal báró is utalt már ank, és fölhívta az egyetemes gyűlés, figyelmét e hitsorsosaink állapotára. Két egymástól lényegesen különböző helyzet forog fenn, s ez eltéréshez képest más-más álláspontot kell nekünk is elfoglalnunk. Egyrészről teljes mértékben figyelembe kell vennünk az 1708. évi XXX-dik törvényczikknek rendelkezését, mely Horvát-Szlavonországnak egyházi kérdésekben autonómiáját fentartja, másrészről nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy léteznek oly egyházaink, melyekre az 1791. évi XXVI. bezikk annak világos rendelkezése szerint kiterjedt s melynek tényleg egyházkerületeinkhez beosztva, egyetemes egyházunkkal is szerves összefüggésben vannak. Messze vezetne, ha nevezett országok területén lakó hitsorsosaink helyzetéről egyházi szempontból bővebben kívánnék szólani , de időszerűnek tartom annak kijelentését, amit szorosan meg kell tartani, miszerint egyrészről bármily rokonszenvvel kísérjük horvát-szlavonországi hitfeleink törekvéseit, az 1868. XXX. tezikk által élénkbe szabott korlátot teljes mellékben tiszteletben kell tartani ; de nem kevésbbé kell heveini arra is, hogy ama gyülekezetek, melyek az 1791. XXVI. tezikk alapján, — habár Szlavóniában feküsznek — egyházunk tagjai s e törvényes kapcsolatban s abból folyó jogaiknak zavartalan élvezetében megtartassanak. A megnyitó beszéd után, melyet a jelenvoltak több ízben zajosan megéljeneztek, fölolvastatott a lefolyt évről szóló egyetemes felügyelői jelentés, mely a következő pontokat foglalja magában : 1 . és reáliskolákról szóló 1883. XXX. t.-cz. már a múlt évben életbe lépvén, az ez évben tartott érettségi vizsgálatokon a törvény értelmében a kormány képviselője is jelen volt; fontos fordulópontot képez ez tanintézeteinknek életében, melyeknek helyzete nem csekély mértékben változott. Ma még tanintézeteink e megváltozott helyzetének gyakorlati következményei természetesen nem jelentkeznek teljes mértékben és így a jövő kérdése marad, valjon tanintézeteink fejlődésüknek ez újabb korszakában teljes mértékben fogják-e ama szolgálatot tenni egyházunknak, melyet a múltban tettek, amely szolgálatok reményében tartja fenn azokat egyházunk gyakran rendkívüli áldozatokkal. 2. A múlt évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 5-ik pontjában foglalt határozattal kiküldött egyetemes tanügyi bizottság üléseit 1884. évi január havában tartotta meg. E bizottság által az érettségi vizsgálatra vonatkozólag kidolgozott javaslat az egyetemes gyűlés határozatához képest közvetlenül a vallás- és közokt. minisztériumhoz terjesztetett fel, a bizottság egyéb javaslatai pedig a kerületekkel közöltettek. 3. A múlt évi egyetemes gyűlésen elrendelt feliratok felterjesztettek és pedig az 5-ik pontban foglalt határozat értelmében, illetőleg már az 1882. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 6. és 7. számú határozataival elrendelt felirat a helv. hitv. testvéregyház konventjének elnökével, nm. b. Vay Miklós főgondnok és Nagy Péter püspök úrral egyetértőleg megállapíttatván, mint hazai mindkét hitvallású evangéliumi egyház közös felirata lett a miniszterelnökhöz felterjesztve. E feliratnak a miniszterelnök részére való átadását K. Vay Miklós vállalta magára. Az illetéktelen keresztelésekre nézve benyújtott felterjesztésünkre a nagymagú vallás- és közokt. minisztérium 24727/8. számú intézménye érkezett, mely tudtommal már az egyházkerületek gyűlésein is be lett mutatva ; van szerencsém azt £ helyen tisztelettel bemutatni. 