Egyetértés, 1920. május-augusztus (2. évfolyam, 100-198. szám)

1920-08-04 / 175. szám

célra fordíttatik az innen eredő nagy állami bevétel, annak jogo­sultságát nem lehet elismerni. Az állam, úgy látszik, a nagy vagyonokhoz nem mer nyúlni, de a kis jövedelműeket horribilisan adóztatja. A fogyasztási adók, amíg azok filléres-k­rajcáros kere­tek között mozognak, talán jogo­sultak, de ilyen magas tételben alkalmazva, a legsúlyosabb kriti­kát hívják ki maguk ellen. Itt kell megjegyzem, hogy az árdrágítás netovábbja az, hogy a 300 koronás régi búzából szár­mazó tavalyi lisztekre is július 29-től kezdve is azok a horribilis tti árak érvényesek. Csak egyetlenegy, de nagyon erőltetett magyarázat lehetséges. A rozslisztnél és árpalisztnél rá­fizetés mutatkozik. Egy mázsa 400 koronás rozsból ugyanis 82 kiló egynemű rozsliszt árában a 4 K­m 828 K és 15 kiló rozs­korpa árában a L‘50 K 22‘50 K, összesen 350‘50 K bevétele van az államnak s egy mázsa ugyan­csak 400 koronás árpából 64 kiló árpaliszt árában a 4 K , 256 K és 32 kiló árpakorpa árában a T50 K 2­48 K, összesen 304 koronát szed be a fogyasztótól. Ezzel szemben köztudomású, hogy a búzaliszt mellett a rozs­liszt számba alig vehető csekély mennyiségben jött forgalomba, árpaliszt pedig igazán csak végső szükség esetén került eladásra. A fogyasztó közönség semmi esetre nem vallja kárát, hogy ezt a kérdést felszínre vetettük. EOTETERTÉS 1920 augusztus 4 Felbujfékról beszélnek Tisza István gyilkosai. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 3. Nagy érdeklődés mellett folytatta ma a bíróság Tisza István gróf gyil­kosainak bünpörét. A hallgató­ságban ott voltak Albrecht főher­ceg, Andrássy Géza gróf, Ká­rolyi Imre gróf és igen sok elő­kelőig. Hüttner Sándor kihallgatását folytatták, aki a védők kérdéseire előadta, hogy amikor hazajött a harctérről, azokat az urakat, akik a Károlyi-párt részéről a mozgal­mat intézték, csak az újságokból ismerte s őket meggyőződéses embereknek ismerte. Ezek azt hajtogatták, hogy Tiszát a forra­dalom alkalmából ártalmatlanná kell tenni. A 29-én az Astoriában tartott értekezleten őt m­egtámad­­ták, hogy nem meri Tiszát meg­gyilkolni, de ő azt mondta, ha kell felhozza a grófot a Nemzeti Tanácsba, de gyilkos nem lesz. Kihallgatásai­­során Szrubián rendőrkapitányon kívül a detek­tívek, Nagy Károly dr. detektív­­főnök, egy rendőrtanácsos és Slain Ferenc dr. voltak jelen. Elmondja még a védők kéré­sére, hogy nem tudja ki ajánlotta őt Csernyáknak. Lengyel Zoltán védő : Tudja-e, mit beszélt Friedrich István a Habsburg családról? Az elnök: Erre nem tartozik felelni, mert nem tartozik a vád tárgyához. Hüttner Sándor nem emlék­szik arra, hogy a kerületi parancs­nokságtól kapott pénzből kinek s mennyit fizetett. Lengyel Zoltán: Kinek volt szerepe abban, hogy Ön erre az útra lépett ? Hüttner Sándor : Legnagyobb hatása volt annak, amikor Fried­rich István 29-én kijelentette, hogy gyáva vagyok, ha nem merek el­menni a villába. Arról, hogy a gyilkosoknak előre kegyelmet ígértek, nem tud, a nagy izga­lomban erre akkor nem is gon­dolt. A kormánynak voltak tag­jai, kik érdekelve voltak a do­logban. Lengyel Zoltán: Friedrich Ist­ván Önt felbujtotta, hogy lőjje le Tiszát ? Hüttner Sándor: Erre Fried­rich akart rábírni, de meghiúsult a terv. Arról, hogy Csernyák ka­pott-e Friedrichtől ilyen megbí­zást, nem tud. Sztanykovszky Tibor: Nem érzi magá­t bűnösnek. Előadja a tör­tént eseményeket. 27-én délután 4 órakor felhívták, menjen ki a Tisza-villába. A gyilkosságot még délelőtt 11 órakor akarták elkö­vetni, de ekkor elmaradt. Azon az értekezleten, amelyen elhatá­rozták, hogy elteszik láb alól Tiszát, Hüttner Sándor, Horváth­ Stanovics, Dobó István, Csernyák István, Friedrich István, Fényes László, Pogány József s­s voltak jelen. Friedrich István és Csernyák kapacitálták őt előző este, hogy lőjje le Tiszát.