Élet és Tudomány, 2016. január-június (71. évfolyam, 1-26. szám)
2016-01-01 / 1. szám
Védőoltások fontossága és kommunikációja Teljesen természetes, hogy a felelősen gondolkodó szülők az összes lehetséges veszélytől szeretnék minél inkább megóvni gyermekeiket, és szeretnék, ha utódaik egészségesek maradnának. Ez történik akkor is, amikor a szülők a védőoltások feltételezett mellékhatásai miatt kezdenek el aggódni. Az amerikai Johns Hopkins Egyetemhez tartozó Bloomberg Közegészségügyi Intézet kutatói egy új kutatásukban annak jártak utána, hogy mivel találkoznak az oltások veszélyeivel kapcsolatos, hiteles egészségügyi információkra vágyódó szülők akkor, amikor az interneten kezdenek el keresni a témában. Az Amerikai Közegészségügyi Szervezet idei, chicagói konferenciáján nemrég bemutatott vizsgálatban többféle, a védőoltások veszélyességére utaló olyan keresőkifejezéseket használtak, mint például „az immunizáció veszélyei” vagy az „oltásveszély” szókapcsolatok. A keresési találatok alapján több mint 500 oltásellenes honlap, Facebook-oldal és blog tartalmát elemezték az alapján, hogy az ott olvasható információk megfelelnek-e a védőoltások mellékhatásaival kapcsolatos tudományos eredményeknek. Nos, az elemzett oldalak jelentős mennyiségű hamis információt tartalmaztak: 65%-uk állította egyértelműen, hogy a védőoltások veszélyesek, 62%-uk, hogy az oltások autizmust okoznak, 41% pedig, hogy az oltások beadása „agykárosodást” válthat ki a gyermekeknél. Az állítások valóságtartalmát az oltásellenes oldalak több mint kétharmada tudományos vizsgálatok eredményeivel, egyharmaduk pedig különféle anekdotákkal próbálta alátámasztani, jellemzően a szülők szabad választásának jogát hangsúlyozó szövegkörnyezetben. Azt, hogy ezek az állítások mennyire nem tudományosak, már számos, az elmúlt években elvégzett vizsgálat bebizonyította. Legutóbb például az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) oldalain megjelent átfogó, 2008 és 2014 között elvégzett kísérletsorozat igazolta (sokadszorra), hogy semmiféle kapcsolat nem áll fenn a védőoltások alkalmazása és az autizmus kialakulása között. A washingtoni Nemzeti Főemlőskutató Központ által elvégzett vizsgálatokat a SafeMinds nevű amerikai oltásellenes szervezet finanszírozta nagyjából 250 000 dollárral. A szervezet képviselői szerették volna, ha sikerül valamilyen kapcsolatot találni az autizmus és a védőoltások között, a 12—18 hónapos rhesusmajmokkal végzett hosszú távú kutatás azonban semmi ilyesmit nem tárt fel. Az oltásellenes csoportok korábban a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen adott MMR-védőoltást hozták összefüggésbe az autizmussal, később pedig a tiomerzál-tartalmú oltásokat (a tiomerzál egy baktérium- és gombaellenes szer, amelyet korábban tartósítószerként alkalmaztak, mára azonban Magyarországon is teljesen kivonták a kötelező gyermekkori védőoltásokból). A PNAS-ben közölt cikk szerzői mindkét oltástípust kipróbálták a majmokon — két, sima sóoldatot kapó kontrollcsoport mellett — de sem a felnövekvő állatok szociális képességeiben, sem az autizmus által érintett és a majmok elhalálozását követően megvizsgált három agyi régió — a kisagy, a hippocampus és az amygdala — szerkezetében nem találtak kóros elváltozásokat. Meghan Moran kutatásvezető szerint a leginkább úgy lehetne megszólítani a védőoltásokat ellenző szülőket, ha a nekik szánt üzenetek megfogalmazásakor a gyermekeikkel kapcsolatos aggodalmaik is komolyan lennének véve. Lényegében ugyanerre a megállapításra jutott a Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) kutatócsoportja is, akik idén októberben szintén a PNAS-ben közöltek tanulmányt e témáról. Zachary Home és munkatársai hangsúlyozzák: az oltásellenes beállítódás az eddigi tapasztalatok alapján nem változtatható meg úgy, ha közvetlenül a tudomány által már igazolt tényeket ismételgetjük. Ez ugyanis inkább védekezést vált ki azokból, akiket meg szeretnénk győzni, vagyis épp az ellenkezőjét érjük el, mint amit szerettünk volna. Horne és kollégái ehelyett azt tanácsolják, hogy az oltások hasznáról szóló kommunikációról az oltások elmaradásának lehetséges következményeire helyeződjön a hangsúly. Azt, hogy az iménti ajánlás valóban eredményes stratégia lehet, egy egyszerű vizsgálattal igazolták a szakemberek. 315 felnőttet osztottak 3 csoportra, akik közül nagyjából 200-an szkeptikusak voltak az oltások hatékonyságával kapcsolatban, vagy tartottak a vakcinák mellékhatásaitól. Az első csoportnak egy, az MMR-oltások hatékonyságáról és biztonságosságáról szóló anyagot olvastak fel, míg a második csoportnak egy, az oltásokhoz nem kapcsolódó - a madarak etetéséről szóló szöveget. A két csoportban semmilyen különbséget nem sikerült kimutatni abban a tekintetben, hogy a felolvasást követően bárkinek is megváltozott volna a véleménye. A hivatalos tájékoztató szöveg hatása tehát éppen annyi volt, mintha bármi másról olvastak volna fel. Egész más lett az eredmény a harmadik csoportban, ahol fotókat is mutattak a kanyaróban, a mumpszban és a rubeolában szenvedő gyermekekről, valamint egy anyuka személyes történetét is felolvasták, aki kis híján kanyaróban veszítette el újszülött fiát. „A harmadik csoportban többen is feladták korábbi oltásellenességüket, ami arra utal, hogy az oltásokkal kapcsolatos kommunikáció során nincs értelme konfrontálódni, és sokkal hatékonyabb, ha az oltásokkal elkerülhető betegségek bemutatására, vagyis az oltások alkalmazásának pozitív aspektusaira helyezzük a hangsúlyt” — írják a szerzők. Illyés András Megfejtették a Ceres fényes foltjainak titkát Tavaly mi is beszámoltunk arról (42. szám), hogy a Ceres fényes foltjaiban a kutatók nagy valószínűséggel sólerakódásokat sejtenek, amelyeknek már „csupán” az összetétele kérdéses. Azóta a Nature egyik decemberi számában két cikk is megjelent, amelyek egyike ennek a Élet és Tudomány ■ 2016/1 ■ 3 Nu o (0 LU