Élet és Tudomány, 1980. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-04 / 1. szám

XXXV. évf. I. szám 1980. I. 4. SZÁMUNK TARTALMA: 3. ÉT-TV: A REPÜLÉS TÖRTÉNETE 1. RÉSZ Dr. Steiger István 6. MENEDÉKKŐ Görgey István 8. hírlapírásunk KEZDETEI Dr. Kelecsényi Gábor II. AMIRŐL BESZÉLNEK: A METIL-ALKOHOLOS MÉRGEZÉS Dr. Breznyiczky Mária 12. MOZDULATOK ZENÉRE Dr. Kokas Klára 16. AZ ÁLLATOK ÉS A TÁRGYAK Dr. Csányi Vilmos 20. A RÁDIÓBAN HALLOTTUK: FELTALÁLÓ VAGY ÁLMODOZÓ VOLT-E KLIEGL JÓZSEF? Ifj. Gazda István 21. MONDHATTA VOLNA SZEBBEN? Dr. Kemény Gábor 22. A VÉKONYRÉTEGEK ÉS A NAPENERGIA Dr. Szimán Oszkár 26. A GONDOLKODÁS ISKOLÁJA Bizám György és Herczeg János NYELV ÉS ÉLET: FAGYASZTÓ HÍREK É. Kiss Sándor 27. A TUDOMÁNY VILÁGA 30. MÚZEUM - TIT­ÉLET 31. A HÁTLAPON: AZ IZLANDI ZUZMÓ Szőke Attila Címképünk: Majom tükörrel (fent) és remeterák csigaházzal (lent). (Az állatok és a tárgyak című cikkünkhöz az új magyar állatfilmből) A következő számunk tartalmából: „Tony" Kubáért áldozta éle­tét 0 A repülés története 2. 0 Árulkodó nevek és képek, avagy a növények jelleme 0 Földi figyelő 1979. ősz 0 Réz Mátyás magyar hírmondója 0 Az új matek: Függvények kicsi kortól 0 Izland 0 Elekt­ronikus játékok 0 A gondol­kodás iskolája 0 A tudo­mány világa 2 KEDVES ÉLET ÉS TUDOMÁNY! Az elmúlt években világszerte divattá vált az „ipari műemlékek”, különösen a VETERÁN AUTÓK hamisítása. Európa majd’ száz autómúzeumában és magángyűjteményében mintegy tizenötezer ilyen jár­művet tartanak nyilván. A magángyűjtők tulajdonában levő veterán autók száma is több ezerre tehető. Az időnként sorra kerülő aukciókon — mondhatni — csillagászati árakon cserélnek gazdát ezek a kerekeken guruló „műemlékek”. A szakértők egész serege vigyáz­za, nehogy olyan alkatrészt szereljenek beléjük, ame­lyek alkalmazása a „veterán” kategória szigorú elő­írásait megsértené. Néhány kisebb — angol, francia, svájci, amerikai és NSZK-beli — karosszériagyár tulajdonosa időköz­ben fölismerte, hogy nem is olyan rossz üzlet a hat­hét évtized előtti, vagy még régebbi autómatuzsálemek élethű mását elkészíteni, áruba bocsátani Az elmúlt évek nagy autókiállításain már ott voltak e formahű utánzatok. A jelek szerint az ilyen ötletekért már a magyarok­nak sem kell a szomszédba menniük — legalábbis er­ről tanúskodott az a „fából faragott ősautó”, amelyet a Hamburgban megrendezett Nemzetközi Közlekedési Kiállításon éppen az Ikarusz autóbuszok szomszédságá­ban mutattak be. Ennek az állítólag a Csonka János által 1895—1896-ban készített járműnek a felirata még azt is közölte, hogy az egyhengeres, kétlóerős Deutz­­motor lánccal hajtotta meg a szekér hátsó kerekét. A kiállítást felkereső külföldi autómúzeológusokat igencsak meglepte az „ősjármű”, mert ezt a szakiroda­­lom nem említi, azonkívül néhány alkatrésze is túlságo­san újnak tűnt. Ismereteim szerint Csonka János a jelzett években ilyen négykerekű járművet nem készített! Igaz viszont, hogy Bánki Donáttal közösen 1893-ban segédmotort, 1894-ben motorkerékpárt, majd 1896-ban háromkerekű motoros járművet szerkesztett. Első autójukat — a hí­res elsőkerék meghajtású postakocsit — pedig 1902-ben próbálták ki. Ismereteimet ellenőrizendő