Egyetértés, 1920. szeptember-december (2. évfolyam, 199-299. szám)

1920-09-16 / 211. szám

DEií , 1920. H. ÉVFOLYAM. 211. SZÁM. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 16 előfizetési ár helyben és vidéken: 1 EGYES SZÁM ÁRA 1 KOROMA, ff Sawrkesztőség és kiadóhivatal: Égy hónapra 25-— K Félévre. . ISO- K fej Kaphat* az összes <taMi*yMae*éfcfcea és 1 Ferenc* József-ut 26., I. em. (passage) negyedévre 75-— K Egész évre *00»— K I : az utcai árusítóknál » 1 ~ a városi kórházban. :: A nemzetgyűlés feikssen ünnepelte a honvédelmi minisztert. Budapest, szeptember 15. A nemzet­gyűlés ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A beérkezett kérvények bemutatása és az interpelláció« könyv felolvasása után Korányi Frigyes báró pénzügy- miniszter bejelentette, hogy tegnap egy táviratot olvasott fel, melyben a pénz­kicserélésről vált szó. A táviratot el­küldő képviselő nem volt tegnap jelen, de ma jelentkezett a miniszterelnöknél és a Ház elnökénél és kitűnt, hogy a távirat szerencsétlen fogalmazása okozta a félreértést és igy az illető képviselő jelentkezése tárgytalanná vált. Ezután a Ház az illeték és értékfor­galmi adóról szóló törvényjavaslatot a G. szakaszig némi módosítással részle­teiben is eltagadta. Fél egykor Sréter István honvédelmi miniszter válaszolt Fangler Béla inter­pellációjára. Kimondta, hogy Heltai úgy jutott Bécsbe, hogy fölajánlotta szolgá­latait a vallomások megszerzésére. Elő­zetesen nem akarták kiengadni, végre beleegyeztek, hogy egy tiszt kíséretében Bécsbe menjen, akivel vissza is fog térni. Lengyel Zoltán adott pénzt az utazáshoz. Most már egész határozottan megállapíthatja, hogy az egész dolog trükk volt, amelybe jóhiszemű emberek beugrottak. Ez megtörtént s ő csak ar­ról szólhat, hogy milyen intézkedéseket tesz Levelet irt Polónyi Dezsőnek, akit felszólított, hogy az összes szabályta­lanságokat, amelyek szerinte a Tisza- pörben előfordultak, adja Írásba és ő megindítja a vizsgálatot, hogy megál­lapítsa, tényleg történtek-e szabályelle­nes dolgok. Elrendelte a vizsgálatot mindama tisztek ellen, akiknek neve az Emberben megjelent, bár az Ember bizonyítékait nem veszi tekintetbe. A kormányzóval egyetértőén intézkedett, hogy a határátlépési igazolványoknak illetéktelenek részére való kiadása vég­leg megszűnjék. — Meg van győződve, hogy ez az interpelláció csak első lánc­szeme a támadásoknak, amelyeket be­ígértek. Teljesen respektálja minden képviselő jogát. Fangler Béla: Én is respektálom. Sréter István . . . azonban mind­addig, amig a vizsgálatból teljes vilá­gosság ki nem derül, addig hasonló tárgyú interpellációkra válaszolni nem fog. A nemzetgyűlés előtt, amennyiben ezzel nem volna megelégedve, kénytelen volna a bizalmi kérdést fölvetni. Erre az egész Ház, a szélső baloldalt kivéve fölállott, éljenezte és tapsolva ünnepelte a minisztert. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­miniszter : János Andort a soros ügyész tévedésből bocsátotta szabadon. Ez más­nap kiderült, de már akkor János Bées- ben volt. A legszigorúbb vizsgálatot ren­delte el, hogy kit terhel a felelősség. Fangler Béla a honvédelmi minisz­ter válaszát nem vette tudomásul. Be­szédét folytonos megszakítással tudta csak elmondani, a Ház folyton lelkesen tüntetett Sréter mellett. Fangler Béla az igazságügyminiszter válaszát tudomásul vette, mert az ő vá­laszában biztosítékokat lát a