Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-26 / 84. szám

1885 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 84. SZÁM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, MAR* SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-DXCZA 1. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK, CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 30 írt­­ Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre .. 10 frt­­ Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-, Orosz-, Török-, Görög-, Spanyol­­országokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta­­szerződéshez tartoznak, negyedévre 8 frt 30 kr, Bey Mám 6 krajcz&r, KIADÓ­HIVATAL: BUDAPEST, IV. J­IMZŐ-UTCZ­A 1. E& HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL; Hirdetéseket felvess a külföldön: Biaben: Főügynökség­ünk: Stern Mórit* kiírt detéai irodája, I. Wolfzeile Nr. 22. Oppelik A., I. Stubenbastei Nr. 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallfischgasse 10« Daube G. L. és Társa, I. Wolizeile Nr, It, Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. Wolizeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wolizeile Nr. 25. Frankfurtban a/M.: Daube G. L. és Társa. Pártiban: R. Mosse, 40, r. Nctre-Dama-<2,-Vréi, Agenee Hava* (place de la BourseL Budapest, márca. 25. Anglia és Oroszország közt a famózus egyezség után is, mely szerint a határkérdés eldöntéséig a csapatok nem nyomulnak előre, feszült maradt a helyzet. Az orosz lapok legkevésbbé sem titkolták az angol kormány meghátrálása fölött való örömüket, az angol sajtó pedig máig is heves támadásokat in­téz a Gladstone-kabinet ellen. Az egyik angol lap kiszámította, hogy Oroszország a Kaspi tavon túli Mervben, Turkesztánban és nyugati Szibériában több mint 35 zászlóaljjal, 10 kozák-ezreddel és 12 üteggel (körülbelől 100 ágyúval) rendelkezik. Ezen­kívül pedig az orosz félhivatalos lapok egész nyílt­sággal vallották meg, hogy a birodalom belsejéből csapaterősítések indíttattak el az afghán határra. Erre aztán Anglia is erősebben kezdett készülődni, s a Gladstone-kabinethez legközelebb álló Daily Notes ismét azzal áll elő, hogy be nem látható, mikép lehet fenntartani a békét, ha Oroszország le nem mond a maga igényeiről. «Ha az emír teszi hozzá , a jövő héten (Lord Dufferinnel való találkozása alkalmával) arra szólítaná föl Angliát, hogy nyújtson neki támogatást az orosz invázió ellenében. Anglia ezt a kérést nem utasíthatná vissza, s akkor a háború nem csupán Ázsiára szo­rítkoznék.­ A többi lapok pedig megelégedéssel konstatálják, hogy az afghán határon 50,000 főnyi angol had áll harczra készen, de a Times kalkuttai levelezője azt kívánja, hogy még másik 50,000 em­bert kell odaküldeni. Nevezetes momentum az afghán határkérdésben az is, hogy mint Fitzmaurice államtitkár tegnapelőtt az alsóházban kijelentette, a fentebb említett egyezség, mely az orosz és afghán csapatok jelenlegi hadállásainak megtartásáról szól, nem foglaltatott írásba. Az angol kabinet közzétette az Egyiptomra vo­natkozó diplomácziai levelezést. Ez iratokban első­sorban a szuezi csatorna ügyében összehívandó ér­tekezletről s az ez iránt folyt tárgyalásokról van szó. Granville külügyminiszter legelőbb azt kifogásolta, hogy az értekezlet Párisban ülésezzék és e czélra Londont indítványozta. Waddington, a franczia köz­társaság képviselője, kijelentette, hogy Francziaor­szág, Németország és Ausztria-Magyarország elle­nezni fogják az értekezletnek Londonba való össze­hívását. E nyilatkozatra azután Granville belenyu­godott abba, hogy Párisban üljön össze a konferen­­czia. Az alsóház hétfői ülésén az ellenzék részéről bejelentetett, hogy az ellenzék nem fogadja el az egyiptomi pénzügyek rendezése végett kötött egyez­ség tárgyában előterjesztett javaslatot, és hogy ezen szándékát határozati javaslattal fogja indokolni s egyszersmind ki fogja jelenteni, hogy az egyezségben foglalt javaslatok, valamint a Szuez-csatorna tárgyá­­ban történt megállapodások nem kielégítők és a kormány által kötött egyezséget nem igazolják. Mi­után azonban Gladstone tegnap kijelentette, hogy az egyiptomi pénzügyi egyezményt kabinet­kérdéssé teszi, Labouchére visszavonta a maga határozati javaslatát. Az ellenzék főkép azon ütközött meg, hogy az egyezmény sehol sem mondja ki azt, hogy a kölcsönnek a hatalmak által való garancziálása nem foglalja magában az egyiptomi ügyekbe való nemzetközi beavatkozást, miként ezt Childers mi­niszter a múlt héten kijelentette, s így nyilván té­vedésbe akarta ejteni az alsóházat. A francziák tonkingi sikeres hadműveletei után az a hír