Élet és Tudomány, 1957. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-09 / 1. szám
A TÁRSADALOM ÉS TKHMfeXETTUDOHÁNYI UMEUTIDUfiWIÓ TÁSSÁLAT HETILAPJA A TARTALOMRÓL: Lóczy Lajos — Mi égeti el a Nemzeti Múzeumban ! — A szemét — tudományos szemmel — A sport megjelenítése a szobrászatban — Pillantás a fatörzs belsejébe — Tornázta a térde — A , tejszínt termelő“ jersey tehén \____________________________________________________________________( LÓCZY LAJOS {1849—1920) A földrajz tudományának az a feladata, hogy egy-egy tájnak összefoglaló, kifejező rajzát adja, bemutassa a főkinek és az embernek a kapcsolatát. Ismerteti tehát a táj felszíni formáit, földrajzi dűnéit, mert ezek nagy hatással vannak az ember tevékenységére. Ezt a feladatát azonban csak azóta teljesítheti, amióta feleletet tud adni arra a kérdésre: miként fejlődtek, miként alakultak ki egy-egy táj változatos formái. Ez a kutatómódszer csak a múlt század közepén fejlődhetett ki, a földtan tudományának előhaladásával. Addig a földrajz nem tudta megmagyarázni egy-egy táj domborzati viszonyainak, úgynevezett természeti formakincsének okát, kialakulásának folyamatát. Egyszerűen leírta a táj földrajzi elemeit: a hegyeket, a völgyeket, a folyókat, a tavakat, és nem kereste az elemek szerves kapcsolatát. Az ilyen irányú, úgynevezett „leíró" földrajz érdemes mestere volt a pesti egyetemen Hunfalvy János. A század végén, 1899-ben került a budapesti egyetem földrajzi tanszékére Lóczy Lajos. Az a tudós, s aki az akkor már korszerűvé vált, természettudományos alapokon nyugvó tájismertetést bevezette a magyar földrajztudományba. Negyvenéves volt ekkor. A lázaimat belső-ázsiai utazásának eredményeivel érdemelte ki. Kutatásait Széchenyi Béla, a nagy Széchenyi István fiának expedíciójában végezte. Széchenyit felesége halála valósággal életunttá tette. Vadászatban, nagy külföldi utazásokban hiába keresett enyhülést bánatára. Osztrák tudósokkal, kivált a Novara-expedíció világot járó tagjával, Hochsteier Rudolffal és a bécsi egyetem geológia professzorával, Suess Edével folytatott beszélgetései rázták föl levertségéből. Egy nagyobb fölfedező utazásra szánta el magát. Ő maga nem volt tudós, azért szakembereket keresett a kutatásokra. Lóczy ekkortájt, miután a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett, a Nemzeti Múzeum Ásványtárában segédőrként őslénytani vizsgálatokkal foglalkozott. Szabad idejében azonban az aradi hegyeket tanulmányozta. Gyermekkorát ugyanis egy Arad megyei községben, Paulison élte s így később, a Zürichben szerzett geológiai tudása alapján élénk érdeklődéssel vizsgálta az ottani hegyek szerkezetét. Éles megfigyelő képességéről és következtetéseiről tanúskodó kutatásairól a Földrajzi Közlönyben számolt be. Németül is megjelent cikkei felhívták Suess figyelmét, ő és a múzeum igazgatója, Pulszky Ferenc, Kossuth egykori diplomatája is őt ajánlotta Széchenyi expedíciójába. „Nagy boldogsággal töltött el engem 1876-ban a gróf levele — írja Lóczy—, melyben résztvevőül szólított fel a közép-ázsiai utazáshoz." Az expedíció másik két s