4. Dr. Masznyik Endre tanári vizsgája 1. évi január 29-én tartatott meg, mely vizsgánál jelen voltam s meggyőződtem, hogy theologiai akadémiánk Masznyik urban jeles erővel bir. — A félév már vége felé járván, a theol. akadémiában ez időben már rendes előadások nem tartattak s igy az alkalmat csak arra használtam fel, hogy újonnan berendezett épületének czélszerűségéről, megfelelő felszereléséről szerezhessek magamnak meggyőződést, egyúttal alkalmam volt arról is meggyőződni, hogy a theolog akadémia hallgatóinak, a lelkészre nézve is nem csekély fontossággal bíró zenében való kiképzésére és különösen az egyházi énekben való gyakorlására is nyujtatik alkalom, melyet az akadémia hallgatói megfelelően felhasználván, örömmel tapasztaltam az akad. hallgatóságnak az egyházi énekek előadásában való szabatosságát. 5. A Róth-Teleki-féle ösztöndíj ez évben is szabályszerűen kiosztatott. 6. Az egyetemes pénzügyi bizottság az egyetemes pénztári számadásokat megvizsgálván, azokat általában rendben találta, a bizottságnak erről felvett jegyzőkönyvét van szerencsém bemutatni. 7. Az egyetemes törvényszék a dunáninneni egyházkerülettől felebbezett egy ügyben, név szerint Glasztko és Szobotiszt egyházak közt a Havran és Chvojnicsa irtványok hovatartozása iránt folytatott perében ítélt; mindazáltal még érdemleges határozatot nem hozott s az ügyet a vizsgálat kiegészítése végett a dunáninneni egyházkerületi törvényszékhez utasította vissza. 9. Az erdélyi helv. hitv. egyházkerület igazgató tanácsa Nagy Péter erdélyi püspök gyászos elhunytáról értesített. Tekintve a szívélyes testvéri jó viszonyt, mely magyarhoni mindkét felekezetű evangélikus egyházaink közt fennáll és melyet ápolni, fentartani, megszilárdítani, s annak külsőleg is kifejezést adni utasításomhoz hiven, de egyéni meggyőződésemnél fogva is mindenkor kötelességemnek ismerek; arra késztetett, hogy ama súlyos veszteség alkalmából, mely az erdélyi reformált egyházkerületet nagyérdemű püspökének, néhai Nagy Péter urnak elhunyta által érte, őszinte részvétünknek egyetemes egyházunk nevében is, a gyászhir vétele után azonnal, az igazgató tanácshoz intézett táviratban, valamint az erdélyi ref. egyházkerület főgondnokához, báró Kemény Gáborhoz intézett részvétnyilatkozatban is kifejezést adtam. 9. Végül fájdalommal kell megemlékeznem egyetemes egyházunk három buzgó tagjának gyászos elhunytéról is, akik egyetemes bizottságainknak tagjai lévén, már e körülmény is arra indít, hogy róluk e helyen külön megemlékezzem. Az egyet. teol. akad. bizottság buzgó tagját vesztette el néhai Osztroluczky Géza békés megyei esperességi felügyelő elhunytéval; nem kételkedem, hogy egyetemes gyűlésünk is jegyzőkönyvben kívánja az ő emlékét megörökíteni. Vandrák András eperjesi tanárnak, az egyetemes tanügyi bizottság tagjának elhunytával protestáns tanári karunk egyik büszkesége költözött el az élők sorából. Félszázadot túlhaladó működése a tanári pályán, már magában véve is emlékezetes , de kettősen kell fájlalnunk Vandrák András elhunytat, ki ama tanáraink közé tartozott, kiknek működése kiválóan emelte protestáns tanintézeteink jó hírnevét. Vandrák neve evang. tanügyünknek történetével és fejlődésével válhathan, összeforrt. Legyen áldott emlékezete! Az egyetemes pénzügyi és slipendtáns bizottság Hervera György elhunytával egyik legbuzgóbb tagját veszté el, a ki hajlott kora daczára 0. bizottság ülésen alig hiányzott s annak munkálataiban tevékeny részt vett. Áldozatkészsége, mely párját ritkítja, maradandóvá teszi emlékét ; nem kétkedem, hogy mi is megörökítjük jegyzőkönyvben áldott emlékezetét. Geduly Lajos szuperintendens az egyetemes felügyelő jelentésének kiegészítéséül kéri a gyűlést, fejezné ki jegyzőkönyvileg részvétét Sdchner Pál pozsonyi tanárnak pár nap előtt történt elhunyta fölött, melyet az előbb elkészült jelentés még nem emllhetett föl. (Helyeslés.) Péchy Tamás : Tekintettel arra, hogy a protestáns testvéregyház Nagy Péter erdélyi püspök elhunyta által súlyos veszteséget szenvedett, kérem a