Élet és Tudomány, 1996. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-05 / 1. szám

Az átrakást a szállítási távolságok nö­vekedése kényszerítette ki. Budapes­ten is indokolt lenne az erre való át­térés, de egyelőre nincsenek meg a pénzügyi feltételei. Egyébként vár­ható, hogy az átrakóállomások léte­sítése ellen a környékbeli lakosság tiltakozni fog. Budapesten az úgyneve­zett átürítéses — magyarul kukás — elhordás az általá­nos. Azokon a helyeken (áruházak mellett, piaco­kon stb.), ahol nagy töme­gű hulladék termelődik, konténereket is használnak. A zsákos gyűjtés inkább ki­sebb településeken, üdülő­­területeken terjedt el, víz akadálytalanul áramlik a karsztvíz felé. A fővárosban keletkező évi 4,1 millió köbméter lakossági hulladék 40 százalékát ma is hagyományos le­rakókban helyezik el. Ezek azonban két éven belül betelnek, ezért továb­bi lerakóhelyeket kellene létesíteni. Lakótelepi ÚJSÁGPAPÍRGYŰJTŐ KONTÉNER de az ehhez szükséges több milliárd forint egyelőre hiányzik a főváros költségvetéséből. A hulladék fennmaradó 60 százalé­kának útja a Fővárosi I. számú Hulla­dékhasznosító Műbe vezet. Ez lénye­gében egy szeméttüzelésű fűtőerő- Hordd el magad? Az összegyűjtött települé­si szilárd hulladék továb­bi útja Budapesten két irányba vezet. A legna­gyobb részétől a talajon vagy talajban való lerakás­sal „szabadulnak meg”. A főváros ebből a szempont­ból sokáig kedvező hely­zetben volt: a budai olda­lon sok felhagyott kő- és agyagbánya, a pesti oldalon a téglagyárak bányagödrei kínálkoztak alkalmas lera­kóhelyeknek. Az előbbi­ekről azonban az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy nagymértékben szennyezik a környezetet, ugyanis a re­pedezett kőzeteken keresz­tül a szennyezett csapadék-LÉRIA FELVÉTELE­ MINDEN HATÁRON TÚL A Fővárosi I. számú Hulladékhasznosító Műben a hulladékok égetése során ki­bocsátott füstgázok, a visszamaradó salak és a pernye terheli a környezetet. A salakot és a pernyét rendezett lerakón helyezik el. A maradékok másodnyers­anyaggá való feldolgozása még nincs megoldva, csak kisebb hányadát tudják út­építéseken hasznosítani. Az égetőmű korszerűsítése 8 milliárd forintba kerülne, ezt japán kormányhitelekből finanszírozhatnánk. A fejlesztés megkezdését az is indokolja, hogy az égetőmű szennyezőanyag-kibocsátása szinte minden össze­tevőre nézve meghaladja az emissziós határértékeket. Porból hatszor-tizenkétszer, a műanyagok elégetéséből származó sósavból ti­­zenhatszor-harminckétszer, a nehézfémekből (ólom, króm, réz, vanádium, man­gán, ón, antimon) két és félszer-tizenötször, a poliklórozott dibenzodioxinból és dibenzofurárb­ól együttesen huszonnyolcszor-ötvenszer több van, mint a meg­engedett. A korszerűsítéssel sokkal kedvezőbb helyzet teremthető, de azt is lát­ni kell, hogy a kétütemű szállítás és az előválogatás nagyban javíthatná az ége­tendő anyag összetételét és így a szennyezőanyag-kibocsátást is. ÁLCÁZOTT KUKA - DE NEM A DÍJBESZEDŐK MEGTÉVESZTÉSÉRE (ALBERT VA­ 4 ■ Élet és Tudomány ■ 1996/1

Next