Élet és Tudomány, 2008. január-június (63. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-04 / 1. szám

Az Amerikai és chilei kutatók az An- Z­dok egy fennsíkján még 2004- ben egy már rég kihalt, tankszerű BB páncélos emlős fosszilizálódott maradványaira bukkantak, amely a ma élő armadillók korai őse lehetett. A mintegy 100 kilogrammos páncélos ál­lat akkor élt, amikor az Andok magas­sága még csak negyede volt a mainak. A meglepő felfedezésről és alaposabb vizsgálatának eredményeiről a John Flynn, az Amerikai Természettörténeti Múzeum (New York) paleontológu­sa vezette nemzetközi kutatócsoport a Journal of Vertebrate Paleontology című szakfolyóiratban számolt be. A maradványok alapos vizsgá­latából kiderült, hogy a gazdája az óriás övesállatok családjának (Glyp­­todontidae; nagy testű, növényevő emlősök, amelyeknek tömege a 2 tonnát is elérhette) eddig ismeret­len fajaként azonosítható. Az új faj, amely a nyelvtörő Parapropalaehop­­lophorus septentrionalis nevet kapta, jóval kisebb rokonainál: tömege valószínűleg csak mintegy 100 ki­logramm körüli volt, de az ő testét is egybefüggő, vastag, merev páncél bo­rította. A maradványra szokatlan ma­gasságban, 4200 méteren bukkantak. A magas Andok már ritkás levegője, a szárazság és a hideg a feltáráson dol­gozó kutatók számára sok nehézséget okozott, ám amikor ez az állat itt élt, akkor még messze nem uralkodtak ilyen zord körülmények. „Az itt és az Andok más területein végzett vizsgálatok arra mutatnak, hogy a régió akkoriban, amikor ez az állat itt élt, sokkal alacso­nyabban feküdt — mondta Flynn. - A különféle őslénymaradványok nemcsak a Glyptodon és ma élő armadillo paleontológusnak jelentenek új ismereteket, hanem sokat elárulnak élőhelyük földrajzi, geológiai múltjáról is.” Az elmúlt évtized során a kutatócso­port észak-chilei paleontológiai expedí­ciói már több száz fosszilizálódott em­lősmaradványt tártak fel ebben a régi­óban. Az együttesen Chucal faunának nevezett élőlények között legalább 18 féle armadillo- és glyptodonfaj, külön­féle rágcsálók, az oposszumok rokonai, és többféle már kihalt patás faj található. Ezek — az ugyancsak ezen a területen felfedezett növényi fosszíliákkal együtt — azt mutatják, hogy Chilének ez a ré­sze akkoriban nyílt, füves sík­ság, szavanna lehetett, amely mintegy 900 méterrel feküdt a tenger szintje felett akkor, amikor a P. septentrionalis itt élt. A régióban viszonylag ke­vés fa volt, és az itt élő állatok többsége részben fűevő, lege­lésző életmódot folytatott. Az állat állkapcsát, páncél­zatát, végtagjait és gerincét is nagyrészt megőrzött fosszíli­­ából rekonstruált állatot más, már korábban ismert glyp­­todonokkal és közeli rokon fajokkal összehasonlítva és különféle kormeghatározási eljárások eredményeivel is összevetve a csoport megál­lapította, hogy a P. septent­rionalis mintegy 18 millió évvel ezelőtt élhetett a tájon, és egyik legősibb tagja lehetett az evolúció egy itt szétnyíló ágának. A lelet tükrében a kutatók felvetették, hogy a glyptodo­­nok és közeli rokonaik eddigi fejlődés­­története is kiigazításra szorulhat. „Amikor a fosszíliát felfedeztük, nem is­mertük fel azonnal, hogy eddig ismeretlen fajról van szó — mondta Flynn. — Azt tudtuk, hogy a lelet — meglepően jó állapo­ta, épsége miatt — különösen fontos lehet, de csak a megtisztítása utáni alaposabb elemzése révén vált világossá, hogy milyen különleges felfedezésről van szó.” Forrás: www.amnh.org/science/papers/glyptodont. php A R septentrionalis rekonstrukciója (fantáziakép) glyptodon armadillo Glyptodon-páncélok múzeumban Feltárják a páncél egy részét Élet és Tudomány ■ 2008/1 ■ 3 o 0QN ui * O IAI

Next