méltóságos és letisztelendő egyetemes gyülekezetet, intézne ez alkalomból részvétiratot a testvéregyházhoz. Prónay dr. pártolja ez indítványt, mellesleg azonban megjegyzi, hogy — mint a jelentésből is kitűnik — ő már táviratilag kifejti részvétét. A gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Jelentette továbbá az elnök, hogy Török Pál elhunyt helv. hitv. püspök elhalálozása folytán özvegyéhez részvétiratot intézett. Felolvasta ezután Győry Elek egyetemes főjegyző az egyetemai tanügyi bizottság jegyzőkönyvét, mely a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. XXX. t. cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri megkeresés tárgyalásáról szólott. Itt élénk vita keletkezett ama pontot illetőleg, valjon érettségi vizsgálat tárgyai közé sorolandó-e a vallástan vagy nem. Geduly Lajos nem tartja czélszerűnek, hogy itt az egész középiskolai tanrendet újból tárgyalják. A minisztérium ez ügyben már felszólította nyilatkozattételre az egyes szuperintendenseket, kik aztán kijelentették, hogy igenis, a vallástan az érettségi vizsga tárgyát képezi és az abból nyert osztályzatnak ép oly érvénye van, mint bármely más tantárgyénak. Prónay Dezső br. kiegészitőleg fölemlíti, hogy e pont beható megvitatására tanügyi bizottságot is küldtek ki, mely a vallástannak a vizsgálati tárgyak közé sorozását mondta ki; a miniszteri utasítás ellenben kihagyta ezek közül a vallástant. Most már csak az az elvi kérdés forog fönn, valjon a minisztérium kihagyása daczára föntartandó-e a vallástan az érettségi vizsgálat tárgyai között, vagy nem. Fábry Tamás rimaszombati tanár sajnálattal látja, hogy a középiskolákban a vallástant egy rangra helyezik a mértani rajzzal. Sürgeti a vallástannak az érettségi tárgyai közé való felvételét, mit a tiszai kerület is határozottan követel. Büllner Mátyás soproni igazgató tanár ellenzi e követelést, mert a középiskolába evangélikusokon kívül más vallásúak is járnak, kiket nem lehet vizsga letételére kényszeríteni. (Fölkiáltások: Ez az illető felekezetek dolga.) Prónay báró leghelyesebbnek tartja, ha meghallgatják az egyes egyházkerületeknek ez ügyben hozott határozatát. (Helyes!) Karsay Sándor dunántúli szuperintendens: A jelen korszak az indifferentismus korszaka. A vallást ki akarják küszöbölni a többi tantárgyak közül, pedig az ugyszólva megállapitója az érettségi okának és én nem is tekintem művelt embernek azt, ki ismereteivel nem kapcsolja egyszersmind egybe az erkölcsi érzületet. Elfogadom a tiszai egyházkerület idevágó indítványát egész terjedelmében és igen szeretem benne hallani, hogy a vallástani érettségi vizsgálatot a kormány képviselőjének kizárásával kívánja megtartani. Dr. Szeberényi Gusztáv, a bányai egyházkerület szuperintendense szintén hozzájárul a tiszai kerület intdítványához. De kibővíti egyszersmind a határozati javaslatot oly irányban, hogy a vallásoktatással szakférfiakat bízzanak meg, ne pedig rokkant tanerőket. (Derültség.) Trsztyenszky Ferencz pozsonyvárosi esperes a dunáninneni kerület nevében kijelenti, hogy a vallástan az érettségi egyéb tárgyaival egyenlő fontosságúnak veendő. Prónay Dezső dr: Ily módon tehát az egyházkerületek a lényeget illetőleg egybehangzó határozatokat hoztak. Nem marad tehát más hátra, mint hogy az egyetemes gyűlés is határozatiig kimondja, hogy a vallástan az érettségi vizsgálat tárgyai közé sorolandó és a vizsgálat e tárgyból autonomies, vagyis a kormány képviselőjének kizárásával eszközlendő. Hunfalvy Pál: Itt egy akadály merül fel. Ha ugyanis a kormány képviselője kizáratik a vizsgálatból, mikép fogja aláírhatni azt’ az érettségi bizonyítványt, melyen a vallásimból is lesz kalkulus? Czékus István a tiszai egyházkerület superintendense: Az aggodalom nem áll, mert más olyasmi