kelt szárnyra, hogy Khina ismét alkudozni óhajt. Ezzel ellenkezőleg a londoni Saint James’ Gazette arról értesül, hogy a franczia kormány ér­tésére adta a berlini khinai követnek, hogy óhaj­tandó volna ismét megkezdeni a békealkudozáso­kat, de a khinai követ egész világosan kijelentette, hogy Khina soha sem fog ráállani hadikárpótlás fizetésére, úgy hogy ha ismét megkezdetnének a békealkudozások, ez valószínűleg azon az alapon fog történni, hogy Tonking átengedtessék a fran­­cziáknak. Úgy vélik, hogy Khina bele fog egyezni Formosa ideiglenes megszállásába. Hogy vájjon a tárgyalások a berlini követség útján, vagy Peking­b­en fognak-e folytattatni, az még nem ismeretes. Budapest, márczius 25. A főrendiház márczius hó 26-án délelőtt 11 órakor ülést tart, választassék ötven tag, de az egész főrendiház által, mert csak a ház mint ilyen képez oly testületet, a­mely ilynemű választással megbízható volna, és mivel a mágnások, mint olyanok, nem képeznek testületet. A harmadik indítvány — mely legmesszebbre megy — úgy szól, hogy emez ötven tag mindenkor új­ból, választás útján, kiegészítendő lesz. — Még na­gyobb vitát fog előidézni amaz előrelátható indít­vány, hogy az új törvény csak 1887-ben, az ország­gyűlés tartamának lefolyása után, lépjen életbe, mely indítvány csak csekély támogatásra számíthat. Jó forrásból közlik velünk, hogy a kormánypárti képviselők egy része ma délelőtt értekezletet tartott a főrendiházi kompromisszummal szemben elfog­lalandó álláspontra nézve. Az értekezletet a kor­mánypártnak egyik előkelő tagjánál tartották, aki egyúttal a mozgalom kezdeményezőjének tekint­hető. Mindössze körülbelül harminc­an vettek részt az értekezleten, de valószínű, hogy még sok­kal többen vannak ezekkel egy nézeten, a­kik, ha majd a főrendek által letárgyalt felsőházi törvényjavaslat visszakerül a képviselőházba, hatá­rozottan ellenezni fogják a gyökeresen megváltozta­tott törvényjavaslat elfogadását. A mai értekezleten két óra hosszat vitatták a kompromisszumot, a szó­nokok mindegyike más-más szempontból támadta azt meg, de abban valamennyien egyetértettek, hogy az elvetendő és végül abban állapodtak meg, hogy a képviselőházban ellene fognak szavazni. A jelen­levők egyike azt is hangoztatta, hogy jó lenne a sza­badelvű klubban kijelenteni, hogy a kompromisszum feletti szavazás nem képezhet pártkérdést, hanem ellenkezőleg a párt minden egyes tagjának jogában áll tetszése szerint igennel vagy nemmel szavazni. A félhivatalos Bud. Gorr. írja: A főrendiház mó­dosításáról szóló törvényjavaslatnak részletes tár­gyalását előre láthatólag még e héten teljesen befeje­zik, habár a javaslat egyes pontjainál nagyobb viták várhatók, a vitás pontok száma azonban semmikép se lesz nagy. Első­sorban a czenzus megállapításánál lesz vita s ellenzéki oldalról 2000 frt, más oldalról pe­dig 2500 frt fog ajánltatni.E két ajánlat közül azonban egyiknek sincs kilátása arra, hogy száznál több szava­zatot nyerjen, még ha az egész ellenzék, mely a tör­vényjavaslatot általánosságban nem fogadta el, to­vább is részt venne a tárgyalásokban, a­mi pedig az ellenzék körében tegnap óta uralkodó hangulat­ból következtetve, épen nem bizonyos. A javaslat­nak amaz intézkedését, mely szerint az indigenák­­nak egy bizonyos határidőig nyilatkozniok kell a magyar főrendiházi tagság tekintetében, több oldalról meg fogják támadni, azonban az el­­lenindítványt kevés szavazat fogja támogatni, minthogy dualisztikus monarchiában és a mi viszo­nyaink között teljességgel nem engedhető meg, hogy valaki egyidejűleg a magyar és az osztrák, vagy más külföldi törvényhozásnak is tagja le­gyen. A leghevesebb vita a 25. §. körül fog tá­madni, melyre nézve több lényegesen módosító in­dítvány várható. Egyik indítvány — melyet tekinté­lyes kisebbség fog támogatni — odairányul, hogy csak a mágnások maguk közt válas­szanak egyszer s mindenkorra ötven mágnást azok közül, kik a czen­zus miatt jogaikat vesztik; a második indítvány ama szakaszt akképen akarja módosítani, hogy ugyan­csak a czenzus miatt kimaradandó mágnások közül A közjegyzői törvény módosításáról szóló törvény­­javaslat tárgyalását, mint röviden már említettük, tegnap folytatta az igazságügyi bizottság. A javaslat 19. §-a helyett az előbbi üléseken elfo­gadott szakaszok kerülvén folytatólagos tárgyalás alá, megállapíttattak ama jogügyletek, melyekre vonatkozó­lag az okirat bizonyító ereje a közjegyzői okiratokra korlátoltatik. Ezek közül Teleszky indítványára kiha­gyattak a miniszteri javaslatba felvett ama jogügyletek, melyek a gazda és gazdai hatalom alatt álló személyek között