Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-25 / 83. szám

1885 fcWI bimvi r^ oxjI'jIiIIJV, JI1AULI V I D É K. * Zimony, márcz. 24. (0. E.) Zimony város község­tanácsa tegnap tartott közgyűlésén egyhangúlag bizal­mat és meleg köszönetet szavazott Khuen-Héderváry gr. bánnak ama támogatásért, melyben a város érdekeit ré­szesítette. elveket. A hármas bizottság javaslata nem egyéb, mint a kormány eredeti törvényjavaslatának bizonyos módosí­tása ; már­pedig a kormány javaslatában olyanok fog­laltatnak, melyeket a szónok kiindulási pontul sem fo­gadhat el és egyáltalában nem­ látja ennek szükségessé­gét, hogy a főrendek oly eljárást kövessenek, melynek következtében, mint magyar ember mondja: «A kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon.» Semmifélekép hozzá nem járulhat a hármas állandó bizottság javasla­tához, h­anem­ pártolja Dessewffy Aurél határozati javas­latát. (Helyeslés a jobbközépen.) A következő szónok Bethlen Gábor úr. Ha elfogadja is a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, mert ő is kívánja a főrendi­ház reformját, kénytelen itt mégis az abban foglalt in­tézkedések néhányával eltérő­­ nézeteit elmondani. Hiában keresi a képviselőházból idekerült törvényjavas­latban, nem találja meg a demokratikus irányt, még kevésbé lát arisztokratikus irányt a hármas bizottság ja­vaslatában. Hasztalan keresi mindkettőben a középutat, mely talán hivatva volna minden igénynek megfelelni, de ezt sem a törvényjavaslatban, sem a hármas bizott­ság javaslatában meg nem találja.­­Nem érti miért kellett e reformot oly jágkörre kifej­teni, miért kellett itt Magyarország számos vidékének igen jeles és jelenleg jogosultsággal bíró tagját e házból kirekeszteni, nem érti, hogy miért kellett a czenzust megállapítani, a­mely kizárja a törvényhozói testületből azokat, a­kik nem dúsgazdagok, azokat, kik nem bírnak azzal a vagyoni helyzettel, hogy hazulról, vidékeikről hos­szabb időre távozzanak, az érdekeket jobban isme­rik és a vidék óhajait jobban tudják tolmácsolni, s ed­dig is majdnem nélkülözhetlen elemét képezték a fő­rendiháznak. A czenzust úgy a ho­gy javasolva van el nem fogadhatja. Nem helyesli a főispánok kihagyását, s óhajtja, hogy a ház ne érezze meg az ő hiányukat. A­mi a törvényjavaslatot illeti, meg kell vallania, hogy helyesebbnek tarja az eredetit, mint a hármas bizottság által módosítottat, most azonban általános tárgyalás lévén kijelenti, hogy általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául a törvényjavaslatot elfogadja. (Helyeslés balfelöl.) Esterházy István gr. főispán röviden kijelenti, hogy pártolja a hármas bizottság javaslatát, s reméli, hogy a főrendek szívesek lesznek a vitát befejezni s a kérdés felett szavazással dönteni. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások : Szavazzunk !) Az elnök: Minthogy szólásra többé senki nincs fel­jegyezve, a vitát berekeszti. Következnek a zárbeszédek. Dessewffy Aurél gr. kijelenti, hogy hat. javaslatát fentartja, minthogy az általános vita nem győzte meg az ellenkező álláspont helyességéről. SPrónay Dezső br. zárbeszédében czáfolgatja az ellene felhozottakat. Széchén Antal gr.g ma közeledett az ellenzék álláspontjához, midőn kijelentette, hogyha más módot ismerne, a­mely által az a czél elérhető, a melyre a czenzus megállapításával törekednek, ezt elfogadná. A szónok szerint létezik egy mód, a­mely megfelel a tör­téneti fejleménynek, s a­mely nem koczkáztatja a ház függetlenségét, figyelembe veszi a történeti alapot, nem sérti a szerzett jogokat és ez a mód az, hogy a főrendi­ház szervezésénél a fősuly arra helyeztessék, hogy azok, a­kik születésüknél fogva ma törvényhozói joggal bír­nak, e jogukat választás útján gyakorolják az által, hogy ők válasszanak tagokat a főrendiházba. Ha elfogadja a szónok kiindulási pontul azt, hogy a történeti fejlődés figyelembe vétele mellett kell a főren­diházat reformálni, akkor fő czélnak azt tekintheti, hogy minden törekvést oda kell irányozni, hogy az újonnan alkotandó főrendiházban a főrendeknek a szine-java, de nem a leggazdagabbja legyen együtt. (Élénk tetszés a jobb középen.) mert e kettő nem azonos. (ügy van !) A szónok ezután polemizál Andrássy Gyula gróffal meg a miniszterelnökkel, majd a kompromisszum tör­ténetére tér át. Sajátságosnak találja, hogy a hármas bizottságban, hol tényleg túlnyomó nagy számban azok voltak képviselve, a­kik az új szerkezetben megállapított törvényjavaslat szerint is tagjai maradnak a háznak, valósággal oly csekély figyelemre méltatták azokat a jelenleg jogosultakat, a­kik eme szerkezet szerint jogaik­tól elűztetnek. (Igaz! ügy van 1 jobbfelől.) Ha ezt figye­lembe veszi, úgy találja, hogy a hármas bizottság nem fontolta meg eléggé ezen pontnak horderejét, midőn oly átmeneti intézkedést javasolt, mely semmivel sem jobb, mint az eredeti törvényjavaslat, sőt még sajátságos szí­nezeténél fogva sajátságos helyzetbe hozza azokat, kik ez átmeneti intézkedésbe belenyugosznak és az ott ne­kik engedélyezett jogokkal élni kívánnak. (Igaz ! Úgy van­­ a jobb oldalon.) Beszédét így végzi: Áldoznunk kell, elismerem. De kérdem, ki az, a­ki ma az áldoza­tokat hozza: az-e, ki élvezetében marad továbbra is törvényhozói jogának, avagy az, ki e jogától megfoszta­­tik. (Zajos Helyeslés a jobboldalon.) Ha áldoznunk kell, áldozzunk együtt, akkor én is kész vagyok áldozatot hozni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a Des­­sewffy Aurél úr határozati javaslatát az általam hozzá­adott­ módosítván­nyal. