Egyetértés, 1920. május-augusztus (2. évfolyam, 100-198. szám)
1920-08-04 / 175. szám
célra fordíttatik az innen eredő nagy állami bevétel, annak jogosultságát nem lehet elismerni. Az állam, úgy látszik, a nagy vagyonokhoz nem mer nyúlni, de a kis jövedelműeket horribilisan adóztatja. A fogyasztási adók, amíg azok filléres-krajcáros keretek között mozognak, talán jogosultak, de ilyen magas tételben alkalmazva, a legsúlyosabb kritikát hívják ki maguk ellen. Itt kell megjegyzem, hogy az árdrágítás netovábbja az, hogy a 300 koronás régi búzából származó tavalyi lisztekre is július 29-től kezdve is azok a horribilis tti árak érvényesek. Csak egyetlenegy, de nagyon erőltetett magyarázat lehetséges. A rozslisztnél és árpalisztnél ráfizetés mutatkozik. Egy mázsa 400 koronás rozsból ugyanis 82 kiló egynemű rozsliszt árában a 4 Km 828 K és 15 kiló rozskorpa árában a L‘50 K 22‘50 K, összesen 350‘50 K bevétele van az államnak s egy mázsa ugyancsak 400 koronás árpából 64 kiló árpaliszt árában a 4 K , 256 K és 32 kiló árpakorpa árában a T50 K 248 K, összesen 304 koronát szed be a fogyasztótól. Ezzel szemben köztudomású, hogy a búzaliszt mellett a rozsliszt számba alig vehető csekély mennyiségben jött forgalomba, árpaliszt pedig igazán csak végső szükség esetén került eladásra. A fogyasztó közönség semmi esetre nem vallja kárát, hogy ezt a kérdést felszínre vetettük. EOTETERTÉS 1920 augusztus 4 Felbujfékról beszélnek Tisza István gyilkosai. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 3. Nagy érdeklődés mellett folytatta ma a bíróság Tisza István gróf gyilkosainak bünpörét. A hallgatóságban ott voltak Albrecht főherceg, Andrássy Géza gróf, Károlyi Imre gróf és igen sok előkelőig. Hüttner Sándor kihallgatását folytatták, aki a védők kérdéseire előadta, hogy amikor hazajött a harctérről, azokat az urakat, akik a Károlyi-párt részéről a mozgalmat intézték, csak az újságokból ismerte s őket meggyőződéses embereknek ismerte. Ezek azt hajtogatták, hogy Tiszát a forradalom alkalmából ártalmatlanná kell tenni. A 29-én az Astoriában tartott értekezleten őt megtámadták, hogy nem meri Tiszát meggyilkolni, de ő azt mondta, ha kell felhozza a grófot a Nemzeti Tanácsba, de gyilkos nem lesz. Kihallgatásaisorán Szrubián rendőrkapitányon kívül a detektívek, Nagy Károly dr. detektívfőnök, egy rendőrtanácsos és Slain Ferenc dr. voltak jelen. Elmondja még a védők kérésére, hogy nem tudja ki ajánlotta őt Csernyáknak. Lengyel Zoltán védő : Tudja-e, mit beszélt Friedrich István a Habsburg családról? Az elnök: Erre nem tartozik felelni, mert nem tartozik a vád tárgyához. Hüttner Sándor nem emlékszik arra, hogy a kerületi parancsnokságtól kapott pénzből kinek s mennyit fizetett. Lengyel Zoltán: Kinek volt szerepe abban, hogy Ön erre az útra lépett ? Hüttner Sándor : Legnagyobb hatása volt annak, amikor Friedrich István 29-én kijelentette, hogy gyáva vagyok, ha nem merek elmenni a villába. Arról, hogy a gyilkosoknak előre kegyelmet ígértek, nem tud, a nagy izgalomban erre akkor nem is gondolt. A kormánynak voltak tagjai, kik érdekelve voltak a dologban. Lengyel Zoltán: Friedrich István Önt felbujtotta, hogy lőjje le Tiszát ? Hüttner Sándor: Erre Friedrich akart rábírni, de meghiúsult a terv. Arról, hogy Csernyák kapott-e Friedrichtől ilyen megbízást, nem tud. Sztanykovszky Tibor: Nem érzi magát bűnösnek. Előadja a történt eseményeket. 