Elektrotechnika, 1930 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1930-01-15 / 1-2. szám
ELEKTROTECHNIKA A találmány lényegét Jedlik maga, Heller Ágosthoz írt, 1886 február 18-án kelt levelében — amelynek fogalmazványát jelenleg a Pannonhalmai apátság kézirattára őrzi — következőképpen jellemzi: “ ... mivel a villamdelej a multiplikátor delejes hatása alatt azon helyzetből, amelyben a hossza a multiplikátor huzalainak irányával egyenközű, ott megint nyugvó állapotba jönne, ahol a delej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez, tehát avégett, hogy azon helyeken meg ne állhasson, hanem forgó mozgásba jöjjön s azt megszakadás nélkül folytassa, a multiplikátor szerkezete úgy módosítandó, hogy a villamdelejen létező huzaltekercsben a villamfolyam ellenkező irányúvá változzék ott, ahol a villamdelej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez.“ Jedlik elméjének termékenységére vall, hogy ezen elv alapján mindjárt háromféle forgó készüléket gondolt ki (amelyeket említett levelében vonalas ábrákkal vázolva le is ír) és pedig: az elsőben a multiplikátor tekercs áll és benne forog az elektromágnes; a másodikban az elektromágnes áll és körülötte forog a multiplikátortekercs; végül a harmadikban a multiplikátort elektromágnes helyettesíti úgy, hogy egyik elektromágnes forog a másik szilárdan álló elektromágnes fölött. A feltalálás időpontjára és eredeti voltára nézve Jedlik, levelének folytatásában, következően nyilatkozik : „Midőn az imént tárgyalt villamdelejes forgó mozgásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérleteknek leírását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy egyes természettani munkában találni és olvasni. Ezen körülménynél fogva részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készüléknek és használati módjuknak a föltalálója én vagyok, de csak a magam egyéniségére nézve; mert miután mint kezdő természettani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom utján jöttem, már másoknál jóval előbb ismeretesek s némely természettan! könyvben már közzé is voltak téve, de nekem még nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni. Ezen vélemény mellett még továbra is megmaradtam .. . Jelenleg már bajos volna a föltalálás prioritásról bárkivel vitatkozni ..." A magába vonult és csak saját lelki szükségletének kielégítésére dolgozó tudós e csendes megnyugvását nem tehetjük magunkévá s amitől az ő minden hiúságtól ment szerény egyénisége még igazának teljes tudatában is idegenkedett, azt az ő szellemének szóló hódolatunk jeléül és a magyar géniusz dicsőségének öregbítésére, végezzük el most mi, kereken 100 esztendővel életének azon, még aggkorában is emlegetett, örömteljes pillanata után, amidőn először látta forgásba jönni kis készülékét a titokzatos, láthatatlan villanydelejes erők hatása alatt. Az első, akinek sikerült áramvezetőt mágnessark körül állandó forgásba hozni, Faraday volt, aki erről 1821 szeptember 11-én kelt cikkében számolt be. Ettől kezdve Faraday többféle szellemes kis készüléket szerkesztett a kölcsönhatás kimutatására, amelyeknél vagy egy megfelelő alakú áramvezető forgott a rudalaku acélmágnes egyik sarka körül (ld 2. ábra), vagy egy alátámasztott acélmágnesrúd egyik vége az áramvezető körül. Ugyanezen alkotó elemek kölcsönhatásán alapszik Barlow Péter, Woolwich-i katonai akadémiai tanár 1822-ben kigondolt és a fizikai szertárak révén még ma is jól ismerten „kereke“ is (ld 3. ábra), mely tudvalévően acélmágnespatkó szárai közé helyezett és alsó szélével higanyoscsészébe érő fogazott tárcsából áll, amely forgásba jön, ha tengelye és a higany között sugárirányban áram folyik rajta keresztül. A fejlődés láncolatába ezen a ponton kapcsolódnak be Jedlik villanydelejes horgonyai, amelyek két új elemet visznek be a szerkezetbe: az egyik az acélmágnes helyére lépő elektromágnes, a másik a higanyvályús kommutátor. Bár a készülékek kigondolásának pontos évszáma okmányszerűen igazolva nincs, annyi bizonyos, hogy még Jedlik Pozsonyi tanárkodása előtti időre, tehát az 1826 és 1830 közötti évekre esett, amelyek közül ismét — a fönti idézet tanúsága szerint — az 1827 és 1828 éveket jelölte meg, mint szűkebb határokat, a 86 esztendős agg tudós emlékezete. A fizika történetében nem találunk följegyzést arról, hogy az említett két újítást — amelyeket a villamosságtan akkori zsenge korszakában számol- Faraday forgókészüléke. 1821. 3. ábra, Barlow kereke. 1822. 1930. január hó 15.