Egyházi Tudósítások - függelékül a Religio és Neveléshez, 1843. 1. félév (1-26. szám

1843-03-26 / 13. szám

­ik vannak, kik protestánsokként élvén, katho­­likus módon kívánnak meghalni, de nincsenek, kik a' katholika hitben születvén ’s haláluk’ órájáig abban megmaradván, mint protestánsok óhajtanának meg­halni. Ha voltak ’s vannak a’ megtértek közül oly­­lyanok, kik nem valamelly mellékes érdek' tekinte­téből, hanem valódi, egészen tiszta szellemi szán­dékból tették meg ezen lépést, úgy bizony teljes joggal mondhatni ugyanezt a’ nálam megtért háza­sokról. Ők tudnillik körülbelül 30—35 esztendősek ’s gyermektelenek, galanthai gróf Eszterházy Ferencz ő méltóságánál olly szolgálatban vannak, mellynél jövedelmezőbbet sem itt, sem máshol nem várhat­nak , mert arra nem képesek ; valamelly­en lépésök által kenyéruraságuktól nyerendő különös kitünte­tésre vagy adományra pedig annyira nem számoltak, hogy inkább azt hallván gyermekségöktől fogva, hogy nem böcsületes ember, ki vallását, mellyben született, változtatja, attól tartottak, hogy lépésök által uraságuk’ kegyét, kedvét, bizodalmát ’s ta­lán még kenyeröket is elveszitendik; miért is arra kértek engem, hogy a’ mennyire szükséges , őket eziránt kimenteni ne terheltetném. Ezen aggodalmuk a’ tisztelve említett gróf méltóságos nejének született Sigray grófnőnek tudtára esvén, ő azzal ugyan nem foglalkozott, hogy a’ tiszta ’s anyagi haszonlesés nélküli szándékból megtérni nem akarókat megté­résre buzdítsa, de lelkismeretes dolognak tartván mégis valakit, kinek ebbeli szándéka tiszta, ennek minél előbbi végrehajtásától bár csak indirecte­ns te­kintélye által visszatartóztatni, a’ megtérni készülő házasokat magok’ lakásában személyesen meglátogatni, saját és méltóságos férjének irántuk való jó akaratja felől őket bizonyosokká tenni, dicséretes szándékuk­ban megerősíteni, ’s a’ nekik szükséges imádságos könyveket számukra megrendelni méltóztatott. Reményiem továbbá, mikép nem egészen ér­dektelen ’s kedvetlen dolgot teszek az Egyh. Tudós’, olvasói előtt, ha e’ megtérésnek indító okairól, 's a’ protestáns köznépnek a’ kath. hit körül ez alkalom­mal kitüntetett tudatlanságáról, balitéleteiről ’s alig hihető türelmetlenségéről valami keveset érintendek. Felötlő minden esetre, hogy két együgyű ember Luther’ vallásában fölnevekedve, és semmi polémiai könyveket nem forgatva, annyira meggyőződik mégis a’ katholika hit’ igazságáról, hogy valamelly ideig­tartó hasznot nem hajhászva, sőt anyagi jólétét bal­vélekedése szerint némileg koczkáztatva, az atya­fiaknak berzenkedéseire mitsem ügyelve, és semmi reábeszélés által nem indítva nyilván vallja meg ugyanazon katholika hitet. Mondám immár, miként az asszonynak beteg ágyábani gyónása’ alkalmával tapasz­talán­, ’s tapasztalám utóbb a’ rendes oktatás köz­ben is, hogy csaknem tökéletes volt már a’ katho­lika hit körüli tudománya , melly tudománynak hon­­nani megszerzése iránt hozzá intézett kérdésemre felelé, hogy már nyolcz esztendő óta szivében katholikus lévén, hol predikácziókból ’s keresztény oktatásokból, hol könyvekből ’s katholikusokkal való társalkodásból szedte azt össze magának. Az indító okok felől kérdeztetvén mondá , hogy az Isten’ anyja iránti tiszteletre ellenállatlan hajlandóságot érezvén magában, gyanús kezde előtte lenni a’vallás, melly ugyanezen tiszteletet megtagadja tőle ; kivált midőn a’ cségi templomban egy szivolvasztó, ’s a’ jelen­lévők­ arczait könyözönbe boritó éneket halla zen­geni a’ boldogságos szűz’ dicséretére. Eddigi val­lásának elhagyására őtet sürgető második ok volt — mondá ő — a’ fülbe való gyónás, mellyet ámbár igazán nem tudta mi okból, mégis a’ protestánsoké­nál jobbnak, sőt a’ bűnök’ bocsánatára egyedül ele­gendőnek tartott. Mindezekhez járult, szándékában őt megerősítő azon körülmény is, hogy négy gyer­meke lévén, mind a’ négy katholikus pap által volt megkeresztelve; de mind a’ négy csecsemő korában meg is halt; ’s ez azért — gondolá az asszony — nehogy idő’ jártával protestánsok váljanak belőlök. A’ férfi pedig mondá , hogy ő több ízben volt már a’ protestáns vallás felőli olly tanakodásokon, hol föl vala hányva ’s rostára véve azon kérdés: valljon hogyan van az, hogy a' protestantismus még csak há­rom száz esztendős, miután tizennyolcz száz esz­tendős az evangélium? És hogyan lehet az, hogy az legyen Krisztusnak valódi vallása , melly tizenöt száz esztendővel későbbi mint maga Krisztus urunk, nem pedig inkább az, melly egy idejű Krisztussal? Ezen kérdések — úgy mond ő — sok himez és há­mozás , húzás vonás után végtére mindig csak úgy vágattak keresztül, hogy, mivel ebben a’ vallásban apáink ’s öreg apáink születtek, éltek ’s meghaltak, maradjunk csak ’s haljunk meg ugyanabban mi is. És ezt ő nem elégelte; ez neki nem tetszett. Annak híre, hogy a’ megtért nőszemély beteg ágyában meg­gyónt és megáldozott, ’s hogy férje is ugyanazt ?

Next