köttetnek. Hosszabb vita után, melyben Te­leszky, Hodossy, Haviár, Lészay, Mandel és Gáli vettek részt, megállapította a bizott­ság váltóknál amaz eseteket, melyekben az aláírás hitelesítése kívántatik. Következett a javaslat 20. §-a, mely arról intézkedik, hogy közjegyző az általa felvett vagy hitelesített okiratok alapján a hatóságokhoz intézett beadványokhoz meghatalmazást csatolni nem tartozik. — Engelmayer előadó ez intézkedést, a­mennyiben ez telekkönyvi beadványokra vonatkoznék, a telekkönyvi rendtartáshoz tartozónak véli. — Mandel indítványozza, hogy e szakasz kihagyagyassék, mert az okirat felvétele még nem foglalja magában a megbízást. — Teleszky a meghatalmazást csak akkor tartja mellőzendőnek, ha a megbízás magába a közjegyzői okiratba fel­vétetik, mely megbízást bélyegmentesnek mondaná ki. Lészay a meghatalmazást közjegyzői okiratoknál feles­legesnek tartja, azonban kívánatosnak véli a magánokira­toknál és hitelesített aláírású okiratoknál. Berczelly miniszteri tanácsos utal a joggyakorlatnak a felvetett kérdésben mutatkozó különböző irányban való fejlődé­sére, mely az intézkedést szükségessé tette és a javaslat fentartását óhajtja. Hodossy a meghatalmazás igazolá­sát mindazon esetekben kívánja, a­melyekben a törvény átalában a képviseletnél meghatalmazást kíván és a sza­kaszban javasolt intézkedés kihagyása mellett szól. Haviár a szakasz kihagyása mellett nyilatkozik úgy a közjegyzők, mint a közönség biztonsága érdekében. Gáli a Teleszky indítványát pártolja. Erre a bizottság szótöbb­séggel a szakaz kihagyását határozta el. A javaslat 21. §-a, mely a keresztvonásokkal történt hitelesítésről szól, Teleszky által indítványozott újabb szövegezésben fogadtatott el. Ezzel az ülés véget ért. Legközebbi ülés a húsvéti szünetek után fog tartatni. Bécs, márczius 25. Az osztrák képviselőház e hó 24-iki ülésében az északi vasútról szóló javaslat tárgyalása alkalmából újra botrányos jelenetek játszódtak le. Távirati tudósításunk­ban röviden már megemlékeztünk a botrányról, melyről pótlólag a következőket írják: Mikor az elnök kihirdette a ház határozatát, nagy mozgalom támadt a szorongásig megtelt felső karzaton. Először hangos zúgás volt hall­ható, azután perczekig tartó pisszegés támadt, miközben olykor-olykor «pereat» és «pfuj» kiáltások voltak hallha­tók. Egyszerre csönd lett, mely pár pillanatig tartott, minthogy egy ismert képviselő a házszabályokhoz szólott. Ez volt úgy látszik a jel a viharos karzati demonstrá­­cziókra. Mintegy jelszóra a dörgő «Hoch» kiáltás támadt a házban, azután viharos «pfuj» és újra zajos piszegés. Süketítő zaj töltötte be a termet, miközben a karzaton az emberek lábaikkal tomboltak,úgy hogy az alsó karzat reme­gett belé. A tüntetők egyes kiáltásai már nem voltak hallha­tók s elvesztek a roppant zajban, s mikor az elnök hevesen csengetett, innét­ onnét antiszemita kifakadások hangzot­tak fel. «Zsidó Smolka!» kiáltották le a karzatról az el­nöknek. Perczekig tartott a roppant lárma, melybe bele­vegyült a képviselők megbotránkozásának hangja. A kép­viselők felugráltak helyeikről s a karzatra mutogattak, az egész házon erőt vett a rendkívüli izgatottság, s a ház tagjai csendre kérték a karzat közönségét. De ez még jobban felingerelni látszott azt s még hangosabb lármá­val, zajosabb piszegéssel válaszolt a csöndesítő felszólí­tásokra, még hevesebben tomboltak, és gúnyosabban tapsoltak. A karzat közönségét jobbára fiatalság képezte ; itt-ott a népgyülésekről ismeretes egyik-másik izgató izmos alakja emelkedett ki a tomboló sokaság soraiból. Némelyik kihajlott a karzat korlátjain s heves geszti­­kuláczió közben szórta le szidalmait, míg mások lát­ható gyönyörködéssel élvezték a nekik tetszetős botrányt. A csendesebb karzatlátogatók hiába csitították a zajon­­gókat, jóakaró törekvésük kárba veszett s még fokozta a lármát. A képviselőház tanácskozása félbeszakadt. A csen­det nem lehetett helyreállítani, mert az összes karzati terembiztosok figyelmeztetésére nem hallgattak, a közbe­lépő tűzoltók, kik itt-ott feltűntek, sem voltak képesek rendet csinálni, a zaj egyre tartott, s a termet süketítő lárma töltötte be. Erre dr. Smolka elnök elhagyta az elnöki széket, a­nélkül, hogy az ülés felfügesztésére vo­natkozó em­ncziácziót hallani lehetett volna. Szmolka elnök azt az utasítást adta Fanderlik háznagynak, hogy üríttesse ki a­ karzatokat. Fanderlik háznagy, mivel Dumba, a másik háznagy nem­ volt jelen, egymagá­ban volt kénytelen a karzatok kiürítésének munkáját keresztülvinni". A fiatalság egyre tombolt s csak mikor egyik közülük felkiáltott: «Menjünk, a