27-én délután 4 órakor felhívták, menjen ki a Tisza-villába. A gyilkosságot még délelőtt 11 órakor akarták elkövetni, de ekkor elmaradt. Azon az értekezleten, amelyen elhatározták, hogy elteszik láb alól Tiszát, Hüttner Sándor, Horváth Stanovics, Dobó István, Csernyák István, Friedrich István, Fényes László, Pogány József ss voltak jelen. Friedrich István és Csernyák kapacitálták őt előző este, hogy lőjje le Tiszát. Kéri, Csernyák és Pogány, aki egyedül nyilatkozott hajlandónak hogy Tiszát lelövi, osztották ki a szerepeket. Pogánnyal négyen mentek be Tisza villájának előszobájába, ahol őt az ajtó mögé állították. Pogány a szobában jobbfelől, Dobó a középen, Horváth-Stanovics balról állt föl. Ekkor jelent meg Tisza két hölgy kíséretében s 5—6 lépésnyire megállott a gyilkosoktól. A párbeszédre nem emlékszik, csak annyit tud, hogy Tisza jobb kezét hátratartva, előlépett és azt kérdezte : — Mit akarnak? — Tisza Istvánt keressük, — mondta az egyik. Horváth-Stanovics ekkor azt mondta: — Tegye le a revolvert. Tisza erre egy jobbra álló állványra tette a revolvert. Pogány most azt mondta: — Maga az oka, hogy annyi ember a vágóhídra került. Pogány és Horváth-Stanovics e szavak után Tiszára lőttek, aki eldőlt. A fiatalabb nő kétségbeesett sikoltással vetette magát Tiszára, de Dobó felrángatta onnan, majd dulakodás kezdődött, amelynek során 2—3 lövés hangzott el. Ő is belépett ekkor a hallba, de csakhamar a többiekkel együtt elmenekült. Pogány, Horváth- Stanovics és Dobó is lőtt. Kéri jött velük szembe legelőbb és érdeklődött a gyilkosság iránt. Férfi fellérneműeket mérték szerint készít: HERMAN NÁNDOR HATVAN UTCA 31. SZ. Tegnap kezdte tárgyalni a debreczeni törvényszék ötös tanácsa Beinheimer Rezső bűnügyét, aki a kommün alatt meggyilkolta Rubin Farkas gyárigazgatót és az erőszakosságok, lázítás, izgatás egész sorát követte el. A tárgyalás a törvényszék épületének 1. számú tanácstermében folyik nagy érdeklődés mellett. Reggel 9 órakor már bevezették a vádlottat. Két börtönőr és egy szuronyos csendőr ül mellette. Reinheimer fekete ruhában van, határozott eleganciával öltözködve. Lábán fél cipő, finom rövid harisnya, még hozzá hímezett nyilakkal. Nyílt tekintettel, mondhatni vidáman nézegeti a közönséget, mindenkinek odaköszön. A közönség sorában ott van felesége, a vádlott csókot int neki. Az ötös tanács elnöke Nagy Kálmán táblabíró. A vádat dr. Ferenczy Tibor ügyész képviseli, a védelmet egy budapesti ügyvéd, dr. Veckerdy Géza látja el. A meggyilkolt Rubin Farkas gyárigazgatócsaládja képviseletében dr.Brück István jelent meg. Nagy Kálmán elnök megnyitván a tárgyalást, figyelmeztette a közönséget, hogy a tárgyalás menetét csendben és rendben hallgassa végig, a legcsekélyebb rendzavarástól tartózkodjék. Aztán a vádlottat személyi viszonyaira hallgatta ki. Reinheimer Rezső elmondja, hogy 27 éves, ágostai evangélikus vallású, Budapesten született, debreczeni lakos, gépgyári művezető, nős, 1 leánya van, 4 elemit, 4 középiskolát, ipari szakiskolát végzett, katona volt, harctéren is volt, tulajdonképen nem is szerelt még le, mert rokkant, vagyona nincs. Ferenczy ügyész felolvasta aztán a vádiratot, mely oly terjedelmes, hogy csupán felolvasása tizenöt percig tartott. Az ügyészség vádolja Reinheimert 1 rendbeli gyilkosság bűntettében, mint tettest, 1 rendbeli szándékos emberölés bűntettében mint felbujtót és még aztán egész halmazatával a bűnöknek, lázadással, rablással, sikkasztással, személyes szabadság megsértésével. A vádak Reinheimer ama tettére vannak alapítva, mikor lakásából elhurcolta Rubin Farkas gyárigazgatót és Ákos fiát s aztán a temetőben Rubint lelőtte és társaival a menekülő Rubin Ákos után egész sortüzet lövetett. A többi bűnöket mint a bolseviki terrorcsapat tagja követte el. A vádirat felolvasása után előszólitotta az elnök Reinheimert. — Bűnösnek érzi magát? — Bűnösnek érzem magam annyiban, hogy embert öltem, de másban nem. Az elnök felszólítására elmondja egész élete történetét. Tizenketten voltak testvérek, de közülök hatan meghaltak még kicsi korukban. Iskolái elvégzése után lakatos tanonc lett, a technikán két vizsgát is tett le. Katonának önként rukkolt be. Orosz fronton volt, sebesülten hadifogságba esett, honnan csak 1917-ben szabadult, Pesten gyógykezelték, mikor felépült, a Ganz-gyárba helyezték ellenőrnek. Aztán hazajött Debreczenbe és mint rokkantot elhelyezték a Mezőgazdasági Gépgyárnál, mint művezetőt. Elnök: Milyen viszonyban volt Rubin Farkas igazgatóval ? Vádlott: Rossz viszonyban. Különösen attól az időtől kezdve, mikor észrevettem, hogy az igazgató idegen zsidókat akar felmentetni a gyár részéről. Szabó főhadnagy volt a gyár felügyeletével megbízva a katonaság részéről, én neki mindent elmondtam. Ezt megtudta Rubin és ettől kezdve üldözött. A kommunizmus alatt, mikor a munkásokat a román frontra küldték, láttam, hogy egy sincs közöttük zsidó, akik elmennek, mindegyik itthon volt. Elnök: Rubin Farkas a kommün alatt nem volt a gyárban. Vádlott: De tárgyalás volt húsvét előtt az Iparkamaránál arról, hogy Rubint visszateszik a gyárba. Én azt nem akartam, mert örültem, hogy a zsidókat kiüldöztem a gyárból. — Nagycsütörtökön a Deák Ferenc utcán találkoztam Rubin Farkassal. Ekkor azt mondta nekem, hogy akármit csinálunk, az övék a jövő és ha máskép nem sikerül a dolog, felmegy Kun Bélához Pestre, de megmutatja, hogy visszajön a gyárba. Én nagyon elkeseredtem, láttam, hogy milyen zsidóuralom van. Azt gondoltam magamban, ha pusztulni kell, pusztuljunk mindnyájan. Az elnök kérdésére aztán azt mondja, hogy nem volt terrorista, csak küldönc volt a hadműveleti osztálynál. Elnök: Hogy jutott magának eszébe, hogy Rubin igazgatót meggyilkolja ? Vádlott: Húsvét vasárnapján bent voltam a vármegyeházán. Varga politikai megbízott több emberrel készült ki a Kandiautcába, hogy onnan egy huszártisztet letartóztassanak. Azt mondtam nekik, van itt más, akit inkább le kell fogni. Itt van Rubin Farkas. Ajánlottam, hogy menjünk Rubinhoz. — Nem egészen úgy van. A vizsgálóbíró és ügyész előtt máskép vallott. Ott azt vallotta, hogy már húsvét előtt elhatározta, hogy Rubint elteszi láb alól. — Igen, úgy gondoltam, ha mégis visszakerül a gyárba, elteszem láb alól. — Maguk először a Vilmoshuszár laktanyába akarták vinni Rubint ? — Igen. De útközben Rubin elkezdett lamentálni, hogy ne vigyem sehová, majd meghonorálja. Elfogott a düh. Eszembe jutott minden régi dolog. A temető mellett fegyvertrántottam és rálőttem. — Melyik kezében volt a revolver ? — Bal kézzel lőttem le, mert a jobbat nem tudom használni. A fia még előbb elszaladt, a többiek maguktól lőttek utánna. — Mi történt aztán magával? — Reggel Vági népbiztos elé vezettek, ki két őrt adott mellém és hazaeresztett, őreim délután elmentek, mire én újra a vármegyeházára mentem. Az elnök Reinheimer elé tárja budapesti vizsgálóbíró előtt és dr. Ferenczy kir. ügyész előtt tett vallomását, amelyet a vádlott cinikus egykedvűséggel hallgat végig. Ezekben az foglaltatik, hogy Reinheimer Rubint a Vilmos laktanyába akarta kisérni és ott nem másokkal, hanem sajátkezüleg agyon lőni. Ha a fiatal Rubin el nem futott volna, azt is agyon lőtte volna. Eszébe sem jutott, hogy Rubin Ákos tanúja lehet apja meggyilkolásának. A többi társai meg voltak ijedve, de ő megnyugtatta őket, ha valami kellemetlenségük lesz, mondják, hogy terroristák, akkor nem lesz semmi bajuk. A rendőrségre való bekísérésekor Nagy Lajos elébe vitték, aki durván összeszidta és azt mondta neki: bőrt-börért. Az ügyészségen senki sem kényszerítette vallomástételre. Elnök: Igaz-e, hogy 1919 március hó 24-én Rubin Farkast és Barta Ernőt a gyárból való távozásra szólította fel ? Reinheimer : Igaz. Bementem az irodába és Bartát felszólítottam, hogy adja a — Az Egyetértés tudósítójától. —