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök reflektálni óhajt né­melyekre, a­mik a vita folyamán felmerültek. Mindenek­előtt tiltakozik azon itt ma hallott kifejezés ellen, hogy a magyar képviselőház nem bírja a nemzet bizalmát. Ezt kimondani a magyar képviselőházról sehol nincs senki­nek joga , de a parlamenti illem szerint itt kevésbbé, mint bárk­i a világon. (Helyeslés balfelöl.) A­mi már a dolgot magát illeti, nem követi Prónay Dezső bárót a történelmi fejtegetések terére, hogy a szemé­­ly szinuáczió terére sem őt, sem mást követni nem fog, azt talán mondani is felesleges. (Helyeslés.) De azt az egyet megjegyzi, hogyha valaki a történelmi tényekre hivatkozik, a történelmi fejleményekre, úgy, a­mint azok a tényekben fokonként, nyilvánulnak, ezzel szemben azt mondani, hogy a történelmi fejleményeket nem­ a té­nyek, hanem szellemük szerint kell megítélni, ez a vi­tának egy igen könnyű módja. Mert ha a tényekkel szembe lehet állítani a szellemet, a­mit valaki specziáli tér kiolvas belőlük a maga czéljaira, akkor az egész történelem mesévé változik, melyet a dajkák kezdenek magyarázni. (Élénk tetszés balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) H­a valaki a jogsérelem, a jog iránti tiszteletlenség szempontjából indul ki, és oly javaslattal szemben, a­mely senkinek jogát el nem veszi, senkinek személyes jogát nem redukálja örök időre, a tiszta választás jo­gára hivatkozik .. . (Élénk tetszés és helyeslés balfelől Mozsgás és felkiáltások jobbfelől: Jogfelfüggesztés !) Erről is fog szólni. Ezzel szemben az argumentáczió igen gyenge , mert a jognak nagyobb mérvű elvételét úgy tünteti föl, mint a jog iránti tiszteletet, m­ig a­ jog­nak nagyobb mérvű kíméletét úgy tünteti fel, mint a jognak megtagadását, lerontását. A szónok ezután így folytatja: Felh­ozatott, hogy mit ér a szünetelő jog, hisz az semmi. Egy szónok azt mon­dta, hiszen meglehet, valaki valamikor kivételkép szerencsés házasság, vagy szerencsejáték folytán meg­nyerheti a czensust, de ez kivétel lesz. Gondolják meg azok, akik ügyek védelmét ilyen fegyverekre bízták, hogy csakugyan sokkal nagyobb tisztelettel viseltetik a magyar főrendi családok minden, és így a czenzussal ma nem bíró tagjai iránt is, aki azt mondja, ezekben van képesség, ezek, ha ma nem bírnak, fognak bír hatni eme­­ czenzussal m­aguk vagy utódaik anélkül is, hogy szerencsejátékon kellett volna azt megszerezniük. (Zajos helyeslés és tetszés a baloldalon.) És önök, akik így védik a most czenzussal nem bíró­kat, önök, kiknek egyike élénkbe rajzolja, hogy mily borzasztóan megvesztegethetők lesznek azok, ha majd nekik valaki a 3000 Irt czenzust egy időre megadja, hogy valamely czélra, talán lelkiismeretük ellen szavaz­zanak , mikor önök így védik őket, akkor azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat és az, aki beadta, utasítja el és gyalázza meg ezeket. (Elénk tetszés balfelől, mozgás a jobboldalon.) Már uraim, nekem a meggyalázásról más fogalmam van. (Felkiáltások : Ki mondta ?) Engedelmet kérek, az elsőt Dessewffy gr. mondta és hogy a második is mon­datott, hivatkozom mindenkire, de arra már bizonyosan nem emlékszem, br. Prónay mondotta. Prónay Dezső br. : Nem mondtam ! Tisza Kálmán miniszterelnök : Mondom, nem em­lékszem, hogy ki mondta, de hogy mondatott, az iránt hivatkozom a főrendiház minden tagjára. (Igaz ! Úgy van­ balfelől.) , , . . , , Különben Prónay bárónak, iit most is — bár én egész nyugalommal hallgattam végig velem nyájaskodó előadá­­sát . (Elénk derültség) nem bírta feleletemet nyugodtan hallgatni, és a­ki tegnap is, midőn beszédje alatt jegyez­­gettem, szintén felszólalt, hogy mit fogok én majd annak folytán mondani: tartozom egy megnyugtatással. (Hall­juk !) És ezt azért teszem, m­ert hiszem, hogy sokszor lesz" még szerencsém vele szemben állani. Hát legyen nyugodt " méltósága, ha beszélni fog és látja, hogy én jegyzek • megismertetem azon szokásommal, hogy én nem "azért jegyzek mindig, mintha jegyzésre méltó mon­datot találnék, (Derültség balfelől), hanem jegyzek una­lomból épen akkor, mikor nem tudok mást tenni, (/­a­­jos derültség és tetszés balfelől.) A miniszterelnök tovább polemizál Pronayval, s ezal föl­gat­ja azt a vádat, hogy a javaslat plutokratikus és deszpotik­us irányú, majd így folytatja: , Ő méltósága arra hívta fel a méltóságos főrendiházát, hogy zárják be — ha csakugyan eljön az az idő, — míg törni kell de ne hajoljanak. Megvallom, méltóságos fő­rendek, sem a magyar főrendiház tradícióival, sem a helyes politikával ez nem egyezik meg. Megegyezhetnék talán megengedem, az arsztokrácziának kaszt-érdekével, a­mely talán jobban szeretné, hogy egyszerre, egy dicső .oppanással összedőljön, semhogy a körülményeknek en­gedve, hajoljon annyira, a­mennyire szükséges. De nem egyeznék meg azzal, a­mi iránti hűségben leli jogosult­ságát ma is a magyar főrendiház és arisztokráczia , a magyar állam és haza iránti kötelességgel­ (Élénk he­lyeslés és tetszés a baloldalon). Mert a magyar állam és haza érdeke nem azt kívánja, hogy a követelményeket visszautasító, és talán egy nehéz perezben majd össze­roppanó főrendiháza­k arisztokrácziája legyen, de azt kívánja, hogy legyen olyan főrendiháza és arisztokrá­­cziája, mely hajolva annyira, a mennyire szükséges, de gyökereit megtartva erősen a haza anyaföldében, meg tudjon állani mindig, mikor a haza, a király és a magyar állam érdeke kívánja. (Élénk helyeslés és tetszés a bal­oldalon). — Az ellenem felhozott vádakkal szemben — még csak felemlítve azt, hogy az 1870-ben a méltóságos főrendi­háznak nem is kormányfelszólításra, de saját intezitivá­­jából kiküldött bizottsága ugyanezen alapokon ugyan így a 3000 frtos czenzussal kívánta a