­­ Kéri, Csernyák és Pogány, aki egyedül nyilatkozott hajlandónak hogy Tiszát lelövi, osztották ki a szerepeket. Pogánnyal négyen mentek be Tisza villájának előszobájába, ahol őt az ajtó mögé állították. Pogány a szobában jobbfelől, Dobó a kö­zépen, Horváth-Stanovics balról állt föl. Ekkor jelent meg Tisza két hölgy kíséretében s 5—6 lépés­nyire megállott a gyilkosoktól. A párbeszédre nem emlékszik, csak annyit tud, hogy Tisza jobb kezét hátratartva, előlépett és azt kér­dezte : — Mit akarnak? — Tisza Istvánt keressük, — mondta az egyik. Horváth-Stanovics ekkor azt mondta: — Tegye le a revolvert. Tisza erre egy jobbra álló áll­ványra tette a revolvert. Pogány most azt mondta: — Maga az oka, hogy annyi ember a vágóhídra került. Pogány és Horváth-Stanovics e szavak után Tiszára lőttek, aki eldőlt. A fiatalabb nő kétségbeesett sikoltással vetette magát Tiszára, de Dobó felrángatta onnan, majd dulakodás kezdődött, amelynek során 2—3 lövés hangzott el. Ő is belépett ekkor a hallba, de csakhamar a többiekkel együtt elmenekült. Pogány, Horváth- Stanovics és Dobó is lőtt. Kéri jött velük szembe leg­előbb és érdeklődött a gyilkos­ság iránt. Férfi fellérneműeket mérték szerint készít: HERMAN NÁNDOR HATVAN­ UTCA 31. SZ. Tegnap kezdte tárgyalni a deb­reczeni törvényszék ötös tanácsa Beinheimer Rezső bűnügyét, aki a kommün alatt meggyilkolta Ru­bin Farkas gyárigazgatót és az erőszakosságok, lázítás, izgatás egész sorát követte el. A tárgya­lás a törvényszék épületének 1. számú tanácstermében folyik nagy érdeklődés mellett. Reggel 9 óra­kor már bevezették a vádlottat. Két börtönőr és egy szuronyos csendőr ül mellette. Reinheimer fekete ruhában van, határozott eleganciával öltözködve. Lábán fél cipő, finom rövid harisnya, még hozzá hímezett nyilakkal. Nyílt tekintettel, mondhatni vidá­man nézegeti a közönséget, min­denkinek odaköszön. A közönség sorában ott van felesége, a vád­lott csókot int neki. Az ötös tanács elnöke Nagy Kálmán táblabíró. A vádat dr. Ferenczy Tibor ügyész képviseli, a védelmet egy buda­pesti ügyvéd, dr. Veckerdy Géza látja el. A meggyilkolt Rubin Farkas gyár­igazgatócsaládja képviseletében dr.Brück István jelent meg. Nagy Kálmán elnök megnyitván a tár­gyalást, figyelmeztette a közönséget, hogy a tárgyalás menetét csendben és rendben hallgassa végig, a legcsekélyebb rendzavarástól tartózkodjék. Aztán a vád­lottat személyi viszonyaira hallgatta ki. Reinheimer Rezső elmondja, hogy 27 éves, ágostai evangélikus vallású, Bu­dapesten született, debreczeni lakos, gépgyári művezető, nős, 1 leánya van, 4 elemit, 4 középiskolát, ipari szakisko­lát végzett, katona volt, harctéren is volt, tulajdonképen nem is szerelt még le, mert rokkant, vagyona nincs. Ferenczy ügyész felolvasta aztán a vádiratot, mely oly terjedelmes, hogy csupán felolvasása tizenöt percig tartott. Az ügyészség vádolja Reinheimert 1 rendbeli gyilkosság bűntettében, mint tettest, 1 rendbeli szándékos emberölés bűntettében mint felbujtót és még az­tán egész halmazatával a bűnöknek, lázadással, rablással, sikkasztással, sze­mélyes szabadság megsértésével. A vá­dak Reinheimer ama tettére vannak alapítva, mikor lakásából elhurcolta Ru­bin Farkas gyárigazgatót és Ákos fiát s aztán a temetőben Rubint lelőtte és társaival a menekülő Rubin Ákos után egész sortüzet lövetett. A többi bűnöket mint a bolseviki terrorcsapat tagja kö­vette el. A vádirat felolvasása után előszóli­­totta az elnök Reinheimert. — Bűnösnek érzi magát? — Bűnösnek érzem magam annyiban, hogy embert öltem, de másban nem. Az elnök felszólítására elmondja egész élete történetét. Tizenketten voltak test­vérek, de közülök hatan meghaltak még kicsi korukban. Iskolái