komédiának úgyis vége van!» A tüntetők lassankint kivonulni kezdtek. Egyesekkel szemben hathatós erélyt kellett kifejteni és egy ismeretes izgatót csak azután távolíthattak el a kar­zatról, mikor Fanderlik háznagynak egy tűzoltó segítsé­gére jött. A karzatok kiürítése után a képviselőház foly­tatta tanácskozásait. A tüntető karzati közönség a ház előtt csoportosult össze, hogy megvárja az ülés végét és azután folytassa a demonstrácziót. Ennek megakadályo­zása czéljából a rendőrség erélyesen közbelépett és szét­oszlatta a tömeget. Csak egy kisebb csoport tért újra vissza, s a rossz idő daczára várakozott a házból jövő képviselőkre. Azonban további tüntetés ezután már nem volt. V­IDÉK. * Szász-Sebes, márcz. 25. (O. E) A szász-sebesi választókerületben ma Toldi­-Horváth Lajos gr. Eber Nándor helyére közfelkiáltással orsz. képviselővé válasz­tatott. ÚJDONSÁGOK. — márcz. 25. — Személy­i hírek. Gróf Széchenyi Pál keres­kedelmi miniszter ma reggel Kis-Bérre utazott. — Szily Kálmán, a műegyetem prorektora tartós gyöngélkedése miatt egyelőre megszüntette előadá­sait; helyettese Nagy Dezső tanár lesz. — A párisi gróf, ki a napokban Bécsben járt, Velenczéből el­utazott Palermoba Rumale herczeg látogatására, ki ott a saját palotájában lakik. — Schtwarzenberg herczeg tábornok az éjszakát álmatlanul töltötte ; állapotában változás nem állott be. Ma Lajos Viktor főherczeg, Vanitelli pápai nunczius, Windischgrätz és Metternich herczegnők tudakozódtak hogyléte felől. — Bartheyns de Fosselaert romániai belga kö­vet elutazott állomáshelyére Bukarestbe. — Jókai Mór a Felvidéki Közlöny szerint legközelebb Kas­sára megy s a tanulónőképző intézet javára felolva­sást tart. —­ Laba­not herczeg bécsi orosz nagykö­vet husvét után tér vissza Pétervárról. — Cziráky Béla gróf fejér megyei főispán családjával együtt hat heti tartózkodásra Lovasberénybe utazott. — Vil­mos porosz herczeg és Arnulf bajor herczeg Darm­­stadtba érkeztek az elhunyt nagyherczegné teme­tésére. — Angelo de Gubernatis múlt vasárnap ér­kezett Fiuméba, hol a gimnáziumi és kereskedelmi akadémiai tanári testület fogadta. Az olasz tudós látogatást tett a kormányzónál, a polgármesternél és Klapka tábornoknál. Délután ebéden volt a kor­mányzónál, este pedig tovább folytatta útját Fi­renze felé. — Szász Károly ref. püspök a jövő hó végén püspöki látogatásra indul az alsó-baranya­­bácsi egyházmegyébe. Ily püspöki egyházlátogatás 1817-ben volt utoljára. — Dr. Török Aurél hírne­ves antropologus, ki a napokban Szegeden járt az ősembertani ásatásokat megtekinteni, onnan Pan­­kotára utazott, s rövid idő múlva visszatér a fővá­rosba. — Vilmos császár otthon. A berlini császári palota oly kicsiny, hogy a hivatalos ünnepélyekhez nem elégséges, mely okból ezeket a régi palotában tartják. Vilmos császár termei az uj palotának bal szárnyán vannak. Összesen három szobája van: dolgozó, hálószoba és elfogadóterem. A dolgozó szoba a palota sarkán van; mindenki ismeri, mert Vilmos császár néha naphosszat ül e szoba egyik ablakánál. A Berlinben mulató idegen nem mu­lasztja el ez alatt az ablak alatt elsétálni, abban a reményben, hogy megpillantja az uralkodót. Meg is jelenik nagyon gyakran, hogy a közkiváncsiságnak eleget tegyen. Mikor az uralkodó az ablaknál mu­tatkozik, mindenki leveszi a kalapját és a két egyen­ruhás rendőr, ki éjjel nappal őrködik ama híres ablak alatt, nem igen igyekszik a tömeget kellő távolságban tartani; az agg uralkodót annyira tiszteletben tartják, hogy még a zajos tünteté­sektől is megkímélik. Vilmos császár még múlt évben, úgy télen, mint nyáron, hét órakor kelt fel, de az idén meghagyták neki az orvosok, hogy kilencz óráig ágyban maradjon. Vilmos császár csak nehezen állt rá, mert az öreg katona nem ha­jol meg aggkora követelményeinek; lépésenkint kell őt rá szorítani, hogy magát kímélje. A császár, ki úgy­szólván elérkezett az emberi élet legszélsőbb ha­táráig, nem akar vénülni. Sohasem használta a fel­­húzót, mely az ő termeit a császárnénak egy eme­lettel magasabban levő termeivel összeköti, és miután másrészt a császár szobái mellett levő kis lépcső nagyon meredek, ez okból föld­szinti lakását csak nagyon ritkán hagyja el; rende­sen a császárné látogat el­ő hozzá, vagy a felhúzó segélyével vagy pedig a csigalépcsőn. A császár háló­szobája valóban polgári berendezésű és a legcseké­lyebb fényűzés se látható sehol; az ágy fölött függ anyjának, Lujza királynénak nagy arczképe, kinek a jénai ütközet után a győztes Napoleon kegyelméért kellett folyamodnia. Meglehet, hogy ennek a képnek folytonos szemlélése, hazája és anyja