főrendiházat szervez­­tetni, hogy tehát ez az eszme nem bennem a főrendek iránti ellenséges indulatból keletkezett eszme, hanem oly eszme, mely ezen ház kebelében termett és innen jött át a kormányzati körökbe. (Úgy van ! Úgy van! a bal­oldalon) még csak arról biztosíthatok mindenkit, hogy én nem hogy sérteni, jogától megfosztani akartam volna bárkit is, de ha javaslatomban elfogadtam azon eszmét mely — mint mondám, — itt fakadt, s innen e ház ke­beléből terjedt el ; ha azt elfogadtam, tettem épen azért, mert én egyénileg jobb nézetben voltam, jobb nézetben vagyok azokról is, kik a czenzus alapján egy időre jo­giakat nem gyakorolhatják, mint vannak azok, a­kik őket az imént mondottam modorban védelmezték, és kik őket felhívják arra, hogy saját jogaikat ne engedjék, és inkább egy törvényjavaslatot, melyre az országnak szüksége van, akadályozzanak meg. Fájdalommal irtam­ én javaslatomba a főispáni karnak a főrendiházból való kihagyását, de a főispáni karból ezért panaszt nem hallottam. A főispáni kar a főrendiházban századokon át folytatott dicső működését dicsően fejezi be, akkor, midőn önmegtagadással szavazza meg a tör­vényjavaslatot. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ne hagyják azok, a­kik más czímen nem örökre jogot, csak joggya­korlatot vesztenek, ellenkezőleg a nemzet és az arisz­­tokráczia tradíczióival legyőzetni magukat a naaglelkű­­ségben. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Hosszan­tartó zajos éhenzés a baloldalon.) Prónay Dezső br. személyes kérdésben szólal fel. Tagadja azt, hogy ő inszinuált volna valakit, sőt kije­lenti, hogy most az inszinuáczió a miniszterelnök részen van. A miniszterelnöknek arra a megjegyzésére, hogy a szónok beszéde alatt unalomból jegyzett, azt válaszolja, elhiszi, hogy a miniszterelnök unalomból jegyzett, de nem is volt szándéka a szónoknak az, hogy őt beszédé­vel mulattassa. (Derültség a jobb közép n.) miután az igazság leplezetlen kimondását a miniszterelnök unja. (Zajos éljenzés és taps a jobbközépen. Zaj.) Következik a szavazás. Az elnök a házszabályok értelmében először Dessewffy Aurél határozatára nézve rendeli el a szavazást, még­pedig név szerinti szavazást, mert tíz tag kérte. Ha a Dessewffy Aurél határozati javaslatát elvetik, akkor a Prónay Dezső módosítványa is elesik, s ez esetben újabb szavazással a hármas bizottság javaslata fölött fog a ház általánosság­ban dönteni. A kérdés tehát az: elfogadja-e a h­áz a Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát, igen, vagy nem. A név szerinti szavazás következőképen folyt le: «Nem»-mel szavaztak: Római és görög Icaili. érsekek és megyés püspökök: Simor János, bibor­­nok, herczeg-primás és esztergomi érsek, Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek, Samassa József egri érsek, Váncsa János gyulafehérvári görög kath. érsek, Glászka György szepesi lat. szert, püspök, Dulánszky Nándor pécsi, Kovács Zsigmond veszprémi, Lanhart Ferencz erdélyi lat. szert, püspökök ; Mihályi Viktor lugosi gör. szert, püspök ; Pauer János székesfehérvári lat. szert, püspök, Pável Mihály nagyváradi gör. szert, püspök, Schlauch Lőrincz szatmári lat. szert, püspök, Schuszter Constantin kassai lat. szert, püspök, Szabó János sza­­mosujvári gör. szert, püspök, Vállyi János eperjesi gör. szert, püspök és Zalka János győri lat. szert, püspök. Czimzetes püspökök: Danielik János, választott prisztinai püspök, Lengyel Miklós dulcignai, Lichtenstei­ger Ferencz drivesti, Németh József szkopii, Virter Ber­talan novii czimz. püspökök. Gör. keleti, szerb és román érsekek és püspö­kök: Angelus Germán karloviczi gör. kel. érsek metro­­polita és szerb patriarcha, Román Miron erdélyi gör. kel. érsek és román metropolita, Brankovits György te­mesvári, Metiani János aradi, Petrovics Bazilián bácsi és Stojkovics Arzén budai gör. keleti szert. püspökök. Ország-zászlósok: gróf Khuen-Héderváry Károly Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, id. Szögyény-Marich László kir. tárnokmester, Zichy Ferencz gróf kir. főasz­­talnokmester, Bánffy Miklós gr. kir. főpohárnokmester, id. Erdődy István gróf kir. főlovászm­ester, Szapáry Géza gróf főudvarmester, Széchényi Gyula gr. kir. főa­jtónálló mester, Péchy Manó gróf kir. főkamarásmester, id. Vay Miklós báró koronaőr és Szlávy József koronaőr. Horvát-Szlavonországok: Inkey Nándor br., Kus*­sevis Szvetozár. Főispánok: Darvas Imre Abauj-Torna, Tabajdy Ká­roly Arad, Szmrecsányi Dárius Árva, Sándor Béla Bács- Bod­rog, Perczel Miklós Baranya, Majláth István Bars, Beliczey István Békés, Döry József br. Bihar, Vay Béla br. Borsod, Bethlen András gróf, Brassó, Lonovics József Csanád, Mikó Bálint Gsik, Rónay Lajos Csongrád, Bánffy Zoltán br. Maros-Torda, Bánffy Dezső br. Szol­­nok-Doboka, Kemény György br. Torda-Aranyos, Maj­láth György Esztergom, Cziráky Béla gr. Fejér, Horváth Mihály Fogaras, Fáy Gusztáv, Gömör-Kis-Hont, Bat­thyányi Lajos gr. Győr, Dégenfeld Schomburg József gr. Hajdú, Polsa József Háromszék, Beöthy Lajos Heves, Id. Majthényi László br. Hont, Pogány György Hunyad, Eszterházy Kálmán gr. Kolozs, Zuber József Komárom, Lónyay János Máramaros, Simon Gyula Moson, B­th­len Gábor gr. Nagy-Kükü­llö, Gyürky Ábrahám­ gr. Nógrád- Nyitra, Szapáry István gr. