Élet és Tudomány, 2015. július-december (70. évfolyam, 27-52. szám)
2015-07-03 / 27. szám
Múzeumok éjszakája a Fiumei úti sírkertben A 2015. évi Múzeumok Éjszakáján a korábbi évekhez hasonlóan számos múzeum megnyitotta kapuit a látogatók előtt, illetve interaktív programokkal készült gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A kínálat széles volt, gyakorlatilag mindenki találhatott az érdeklődésének megfelelő eseményt. A következő hetekben lapunkban beszámolunk néhány, az ismeretterjesztés szempontjából kiemelkedő helyszínről, elsőként a Fiumei úti sírkert Kegyeleti Múzeumának programja kerül terítékre. Némi meglepetésre adhat okot, hogy egy temető is részt vesz a Múzeumok Éjszakáján, azonban, a Fiumei úti sírkert tágas tereivel, művészi, olykor monumentális szobraival és síremlékeivel, hírességeivel méltán tarthat számot a múzeum címre. Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Ady Endre, József Attila, Munkácsy Mihály, Blaha Lujza csak néhány a legnagyobb nevekből, akik itt leltek örök nyugalomra. A Múzeumok Éjszakájára a Kegyeleti Múzeumban egész este ismeretterjesztő séták zajlottak, mely során anekdotákkal fűszerezve mutatták be a hírességek sírjait. Nagy népszerűségnek örvendett a sírfeliratvadászat, mely során tizenkét sírfeliratot és egy térképet kapott minden érdeklődő, amelyen nagyjából be volt jelölve, hogy hol kell keresni a feliratokat. Aki megtalálta mindegyik sírfelirat tulajdonosát, visszatérve házi süteményt kapott jutalmul. A Kegyeleti Múzeumban előadásokat hallhattak az érdeklődők a halállal kapcsolatos babonákról, népszokásokról és tréfákról. Akik nem fértek be a terembe, az előtérben élhették ki kreativitásukat a halál témakörében. Komoly művészeti alkotások is helyt kaptak a teremben, képek, szobrok ábrázolták a halál valóságát. Vitrinekben halotti maszkok, temetési népviseletek, koporsók álltak, azonban mindezek komolyságát megtörték festett koponyák és mókás csontvázak. Az előadások is azt mutatták be, hogy a népi szokások hogyan segítettek megbirkózni a komor eseménnyel. A középkorban elterjedt haláltánc idővel erotikus felhangot is kapott, a halál csábítása, az élő és holt lét közti évődés jelent meg a táncokban és más művészeti ágakban. Puskin például egyértelműen a szerelemhez hasonlítja a halált és kijelenti, hogy csak a szerelem és a halál elkerülhetetlen az élet során. Villon műveiben inkább a halállal kapcsolatban megjelenő obszcén gondolatok kapnak teret. Meglepő módon, menyegzők alkalmával, obszcén viccek kíséretében eljátszották, ahogy a szerelem legyőzi a halált. Áltemetést rendszeresen tartottak alföldi falvakban, még a XIX. században is. Ekkor férfiak beöltöztek, a pap szerepét játszó férfi obszcén beszédet tartott, majd a jelképes temetés után feltámadt a halott. Népmesék rendszeresen megjelenő eleme a halállal való alkudozás, megvesztegetés vagy a halál kicselezése. A világ más pontjain is érdekes szokások vannak a halállal kapcsolatban. Mexikóban például a halottak napja ünnepség, amely során az elhunyt életére emlékeznek színes, dalos, táncos fesztivál keretén belül. Csontváznak öltözött babák, cukorból készült koponyák támasztják alá ezt a fajta életigenlést. Ghánában a temetés olyan, mint egy fesztivál. Fantáziakoporsóba helyezik a halottat, amely az életére vagy a foglalkozására utal, így lehet hal, kalapács, cipő vagy akár fényképezőgép alakú is. A temetés nagyobb ünnep, mint egy lakodalom, rengeteg résztvevővel és hajnalig tartó mulatozással. Az afrikai országban is az elhunyt életén van a hangsúly, így például megjelenhetnek szórólapok olyan felirattal, hogy ,,ne szervezz péntek estére programot, anyám életére emlékezünk!” Visszatérve Európába, érdemes megemlíteni a máramarosi Szaplonca települést, ahol festett sírköveket állítanak a halottak számára, haláluk körülményeiről vagy életük meghatározó eseményeiről. Itt is és más temetőkben is előfordulnak tréfás sírfeliratok, amelyek közül sokat Vecsei Tamás össze is gyűjtött Nevető fejfák című könyvében. Ezek közül egy: „Tudd meg, ki megállsz e síremlék előtt. Bogárdy orvos kapott itt pihenőt. Betegei közül, ó, hányan élnének, ha orvosuk meghalt volna már előbb.” Az este végére érve éjféli túrára invitálták a népes, többségében fiatal közönséget, mely során bejárhatták a sírkertet. Még itt is akadt játék: a sötétben festett koponyákat lehetett keresni a fák közt. A Múzeumok Éjszakáján igen izgalmas programokat kínált a Sírkert, melyet az év többi napján is mindenképp érdemes meglátogatni. Ferenc Kata 5 o -i o UiN 3 (gitÁzeiAWiok* Tfíjr Csikája Élet és Tudomány ■ 2015/27 ■ 835 NLU * 6 (0 -I )