Elektrotechnika, 1930 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-15 / 1-2. szám

ELEKTROTECHNIKA A találmány lényegét Jedlik maga, Heller Ágosthoz írt, 1886 február 18-án kelt levelében — amelynek fogalmazványát jelenleg a Pannonhalma­i apátság kéz­irattára őrzi — következőképpen jellemzi: “ ... mivel a villamdelej a multiplikátor delejes hatása alatt azon helyzetből, amelyben a hossza a multiplikátor huzalai­nak irányával egyenközű, ott megint nyugvó állapotba jönne, ahol a delej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez, tehát avégett, hogy azon helyeken meg ne állhasson, hanem forgó mozgásba jöjjön s azt megszakadás nélkül folytassa, a multipliká­tor szerkezete úgy módosítandó, hogy a villamdelejen létező huzaltekercsben a villamfolyam ellenkező irá­nyúvá változzék ott, ahol a villamdelej hossza a multiplikátor huzalainak irányával épszöget képez.“ Jedlik elméjének termékenységére vall, hogy ezen elv alapján mindjárt háromféle forgó készüléket gon­dolt ki (amelyeket említett levelében vonalas ábrákkal vázolva le is ír) és pedig: az elsőben a multiplikátor tekercs áll és benne forog az elektromágnes; a másodikban az elektromágnes áll és körülötte forog a multiplikátortekercs; végül a harmadikban a multiplikátort elektromágnes helyet­tesíti úgy, hogy egyik elektromágnes forog a másik szilárdan álló elektromágnes fölött. A feltalálás időpontjára és eredeti voltára nézve Jedlik, levelének folytatásában, következően nyilat­kozik : „Midőn az imént tárgyalt villamdelejes forgó moz­gásokra való készüléket 1827 és 1828 évek alatt jó eredménnyel létrehoztam, akkor még nem lehetett hasonló szerkezetű villamdelejes készülékeknek, vagy azok segítségével mások által tett kísérleteknek leí­rását a kezemnél létezett folyóiratokban vagy egyes természettani munkában találni és olvasni. Ezen körül­ménynél fogva részemről azon véleményben voltam, hogy a leírt villamdelejes készüléknek és használati módjuknak a föltalálója én vagyok, de csak a magam egyéniségére nézve; mert miután mint kezdő természet­tani tanárnak többször volt alkalmam azt tapasztalni, hogy némely természettani tünemények, melyekre csak saját belátásom és kutatásom utján jöttem, már másoknál jóval előbb ismeretesek s némely természet­tan! könyvben már közzé is voltak téve, de nekem még nem volt időm és alkalmam azokról tudomást szerezni. Ezen vélemény mellett még továbra is megmaradtam .. . Jelenleg már bajos volna a fölta­lálás­ prioritásról bárkivel vitatkozni ..." A magába vonult és csak saját lelki szükségletének kielégítésére dolgozó tudós e csendes megnyugvását nem tehetjük magunkévá s amitől az ő minden hiú­ságtól ment szerény egyénisége még igazának teljes tudatában is idegenkedett, azt az ő szellemének szóló hódolatunk jeléül és a magyar géniusz dicsőségének öregbítésére, végezzük el most mi, kereken 100 esztendővel életének azon, még aggkorában is emle­getett, örömteljes pillanata után, amidőn először látta forgásba jönni kis készülékét a titokzatos, láthatatlan villanydelejes erők hatása alatt. Az első, akinek sikerült áramvezetőt mágnessark körül állandó forgásba hozni, Faraday volt, aki erről 1821 szeptember 11-én kelt cikkében számolt be. Ettől kezdve Faraday többféle szellemes kis készüléket szerkesztett a kölcsönhatás kimutatására, amelyeknél vagy egy megfelelő alakú áramvezető forgott a rud­­alaku acélmágnes egyik sarka körül (ld 2. ábra), vagy egy alátámasztott acélmágnesrúd egyik vége az áramvezető körül. Ugyanezen alkotó elemek kölcsönhatásán alapszik Barlow Péter, Woolwich-i katonai akadémiai tanár 1822-ben kigondolt és a fizikai szertárak révén még ma is jól ismert­e­n „kereke“ is (ld 3. ábra), mely tudvalévően acél­­mágnespatkó szárai közé helyezett és alsó szélé­vel hig­anyoscsészébe érő fogazott tárcsából áll, amely forgásba jön, ha tengelye és a higany között sugár­irányban áram folyik rajta keresztül. A fejlődés láncolatába ezen a ponton kapcsolódnak be Jedlik villanydelejes horgonyai, amelyek két új elemet visznek be a szerkezetbe: az egyik az acél­mágnes helyére lépő elektromágnes, a másik a higany­­vályús kommutátor. Bár a készülékek kigondolásának pontos évszáma okmányszerűen igazolva nincs, annyi bizonyos, hogy még Jedlik Pozsony­i tanárkodása előtti időre, tehát az 1826 és 1830 közötti évekre esett, amelyek közül ismét — a fönti idézet tanúsága szerint — az 1827 és 1828 éveket jelölte meg, mint szűkebb határokat, a 86 esztendős agg tudós emlé­kezete. A fizika történetében nem találunk följegyzést arról, hogy az említett két újítást — amelyeket a villamosságtan akkori zsenge korszakában számol- Faraday forgókészüléke. 1821. 3. ábra, Barlow kereke. 1822. 1930. január hó 15.

Next