Egyetértés, 1885. március (19. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-25 / 83. szám
1885 fcWI bimvi r^ oxjI'jIiIIJV, JI1AULI V I D É K. * Zimony, márcz. 24. (0. E.) Zimony város községtanácsa tegnap tartott közgyűlésén egyhangúlag bizalmat és meleg köszönetet szavazott Khuen-Héderváry gr. bánnak ama támogatásért, melyben a város érdekeit részesítette. elveket. A hármas bizottság javaslata nem egyéb, mint a kormány eredeti törvényjavaslatának bizonyos módosítása ; márpedig a kormány javaslatában olyanok foglaltatnak, melyeket a szónok kiindulási pontul sem fogadhat el és egyáltalában nem látja ennek szükségességét, hogy a főrendek oly eljárást kövessenek, melynek következtében, mint magyar ember mondja: «A kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon.» Semmifélekép hozzá nem járulhat a hármas állandó bizottság javaslatához, hanem pártolja Dessewffy Aurél határozati javaslatát. (Helyeslés a jobbközépen.) A következő szónok Bethlen Gábor úr. Ha elfogadja is a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául, mert ő is kívánja a főrendiház reformját, kénytelen itt mégis az abban foglalt intézkedések néhányával eltérő nézeteit elmondani. Hiában keresi a képviselőházból idekerült törvényjavaslatban, nem találja meg a demokratikus irányt, még kevésbé lát arisztokratikus irányt a hármas bizottság javaslatában. Hasztalan keresi mindkettőben a középutat, mely talán hivatva volna minden igénynek megfelelni, de ezt sem a törvényjavaslatban, sem a hármas bizottság javaslatában meg nem találja.Nem érti miért kellett e reformot oly jágkörre kifejteni, miért kellett itt Magyarország számos vidékének igen jeles és jelenleg jogosultsággal bíró tagját e házból kirekeszteni, nem érti, hogy miért kellett a czenzust megállapítani, amely kizárja a törvényhozói testületből azokat, akik nem dúsgazdagok, azokat, kik nem bírnak azzal a vagyoni helyzettel, hogy hazulról, vidékeikről hosszabb időre távozzanak, az érdekeket jobban ismerik és a vidék óhajait jobban tudják tolmácsolni, s eddig is majdnem nélkülözhetlen elemét képezték a főrendiháznak. A czenzust úgy a hogy javasolva van el nem fogadhatja. Nem helyesli a főispánok kihagyását, s óhajtja, hogy a ház ne érezze meg az ő hiányukat. Ami a törvényjavaslatot illeti, meg kell vallania, hogy helyesebbnek tarja az eredetit, mint a hármas bizottság által módosítottat, most azonban általános tárgyalás lévén kijelenti, hogy általánosságban a részletes tárgyalás alapjául a törvényjavaslatot elfogadja. (Helyeslés balfelöl.) Esterházy István gr. főispán röviden kijelenti, hogy pártolja a hármas bizottság javaslatát, s reméli, hogy a főrendek szívesek lesznek a vitát befejezni s a kérdés felett szavazással dönteni. (Helyeslés balfelöl. Felkiáltások : Szavazzunk !) Az elnök: Minthogy szólásra többé senki nincs feljegyezve, a vitát berekeszti. Következnek a zárbeszédek. Dessewffy Aurél gr. kijelenti, hogy hat. javaslatát fentartja, minthogy az általános vita nem győzte meg az ellenkező álláspont helyességéről. SPrónay Dezső br. zárbeszédében czáfolgatja az ellene felhozottakat. Széchén Antal gr.g ma közeledett az ellenzék álláspontjához, midőn kijelentette, hogyha más módot ismerne, amely által az a czél elérhető, a melyre a czenzus megállapításával törekednek, ezt elfogadná. A szónok szerint létezik egy mód, amely megfelel a történeti fejleménynek, s amely nem koczkáztatja a ház függetlenségét, figyelembe veszi a történeti alapot, nem sérti a szerzett jogokat és ez a mód az, hogy a főrendiház szervezésénél a fősuly arra helyeztessék, hogy azok, akik születésüknél fogva ma törvényhozói joggal bírnak, e jogukat választás útján gyakorolják az által, hogy ők válasszanak tagokat a főrendiházba. Ha elfogadja a szónok kiindulási pontul azt, hogy a történeti fejlődés figyelembe vétele mellett kell a főrendiházat reformálni, akkor fő czélnak azt tekintheti, hogy minden törekvést oda kell irányozni, hogy az újonnan alkotandó főrendiházban a főrendeknek a szine-java, de nem a leggazdagabbja legyen együtt. (Élénk tetszés a jobb középen.) mert e kettő nem azonos. (ügy van !) A szónok ezután polemizál Andrássy Gyula gróffal meg a miniszterelnökkel, majd a kompromisszum történetére tér át. Sajátságosnak találja, hogy a hármas bizottságban, hol tényleg túlnyomó nagy számban azok voltak képviselve, akik az új szerkezetben megállapított törvényjavaslat szerint is tagjai maradnak a háznak, valósággal oly csekély figyelemre méltatták azokat a jelenleg jogosultakat, akik eme szerkezet szerint jogaiktól elűztetnek. (Igaz! ügy van 1 jobbfelől.) Ha ezt figyelembe veszi, úgy találja, hogy a hármas bizottság nem fontolta meg eléggé ezen pontnak horderejét, midőn oly átmeneti intézkedést javasolt, mely semmivel sem jobb, mint az eredeti törvényjavaslat, sőt még sajátságos színezeténél fogva sajátságos helyzetbe hozza azokat, kik ez átmeneti intézkedésbe belenyugosznak és az ott nekik engedélyezett jogokkal élni kívánnak. (Igaz ! Úgy van a jobb oldalon.) Beszédét így végzi: Áldoznunk kell, elismerem. De kérdem, ki az, aki ma az áldozatokat hozza: az-e, ki élvezetében marad továbbra is törvényhozói jogának, avagy az, ki e jogától megfosztatik. (Zajos Helyeslés a jobboldalon.) Ha áldoznunk kell, áldozzunk együtt, akkor én is kész vagyok áldozatot hozni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ajánlom a Dessewffy Aurél úr határozati javaslatát az általam hozzáadott módosítvánnyal. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök reflektálni óhajt némelyekre, amik a vita folyamán felmerültek. Mindenekelőtt tiltakozik azon itt ma hallott kifejezés ellen, hogy a magyar képviselőház nem bírja a nemzet bizalmát. Ezt kimondani a magyar képviselőházról sehol nincs senkinek joga , de a parlamenti illem szerint itt kevésbbé, mint bárki a világon. (Helyeslés balfelöl.) Ami már a dolgot magát illeti, nem követi Prónay Dezső bárót a történelmi fejtegetések terére, hogy a személy szinuáczió terére sem őt, sem mást követni nem fog, azt talán mondani is felesleges. (Helyeslés.) De azt az egyet megjegyzi, hogyha valaki a történelmi tényekre hivatkozik, a történelmi fejleményekre, úgy, amint azok a tényekben fokonként, nyilvánulnak, ezzel szemben azt mondani, hogy a történelmi fejleményeket nem a tények, hanem szellemük szerint kell megítélni, ez a vitának egy igen könnyű módja. Mert ha a tényekkel szembe lehet állítani a szellemet, amit valaki specziáli tér kiolvas belőlük a maga czéljaira, akkor az egész történelem mesévé változik, melyet a dajkák kezdenek magyarázni. (Élénk tetszés balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Ha valaki a jogsérelem, a jog iránti tiszteletlenség szempontjából indul ki, és oly javaslattal szemben, amely senkinek jogát el nem veszi, senkinek személyes jogát nem redukálja örök időre, a tiszta választás jogára hivatkozik .. . (Élénk tetszés és helyeslés balfelől Mozsgás és felkiáltások jobbfelől: Jogfelfüggesztés !) Erről is fog szólni. Ezzel szemben az argumentáczió igen gyenge , mert a jognak nagyobb mérvű elvételét úgy tünteti föl, mint a jog iránti tiszteletet, mig a jognak nagyobb mérvű kíméletét úgy tünteti fel, mint a jognak megtagadását, lerontását. A szónok ezután így folytatja: Felhozatott, hogy mit ér a szünetelő jog, hisz az semmi. Egy szónok azt mondta, hiszen meglehet, valaki valamikor kivételkép szerencsés házasság, vagy szerencsejáték folytán megnyerheti a czensust, de ez kivétel lesz. Gondolják meg azok, akik ügyek védelmét ilyen fegyverekre bízták, hogy csakugyan sokkal nagyobb tisztelettel viseltetik a magyar főrendi családok minden, és így a czenzussal ma nem bíró tagjai iránt is, aki azt mondja, ezekben van képesség, ezek, ha ma nem bírnak, fognak bír hatni eme czenzussal maguk vagy utódaik anélkül is, hogy szerencsejátékon kellett volna azt megszerezniük. (Zajos helyeslés és tetszés a baloldalon.) És önök, akik így védik a most czenzussal nem bírókat, önök, kiknek egyike élénkbe rajzolja, hogy mily borzasztóan megvesztegethetők lesznek azok, ha majd nekik valaki a 3000 Irt czenzust egy időre megadja, hogy valamely czélra, talán lelkiismeretük ellen szavazzanak , mikor önök így védik őket, akkor azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat és az, aki beadta, utasítja el és gyalázza meg ezeket. (Elénk tetszés balfelől, mozgás a jobboldalon.) Már uraim, nekem a meggyalázásról más fogalmam van. (Felkiáltások : Ki mondta ?) Engedelmet kérek, az elsőt Dessewffy gr. mondta és hogy a második is mondatott, hivatkozom mindenkire, de arra már bizonyosan nem emlékszem, br. Prónay mondotta. Prónay Dezső br. : Nem mondtam ! Tisza Kálmán miniszterelnök : Mondom, nem emlékszem, hogy ki mondta, de hogy mondatott, az iránt hivatkozom a főrendiház minden tagjára. (Igaz ! Úgy van balfelől.) , , . . , , Különben Prónay bárónak, iit most is — bár én egész nyugalommal hallgattam végig velem nyájaskodó előadását . (Elénk derültség) nem bírta feleletemet nyugodtan hallgatni, és aki tegnap is, midőn beszédje alatt jegyezgettem, szintén felszólalt, hogy mit fogok én majd annak folytán mondani: tartozom egy megnyugtatással. (Halljuk !) És ezt azért teszem, mert hiszem, hogy sokszor lesz" még szerencsém vele szemben állani. Hát legyen nyugodt " méltósága, ha beszélni fog és látja, hogy én jegyzek • megismertetem azon szokásommal, hogy én nem "azért jegyzek mindig, mintha jegyzésre méltó mondatot találnék, (Derültség balfelől), hanem jegyzek unalomból épen akkor, mikor nem tudok mást tenni, (/ajos derültség és tetszés balfelől.) A miniszterelnök tovább polemizál Pronayval, s ezal fölgatja azt a vádat, hogy a javaslat plutokratikus és deszpotikus irányú, majd így folytatja: , Ő méltósága arra hívta fel a méltóságos főrendiházát, hogy zárják be — ha csakugyan eljön az az idő, — míg törni kell de ne hajoljanak. Megvallom, méltóságos főrendek, sem a magyar főrendiház tradícióival, sem a helyes politikával ez nem egyezik meg. Megegyezhetnék talán megengedem, az arsztokrácziának kaszt-érdekével, amely talán jobban szeretné, hogy egyszerre, egy dicső .oppanással összedőljön, semhogy a körülményeknek engedve, hajoljon annyira, amennyire szükséges. De nem egyeznék meg azzal, ami iránti hűségben leli jogosultságát ma is a magyar főrendiház és arisztokráczia , a magyar állam és haza iránti kötelességgel (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon). Mert a magyar állam és haza érdeke nem azt kívánja, hogy a követelményeket visszautasító, és talán egy nehéz perezben majd összeroppanó főrendiházak arisztokrácziája legyen, de azt kívánja, hogy legyen olyan főrendiháza és arisztokrácziája, mely hajolva annyira, a mennyire szükséges, de gyökereit megtartva erősen a haza anyaföldében, meg tudjon állani mindig, mikor a haza, a király és a magyar állam érdeke kívánja. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon). — Az ellenem felhozott vádakkal szemben — még csak felemlítve azt, hogy az 1870-ben a méltóságos főrendiháznak nem is kormányfelszólításra, de saját intezitivájából kiküldött bizottsága ugyanezen alapokon ugyan így a 3000 frtos czenzussal kívánta a főrendiházat szerveztetni, hogy tehát ez az eszme nem bennem a főrendek iránti ellenséges indulatból keletkezett eszme, hanem oly eszme, mely ezen ház kebelében termett és innen jött át a kormányzati körökbe. (Úgy van ! Úgy van! a baloldalon) még csak arról biztosíthatok mindenkit, hogy én nem hogy sérteni, jogától megfosztani akartam volna bárkit is, de ha javaslatomban elfogadtam azon eszmét mely — mint mondám, — itt fakadt, s innen e ház kebeléből terjedt el ; ha azt elfogadtam, tettem épen azért, mert én egyénileg jobb nézetben voltam, jobb nézetben vagyok azokról is, kik a czenzus alapján egy időre jogiakat nem gyakorolhatják, mint vannak azok, akik őket az imént mondottam modorban védelmezték, és kik őket felhívják arra, hogy saját jogaikat ne engedjék, és inkább egy törvényjavaslatot, melyre az országnak szüksége van, akadályozzanak meg. Fájdalommal irtam én javaslatomba a főispáni karnak a főrendiházból való kihagyását, de a főispáni karból ezért panaszt nem hallottam. A főispáni kar a főrendiházban századokon át folytatott dicső működését dicsően fejezi be, akkor, midőn önmegtagadással szavazza meg a törvényjavaslatot. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ne hagyják azok, akik más czímen nem örökre jogot, csak joggyakorlatot vesztenek, ellenkezőleg a nemzet és az arisztokráczia tradíczióival legyőzetni magukat a naaglelkűségben. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Hosszantartó zajos éhenzés a baloldalon.) Prónay Dezső br. személyes kérdésben szólal fel. Tagadja azt, hogy ő inszinuált volna valakit, sőt kijelenti, hogy most az inszinuáczió a miniszterelnök részen van. A miniszterelnöknek arra a megjegyzésére, hogy a szónok beszéde alatt unalomból jegyzett, azt válaszolja, elhiszi, hogy a miniszterelnök unalomból jegyzett, de nem is volt szándéka a szónoknak az, hogy őt beszédével mulattassa. (Derültség a jobb közép n.) miután az igazság leplezetlen kimondását a miniszterelnök unja. (Zajos éljenzés és taps a jobbközépen. Zaj.) Következik a szavazás. Az elnök a házszabályok értelmében először Dessewffy Aurél határozatára nézve rendeli el a szavazást, mégpedig név szerinti szavazást, mert tíz tag kérte. Ha a Dessewffy Aurél határozati javaslatát elvetik, akkor a Prónay Dezső módosítványa is elesik, s ez esetben újabb szavazással a hármas bizottság javaslata fölött fog a ház általánosságban dönteni. A kérdés tehát az: elfogadja-e a ház a Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát, igen, vagy nem. A név szerinti szavazás következőképen folyt le: «Nem»-mel szavaztak: Római és görög Icaili. érsekek és megyés püspökök: Simor János, bibornok, herczeg-primás és esztergomi érsek, Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek, Samassa József egri érsek, Váncsa János gyulafehérvári görög kath. érsek, Glászka György szepesi lat. szert, püspök, Dulánszky Nándor pécsi, Kovács Zsigmond veszprémi, Lanhart Ferencz erdélyi lat. szert, püspökök ; Mihályi Viktor lugosi gör. szert, püspök ; Pauer János székesfehérvári lat. szert, püspök, Pável Mihály nagyváradi gör. szert, püspök, Schlauch Lőrincz szatmári lat. szert, püspök, Schuszter Constantin kassai lat. szert, püspök, Szabó János szamosujvári gör. szert, püspök, Vállyi János eperjesi gör. szert, püspök és Zalka János győri lat. szert, püspök. Czimzetes püspökök: Danielik János, választott prisztinai püspök, Lengyel Miklós dulcignai, Lichtensteiger Ferencz drivesti, Németh József szkopii, Virter Bertalan novii czimz. püspökök. Gör. keleti, szerb és román érsekek és püspökök: Angelus Germán karloviczi gör. kel. érsek metropolita és szerb patriarcha, Román Miron erdélyi gör. kel. érsek és román metropolita, Brankovits György temesvári, Metiani János aradi, Petrovics Bazilián bácsi és Stojkovics Arzén budai gör. keleti szert. püspökök. Ország-zászlósok: gróf Khuen-Héderváry Károly Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, id. Szögyény-Marich László kir. tárnokmester, Zichy Ferencz gróf kir. főasztalnokmester, Bánffy Miklós gr. kir. főpohárnokmester, id. Erdődy István gróf kir. főlovászmester, Szapáry Géza gróf főudvarmester, Széchényi Gyula gr. kir. főajtónálló mester, Péchy Manó gróf kir. főkamarásmester, id. Vay Miklós báró koronaőr és Szlávy József koronaőr. Horvát-Szlavonországok: Inkey Nándor br., Kus*sevis Szvetozár. Főispánok: Darvas Imre Abauj-Torna, Tabajdy Károly Arad, Szmrecsányi Dárius Árva, Sándor Béla Bács- Bodrog, Perczel Miklós Baranya, Majláth István Bars, Beliczey István Békés, Döry József br. Bihar, Vay Béla br. Borsod, Bethlen András gróf, Brassó, Lonovics József Csanád, Mikó Bálint Gsik, Rónay Lajos Csongrád, Bánffy Zoltán br. Maros-Torda, Bánffy Dezső br. Szolnok-Doboka, Kemény György br. Torda-Aranyos, Majláth György Esztergom, Cziráky Béla gr. Fejér, Horváth Mihály Fogaras, Fáy Gusztáv, Gömör-Kis-Hont, Batthyányi Lajos gr. Győr, Dégenfeld Schomburg József gr. Hajdú, Polsa József Háromszék, Beöthy Lajos Heves, Id. Majthényi László br. Hont, Pogány György Hunyad, Eszterházy Kálmán gr. Kolozs, Zuber József Komárom, Lónyay János Máramaros, Simon Gyula Moson, Bthlen Gábor gr. Nagy-Küküllö, Gyürky Ábrahám gr. Nógrád- Nyitra, Szapáry István gr. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Esterházy István gr. Pozsony, Mattyasovszky Tamás Sáros, Jankovics László Somogy, Esterházy Pál hg. Sopron, Gratfl József Szabolcs, Domahidy Ferencz Szathmár, Brennerberg Mór Szeben, Csáky Albin gr. Szepes, Bárány Ágost Szilágy, Ormós Zsigmond Temes, Széchenyi Sándor gr. Tolna, Hertelendy József Torontói, Kubicza Pál Trencsén, Justh György Turócz, Dániel Gábor Udvarhely, Pradó Kálmán Vas, Glavina Lajos Zala, Molnár István Zemplén, Pradvánszky Béla b. Zólyom, Bubanovics Gyula Szerem, Budisavljevics Budislav Belovár, Fodrod Sándor Körös, Vardián János Zágráb, Uticsenovics Ignácz Varasd megyék főispánjai. Herczegek : Batthyány, Strattmann Ödön, Odescalchy Arthur. Grófok: Andrássy Aladár, Andrássy Géza, Andrássy Gyula, Apponyi Géza, Apponyi Sándor, Batthyány Elemér, Batthyányi Géza, Batthyány Zsigmond ifj., Berehtold Richárd, Bethlen Géza, Bethlen József, Bissingen Nándor, Brenner Ágoston, Chottek Rudolf, Csáky Vidor, Csáky Zenó, Csekonics Endre, Gziráky Antal, Gziráky Nép. János, Degenfeld-Schoinburg Béla, Degenfeld- Lehomburg Lajos, Dezasse Emil, Erdődy Ferencz, Erdődy István ifj., Esterházy Ernő, Esterházy Imre ifj., Esterházy László id., Esterházy Miklós Ernő, Esterházy Mór ifj., Esterházy László, Festetich Alfonz, Festetich Andor, Festetich Béla, Festetich Gyula, Festetich Imrő, Festetich Jenő, Festetich Taszító, Festetich Vilmos, Gyürky Pál , Hugonnay Béla, Hunyady Imre, Kálnoky Dénes, Károlyi Gyula, Károlyi István, Károlyi Tibor, Kornis Emil, Kornis József, Rottenfelsi Königsegg Fidél, Lónyay Béla, Migazzy Vilmos, Nákó Kálmán, Nemes Vincze, Nyáry Rezső, Pálffy Andor, Pálffy Béla, Pálffy Géza, Pálffy István, Pálffy János, Pálffy József, Pálffy Mór, Pejacsevich Arthur, Pejacsevich Márk, Porcia Lajos, Ráday Gedeon, Schmidegg János, Schönborn Ervin, Lennage Arthur, Szapáry Péter, Széchényi Béla, Széchényi Jenő, Széchényi Kálmán, Szécsen Antal, Szirmay György, Teleky Gyula, Teleky József, Thoroczkay Pál, Wenckheim István, Wenckheim Rudolf, Wilczek Ede, Zichy János (keresztelő), Zichy Nép János id., Zichy József ifj., Zichy Nándor, Zichy Rezső. Bárók: Ambrózy Béla, Ambrózy Gyula, Ambrózy Lajos, ifj. Apor Géza, Aczél Lajos, Augusz Imre, Bánffy József Jenő, Bánhidy Albert, Bánhidy Antal, Bánhidy Béla, Barkóczy Sándor, Bruckenthal Gyula, Dőry Lajos, Edelsheim-Gyulay Lipót, Eötvös József, Fechtig Armand, Fejérváry Géza, Fiáth Miklós, Fiáth Pál, Huszár Sándor, Huszár Kálmán, Liptay Antal, Majthényi József, Mednyánszky Ede, Mesznil Viktor, Mikos János, Nyáry Adolf, Nyáry Jenő, Orczy Andor, Orczy Béla, Orczy Elek, Podmaniczky Ármin, Podmaniczky Elemér, Podmaniczky Endre, Podmaniczky Géza, Podmaniczky László, Podmaniczky Levente, Pongrácz Emil, Radosse*vieh Tivadar, Radvánszky Géza,Radvánszky János, Rauch Géza, Révay Gyula, Rosner Ervin, Rudnyánszky Béla, Rudnyánszky Iván, Rudnyánszky József, Simonyi Lajos, Splényi Béla, Splényi Pál, Vay Alajos, Vay Miklós, ifj. Wodiáner Mór*. «Igen»-nel szavaztak: Grófok: Almássy Tasziló, Apponyi György, Bánffy György, Berchtold Arthur, Berényi Ferencz, Bethlen Aladár, Bethlen Bálint, Bethlen Márk, Czebrian László, Dessewffy Aurél, Dessewffy Egyed, Esterházy Béla, Esterházy László ifj., Festetics Pál ifj., Forgách Antal ifj., Forgách Béla, Forgách István, Forgách László, Károlyi László, Kun Géza, Mikes Miklós, Nemes János id., Nemes Nándor, Pallavicini Adolf őrstr., Panavicini Béla őrgr., Péchy Szilárd, Pongrácz Ágoston, Pongrácz Béla, Pongrácz Ede, Pongrácz Jenő ifj., Pongrácz Károly, Pongrácz Vilmos, Rhédey Gábor, Rhédey Lajos, Schaffgotsch Miksa Rudolf, Somsich Adolf, Somsich Imre id., Somsich Imre ifj., Szitáray Antal, Sztáray János, Teleky Gusztáv, Teleky Károly, Török László, Vay Dezső, Wenckheim Géza, Zichy Antal, Zichy István Ferencz, Zichy Gábor, Zichy Henrik, Zichy Herman, Zichy Imre, Zichy István, Zichy Frigyes, Zichy Miklós, Zichy Pál, Zichy Sándor, Zichy Ferraris Bódog, Zichy Ferraris Lajos, Zichy Ferraris Manó. Bárók: Balassa István, Bánffy Kálmán, Bornemisza Pál, Duka György, Duka Tódor, Fechtig Imre, Jeszenszky István, Jeszenszky Sándor, Kerekes Károly, Pongrácz Ferencz, Prónay Dezső, Prónay Gábor, Rédl Béla, Rédl Lajos, Révay Ferencz, Rozner József, Uray Gyula, Uray Kálmán, Vécsey Dénes, Vécsey Gyula, Vécsey József, Vécsey Sándor. A szavazás összesített eredménye a következő: Dessewffy Aurél gróf határozati javaslata mellett 81 -en, ellene 234-en szavaztak, az elnök nem szavazván. E szerint a főrendek többsége Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát nem fogadta el, s ezzel Prónay Dezső báró módosítványa is elesett. A ház többsége ezután egyszerű felállással általánosságban elfogadta a hármas bizottság javaslatát. (Élénk éljenzés.) Az elnök: Holnap ünnep lévén, ülés nem tartatik. Holnapután az ülés d. e. 11 órakor tartatik, amidőn a mai napirendre kitűzött törvényjavaslat részletes tárgyalása következik. Az ülés végződik 3 óra 45 perczkor. A képviselőház közgazdasági bizottsága ma délelőtt Fáik Miksa elnöklete alatt tartott ülésén elhatározta, hogy a vámnovella tárgyalását az április hó 9-én, csütörtökön d. u. 5 órakor tartandó ülésében fogja megkezdeni. Előadóvá Hegedűs Sándor választatott meg. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék ma este 6 órakor tartott értekezletén abban állapodott meg, hogy a húsvéti szünetek utáni munkarendbe felvett törvényjavaslatok megvitatása végett április hó 12-én este 6 órakor értekezletet fog tartani. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek: A király ma délelőtt nagyszámú vadásztársaság kíséretében parforce vadászatra utazott Göding mellé s délután külön vonaton tért vissza. — Albrecht főherczeg Arcoból tegnap este Florenzbe utazott. — Erzsébet Mária Karolina Victoria hesseni herczegnéért e hó 25-étől számítandó 8 napi udvari gyászt rendeltek el. — Kálnoky gróf külügyminiszternél tegnap nagy ebéd volt, melyen az osztrák arisztokráczia számos tagja vett részt. — Schwarzenberg herczeg bíbornok az éjszakát nyugodtan töltötte, de állapotában javulás nem állott be. — Hohenlohe herczeg, a király főudvarmestere, tegnap Bécsből Prágába utazott. — A párisi gróf Bécsből elutazott Velenczébe, leánya Amélie herczegkisasszony azonban még három hétig ott marad nagynénjénél, Szász Coburg Klementin herczegnőnél. — Kovács János, a szerviták budapesti helyettes priorja és rendlelkész, holnap ünnepli ötvenéves lelkészi jubileumát. Az aranymisén a jubiláns személyesen fog czelebrálni. — A walesi herczeg két legidősebb fiával Damstadtba érkezett, az elhunyt nagyherczegné végtisztességére. — A trónörököspár útja. Spalatóból mai kelettel a következőket távirják : A trónörököspár tegnap este gyönyörű időjárás mellett Lesinába érkezett. Tiszteletekre ünnepélyes fogadtatás rendeztetett, a sziget fényesen volt kivilágítva. Ma délelőtt 9 óra 20 perczkor a «Miramar» szakadó esőben a spalatói kikötőbe érkezett, hol a trónörököspárt hasonlókép ünnepélyesen fogadták. A «Miramar» reggel 8 órakor vetett horgonyt Spalato kikötőjében. A főtéren a hatóságok tűnőkéi, a tisztikar, a disszázad, fehérbe öltözött lányok és sűrű tömeg foglaltak állást. A magas pár a jelenlevők lelkes kiáltásai közt partra szállt és megtekintette a székesegyházat és a múzeumot, mire visszatért a «Miramar»-ra. — A Bismarck-ajándék Berlinből sürgönyzik mai kelettel. A Bismarcknak felajánlandó nemzeti ajándék gyűjtésére alakult bizottság elhatározta, hogy a befolyt pénzadományok felét a Schönhausen uradalom megvásárlására, a másik felét pedig közczélokra fogja fordítani. A befolyt adományok összege közel 2.300.000 márkára rúg. Azon a fél millión, mely a Bismarckbizottságnak a schonhauseni jószág megvétele után megmaradt, munkástelepeket akarnak alapítani; ugyanezt teszik majd a Dél-Németországban gyűjtött összegekkel is. Mint lapunknak Berlinből ma éjjel távírják: a Bismarck herczegnek felajánlandó nemzeti ajándék gyűjtésére alakult bizottság mai ülésének végén Ratibor herczeg bejelenti, hogy a császár, kinek beleegyezésétől van függővé téve, hogy a birodalmi kanczellár a nemzeti ajándékot elfogadja, a gyűjtött összeg hovafordítása iránti tervezet felett legnagyobb megelégedését fejezte ki. Az okleveleket a jubileum napján az intéző bizottság tagjai fogják átnyújtani. — Szász-Coburg Csothai Fülöp herczeg gazdasági igazgatósága a következő helyreigazító sorokat küldte lapunkhoz ama hírünkre vonatkozólag, hogy a herczeg gömöri és szepességi uradalmait Popper bárónak bérbe adta: «Ez tévedésen alapszik és vagy rossz forrásból vagy rossz akaratból terjedt, miután ezek az uradalmak nemcsak hogy jövedelmeznek, hanem a perczentráczió alapjára berendezett kezelés, úgy ő királyi fenségének jövedelmet, mint a tisztségnek, sőt még a hajdú, gazda és mezei kerülőknek is tetemes és évről évre nagyobb tantemet hoznak. Popper bárónak csupán a gömöri és szepességi uradalmak erdőgazdaságának a rendes turnusban vágandó fakészitése, illetőleg felhasználása adatott bérbe, nem pedig az uradalmak. — Hyrtl-adomák. Sok jóizü dolgot beszélnek el az agg jubilánsról, így egy ízben, midőn egy Jeruzsálem nevű fiatal orvosnövendék az első szigorlatot tette le és a vizsgaterem előszobájában több rokona várta a jó eredményt. Hyrtl egy pillanatra kilépett a teremből. A rokonok egyike eléje sietett, hogy Jeruzsálem sorsa felől tudakozódjék. Hyrtl fejét csóválta és a képzelhető legbánatosabb hangon mondta: «Keseregj Juda, mert Jeruzsálem elbukott!» — Egy ízben Hyrtl a szigorlatok alkalmával elhatározta, hogy a jelöltek tudományának kipuhatolása végett megfordított rendet követ. Ő adta tehát a diákot és felszólította a szigorlót, hogy ő tegye fel a kérdéseket. A szigorló, ki ellensége volt a hosszadalmas vizsgálatnak, a legkönnyebb kérdések egyikét intézte Hyrtlhez, ugyanis azt a kérdést: «Mennyi az agyideg párok száma?» —Hyrtl azt válaszolta : «Hat!» — «Nem állj» vágott a szigorló közbe. «Tehát nyolcat» — «Nemi» — «Tehát tizenkettőt» — «Suliéit!» jelenté ki a szigorló megelégedetten, nem bocsátkozva további kérdésekbe. — «Válaszoljon, miféle izmok jönnek mozgásba, kérdezte egy ízben Hyrtl a szigorlótól, «ha valaki önt arczul üti?» — «A jobb kezem izma» volt a válasz, «mert mindenekelőtt visszafizetem a pofont.* — Egy szigorló panaszkodott, hogy leczkék adásával tengeti életé és e miatt még nem jutott hozzá, hogy az agyat tanulmányozhatta volna. Hyrtl megnyugtatta őt és azt tanácsolta neki, hogy e miatt ne nyugtalankodjék. A szigorlás órája elérkezett és az orvosnövendék pompásan tette le a vizsgát. «No látja», monda neki Hyrtl, «ágy nélkül is lehet szigorlatot letenni. — Elfogott bankjegyhamisító. Bécsből sürgönyzik, hogy egy Wunder József nevű privigyei, nyitramegyei ember, aki a bécsi városi szegények sorsjátékának főnyereményes sorsjegyét meghamisította, tegnap este Bécsbe érkezett és ott a rendőrségnél jelentkezett. Wunder József bevallotta, hogy ő követte el a hamisítást, minélfogva a rendőrség azonnal letartóztatta. Beszámíthatlan ember benyomását teszi és azonnal elfogatása után arra kért egy rendőrhivatalnokot, hogy eszközölne ki neki kihallgatást a császárnál, mert bocsánatot akar tőle kérni bűnös cselekedetéért. — A hálás Izmail pasa. Tudvalevő, hogy Izmail pasa a legbensőbb baráti viszonyban áll a legtöbb római kitűnőséggel, így többek közt Róma főpolgármesterével, Torlonia herczeggel is, ki a volt khedivét nem rég ért csapás után sietett neki részvétét