is van, ami befolyást gyakorol az érettségi bizonyítványra és amiről a kormány képviselőjének nincs tudomása. így például nem ismerik az évközben adott osztályzatokat, melyek határozott befolyással vannak az érettségi bizonyítványra és mindazonáltal aláírja azt. Hörk József theol. ’tanár: Eltekintve attól, hogy a hozott határozat az utasítás 26. §-ába ütközik, mely szerint a vallástanból nyert osztályzat nincs befolyással az általános osztályzatra, mi történik akkor, ha a tanuló csupán a vallástanból bukik meg? Vájjon a kormány respektálni fogja-e az ilyen tanulónak pótvizsgára utasítását, kinek képviselője mellőzésével adtak elégtelen osztályzatot? Szontágh Pál (nógrádi) : Ha már épenséggel azt határozta az egyetemes gyűlés, hogy a kormány képviselőit ki kell zárni, csatlakozom Hunfalvy Pál amaz indítványához, hogy ez esetben a vallástanból nyert osztályzatok külön jegyzékbe veendők, mert nem lehet a kormány kiküldöttét olyasminek aláírására kényteríteni, aminek tanúja nem volt. De nem is tudom, mi végből szükséges a kormány képviselőjének kizárása. Van nekünk talán valami eltitkolni valónk? Hisz e titkolózást aztán ellenünk használhatják- fegyverül azok, kiknek talán van rejtegetni valójuk, teszem, az óhitüek. A mi dolgunk tiszta. (Zajos helyeslés.) Ha a végzés még meggátolható, örömmel venném, ellenkező esetben Hunfalvy indítványának elfogadását kérem. (Éljenzés.) Geduly Lajos: Hiszen eltitkolni valónk nincs, de külön jegyzőkönyvek vezetése igen bajos dolog volna. A fölmerült akadályt talán el lehetne hárítani olykép, hogy a kormány képviselőinek csak passzív részvétel biztosíttatnék a vallástani vizsgálaton, vagyis hogy jelen lehetnének azon, de a kérdezéstől tartózkodniok kellene. (Ellenmondások.) Bánó József: Szontágh Pál megfeledkezett arról, hogy a kormány maga sem kívánja a vizsgákon való részvételt. Én úgy vélem, hogy a kormány ezt vallási szervezetünk iránti figyelemből teszi. Igaz, titkolni valónk nincsen, de ha a kormány figyelmet tanúsít irányunkban, nem kell magunknak reáerőszakolni a vizsgálaton való részvételt. Ha majd valami konkrét eset merül föl, például a kormány képviselője nem akarja majd aláírni az érettségi osztályzatok jegyzőkönyvét, akkor határozhat ez ügyben az egyetemes gyűlés, de amíg ily eset nem adja elő magát, indítványozom, tartsuk függőben a határozatot. (Helyes.) Batizfalvy tanár és Káldy Gyula kér. felügyelő azt kívánják, hogy a vallásvizsgát a kormány képviselője előtt tartsák meg. Czékus István szuperintendens: A tiszai egyházkerület indítványának tendencziáját tévesen fogták föl egyesek. Nem akarja az kizárni a minisztérium képviselőit a vizsgálatokból, sőt szívesen látja őket ott. De hát a kormány maga jelentette ki, hogy a vallásoktatás kérdésével nem akar foglalkozni. Ennyit tájékoztatóul: Geduly Lajos felolvassa a minisztérium képviselőire vonatkozó szabályzatot. Prónay Dezső dr.: A törvény szövege szabadságot ad a miniszteri képviselőnek kérdések tételére. Minthogy azonban a kormány vizsgálatainkra nem épen evangélikus képviselőket küld ki, a vallástani kérdéseknél nem egyszer kényes esetek merülnének fel. Bánó József nézetéhez csatlakozva, én is úgy vélem, hogy a kormány e körülmény figyelembevételével kerüli a vallásoktatásunkba való beavatkozást. Indítványozom tehát, ejtsük el ezúttal egészen a miniszteri képviselők részvételének kérdését és mondjuk ki csupán azt, hogy a vallástant az érettségi vizsgálat tárgyai közé sorozzuk és az abból nyert osztályzatokat egyenlő értékűeknek tekintjük más tantárgyakéival. A gyűlés közhelyesléssel elfogadja ez indítványt. Ezután a gyűlés bizottságot küld ki az egyetemes felügyelő elnöklete alatt a tanrend és tanterv megállapítására. A bizottság holnapután fogja beterjeszteni