megaláztatá­sának folytonos felidézése legalább is annyira járul­tak az 1870-iki borzasztó háborúhoz, mint maga Bismarck. Mikor a császár csenget, megjelenik ko­mornyikja, hogy ő felségének az öltözködésnél se­gítsen. Ez csakhamar megtörténik. A császár szereti a régi ruhákat, melyekben kényelmesen érzi magát; elkopott egyenruha szolgál neki reggeli ruhául; lábaira régi papucsokat vesz fel, mert a nap első óráit háborútlanul és az övéi között szereti tölteni; azután átmegy dolgozó­szobájába, a­hol legmeghit­­tebb szolgája, Engel, felszolgálja neki a teát. Engel már túl van a hetvenen, sokkal gyengébb testal­katú, mint a császár. I. Vilmos rendkívül bi­zalmas lábon áll vele, tegezi őt és minden­nap tudakozódik egészsége felől. Múlt télen egyszer Engel tiszteletteljesen előadta a császárnak, hogy kénytelen lesz a szolgálattól visszavonulni, nem mindenki, úgymond, oly egészséges és erőtel­jes mint ő felsége, neki, Engelnek, szüksége van nyugalomra. Erre Vilmos császár hangosan felka­­czagva azt válaszolta neki: «Engel, nekünk kettőnk­nek nincsen időnk nyugalomra!» És ezzel elintézte az ügyet. A császár dolgozó­szobája tele van búto­rokkal, művészi tárgyakkal, a császári család női tagjai által készített hímzésekkel, a birodalom min­den vidékéről érkezett ajándékokkal, úgy hogy szinte nehéz a szobában járni. Az Íróasztal el van halmozva irományokkal. A császár minden iratot elolvas, mielőtt azt aláírja, ha valamely okmányon hely van, úgy jegyzeteket ír rá azzal a nagy és nehéz négyszögletű czeruzával, a­milyent az ácsok szoktak használni méréseik megjelölésére. A császár nehezen ír, mert jobb kezének egyik ujját nem bírja mozgatni, egy vadászat alkal­mával kapott sebe miatt. E viszonylagos pihenés után kezdődik az igazi munka; újra öltözködik, fe­szes katonai ruhát vesz fel és mint igazi katona, a­milyen mindenkor volt és a milyen élete fogytáig akar maradni, legelőször a katonai iroda főnökével konferál és csak aztán a többi miniszterekkel, a­kik minden bejelentés nélkül nyitnak dolgozó­szobá­jába; más egyének fogadása vagy kihallgatása vé­gett a császár egy rendkívül egyszerű terembe megy, melynek bútorait és székeit a császári család maga hímezte ki. I. Vilmos rendkívül kedveli a bú­zavirágot és ezzel a gyengéjével számoltak szobái­nak díszítésénél is; minden hímzés alapját a búza­virág képezi.­­ A hipnotizmus, az akaratnélküliségnek ez a sa­játságos állapota, már évezredek előtt foglalkoztatta az emberiséget. A íakirok évezredek előtt addig nézték az orruk hegyét, a­míg ott kék lángot véltek megpillantani, mire aztán hipnotikai álomba merültek. Az aszkéták állapota is a hipnotizmusra vezethető vissza; az alva­­járás pedig, mely a tizennyolczadik században annyira divatban volt, szintén hipnotikai állapot volt. A mai kor tudósai azt állítják, hogy az ezer meg ezer emberen, Németországban, Angliában, Francziaországban és egye­bütt tett megfigyelések a hipnotizmus terén kizárják a szándékolt ámítás lehetőségét. A­mit a legkiválóbb or­vosok a hipnotizálás terén utóbbi időben felmutattak azzal szemben persze nagyon háttérbe szorulnak Hani­sennek hírhedt mutatványai. Sok esetben azt találták, hogy a médiumnak feltétlen engedelmessége a hipnotika álmon túl is eltart. Ha például azt mondjuk egy hipno­tizált egyénnek: «Olvasson ötig, de ébredjen fel három után!» úgy "az illető háromig olvas, aztán felébred és tovább olvas ötig. Ha azt mondjuk neki alvása kö­zepette: «Mikor felébred, már nem leszek itt a szo­bában,» úgy a hipnotizált felébredése után meg­látja valamennyi jelenlevőt, csak a belejezőt nem; hiába mondják neki, hogy ő is itt van, nem hiszi el. Egyi hipnotizáltnak alvása közben valaki azt mondta, hogy látta, a­mint szomszédja a feleségét megverte és súlyosan megsértette, és hogy az államügyész őt, a me­­­­dium­ot, ebben a tárgyban másnap ki fogja hallgatni. A kihallgatás csakugyan megtörtént egy ál-államügyész által és a medium ott a leghatározottabban kijelentette, hogy látta a mint az asszonyt ütlegelték. Külföldi szaktudósok azt állítják, hogy a tisza­eszlári perben nagy szerepe játszott Scharf Móriczot is hipnotikai úton készítették elő vallomására. A hipnotizmust ma még nem lehet meg­magyarázni , hisz még az alvás mibenléte sincsen kide­rítve, melylyel a hipnotizmus annyira-mennyire, bár nem mindenben rokon; e tekintetben még sokkal alacsonyabb fokon áll az általános emberi műveltség, semhogy egy­hamar megkaphatnék a kívánt felvilágosítást. — Születésnapi ajándék Lip­ót király részére. Lipót belga király ápril 9-én üli meg ötvenedik születés­napját ; az ünnepélyen jelen