Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 1. félév (2-26. szám)

1841-01-10 / 2. szám

13 14 „Kedves társaim! E’ rendkívüli látogatás által nem egyebet akar a’ gondviselés, mint hogy egyszer komo­lyan magunkba térjünk. Csak bűneink tárták ki a’ fel­legeket és rakonczátlanitották a’ folyóvizeket. Elfeled­tük, hogy a’ menny' ura ellen vétettünk,'s azért meg­­nyitá ő az ég’ csatornáit. Kedves társaim, ez is szo­morú ugyan, de fölötte hathatós történet, melylyel az ur bennünket visszatéríteni akar. Oh ! ha mai nap az ő szavát a’ hullámok’ morajában halljátok: ne keményítsé­tek meg sziveiteket; hanem térjetek vissza Istenetek­hez, ki titeket hi,­­s kinek igazságát el nem kerülhe­titek, ha irgalmát magatoktól eltaszitjátok is. Az ur, ki mennyekben honos 's a’ viharoknak parancsol, min­dig bölcs, mindig igazságos, és gyakran, magokban e’ reánk mért kemény látogatásokban is, irgalmas; gondviselése titkos, kinyomozhatlan utakon jár, mikor a’ fölzúdult elemek iszonyt és szomorúságot terjeszte­nek a’ földön. Elszakasztani akar ő bennünket tőle, ettől a’ földtől, 's megfoghatóvá tenni előttünk minden világi dolog’ múlandóságát és semmiségét, midőn lát­juk, hogy azok szörnyű hirtelen, mikép polyva a’szél előtt oda enyésznek. Vonjuk el tehát most szivünket ama’ földi hajlamoktól, mellyek azt sokszor olly mélyen lealázzák; emelkedjék föl az a’ síron túli reményeink’ tekintetében, és sovárogjon egyedül azon jobb élet’ javai után, mellyre az Istentől teremtve vagyon.“ De ha a’ franczia hírlapok kevés kivétellel az utolsó áradások’ elbeszélésénél szorongató félelemmel óva­kodnak, hogy voltairismusok tétovába ne hozassák, kimondani az Isten’ nevét; ha szándékosan nem akar­ják elismerni az ur’ kezét, ’s általános országcsapá­soknak reájok nézve vallási jelentőségök nincs, más részről mégis legalább azon vigasztaló tüneményt kell kiemelnünk, hogy a’cirrustól a’ szorongatás és ínség’ napjaiban bebizonyitott hőstettekért a’ méltánylást el nem tagadják. Minden szinti lapok naponként uj tett­dolgokat közlenek, mellyek közül egyik a’ másikat fölülmúlja. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy a’ derűs, mint a’ nép ’s az irgalmasság’ Istene közötti közbenjáró, mindenütt mentő őrangyalként jelent meg, ’s mint a’ gondviselés a’ reája bízott hívek fölött őrkö­dött. Sokan, kik már a’ habokban végtusát viták, pa­poknak köszönik életüket; minden szegényt saját va­gyonukból 's gyűjteményeik’ eredményéből tápláltak; sok hon ’s fedél nélkülinek ideigleni lakui kinyiták a’ templomokat ’s tulajdon házaikat. Minden felekezetű lapok megegyeznek abban, hogy ekkor is, mikép a’ cholera’ kiütésekor, * *) a’ clerus bebizonyította: az igazi pap’ szivében milly nagy foka gyökerezik a’ hő­­siségnek, föláldozásnak és szeretetnek, így, hogy csak valamellyest hozzunk föl, a’ lyoni érsek tüstént kitáró palotáját 's eltengedé azt a’ viz által házaikból kiszo­rítottaknak, •*) azonkívül az előleges sürgető szük­ségek’ fedezésére czélirányos pénzmennyiséget rendelt. Az avignoni érsek általános helyettesével (Generalis Vicarius) naphosszat nyomom ladikban járt föl ’s alá az utczákon, és saját kezűleg osztogatá a’ legszegé­nyebb családoknak a’ kenyeret, mi itt annál szüksé­gesebb volt, mivel az árvíz a’ sütő kemenezéket haszon­­vehetlenekké tette. ’S valamint a’ példa fölülről min­denütt serkentőleg vagy zsibbasztólag hat, úgy itt is. Valamennyi plébános és káplán mindent elkövetett, mit emberi munkásság véghez vinni képes. Beauregardban (lyoni főmegyében) a’ plébános virranattól fogva csó­­nakával a’­­legveszélyesebb helyeken 's a’ legroskado­­zóbb házak körűl tartózkodók, ’s minden menthető em­bert ’s házbutort megmentett. Pont-de-Vauxban (belleyi megyében) a’ lelkész az utczákon csónakázott, hogy a’ szükséges élelmi­szert kiosztogathassa, noha olly aggasztó volt a’ viztorlás, hogy hívei fölkiáltának: Oh! a’ mi jó plébánosunk, az Isten őt megfogja védeni,­s e sérvet nem veend. A’ b­oisseyi plébános (belleyi me­gyében) lóra veté magát,­­s mindenütt megfordult, hol a’ veszély legnagyobb volt; ezen érdemes papnak kell köszönni, hogy ezen igen szorongattatott községben egy ember sem vesztette életét ’stb. ’stb. — Oroszország* Az Egyházi Tudósítások’­lső számában említett belügyi ministerium’ jelentéséből még a’ következő ada­tokat emeljük ki: ,, A’ katholika egyháznak Oroszországban van egy academiája Wilnában, és­­ 1 seminariuma; a’ tizenket­tedik, melly Swenigorodban a’ kiewi kormánykerület­ben volt, esztendő közben a’ mohilewi seminariummal *) Az epemirigy’ kiütésekor Magyarország’ katholikus clerusa is, mikép a’ hírlapok ’s megyei tudósítások bizonyiták, a’ legnagyobb lelkipásztori buzgóságot, föláldozást és szeretetet tanúsították **) Hasonló nagylelkűségre emlékezhetnek többek között honunkban is a’ Nagy-Váradiak, kiknek föpapjok az ottani nagy tűzvészkor a’ károsultaknak vallás-kü­lönbség nélkül kinyitá püspöki palotáját, nemcsak, hanem a’jelen szorongató szükségen tetemes pénz­­’s élelembeli segélylyel is enyhített!

Next