jelentését. Szóba került ezután Fejes Istvánnak, a sárospataki főiskola egyházi algondnokának indítványa, melyet a tiszáninneni ref. egyházkerület küldött át az evang. egyetemes gyűléshez. Ez indítvány az 1848. XX. törvényczikk 3. §-ának életbeléptetését s a felekezeti iskolák állami segélyezésére vonatkozó törvényjavaslat felterjesztését kéri. Trsztyánszky Ferencz pozsonyi esperes a dunáninneni kerület nevében, Szeberényi Gusztáv a bányai kerület s Karsay Sándor a dunántúli kerület nevében pártolják a tiszáninneni reform, egyházkerület indítványát. Zsilinszky Mihály a bányakerület nevében szólal föl. Fejtegeti a reformált egyházak iskoláinak sanyarú helyzetét. Nem tagadhatjuk — úgymond — hogy az uj törvények súlyosan megadóztatnak bennünket. Minden ket illeti és esperesi gyűlésen fölmerül az a kérdés, ki végezze a vallástanítást és ha ebben megegyeztek, ki fizesse a tanítást. Itt gyökeres reformra van szükség. Létezik egy tanulmányi alap, melyről nem tudni, országos-e vagy felekezeti. De e kérdés eldöntése nem tartozik most a gyűlés elé. A tanulmányi alapból, mely 9—10 millió forintot tesz ki, a számarány szerint az evangélikusokat és helvét vallásvaksit legalább 3 millió illetné meg. Az alapoknak ily különválasztásával , évszázados súrlódásoknak lehetne véget vetni. Benyújtja a következő határozati javaslatot: Tekintve azt, hogy az országos tanügy emelését czélzó újabb iskolai törvények intézkedései által a protestáns vallási polgárokra indirekte új meg új terhelt rovatnak, tekintve azt, hogy a protestáns egyház az ilyeténképen felmerült újabb költségek fedezésére külön alappal nem rendelkezik, s valahányszor az országos törvény követelményeinek megfelelni kíván, mindannyiszor a különben is terhes adókkal sújtott hívők áldozatkészségében kénytelen folyamodni; tekintve azt, hogy az 1848. XX. t.czikkben kimondott felekezeti egyenlőség és viszonosság elvével nem egyeztethető össze, hogy míg más hatalmasabb egyház legnagyobb részt állami alapítványokból tartja fenn iskoláit, addig a szegényebb protestáns egyház csupán híveinek filléreiből tartsa fenn állami törvények által szabályozott iskoláit; tekintve végre azt, hogy az 1868: Lili- törvényczikk a vallásfelekezetek egyenjogúságának az 1848: XX. t.-cz. alapján uj törvény utján való átalános szabályozását kilátásba helyezi, a bányakerület részéről és annak hevében van szerencsém indítványozni, hogy addig is, míg az országos tanulmányi alap jogi természete felett a törvényhozás végleges határozatot hozna — egyetértőleg a testvér helvét hitvallású egyházzal — tegye meg az egyetemes evang. egyház a kellő lépéseket arra nézve, hogy a hazai két protestáns egyház iskoláinak fentartása illetve segélyezése czéljából megfelelő tanulmányi alapot teremtsen. Prónay Dezső dr.: Miután itt egészen uj inditvánnyal van dolgunk, legtanácsosabbnak tartanám, ha azt előbb megvitatás végett leszármaztatnák az egyházkerületi gyűlésekhez. Az egyetemes gyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt. Tárgyaltatott ezután az alakulófélben levő brassói egyház ügye. Az egyetemes gyűlés az egyház fölállításához szükségelt 4000 forinthoz arányosan hozzájárul. Oly egyházak és iskolák szupplikácziójára nézve, melyek állami segélyben részesíttetnek, az egyetemes gyűlés azt határozta, hogy ama kérdést, várjon az állami segélyben részesülő egyházak szupplikáczió útján is gyűjthetnek-e, vitassák meg mindenekelőtt az egyházkerületek s ezek terjesszenek jelentést az egyetemes gyűlés elé. Az állam által segélyezett iskolák tanáraira vonatkozólag azt határozza az egyetemes gyűlés, hogy azok a nem segélyezett iskolák tanáraival egyenrangúaknak és egyenlő szavazati joggal felruházottaknak tekintendők. — Az állami segélyezést kérő eperjesi, békéscsabai, rimaszombati