Élet és Tudomány, 1984. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1984-10-05 / 40. szám

határozata nyomán átfogó környeze­ti hatástanulmánynak kell készülnie a Bős—Nagymarosi vízlépcsőrend­szer teljes hatásterületére. De van-e olyan példa is, ahol már végeztek ha­sonló vizsgálatot? — Az Ipari Minisztérium több milliárd forintos beruházási javas­latát — amely a nyirádi bauxitbá­nyászat fejlesztésére vonatkozik — nemrég vizsgálta meg egy akadé­miai munkabizottság. Nyirád térsé­gében több millió­­ nagyon jó mi­nőségű bauxit található, de ennek minden tonnája több mint 200 m3 víz kiemelése árán hozható a fel­színre. Ha az egyre mélyebbre ha­toló bányászat továbbra is változat­lan víztelenítési eljárással folyna, még csökkenő termeléssel is tovább nőne az 1 tonna bauxitra jutó ki­emelt vízmennyiség. A kitermelés során ugyanis tovább kellene sül­lyeszteni a karsztvízszintet, amely eredetileg a tengerszint felett 173 m-en volt, s jelenleg 60 m-es szin­ten. Már a jelenlegi helyzetnek is súlyos kihatásai lettek a Hévízi-tó­ra: a tó forrásainak hozama az ere­detinek körülbelül a felére csök­kent. A további karsztvízszint-süly­­lyesztéssel — és ellenkező hatású beavatkozások híján — a hévízi for­rások hozama és hőmérséklete kri­tikus mértékben csökkenhet, esetleg vissza nem fordítható változást okozva. Így a Hévízi-tó gyógyászati, idegenforgalmi célú milliárdos érté­kű létesítményei kerülnek veszély­be. Ugyanakkor, ha nem termelik ki Nyirádon a több millió tonna jó minőségű bauxitot, a többi hazai készletet sem tudják hasznosítani, mert a nálunk alkalmazott techno­lógiával csak a jó minőségű bauxit­­tal javított ércet képesek feldolgoz­ni. A nyirádi bauxit a magyar alu­míniumiparnak évekig mással nem helyettesíthető nyersanyagforrása. Ráadásul a veszprémi vízművet is a bauxitbányászat során kitermelt karsztvíz táplálja, továbbá percen­ként mintegy 100 m3 frissítővíz is ebből jutna a Balatonba. A feladat tehát meglehetősen összetett: na­gyon sok érdeket kell összeegyeztet­ni. — Hangozhat így a kérdés: Hévíz vagy bauxit? — Erre a munkabizottság most el­készült jelentése úgy válaszol, hogy mindkettőre szükség van, de nem minden áron. Az eddigi víztelenítési eljárást semmiképp nem lehet to­vább folytatni, mert a karsztvíz süllyedése már 3000 km2 területet érint. Ezt a környezeti kihatást nem vizsgálták meg átfogóan a bauxit­bányászattal kapcsolatosan. De nem­csak a bauxitbányászat okoz ilyen problémákat. A további felmérésbe tulajdonképpen az egész Dunántúli­középhegység bányászatát be kelle­ne vonni, figyelembe véve a budai források helyzetét is, amelyeknek már szintén a felére csökkent a ho­zamuk. „Nyirád kontra Hévíz” — ez csak egy szelete a teljes problé­makörnek. — A felmérés már megfelel az át­fogó környezeti hatásvizsgálat fogal­mának? — Inkább csak közelít felé. A munkát — mint említettem — egy alkalmi bizottság végezte néhány hónap alatt. Ez a testület, amelyet az Állami Tervbizottság megbízása alapján a Magyar Tudományos Akadémia hozott létre, ilyen rövid idő alatt nem volt képes kellő mély­ségben feltárni a teljes kérdéskört. Maradtak olyan problémák, amelye­ket részletesebben kellene vizsgálni. Mindenesetre a jelentés támponto­kat szolgáltathat a további döntés­hez, s így a minisztériumi javaslat érvei mellett már szerephez juthat­nak a környezeti hatásvizsgálat szempontjai is.