Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1841. 2. félév (1-26. szám)
1841-08-01 / 5. szám
Már most ki mondandja fölvilágosodottaknak, mivelteknek azokat, kik tudják, hogy a’ nemzet’ tagjait egygyészoritó és boldogító kapcsok a’ törvények, ’s mégis azokat olly szemtelenül — sokszor törvény elleni bűnökben némi derékséget helyheztetve — gázolják? sajnálom a’ neveletlen, az igazán a tudatlanságból káromkodó puszták’ lakóit, kik soha, vagy igen ritkán hallják a’ törvények említését ’s az üdvös lelki tanításokat; sajnálom a’ mező’ emberét, ki mind a’mellett, hogy többet hall és többet tudhat amannál, mégis káromkodik; de valljuk meg uraim! ez nem lenne ollyan, ha attól, kit ő szívesen tükréül választ magának, ’s kit magánál okosbnak tart, nem hallaná azt, mi által fölszabadítottunk véli magát nem csak ezen, hanem minden egyéb gonoszra is; pedig a’ Krisztus’ erényországában , mellynek magokat polgárainak szeretik tartani a’ miveitek, senkinek sem szabad több mint másnak; itt nem szabad több az urnak, mint koldusnak, gazdagnak, mint szegénynek. Vagy tán azt mondja erre, kit érdekelnek szavaim : hisz a’ káromkodás’ ennének nincs befolyása, a' nemzet’ jólétére 's boldogságának előmozdítására, Isten pedig szentelik, sem hogy árthasson neki a szennyes nyelvű ember; kárt vele senkinek sem okozok. Bartóm! megmutatom nem sokára,*) hogy igen nagy kárt, hatót az egész nemzetre követsz el ’s megmutatásomat nem, mint előre gondolni szereted, pedánt okokkal erősitendem; Istennek sem árthatsz, hanem igen magadnak, mert a’ mellett, hogy magadnak kell magadat józan eszed’ ítélő széke előtt kárhoztatnod, mások megvetnek, mint kábát, ki némelly éretlen szavaidról nem számolhatsz; igenis barátom! ártasz nemzetednek, mert nemde sokszor rovattunk meg a’ külföld által darabosságunkért; csak nem rég is megjelent egy könyv, melly hason oldalakról ismertetett meg bennünket magyarokat német betűkkel; megczáfoltatott ugyan a’ könyv magyarul magyar által, de érti-e azt a’ külföld ? ’s tisztán állunk-e előtte szellemi tekintetben? ’s azért nem marad-e igaz igen sok, mi benne mondatik ? Igenis barátom, és szükséges rendelkeznünk úgy, hogy tettel czáfoljuk meg; aztán pedig nemde a’ törvények szoros kapcsolatban vannak egymással és ki egyet vehet semmibe, nem félthetjük-e tőle a’ többit is? — Továbbá a’ szent bölcs szénül bolond a’ káromkodó, mert káromkodva ollyat mond, mi okosság elleni; ez igaz, ’s hány káromkodó legmocskosb szavai’ közepette szeretne bámultatni okosságáért? mi ismét esztelenségre esztelenség! — Valljon ki az, ki csak parányi észszel bírva nem helyeslendi, hogy egy nemes, szelíd, szép és hasznosért állandón buzgó , erényes, igaz ember , és keresztény becsültessék? ki az, ha okos, hogy ugyanezen nemes lelkű embert becstelemittetni engedje? nemde senki, ’s ha egy valaki találkoznék, kábult velejünek tartandjuk; ezt emberileg emberről hozom föl, holott semmi sincs egészen tökéletes ’s mindenkinek tetszhető a’ földön. Isten a’ csak gondolható tökélynek ideálja, kiben, mindent mit keres és földön nem találhat a’ halandó központosítva gondolni szeret és akar. Már most kérdem: mint nevezendjük azt, ki Istent, Krisztust, Máriát, Szenteket ’stb. káromol? azt, kit mindenható, legjobb, legszentebbnek vall, ’s azokat, kiket szenteknek tisztel ? ah! de nem szomoritom lelkemet, a’ nagy Istent illette eme’ méltatlanság fájdalmasan tépi keblemet ’s óhajtatja velem, vajha minél hamarább egyetértve az egész magyar közönség a’ káromkodást és iszákosságot irtó egyesületünkkel összeszövetkeznék, ’s nemesíteni, tanítani törekednék azon nemtelen, vad tudatlanokat, kik e’ bajban olly sajnos kórosan, ’s a’ nemzetre hatólag szomszédaink és egyéb ajkú hontársaink előtt, kik nagy részint ezért nyelv által velünk rokonulni borzadnak — olly gyalázatos károsan szenvednek. — Egyesületünk’ valóban mindenki által elfogadható — részint ő méltósága gondos püspökünk adta, részint megerősítette — szabályait nem sokára egész terjedelmükben közlendem; most csak annyit érintek belőlük , hogy egyesületünk’ tagja mindenki lehet, ki lekötelezi magát, hogy a’ fő czélt egész erejéből eszközlendi, hogy nemesitendi magát lemondva az említettem két bűnről, és nemesitend másokat is, meggyőzve őket czélszerű intésekkel, meggyőző okokkal arról, mennyire mocskos és aljasitó bűnök ezek. Eddig különösen igen sok apa, anya, családfő lépett az egyesületbe, kiknek tisztük gyermekeikből ’s cselédjeikből kiirtani e’ két bűnt; az egyesület’ eddigi tagjai között ragyog egy pár díszes név ’s jövőre igen szép remény biztat bennünket, ’s mi több általános viszhang annál is inkább, mert az épen most egybegyült megyei Karok és Rendek értesiltetvén egyesületünk’ szép irányáról, Salamon Lajos táblabiró’ indítványára egyhangúlag buzgó lelkesedéssel oda nyilat ! ) Alulirt nem sokára szózattal lépend fel, mellyben ígéretét teljesitendi