Élet és Tudomány, 2016. január-június (71. évfolyam, 1-26. szám)

2016-01-01 / 1. szám

Védőoltások fontossága és kommunikációja Teljesen természetes, hogy a fele­lősen gondolkodó szülők az összes lehetséges veszélytől szeretnék minél inkább megóvni gyerme­keiket, és szeretnék, ha utódaik egészségesek maradnának. Ez történik akkor is, amikor a szülők a védőoltások feltételezett mellék­hatásai miatt kezdenek el aggódni. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem­hez tartozó Bloomberg Közegészségügyi Intézet kutatói egy új kutatásukban annak jártak utána, hogy mivel talál­koznak az oltások veszélyeivel kapcso­latos, hiteles egészségügyi informáci­ókra vágyódó szülők akkor, amikor az interneten kezdenek el keresni a témában. Az Amerikai Közegészségügyi Szervezet idei, chicagói konferenciá­ján nemrég bemutatott vizsgálatban többféle, a védőoltások veszélyessé­gére utaló olyan keresőkifejezéseket használtak, mint például „az immuni­­záció veszélyei” vagy az „oltásveszély” szókapcsolatok. A keresési találatok alapján több mint 500 oltásellenes honlap, Facebook-oldal és blog tartal­mát elemezték az alapján, hogy az ott olvasható információk megfelelnek-e a védőoltások mellékhatásaival kap­csolatos tudományos eredmények­nek. Nos, az elemzett oldalak jelentős mennyiségű hamis információt tartal­maztak: 65%-uk állította egyértelmű­en, hogy a védőoltások veszélyesek, 62%-uk, hogy az oltások autizmust okoznak, 41% pedig, hogy az oltások beadása „agykárosodást” válthat ki a gyermekeknél. Az állítások valóság­­tartalmát az oltásellenes oldalak több mint kétharmada tudományos vizs­gálatok eredményeivel, egyharmaduk pedig különféle anekdotákkal próbál­ta alátámasztani, jellemzően a szülők szabad választásának jogát hangsúlyo­zó szövegkörnyezetben. Azt, hogy ezek az állítások mennyi­re nem tudományosak, már számos, az elmúlt években elvégzett vizsgá­lat bebizonyította. Legutóbb például az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) oldalain megjelent átfogó, 2008 és 2014 között elvégzett kísérletsorozat igazolta (so­­kadszorra), hogy semmiféle kapcsolat nem áll fenn a védőoltások alkalma­zása és az autizmus kialakulása között. A washingtoni Nemzeti Főemlőskutató Központ által elvégzett vizsgálatokat a SafeMinds nevű amerikai oltáselle­nes szervezet finanszírozta nagyjából 250 000 dollárral. A szervezet képvi­selői szerették volna, ha sikerül vala­milyen kapcsolatot találni az autizmus és a védőoltások között, a 12—18 hóna­pos rhesusmajmokkal végzett hosszú távú kutatás azonban semmi ilyesmit nem tárt fel. Az oltásellenes csoportok korábban a kanyaró, a mumpsz és a rubeola ellen adott MMR-védőoltást hozták összefüggésbe az autizmussal, később pedig a tiomerzál-tartalmú ol­tásokat (a tiomerzál egy baktérium- és gombaellenes szer, amelyet korábban tartósítószerként alkalmaztak, mára azonban Magyarországon is teljesen kivonták a kötelező gyermekkori védőoltásokból). A PNAS-ben kö­zölt cikk szerzői mindkét oltástípust kipróbálták a majmokon — két, sima sóoldatot kapó kontrollcsoport mellett — de sem a felnövekvő állatok szoci­ális képességeiben, sem az autizmus által érintett és a majmok elhalálozá­sát követően megvizsgált három agyi régió — a kisagy, a hippocampus és az amygdala — szerkezetében nem talál­tak kóros elváltozásokat. Meghan Moran kutatásvezető szerint a leginkább úgy lehetne megszólítani a védőoltásokat ellenző szülőket, ha a nekik szánt üzenetek megfogalma­zásakor a gyermekeikkel kapcsolatos aggodalmaik is komolyan lenné­nek véve. Lényegében ugyanerre a megállapításra jutott a Los An­geles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) kutató­­csoportja is, akik idén októberben szintén a PNAS-ben közöltek tanul­mányt e témáról. Zachary Home és munkatársai hangsúlyozzák: az oltás­ellenes beállítódás az eddigi tapaszta­latok alapján nem változtatható meg úgy, ha közvetlenül a tudomány által már igazolt tényeket ismételgetjük. Ez ugyanis inkább védekezést vált ki azokból, akiket meg szeretnénk győzni, vagyis épp az ellenkezőjét érjük el, mint amit szerettünk volna. Horne és kollégái ehelyett azt taná­csolják, hogy az oltások hasznáról szóló kommunikációról az oltások el­maradásának lehetséges következmé­nyeire helyeződjön a hangsúly. Azt, hogy az iménti ajánlás valóban eredményes stratégia lehet, egy egy­szerű vizsgálattal igazolták a szakem­berek. 315 felnőttet osztottak 3 cso­portra, akik közül nagyjából 200-an szkeptikusak voltak az oltások haté­konyságával kapcsolatban, vagy tar­tottak a vakcinák mellékhatásaitól. Az első csoportnak egy, az MMR-oltások hatékonyságáról és biztonságosságáról szóló anyagot olvastak fel, míg a má­sodik csoportnak egy, az oltásokhoz nem kapcsolódó - a madarak etetésé­ről szóló­­ szöveget. A két csoportban semmilyen különbséget nem sikerült kimutatni abban a tekintetben, hogy a felolvasást követően bárkinek is meg­változott volna a véleménye. A hiva­talos tájékoztató szöveg hatása tehát éppen annyi volt, mintha bármi más­ról olvastak volna fel. Egész más lett az eredmény a harmadik csoportban, ahol fotókat is mutattak a kanyaróban, a mumpszban és a rubeolában szenve­dő gyermekekről, valamint egy anyu­ka személyes történetét is felolvasták, aki kis híján kanyaróban veszítette el újszülött fiát. „A harmadik csoportban többen is feladták korábbi oltásellenességü­­ket, ami arra utal, hogy az oltásokkal kap­csolatos kommunikáció során nincs értelme konfrontálódni, és sokkal hatékonyabb, ha az oltásokkal elkerülhető betegségek bemutatására, vagyis az oltások alkalma­zásának pozitív aspektusaira helyezzük a hangsúlyt” — írják a szerzők. Illyés András Megfejtették a Ceres fényes foltjainak titkát Tavaly mi is beszámoltunk arról (42. szám), h­ogy a Ceres fényes foltjai­ban a kutatók nagy valószí­nűséggel sólerakódásokat sejtenek, amelyeknek már „csupán” az össze­tétele kérdéses. Azóta a Nature egyik decemberi számában két cikk is megjelent, amelyek egyike ennek a Élet és Tudomány ■ 2016/1 ■ 3 N­­u o (0 LU

Next