­­ Mennyire tekinthető a bauxit­bányászat fejlesztésével, illetve a Hévízi-tó problémáival foglalkozó munkabizottság független tudomá­nyos testületnek? — Bizonyos mértékig annak mondható, bár ilyen testület létre­hozásának módja a gyakorlatban még nem alakult ki. A jelentés elkészíté­séhez szükséges vizsgálatokra a siet­ség nyomta rá a bélyegét. A felmé­résben a környezetvédelem szakem­berei mellett részt vettek az érde­kelt minisztériumok, a bányászat, az alumíniumipar, a vízgazdálkodás, az ökológia és a balneológia, fürdőgyó­gyászat képviselői. Kedvező jelenség, hogy az utóbbi években a különféle kormány- és tárcaszintű koncepciók vitájában egyre gyakrabban vesznek részt az MTA hivatali és testületi szerveinek képviselői is. Néhány ki­vételtől eltekintve azonban az ágazati koncepciók dominálnak eze­ken a vitákon, visszatükrözve a ma­gyar gazdaságirányításnak javarészt ágazati jellegét. Sok helyütt áthatol­hatatlan várfalak emelkednek, s ez egyebek közt még az egységes kör­nyezeti adatbank létrehozását is ne­hezíti. Márpedig minden ilyen jelle­gű vizsgálatnak a jelenlegi helyzet minél tüzetesebb ismeretéből kelle­ne kiindulnia. A rendelkezésre álló adatok azonban esetlegesek, s nem felelnek meg a környezeti hatásvizs­gálat kívánalmainak. A főhatóságok ugyan törekednek arra, hogy legyen rendszeresen megújított adatbank­juk, de az adatbázisok más és más szempontok alapján jönnek létre. Ráadásul az ágazatok rendszerint féltékenyen őrzik információikat, s nem szívesen adják be őket a „kö­­zös”-be. A környezeti hatásvizsgála­tokat igencsak megnehezíti, hogy azokat mindenkor aprólékos adat­gyűjtögetéssel kell kezdeni.. . — Hogyan hozhatnánk létre a környezetvédelmi hatásvizsgálatok hatékony intézményi hátterét? — Egyrészt a racionális környe­zetgazdálkodás érdekében növelni kellene az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal és az Országos Környezetvédelmi Tanács szerepét és hatékonyságát az ágazati irányítás túlsúlyával szemben. Más­részt — akár társulás formájában — a meglevő kutató- és gazdaság­irányító intézmények szakavatott képviselőiből létre kellene hozni olyan tanácsadó bizottságokat, ame­lyek a minisztériumok, a tanácsi szervek és más hatóságok kérésére kidolgoznák a különböző tárgyú környezeti hatásvizsgálatok metodi­káját, majd a szükséges környezeti hatástanulmányokat is. Ezeket a fel­használók a döntés meghozatala előtt — például a különféle tárgyú alternatívák kiválasztásához — az ágazati érdekektől független tudo­mányos és társadalmi ellenőrzésre is bocsátják. A szakmai ellenőrzés­re, véleményezésre már van kiala­kult gyakorlat, erre alkalmasak a különféle tudományos testületek és szakintézetek. Ösztönzés nélkül azonban a tudományos kritika sem elég hatékony, s önmagában, a tár­sadalmi és a hatósági ellenőrzés nélkül nem is elegendő. — A szervezeti intézkedéseken kívül jut-e majd elegendő pénz is — a mai nehéz gazdasági helyzetben — az elmondott feladatokra? — Ha elmulasztjuk a környezeti hatások megfelelő mérlegelését, ez nemcsak többletelőnyöktől fosztja meg gazdaságunkat, hanem egyre gyakrabban vezet majd nagy károk­kal járó környezeti konfliktusokra. Környezetünk állapota már ma is válságos, ezért nem tehetünk mást, mielőbb lépnünk kell! Vargha János

Next