Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1984-10-05 / 40. szám
határozata nyomán átfogó környezeti hatástanulmánynak kell készülnie a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer teljes hatásterületére. De van-e olyan példa is, ahol már végeztek hasonló vizsgálatot? — Az Ipari Minisztérium több milliárd forintos beruházási javaslatát — amely a nyirádi bauxitbányászat fejlesztésére vonatkozik — nemrég vizsgálta meg egy akadémiai munkabizottság. Nyirád térségében több millió nagyon jó minőségű bauxit található, de ennek minden tonnája több mint 200 m3 víz kiemelése árán hozható a felszínre. Ha az egyre mélyebbre hatoló bányászat továbbra is változatlan víztelenítési eljárással folyna, még csökkenő termeléssel is tovább nőne az 1 tonna bauxitra jutó kiemelt vízmennyiség. A kitermelés során ugyanis tovább kellene süllyeszteni a karsztvízszintet, amely eredetileg a tengerszint felett 173 m-en volt, s jelenleg 60 m-es szinten. Már a jelenlegi helyzetnek is súlyos kihatásai lettek a Hévízi-tóra: a tó forrásainak hozama az eredetinek körülbelül a felére csökkent. A további karsztvízszint-sülylyesztéssel — és ellenkező hatású beavatkozások híján — a hévízi források hozama és hőmérséklete kritikus mértékben csökkenhet, esetleg vissza nem fordítható változást okozva. Így a Hévízi-tó gyógyászati, idegenforgalmi célú milliárdos értékű létesítményei kerülnek veszélybe. Ugyanakkor, ha nem termelik ki Nyirádon a több millió tonna jó minőségű bauxitot, a többi hazai készletet sem tudják hasznosítani, mert a nálunk alkalmazott technológiával csak a jó minőségű bauxittal javított ércet képesek feldolgozni. A nyirádi bauxit a magyar alumíniumiparnak évekig mással nem helyettesíthető nyersanyagforrása. Ráadásul a veszprémi vízművet is a bauxitbányászat során kitermelt karsztvíz táplálja, továbbá percenként mintegy 100 m3 frissítővíz is ebből jutna a Balatonba. A feladat tehát meglehetősen összetett: nagyon sok érdeket kell összeegyeztetni. — Hangozhat így a kérdés: Hévíz vagy bauxit? — Erre a munkabizottság most elkészült jelentése úgy válaszol, hogy mindkettőre szükség van, de nem minden áron. Az eddigi víztelenítési eljárást semmiképp nem lehet tovább folytatni, mert a karsztvíz süllyedése már 3000 km2 területet érint. Ezt a környezeti kihatást nem vizsgálták meg átfogóan a bauxitbányászattal kapcsolatosan. De nemcsak a bauxitbányászat okoz ilyen problémákat. A további felmérésbe tulajdonképpen az egész Dunántúliközéphegység bányászatát be kellene vonni, figyelembe véve a budai források helyzetét is, amelyeknek már szintén a felére csökkent a hozamuk. „Nyirád kontra Hévíz” — ez csak egy szelete a teljes problémakörnek. — A felmérés már megfelel az átfogó környezeti hatásvizsgálat fogalmának? — Inkább csak közelít felé. A munkát — mint említettem — egy alkalmi bizottság végezte néhány hónap alatt. Ez a testület, amelyet az Állami Tervbizottság megbízása alapján a Magyar Tudományos Akadémia hozott létre, ilyen rövid idő alatt nem volt képes kellő mélységben feltárni a teljes kérdéskört. Maradtak olyan problémák, amelyeket részletesebben kellene vizsgálni. Mindenesetre a jelentés támpontokat szolgáltathat a további döntéshez, s így a minisztériumi javaslat érvei mellett már szerephez juthatnak a környezeti hatásvizsgálat szempontjai is. Mennyire tekinthető a bauxitbányászat fejlesztésével, illetve a Hévízi-tó problémáival foglalkozó munkabizottság független tudományos testületnek? — Bizonyos mértékig annak mondható, bár ilyen testület létrehozásának módja a gyakorlatban még nem alakult ki. A jelentés elkészítéséhez szükséges vizsgálatokra a sietség nyomta rá a bélyegét. A felmérésben a környezetvédelem szakemberei mellett részt vettek az érdekelt minisztériumok, a bányászat, az alumíniumipar, a vízgazdálkodás, az ökológia és a balneológia, fürdőgyógyászat képviselői. Kedvező jelenség, hogy az utóbbi években a különféle kormány- és tárcaszintű koncepciók vitájában egyre gyakrabban vesznek részt az MTA hivatali és testületi szerveinek képviselői is. Néhány kivételtől eltekintve azonban az ágazati koncepciók dominálnak ezeken a vitákon, visszatükrözve a magyar gazdaságirányításnak javarészt ágazati jellegét. Sok helyütt áthatolhatatlan várfalak emelkednek, s ez egyebek közt még az egységes környezeti adatbank létrehozását is nehezíti. Márpedig minden ilyen jellegű vizsgálatnak a jelenlegi helyzet minél tüzetesebb ismeretéből kellene kiindulnia. A rendelkezésre álló adatok azonban esetlegesek, s nem felelnek meg a környezeti hatásvizsgálat kívánalmainak. A főhatóságok ugyan törekednek arra, hogy legyen rendszeresen megújított adatbankjuk, de az adatbázisok más és más szempontok alapján jönnek létre. Ráadásul az ágazatok rendszerint féltékenyen őrzik információikat, s nem szívesen adják be őket a „közös”-be. A környezeti hatásvizsgálatokat igencsak megnehezíti, hogy azokat mindenkor aprólékos adatgyűjtögetéssel kell kezdeni.. . — Hogyan hozhatnánk létre a környezetvédelmi hatásvizsgálatok hatékony intézményi hátterét? — Egyrészt a racionális környezetgazdálkodás érdekében növelni kellene az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és az Országos Környezetvédelmi Tanács szerepét és hatékonyságát az ágazati irányítás túlsúlyával szemben. Másrészt — akár társulás formájában — a meglevő kutató- és gazdaságirányító intézmények szakavatott képviselőiből létre kellene hozni olyan tanácsadó bizottságokat, amelyek a minisztériumok, a tanácsi szervek és más hatóságok kérésére kidolgoznák a különböző tárgyú környezeti hatásvizsgálatok metodikáját, majd a szükséges környezeti hatástanulmányokat is. Ezeket a felhasználók a döntés meghozatala előtt — például a különféle tárgyú alternatívák kiválasztásához — az ágazati érdekektől független tudományos és társadalmi ellenőrzésre is bocsátják. A szakmai ellenőrzésre, véleményezésre már van kialakult gyakorlat, erre alkalmasak a különféle tudományos testületek és szakintézetek. Ösztönzés nélkül azonban a tudományos kritika sem elég hatékony, s önmagában, a társadalmi és a hatósági ellenőrzés nélkül nem is elegendő. — A szervezeti intézkedéseken kívül jut-e majd elegendő pénz is — a mai nehéz gazdasági helyzetben — az elmondott feladatokra? — Ha elmulasztjuk a környezeti hatások megfelelő mérlegelését, ez nemcsak többletelőnyöktől fosztja meg gazdaságunkat, hanem egyre gyakrabban vezet majd nagy károkkal járó környezeti konfliktusokra. Környezetünk állapota már ma is válságos, ezért nem tehetünk mást, mielőbb lépnünk kell! Vargha János