Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám
1843-03-26 / 13. szám
ik vannak, kik protestánsokként élvén, katholikus módon kívánnak meghalni, de nincsenek, kik a' katholika hitben születvén ’s haláluk’ órájáig abban megmaradván, mint protestánsok óhajtanának meghalni. Ha voltak ’s vannak a’ megtértek közül olylyanok, kik nem valamelly mellékes érdek' tekintetéből, hanem valódi, egészen tiszta szellemi szándékból tették meg ezen lépést, úgy bizony teljes joggal mondhatni ugyanezt a’ nálam megtért házasokról. Ők tudnillik körülbelül 30—35 esztendősek ’s gyermektelenek, galanthai gróf Eszterházy Ferencz ő méltóságánál olly szolgálatban vannak, mellynél jövedelmezőbbet sem itt, sem máshol nem várhatnak , mert arra nem képesek ; valamellyen lépésök által kenyéruraságuktól nyerendő különös kitüntetésre vagy adományra pedig annyira nem számoltak, hogy inkább azt hallván gyermekségöktől fogva, hogy nem böcsületes ember, ki vallását, mellyben született, változtatja, attól tartottak, hogy lépésök által uraságuk’ kegyét, kedvét, bizodalmát ’s talán még kenyeröket is elveszitendik; miért is arra kértek engem, hogy a’ mennyire szükséges , őket eziránt kimenteni ne terheltetném. Ezen aggodalmuk a’ tisztelve említett gróf méltóságos nejének született Sigray grófnőnek tudtára esvén, ő azzal ugyan nem foglalkozott, hogy a’ tiszta ’s anyagi haszonlesés nélküli szándékból megtérni nem akarókat megtérésre buzdítsa, de lelkismeretes dolognak tartván mégis valakit, kinek ebbeli szándéka tiszta, ennek minél előbbi végrehajtásától bár csak indirectens tekintélye által visszatartóztatni, a’ megtérni készülő házasokat magok’ lakásában személyesen meglátogatni, saját és méltóságos férjének irántuk való jó akaratja felől őket bizonyosokká tenni, dicséretes szándékukban megerősíteni, ’s a’ nekik szükséges imádságos könyveket számukra megrendelni méltóztatott. Reményiem továbbá, mikép nem egészen érdektelen ’s kedvetlen dolgot teszek az Egyh. Tudós’, olvasói előtt, ha e’ megtérésnek indító okairól, 's a’ protestáns köznépnek a’ kath. hit körül ez alkalommal kitüntetett tudatlanságáról, balitéleteiről ’s alig hihető türelmetlenségéről valami keveset érintendek. Felötlő minden esetre, hogy két együgyű ember Luther’ vallásában fölnevekedve, és semmi polémiai könyveket nem forgatva, annyira meggyőződik mégis a’ katholika hit’ igazságáról, hogy valamelly ideigtartó hasznot nem hajhászva, sőt anyagi jólétét balvélekedése szerint némileg koczkáztatva, az atyafiaknak berzenkedéseire mitsem ügyelve, és semmi reábeszélés által nem indítva nyilván vallja meg ugyanazon katholika hitet. Mondám immár, miként az asszonynak beteg ágyábani gyónása’ alkalmával tapasztalán, ’s tapasztalám utóbb a’ rendes oktatás közben is, hogy csaknem tökéletes volt már a’ katholika hit körüli tudománya , melly tudománynak honnani megszerzése iránt hozzá intézett kérdésemre felelé, hogy már nyolcz esztendő óta szivében katholikus lévén, hol predikácziókból ’s keresztény oktatásokból, hol könyvekből ’s katholikusokkal való társalkodásból szedte azt össze magának. Az indító okok felől kérdeztetvén mondá , hogy az Isten’ anyja iránti tiszteletre ellenállatlan hajlandóságot érezvén magában, gyanús kezde előtte lenni a’vallás, melly ugyanezen tiszteletet megtagadja tőle ; kivált midőn a’ cségi templomban egy szivolvasztó, ’s a’ jelenlévők arczait könyözönbe boritó éneket halla zengeni a’ boldogságos szűz’ dicséretére. Eddigi vallásának elhagyására őtet sürgető második ok volt — mondá ő — a’ fülbe való gyónás, mellyet ámbár igazán nem tudta mi okból, mégis a’ protestánsokénál jobbnak, sőt a’ bűnök’ bocsánatára egyedül elegendőnek tartott. Mindezekhez járult, szándékában őt megerősítő azon körülmény is, hogy négy gyermeke lévén, mind a’ négy katholikus pap által volt megkeresztelve; de mind a’ négy csecsemő korában meg is halt; ’s ez azért — gondolá az asszony — nehogy idő’ jártával protestánsok váljanak belőlök. A’ férfi pedig mondá , hogy ő több ízben volt már a’ protestáns vallás felőli olly tanakodásokon, hol föl vala hányva ’s rostára véve azon kérdés: valljon hogyan van az, hogy a' protestantismus még csak három száz esztendős, miután tizennyolcz száz esztendős az evangélium? És hogyan lehet az, hogy az legyen Krisztusnak valódi vallása , melly tizenöt száz esztendővel későbbi mint maga Krisztus urunk, nem pedig inkább az, melly egy idejű Krisztussal? Ezen kérdések — úgy mond ő — sok himez és hámozás , húzás vonás után végtére mindig csak úgy vágattak keresztül, hogy, mivel ebben a’ vallásban apáink ’s öreg apáink születtek, éltek ’s meghaltak, maradjunk csak ’s haljunk meg ugyanabban mi is. És ezt ő nem elégelte; ez neki nem tetszett. Annak híre, hogy a’ megtért nőszemély beteg ágyában meggyónt és megáldozott, ’s hogy férje is ugyanazt ?