szigorú vizsgálat elrendelése iránt. Itt ismét lelkesen tüntetett a Ház Sré­ter mellett ás éljenezte. Fangler Béla: Nemcsak március 21-ike, de ez az ügy is szégyene az ( országnak. Óriási lárma tört ki erre, a képvise­lők a padokat verdesve kiáltozták : — Rendre ! Rendre! Az elnök Fangler Bélát rendreuta­aitotta. A Ház ezután tudomásul vette a két miniszter válaszát s percekig lelkesen tüntetett mellettük. liláira Ítélték Tisza István gyilkosát s az egyik bűntársat. — Az Egyetértői tudósítójától. — Budapest, szept. 15. A hadosz­tálybiróság ma délelőtt 10 órakor hirdette ki az ítéletet a Tisza- gyilkosság ügyében. A bíróság Dobó Sstvánt és Stany- kovszky Tibort kötél általi halálra, Hüttner Sándort pedig tizenöt évi súlyos börtönre ítélte. Vágó- Wilhelm Jenő három hó­napi börtönbüntetést kapott, ame­lyet a vizsgálati fogsággal kitöl­töttnek vettek. Hüttner Sándor min­den éviben a gyilkos­ság napját, október 31-ikét, sötét zárká­ban fogja tölteni. Mindegyik vádlottat katonai rangjától megfosztották és kitün­tetéseiket elvették. Az ítélet indokolása megálla­pítja, hogy a merényletre vonat­kozó bizonyítékok terjedelmes anyaga két főcsoportra oszlik. Az egyikben levők a merénylet vég­rehajtásának körülményeit állapít­ják meg. A másik főcsoport azo­kat a momentumokat tárgyalja, amelyek a bűncselekmények inditó okára vetnek világot. Az Ítélet ötven nyomtatott ol­dalra terjed. h skót református egyházi misszió üdvözletét hozott a magyar kálvinistáknak. „Nagyobb a jövőtök, mint volt a múltatok“, A kálvinista Róma ünnepe. A skót misszió debreczeni tar­tózkodása valóságos városünne­péllyé nőtte ki magát. A hivatalos Debreezen városa, a tanács és a közgyűlés — mint századokkal ezelőtt, — megjelent a kálvinista Nagytemplomban. A két főispán mellett az entente katonai misz- sziója, az egész presbyterium, az egyetem, a középiskolák, a gazda­társadalom képviselete és a város közönsége óriási nagy számban töltötte meg a hatalmas Nagy­templomot. Az egyszerű vallási ünnepély lelkes tüntetéssé válto­zott. A létéért harcoló magyar nemzet tüntetett a világ leghatal­masabb nemzete, az angol előtt. Kossuth Lajos szelleme uralkodott ez ünnepi órában a lelkek felett és a kálvinista öntudat összefor­rott újra a magyar szabadság örök dicső géniuszával. A skót misszió tulajdonképen a Prés" byteri Világszövetség küldöttsége, mely bejárja egész Keletet. A misszió tagjai: Robert J. Fleming, a presbiteri egy­házak világszövetségének főtitkára. Willian H. Curtis, edinburghi egye­temi tanár. James M. Webster, az egyesült skót szabad egyház kontinentális bizottságá­nak titkára. Kíséretükben van Viktor János buda­pesti lelkész, ki tolmácsa és kalauzo­lja a missziónak. Velük együtt jöt Budapestről Degenfeld József gróf fő­gondnok is. A Nagytemplomban reggel 9 órakor kezdődött az istentisztelet, mely alka­lommal zsúfolásig megtelt a hatalmas templom. Ott volt a református társa­dalom minden kiválósága, a hatóságok képviselői. Az első padokban ültek Hu­bert Ottó és Szomjas Gusztáv főispánok, Csóka Sámuel vezetésével a városi ta­nács és a presbyterium tagjai Nagy Jó­zsef pénzügyigazgaíó, világi elnök veze. tésével, az egyetemi tanári kar és szá­mos előkelőségek. Eljöttek a templomba a Debreczenben időző ántánt tisztek is, Aitkin skót kapitány és Chisvári márki olasz főhadnagy. Az Urasztala mellett foglaltak helyet Baltazár püspök, Degenfeld