lesz Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösné, továbbá Fülöp koburg-gótai her­czeg és neje Lujza herczegnő. A két herczegi pár érté­kes ajándékokat rendelt meg, melyek művésziesen van­nak kiállítva és már legközelebb Brüsszelbe fognak kül­detni. A trónörököspár a belga királynak azonkívül An­­geli tanár által festett arczképét is elküldi. — Exhumálás. Tétényi levelezőnk írja, hogy a sze­rencsétlen véget ért Monti Viktort, ki a múlt héten vé­gezte ki magát a Hamsabég melletti mocsárban, e hó 23-án kiásták a zsidó temetőből, hol eddig nyugodott és átvitték a katholikus sírkertbe. A temetést az öngyilkos ifjú bátyja, Monti Alajos arad megyei tiszteletbeli főjegyző rendezte a család egy másik tagjával együtt, ki Bécsből érkezett Téténybe. A szomorú szertartás a falubeli la­kosság nagy részvéte mellett ment végbe. A koporsóra a budapesti Geittner és Rausch czég, a­melynél Monti alkalmazva volt, kiküldöttje által szép koszorút tétetett «elfelejthetetlen kollegánknak» felirattal. Monti Viktor holtteste csak ideiglenesen temettetett el Tétényben, mert legközelebb elszállítják Aradra és a családi sírboltba he­lyezik. Öngyilkossága okáról testvérei sem tudnak sem­mit, mert a fiatal­ember egy sor írást sem hagyott hátra. — Emlékezés Mortára és Novar­ára. A Bécsben helyőrségen levő báró Kussevich gyalogezred e napokban ünnepelte meg a mortarai és novarai csaták emléknap­ját. Ez alkalomból az ezred délelőtt­­ 9 órakor teljes díszben kivonult az Alser-kaszárnya udvarára. Bauer báró hadtestparancsnok fogadására Pokay és Heillinger ezredesek a kaszárnya főkapujánál várakoztak. Domingio ezredes beszédet intézett a legénységhez, f­elhíva, hogy mindig emlékezzék meg a­ dicsőségről, melyet az ezred Mortara és Novara mellett szerzett. Miután egy kapitány román nyelven ismételte a beszédet, Bauer táborszer­nagy szólalt fel és figyelmeztette a csapatokat, hogy kö­vessék elődeik fényes példáját és alkalomadtán mutassák meg bátorságukat. Ezután a feldiszitett kaszárnya kápol­nában mise volt, melynek végeztével a legénység közül nyolcz embert megajándékoztak Gyulay táborszernagy, egykori ezredparancsnok alapítványából. Az ezred leg­fiatalabb hadnagya 200 forintott kapott ebből az alapít­ványból. Este a tisztek bankettet tartottak. — Nagy tűz. Máramaros-szigeti levelezőnk irja, hogy a városhoz alig két órányira eső Ferenczvölgyön nagy tűz volt. Az ottan évek óta virágzó üveghuta, mely leg­újabban Fülöp Z. birtokában volt, e hó 22-én porig le­égett. Nemcsak a huta, de a mellék­épületek is marta­lékul estek a tűznek. A recsegés-ropogás, melyet a meg­­gyuladt huta égése okozott oly nagy volt, hogy a fél­órányira eső Técső városában azt gondolták valami ostromnak néznek eléje. A kár nagy, a tűz keletkezését nem tudják, hanem annyi bizonyos, hogy e tűzzel együtt aligha el nincs döntve a ferenczvölgyi buta jelene és jövője is. — Egyenruhaváltoztatás. A közös hadsereg legújab­ban megjelent hivatalos lapja jelenti, hogy a dragonyos és uhlanus ezredek tisztjei és legénysége a jövőre pré­mes kabátokat (prémes uhlánkákat) fognak viselni s ennek folytán a dragonyos és uhranus ezredek tisztjeinek már meg van engedve a prémes kabátok beszerzése. Továbbá elrendeltetik, hogy jövőre az egész lovasságnál a köpeny kedvezőtlen idő esetében a lovasok által vállra­­vetetten viselendő. A tábornokok, fő- és szárnysegédek, az uralkodó katonai irodájában alkalmazott törzs- és főtisztek, végül a vezérkarnak összes törzstisztjei és szá­zadosai ezután nem viselhetik többé a blouse-okat ha­nem minden esetben az előirt diszkabátokat kötelesek hordani. — A disz revolver. A párisi anarchisták e hó 21-én nagy meetinget tartottak, melynek az volt a czélja, hogy «dísz­revolvert adjanak át Duc­ Quercynek, a Gri du Peuple szerkesztőjének, a január hetediki orvtáma­dás áldozatának.» A gyülekezési terem este nyolcz óra­­kor zsúfolva volt; ott voltak Vaillant, Endes, Susini, Goullé, Meunier, Guesde, Roche polgártársak; Duc- Quercynek kellett volna elnökölnie ; félkilencz lett és a meeting még mindig nem vette kezdetét, mert a leg­kiválóbb anarchisták még­ nem jöttek el és a polgártársak nyugtalankodni kezdtek. A jelenlevők egy része a szom­szédos korcsmákba ment, hogy borozással élje az időt. Tíz órakor boros fővel tértek vissza a meetingre, de most már hallani sem akartak világot boldogító eszmék­ről ; össze-vissza kiabáltak: «Hunczutok, gazemberek vagytok valamennyien ! Adjátok vissza a pénzünket, amit a revolverre összeadtunk ! Egész napon át dolgoztunk és most itt vagyunk! Adjátok vissza a pénzünket!» A rendezők csillapítani