Élet és Tudomány, 2019. július-december (74. évfolyam, 27-52. szám)

2019-10-18 / 42. szám

fin IS TIMIM ■ LXXIV. évfolyam 42. szám ■ 2019. október 18. Digitális változatban: dimag.hu Címlapon: Illusztráció: Pintér András Ferenc festménye Az emberi képzelet idegtudománya című cikkünkhöz (Borsos Mihály felvétele) 1315 Első kézből • TŰZHALSVINDLI SOKSZOROSÍTVA Kovács Márk • MADÁRDAL NÉLKÜLI VILÁG? Szilágyi-Nagy Ildikó •A CSONTVELŐI ŐSSEJTEK ÉS A TERHESSÉG Szegő Miklós 1318 Forró tűzfelhők, izzó horzsakövek nyomában MEGAKALDERÁK AZ ANDOK KÖZEPÉN 1. Németh Károly 1321 Népharag és politika TÜNTETÉSEK FRANCIAORSZÁGBAN 1956-BAN Kecskés D. Gusztáv 1323 Nyelv és élet KULTIKUS Gőzön Ákos 1324 A Hruscsov-házaspár utolsó magyar útja LOVAT ADTAK ALÁJUK Csermák Zoltán 1326 Beszélő képek AZ INZEL-VÖLGYE Varga László 1328 Exoszóma-ihletett gyógyszerhordozó rendszerek BECSOMAGOLT INFORMÁCIÓ Tamási Viola 1330 Interjú Pető Máriával NEMESGÁZOK A SZÜLETŐ NAPRENDSZERBEN Trupka Zoltán 1332 Agyi aktualitások Reichardt Richard 1334 Élet és tudomány képekben ÉT-GALÉRIA H.J. 1336 Loglis 1337 Lélektani lelemények A TUDÓSOK FURCSA EMBEREK? Mannhardt András 1338 A tudomány világa • VAN, AKI SZÉLSŐSÉGESEN SZERETI Dávid Tibor •NANOVULKÁNNAL PONTOSABBAN VIZSGÁLHATÓ A SZÍVIZOM Sze.M. •A MACSKÁK IS KÖTŐDNEK Sz.-N. I. • GYÖNGYBAGOLYFIÓKÁK A TÁRGYALÓASZTALNÁL Pográcz Péter 1341 REJTVÉNY Schmidt János 1342 ÉT-IRÁNYTŰ Bánsághy Nóra PATINÁS PARLAMENT Szoucsek Ádám AZ EMBERI KÉPZELET IDEGTUDOMÁNYA 1343 A hátlapon Szerintm,,, ... helyes az az alapvetés, hogy egy tudományos ismeret­­terjesztő lap lehetőleg ne (párt)politizáljon. Viszont igaz­nak kellene lennie a fordítottjának is: pártpolitikus, ha csak egy mód van rá, ne tévedjen a tudományok tere­pére. .. Az első iránymutatást megfogadva alábbi sorai­mat nyár óta „jegeltem” a nemrég lezárult önkormány­zati választás utánra, hogy még véletlenül se tűnjék úgy: politikai döntésükben befolyásolni szeretném Olvasóinkat. (Ugyanakkor a kéziratát október 10-én, tehát még a vá­lasztás előtt a nyomdába küldtük, így nem érhet az a vád, hogy az eredmények ismeretében, utólag „okoskodom”.) Pártpolitikus és tudomány fura futó kalandjáról júliusban olvashattak az érdeklődők: egy mérsékelt látogatottságú, a Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi téri székháza előtt rendezett stand-up sajtótájékoztatón az egyik főpolgár­mester-jelölt azt ígérte, hogy megválasztása esetén létrehozza a Budapesti Tudományos Akadémiát. Az ötletet leközölte több online orgánum, a nyomtatott lapok ingerküszöbét már nem nagyon érte el, aztán az elképzelés a kampányzajban szinte felszívódott a közbeszédből. Pedig érdemes felidézni, mint a végig nem gondolt gondolatok egy tipikus példáját. Miért is kellene egy új tudományos akadémia a főváros­ba? Hiszen Széchenyi István 1825-ös híres felajánlása nyo­mán a valóságban 1830-tól, nevében 1845-től már régen létezik ilyen tudományos fellegvár a székesfővárosban! Tudományos és társadalmi elismertsége egyaránt magas, akadémikusként vagy köztestületi tagként a hazai tudo­mány szinte minden tagja számára nyitott a részvétel le­hetősége a munkájában. S hol másutt állna a székháza, mint Budapest szívében, látványként is szerves részeként a város életének? Kutatóhálózata, bár az új finanszírozási és működtetési modellje körül éles viták zajlottak, jól teljesít, és a jövőben, jelentős állami pluszforrás bevonása révén még előrébb léphet a nemzetközi rangsorokban. Egy új tudományos akadémia felesleges konkurenciát teremtene e már régóta létező, elismert nemzeti intéz­ményünknek — már persze ha lenne egyáltalán forrás a megalapítására és a fenntartására. Aztán felvetődik a kérdés: hogyan működne valójában a budapesti akadé­mia? Csak fővárosi lakcímkártyával rendelkező kutatók vehetnének részt a munkájában? Nem beszélve arról, hogy a tudomány együttműködési és szervezeti keretei éppen nem a helyi, sokkal inkább a nemzetközi nagyságrend felé mozdulnak el. Aki a tudo­mány kérdéseiben kicsit is jártas, annak nem újdonság, hogy a kutatás világa mindinkább globalizálódik, az or­szághatárokon, sőt kontinenseken átnyúló együttműkö­dések ígérik a legtöbb eredményt. E viszonyrendszerben egy városi akadémia ötlete meglehetősen provinciális­nak tűnik — bármit takarjon is a valóságban. Már ha volt mögötte egyáltalán valaha tartalom, s nem a jónak tűnő, de üres szlogenek tárházát gyarapítja csupán. Gőzön Ákos 1314 ■ Élet és Tudomány ■ 2019/42

Next