kinyilatkoztatni és egyúttal üdvözölte őt Olaszországba való visszaérkezése alkalmából. Erre a levélre Izmail pasa Torlonia herczeghez a következő választ intézte : «Herczeg úr ! Ön szives volt engem Rómába való visszaérkezésem alkalmából a legmelegebben üdvözölni: az ön elragadó levele még inkább fokozta örömömet, melyet Olaszországba, ebbe a szeretett második hazámba való visszaérkezésem felett éreztem. Habár családi ügyek miatt hosszabb időre kénytelen voltam távozni, nem gyengült meg bennem a mély tisztelet és a hála érzelme az önök szeretett és lovagias uralkodója, a hatalmas Róma és a szép Olaszország iránt. Herczeg úr, élénk emlékezetemben van felséges királyuk, végtelen bámulattal és hódoló tisztelettel értesültem az ő magasztos nemeslelkűségéről, melyet a múlt év őszén a legszomorubb körülmények között tanúsított. Mindig szemem előtt lebegett Olaszország és Róma, az a Róma, melynek mindennap bámulom óriási haladását, a mit első sorban herczegséged kitűnő vezetésének köszönhet. Fogadja, nemes herczeg őszinte köszönetemet baráti szavaiért és legyen szives hálás érzelmeimet a várostanács és az összes lakosság előtt tolmácsolni. Izmail.» — A boszuálló Izmail pasa. Az egyiptomi exkhedive Izmail pasa Angliának köszönheti a tróntól való megfosztását és száműzetését. A száműzött a legnemesebb módon boszulta meg magát az angolokon, száz font sterlinget ajánlva fel a Gordon emlékére; egyúttal Párisból e hó 14-reil a következő levelet intézte a londoni lord mayorhoz: «Van szerencsém önnek száz fontról szóló váltót átküldeni; legyen szives ezt az összeget a Gordon tábornok emlékszobrára befolyt adományokhoz csatolni. A legnagyobb tisztelettel és barátsággal viseltettem Gordon tábornok iránt és mélyen megszomoritott e kitűnő katona halála, kinek kiváló tulajdonságait becsülni tudtam és ki oly nagy szolgálatokat tett országomnak és Szudán művelődésének, melynek helytartójává szerencsés voltam őt kinevezhetni. Fogadja stb. Izmail.» — A máhdi honfitársai az Egyetértésnél. Lapunk szerkesztőségének ma ritka vendégei voltak. Egy szudáni csapat, a mahdi falának hamisítatlan képviselői, látogattak el hozzánk, hogy magukat bemutassák. Tizennégy férfi, asszony és leányból áll a csapat, mely európai körútjában a mi fővárosunkat is megtisztelte látogatásával és ahhoz az érdeklődéshez képest, amellyel a főváros közönsége a szudáni nemzetnek európai útra kelt tagjai iránt viseltetik, hajlandók budapesti időzésüket berendezni. Itt Budapesten az állatkert a tanyájuk, hol valamint a múlt évben a szingálok, otthoniasan rendezték be magukat és holnaptól kezdve belépti díj mellett láthatók lesznek. A derék csapat felhasználta mai szabad estéjét, hogy körutat tegyen a fővárosban és e körútba az Egyetértés szerkesztőségét is bevonták. Tíz férfi, két asszony és két leány kopogtatott be barátságos köszöntéssel, mely körülbelül így hangzott: «erre gyere!» ami persze a kalauz útmutatását is jelenthette. A mi szudáni csapatunk egytől egyig derék, jól megtermett, csinos arczu emberekből áll; mindegyiken más-más szudáni sajátság látható; az egyik leány arczán jobbra balra arany gyűrűk vannak befutva, a másiknak terjengő, bozontos üstöke árulja el a szudáni származást — jobbára olyanok, aminőknek a derék szudáni harczosokat a Graphicből és az Illustrated London Newsból ismerjük; a keretből csak a máhdi képe hiányzik, hogy teljesen oda képzeljük magunkat Szuakim vagy Khártum mellé, ahol oly dicsőségesen viselték magukat. Szerkesztőségünk tagjai és a szudániak között nagyon kedélyes diskurzus fejlődött; igaz, hogy mi nem tudtunk arabusul, ők pedig nem magyarul, de egyes modern jelszavak, mint: Gordon, Szuakim, máhdi, lehetővé tették közöttünk a szellemi érintkezést. A Gordon szó hallatára ökölre szorították kezeiket és vadul forgatták szemeiket, viszont a «máhdi» szóra megelégedetten bicrczentettek a fejükkel, hozzátéve, hogy «Allah il Allah», azaz az ég áldása kisérje tovább is. A vezetőjük töri a németet és ő mondta el, hogy a csapat egész Európát beutazza s hogy legutóbb Prágában voltak, ahova Berlinből mentek ; hogy Berlinben nagy veszedelem fenyegette őket, mert rossz fétisük, egy hal alakjába öltözött rossz szellem akarta őket elpusztítani. A dolog annyiból áll, hogy Berlinben egy látogatójuk véletlenül egy halferét mutatott nekik, amin ők annyira megszörnyüködtek, hogy csak órák múlva tértek megint magukhoz. A típusok nagyon különbözők, a meglehetősen világos fehér sziktől egészen a legsötétebb feketéig váltakoznak ; valamennyien meglehetősen élénk vérmérsékletnek, de legtöbbet izegtekmozogtak az asszonyok és leányok, kik egy pillanatig se maradtak helyükön. Az egyik szudáni asszonynak az a bogara és úgy látszik, meglehetősen kifejlett bogara , hogy képeket gyűjt; ennek a gyűjtési mániájának minálunk is meglehetősen leplezetlen kifejezést adott; egyik munkatársunkat karon ragadta és oda vezette a könyvtárhoz, jelekkel és töredezett angol nyelven magyarázgatva neki, hogy nagyon szeretne egy képes könyvnek vagy képnek a birtokába jutni. Munkatársunk belenyúlt a tekercsekbe göngyölített képek közé és elővette egy jubiláns államférfimnak nemrég a Deutschféle könyvnyomda által kiadott kőnyomatos arczképét. A szudáni asszony kibontja a képet, a többi szudáni köréje csoportosul és az arczkép láttára valamennyi, az örömtől magánkívül felkiált: «Oh, that is our Mahdi!» — Mi igyekeztünk megmagyarázni, neki, hogy ez egy magyar államférfiú, de a szudániak nem akarták elhinni, azt mondták, hogy sokkal jobban hasonlít a mahdihoz. — Bányaszerencsétlenség. Említettük, hogy