és selmeczi iskolák folyamodványait a tanterv kidolgozásaira kiküldött bizottsághoz tették át. A rozsnyói gimnázium szerződését az egyetemes gyűlés jóváhagyja. Az elkeresztelési sérelmek megszüntetése és a párbér beszedésére vonatkozó sérelmes rendeletek visszavonása tárgyában Prónay Dezső báró az ág. ev. egyház, Vay Miklós báró pedig a helv. hitv. egyház nevében kérvényt nyújtottak be a kormányhoz. Trefort miniszter egy leiratban felel a két reformált egyház kérvényére, melyben hajlandónak mutatkozik a sérelmeknek törvényhozási uton való megszüntetésére. A leiratot a gyülekezet a legnagyobb örömmel vette tudomásuk . A theol. akadémiai nagybizottságba Richter Edét és Káldy Gyulát választották, meg. Az egyetemes könyv- és levéltár ügye került ezután szóba. Boleschall Gábor levéltárnok jelenti, hogy a ritka művekben bővelkedő könyvtár már meglehetős rendezett állapotban van. Indítványozza, hogy az egyetemes gyűlés szerezisse be Luther munkáinak egy Németországban megjelenő kiadását. A gyűlés a kért összeget megszavazza. Végül Jeszenszky Miklós tanár, Scholz lelkész és Omaszta ügyvéd ügyeire vonatkozó kérvényeket jelentéstétel végett a bizottsághoz utasították. Az ülés 1 óra után ért véget. A holnapi folytatólagos gyűlés d. e. 9 órakor kezdődik. * * * Az anyakönyvek magyar nyelven való vezetését illetőleg Haviár Dániel orsz. képviselő a holnapi gyűlésen következő indítványt fogja tenni: Indítvány. Minthogy a bányai, tiszai és dunántúli kerületek már összes lelkészeiket utasították az iránt, hogy az anyakönyveket kivétel nélkül magyar nyelven vezessék, s a dunáninneni kerületben is 3 esperesség öt ellenében hasonlóan nyilatkozott, minthogy az 1868. évi XLIV. t. ez. 14. §-a szerint ugyan az egyházközségek jogát képező anyakönyveik vezetésének nyelvét meghatározni, de csak egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül, tehát a felsőbb egyházi hatóságok ezen kérdésben kétségtelen beleszólással bírnak ; minthogy ugyanazon törvény 15. §-a értelmében al könyvek, ha nem magyar nyelven vezettetnének, az állam hivatalos nyelvén is fölterjesztendők az állami felügyeleti jog gyakorolhatása czéljából s ugyanazon törvény 16. §-a szerint a felsőbb és legfelsőbb egyházi hatóságok az államkormányhoz intézett beadványaikban ügyviteli nyelvükön kívül hasábosan a magyar nyelvet kötelesek használni, minthogy egyházunk demokrata alapon lévén szerezve, minden lelkész a legmagasabb egyházi állásra is megválasztható s így a magyar nyelvet már ezért is bírnia kell, s illetőleg annak tudása tőle megkövetelhető, eltekintve attól, hogy a felekezeti néptanítóktól a törvény határozottan megkívánja a magyar nyelvnek oly mérvben tudását, hogy azt mint köteles tantárgyat tanítsa s egyházi szervezetünk szerint felekezeti népiskoláink közvetlen felügyeletére lelkészeink hivatvák s az ellenőrzéshez elmaradhatatlan kellék a magyar nyelv tudása; minthogy érdekében áll egyetemes egyházunknak, hogy az anyakönyvek vezetésének kiváltsága lelkészeink, mint egyházi hatóságok kezében megmaradjon; minthogy az anyakönyvek az állam fontos érdekeire közvetlen vonatkozással biró közokiratok, melyek egyedül nyújtják hitelesen a népmozgalmi adatokat s így indokolt, hogy azok bárki által érthetők s ennek folytán könnyen használhatók legyenek; minthogy az anyakönyvek vezetéséhez nagyobb nyelvi ismeret nem szükséges, a mennyiben azok vezetése megállapított rovatoknak, nevekkel és számjegyekkel kitöltéséből áll , minthogy azon intézkedés, hogy az anyakönyvek magyar nyelven vezettessenek, sem az egyházak tagjainak anyanyelvét nem sérti, sem pedig semmiféle nemzetiséget bántólag nem érint s akadályul a hiteles anyanyelv fejlesztésének egyáltalán nem szolgál, végre minthogy a magyar ágostai