Egyetértés, 1920. szeptember-december (2. évfolyam, 199-299. szám)
1920-09-16 / 211. szám
DEII , 1920. H. ÉVFOLYAM. 211. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 16 előfizetési ár helyben és vidéken: 1 EGYES SZÁM ÁRA 1 KOROMA, ff Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egy hónapra 25-— K Félévre. . ISO-K fej Kaphat* az összes utaMi*gMae*efcfcea és 1 Ferenc* József-ut 26., I. em. (passage) negyedévre 75— K Egész évre *00»— K 1 : az utcai árusítóknál » 1 ~ a városi kórházban. .. A nemzetgyűlés felessen ünnepelte a honvédelmi minisztert. Budapest, szeptember 15. A nemzetgyűlés ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A beérkezett kérvények bemutatása és az interpellációs könyv felolvasása után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter bejelentette, hogy tegnap egy táviratot olvasott fel, melyben a pénzkicserélésről vált szó. A táviratot elküldő képviselő nem volt tegnap jelen, de ma jelentkezett a miniszterelnöknél és a Ház elnökénél és kitűnt, hogy a távirat szerencsétlen fogalmazása okozta a félreértést és így az illető képviselő jelentkezése tárgytalanná vált. Ezután a Ház az illeték és értékforgalmi adóról szóló törvényjavaslatot a 6. szakaszig némi módosítással részleteiben is eltagadta. Fél egykor Sréter István honvédelmi miniszter válaszolt Fangler Béla interpellációjára. Kimondta, hogy Heltai úgy jutott Bécsbe, hogy fölajánlotta szolgálatait a vallomások megszerzésére. Előzetesen nem akarták kiengedni, végre beleegyeztek, hogy egy tiszt kíséretében Bécsbe menjen, akivel vissza is fog térni. Lengyel Zoltán adott pénzt az utazáshoz. Most már egész határozottan megállapíthatja, hogy az egész dolog trükk volt, amelybe jóhiszemű emberek beugrottak. Ez megtörtént s ő csak arról szólhat, hogy milyen intézkedéseket tesz Levelet irt Polónyi Dezsőnek, akit felszólított, hogy az összes szabálytalanságokat, amelyek szerinte a Tiszapörben előfordultak, adja írásba és ő megindítja a vizsgálatot, hogy megállapítsa, tényleg történtek-e szabályellenes dolgok. Elrendelte a vizsgálatot mindama tisztek ellen, akiknek neve az Emberben megjelent, bár az Ember bizonyítékait nem veszi tekintetbe. A kormányzóval egyetértően intézkedett, hogy a határátlépési igazolványoknak illetéktelenek részére való kiadása végleg megszűnjék. Meg van győződve, hogy ez az interpelláció csak első láncszeme a támadásoknak, amelyeket beígértek. Teljesen respektálja minden képviselő jogát. Fangler Béla: Én is respektálom. Sréter István . . . azonban mindaddig, amíg a vizsgálatból teljes világosság ki nem derül, addig hasonló tárgyú interpellációkra válaszolni nem fog. A nemzetgyűlés előtt, amennyiben ezzel nem volna megelégedve, kénytelen volna a bizalmi kérdést fölvetni. Erre az egész Ház, a szélsőbaloldalt kivéve fölállott, éljenezte és tapsolva ünnepelte a minisztert. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter , János Andort a soros ügyész tévedésből bocsátotta szabadon. Ez másnap kiderült, de már akkor János Bécsben volt. A legszigorúbb vizsgálatot rendelte el, hogy kit terhel a felelősség. Fangler Béla a honvédelmi miniszter válaszát nem vette tudomásul. Beszédét folytonos megszakítással tudta csak elmondani, a Ház folyton lelkesen tüntetett Sréter mellett. Fangler Béla az igazságügyminiszter válaszát tudomásul vette, mert az ő válaszában biztosítékokat lát a szigorú vizsgálat elrendelése iránt. Itt ismét lelkesen tüntetett a Ház Sréter mellett és éljenezte. Fangler Béla: Nemcsak március 21-ike, de ez az ügy is szégyene az országnak. Óriási lárma tört ki erre, a képviselők a padokat verdesve kiáltozták : — Rendre ! Rendre! Az elnök Fangler Bélát rendreutasitotta. A Ház ezután tudomásul vette a két miniszter válaszát s percekig lelkesen tüntetett mellettük. I Berky Gyula erélyesen visszautasította ezután a Ház tetszése közben I Ereky Károly ama kifejezését: Szégyeljék magukat odaát.“ I Az ülés folyik. lilásra ítélték Tisza István gyilkosát s az egyik bűntársat. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, szept. 15. A hadosztálybiróság ma délelőtt 10 órakor hirdette ki az ítéletet a Tiszagyilkosság ügyében. A bíróság Dobó Istvánt és Stanykovszky Tibort kötél általi halálra, Hüttner Sándort pedig tizenöt évi súlyos börtönre ítélte. Vágó- Wilhelm Jenő három hónapi börtönbüntetést kapott, amelyet a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettek. Hüttner Sándor minden éviben a gyilkosság napját, október 31-ikét, sötét zárkában fogja tölteni. Mindegyik vádlottat katonai rangjától megfosztották és kitüntetéseiket elvették. Az ítélet indokolása megállapítja, hogy a merényletre vonatkozó bizonyítékok terjedelmes anyaga két főcsoportra oszlik. Az egyikben levők a merénylet végrehajtásának körülményeit állapítják meg. A másik főcsoport azokat a momentumokat tárgyalja, amelyek a bűncselekmények indító okára vetnek világot. Az ítélet ötven nyomtatott oldalra terjed. A skót református egyházi misszió üdvözletet hozott a magyar kálvinistáknak. „Nagyobb a jövőtök, mint volt a múltatok“. A kálvinista Róma ünnepe. A skót misszió debreczeni tartózkodása valóságos városünnepéllyé nőtte ki magát. A hivatalos Debreczen városa, a tanács és a közgyűlés — mint századokkal ezelőtt, — megjelent a kálvinista Nagytemplomban. A két főispán mellett az entente katonai miszsziója, az egész presbytérium, az egyetem, a középiskolák, a gazdatársadalom képviselete és a város közönsége óriási nagy számban töltötte meg a hatalmas Nagytemplomot. Az egyszerű vallási ünnepély lelkes tüntetéssé változott. A létéért harcoló magyar nemzet tüntetett a világ leghatalmasabb nemzete, az angol előtt. Kossuth Lajos szelleme uralkodott ez ünnepi órában a lelkek felett és a kálvinista öntudat összeforrott újra a magyar szabadság örök dicső géniuszával. A skót misszió tulajdonképen a Presbyteri Világszövetség küldöttsége, mely bejárja egész Keletet. A misszió tagjai: Robert J. Fleming, a presbiteri egyházak világszövetségének főtitkára. Willian H. Curtis, edinburghi egyetemi tanár. James M. Webster, az egyesült skót szabad egyház kontinentális bizottságának titkára. Kíséretükben van Viktor János budapesti lelkész, ki tolmácsa és kalauzolja a missziónak. Velük együtt jöt Budapestről Degenfeld József gróf főgondnok is. A Nagytemplomban reggel 9 órakor kezdődött az istentisztelet, mely alkalommal zsúfolásig megtelt a hatalmas templom. Ott volt a református társadalom minden kiválósága, a hatóságok képviselői. Az első padokban ültek Hubert Ottó és Szomjas Gusztáv főispánok, Csóka Sámuel vezetésével a városi tanács és a presbyterium tagjai Nagy József pénzügyigazgató, világi elnök vezetésével, az egyetemi tanári kar és