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Ester­házy István gr. Pozsony, Mattyasovszky Tamás Sáros, Jankovics László Somogy, Esterházy Pál hg. Sopron, Gratfl József Szabolcs, Domahidy Ferencz Szathmár, Brennerberg Mór Szeben, Csáky Albin gr. Szepes, Bá­rány­ Ágost Szilágy, Ormós Zsigmond Temes, Széchenyi Sándor gr. Tolna, Hertelendy József Torontói, Kubicza Pál Trencsén, Justh György Turócz, Dániel Gábor Ud­varhely, Pradó Kálmán Vas, Glavina Lajos Zala, Molnár István Zemplén, Pradvánszky Béla b. Zólyom, Bubanovics Gyula Szerem, Budisavljevics Budislav Belovár, Fodrod Sándor Körös, Vardián János Zágráb, Uticsenovics Ig­­nácz Varasd megyék főispánjai. Herczegek : Batthyány, Strattmann Ödön, Odescalchy Arthur. Grófok: Andrássy Aladár, Andrássy Géza, Andrássy Gyula, Apponyi Géza, Apponyi Sándor, Batthyány Ele­mér, Batthyányi Géza, Batthyány Zsigmond ifj., Bereh­­told Richárd, Bethlen Géza, Bethlen József, Bissingen Nándor, Brenner Ágoston, Chottek Rudolf, Csáky Vidor, Csáky Zenó, Csekonics Endre, Gziráky Antal, Gziráky Nép. János, Degenfeld-Schoinburg Béla, Degenfeld- Lehomburg Lajos, Dezasse Emil, Erdődy Ferencz, Er­dődy István ifj., Esterházy Ernő, Esterházy Imre ifj., Esterházy László id., Esterházy Miklós Ernő, Ester­házy Mór ifj., Esterházy László, Festetich Alfonz, Festetich Andor, Festetich Béla, Festetich Gyula, Festetich Imrő, Festetich Jenő, Festetich Taszító, Festetich Vilmos, Gyürky Pál , Hugonnay Béla, Hunyady Imre, Kálnoky Dénes, Károlyi Gyula, Károlyi István, Károlyi Tibor, Kornis Emil, Kornis József, Rot­­tenfelsi Königsegg Fidél, Lónyay Béla, Migazzy Vilmos, Nákó Kálmán, Nemes Vincze, Nyáry Rezső, Pálffy An­dor, Pálffy Béla, Pálffy Géza, Pál­ffy István, Pálffy Já­nos, Pálffy József, Pálffy Mór, Pejacsevich Arthur, Pe­­jacsevich Márk, Porcia Lajos, Ráday Gedeon, Schmi­­degg János, Schönborn Ervin, Lennage Arthur, Sza­páry Péter, Széchényi Béla, Széchényi Jenő, Széchényi Kálmán, Szécsen Antal, Szirmay György, Teleky Gyula, Teleky József, Thoroczkay Pál, Wenckheim István, Wenckheim Rudolf, Wilczek Ede, Zichy János (keresz­telő), Zichy Nép­ János id., Zichy József ifj., Zichy Nándor, Zichy Rezső. Bárók: Ambrózy Béla, Ambrózy Gyula, Ambrózy Lajos, ifj. Apor Géza, Aczél Lajos, Augusz Imre, Bánffy József Jenő, Bánhidy Albert, Bánhidy Antal, Bánhidy Béla, Barkóczy Sándor, Bruckenthal Gyula, Dőry Lajos, Edelsheim-Gyulay Lipót, Eötvös József, Fechtig Armand, Fejérváry Géza, Fiáth Miklós, Fiáth­ Pál, Huszár Sán­dor, Huszár Kálmán, Liptay Antal, Majthényi József, Mednyánszky Ede, Mesznil Viktor, Mikos János, Nyáry Adolf, Nyáry Jenő, Orczy Andor, Orczy Béla, Orczy Elek, Podmaniczky Ármin, Podmaniczky Elemér, Pod­maniczky Endre, Podmaniczky Géza, Podmaniczky László, Podmaniczky Levente, Pongrácz Emil, Radosse*­vieh Tivadar, Radvánszky Géza,­­Radvánszky János, Rauch Géza, Révay Gyula, Rosner Ervin, Rudnyánszky Béla, Rudnyánszky Iván, Rudnyánszky József, Simonyi Lajos, Splényi Béla, Splényi Pál, Vay Alajos, Vay Mik­lós, ifj. Wodiáner Mór*. «Igen»-nel szavaztak: Grófok: Almássy Tasziló, Apponyi György, Bánffy György, Berchtold Arthur, Be­­rényi Ferencz, Bethlen Aladár, Bethlen Bálint, Bethlen Márk, Czebrian László, Dessewffy Aurél, Dessewffy Egyed, Esterházy Béla, Esterházy László ifj., Festetics Pál ifj., Forgách Antal ifj., Forgách Béla, Forgách Ist­ván, Forgách László, Károlyi László, Kun Géza, Mikes Miklós, Nemes János id., Nemes Nándor, Pallavicini Adolf őrstr., Pa­navici­ni Béla őrgr., Péchy Szilárd, Pon­grácz Ágoston, Pongrácz­ Béla, Pongrácz Ede, Pongrácz Jenő ifj., Pongrácz Károly, Pongrácz Vilmos, Rhédey Gábor, Rhédey Lajos, Schaffgotsch Miksa Rudolf, Som­­sich Adolf, Somsich Imre id., Somsich Imre ifj., Szitá­ra­y Antal, Sztáray János, Teleky Gusztáv, Teleky Ká­roly, Török László, Vay Dezső, Wenckheim Géza, Zichy Antal, Zichy István Ferencz, Zichy Gábor, Zichy Hen­rik, Zichy Herman, Zichy Imre, Zichy István, Zichy Frigyes, Zichy Miklós, Zichy Pál, Zichy Sándor, Zichy Ferraris Bódog, Zichy Ferraris Lajos, Zichy Ferraris Manó. Bárók: Balassa István, Bánffy Kálmán, Bornemisza Pál, Duka György, Duka Tódor, Fechtig Imre, Jeszenszky István, Jeszenszky Sándor, Kerekes Károly, Pongrácz Fe­rencz, Prónay Dezső, Prónay Gábor, Rédl Béla, Rédl Lajos, Révay Ferencz, R­ozner József, Uray Gyula, Uray Kálmán, Vécsey Dénes, Vécsey Gyula, Vécsey József, Vécsey Sándor. A szavazás összesített eredménye a következő: Dessewffy Aurél gróf határozati javaslata mellett 81 -en, ellene 234-en szavaztak, az elnök nem szavazván. E szerint a főrendek többsége Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát nem fogadta el, s ezzel Prónay Dezső báró módosítványa is elesett. A ház többsége ezután egyszerű felállással álta­lánosságban elfogadta a hármas bizottság javasla­tát. (Élénk éljenzés.) Az elnök: Holnap ünnep lévén, ülés nem tartatik. Holnapután az ülés d. e. 11 órakor tartatik, a­midőn a mai napirendre kitűzött törvényjavaslat részletes tárgya­lása következik. Az ülés végződik 3 óra 45 perczkor. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma délelőtt Fáik Miksa elnöklete alatt tartott ülésén elhatá­rozta, hogy a vámnovella tárgyalását az április hó 9-én, cs­ütörtökön d. u. 5 órakor tartandó ülésében fogja megkezdeni. Előadóvá Hegedűs Sándor választa­tott meg. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este 6 órakor tartott értekezletén abban állapodott meg, hogy a húsvéti szünetek utáni munkarendbe felvett törvény­­javaslatok megvitatása végett április hó 12-én este 6 órakor értekezletet fog tartani. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek: A király ma délelőtt nagyszámú vadásztársaság kíséretében parforce va­dászatra utazott Göding mellé s délután külön vo­naton tért vissza. — Albrecht főherczeg Arcoból tegnap este Florenzbe utazott. — Erzsébet Mária Karolina Victoria hesseni herczegnéért e hó 25-étől számítandó 8 napi udvari gyászt rendeltek el. — Kálnoky gróf külügyminiszternél tegnap nagy ebéd volt, melyen az osztrák arisztokráczia számos tagja vett részt. — Schwarzenberg herczeg bíbornok az éjszakát nyugodtan töltötte, de állapotában javulás nem állott be. — Hohenlohe h­erczeg, a király fő­­udvarmestere, tegnap Bécsből Prágába utazott. — A párisi gróf Bécsből elutazott Velenczébe, leánya Amélie herczegkisasszony azonban még három hé­tig ott marad nagynénjénél, Szász Coburg Klemen­­tin herczegnőnél. — Kovács János, a szerviták bu­dapesti helyettes priorja és rendlelkész, holnap ünnepli ötvenéves lelkészi jubileumát. Az arany­misén a jubiláns személyesen fog czelebrálni. — A walesi herczeg két legidősebb fiával Damstadtba érkezett, az elhunyt nagyherczegné végtisztes­ségére. — A trónörököspár útja. Spalatóból mai kelettel a következőket távirják : A trónörököspár tegnap este gyönyörű időjárás mellett Lesinába érkezett. Tisztele­tekre ünnepélyes fogadtatás rendeztetett, a sziget fénye­sen volt kivilágítva. Ma délelőtt 9 óra 20 perczkor a «Miramar» szakadó esőben a spalatói kikötőbe érkezett, hol a trónörököspárt hasonlókép ünnepélyesen fogadták.­­ A «Miramar» reggel 8 órakor vetett horgonyt Spalato kikötőjében. A főtéren a hatóságok tűnőkéi, a tisztikar, a dis­század, fehérbe öltözött lányok és sűrű tömeg foglaltak állást. A magas pár a jelenlevők lelkes kiál­tásai közt partra szállt és megtekintette a székesegyházat és a múzeumot, mire visszatért a «Miramar»-ra. — A Bismarck-ajándék­ Berlinből sürgönyzik mai kelettel. A Bismarcknak felajánlandó nemzeti ajándék gyűjtésére alakult bizottság elhatározta, hogy a befolyt pénzadományok felét a Schönhausen uradalom megvá­sárlására, a másik felét pedig közczélokra fogja fordí­tani. A befolyt adományok összege közel 2.300.000 márkára rúg.­­ Azon a fél millión, mely a Bismarck­­bizottságnak a schonhauseni jószág megvétele után meg­­maradt, munkástelepeket akarnak alapítani; ugyanezt teszik majd a Dél-Németországban gyűjtött összegekkel is. Mint lapunknak Berlinből ma éjjel távírják: a Bis­marck herczegnek felajánlandó nemzeti ajándék gyűjté­sére alakult bizottság mai ülésének végén Ratibor her­czeg bejelenti, hogy a császár, kinek beleegyezésétől van függővé téve, hogy a birodalmi kanczellár a nemzeti ajándékot elfogadja, a gyűjtött összeg hovafordítása iránti tervezet felett legnagyobb megelégedését fejezte ki. Az okleveleket a jubileum napján az intéző bizottság tagjai fogják átnyújtani. — Szász­-Coburg Csothai Fülöp herczeg gazdasági igazgatósága a következő helyreigazító sorokat küldte lapunkhoz ama hírünkre vonatkozólag, hogy a herczeg gömöri és szepességi uradalmait Popper bárónak bérbe adta: «Ez tévedésen alapszik és vagy rossz forrásból vagy rossz akaratból terjedt, miután ezek az uradalmak nemcsak hogy jövedelmeznek, hanem a perczentráczió alapjára berendezett kezelés, úgy ő királyi fenségének jövedelmet, mint a tisztségnek, sőt még a hajdú, gazda és mezei kerülőknek is tetemes és évről évre nagyobb tant­emet hoznak. Popper bárónak csupán a gömöri és szepességi uradalmak erdőgazdaságának a rendes tur­nusban vágandó fakészitése, illetőleg felhasználása ada­tott bérbe, nem ped­ig az uradalmak. — Hyrtl-adomák. Sok jóizü dolgot beszélnek el az agg jubilánsról, így egy ízben, midőn egy Jeruzsálem nevű fiatal orvosnövendék az első szigorlatot tette le és a vizsgaterem előszobájában több rokona várta a jó eredményt. Hyrtl egy pillanatra kilépett a teremből. A rokonok egyike eléje sietett, hogy Jeruzsálem sorsa felől tudakozódjék. Hyrtl fejét csóválta és a képzelhető leg­bánatosabb hangon mondta: «Keseregj Juda, mert Je­ruzsálem elbukott!» — Egy ízben Hyrtl a szigorlatok alkalmával elhatározta, hogy a jelöltek tudományának kipuhatolása végett megfordított rendet követ. Ő adta tehát a diákot és felszólította a szigorlót, hogy ő tegye fel a kérdéseket. A szigorló, ki ellensége volt a hossza­dalmas vizsgálatnak, a legkönnyebb kérdések egyikét intézte Hyrtlhez, ugyanis azt a kérdést: «Mennyi az agy­ideg párok száma?» —­­Hyrtl azt válaszolta : «Hat!» — «Nem állj» vágott a szigorló közbe. «Tehát nyolcat» — «Nemi» — «Tehát tizenkettőt» — «Sul­iéit!» jelenté ki a szigorló megelégedetten, nem bocsátkozva további kér­désekbe. — «Válaszoljon, miféle izmok jönnek mozgásba, kérdezte egy ízben Hyrtl a szigorlótól, «ha valaki önt arczul üti?» — «A jobb kezem izma»­ volt a válasz, «mert mindenekelőtt visszafizetem a pofont.* — Egy szi­gorló panaszkodott, hogy leczkék adásával tengeti életé és e miatt még nem jutott hozzá, hogy az agyat tanul­mányozhatta volna. Hyrtl megnyugtatta őt és azt taná­csolta neki, hogy e miatt ne nyugtalankodjék. A szigor­­lás órája elérkezett és az orvosnövendék pompásan tette le a vizsgát. «No látja», monda neki Hyrtl, «ágy­ nél­kül is lehet szigorlatot letenni. — Elfogott bankjegyhamisító. Bécsből sürgöny­zik, hogy egy Wunder József nevű privigyei, nyitra­­megyei ember, a­ki a bécsi városi szegények sorsjátéká­nak főnyereményes sorsjegyét meghamisította, tegnap este Bécsbe érkezett és ott a rendőrségnél jelentkezett. Wunder József bevallotta, hogy ő követte el a hamisí­tást, minélfogva a rendőrség azonnal letartóztatta. Be­­számíthatlan ember benyomását teszi és azonnal elfoga­­tása után arra kért egy rendőrhivatalnokot, hogy eszkö­zölne ki neki kihallgatást a császárnál, mert bocsánatot akar tőle kérni bűnös cselekedetéért. — A hálás Izmail pasa. Tudvalevő, hogy Izmail pasa a legbensőbb baráti viszonyban áll a legtöbb ró­mai kitűnőséggel, így többek közt Róma főpolgármeste­rével, Torlonia herczeggel is, ki a volt khedivét nem rég ért csapás után sietett neki részvétét kinyilatkoztatni és