főgondnok és a vendég skót egyházi férfiak, vala­mint a helybeli papság. Az istentisztelet előtt az Iparos-dal- egylet énekelte el a Hymnuszt, Pálfy Lajos karnagy dirigálása mellett. Nem­zeti imádságunk mindkét versszakát el­énekelték, mit az egész gyülekezet állva, j mély áhítattal hallgatott végig. Aztán a I „Te benned bíztunk eleitől fogva“ kéz- dettt zsoltár fenséges hangjai zúgtak föl a gyülekezet ajkáról és a szószéken a 82 esztendős Könyves Tóth Kálmán lel­kész tiszteletreméltó alakja jelent meg. Magas kora dacára ércesen csengő han­gon, fiatalos hévvel mondott magas szárnyalásu imát. Aztán Róbert J. Fleming, a Presbiteri Egyházak Világszövetségének főtitkára ment fel a szószékre Viktor János buda­pesti lelkész, tolmács kiséretében. És egyszerre felhangzottak a szószékről soá szeretettől, mély áhítattól sugalt, bár nekünk magyaroknak idegenül hangzó szavak, de amelyekből mégis kiérzettek az emberi összetartozás szent érzelme, protestáns hit átfogó ereje. Minden mondatot, mely Fleming ajkáról ango­lul elhangzott, azonnal magyar nyelven tolmácsolta Viktor János lelkész. Szeretett testvéreim Krisztus­ban — kezdte beszédét Fleming — nem olvashatja az ember az Újszövetség könyvéi anélkül a gondolat nélkül, hogy mennyire alkalmazhatók az abban foglaltak a mi napjainkra. És azt a testvéri összetartást és közösséget, mely­ben eleink éltek, kell feltámasz­tani napjainkban is. De könnyebb dolog [volt ennek az egységnek megteremtése azokban az időkben, mint napjainkban. Akkor szoros egység fűzte őket, ma nagyobb számú, több a keresztyén gyüle­kezet, de szét van szórva az egész világon. Annál nagyobb szükség van rá, hogy időről-időre üdvözöljük egymást a múltnak nevében, a jövő reményében: Kí­vánok Nektek Atyámfiái kegyel­met és békességet Jézus Krisztus nevében. — Szeretném egyenként üdvö­zölni a gyülekezet tagjait. Hadd adjam át a presbiteri világszövet­ség köszöntését. Körülbelül egy hónappal ezelőtt Svájcban konfe­renciára gyűltünk össze, harminc egyháztól 40 kiküldött jelent meg ott. Eljöttek Európa minden or­szágából, tengerentúlról, még In­diából és Uj-Zelandból is. Olya­nok, kik még nemrég, mint ellen­ségek álltak egymással szemben, tesvéri jobbot nyújtottak egymás­nak. Ismét egyek vagyunk Jézus Krisztusban, egyek vagyunk refor­mátus hitünk közösségében. Ezen a konferencián indíttatva éreztük magunkat, hogy üdvözletét intéz­zünk a magyar reformátusokhoz. Mert a ti egyházatok a kereszt árnyékában jár. Tudjuk jól, nincs olyan szenvedés, mint a ti egy­házatoké. Ezután felolvasta Rober. Fle­ming a presbiteri világszövetség üdvözletét a magyar református egyházhoz. így szól az üdvözlet: „Mi, a világ minden népe református egyházának kikül­döttei kinyújtjuk közönségünk jobbját a magyar református konvent és minden gyülekezet felé és szívből köszöntünk ben­neteket. Szomorú szivvel érte­sültünk szenvedéseitekről, meg­próbáltatásaitokról, melyek te- néktek osztályrészül jutott. Gyá­szoljuk egyházatok egységének széthullását, melyet évszázadok súlyos küzdelmeiben erősítette­tek meg. Együtt érzünk veletek, a ti aggodalmatokban és félel­metekben, mi a jelen idők lelett eltölt benneteket. Elsősorban a I Berky Gyula erélyesen visszautasi- ! tóttá ezután a Ház tetszése közben I Ereky Károly ama kifejezését: Szégyel jék magukat odaát.“ I Az ülés folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents