Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám

1843-01-29 / 5. szám

Reggeli 10 órakor mutattatott be Istennek a’ hálás szent miseáldozat az egész nép’ összehangzó éneklése mellett. Ezt megelőzte egy, korántsem virágos , duzzadozó , vagy tán hirnév után sóvárgás’ ösztönéből folyó, hanem czélszerű ugyan, ’s egy­szersmind egyszerűen könnyen folyó, azonban sza­batos, velős, férfias, szent kenettel teljes, a’ köz­­kedvességü szónok’ lelkületét tükröző egyházi be­széd, kerületi esperes és helybeli plébános nt. Mar­­kovics János’ szónoklatával. — Szabad legyen nekem ezen szerencsés hatású, egészen ezért ért beszédnek némelly részleteit ismertetésül itten kiemelni. — Egyebek után ekkép szólt a’ tisztelt plébános úr: „Múltra hálát, jövőre megáldatást ’s boldogságot kérő mai ünnepünkhöz egy, helységünket közelebb­ről érdeklő nagy emlékezet csatlakozik, t. i. ma száz esztendeje lett üdvössége e’ helységnek, vagyis, hogy plébániánk megalapittatott; ’s ekkép megnyíltak benne a’ mennyei tudománynak forrásai az ide ren­delt lelkipásztorok’ fáradhatatlan működései által, tanítás és példa­ nyomán üdvösséget árasztok az áj­­tatos hívők’ seregére. E’ tárgyban rövid történeti vázlat szolgáljon világításul.“ „Pápa­ Teszér, hajdan a’ paulinus rendnek ma a‘ fraknói ’s galanthai gróf Eszterházy nemzetségnek birtoka, őskorban Luther’ vallását követte. A’ mér­­hetlen isteni bölcseségnek tetszett amaz időben, a’ dicső fesztoráz-nemzetségben egy ragyogó csillagot támasztani egyedüli urául Pápa, Ugod, Devecser uradalmaknak, hová helységünk is tartozik ; egy nagy embert,’s még nagyobb püspököt, minden erényekkel tündöklő férfiút, ’s legnemesb lelkű földesurat, kinek jobbágyai’lelki boldogsága függött főleg szivén, a’ hal­hatatlan érdemű gróf Eszterházy K­árolyban, egri püs­pökben ; megyénkben 18 plébánia, díszes templomok, mester- ’s iskolaházak’ alapítójában, építőjében, kinek dicső emlékét áldva, köszönjük ma száz éves plé­bániánk’ alapítását is, és egyházunk’ építését. Ha számtalan plébániák jótevőségének köszönik létöket, Teszér benne apostolát is tiszteli.“ Itt elősorolja a’ t. szónok ur, mikép első szent királyunk’ nyomdokit híven követve az apostoli buzgalmu püspök földesúr, végre csakugyan Teszér’ összes lakosait Jézus Krisz­tusnak megnyerte, 's rá 1743ban a' plébániát meg is alapította. Szakaszának végén ekkép kiált föl: „Nem de tehát e’ mai naphoz igazán szivemelő nagy emlé­kezet csatlakozik, ugyanazért kedveseim e’ szent helyen hálát, dicséretet, dicsőséget zengedezzenek ajkaink dicsőült jótevőnknek, ki által ma száz éve üdvössége lett Pápa-Teszér népének.“ Tovább: „Elevenen lebegnek lelkem előtt, ama’ repeső öröm, áhitat, hálás dicséret’ kifejezései, mellyek elfoglalva tárták egész ihletett valóját jámbor erdédetteknek, midőn ma száz éve , az első lelkipásztor a’ Mindenható oltárának zsámolyához bo­rulva, első miseáldozatát mutatá be az egek urának, hálást az alapitóért, megáldatásáért ’s boldogságá­ért az összes népnek!“ ’S miután itt szivrázó sza­vakkal híja föl az unokák’ ájtatosságát elhunyt őseik’ üdvösségéért, imigy záró beszédét: „De tisztelet’s hálás emlék azon derék férfiaknak is, kik éjjeli nap­pali fáradságaikat nem sajnálva, ez életben abban lelék minden örömüket, ha mindeneknek mindene lehettek tanításban, példás életben. A’jó pásztói lel­két adja az ő juhaiért, ti tevétek ezt, ’s mi áldva fáradozásaitokat, hálás könycsöppekkel áldozunk po­raitoknak, szentül ígérve , hogy eldődeinkért, elhunyt kedveseinkért Istenünk’ irgalmasságához bocsátandó imádságainkban soha sem felejtkezünk rólatok áldott lelkek.“ (Ezek közt 1 se volt Ruisz Pál, 2ik Tétzer Antal, 3 dik Bincz József, 4ik Spánicz Ignácz, 5 dik Zsömböry Imre) Ezek érdemeinek fölsorolása után e’ szavakkal zárta a’ t. szónok ur hallgatóiban nagy hatást szült, ’s híveit könyzáporra olvasztó beszé­dét : ,,E’ pásztori sorban hatodik én vagyok, mai szerencsés szószólótok, ki 23 esztendő’ leforgása alatt vonom közietek Jézus’ szelíd ’s kedves igáját. Tudja az én Istenem, hogy lelkem éjjeli nappali el­mélkedéseinek, fáradalmaimnak a’ ti testi, lelki bol­dogságtok volt mindenkoron egyedüli tárgya , ’s l­end, míg mennyei főm ’s pásztorom közietek en­­gedendi legeltetését nyájának. Valamint naponként szivemhez kapcsollak benneteket imádságaimban , úgy kérlek, imádkozzatok ti is megáldatásomért! ’s egyszer ha itt nekem is az óra, és eldődeitek’ po­rához vegyülendnek poraim, örök békét, nyugalmat sóhajtsatok lelkemnek! "S mi, eldődeitek, elhunyt rokonitok, üdvözölt lelkipásztoraitok összes könyör­géseinkkel járulandunk boldogságos szűz anyánkhoz, úgyis mint egyházunk’ pártfogónéjához, hogy Pápa- Teszér’ összes lakosait most és mindenkoron, kö­nyörgései által az egyedül üdvözítő hit ’s keresz­tény erkölcs’ nyomdokiban tartva, velünk egyetem-

Next