Élet és Tudomány, 1966. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-07 / 1. szám

A DOHÁNYZÓ GYERMEK A dohányzás elleni propaganda ,i legh­álát­lanabb feladatok egyike, és a csekély eredmén­yek láttán orvosok és nem-orvosok gyakran kedveszegetten el is állnak t­őle. Az elmúlt években mégis az t­ört­ént, hogy egyes ,,megszállói t árit mnik­ot i­ isi éi k” mellet­t sorom pirbit léptek tekintélyes állami intézmények is, amelyeknek munkatársai nemegyszer maguk is a dohá­nyzóik sorából kerül­nek ki. Az Angol Királyi Orvost­áraságig és az amerikai (orvostárs­aság hiva­talos nyilatkozatban, aligha találhatói száma­­la­tokkal hívta fel a közvéle­mény és a kormányzatok figyelmét arra az „önként rátunlt rt/és-sét/károsítás­­ra”, aminek a dohányosok kiteszik magukat. A nyilatkozatok eredményei meghökkentőek voltak: néhány hónapig zuhanás.S­ zem­en rsíikként a­ dohányf­ogyasztás eközben a tőzsdén a dohány gyárak ivs­.­én­yeinek árfolyamai szilén-) lan tartották magukat , majd néhány hónap múlva, minden maradt a rés/ideit ... \ cigarettafogyasztóts rendületlenül tovább növekedett.

Next