Élet és Tudomány, 1994. július-december (49. évfolyam, 26-52. szám)
1994-07-01 / 26. szám
Mindenütt a világon - hazánkban is - zaját. Nos, az izgalmat lelohasztandó szenzációként tálalta a tömegtájt- azt kell mondanunk, hogy nem újkoztatás azokat a haláleseteket, betegségről van szó, hanem olyanamelyek a közelmúltban következ ről, amelyet régóta ismer az orvostek be néhány országban. A híradó- tudomány, s amelynek a kórokozója sok szerint a „különleges” kórokozó az egyik legelterjedtebb sztreptovalósággal lerohasztja a beteg izom- kokkusz. A „HÚSPUSZTÍTÓ” SZTREPTOKOKKUSZ Gyakori betegségkeltő lévén, a Streptococcus pyogenest (sztreptosz = lánc, kokkusz = gömb alakú baktérium, piogén = gennykeltő) jól ismerik az orvosok. Habár az egészséges emberek 10-15 százalékának a torkában és garatjában is föllelhető ez a baktérium, jobbára gennyes betegségek írhatók a számlájára. Legismertebb a tüszős mandulagyulladás, de ezenkívül garat-, mellhártya- és agyhártyagyulladást, orbáncot, a bőr alatti kötőszövetben tovakúszó gennyedést (szakmai szóval: flegmonét), gyermekágyi és reumás lázat, valamint vérmérgezést is okozhat. A gyakori vörhenyről (skarlátról) nem is szólva. Végezetül ez is lehet kórokozója az elhalással járó izompólya-gyulladásnak (orvosi nevén: faszcitisz nekrotizansznak), amely magas lázzal járó, súlyos, nemritkán halálos betegség. Nos, ebben haltak meg a bevezetőben említett betegek. (Az Egyesült Államokban egyébként éves átlagban ötszázan vesztik életüket miatta, ekképp szakmai körökben meglepetést okozott, hogy miért lett szenzáció a mostani néhány halálesetből.) Az izompólya és az izom elhalását okozó S. pyogenes valamilyen sérülés vagy sebészeti beavatkozás következtében jut be a bőr alatti kötőszövetbe és a kötőszöveti elemekből álló izompólyába. Ott enzimei és méreganyagai révén jönnek létre azok az elváltozások, amelyek végül is erős fájdalommal járó elhalásra vezetnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyomban elkezdett antibiotikumos kezelés lassítja a betegség terjedését és javítja az életben maradási esélyeket, de teljes - maradandó károsodás nélküli - gyógyulás nem remélhető tőle. Az elhalt izompólyát és izmot ugyanis mielőbb el kell távolítani, s egyelőre nem megoldható a pótlásuk. Tulajdonságai A S. pyogenes 1 mikrométernél kisebb átmérőjű, láncszerűen elrendeződött gömböcskékből áll. Véres agaron való tenyésztésekor megjelenő telepei szürkés színűek, és körülöttük vékony udvar figyelhető meg, mert a mikroba sztreptolizinjei ott feloldják a vért. A telepek háromfélék lehetnek a küllemük alapján: nyálkásak, mattok és simák. Az első kettőt olyan baktériumtörzsek hozzák létre, amelyeknek a vastag sejtfalából szőrszerű kis rostok nyúlnak ki - ezek tartalmazzák azt az M fehérjét, amelynek fontos szerepe van a megbetegítő képességben. A sima telepekből ez a fehérje hiányzik, ezért ezeknek a sztreptokokkuszai vagy ártalmatlanok, vagy csupán enyhe tüneteket okoznak. Ezenkívül T és R fehérje is van a S. pyogenesben, ám ezeknek nincs különösebb jelentőségük. Minthogy az M fehérjét tartalmazó baktériumtörzsek sem okvetlenül keltenek betegséget, ez arra hívja fel a figyelmet: a megfertőzött szervezet és a mikroba igen bonyolult kölcsönhatásától függ, hogy megbetegszik-e az ember, vagy nem. A kölcsönhatás azzal kezdődik, hogy különleges anyaga révén a baktérium megtapad a sejthártyán. De ott nem egyedüli mikrobaként fordul elő. A bőrön és a nyálkahártyán ugyanis sokféle baktériumból álló flóra tenyészik, s azokkal versenyre kell kelnie a fennmaradásért. Ebben nagy segítségére van, hogy tucatnyi anyagával támad rá a gazdaszervezetre. A sejthez rögzülésében a sejtfalában levő lipoteichonsav vesz részt, a kötőszöveti terjedésében pedig a sztreptokináz és a hialuronidáz enzime jeleskedik. Sztreptolizinjei - mondottuk - vérsejtoldó hatásúak, proteázai bontják a fe 1994/26 ET/803