egyúttal üdvözölte őt Olaszországba való visszaérkezése alkalmából. Erre a levélre Izmail pasa Torlonia her­­czeghez a következő választ intézte : «Herczeg úr ! Ön szives volt engem Rómába való visszaérkezésem alkal­­mából a legmelegebben üdvözölni: az ön elragadó le­vele még inkább fokozta örömömet, melyet Olaszor­szágba, ebbe a szeretett második hazámba való vissza­érkezésem felett éreztem. Habár családi ügyek miatt hosszabb időre kénytelen voltam távozni, nem gyengült meg bennem a mély tisztelet és a hála érzelme az önök szeretett és lovagias uralkodója, a hatalmas Róma és a szép Olaszország iránt. Herczeg úr, élénk emlékezetem­ben van felséges királyuk, végtelen bámulattal és hó­doló tisztelettel értesültem az ő magasztos nemeslelkű­ségéről, melyet a múlt év őszén a legszomorubb körül­mények között tanúsított. Mindig szemem előtt lebegett Olaszország és Róma, az a Róma, melynek mindennap bámulom óriási haladását, a mit első sorban herczeg­­séged kitűnő vezetésének köszönhet. Fogadja, nemes herczeg őszinte köszönetemet baráti szavaiért és legyen szives hálás érzelmeimet a várostanács és az összes la­kosság előtt tolmácsolni. Izmail.» — A boszuálló Izmail pasa. Az egyiptomi ex­­khedive Izmail pasa Angliának köszönheti a tróntól való megfosztását és száműzetését. A száműzött a legneme­sebb módon boszulta meg magát az angolokon, száz font sterlinget ajánlva fel a Gordon emlékére; egyúttal Párisból e hó 14-reil a következő levelet intézte a lon­doni lord mayorhoz: «Van szerencsém önnek száz font­ról szóló váltót átküldeni; legyen szives ezt az összeget a Gordon tábornok emlékszobrára befolyt adományokhoz csatolni. A legnagyobb tisztelettel és barátsággal visel­tettem Gordon tábornok iránt és mélyen megszomoritott e kitűnő katona halála, kinek kiváló tulajdonságait be­csülni tudtam és ki oly nagy szolgálatokat tett országom­nak és Szudán művelődésének, melynek helytartójává szerencsés voltam őt kinevezhetni. Fogadja stb. Izmail.» — A máhdi honfitársai az Egyetértésnél. La­punk szerkesztőségének ma ritka vendégei voltak. Egy szudáni csapat, a mahdi falának hamisítatlan képviselői, látogattak el hozzánk, hogy magukat bemutassák. Tizen­négy férfi, asszony­ és leányból áll a csapat, mely európai körútjában a mi fővárosunkat is megtisztelte látogatásá­val és ahhoz az érdeklődéshez képest, a­mel­lyel a fő­város közönsége a szudáni nemzetnek európai útra kelt tagjai iránt viseltetik, hajlandók budapesti időzésüket berendezni. Itt Budapesten az állatkert a tanyájuk, hol valamint a múlt évben a szingálok, otthoniasan rendez­ték be magukat és holnaptól kezdve belépti díj mellett láthatók lesznek. A derék csapat felhasználta mai szabad estéjét, hogy körutat tegyen a fővárosban és e körútba az Egyetértés szerkesztőségét is bevonták. Tíz férfi, két asszony és két leány kopogtatott be barátságos köszön­téssel, mely körülbelül így hangzott: «erre gyere!» a­mi persze a kalauz útmutatását is jelenthette. A mi szu­dáni csapatunk egytől egyig derék, jól megtermett, csi­nos arczu emberekből áll; mindegyiken más-más szu­dáni sajátság látható; az egyik leány arczán jobbra balra arany gyűrűk vannak befutva, a másiknak terjengő, bozontos üstöke árulja el a szudáni szár­mazást — jobbára olyanok, a­minőknek a derék szudáni harczosokat a Graphicből és az Illustrated London Newsból ismerjük; a keretből csak a máhdi képe hiányzik, hogy teljesen oda képzeljük magun­kat Szuakim vagy Khártum mellé, a­hol oly dicsősé­gesen viselték magukat. Szerkesztőségünk tagjai és a szudániak között nagyon kedélyes diskurzus fejlődött; igaz, hogy mi nem tudtunk arabusul, ők pedig nem magyarul, de egyes modern jelszavak, mint: Gordon, Szuakim, máhdi, lehetővé tették közöttünk a szellemi érintkezést. A Gordon szó hallatára ökölre szorították kezeiket és vadul forgatták szemeiket, viszont a «máhdi» szóra megelégedetten bicrczentettek a fejükkel, hozzá­téve, hogy «Allah il Allah», azaz az ég áldása ki­sérje tovább is. A vezetőjük töri a németet és ő mondta el, hogy a csapat egész Európát beutazza s hogy legutóbb Prágában voltak, a­hova Berlinből men­tek ; hogy Berlinben nagy veszedelem fenyegette őket, mert rossz fétisük, egy hal alakjába öltözött rossz szel­lem akarta őket elpusztítani. A dolog annyiból áll, hogy Berlinben egy látogatójuk véletlenül egy halferét muta­tott nekik, a­min ők annyira megszörnyüködtek, hogy csak órák múlva tértek megint magukhoz. A típusok na­­gyon különbözők, a meglehetősen világos fehér szik­től egészen a legsötétebb feketéig váltakoznak ; valamennyien meglehetősen élénk vérmérsékletnek, de legtöbbet izegtek­­mozogtak az asszonyok és leányok, kik egy pillanatig se maradtak helyükön. Az egyik szudáni asszonynak az a bogara és úgy látszik, meglehetősen kifejlett bo­gara , hogy képeket gyűjt; ennek a gyűjtési mániájá­nak minálunk is meglehetősen leplezetlen kifejezést adott; egyik munkatársunkat karon ragadta és oda ve­zette a könyvtárhoz, jelekkel és töredezett angol nyelven magyarázgatva neki, hogy nagyon szeretne egy képes könyvnek vagy képnek a birtokába jutni. Munkatársunk belenyúlt a tekercsekbe göngyölített képek közé és elő­vette egy jubiláns államférfimnak nemrég a Deutsch­­féle könyvnyomda által kiadott kőnyomatos arczképét. A szudáni asszony kibontja a képet, a többi szudáni köréje csoportosul és az arczkép láttára valamennyi, az öröm­től magánkívül felkiált: «Oh, that is our Mahdi!» — Mi igyekeztünk megmagyarázni, neki, hogy ez egy ma­gyar államférfiú, de a szudániak nem akarták elhinni, azt mondták, hogy sokkal jobban hasonlít a mahdihoz. — Bányaszerencsétlenség­. Említettük, hogy Pécs mellett a dunagőzhajózási társulat szabolcsi bányájában e hó 21-én nagy szerencsétlenség történt. Szombaton reggel 3 órakor egy akna beszakadt s tömegével két munkást maga alá temetett. Mint levelezőnk írja, a se­gély rögtön kéznél lévén, óriási erőfeszítéssel aznap déli 12 órára a szerencsétlenül jártakat kiásták. Az egyik halott volt, a másik szerencsére oly helyzetben dolgo­zott, hogy a lezuhanó földtömeg fejét nem érte s igy 9 órai halálfélelem után élve került elő. Állapota bár veszélyes, de felgyógyulása remélhető. Az agyonnyomott bányász felbonczoltatván, másnap délután óriási részvét mellett temették el. Érdekes, hogy a megmentett bá­nyász neje ép a szerencsétlenség órájában szült.