számos előkelőségek. Eljöttek a templomba a Debreczenben időző antánt tisztek is, Aitkin skót kapitány és Chisvári márki olasz főhadnagy. Az Úrasztala mellett foglaltak helyet Baltazár püspök, Degenfeld főgondnok és a vendég skót egyházi férfiak, valamint a helybeli papság. Az istentisztelet előtt az Iparos-dalegylet énekelte el a Hymnuszt, Pálfy Lajos karnagy dirigálása mellett. Nemzeti imádságunk mindkét versszakát elénekelték, mit az egész gyülekezet állva, mély áhítattal hallgatott végig. Aztán a „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű zsoltár fenséges hangjai zúgtak föl a gyülekezet ajkáról és a szószéken a 82 esztendős Könyves Tóth Kálmán lelkész tiszteletreméltó alakja jelent meg. Magas kora dacára ércesen csengő hangon, fiatalos hévvel mondott magas szárnyalású imát. Aztán Robert J. Fleming, a Presbiteri Egyházak Világszövetségének főtitkára ment fel a szószékre Viktor János budapesti lelkész, tolmács kíséretében. És egyszerre felhangzottak a szószékről sok szeretettől, mély áhítattól sugall, bár nekünk magyaroknak idegenül hangzó szavak, de amelyekből mégis kiérzettek az emberi összetartozás szent érzelme, protestáns hit átfogó ereje. Minden mondatot, mely Fleming ajkáról angolul elhangzott, azonnal magyar nyelven tolmácsolta Viktor János lelkész. Szeretett testvéreim Krisztusban — kezdte beszédét Fleming — nem olvashatja az ember az Újszövetség könyvét anélkül a gondolat nélkül, hogy mennyire alkalmazhatók az abban foglaltak a mi napjainkra. És azt a testvéri összetartást és közösséget, melyben eleink éltek, kell feltámasztani napjainkban is. De könnyebb dologvolt ennek az egységnek megteremtése azokban az időkben, mint napjainkban. Akkor szoros egység fűzte őket, ma nagyobb számú, több a keresztyén gyülekezet, de szét van szórva az egész világon. Annál nagyobb szükség van rá, hogy időről-időre üdvözöljük egymást a múltnak nevében, a jövő reményében. Kívánok Nektek Atyámfiai kegyelmet és békességet Jézus Krisztus nevében. — Szeretném egyenként üdvözölni a gyülekezet tagjait. Hadd adjam át a presbiteri világszövetség köszöntését. Körülbelül egy hónappal ezelőtt Svájcban konferenciára gyűltünk össze, harminc egyháztól 40 kiküldött jelent meg ott. Eljöttek Európa minden országából, tengerentúlról, még Indiából és Új-Zélandból is. Olyanok, kik még nemrég, mint ellenségek álltak egymással szemben, tesvéri jobbot nyújtottak egymásnak. Ismét egyek vagyunk Jézus Krisztusban, egyek vagyunk református hitünk közösségében. Ezen a konferencián indíttatva éreztük magunkat, hogy üdvözletet intézzünk a magyar reformátusokhoz. Mert a ti egyházatok a kereszt árnyékában jár. Tudjuk jól, nincs olyan szenvedés, mint a ti egyházatoké. Ezután felolvasta Robert Fleming a presbiteri világszövetség üdvözletét a magyar református egyházhoz, így szól az üdvözlet: „Mi, a világ minden népe református egyházának kiküldöttei kinyújtjuk közönségünk jobbját a magyar református konvent és minden gyülekezet felé és szívből köszöntünk benneteket. Szomorú szívvel értesültünk szenvedéseitekről, megpróbáltatásaitokról, melyek zenéktek osztályrészül jutott. Gyászoljuk egyházatok egységének széthullását, melyet évszázadok súlyos küzdelmeiben erősítettetek meg. Együtt érzünk veletek, a ti aggodalmatokban és félelmetekben, mi a jelen idők felett eltölt benneteket. Elsősorban a