elvégzése után lakatos tanonc lett, a technikán két vizs­gát is tett le. Katonának önként rukkolt be. Orosz fronton volt, sebesülten hadi­fogságba esett, honnan csak 1917-ben szabadult, Pesten gyógykezelték, mikor felépült, a Ganz-gyárba helyezték ellen­őrnek. Aztán hazajött Debreczenbe és mint rokkantot elhelyezték a Mezőgaz­dasági Gépgyárnál, mint művezetőt. Elnök: Milyen viszonyban volt Rubin Farkas igazgatóval ? Vádlott: Rossz viszonyban. Kü­lönösen attól az időtől kezdve, mikor észrevettem, hogy az igaz­gató idegen zsidókat akar felmen­tetni a gyár részéről. Szabó fő­hadnagy volt a gyár felügyeletével megbízva a katonaság részéről, én neki mindent elmondtam. Ezt megtudta Rubin és ettől kezdve üldözött. A kommunizmus alatt, mikor a munkásokat a román frontra küldték, láttam, hogy egy sincs közöttük zsidó, akik elmen­nek, mindegyik itthon volt. Elnök: Rubin Farkas a kom­mün alatt nem volt a gyárban. Vádlott: De tárgyalás volt hús­­vét előtt az Iparkamaránál arról, hogy Rubint visszateszik a gyárba. Én azt nem akartam, mert örül­­tem, hogy a zsidókat kiüldöztem a gyárból. — Nagycsütörtökön a Deák Ferenc­ utcán találkoztam Rubin Farkassal. Ekkor azt mondta nekem, hogy akármit csinálunk, az övék a jövő és ha máskép nem sikerül a dolog, felmegy Kun Bé­lához Pestre, de megmutatja, hogy visszajön a gyárba. Én nagyon elkeseredtem, láttam, hogy milyen zsidóuralom van. Azt gondoltam magamban, ha pusztulni kell, pusz­tuljunk mindnyájan. Az elnök kérdésére aztán azt mondja, hogy nem volt terrorista, csak küldönc volt a hadműveleti osztálynál. Elnök: Hogy jutott magának eszébe, hogy Rubin igazgatót meg­gyilkolja ? Vádlott: Húsvét vasárnapján bent voltam a vármegyeházán. Varga politikai megbízott több emberrel készült ki a Kandia­utcába, hogy onnan egy huszár­tisztet letartóztassanak. Azt mond­tam nekik, van itt más, akit in­kább le kell fogni. Itt van Rubin Farkas. Ajánlottam, hogy menjünk Rubinhoz. — Nem egészen úgy van. A vizsgálóbíró és ügyész előtt más­kép vallott. Ott azt vallotta, hogy már húsvét előtt elhatározta, hogy Rubint elteszi láb alól. — Igen, úgy gondoltam, ha mégis visszakerül a gyárba, elte­szem láb alól. — Maguk először a Vilmos­­huszár laktanyába akarták vinni Rubint ? — Igen. De útközben Rubin elkezdett lamentálni, hogy ne vi­gyem sehová, majd meghonorálja. Elfogott a düh. Eszembe jutott minden r­égi dolog. A temető mel­lett fegyvert­­rántottam és rálőt­tem. — Melyik kezében volt a re­volver ? — Bal kézzel lőttem le, mert a jobbat nem tudom használni. A fia még előbb elszaladt, a többiek maguktól lőttek utánna. — Mi történt aztán magával? — Reggel Vági népbiztos elé vezettek, ki két őrt adott mellém és hazaeresztett, őreim délután elmentek, mire én újra a várme­gyeházára mentem. Az elnök Reinheimer elé tárja budapesti vizsgálóbíró előtt és dr. Ferenczy kir. ügyész előtt tett vallomását, amelyet a vádlott ci­nikus egykedvűséggel hallgat vé­gig. Ezekben az foglaltatik, hogy Reinheimer Rubint a Vilmos lak­tanyába akarta kisérni és ott nem másokkal, hanem sajátkezüleg agyon lőni. Ha a fiatal Rubin el nem­ futott volna, azt is agyon lőtte volna. Eszébe sem jutott, hogy Rubin Ákos tanúja lehet apja meggyilkolásának. A többi társai meg voltak ijedve, de ő megnyugtatta őket, ha valami kel­lemetlenségük lesz, mondják, hogy terroristák, akkor nem lesz semmi bajuk. A rendőrségre való bekí­­sérésekor Nagy Lajos elébe vit­ték, aki durván összeszidta és azt mondta neki: bőrt-börért. Az ügyészségen senki sem kényszerí­­tette vallomástételre. Elnök: Igaz-e, hogy 1919 március hó 24-én Rubin Farkast és Barta Ernőt a gyárból való távozásra szólította fel ? Reinheimer : Igaz. Bementem az iro­dába és Bartát felszólítottam, hogy adja a — Az Egyetértés tudósítójától. —

Next