akarják a rajongókat: «A mi párisi barátaink még Pantinben vannak,» szól az egyik: «Hadd maradjanak ott!» válaszolja a másik. «Hisz jól tudják, politikai indokok ...» mondja a harmadik. «Akár­milyen politikusok, már itt lehetnének, legalább Quercy polgártárs itt lehetne !» «Vezérczikket ir.» — «Úgy hát disz-revolver helyett adjatok neki sült almát!» — Az elnök kijelenti, hogy csak Vaillant és Gaullé men­­tették ki távollétüket. A zaj és a zsibongás újra kezdődik. Egy rendezőnek erre elég meggondolatlanul azt kiáltja: «Ha így beszélnek, úgy azt kell hinnem, hogy önök rendőrkémek.» Ezekre a szavakra száznál több anar­chista fölemelkedik, a szószék felé rohan és megtámadja a szónokot. Leírhatatlan jelenet fejlődik , valamennyien dühösen fakadnak ki, valamennyien szidják és rágalmaz­zák a rendezőket és Quercyt, mikor egyszerre az a fel­kiáltás hangzik fel: «Itt van Quercy! Éljen Quercy!» Azok,a­kik eddig szitkozódtak és káromkodtak, most tap­solni és éljenezni kezdtek. A Gri du Peuple szerkesztő­sége felrohan a szószékre és izzadva és lelkendezve ma­gyarázza kérését: «Beteg vagyok . . . sürgönyözni­­ akar­­tam ... a kocsis nem ismerte az utat és egy óránál tovább sétáltatott meg Saint-Quenban. Azt hinné az ember, hogy rendőri utasítás, szerint jut el.» Quercy aztán elmondta, hogy ismeri a meeting czélját, és hogy kötelességének ismerte eljönni és a diszrevolvert elfo­gadni, mert ebben a kérdésben nem az ember jön te­kintetbe. «Itt nincsen szó Duc­ Quercyről, kiáltott fel, hanem az elvről, a rendszerről, mely nem támaszkodik a rendőrségre, a­mely ellen önök tiltakoznak. A­­ rend­őrség nem egyéb mint egy gyilkos banda.» Aztán hos­­­szabb beszédben támadta és védte az általános szava­zást, a szerint, a­mint mondókájába illett. Szavait a kom­mün éltetésével fejezte be. Aztán átadták neki a diszrevolvert, melynek költségeit az imént oly hévvel követelték vissza. 77 Tűz volt, mint levelezőnk írja, 22-éről 23-ára hajló éjjel 2 órakor Szatmáron a Schenyi-utczában Rózsa István vendégfogadó tulajdonos udvarán. A tűz a széná­val megrakott istálló padlásán ütött ki s innen átcsapott a tűzfalnyiláson a szomszédos Böszörményi Károly kir. tanácsos polgármester istállójára s mindkét helyen az istálló fedelét s az ott elhelyezett szénakészletet a lán­gok fölemésztették. Szerencse, hogy a szomszédok korán észrevették a veszedelmet, mert különben a tűz nagy károkat okozhatott volna. A polgárok és tűzoltók önfel­áldozó munkálkodással a tüzet lokalizálták. A vízhiány mint mindig, úgy most is növelte kezdetben a zavart. A vizsgálat fogja kideríteni, hogy gondatlanság, vagy szán­dékos gyújtás esete forog-e fenn. — Egy katona kivégeztetése. A velenczei had­­bíróság golyó általi halálra ítélte Costanzo katonát, ki gyilkossággal és rablással volt vádolva ; a halálos ité­­letet múlt szombaton reggel 5 órakor hajtották végre Velenczében a San­ Nicolo erődben. A kivégzésről eze­­ket olvassuk a Tempóban : Az elitért kissé le volt han­­golva ; egyik oldalán egy ferenczrendi barát, a másikon egy karabélyos kísérte ; mögötte katonák mentek. Cos­­tanzo senkivel sem váltott szót, beült a rendőrségi sar­kába , a­melyen elkísérték a kivégzés színhelyére. Ugyanoda eljött egy szakasz katonaság Mogni ezre­des vezénylete alatt, továbbá a velenczei törvény­­hatóság képviselete és az elitélt Costanzo ezredének egy szakasza. A San­ Nicolo erőd udvarán a kíséret patkó alakú kört képezett, nehogy lövés közben valakinek baja történjék. Egy másik szakasz katona kordont vont a vesztőhely körül, a­melyen belül nem tűrtek meg sen­kit. Costanzo Antoninót elővezették; menet közben a katonák támogatták, mert lábai annyira reszkettek, hogy nem bírt járni. Majd a szerzetes vállára támaszkodott, a­ki vigasztaló szavakkal igyekezett őt az utolsó útra előkészíteni. Azután egy szögletbe állították, hol a kara­­bélyosok vették körül. Az ezredes az Ítélet felolvasása előtt *czélozz»-t parancsolt a katonáknak, kik resz­ketve irányították fegyvereiket az elitéltre.