Bunyitay V. - Rapaics R. - Karácsonyi J. (szerk.): Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából - I. kötet, 1520–1529 (Budapest, 1902)
Előszó
ELŐSZÓ. A nagy történetírók egyike (Macaulay) mondja, hogy nincs része a történelemnek, melyet a különböző pártok írói annyira összezavartak és meghamisítottak volna, mint éppen a reformáczió története. Tehették, kivált minálunk. A mi történetünknek bármelyik kora, még az Árpádoké is sokkal ismeretesebb a hazai hitújítás korszakánál. És ami ismeretes is belőle, még az sem mindig egykorú források, hanem többnyire száz, kétszáz éves s rokon- vagy ellenszenv sugallta följegyzések után alakult. Ez állapot megszüntetésének óhaja vezette a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályát, midőn évek előtt a hazánkbeli úgynevezett reformáczió és anti-reformáczióra vonatkozó egykorú adatok összegyűjtését és kiadását elhatározta, a gyűjtés és szerkesztés munkájával pedig Bunyitay Vincze m. akadémiai tagot, továbbá dr. Rapaics Rajmonc, budapesti kir. m. tud. egyetemi tanárt és dr. Timon Ákos, győri jogakadémiai tanárt megbízta. A megbízottak először is megjelentek Esztergomban gróf Forgách Ferencz és Pázmány Péter utóda, immár b. e. Simor János bíbornok, prímás előtt, hogy működésükre főpásztori áldását kikérjék. Ezután fölosztották maguk közt a munkatervet. Bunyitay a székesfőváros, továbbá az ország keleti és éjszakkeleti részeinek levéltárai s a bécsi császári és királyi titkos levéltár átvizsgálására, — Rapaics a már kiadott adatok összegyűjtésére, Timon pedig a bányavárosok s a nyugati részek levéltárainak kibuvárlására vállalkozott. Timon utóbb fölhalmozódott teendői miatt a bizottságból kiválván, munkakörét dr. Karácsonyi János m. akadémiai tag foglalta el. Megállapíttatott egyszersmind a gyűjtés kiterjedésének határvonala is akképen, hogy egyelőre csak az 1520—1570 évek közé eső adatok szedessenek össze. Mily eredménynyel feleltek meg a megbízottak ezen maguk