Élet és Tudomány, 1963. július-december (18. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-07 / 27. szám

■ ■■■■ * TUDOMÁNY ■■■BB MHilVIHPMIPVVVfB ■mTTTTTiifc fii» i.ia­i 1+ f cím n iin^i aiiii wiTrM is hoztunk. . . A TARTALOMBÓL: Amiről beszélnek. ..A híd első kábele már a helyén van — Orvosi mérések az űrhajón — A fotoszintézis fokozása termesztett növényeinkben — Nyelv és élet — Harminckét évszázad a tenger mélyén — Kuntisztán — Fürdőélet régen — Beszéd gége nélkül — A tudomány világa — Élet az Állatkertben: Cápákat ________________________________________ ORVOSI MÉRÉSEK AZ ŰRHAJÓN Az utóbbi két évben számos olyan élettani kísérletnek voltunk tanúi, amelyek együttvéve egy új tudományágnak, a kozmikus orvostudománynak, az alapjait vetették meg. A legutóbbi két­ Vosztok repülése, Bikovszkij és Tyereskova több napos Földünk körüli űrutazása újra ráirányította a figyelmet ezekre a kísérletekre, és olvasóink köréből máris sok kérdés érkezett arra vonatkozólag, hogy mit és hogyan mérnek a Vosztok űrhajókon, miből és hogyan állapítják meg az orvosok, vajon kielégítő-e az űrhajósok testi és lelki állapota. Az alábbiakban nem foglalkozunk az orvosi mérések, megfigyelések érdemi értékelésével, hiszen ez az űrélettannak foglalkozó orvos feladata. Inkább azt kívánjuk bemutatni, hogyan lehet az orvosok előírta követelményeket műszakilag teljesíteni, hogyan, milyen mérőberendezésekkel ellenőrizték (és fogják valószínűleg a jövőben is ellenőrizni) a Vosztok űrhajók utasainak állapotát. Röviden utalnunk kell az adatok átvitelére szolgáló rendszerre is, de ennek közvetlen híradástechnikai részleteit ezúttal nem bolygatjuk, AMIT MÉRNI KELL. Az űrhajó utasának egészségi állapotát repülésének teljes tartama alatt figyelembe kell venni. Azt, hogy mely adatok szükségesek az egészségi állapot megítéléséhez, hogy milyen adatok folyamatos mérésére van szükség és milyen adatokból elegendő bizonyos időközönként „mintát venni” ahhoz, hogy az élő szer­vezet változásait megbízhatóan megfigyelhessék — az orvosok határozzák meg. A Vosztok-típusú szputnyik űrhajók esetében egyetlen adatot mérnek folyamato­san: az űrhajós pulzusát (a percenkénti szívverések számát). Változó gyakorisággal határozzák meg az űrhajós szívműködésére jellemző elektrokardiogramot (EKG-görbét), az ugyancsak a szívműködésre jellemző úgynevezett kinetokardiogramot, a percen­kénti lélegzetvételek számát jellemző pneumogramot, valamint — a harmadik posztok óta — az agy bioáramainak változását bemutató elektroenkefalogramot (EEG). Mérik az űrhajós testhőmérsékletét, továbbá az űrhajósok környezetére jellemző fontosabb adatokat, elsősorban a gyorsulást, a fülkében uralkodó nyomást és hőmérsékletet, a levegő összetételét és relatív nedvességtartalmát. Ezek az adatok együttesen — a tv-kamera segítségével végzett közvetlen meg­figyelésekkel kiegészítve — valóban elegendők arra, hogy a kísérletet irányító orvosok közvetlenül tudomást szerezhessenek az űrhajós közérzetéről, illetőleg esetleges rosszullétéről. Mindezeket a mérési adatokat a Vosztok rádiótelemetrikus rendszere juttatja el a Földre. Az adatok közvetítésére két rövidhullámú és egy ultrarövid hullámú „csator­nát” használnak fel az űrhajóba beépített Szignál-típusú rövidhullámú rádión kívül. 835

Next