Élet és Tudomány, 1965. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-09 / 27. szám
Mi késztette a fiatal dél-csehországi parasztfiút arra, hogy szülőföldjét, családját elhagyva, a távoli Prágában a tudományoknak szentelje életét? Akkori céljairól és vágyairól később így vallott. . .amikor kisdiák voltam, az volt az eszemben, hogy minél hamarabb pap lehessek, hogy jómódom, jó köntösöm legyen és az emberek becsben tartsanak ...” Husz János odahaza már gyermekévei alatt megtanulhatta, hogy az egyház szolgáinak könnyű és kényelmes élet jut osztályrészül. Az egyház hatalmas birtokokkal rendelkezett—gazdagságával még a nemesurak sem vetélkedhettek. S mennyi pénz, mennyi arany vándorolt a pápa kincstárába a dézsmából, alamizsnákból, a bűnbocsánati cédulák árusításából és más, különféle címeken kizsarolt adókból! Miért is ne vágyott volna a jó eszű fiú arra, hogy tehetségével e kiváltságosok közé küzdje fel magát! Prága és különösen az egyetem forrongó szellemi életének hatására azonban hamarosan gyökeresen megváltoztak a papi hivatásról és az egyház szerepéről vallott nézetei. Az élénk, nagyforgalmú kereskedőváros nemcsak a kézműiparnak és a kereskedelemnek volt a csomópontja, hanem éppen 1348-ban alapított egyeteme révén a cseh kultúra bölcsőjévé, a német elnyomás elleni harcnak, az egyház megreformálásáért vívott küzdelemnek is központjává vált. Ez időben Európa-szerte nőtt az elégedetlenség az egyház gazdagsága és szüntelen harácsolása miatt. Csehországban az egyházellenes hangulatot még jobban felszította az a körülmény, hogy a hatalmon levő német nagybirtokosok csakúgy, mint az országra nemegyszer fegyverrel támadó német fejedelmek legfőbb támaszukat a katolikus egyházban találták meg. A papság fokozódó kizsákmányolásával keltett felháborodás tehát összefonódott az idegen elnyomók iránt érzett gyűlölettel, a cseh nép függetlenségi törekvéseivel. Amikor Húsz az egyetemre került, nemcsak a szentírást, az egyházatyák tanításait tanulmányozta, hanem megismerkedhetett az első cseh reformátoroknak — Waldhauser Konrádnak, Jan Millenek, Prágai Mátyás mesternek — szóltébenhosszában elterjedt tanaival is. E prédikátorok azt hirdették, hogy a kolostorokat meg kell szüntetni, és az egyház vagyonát szét kell osztani a szegények között. 1396-ban nyerte el a szabad művészetek magisterének címét, és röviddel ezután már mint a nagyhírű egyetem tanára, előadásain Wiclif tanait ismertette, magyarázta tanítványainak. Merész cselekedet volt ez, hiszen akkor már Angliában e tanokat eretnekségnek bélyegezték, és követőiket egyházi átok sújtotta. Wiclif eszméinek taglalása kitűnő lehetőséget nyújtott arra, hogy leleplezze a cseh papok tudatlanságát, erkölcstelen életét, a főpapi tisztségek kiárusítását, a hívők hiszékenységével visszaélő, busás hasznot hajtó hamis csodatételeket. Nagy tudása, bátorsága, kitűnő szónoki és vitázó képessége mind nagyobb hírt és tekintélyt szerzett a fiatal professzornak, és néhány év múlva — 1402-ben — a prágai egyetem rektorává választották őt. Húsz azonban nemsokára már nem érte be azzal, hogy eszméi csak a diákok szűk körében verjenek visszhangot. Úgy érezte, hogy céljai eléréséhez — az egyház reformjának megvalósításához — a hívők tömegének elméjét kell megvilágítania. Tudta, hogy csak a szószékről férkőzhet a nép szívéhez, a szószékről küzdhet leghatásosabban a visszaélések, a jogtalanságok ellen. Ezért pappá szenteltette magát, és az akkoriban létesített Betlehem kápolnát választotta prédikátori tevékenységének színteréül. A cseh polgárok, a cseh nép vágyait kifejező prédikációinak híre hamarosan elterjedt a városban, és a kápolnába csak úgy özönlöttek a kézművesek, boltosok, napszámosok, de még a cseh kisnemesség képviselői is. E korszakiján még a cseh főurak és a királyi udvar támogatását is élvezte. Amilyen mértékben növekedett a népszerűsége, olyan mértékben nőtt ellene a gyűlölet a papságnak és a német meg a németbarát főuraknak a szívében. Csak az alkalmas pillanatra vártak, hogy gyűlölt ellenfelüket a földre terítsék. A politikai helyzet éppen nekik kedvezett: a lázadó főurak Zsigmond magyar király segítségével fellázadtak IV. Vencel cseh király ellen. Az uralkodót börtönbe vetették, és másfél éven át rabló csapatok garázdálkodtak az országban. A támadást az egyetem német profeszszorai indították meg Húsz ellen. Mihelyt letelt rektori tisztének ideje, nyilvános vitára bocsátották Wiclif tanait, és — dacolva a csehek ellenkezésével — hivatalosan eretneknek nyilvánították őket. Az akkori politikai helyzetben világos volt, hogy Wiclif tanainak eretnekké