Élet és Tudomány, 1960, július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
Mérnöki diplomája birtokában az országos földmérő hivatalnál vállalt állást . 1780-ban Pápán telepedett le mint földmérnök. 1782-ben megnősült, s mert a földmérő munka megviselte egészségét, 1785-ben visszavonult felesége egyik Balaton melléki birtokára. Tíz évre bérbevette a tihanyi apátság szántódi jószágait is, s ettől kezdve hol Füreden, hol a bérleményéhez tartozó Somogy megyei Szántód pusztán lakott. Gazdálkodó poéta lett, mint Kisfaludy Sándor és Berzsenyi. A gazdálkodás — kiváltképpen eleinte — erősen lekötötte idejét. De amikor csak tehette, íróasztalánál áldozott a múzsáknak. Társaságiján és a közéletben is sokat forgolódott. Kazinczy mindkét otthonában meglátogatta poéta-barátját, akinek költői „virtusát” oly nagyra értékelte, hogy az Árion (Periandrosz korintusi zsarnok idejében élt híres költő [i. e. 625—585]) nevével tüntette ki, s ezt írta neki : „A haza kincset bírja benned”. (Ugyancsak Kazinczy az, aki később — amikor útjaik szétválnak — ,,csimbókos poétának” gúnyolta.) Horváth Ádám az egyszerű élet és a szorgalmas munka embere volt. Az ifjúságot is gyakorlati szellemben kívánta volna nevelni. 1803-ban Nagybajomból azt írja a csurgói gimnázium oktatási rendjével kapcsolatban, hogy nem a latinnak kell a tanítás gerincének lennie; nekünk, magyaroknak — fejti ki — nagyobb szükségünk van az „elélhetésre”, hasznosabb tudományszakoknak, gazdaságnak, matematikának, mechanikának, fizikának és botanikának a tanítására, ezek volnának „valósággal múlhatatlanok”. Kikelt olyan magyarok ellen, akiknek „élni annyit tesz, mint henyélni” és „csömörölve nyalják az édest a restség unalmában”. Ostorozta a címkórságban szenvedőket is : „Már a közrendű is méltóztatik, a kegyelmed nem jó...” A köznemesség ama haladó rétegének sajátos társadalomszemlélete jelentkezik az effajta megnyilatkozásokban, amely a francia polgári forradalom előtt az úgynevezett jozefinizmus eszméit (II. József reformtörekvéseit) vallotta magáénak. Mint felvilágosult, szabadkőműves, tiltakozik a jobbágyok botozása és a „nemes” és „nemtelen” ember közötti megkülönböztetés ellen. Emberséget hirdet és követel az embertelen körülmények között élő jobbágyság számára — de a nemesi előjogok sérelme nélkül. Igaz, hogy a parasztfelkelések megindulásával a nemesség haladó, humanista csoportja is, amelyhez Horváth Ádám tartozott, az udvar és a konzervatív nemesség pártjához csapódik, s ezáltal bizonyos mértékben szembefordul a néppel. Horváth Ádám azonban a népdalok, népszokások, szólásmondások gyűjtögetése révén továbbra is szoros kapcsolatban marad vele, noha népiessége miatt poéta-kortársainak többsége lenézi , s németgyűlölete sem enyhül a II. József iránt tanúsított lojális magatartása ellenére sem. Az udvar szemében mindvégig gyanús személy marad, éppen a nép szájáról hallott s a maga költötte kuruchangulatú, lázító hangú dalai miatt, amelyeket a fenyegető veszedelmek ellenére is megörökített élete legmaradandóbb alkotásában, az Ötödfélszáz Énekek című dalgyűjteményében. * Horváth Ádám világnézete a felvilágosodást hirdető szabadkőművesség eszméiben gyökerezett. A szabadkőművesség, ez a XVIII. században virágzó, titkos társadalmi és emberbaráti célokat hirdető nemzetközi szervezet, országonként kisebb szálérzi Horváth Árám