hitvallású evangélikus egyetemes egyház a magyar nemzetnek alkotó részét képezi, annak intézményei fejlesztéséhez saját czéljai meghiúsítása nélkül mindenkor hozzájárul s ennek szívesen adja mindenki tényekben is kétségbevonhatlan kifejezését: mondja ki az egyetemes közgyűlés, hogy egyházaiban az anyakönyvek kivétel nélkül magyar nyelven vezetendők. Budapesten, 1884. okt. hó 7-kén. Haviár Dani, mint a bányai kerület egyik küldöttje. KÜLFÖLD. — okt. 8. A nílusi expediczióra javában folytatja Wolseley tábornok Vádi-Halfában a készületeket. Úgy látszik tehát semmi alapja sincs azoknak a híreknek, melyek szerint az expedíczió tervét az utóbbi napokban ismét el akarták ejteni, tekintettel arra, hogy Gordon tábornok bevonult Berberbe s így bebizonyította azt, hogy maga is helytt tud állani az arabokkal szemben. Gordon helyzete a berberi séta daczára sem lett jelentékenyen jobb, mert szárazföldön egyiptomi katonái nem állhatnak meg tízszerte kisebb számú ellenséggel szemben sem, s az utóbbi diadal is csak a gőzhajóknak köszönhető. De hogy ezek sem nyújtanak teljes biztosítékot, mutatja a szerencsétlenül járt Stewart ezredes és kíséretének halála, kik a Berberbe nyomult Gordonnak hátvédét képezték. Mint távirataink jelentették, Stewarttal együtt lelte halálát a khártumi franczia konzul, M. Herbin is, ki szintén részt vett az expedíczióban. Mint ez az eset mutatja, a nílusi expedíczióra nagyobb szükség van, mint valaha. Többször volt említve, hogy a khinai kormány nemcsak azt állítja, hogy a Tonking kiürítésére vonatkozó határidőt a tienczini egyezségből Fournier kapitány Li-Hong-Csang kérésére kitörölte, hanem ezt az állítását az illető irat fotográfiai másolatának szétküldésével is bizonyítgatja. Ezzel szemben Párisban határozottan azt állítják, hogy az a fotográfiai másolat nem egyéb, mint hamisítvány. A lapok most közvetlenül Fournier kapitányhoz fordultak felvilágosításért, s a National kijelenti, hogy Fournier becsületszavára állítja, hogy az egyezség szövegén sem nem változtatott, sem abból semmit ki nem törölt s hozzá nem toldott. A Journal des Débats szerkesztőjéhez pedig a kapitány a következő levelet intézte: «Noha ön jónak látta, hogy engem előtérbe állítson, bizonyára nem várja, hogy lapjában hosszas magyarázgatásokba bocsátkozzam. Egy becsületes ember szava épen annyi hitellel bír, mint a Li-Hung-Csang titkáraié. Azt a nyilatkozatot, melyet ön tőlem kívánni látszik, ezelőtt két hóval volt szerencsém a miniszterelnök kezeihez juttatni. Ez az én lelkiismeretemet megnyugtatja. Ami pedig azokat illeti, akiket ez a hivatalos eljárás — az egyedüli, melyet követhettem — ki nem elégít, azoknak kardommal állok rendelkezésükre, ki eddig senki elől meg nem hátráltam.» Franyaországnak Angliához való viszonyáról szólva, a Republique française a következőket mondja: «Mi az engedmények terén olyan messzim mentünk, a mint csak lehetséges volt, s Angliához való jó viszonyunk kedveért még saját érdekeinket is sértettük. Csak akkor állottunk meg, amidőn láttuk, hogy az angol szövetség tulajdonképen csalódás. Ez a politika elkülönített bennünket, amit különben csak kevéssé éreztünk meg. Nem is sietünk ebből az elkülönzésből kilépni. Sőt még az sem esik nehezünkre kijelenteni, hogy a többi hatalmakhoz való kényszerű közeledésünk, amire hasonló érdekek fognak vezetni, Angliával való egyetértésünkért nem kárpótol bennünket. ÚJDONSÁGOK. — október 8. — Személyi hírek. A braunschweigi herczeg Sybillanottból érkező hir szerint megbetegedett. — Canzio tábornok, Garibaldi veje, mint Génuából táviratozzák, kolerába esett. — A német trónörököst, ki jelenleg Griesben időzik, közelebb meglátogatja legidősb fia Vilmos porosz herczeg. — Arnulf bajor herczeg az őszt Niksicsben vadászva tölti, mint