Pécs mellett a dunagőzhajózási társulat szabolcsi bányájában e hó 21-én nagy szerencsétlenség történt. Szombaton reggel 3 órakor egy akna beszakadt s tömegével két munkást maga alá temetett. Mint levelezőnk írja, a segély rögtön kéznél lévén, óriási erőfeszítéssel aznap déli 12 órára a szerencsétlenül jártakat kiásták. Az egyik halott volt, a másik szerencsére oly helyzetben dolgozott, hogy a lezuhanó földtömeg fejét nem érte s igy 9 órai halálfélelem után élve került elő. Állapota bár veszélyes, de felgyógyulása remélhető. Az agyonnyomott bányász felbonczoltatván, másnap délután óriási részvét mellett temették el. Érdekes, hogy a megmentett bányász neje ép a szerencsétlenség órájában szült. Egy csendőr szerelme, Asturi Enricót kinevezték csendőrré és ebben a minőségben szolgált Firenze városában. Magaviselete kitűnő volt és föjebbvalói meg voltak vele elégedve. Asturi beleszeretett egy Rossi Enrichetta nevű nőbe, nőül akarta venni és e végből hatósági engedélyért folyamodott, de a hatóság megtagadta az engedélyt oly indokolással, hogy a nő, akit feleségül akart venni, feslett életű. Enrichea több évvel ezelőtt virágárus lány volt, aztán egy öreg katonatiszthez ment nőül, ki az esküvő után néhány hónappal meghalt, meglehetős vagyont hagyván özvegyére készpénzben, földbirtokban és két firenzei házban. A szép özvegy csakhamar elbolonditotta Asturit, úgy hogy ez minden kedvét elvesztette a szolgálathoz, míg végre felebbvalója áthelyeztette őt Livornóba. De Enrichetta ide is eljött utána és esküdözött neki, hogy csak vele lehet boldog, úgy hogy Asturi Livornóban is ismételte házasulási engedély iránti folyamodását. Kérését ebben az ízben is tagadón intézték el. Aztán az az ötlete támadt, hogy fegyelmi vétséget követ el, minek folytán elbocsátják a szolgálatból; ezt meg is cselekedette, elmulasztotta hivatalos teendőit, minek folytán hat havi fogságra ítélték. Asturi bizonyos volt felőle, hogy a büntetés kiszenvedése után nőül veheti Enrichettát. Asturi a kiszenvedett büntetés után visszatért Florenczbe, de ott kedvesét más embernek a karjai között találta, őt magát pedig kidobták a kedvese házából. Asturit ez annyira elkeserítette, hogy bűnös tettre tökélte el magát. Enrichetta e hó 21-én hosszabb sétáról lakására tért vissza, hol Asturi megvárta és tőrével tizenegy súlyos sebet ejtett rajta, aztán futásnak eredt, de csakhamar utolérték a csendőrök, akik elfogták és rendőri hivatalba kísérték. Itt bevallotta a bűntett elkövetését, amit egyébiránt vértől szenyes ruhája is bizonyított. Enrichetta állapota életveszélyes. 9 — A Popper-Castrone házasság; ügyére vonatkozólag a bécsi «Vaterland» igy nyilatkozik : «Római levelezőnk utján arról értesülünk, hogy a párisi érseki kúriának ebben az ügyben tett lépései daczára a római szentszék a dispenzáczióra vonatkozólag még eddig nem hozott, és valószínűleg nem is fog hozni kedvező végzést.» — Ezzel szemben a Neue Freie Presse ezeket írja : A pápai dispenzáczió végleges és teljes ; az eredeti okirat már a párisi érseknél is van, kinek egyházi fehatósága alá tartozik a dispenzált menyasszony. A dispenzáczió érvényességének egyetlen feltétele: a házasulandók reverzálisa a gyermekek katholikus neveltetésére vonatkozólag, nem rég az által teljesült, hogy a menyasszony ezt a reverzálist a párisi érsek előtt, a vőlegény pedig a párisi érsek által ad hoc deszignált magyarországi herczegprimás előtt Esztergomban aláírta. Ezzel a dispenzáczió teljessé vált. Az a sokat szellőztetett kérdés, váljon a katholikus-zsidój házasság Magyarországban érvényes lesz-e, azzal a bizonyítvánnyal fog megoldást nyerni, melyet a magyar vallás- és igazságügyi minisztériumoknak minden, külföldön érvényes házasság megköthetése végett ki kell állítaniok és melynek kiállításáért báró Popper a pápai dispenzáczió alapján már folyamodott is. Ugyanerre az ügyre vonatkozólag a M. Állam a legilletékesebb forrásból közli, hogy az ifjú Popper Simor bibornok herczegprímás vikáriusa előtt már ki is állította a reverzálist. A temesvári postahivatalbeli robbanásról a következőket írják: Houehard Ede postatiszt sérülése igen súlyos, mert balarczán égési sebek vannak és közvetlenül bal szeme közelében mintegy 5 czentiméternyire lehorzsolódott bőre az arczáról. Kezein is számos égési sebek vannak. Haja és szakála egészen megpörzölődött. Tallián hivatalszolga szakála és haja szintén nem maradt sértetlenül és az ő arczán is erős égési sebek vannak. Ama három zacskó, melyeket Vaczál Jenő városi kapitány a katasztrófa után konfiskált, a vegyi vizsgálat eszközölése végett a tüzérparancsnokságnak adatott át. Hitelt érdemlő tanuk állítása szerint a zacskókba újonnan föltalált, praeparált lőpor volt, melyet a vadászok éjjel előszeretettel használnak, mivel nem füstöl és erősebben durrog, mint a puskapor. Mint már említettük, a zacskók Mannheimban adattak föl; feladóként a szállitólevelen Baumann P. mannheimi czég szerepel. A küldemény Gudenus Hugó bárónak volt czimezve Gaádra. Egy-egy csomag súlya 1 kiló volt. Az elővizsgálat teljes befejezése után az ügyiratok további eljárás végett a fenyitő törvényszékhez fognak áttétetni a rendőrség által. — Az öngyilkos utolsó óhaja. Miklós Imre a gyéresi postahivatal kiadója február 14-én bement Tordára s ott öngyilkossági szándékkal szivén lőtte magát. A golyó nem jól talált, mert a boldogtalan fiatalember, kit gyógyithatlan betegség vitt a végzetes lépésre csak két napi szenvedés után halt meg. Hátrahagyott levelében elmondja, hogy betegsége mily nehézzé tette neki