Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)

1841-08-01 / 5. szám

Már most ki mondandja fölvilágosodottaknak, mivel­­teknek azokat, kik tudják, hogy a’ nemzet’ tagjait egygyészoritó és boldogító kapcsok a’ törvények, ’s mégis azokat olly szemtelenül — sokszor törvény elleni bűnökben némi derékséget helyheztetve — gázolják? sajnálom a’ neveletlen, az igazán a tudatlanságból károm­kodó puszták’ lakóit, kik soha, vagy igen ritkán hall­ják a’ törvények­ említését ’s az üdvös lelki tanításo­kat; sajnálom a’ mező’ emberét, ki mind a’mellett, hogy többet hall és többet tudhat amannál, mégis ká­romkodik; de valljuk meg uraim! ez nem lenne ollyan, ha attól, kit ő szívesen tükréül választ magának, ’s kit magánál okosbnak tart, nem hallaná azt, mi által fölszabadítottunk véli magát nem csak ezen, hanem minden egyéb gonoszra is; pedig a’ Krisztus’ erény­országában , mellynek magokat polgárainak szeretik tartani a’ miveitek, senkinek sem szabad több mint másnak; itt nem szabad több az urnak, mint koldusnak, gazdagnak, mint szegénynek. Vagy tán azt mondja erre, kit érdekelnek szavaim : hisz a’ káromkodás’ ennének nincs befolyása, a' nemzet’ jólétére 's bol­­dogságának előmozdítására, Isten pedig szentelik, sem hogy árthasson neki a szennyes nyelvű em­ber; kárt vele senkinek sem okozok. Bar­­tóm! meg­mutatom nem sokára,*) hogy igen nagy kárt, hatót az egész nemzetre követsz el ’s megmutatásomat nem, mint előre gondolni szereted, pedánt okokkal erősiten­­dem; Istennek sem árthatsz, hanem igen magadnak, mert a’ mellett, hogy magadnak kell magadat józan eszed’ ítélő széke előtt kárhoztatnod, mások meg­vetnek, mint kábát, ki némelly éretlen szavaidról nem számolhatsz; igenis barátom! ártasz nemzetednek, mert nemde sokszor rovattunk meg a’ külföld által darabosságunkért; csak nem rég is megjelent egy könyv, melly hason oldalakról ismertetett meg ben­nünket magyarokat német betűkkel; megczáfoltatott ugyan a’ könyv magyarul magyar által, de érti-e azt a’ külföld ? ’s tisztán állunk-e előtte szellemi tekintet­ben? ’s azért nem marad-e igaz igen sok, mi benne mondatik ? Igenis barátom, és szükséges rendelkez­nünk úgy, hogy tettel czáfoljuk meg; aztán pedig nemde a’ törvények szoros kapcsolatban vannak egymással és ki egyet vehet semmibe, nem félthet­jük-e tőle a’ többit is? — Továbbá a’ szent bölcs szé­nül bolond a’ káromkodó, mert káromkodva ollyat mond, mi okosság elleni; ez igaz, ’s hány káromkodó legmocskosb szavai’ közepette szeretne bámultatni okosságáért? mi ismét esztelenségre esztelenség! — Valljon ki az, ki csak parányi észszel bírva nem he­­lyeslendi, hogy egy nemes, szelíd, szép­ és hasz­nosért állandón buzgó , erényes, igaz ember , és keresztény becsültessék? ki az, ha okos, hogy ugyan­ezen nemes lelkű embert becstelemittetni engedje? nemde senki, ’s ha egy valaki találkoznék, kábult velejünek tartandjuk; ezt emberileg emberről hozom föl, holott semmi sincs egészen tökéletes ’s mindenki­nek tetszhető a’ földön. Isten a’ csak gondolható tö­kélynek ideálja, kiben, mindent mit keres és földön nem találhat a’ halandó központosítva gondolni szeret és akar. Már most kérdem: mint nevezendjük azt, ki Istent, Krisztust, Máriát, Szenteket ’stb. káromol? azt, kit mindenható, legjobb, legszentebbnek vall, ’s azokat, kiket szenteknek tisztel ? ah! de nem szo­­moritom lelkemet, a’ nagy Istent illette eme’ méltat­lanság fájdalmasan tépi keblemet ’s óhajtatja velem, vajha minél hamarább egyetértve az egész magyar közönség a’ káromkodást és iszákosságot irtó egye­sületünkkel összeszövetkeznék, ’s nemesíteni, taní­tani törekednék azon nemtelen, vad tudatlanokat, kik e’ bajban olly sajnos kórosan, ’s a’ nemzetre ha­­tólag szomszédaink­ és egyéb ajkú hontársaink előtt, kik nagy részint ezért nyelv által velünk rokonulni borzadnak — olly gyalázatos károsan szenvednek. — Egyesületünk’ valóban mindenki által elfogadható — részint ő méltósága gondos püspökünk adta, részint megerősítette — szabályait nem sokára egész terje­delmükben közlendem; most csak annyit érintek be­lőlük , hogy egyesületünk’ tagja mindenki lehet, ki lekötelezi magát, hogy a’ fő czélt egész erejéből esz­­közlendi, hogy nemesitendi magát lemondva az em­lítettem két bűnről, és nemesitend másokat is, meg­győzve őket czélszerű intésekkel, meggyőző okokkal arról, mennyire mocskos és aljasitó bűnök ezek. Ed­dig különösen igen sok apa, anya, családfő lépett az egyesületbe, kiknek tisztük gyermekeikből ’s cse­lédjeikből kiirtani e’ két bűnt; az egyesület’ eddigi tagjai között ragyog egy pár díszes név ’s jövőre igen szép remény biztat bennünket, ’s mi több általános viszhang annál is inkább, mert az épen most egybe­­gyült megyei Karok és Rendek értesiltetvén egyesü­letünk’ szép irányáról, Salamon Lajos táblabiró’ indít­ványára egyhangúlag buzgó lelkesedéssel oda nyilat­ ! ) Alulirt nem sokára szózattal lépend fel, mellyben ígé­retét teljesitendi­

Next