­­ Az ezredes azután felolvasta az ítéletet. A felolvasás után degradálták az elitéltet és egy alacsony székre ültették. Mielőtt leült, volt annyi bátorsága, hogy két ízben visszafordult a csapatok felé. Egy utolsó ké­rése is volt, az, hogy ne fejbe lőjjék, mert családja őt még látni és felismerni akarná. A szerzetes megnyug­tatta Costanzót, hogy óhaja szerint fog történni. A 39. ezrednek nyolcz katonáját szemelték ki a kivégzésre. Végre az ezredes megadta a jelt a lövésre. Nyolcz golyó sivitott keresztül a levegőn. Mind a nyolcz golyó találta az elitéltet... A szerzetes föléje hajolt s ezeket a sza­vakat mondá: spira in pace. A szék, amelyen az el­itélt t­lt, helyén maradt és egyetlen golyó sem érte. Costanzo lebukott róla s hanyatt esett. Az ezredes uta­sította a katonaorvost, hogy állapítsa meg a halál be­következését. Ennek megtörténte után kocsira emelték a holttestet és a lidói temetőbe vitték bonczolás végett. —Politikai fogfájás. Abdurrhaman kán, Afghanisztán emirje, mint a Times of India írja, hetek óta erős fog­fájásban szenved. Minthogy székvárosában Kabulban nincsen fogorvos, meghívott egy Indiában élő angol or­vost, hogy jönne el udvarára és szabadítaná meg a ba­jától. Azonban az indiai kormány politikai okokból meg­tiltotta az orvosnak az Afghanis­ztánba való utazást és így az emirnek még egy ideig kell foghajában szenvednie.­­ A bécsi szegény­ lottó főnyereményének ha­misítója, mint már említettük, önkényt jelentkezett a rendőrségnél. A neve Wunder József, privigyei, nyitra­­megyei lakos, 36 éves, nős, négy gyermek atyja. Tegnap­előtt délután érkezett Bécsbe, ott azonnal az alsó-ausz­triai ügyvédi kamara irodájába ment és azzal a kéréssel állt elő, hogy szerkesztenének az ő nevében felségfolya­­modványt, melytől az általa elkövetett hamisítás követ­kezményeinek elengedését reményli. Wunder elmondta, hogy lelkiismerete nyugtalan volt és hogy gyóntató atyja tanácsára jött fel Bécsbe. A hamisító, ki mankón jár, elme­beteg ember benyomását teszi. Az ügyvédi kamarának egy hivatalnoka elvezette a rendőrigazgatósághoz, hol azon­nal kihallgatták. Wunder terjedelmes vallomást tett. Tiz db szegényboíró sorsjegye volt, ezek között a 290,366 szá­mút hamisitotta. Ugyanis vízzel kivakarta a «0366» szá­mokat, a többi kilencz sorsjegyből pedig egyenkint ki­vágta a «7582» számokat és ráragasztotta a hamisításra szánt sorsjegyre, úgy hogy 297,582 számúvá lett. Erre a sorsjegyre esett az ezer aranyos főnyeremény. Ezt a sorsjegyet elküldte a bécsi Schralhammer és Schallee­­bankháznak a nyeremény kifizetése végett. A hamisítás nagyon ügyetlen és azonnal felismerhető. Wundert teg­nap átadták az országos törvényszéknek. — Elnyelt brilliána. Érdekes eset fordult elő Bécs­­ben szombat délután. Egy titkos rendőr letartóztatta Speldoen Gusztáv postagyakornokot, mert egy ékszerész­boltban gyanúsan viselte magát. Megmotoztatásakor egy hatlövetű revolvert és egy feltört értékpapirboritékot találtak e czimmel «P. Kalmus ékszerész, Bécs, Maria­­h­ilf, érték 700 márka.» A borítékban a hanaui Honig­­ezeg számlája volt három brilliánsról. A nyomozás kide­rítette, hogy a postagyakornok e küldeményt a márka­kiadó osztályban átvette és elsikkasztotta. Két brilliánsát rögtön megtalálták nála, a harmadik azonban csak akkor került elő, midőn erős hatású szert adtak be neki. A sikkasztót átadták a törvényszéknek. — Nagy sikkasztás. Bécsben egy herczegi család pénztárnoka e hó elején elhunyt, s mikor a pénztárban vizsgálatot tartottak, kiderült, hogy abból több mint egy fél millió frt áru értékpapír hiányzik. E nagy összeget a pénztárnok elsikkasztotta, hogy fedezhesse börzei vesz­teségeit. Hátrahagyott iratai közt nyoma sincs annak, hogy mire fordította ezt a rengeteg pénzt, de a nyomo­zás kiderítette, hogy a pénztárnok úr sem tudott ellen­­állani annak a csábnak, mely már annyi embert terelt le a becsület ösvényéről. Szerencséjére idejekorán meg­halt, s így megmenekült a büntetéstől. A papírok egy­­része különböző bankoknál van letéve fedezetképen, s így a leszámolás után valami csekélység vissza fog té­rülni. Az elsikkasztott összeg nem kizárólag a herczegi családé, hanem magánosoké volt, kik a herczegi csa­láddal összeköttetésben állván, annak pénztárában he­lyezték el értékpapírjaikat. Rövid fairek. Kolozsváron egy Kun János nevű bérkocsitulajdonos agyongázolt egy két éves gyermeket, s a büntetéstől való félelmében fel­akasztotta magát. — Mehádián a Herkules für­dőben nagyban készülnek a fürdősaisonra. Hetven uj fürdőt építettek renaissance stylben. — Her­­czegfalván Horvát József foltozó vargát egy béres boltra verte, mert ellopta csizmáját és eladta. A meggyilkolt négy kiskorú árvát hagyott maga után. A bérest elfogták. — Nagy-Harsányban egy Tóth Mari nevű 45 éves nő baltával összevagdalta húgát, anyját és apját, maga pedig választóvizet ivott. — Alsó-Pulyán Sopron megyében e hó 19-én tűz ütött ki, mely az erős szél által szítva, 34 házat melléképületeivel, 33 pajtát, sok takarmányt és gazdasági eszközt semmisített meg. — Szege­den a budapesti főkapitányság megkeresésére elfogtak egy Grünwald Béla nevű sikkasztót. —* A pusztaszeri ásatások alkalmával árpádkor! ...­­.»*t

Next