az életet, s kijelenti, hogy öngyilkosságának okát ne keressék sem szerencsétlen szerelemben, sem anyagi zavarokban, hogy pedig a nagyvilág előtt, mint becsületes ember pihenhessék sírjában, felkéri főnökét, annak kijelentésére, hogy az általa kezelt pénztárt rendben hagyta hátra. A vizsgálat igazolta is az Öngyilkost s főnöke készséggel tett eleget az öngyilkos utolsó óhajának. — Tűzvész ember halállal. Derecsikán, Pozsonymegyében, e hó 21-én délben tűz ütött ki egy istállóban s nehány percz alatt két házat is lángba borított. A szomszéd községek: Nádas, Baka, Várkony, Nyék és Telbár tűzoltói gyorsan megérkeztek s önfeláldozó tevékenységgel lokalizálták a tüzet, a melynek azonban két ember esett áldozatul. Az egyik egy beteg agglegény, ki az istálóban aludt, midőn a tűz kiütött; később egészen elégve találták meg holttestét az udvaron, ki valószínűleg égve, de már későn szaladt ki. A másik áldozat az egyik háztulajdonos volt, egy 68 éves aggastyán, ki tehenét akarta az istálóból kimenteni, de halálát lelte a lángok között. Az egész környéken általános a részvét. — Öngyilkos biró. Zágrábból távirja tudósítónk, hogy Theodorovics Sándor, a legfőbb itélőszékhez beosztott báni táblai biró, volt vukovári törvényszéki elnök, elmezavarban a Szávába ölte magát. Holttestét tegnap délután találták meg. A hajlott korú biró rendezett viszonyok közt élt, de már régebb idő óta búskomorságot vettek rajta észre. Theodorovicsnak még csak néhány halálos ítéletet kellett volna elintézni, mire nyugdíjazták volna. Az eset Zágrábban nagy feltűnést keltett. Rövid hírek. Az erdélyi magyar közművelődési egyesületbe, mely nemrég alakult meg, Bánffy Ádám báró 1000 írttal alapitó tagnak lépett be. — Czegléden egy Mekecs Mihály nevű gazda felesége négy leánygyermeket szült. Az anya és az egyik gyermek meghalt. — Mikebudán tűz volt és egy pajtában 130 darab birka ugyanannyi báránnyal együtt a lángok martaléka lett. — Ejfehértón özv. Molnár Sándorné jómódú lakosnőt e hó 21-én reggel, elvágott nyakkal találták lakásán. A bonczolás megtörtént, de külerőszak nyomát nem találták. A vizsgálatot Bary József vezeti, aki elfogatta a meggyilkolt fiát, mert lehet, hogy ő ölték meg anyját, kivel rossz viszonyban élt. — Báron a felvidék pánszlávjai meg akarták ünnepelni e hó 24-én Hoili, néhai pánszláv pap születésének száz éves jubileumát. A járás szolgabirája azonban a helyszínére utazott, hogy minden nemzetellenes tüntetést megakadályozzon. — Czegléden megható hármas temetés volt tegnapelőtt. Török János három kis leányát temették egyszerre általános részvét mellett. — Köszvényes somogymegyei község határában letartóztattak a csendőrök e hónap 18-dikán egy kóbor czigánycsapatot, melyből hatan megugrottak; a szekéren sok lopott holmit találtak. — Az aradi várban tegnapelőtt Novara ünnepélyt tartottak. Gyászmise volt az elesettekért s azután fényes katonai parádé mellett kiosztották a gróf Gyulay-féle jutalmakat. — Szegeden az öngyilkossá lett Burger Ferenczel, mielőtt föltalálták volna, valaki megrabolta pénzétől, őszi felöltőjétől és arany órájától. — Ugram, e hó 18-án Öreg Erős Sándor, ki 76-ik nevenapját ülte, összeveszett borozás közben a 78 éves Tóth Jánossal, ki egy kapával úgy ütötte nyakszirten, hogy rögtön szörnyet halt. A gyilkos jelentkezett a járásbíróságnál. — A szeghalmi meggyilkolt postakocsis nejének a közlekedésügyi minisztérium 100 frtot adományozott. = Öngyilkossági kísérletek. Majtényi József sátoralja-ujelyi születésű 28 éves nőtlen kocsifényezőt annyira elkeserítenék kedvesének szemrehányásai, hogy leitta magát s tegnap este kilencz órakor a lánczhid közepéről a Dunába ugrott. A csavargőzös ép akkor indult el a hídfőtől s egyik matróza észrevéve az eviczkélő embert, utána ugrott s elúszott vele egy csónakig, melyre mindkettőjüket fölvették. — Hlavacs Teréz Széchenyi (nógrádmegyei) születésű 20 éves hajadon cseléd tegnap este, a városligeti fasor végén egy padon ülve gyufaoldatot ivott, mert nem tudott jó helyet szerezni. Eszméletlen állapotban vitték a Rókus kórházba. — Moravetz Ferencz 23 éves óráslegény foszforoldatot ivott, mert olyan lányt szeret, akit nem adnak neki. A boldogtalant most a Rókus kórházban ápolják. Őrült ember merénylete. A budai Széchenyivendéglőben elegánsan öltözött úriember jelent meg ma reggel nyolcz órakor és szobát kért. Hartl Ede főpinczér bevezette a vendéget egy szobába s kérte, hogy a dijat szokás szerint előre fizesse. Az idegen pénz helyett revolvert rántott elő s kétszer próbált lőni a pinezére, de a pisztoly szerencsére csütörtököt mondott. A pinezér kiáltásaira berohant a vendéglő cselédsége s elkisértette a rendőrséghez a szerencsétlen embert, ki ott dr. Pattyantyus Emil paksi születésű 35 éves orvosnak vallotta magát s minden mozdulatával elárulta, hogy elméje zavarodott. Elszállították a megfigyelő osztályba. Szélhámos asszonyt tartóztattak le a fővárosban, ki Horváth Attila világtalan zongoraművész nevében könyöradományokat kéregetett. A megcsaltak közül már többen jelentkeztek a rendőrségnél. — Az aradi vértanuk szobrára újabban 10 forint 65 kr. érkezett szerkesztőségünkhöz Sziget-Szent-Miklósról, Balla Árpád ref. lelkész ur kezeiből, mint két gyűjtés eredménye. E hó 12-én ugyanis, a szegedi rész évfordulója alkalmából, egy kis számú társaság körében gyűlt 7 frt. Márczius 15-ke alkalmával pedig 3 frt 65 kr. A kegyes adományozóknak meleg köszönetet mondva, a beküldött összeget el fogjuk juttatni Salacz Gyula úrhoz, Arad városa polgármesteréhez. Íme még az adakozók jegyzéke; — márcz. 24.