­­ Egy csendőr szerelme, Asturi Enricót kinevezték csendőrré és ebben a minőségben szolgált Firenze váro­sában. Magaviselete kitűnő volt és föjebbvalói meg vol­tak vele elégedve. Asturi beleszeretett egy Rossi Enrichetta nevű nőbe, nőül akarta venni és e végből hatósági engedélyért folyamodott, de a hatóság megta­gadta az engedélyt oly indokolással, hogy a nő, a­kit feleségül akart venni, feslett életű. Enrichea több évvel ezelőtt virágárus lány volt, aztán egy öreg katonatiszthez ment nőül, ki az esküvő után néhány hónappal meghalt, meglehetős vagyont hagyván özvegyére kész­pénzben, földbirtokban és két firenzei házban. A szép özvegy csak­hamar elbolonditotta Asturit, úgy hogy ez minden ked­vét elvesztette a szolgálathoz, míg végre felebbvalója áthelyeztette őt Livornóba. De Enrichetta ide is eljött utána és eskü­dözött neki, hogy csak vele lehet boldog, úgy hogy Asturi Livornóban is ismételte házasulási en­gedély iránti folyamodását. Kérését ebben az íz­ben is tagadón intézték el. Aztán az az ötlete tá­madt, hogy fegyelmi vétséget követ el, minek folytán elbocsátják a szolgálatból; ezt meg is cselekedette, el­mulasztotta hivatalos teendőit, minek folytán hat havi fogságra ítélték. Asturi bizonyos volt felőle, hogy a bün­tetés kiszenvedése után nőül veheti Enrichettát. Asturi a kiszenvedett büntetés után visszatért Florenczbe, de ott kedvesét más embernek a karjai között találta, őt magát pedig kidobták a kedvese házából. Asturit ez annyira elkeserítette, hogy bűnös tettre tökélte el magát. Enri­chetta e hó 21-én hosszabb sétáról lakására tért vissza, hol Asturi megvárta és tőrével tizenegy súlyos sebet ejtett rajta, aztán futásnak eredt, de csakhamar utolér­ték a csendőrök, a­kik elfogták és rendőri hivatalba kí­sérték. Itt bevallotta a bűntett elkövetését, a­mit egyéb­iránt vértől szenyes ruhája is bizonyított. Enrichetta állapota életveszélyes. 9 — A Popper-Castrone házasság; ügyére vonat­kozólag a bécsi «Vaterland» igy nyilatkozik : «Római levelezőnk utján arról értesülünk, hogy a párisi érseki kúriának ebben az ügyben tett lépései daczára a római szentszék a dispenzáczióra vonatkozólag még eddig nem hozott, és valószínűleg nem is fog hozni kedvező vég­zést.» — Ezzel szemben a Neue Freie Presse ezeket írja : A pápai dispenzáczió végleges és teljes ; az eredeti okirat már a párisi érseknél is van, kinek egyházi feh­a­­tósága alá tartozik a dispenzált menyasszony. A dispen­­záczió érvényességének egyetlen feltétele: a házasulan­dók reverzálisa a gyermekek katholikus neveltetésére vo­natkozólag, nem rég az által teljesült, hogy a menyas­­­szony ezt a reverzálist a párisi érsek előtt, a vőlegény pedig a párisi érsek által ad hoc deszignált magyaror­szági herczegprimás előtt Esztergomban aláírta. Ezzel a dispenzáczió teljessé vált. Az a sokat szellőztetett kérdés, váljon a katholikus-zsidój házasság Magyarországban érvé­nyes lesz-e, azzal a bizonyítván­nyal fog megoldást nyerni, melyet a magyar vallás- és igazságügyi minisztériumok­nak minden, külföldön érvényes házasság megköthetése végett ki kell állítaniok és melynek kiállításáért báró Popper a pápai dispenzáczió alapján már folyamodott is. Ugyanerre az ügyre vonatkozólag a M. Állam a legil­letékesebb forrásból közli, hogy az ifjú Popper Simor bibornok herczegprímás vikáriusa előtt már ki is állí­totta a reverzálist.­­ A temesvári postahivatalbeli robbanásról a következőket írják­: Houehard Ede postatiszt sérü­lése igen súlyos, mert balarczán égési sebek vannak és közvetlenül bal szeme közelében mintegy 5 czentiméter­­nyire lehorzsolódott bőre az arczáról. Kezein is számos égési sebek vannak. Haja és szakála egészen megpör­­z­ölődött. Tallián hivatalszolga szakála és haja szintén nem maradt sértetlenül és az ő arczán is erős égési se­bek vannak. Ama három zacskó, melyeket Vaczál Jenő városi kapitány a katasztrófa után konfiskált, a vegyi vizsgálat eszközölése végett a tüzérparancsnokságnak adatott át. Hitelt érdemlő tanuk állítása szerint a zacskókba újonnan föltalált, praeparált lőpor volt, me­lyet a vadászok éjjel előszeretettel használnak, mivel nem füstöl és erősebben durrog, mint a puskapor.