fellapoztam a Gépipari Tudományos Egyesület kiadásában megjelent „Műszaki nagyjaink” című életrajzkötetet. Ebben Terp­­lán Sándor oki. gépészmérnök negyven oldalon mél­tatja Csonka János gépkocsikészítői munkásságát, és kiemeli, hogy ezekbe a kocsikba Csonka kimondottan saját tervezésű motorjait építette be. Az Autó—Motor című szaklap 1977. évi számában megjelent 125 éve született Csonka János című cikk is méltatja Csonka János életútját, de a Hamburgban kiállított „ősautóról” az sem tesz említést. Azóta Csonka János fia, dr. Csonka Pál professzor is megerősítette: édesapja ilyen motoros fakocsit sem akkor, sem később nem készített. Szerinte az, amit a hamburgi Nemzetközi Közlekedési Kiállításon bemutattak, csak egy közönséges hamisít­vány lehet! A külföldi és a hazai lapokban megjelenő fényképek láttán a budapesti Közlekedési Múzeum szak­emberei ugyancsak elámultak, mert egy ilyen fából fa­ragott motoros szekér létezéséről nem tudtak. A jármű a múzeum tudta nélkül került ki a hamburgi kiállításra Ha viszont Csonka János eddig nem ismert alkotá­sa került volna elő, akkor ez a „lelet” — világszenzá­ció, és azonnal be kellene mutatni a Közlekedési Mú­zeumban. — Ám ilyesmiről aligha lehet szó. Az ilyen hamisítványok igencsak rontják a magyar múzeumok és ipartörténeti kutatók eddigi jó hírét, munkásságuk hitelét. Tamás György - ' ’ al­K kislexikon Cikkeinkben csillag jelzi azokat a kifejezéseket és neveket, amelyek a kislexi­konban szerepelnek. ELLENPONT-SZERKESZTÉ­SŰ: több szólamú zenemű. A kontrasztos­­ zeneművekben két vagy több (egymástól független dallamvonalú) szó­lam hangzik együtt. Az imi­tációs­­ zeneművekben pe­dig az elsőként megszólaló szólamot később egy vagy több szólam utánozza, így a zenei gondolat különböző részei egymás ellenszólamai­vá válnak. (Mozdulatok a zenére) FRESNEL-LENCSE: nagy fényerejű fénygyűjtő berende­zés, amelynél gömbfelület he­lyett prizma­öveket képeznek ki. Leképezése nem tökéletes, de préseléssel igen olcsón előállítható. (A vékonyrétegek és a napenergia) GYEPŰ: a honfoglalás utá­ni századokban a magyar ál­lam határainak védelmét szolgáló, kidöntött fákból, sövényből, a folyók földuz­zasztásával stb. készített tor­lasz, amelyet kívülről lakat­lanná tett - helyenként több napi járóföld széles — föld­sáv (az úgynevezett gyepű­elve) övezett; a fenntartása és a rajtuk nyitott „kapuk" őrzése az odatelepített ha­tárőrzők dolga volt. (Mene­dékkő) PARLANDO RUBATO: ze­nei utasításként­ beszélve, csapongó ütemben előadan­dó, azaz olyan dal vagy énekrészlet, amely a rendes beszéd hanghordozását kö­veti, amelynek a tempója ál­landóan ingadozik, kis rész­leteiben is hullámzik. (Moz­dulatok — zenére) RUNAÍRÁS (germán—kelta: „titkos jelek"): a régi germá­noknak i. e. 100. és i. sz. 100. között valószínűleg a Keleti­tenger környékén keletkezett írása, amelyet a latin írás előtt használtak. (A tudo­mány világa) KATÓDPORLASZTÁS: a vékonyrétegek előállítására szolgáló eljárás, amelynél a porlasztandó fémet kötődként kapcsolják, és a beleütköző ionok bombázásával por­­lasztják. Az elporlasztott fém a katód közelébe helyezett felületre vékony rétegben rá­rakódik. (A vékonyrétegek és a napenergia)

Next