Élet és Tudomány, 2008. január-június (63. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-04 / 1. szám
Az Amerikai és chilei kutatók az An- Zdok egy fennsíkján még 2004- ben egy már rég kihalt, tankszerű BB páncélos emlős fosszilizálódott maradványaira bukkantak, amely a ma élő armadillók korai őse lehetett. A mintegy 100 kilogrammos páncélos állat akkor élt, amikor az Andok magassága még csak negyede volt a mainak. A meglepő felfedezésről és alaposabb vizsgálatának eredményeiről a John Flynn, az Amerikai Természettörténeti Múzeum (New York) paleontológusa vezette nemzetközi kutatócsoport a Journal of Vertebrate Paleontology című szakfolyóiratban számolt be. A maradványok alapos vizsgálatából kiderült, hogy a gazdája az óriás övesállatok családjának (Glyptodontidae; nagy testű, növényevő emlősök, amelyeknek tömege a 2 tonnát is elérhette) eddig ismeretlen fajaként azonosítható. Az új faj, amely a nyelvtörő Parapropalaehoplophorus septentrionalis nevet kapta, jóval kisebb rokonainál: tömege valószínűleg csak mintegy 100 kilogramm körüli volt, de az ő testét is egybefüggő, vastag, merev páncél borította. A maradványra szokatlan magasságban, 4200 méteren bukkantak. A magas Andok már ritkás levegője, a szárazság és a hideg a feltáráson dolgozó kutatók számára sok nehézséget okozott, ám amikor ez az állat itt élt, akkor még messze nem uralkodtak ilyen zord körülmények. „Az itt és az Andok más területein végzett vizsgálatok arra mutatnak, hogy a régió akkoriban, amikor ez az állat itt élt, sokkal alacsonyabban feküdt — mondta Flynn. - A különféle őslénymaradványok nemcsak a Glyptodon és ma élő armadillo paleontológusnak jelentenek új ismereteket, hanem sokat elárulnak élőhelyük földrajzi, geológiai múltjáról is.” Az elmúlt évtized során a kutatócsoport észak-chilei paleontológiai expedíciói már több száz fosszilizálódott emlősmaradványt tártak fel ebben a régióban. Az együttesen Chucal faunának nevezett élőlények között legalább 18 féle armadillo- és glyptodonfaj, különféle rágcsálók, az oposszumok rokonai, és többféle már kihalt patás faj található. Ezek — az ugyancsak ezen a területen felfedezett növényi fosszíliákkal együtt — azt mutatják, hogy Chilének ez a része akkoriban nyílt, füves síkság, szavanna lehetett, amely mintegy 900 méterrel feküdt a tenger szintje felett akkor, amikor a P. septentrionalis itt élt. A régióban viszonylag kevés fa volt, és az itt élő állatok többsége részben fűevő, legelésző életmódot folytatott. Az állat állkapcsát, páncélzatát, végtagjait és gerincét is nagyrészt megőrzött fosszíliából rekonstruált állatot más, már korábban ismert glyptodonokkal és közeli rokon fajokkal összehasonlítva és különféle kormeghatározási eljárások eredményeivel is összevetve a csoport megállapította, hogy a P. septentrionalis mintegy 18 millió évvel ezelőtt élhetett a tájon, és egyik legősibb tagja lehetett az evolúció egy itt szétnyíló ágának. A lelet tükrében a kutatók felvetették, hogy a glyptodonok és közeli rokonaik eddigi fejlődéstörténete is kiigazításra szorulhat. „Amikor a fosszíliát felfedeztük, nem ismertük fel azonnal, hogy eddig ismeretlen fajról van szó — mondta Flynn. — Azt tudtuk, hogy a lelet — meglepően jó állapota, épsége miatt — különösen fontos lehet, de csak a megtisztítása utáni alaposabb elemzése révén vált világossá, hogy milyen különleges felfedezésről van szó.” Forrás: www.amnh.org/science/papers/glyptodont. php A R septentrionalis rekonstrukciója (fantáziakép) glyptodon armadillo Glyptodon-páncélok múzeumban Feltárják a páncél egy részét Élet és Tudomány ■ 2008/1 ■ 3 o 0QN ui * O IAI