­­ Mint már említettük, a zacskók Mannheimban adat­tak föl; feladóként a szállitólevelen Baumann P. mannheimi czég szerepel. A küldemény Gudenus Hugó bárónak volt czimezve Gaádra. Egy-egy csomag súlya 1 kiló volt. Az elővizsgálat teljes befejezése után az ügy­iratok további eljárás végett a fenyitő törvényszékhez fognak áttétetni a rendőrség által. — Az öngyilkos utolsó óhaja. Miklós Imre a gyé­­resi postahivatal kiadója február 14-én bement Tordára s ott öngyilkossági szándékkal szivén lőtte magát. A golyó nem jól talált, mert a boldogtalan fiatalember, kit gyógyithatlan betegség vitt a végzetes lépésre csak két napi szenvedés után halt meg. Hátrahagyott levelében elmondja, hogy betegsége mily nehézzé tette neki az életet, s kijelenti, hogy öngyilkosságának okát ne ke­ressék sem szerencsétlen szerelemben, sem anyagi za­­­varokban, hogy pedig a nagy­világ előtt, mint becsüle­tes ember pihenhessék sírjában, felkéri főnökét, annak kijelentésére, hogy az általa kezelt pénztárt rendben hagyta hátra. A vizsgálat igazolta is az Öngyilkost s fő­­nöke készséggel tett eleget az öngyilkos utolsó óha­jának. — Tűzvész ember halállal. Derecsikán, Pozsony­­megyében, e hó 21-én délben tűz ütött ki egy istálló­ban s nehány percz alatt két házat is lángba borított. A szomszéd községek: Nádas, Baka, Várkony, Nyék és­­ Telbár tűzoltói gyorsan megérkeztek s önfeláldozó tevé­kenységgel lokalizálták a tüzet, a melynek azonban két ember esett áldozatul. Az egyik egy beteg agglegény, ki az istálóban aludt, midőn a tűz kiütött; később egészen elégve találták meg holttestét az udvaron, ki valószí­nűleg égve, de már későn szaladt ki. A másik áldozat az egyik háztulajdonos volt, egy 68 éves aggastyán, ki tehenét akarta az istálóból kimenteni, de halálát lelte a­ lángok között. Az egész környéken általános a részvét. — Öngyilkos biró. Zágrábból távirja tudósítónk, hogy Theodor­ovics Sándor, a legfőbb itélőszékhez be­­osztott báni táblai biró, volt vukovári törvényszéki elnök, elmezavarban a Szávába ölte magát. Holttestét tegnap délután találták meg. A hajlott korú biró rendezett vi­szonyok közt élt, de már régebb idő óta búskomorságot vettek rajta észre. Theodorovicsnak még csak néhány halálos ítéletet kellett volna elintézni, mire nyugdíjaz­ták volna. Az eset Zágrábban nagy feltűnést keltett. Rövid hírek. Az erdélyi magyar közmű­velődési egyesületbe, mely nemrég alakult meg, Bánffy Ádám báró 1000 írttal alapitó tagnak lépett be. — Czegléden egy Mekecs Mihály nevű gazda felesége négy leánygyermeket szült. Az anya és az egyik gyermek meghalt. — Mikebudán tűz volt és egy pajtában 130 darab birka ugyanannyi bá­rán­nyal együtt a lángok martaléka lett. — Ej­fe­hértón özv. Molnár Sándorné jómódú lakosnőt e hó 21-én reggel, elvágott nyakkal találták lakásán. A bonczolás megtörtént, de külerőszak nyomát nem találták. A vizsgálatot Bary József vezeti, aki elfo­gatta a meggyilkolt fiát, mert lehet, hogy ő ölték meg anyját, kivel rossz viszonyban élt. — Báron a felvidék pánszlávjai meg akarták ünnepelni e hó 24-én Hoili, néhai pánszláv pap születésének száz éves jubileumát. A járás szolgabirája azonban a helyszínére utazott, hogy minden nemzetellenes tüntetést megakadályozzon. — Czegléden meg­ható hármas temetés volt tegnapelőtt. Török János három kis leányát temették egyszerre általános részvét mellett. — Köszvényes somogymegyei község határában letartóztattak a csendőrök e hó­nap 18-dikán egy kóbor­ czigánycsapatot, melyből hatan megugrottak; a szekéren sok lopott holmit találtak. — Az aradi várban tegnapelőtt Novara ünnepélyt tartottak. Gyászmise volt az elesettekért s azután fényes katonai parádé mellett kiosztották a gróf Gyulay-féle jutalmakat. — Szegeden az ön­gyilkossá lett Burger Ferenczel, mielőtt föltalálták volna, valaki megrabolta pénzétől, őszi felöltőjétől és arany órájától. — Ugram, e hó 18-án Öreg Erős Sándor, ki 76-ik nevenapját ülte, összeveszett boro­zás közben a 78 éves Tóth Jánossal, ki egy kapával úgy ütötte nyakszirten, hogy rögtön szörnyet halt. A gyilkos jelentkezett a járásbíróságnál. — A szeg­halmi meggyilkolt postakocsis nejének a közleke­désügyi minisztérium 100 frtot adományozott. = Öngyilkossági kísérletek. Majtényi József sátoralja-uj­elyi születésű 28 éves nőtlen kocsifényezőt annyira elkeserítenék kedvesének szemrehányásai, hogy leitta magát s tegnap este kilencz órakor a lánczhid kö­zepéről a Dunába ugrott. A csavargőzös ép akkor indult el a hídfőtől s egyik matróza észrevéve az eviczkélő em­bert, utána ugrott s elúszott vele egy csónakig, melyre mindkettőjüket fölvették. — Hlavacs Teréz Széchenyi (nógrádmegyei) születésű 20 éves hajadon cseléd tegnap este, a városligeti fasor végén egy padon ülve gyufaolda­tot ivott, mert nem tudott jó helyet szerezni. Eszmélet­len állapotban vitték a Rókus kórházba. — Moravetz Ferencz 23 éves óráslegény foszforoldatot ivott, mert olyan lányt szeret, a­kit nem adnak neki. A boldogta­lant most a Rókus kórházban ápolják.­­ Őrült ember merénylete. A budai Széchenyi­­vendéglőben elegánsan öltözött úriember jelent meg ma reggel nyolcz órakor és szobát kért. Hartl Ede főpinczér bevezette a vendéget egy szobába s kérte, hogy a dijat szokás szerint előre fizesse. Az idegen pénz helyett re­volvert rántott elő s kétszer próbált lőni a pinezére, de a pisztoly szerencsére csütörtököt mondott. A pinezér kiáltásaira berohant a vendéglő cselédsége s elkisértette a rendőrséghez a szerencsétlen embert, ki ott d­r. Pat­­tyantyus Emil paksi születésű 35 éves orvosnak vallotta magát s minden mozdulatával elárulta, hogy elméje za­varodott. Elszállították a megfigyelő osztályba.­­ Szélhámos asszonyt tartóztattak le a főváros­ban, ki Horváth Attila világtalan zongora­művész nevé­ben könyöradományokat kéregetett. A megcsaltak közül m­ár többen jelentkeztek a rendőrségnél. — Az aradi vértanuk szobrára újabban 10 forint 65 kr. érkezett szerkesztőségünkhöz Sziget-Szent-Mik­lósról, Balla Árpád ref. lelkész ur kezeiből, mint két gyűjtés eredménye. E hó 12-én ugyanis, a szegedi rész évfordulója alkalmából, egy kis számú társaság körében gyűlt 7 frt. Márczius 15-ke alkalmával pedig 3 frt 65 kr. A kegyes adományozóknak meleg köszönetet mondva, a­ beküldött összeget el fogjuk juttatni Salacz Gyula úrhoz, Arad városa polgármesteréhez. Íme még az adakozók­ jegyzéke; — márcz. 24.

Next